Prágai Magyar Hirlap, 1936. június (15. évfolyam, 126-147 / 3975-3996. szám)

1936-06-26 / 145. (3994.) szám

W-606T ©dpSpittdaiqop WBpu>BAJ£> T9<PL06I n;ezaqiez6 enqrnqoei motreij AonTAenÍK)® qBtpnj raasBqoe qaSaja^iuozs b 3jaza ÁSoq ‘quitzojjipposa uiau ucquozB ucqpjoq 2^sinJz* -9qioj Ptezsqm {eih y qpfeuuoj sripap; daSojndaj b qEiiEiBjSaui XSoq *|9.ijb 9ApyzgAM qBjjoa Sara ip^izs^q b qauqazg •aJ9S9Jzsaqjazs qadfSoindaa ejjbib snqi;zsB;uB| qaxu9;jQt 3ja;3IJ?siq sojBipposa uazsaSa Jozsqos q9;;B Jalta UBqqos Jpq ‘9íBqíjiuoBBq zoqp)BqiBjw> jppBTO B qqpjjuiífoq "JinqBiBjq jbui UEqqincfdBU Efpuuoj qqnaazsi^aSai d^S^ípdaJ y >pd06o|ndaj sn^íjzsojuDj i[illiiliiii[iil,iilliiiliillii.,iiiiiiMiiilMliiiiiiiliiiiiii.iiiil)il,iiiiiilii)liiilliili[iniiiiiii,iiiiihlimii..iiiiiiiiiiiiiii.iiiiiil,iiniii,ii[iiil,[(Hu,.iiiliiuriiiiiunniii,min,,min,rt[iiii.,imii.rtim» BCíis]Bj^odsnd snqoq 90Á.S -oq ^oízgBÁSojia xeSoi^qiBA uojBiuun zb ^zsÍBq aqájaq B^BÍ,0[BAu®ara uanzipf g T? xaqep-9qa}sa 9azi nq buBpuom raoJBqB 'qi[l'Bz uq ‘iai9 zb da’zs líSn — Binoq 9'rpjq; ípfqBOod ppqÁ{oqrao«p[au b^bSouiis — l'Bqog — •iíl°q-Bif jo'U'Bq IJBABZJAJ B IBqB ‘BfBlBZBq qgTqinjiq -B9Q qqjox ííoSuoqisz ‘^oSsznÁ^ •euauBqpj osaieq xpuioso UBqBq ‘Auoz99BSiqÁUBqoio op'aq9idtd ‘iapBAB“snqpra sa.íuaq ‘ochqnku sqjS'Bpod :qauua;9ujq zb Buzgói 9[3jnap -min qn}zqq ipuqy qaqqaSppnaA qijnqqj B iqaqSeui supni BJdBupBtxiJBq ‘qau^fqzoj Iuozssb Erifzojj eorq uqp^oj ízesem ;ibC Bq?tq mejj’ TaBitira'p’inoq ^oppjBSO me^ •qunipqipA íaqaS^pnöApjazTj pet-SBiiqia un safxaq. ajiuppi :;pq ÍSoq ‘{aqqnjoq 99^9 BA|BSu|diq :qoA za aiimn <BÍBÍ'ndB,s[ qqBqqi b qru&q BiqpqaA9{ndB[ iiBquiolu nozy qíapaqaiaq: 1B[BJ[ J?AQq ]pq ‘}}ax loqxajxö ‘xoz9 b raBs;iaodBZ9 lift •Bqp'rqáz-bj B,qoj An^S-ezs b doj- xp^aBqmí; SBfftq ‘^9Bqoq soASoq Bq ‘U9ÁÍ)9| ppBq — műin 919W no}ui9DBq — ‘naií«9[ ppBjj — •uquiq \3pjiA b puojoq — qqS'GA ÍBSOUBUI 9ZSSQ BjdUSO — 0^ — •9X;9^[9[9J BAÍ(9l sí xpfBzs ‘iínoizssB pu^qoa ojj9 qmupjg •qanS^pia&Apqezíj qprfiq j^zy qusooyj -Bq ‘{Bqqnüj^ qazíj b ‘5?pu9A tppmfn' z« ?'japi •qípprafn zb péi^rasq weu iáoq — ‘;y( — US ­T&foeMpqV ‘npiioz iCa^m»5f “qevpaqzs^jaui niau 1910 9qqpx ‘qajaSa zb qB;jo;njq?zs *2psjo;pq v ínpzs Bqqnui *311x9010 b wofSotn JoqP11 ‘»a •3T9M9A wwi bojd sorajjo s *3íbiii9 sqjos uiftZB dBusppi qnoáuasa 3oj pfBux jjSuaso y *inngf bojd b 3oj pfBin «h *Bq93{Bi?n e 5Tnn»oq ^3nas3 — íBjifiBjjx qqasppi^aq Wpoiozoq jnpn» gaq 3»opi ‘II9fll}Jaqia ifBq ASva 9 j&oh •aSpsnono nnpa^Sg axnjqq sa^ qBnpop sonu]3 •jptraoiBZS ‘jpquos ‘jzspq]o^[ ‘jpuoqBJf ‘xJOjnq *ípqna :j?Io xjotb ‘SpjSaui ;uopaijv *j?Sa 8pi 8 pbiip jnounn •asawagoa •qon^aso *|A3 q^qos •Sipqos Sara uosjjbj. najsi *3rn|u9Aiq \m rapdpsapg — qBSSpspprai 93znq sg IBABjpq opj qunAjzg ‘Sbjia Bdnsa uapuijv ‘P9IBS0 zs^Sa zb S|^ •EfdBuaAan soApajj qBurapdBsap^ uba Bp[ ‘uaqxnazaq b Joqosa sja ‘noqraoAizs b niojo ASbj^ •avNwydvsaaa •zspzaSaaag ‘jaq^szjg zspqnp quBzsjpf ubSia ;aqai ‘zsoi pf ap ‘fnp •iujbíbÁu ;aqp qizsiA qiainzs y •BjpSns jjBudBU dpzs b áj xps ubSja Bjq^ip 9pB3oj9zs sp sbih]b3jozs •pf 8j AuBAjiAuoziq b Bq ‘X3n ifBSO aa *9f uÓÁSbo 9p9>jea idEupq qBqnfdBj poxBSqBzsp qpfq^SpXSaq § *jBJinSBia qiuaqidiq ájdBupq pa *3i9Aifugq b s? qaiaznj b ‘zsbU® zy :3faujnjaq BqqoJBS b Bjpqosraa^ •iodBU9f qBUEfuBAiq qauAÁuoq b XSop[ *jodBU b S9 íapq b qp^ESjorapzs ’apraojo qqoÁSeuSai qoqpip y ‘aS^A A9 zb apui uba p; BJpqosraa^ •303A A3 ZV MiaaiHZQM ‘pq^o^nCy *BpSBj\[ JaxpBjsxíV qaj BJ9ioBqBA b jsora jBjfBH ‘ja raajza3aA pf pA^ zb ASoh *3|ouuaj8i zb ap9 ua*Aiq qopB ;pj9H ‘sjausfuaqid b jbui qojnjg ÁSn sj ug •prpqrmra ajzoJ^A luppnoS jqy ‘íps^spBqBZS b pÍBra izaAp zy •ppure; 9f uapmin jqau iqjq ‘910931BA b jpra qipaiazga ■pIDYaVA •ZIX0S2 ‘®OU?r BOIAOufBH •qBupZoipq uprapu uaqpipz® * S *!BUBn? 3T9ÍZ5Í ®“<l ®HQJQM *p[azara 8o3pjiA jppq B S ‘pfapia naps sj-b h«IQ ‘jpgpjIApBA BU9J B ríOIQ *;?n9J b ‘jjppq b IPIQ *3]i^I0I qqpAo; BASoqosa 3jb;b(I b S qjzsn i«q 8}q qos UBqiBUi9UnH ‘upqsaapuasa 3nA[oj qBpd 8IH updazg3i supj sogpjjApBA nva iayAN •pqgo^ufy *Bp3BW »IPW«WV qpi qqazs napúira ‘ipái? napujjv •qauuapi zb qs^pB »919H .•qaxSajasDiso qpprppBiu y ‘qaupsa qos B ;pi ' ‘dBu B pojns *39 zb uaf ‘3fBpoizso;9zs qa3apaj y •upfp 39 zb jjaj ÁUpAJpAIZg upjn gsa X3bu /Í3a dBuSax •pasa 3ara joq ‘pnjapjq joh Sjaiin^Sazsso qoqpj pjog *pa3uaz 39 zb ‘pzs 8 po3nz ‘pasa UBjqBÁS uBquoqpnjv •xaaaaaiM aaoaA •p9luaqjag; ‘aquag BijBg •pj b za d9zs ap TBf *Ész9jpBA *BqsopAJy ‘PjbSjbui ‘njiBquBá ‘aadajpBA ‘sofa pja^ •J9I 3jib aqraaza^i Bpjqoq sauizs y •J9 3ipj9X 3bjia y ‘qoxpip ajjaray •raaqauu9 pora 9f aa luaifnAS ppjqog uaqapj soSpaiA 9zpdraod uaqqauizg •Naaaxaa sooyaiA MfSVUl XOUVA9VN SÍM — US — — 570 — elsajátítanotok olyan mértékben, hogy mél­tók lehessetek atyáitok örökére. Ezt vés­sétek jól a szivetekbe, ezt fogadjátok meg. Végezetül csak ennyit: A munkának im­már vége, kezdődik az arany szabadság. A