Prágai Magyar Hirlap, 1936. június (15. évfolyam, 126-147 / 3975-3996. szám)
1936-06-05 / 128. (3977.) szám
Előfizetés! ár: évente 300, félévre 150, negyed* évre 76, havonta 26 Ki., külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kő. • R képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. Egyes szám ára 1.20 KI, vasárnap 2.— Ki. A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság politikai napilapja Szerkesztőség: Prága II., Panská ulice 12, II. emelet • Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, III. emelet. • • TELEFON: 303-11. ® • SŰRGÖNYCIM: HÍRLAP, P R R H R. A francia sztrájk (sp) Prága, június 4. Franciaország évekig nem érzett gondokat, nem ismerte a krízist s mintha Poin- Caré 1926-i pénzügyi mestermüve tényleg tartósnak bizonyult volna, fölényes jóléttel nézett a gazdasági nyomorban vergődő Középeurópára s legfeljebb botránkozott, ha a szegénység elkeseredése jobb- vagy I baloldali szélsőségekbe lökte a Rajnától keletre eső népeket. Franciaországban a „mesure“ uralkodott, a bölcs kiegyensúlyozottság mértéke. Az arany biztosan pihent a Francia Bank páncélkamráiban, a határokon pompásan felszerelt hadsereg vigyázott a szomszédok fegyvertelenségére, Pá- risba ömlött az idegen és hordta a pénzt, a világ a szabadság és az igazság bajnokaiként tisztelte Franciaországot, amely mellesleg egy világháborút is megnyert hősiesen, *— ez volt az idő, amikor 1932 körül Sieburg megírhatta könyvét, a „Gott in Frankrelch‘‘-et s apotheózisát állíthatta a francia gazdagságnak, — de ugyanakkor rámutathatott a kezdődő hibákra is. Néhány nemzet ugy-ahogy kilábalt a krízisből, Franciaország megkésve beleju- t'ott. Ne kutassuk, kinek a hibájából. Talán a magas valuta, az aranyalap görcsös tisztelete okozta, hogy az ország konkur- renciaképtelenné vált, talán a kispolgár 'féltékeny kitartása a tőke mellett s az irtózás Poincaré frankhigitó kísérletének megismétlődésétől, talán a méregdrága fegyverkezés, talán a francia ipar és kereskedelem elavult formái, amelyek nem mutattak hajlandóságot a krízis közgazdasági vívmányainak elfogadására, talán az individuális gazdálkodás abban az időben, amikor más országok irányított gazdálkodásai régóta az államkapitalizmus felé közeledtek, talán a pénzügyi oligarchia uralma, amely sehol nem volt oly általános és önző, mint a „kétszáz pénzszekrénytől" kormányzott Franciaországban, talán Hitler, aki megjelenésével megzavarta a francia lelkek egyensúlyát, talán a francia dolgozó Osztályok kényelmessége és magas élet- standardja, a jólét éveiben korrumpálódott közélet, az idegenforgalom csökkenése, a szomszédok gazdasági leromlása, amely átterjedt, mint az almarothadás, a drágaság, a szervezetlenség, a kényelem, a túltelítettség, a luxuscikkek kivitelének alkonya, — ki tudja, de elvitathatatlan, hogy a francia ipar a régi átlagnak mindössze 60 százalékával dolgozik s a helyzet éppen ma lesz rosszabb, amikor más országokban bekövetkezett a javulás. Három év óta forrong a francia közvélemény. A lelkek tusája lassabb és óvatosabb, mint másutt volt, de ma mintha Parisban is meggyorsulna. A jelt két és fél évvel ezelőtt a Staviski-botrány adta meg, a milliárdos lopás, amely vakító fénnyel rávilágított a politikai mocsárra. A szörnyű 'gongütés után elsőnek a szélsőjobboldal ugrott ki, hogy a zavarosban halászva hatalomra lendüljön. 