Prágai Magyar Hirlap, 1936. június (15. évfolyam, 126-147 / 3975-3996. szám)

1936-06-26 / 145. (3994.) szám

Előfizetési irt évente 300, félévre 150, negyed­évre 76, havonta 26 Ki., külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki. • A képes melléklettel havonként 2.50 Ki-val több. Egyes szám ára 1.20 KC, vasárnap 2.— Ki. A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság politikai napilapja Szerkesztőség: Prága 1IH Panská ullee 12, II. emelet • Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, III. emelet. • • TELEFON: 303-11. • • SÜRGÖNYCIM: HÍRLAP, PR AH A. A képviselőház külügyi bizottságában Krofta válaszol Kánya észrevételeire Az államvédelmi törvény megvilágítása A külügyminiszter a lengyel- csehszlovák viszonyról ■■ ■» Válasz Sidor iengyelbarát beszédére ■■ ■■ lemizált a Gazetta Polslka lengyel félhivatalos lap egyik cikkével, amely Sddor szerint a len* gyelek csehszlovák barátságénak kifejezője, mig Krofta szerint a cikkből az ellenkezőt lehet ki" olvasni. A miniszter a továbbiakban részletes statisztikát olvasott fel a lengyelek kiutasitási gyakorlatáról. A kiutasítást a lengyelek kezdték 1934-ben és évről-évre több csehszlovák állam­polgárt utasítottak ki. 1934-ben 295-öt, 1935- ben 878-at és 1936-ban eddig 220-at. A cseh­szlovák hivatalok soha nem. utasítottak valakit azért ki, mert lengyel állampolgár, hanem leg­feljebb azért, mert a kiutasítottak illegálisan tartózkodtak Csehszlovákiában, vagy tartózko­dásuk nem volt kívánatos. 1935-ben 930 len­gyel állampolgárt utasítottak ki Csehszlovákiá­ból, de ehhez meg kell jegyezni, Krofta szerint, hogy a köztársaságban 72.248 lengyel állampol­gár él és ebből 18.855 lengyel nemzetiségű, mig Lengyelországban mindössze 6000 csehszlovák állampolgár van. Hodía tervei Hodza Milán miniszterelnök középeurópai terveivel kapcsolatban a külügyminiszter Kopec- ky kommunista képviselő észrevételeire vála­szolt és megállapította, hogy a külpolitika alap­vető kérdéseiben nincs ellentét a kormány kö­reiben és az államfordulat óta uralkodó irányt ma is folytatják. A miniszterelnök terve Közép- európa gazdasági újjászervezéséről a régebbi ter­veknek logikus folytatása. csak nemzeti különbség nélkül igényük van a törvények jótéteményeire is. A külföldről jövő kritikáktól nem félünk* Nyíltan és egyenesen cselekszünk és készek vagyunk bármikor bármi­lyen nemzetközi bíróság előtt megjelenni abban a meggyőződésben, hogy a nemzetközi fórum csak törvényeink igazságáról és igazságos végre­hajtásáról győződnék meg. A magyar külügy­miniszter ur gondja bennünket nem nyugtalanít és nem aggódunk a bejelentett panaszok miatt sem. Általuk legfeljebb módot nyerünk a kigon­dolt üldözések vádjainak tisztázására, de egyút­tal arra is, hogy erélyesen támogatásunkba ve­gyük a Magyarországon élő és nemzeti jellegük Nyugalmi év? (sp) Prága, június 25. 'A félév lezárul, a politikai, a társadalmi, a gazdasági idény befejeződik, a kánikula jótékony heve fertőtleníti az eseményeket, nem árt, ha a vakáció kezdete és a szétszé­ledés előtt némi seregszemlét tartunk az eu­rópai politikában. Legelőször az összbenyo­mást nézzük, mert itt mutatkozik a legna­gyobb eltérés az egy év előtti állapotokkal. Mig 1935 júniusában általános izgalom és rettegés várta a jövőt s a közvélemény érezte, hogy a két forró nyári hónap csak előkészület és erőgyűjtés az ősszel okvetle­nül esedékes összecsapásokra, az idén bizo­nyos megkönnyebbüléssel nézhetünk a ka­puzárásra s nem kell okvetlenül a legrosz- szabbtól tartanunk. Tavaly az olasz—abesz- szin konfliktus körvonalai egyre fenyege­tőbben mutatkoztak a láthatáron s Anglia csökönyös magatartása miatt senki sem tudta, nem vezet-e a keletafrikai bonyoda­lom általános háborúhoz. Szinte azt mond­hatnék: tavaly júniusban az őszi háború esélyei 1:5-höz álltak. A tömeg felfogásban ötször nagyobb esélye volt a háborúnak, mint a békének. Most megforditva van: a béke esélyei nagyobbak, mint