természet lágy öle hiv mindnyájatokat egyaránt. Tegyétek kellemessé szünidőtö­ket, igyekezzetek testben és lélekben erőt meríteni a szeptemberben kezdődő mun­kára. Akire balul végződött az esztendő, tegyen most szent fogadalmat, azzal az el­tökélt szándékkal, hogy fogadalmát be 1$ fogja tartani. És ne okoljatok sikertelensé­getekért senkit, mert annak egyedüli okai csak magatok vagytok. De a sikertelenség miatt nincs mit elkeseredni, mert azzal már úgy sem változtathattok a dolgon. Csak egy dolog segít, ha az uj esztendőben uj erővel, uj lélekkel kezdtek a munkához éa jó tanulók lesztek. Zoltán b á c a L-------♦♦♦------­Cs alafinta koma meg a fizető vendégek Irta: C. SZEMERE KLÁRA Történt egy szép napon, 'hogy Gsalafinta Máté uram korgó bendővel kelt fel a so­vány estebédtől. Arra sem tartotta érde­mesnek az elfogyasztott hitvány egércson- tocskát, hogy bajszát megnyalja utána. — Hallod-e, anyjuk — horkant fel neki­keseredve — úgy tálalj nékem még egy­szer pocokpecsenyét, hogy hátrakötöm a sarkadat, de még a lompos farkincádat is ! . . . — Azt ugyan kötheti — szaporázta a szót Rozália néne — ha ugyan módjában lesz. Mert — hüppögte fennen — mán én bizuccse világgá mék buhánatomban. Lám, a minap is betoppan Hörosögné komám- asszony. — Mi jót főz, lelkem? — veti oda szóbeszéd közben. — Szóra sem érdemes — szabódom piruló orcával — csak egy ki6 poookpaprikás rotyog a fazékban. — Az-e? — biggyeszti el száját, — no, akkor én sze­dem is a sátorfám, mert eféle pórias eledel­nek illatját sem tűröm. — El is ment az égetnivaló, még a port is lefújta talpáról. Mintha bizony . . . — Elhallgass, asszony — vágta el Máté uram a végtelennek induló szóáradatot, — elhallgass, mert a nyelves vászoncselédet teli bendővel sem kedvelem, nemhogy éhomra. Aznap este ennyiben maradt Róka ko­miék szóváltása. Mit volt mit tenni, korgó gyomorral tértek nyugovóra. — Mit álmodtál, anyjuk? — löki oldalba párjit másnap pirkadatkor Máté. — Abbiza szépet — dörzsöli szemét Ro­zália néne — olyan bögyös kokast kopasz- tottam az éjszaka, hogy lakodalmi dinom- dinomra is beillett vóna. Most is érzem pompás illatát. Máté uram hegyes orra még hegyesebb­nek tetszett, ahogy mohón szimatolta a képzeletbeli izes falatot. — Hej,— vakarta meg a fületövét észbe- kapva, — ne vénánk csak ilyen igról- ezakadt népek, bezzeg nen^a semmit szi­matolnám ! . . . Mert hát tudnivaló, hogy Csalafinta Máté uramék aféle lecsúszott rókauraságok vol­tak. Csupán