1934 februárjában az uc- cára vezette csapatait, hogy leszámoljon a parlamenttel, de a roham nem sikerült, mint ahogy kudarcba fulladt 1923-ban Hitler első meggondolatlan müncheni állam- csinyje is. A februári napok óta a jobboldal nem tudta megtalálni formáját, fokozatosan legyengült s az éberré tett balpártok hatalmas vehemenciával hozzáláttak a szervezkedéshez. Csakhamar elérkezett az ő teájuk 6 as Ideges hangulatok a krízis raj* Léon Blum súlyos problémák előtt Veszedelmet sztrájkhullám öntötte el Spanyolországot és Franciaországot Görögországban is sztrájkol a munkásság - A francia szocialista kormány belügyminisztere erélyesen szembe akar fordulni a rendzavarókkal - „Sztrájk-epidémia” Athén, junius 4. A szakszervezetek, amelyek a kommunista szakszervezeti egyesülés tagjai elhatározták, hogy a szociáldemokrata és a kommunista szakszervezeteket egyesitik. A hatóságok megtiltották a tervet megvalósítani akaró kongresszus összehívását, mire a kommunisták és a szocialisták Görögországban általános sztrájkot hirdettek. A sztrájk ma éjfélkor kitört. Különösen La- ressában vált veszélyessé a helyzet és a kormány kénytelen volt a városba lovasságot küldeni. A főbb útvonalakon ágyukat állítottak fel. Számos munkásvezért előzetes letartóztatásba helyeztek. A hatóságok helyreállították a rendet és a munka szabadságát és számos intézkedést foganatosítottak a kilengések meggádá- sára. Különösen veszélyes a helyzet Szalonikiban is, ahol éjjel sztrájkba lépett a munkásság. A kommunista sztrájkolok mögött állítólag a veni- zelisták állanak. A sztrájk kitörése után a hatóságok messzemenő intézkedéseket foganatosítottak, mert attól tartanak, hogy a tavaszi kilengések újra kiújulnak és véres összeütközésekre vezethetnek. Az ismertebb kommunistákat letartóztattak. A város szinte háborús képet mutat Az uccákon gépfegyvereket állítottak fel és a főbb útvonalakon tankok és páncélkocsik cirkálnak, összeütközésre egyelőre nem került sor. fi ssemétitcrdóktö! a kiketűKiünkásoklg... Madrid, junius 4. A spanyolországi sztrájk- mozgalom óráról-órára erősödik és átterjed Ka- talóniára is. Barcelona uccáin gyűl a piszok, mert a szeméthordók csatlakoztak a sztrájkoló ucca6eprőkhöz. Junius 6-án a borbélyok is sztrájkolni fognak. Tarragonában az olajmonopólium igazgatósága naponta sokezer pezetát vészit mert a hajók legénysége nem hajlanó partira szállítani a befutó hajók rakományát, Laridában a csatomamunkások, a favágók, a pincérek és texölmunkásak sztrájkba léptek és az általános szakszervezeti szövetség hétfőre általános sztrájkot hirdetett arra az esetre, ha a munkások kívánságait nem teljesítik. Malaga tartományban különösen erős a sztrájkmozgalom. Százhárom városban és faluban körülbelül százezer ember sztrájkol. A tartomány állat- tenyésztőit súlyos kár érte, mert a háziállatok szabadon és felügyelet nélkül garázdálkodhatnak a mezőkön, szétdulhatják a termést, vagy élelem nélkül pusztulnak el az istállókban. A taragonai textilsztrájk ugyancsak tovább tart. Penarroyaban a bányamunkások nem voltak hajlandók elhagyni a tárnákat és egy hét óta a bányákban vannak. Huertolanoban a földmunkások sztrájkja következtében számos föld- birtokos tönkrement, mert a gabona elrothadt a mezőkön, Huezca és Valencia tartományban a vasúti alkalmazottak is sztrájkba léptek és a személyforgalom kivételével nem hajlandók más forgalmat lebonyolítani. Maiorcában a bőr- és cipőmunkásság sztrájkol. Az asturiai bányamunkások szindikátusa nem tudott megegyezni a sztrájk kiküszöbölésére ki- íj küldött hatósági bizottsággal, úgyhogy ma vájj lamennyi bányában megkezdődött az úgynevezett „békés általános sztrájk". A sztrájk oka az, hogy számos bányaigazgatóság öt hónap óta nem fizet bért a munkásoknak és eddig 12 millió pezetával tartozik a szegény embereknek, A spanyol tartományokból érkezett jelentések szerint a véres összeütközések napirenden vannak. Santander egyik kávéházában agyon- | lőtték a szociáldemokrata lap főszerkesztőjét. A | kávéház vendégei üldözőbe vették a merénylőt I és agyonlőtték. Sevillában a tüntetők megölték I a fegyház igazgatóját. A Hachette-cég sittéiül megbénította s francia ssüét Páris, junius 4. A várakozással ellentétben a I terjed és átharapózik más iparágakra is. A teg- franda fémiparban kiütött sztrájk egyre jobban | napi jelentés szerint Páris környékén 350.000 telmeit sikerült a saját hasznukra kamatoztatnak. Győztek a választásokon. Ami a májusi választások óta történt Párisban, azt bizonyítja, hogy a francia lélek krízise