a háborúé. Az utóbbi hetekben az események villám­gyorsan közeledtek a kibontakozás felé. A politika két világproblémája: az olasz és a német kérdés megszűnt fenyegető lenni. Az angolok és a franciák elhatározták, hogy megszüntetik a szankciókat, ami körülbe­lül annyit jelent, hogy a meg torlási intézke­dések tényleg meg szűntek létezni. S mi­vel Mussolini kijelentette, hogy az ola­szokkal a mai körülmények között vagy nagyon rosszban, vagy nagyon jóban kell élni, a hossz elmúlásával a jóra van kilá­tás s a volt ellenfelek igyekezni fognak Rómával a lehető legjobb viszonyba ke­rülni. Olaszország részéről tehát nem fe­nyeget veszély. Itália a katonai háború után a diplomáciai csatát is megnyerte és megerősödötten, de egyúttal megbékülten vonulhat az uj idők elé s mivel kielégült. készséggel elfogadhatja és aláírhatja a fel­kínált béketerveket. Néhány héttel ezelőtt úgy látsztott, hogy az olasz ügy likvidálása után kétszeres he­vességgel ugrik az európai ellentétek előte­rébe a német kérdés, mert a hatalmak teljes erővel a szerződéseket megszegő Németor­szág ellen fordulnak. Az angol és az uj francia kormány illetékeseinek nyilatkoza­tai után és figyelembe véve az általános közhangulatot, megállapithatjuk, hogy a német ügy békés likvidálása az olaszhoz hasonló módon ugyancsak útban van. León Bimm nem foglalt el agresszív álláspontot INémetországgal szemben, éppúgy, mint Olaszországgal szemben sem s az angol munkáspárti ellenzéknek ugyancsak leesett az álla, amikor Baldwin az alsóházban a francia példával érvelhetett a szankciók és a németellenesség ellen. Olaszország vi­szonylatában Blum pontosan követi Laval politikáját s első teendője a szankciók meg­szüntetése. León Blum németországi politi­kája pedig egyenesen meglepetést keltett a kontinensen, mert senki sem várta e konci- liáns hangot, mely Németországban őszinte és váratlan örömet okozott. Mintha mi sem történt volna: León Blum kitart a biroda­lomhoz való közeledés ama politikája mel­lett, amit tizenöt évvel ezelőtt fogalmazott meg. A zsidó Blum és árja Hitler a jelen pillanatban közelebb áll egymáshoz, mint ifcpexu&t év «lűft a megíorditfiipt ugyjütm 1 Prága, junius 25. A képviselöház kül­ügyi bizottságában Krofta Kamii külügy­miniszter csütörtökön válaszolt a külügyi vita folyamán elhangzott észrevételekre. Különö­sen behatóan foglalkozott a Vatikánhoz és a Lengyelországhoz való viszonnyal, de vála­szolt Kánya Kálmán magyar külügyminiszter­nek is a csehszlovák államvédelmi törvénnyel kapcsolatiban elhangzott beszédére. A Vatikánnal való viszonnyal kapcsolatban megállapította a külügyminiszter, hogy Cseh­szlovákia még mindig tárgyal a modus vi- vendi első szakaszának végrehajtásáról. A csehszlovák kormány a maga részéről min­dent megtett, hogy Szlovenszkó érsekséget kapjon és teljesítette a Szentszéknek min­den kívánságát. Prága és a szovlet A külügyminiszter a továbbiakban rész­letesen válaszolt Sidor Károly szlovák nép­párt képviselőnek a külügyi vitában mon­dott lengyelbarát beszédére. — Sidor képviselő ur azt fejtegette, hogy mennyiben tér el a szlovák néppárt a cseh­szlovák bel- és külpolitika uralkodó irányá­tól. Az eltérés okául a kül- és belpolitika baloldali orientációját jelölte meg. Nem kí­vánom elemezni Sidor képviselő ur beszédé­nek minden részletét, nem szállók vitába azzal, amit a huszitizmusról mondott, ámbár megállapítom, hogy mint történész is teljesen más nézetet vallók. A leghatározottabban vissza kell utasítanom a képviselő urnák azt a beállítását, mintha kommunistáink „felfor- gató“ munkáját azért tűrnénk meg, mert az Oroszországgal való barátságos viszonyunk kényszerít erre. Azt a véleményt is vissza kell utasítanom, hogy a külügyminisztérium védi a belföldi kommunistákat. Bár magam is mérföldekre állok világnézetileg a kom­munizmustól, nem érthetek egyet Birke kép­viselő ur szavaival sem, aki azt hangoztatta, hogy a bolsevizmushoz való barátságos vi­szonyunk