a tágas, módos rókalik ma­radt meg a hajdani jólétből. Jött-ment róka- fiak portyáztak immáron az egykor magu­kénak vallott falubéli tyúkólak körül. Addig-addig csiklandozta Máté uram ínyét az asszonyálmodta bögyös kokas, mignem bejre ötletet termett az elméje. Ám — hogy egyik szavamat másikba ne öltsem — párjának ennyit mondott csak Csalafinta koma: — Meglesz a kokas. Rozália asszony sanda pillantással mérte végig urát. — Meg ám, majd ha fagy . . « — Előbb. — Osztán — villant meg a néne parázs­szeme — vájjon hogyan fog hozzá kelmed? — Úgy — kuncogott Máté uram — csak úgy, hogy vendéget hívok rá. Nem i« egyet, sokat. Komámasszony aggódva tapintá meg ura orra hegyét. — Lám, lám — csóválta fejét — mán azt hittem, forró láz verte le lábáról, attól kó- tyagos a. besz'éde. Tudhattam vón pejg, hogy csúfot űz belőlem csupán, üsmerhet- ném a hamis zúzáját . . . Máté uram ujfent hallgatást parancsolt. — Várd meg, asszony, a mondóka vé­gét — inté sokszavu párját — most jön csak a sava-borsa. Mert — magyarázta sunyi ábrázattal — olyan vendégről beszé­lek én, lelkem, aki ha egy tyúkot te* gyászt, kettőt ád érte. — Ugyan mán — csufondároekodott né- némasszony — hol a csudába kerít kend aféle bolond jószágot. Nem ie egyet, sokat. Csalafinta uram megtapogatta csikaez horpaszát, mintha máris püspökfalatokat érezne benne. — Látszik, anyjuk, — sajnálta ki pir­575 -t HÓKA NEHÉZ REJTVÉNY. — Na, Sanyi, mi volt ma az iskolában? — Nagyon mulatságos volt. A tanító ur rejtvényeket adott fel. — Rejtvényeket? Például? — Például tőlem azt kérdezte, mennyi hatszor hét. ÜZLETI ÉRZÉK. — Jancsi, ide figyelj. Ha üzletet akarsz nyitni, amelyhez ötezer korona szükséges és neked csak száz koronád van, mi hiány­zik neked akkor? — Egy hitelező. A SZÓRAKOZÁS. A forró nyári napsütésben sétál egy ur a falu főuccáján. Amint a korcsmáros házához ér, látja ám, no meg annál inkább hallja, hogy a korcsmáros a tornácon ugyancsak agya- bugyál egy gyereket. Suhog a pálca ala­posan, a gyerek meg torkaszakadtából bömböl. — Na — hagyja már abba végül is a náspángolást a korcsmáros —, most már megjegyezheted magadnak, hogy a zöld szilvából nem szabad enni! . . . Az ur, aki mindenkit ismer a faluban, de ezt a gyereket még sohasem látta, meg­kérdi: — Miféle gyerek ez? — A sógorom diákifia — válaszol a korcs- máros —, kiadták hozzám a vakációra, hogy egy kicsit szórakozzék . . , MÉG NEM. Apa: Pisti, ébren vagy már? Pisti: Még nem. SOHASEM