mélyebb, semhogy az egyszerű leszavaztatás eredményével eltüntethető volna. A lelkek idegesebbek, az állapotok fonákabbak, a gazdasági helyzet ijesztőbb. León Blum háromheti tárgyalással sem tudott szilárd többséget teremteni s amikor tiz nap előtt úgy látszott, hogy végre megtalálta a tűrhető megoldást, a párisi sztrájk megdöntötte számításait. A népfront két szárnyát a párisi események elidegenitették León Blumtól. Salengro, a szocialisták belügyminiszterjelöltje a reménytelen helyzet ingerültségében olyan hangot használt a szövetséges kommunisták ellen, amilyet a Hindenburg csapatait segítségül hivó német szociáldemokraták, a Noskék és Mül- lerek használtak a Spartacus-mozgalom idején. „Ha választanom kell az anarkia és a rend között, akkor a rendet választom, bármi áron" — mondotta, szóról-szóra ugyanazt, amit Noske. Ismerjük ezt a hangot. Az „anarkiát" a sztrájkok, a forradalmi törekvések, a változtatni akarások jelentik, a „rendet" a meglevő állapotok konzerválása, az erőszak elvetése, a „bármi áront" az uccára küldött gépfegyverek, tűz és gyilok. Nagyon német-ize volt Solengro kommtmist^elknes kijelentésének* a weJmari köztársaság belügyminiszterei ugyanezzel a hanggal dolgoztak s lehetetlenné tették a két szocialista csoport együttműködését. Politikailag fontosabb a népfront jobbszárnyának, a radikálisoknak magatartása. A francia radikális párt a világ legijedősebb pártja (mert programja tagjainak egyéni érdekeiből tevődik össze) s nem csodálhatjuk, ha most a villámgyorsan terjedő sztrájkepidémiától megijedt. Megfutamodik a népfronttól. „Nem igy gondoltuk", hangoztatják képviselői, s visszavonulnak. A pártban felülkerekedik a lappangó „mérsékelt" tendencia. A párt ingája, amely Daladier és Herriot között szokott lengeni, a nagy baloldali kilengéstől visszaleng Herriot felé. A sztrájk okozta. A radikális párt semmiben nem oly radikális, mint a radikális eszközöktől való irtózásában, s abban a pillanatban, amint látta, hogy a baloldali kormány bársonyszékei tüzes trónussá változhatnak, a radikális miniszterek felugranak és visszaszaladnak a „rendet és nyugalmat garantálni tudó" Lavalékhoz és Tardieuékhoz. A sztrájk megingatta a radikális párt hitét a népfrontban, — a radikálisok nélkül pedig León Blum nem kormányozhat, különösen, ha a kommunistákkal is összeveszett. A helyzetet ma valószínűleg sikerül még megmenteni, s León Blum kiengeszteli Herriot pártját. De az ijedtség bent marad a tagokban: a Oágy kőzéppárj neon Űzik többé a baloldali ha* talomátvevés simaságában, a kontinuitás zavartalan megőrzésében, ami pedig conditio sine qua non-ja volt a népfronthoz való csatlakozásnál, mert Daladier ugyan szociális reformokat kíván, de erőszak nélkül kívánja őket, s inkább elejti a reformokat, ha látja, hogy igy megvaló- sithatatlanok, ha látja, hogy a kívánságok pszichózisa anarchiához vezet. Ilyen körülmények között a francia sztrájk döntő esemény volt a párisi belpolitikában. Most már csak két lehetőség kínálkozik: vagy végleg radikalizálódik a baloldal s elfogadja az ucca parancsuralmát, vagy León Blum a német szociáldemokraták mintájára szakit a baloldali szélsőségekkel. Az utóbbi fejlődés valószínűbbnek látszik. Mégsem hisszük, hogy eredménye ugyanaz lesz, ami Németországban volt: a francia parlamentarizmus ügyesebb, ravaszabb és tapasztaltabb, semhogy kiengedje kezéből a vezetést. A lengő inga végül meg fog állni a középen, mint annyiszor a Harmadik Köztársaság viharaiban, az izgalom lecsillapodik s a zátonyra került államhajót ismét a Clemenceau-s, Poincáré-s hagyományos „koncentrációk" egyike fogja kiszabadítani a szirtek közül, egy uj „unión national"* a kőzéppártok vezetése alatt álló mérsékelt baltól a mérsékelt jobbig terjedő centrális többség, a francia józanság e csodálatos önuralmu erő- feszitése, amely mindig akkor jelenik meg, ha nagy a veszély, hogy biztos kézzel visszavezesse a kormányzást a kiegyensúlyozott „mesure" stilusóho*