végromlást okoz. Szilárd a meg­győződéseim, hogy a mi politikai, szociális és gazdasági berendezkedésünk jobban meg­felel a természetes követelményeknek mint a kommunista világrend, egészségesebb s okosabb is és ezért nem félek attól, hogy a Lecm Bilim nem esik azok hibájába, akik vakon nekimennék mindennek, ami német, mert nem feledkezik meg arról, hogy fran­cia politikát csinál s hajlandó a harmadik bi­rodalmat akár keblére ölelni, ha Franciaor­szág érdekei igy kívánnák, függetlenül Hit­ler zsidó törvényeitől. Baldwin bejelentései után tényleg nem le­hetetlen, hogy az angol-német-francia együttműködés valóra válik s kétségtelen, hogy Mussolini ebben az esetben értené a módját, bo£x hamarosan szintén az uj nyu­mi világnézetünket elnyelhetné a szovjet. Külpolitikánk soha nem félt a kommunizmus­tól. Mint történész, az a meggyőződésem, hogy a különböző szociális és gazdasági rend­szerekben mindig az fog győzni, amely az emberiségnek nagyobb előnyt jelent s mi­vel biztos vagyok abban, hogy a mi demokra­tikus rendünk egészségesebb és okosabb mint az orosz, nem félek attól, hogy a szovjet- rendszer elsodorja. A lengyel-csehszlovák viszony A külügyminiszter a továbbiakban is a cseh­szlovák-lengyel viszonyt fejtegette, — Sidor képviselő ur megemlékezett azokról az ismert lengyel tervekről, amelyek köztársa­ságunk felosztását követelik, de megjegyezte, hogy egyetlen hivatalos lengyel tényező sem tett olyan nyilatkozatot, amely állást foglalt vol­na e felosztó tervek mellett. Ebben Sidor kép­viselő urnák igaza van, de felfogását gyengíti az a tény, hogy a lengyel külpolitika egyetlen felelős tényezője sem nyilatkozott világosan ezekkel a esztelenségekkel szemben, mint ahogy nálunk történne, ha bárkinek eszébe jutna Len­gyelország felosztásáról beszélni. Krofta ezután a lengyel kisebbség problémá­jával foglalkozott és kijelentette, hogy Cseh­szlovákia mindig hajlandó a lengyel kisebbség ügyét a szerződések szerint is illetékes nemzet­közi döntőbíróság elé terjeszteni. Továbbá po­— Meg kell még emlékeznem Kánya Kálmán magyar külügyminiszter urnák a közelmúltban tett megnyilatkozásáról. Kánya miniszter ur at­tól tart, hogy a csehszlovákiai magyarokat ve­szélyeztetné az államvédelmi törvény végrehaj­tása és bejelenti, hogy a magyar kisebbség jo­gait, ha kell, a népszövetséghez beadandó petí­cióval is védeni fogják. Az ilyen akár jól, akár rosszul gondolt, külföldről jövő megnyilatkozá­sok nem állíthatnak meg bennünket az államunk biztonságának kiépítéséhez vezető utón. Cseh­szlovákia összes polgára, nemzetiségre való te­kintet nélkül, alá van és alá lesz vetve köztár­saságunk törvényeinek, E polgároknak ugyan­gáti fronthoz csatlakozzék. A hangulat ked­vező. Szebbnél-szebb beszédeket hallunk Londonban és Párisban a német sajtó pe­dig úgy ir Angliáról, mintha a barátság ré­gen megszületett volna már, mig Franciaor­szág uj miniszterelnökében ,,a német-fran­cia együttműködés garanciáját'* látja. Aki tehát vakációzni indul, nyuíjodtabban tehe­ti, mint tavaly tette, ámbár a meglepetések nincsenek kizárva. Tavaly az volt meglepe­tés, hegy a biztosra vett katasztrófa elma­radt s a bonyadalmak kibonyolódtak, az idén óz ellenkezője is megtörténhetik g a ikibonyolódott ügyek ismét összezavarod­hatnak. De a papírforma a békét látja favo­ritnak s nyugalmi évet jósol, lábadozást, ki- fujási, mert az izgalom, ami eddig tartott, valóban kibírhatatlan már. Bízzunk a papír­formában s reméljük, hogy a politikai meg­nyugvást gazdasági megnyugvás fogja ki­sérni, — hiszen ebben a tekintetben is kedvezőek az előjelek. Ősszel, ha ismét ta­lálkozunk, talán az eddigieknél pozitivab­ban beszélhetünk a nyugalomról s a nyu­gateurópai kiegyezés addigra talán elveti árnyélkát Középeurópáig is. nacionalista Poincaré és a zsidó Rathenau. Ma: Gyermekmelléklet & 12 oldal. Ara Ké 1.20 1 XV. évf. 145. (3994) szám • Péntek • 1936 junius 26 Krofta és Kánya

Next

/
Thumbnails
Contents