LEHET TUDN!.,. Sanyi alaposan elverte a játékórán Lacit. A tanító vizsgálatot indit s megkérdi a verekedőt: — Miért ütlegelted tovább Lacit, amikor •a folyton kiabálta: elég! — Tanitó ur, kérem, — feleli Sanyi, — ez a Laci olyan hazug fráter, hogy nála sohasem lehet tudni, mikor mond igazat. KIS LEVELEK Polenkovics Bözsi, MUller Klára, Szabó Gabika. Fölvettelek a megfejtők táborába, írjátok meg pontos elmeteket e azt, hogy hányadik osztályba jártok. — Több kfe magyarnak. Csak tussal vagy tintával ké­szített rajzot közölhetünk. Színes képet ne küldjétek. — Juhász Erzsébet. A könyvet úgy hálálod meg, ha továbbra is hűséges kis munkatársunk maradsz. — Csery Ilus. Örülök, hogy újra jelentkeztél. Ezután bi­zonyára több időd lesz s dolgozhatsz kis lapunknak is szorgalmasan. — Csiffáry József. Köszönetedet tolmácsoltam János bácsinak. — Kenessey Csaba és Ildikó, ígért munkáitokat mielőbb várom. Üdvö­zöllek. MEGFEJTÉSEK A 71. szám rejtvényeinek helyes megfejtései Keresztrejtvény: Éhe, április, mérne, etet, öt, október, ir, berr, fölad, a Janika, berreg, tele, 'hintóbán, Amerika, Péter, sátorfa, teli, ad. — Kopecsny János rejtvénye: Afrika, Fiume, ruka, ima, ke, a. — Kockarejtvényt Néró, érem, rege, ómega. — Nagy Lajos rejtvénye: Lenvászon. — Lencz László rejt** vénye: Vaj, jós, sár, rom, mák, kar, rák.-* Sebők Évi rejtvénye: Sírva vigad a ma* gyár. — Burlasz László rejtvénye: Nagy­szombat. A rejtvényeket helyesen fejtették meg: Andreidesz Editke, AltstMter Magda. Bors Béla, Burlasz László, Böszörményi Jó­zsef. * Csiffáry József, Csery Ilus. * Far­kas Janka. % Gáthy Évi, Grünfeld Re­gina. * Horkay Judit, Hajnovics János, Herczeg Alice, Haupt-Stummer Werther. ★ Janda Lóránd, Juhász Gábor, Juhász Er­zsébet, Jankovich Imre, Jankovich Módi. Kenessey Ildikó, Kenessey Csaba, Koltay Magda, Komjáthy Tibor, Kövér Rózsika, Kajtár Kálmán, Kovács Gizi, Kemény Zol­tán. * Legeza Tivadar. * Molnár Ilona, Minarovits Sasa, Mágory Juci, Müller Klári. * Prohászka Marcell, Perjéssy Esz­ter, Pancza Kornél, Prokopecz Józsi, Pén­zes Joákim, Polenkovics Bözsi. * Riszner Jenő, Rozlosnik Bözsi, Riszner Karcsi. *' Sült Tibor, Sebők Éva, Sebők Judit. * Szabó Gabika, Szecsey Klára. $ Tímár József. Világi József. # Sorshúzás utján az első dijat Bors Béla, Jókai „Aranyember“ cimü könyvét, a má­sodik dijat Perjéssy Eszter, Rákosi „El­némult harangok" cimü könyvét nyerte,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents