Prágai Magyar Hirlap, 1936. június (15. évfolyam, 126-147 / 3975-3996. szám)
1936-06-23 / 142. (3991.) szám
r Érsekújvár nagy történelmi napja Tízezres tömeg ujongása mellett megalakult az Egyesült Párt Sziillő és Szilassy elnökletével az Isten szabad ege alatt tartották meg az országos keresztényszoclaiista és a magyar nemzeti párt alakúié kongresszusát - Ideológiailag is tökéletes az egység - fiz országos pártvezetőség megválasztotta az uj elnökséget, amelynek tagjai az elnök, az ügyvezető elnök, a két volt párt vezetője, a parlamenti klubeinök és hat alelnök Pártelnök: Jaross Andor, Ügyvezető elnök: Esterházy János Érsekújvár, junius 22. (A PMH kiküldött munkatársétól.) Történelmi jelentőségéhez méltó fényes, impozáns keretek közt zajlott le tegnap Érsekujvárott az Egyesült Országos Keresztényszocialista és Magyar Nemzeti Párt alakuló kongresszusa. Tizezer főnyi tömeg gyűlt egybe, hogy áhitatos tanúja legyen a történelmi pillanatnak, amikor a magyar kisebbségi jogok előharcosai és az őslakos testvériség eszméjének hordozói ünnepélyesen kihirdetik a nagy egységet, amely egyetlenegy zárt falankszba kovácsolja össze az eddig két pártban haladó magyarságot és a velük való sorsközösség tudatában élő szlovák és német testvéreinket. Hogy tanúja legyen az egység kimondásának és ujjongó tanúságot tegyen az egység melléit. Az egyesülés fölötti öröm olyan tömeget vonzott Érsekújvár történelmi falai közé, amilyenre a legvérmesebb reménykedők sem számítottak s amilyenre úgyszólván nem is emlékeznek. A magyar-szlovák nyelvhatár vonalán feleszik Érsekújvár s a nyelvhatár mindkét oldaláról zárándokoltak az egység hívei a nagy esemény színhelyére. A hömpölygő áradat vonatokon, autóbuszokon, kerékpáros-osztagokban érkezik a város felé, gyalogos menetek zászlók afatt kanyarognak a főtérre Mintha az időjárás is kedvezni akart volna az ünnepségnek, csodálatosan ragyogó napfényes reggel köszöntött a kuruc városra. A napfényben ezer színbe pompáznak a hosszú oszlopokban fölvonuló magyarruhás lányok, másutt fehér ruhás lánycsoport halad s ez üdítő szinhatással szemben méltóságteljes kontrasztot képez a vidéki gazdák komoly, sőt szinte komor feketeruhás hosz- szu oszlopa. A keresztényszocialisták fehér zászlók allatt haladnak a város szive felé, a magyar nemzetiek zöld pártzászlók alatt. Ezek a zászlók ma utolsó ízben demonstrálják két külön pártot. A két szin most utoljára van még külön-külÖn, mert a mai egyesülési ünnep után összeolvadnak, egy zászlóra kerülnek az egyesült párt fehér-zöld zászlajává egyesültnek. Az uj zászló beszédesen szimbolizálja az összefogást. A nagy tömegek fölvonulása pedig azt jelképezi* hogy az egység eszméje valóban a tömegek szivéből csírázott ki, a tömegek elemi vágyától zsendiilt föl izmos valósággá* A jelenlevők arcáról ünnepi öröm sugárzik. Talán még soha n,em láttunk ennyi jövőben bízó optimista magyart együtt, ennyi derűt, bizakodást, reményt. Mindenki érzi, hogy most történelmi élménynek a részese, hogy most itt a Gondviselés áldó szent lelke lebeg az öntudatra ébredt magyar kisebbség, a magyar sors fölött. Az egység ünnepének nyitánya: istentiszteletek Délelőtt háromnegyed tízre a két párt helyiségének környékén összegyülekeztek az egyesülési ünnep résztvevői. A katolikusok a főtéri nagytemplom, a protestánsok pedig a reformátusok temploma felé indultak. Több mint negyedóra hosszat tartott a katolikusok fölvonulása mindkét párt katolikus vezetőivel élükön. Elől fehérruhás lányok hosszú sora nyitotta meg a menetet. A keresztényszocialisták fehér zászlait a magyar nemzetiek zöld selyemzászlói váltották a menetben. A templomot zsúfolásig megtöltötte az ország minden részéből ösz- szesereglett hívők áradata. A hatalmas templom ragyogó fényárban úszott. Az oftár előtt díszes ornátusban ott áll az őslakos testvéri szeretet lángl'elkü sárosi apostola, a mindenki által oly rajongó szeretettel körülvett ezüstfehér hajú DobránSzky János. Mindenki átérzi annak megható jelentőségét, hogy éppen törvényhozóink volt széni- orja mutatja be az egység ünnepén a hálaadó szentmiseáldozatot. Az alatt a reformátusok és evangélikusok, egy szerény kis templom udvarán, az Isten szabad ege alatt tartják meg puritán egyszerűségű istentiszteletüket. A magyar evangélikusok nem kaphattak hajlékot, mert az evangélikus templomban ép szlovák isten- tisztelet volt, igy protestáns és magyar testvériségben a reformátusakkal együtt dicsérik az Urat. Megható volt ez az oltár előtti testvériség, a költői megnyitó imát Jánossy Lajos nyugalmazott komáromi evangélikus főesperes, a szárnyaló igemagyarázatot pedig Nagy Sándor ógyallai református lelkész tartotta. A két hit'felekezet magyarjai együtt énekelték el a záró éneket: ,,Te benned bíztunk eleitől fogva." Tízezres tömeg fehér és zöld zászlók alatt Az istentiszteletek után újból oszlopba rendezkedett a két tömeg. A katolikusok hatalmas zászlóját fehérruhás leányok hosszú sora övezi és kiséri. A leánycsoport után a törvényhozók és a pártok előkelőségei haladnak. A sportpálya felé vezető-uccák egyik kereszteződésénél összetalálkozik a két menet. A katolikusok vezérkarához fölzárkózik a protestánsok csoportja s fúvós zenekar indulói mellett méltóságos menetben jut a hosszú oszlop a sportpályára. A sportpályán ácsolt emelvény s mögötte tribün áll, előtte több ezer ülőhely a közönség számára. Az emelvényt zöld gallyak díszítik s mindkét oldalon hatalmas fehér-zöld lobogó csüng alá, rajta az uj párt emblémája, pajzs- alakú keretben fehér-zöld alapon EP betűk, az egyesült párt nevének kezdőbetűi. Hasonló kisebb két-két lobogó csüng alá kétoldalt az emelvény mindkét oldalán. Á menetben hozott zászlókkal a zászlótartók a fedett szónoki emelvény előtt kétoldalt helyezkednek el. A szónokok számára fönntartott asztal előtt hangerő- sitő készülék áll, amely az egész hatalmas sportpályán hallhatóvá teszi a szónokok szavát. Egész elől baloldalt helyezkednek el a privigyekörnyéki szlovák keresztényszocialista szervezetek kiküldöttei. ötszáz szlovák választó jött el tüntetni az őslakos egység és az egyesült párt mellett. Ugyancsak szép számmal szerepelnek a tömegben a német szervezetek képviselői is. Mindenki jelen van Az eimelivényen rövidesen felsorakozik a két párt vezérkara. A törvényhozók és tartomány gyűlési képviselők és más párt előkelőségek teljes számiban. Csak két törvényhozó nincs jelen, mindketten betegek: Szent-Ivány József és " Petrásek Ágoston. A hallgatóság sorában ott van köziéle tünknek úgyszólván minden számottevő egyénisége. Szlovenszkó és Kárpátalja minden vidékéről. Az idő csodaszép. A nap ragyogóan süt, de néha átlebeg előtte egy-egy kisebb felhőfoszlány, ilyenkor enyihe légáramlat leng át üdítően a hatalmas töméig fölött. Valaki megjegyzi: „Szeret bennünket a magyarok Istene." Közben megindul a fotográfusok ostroma az emelvény, a közönség, a zászlócsoportok, sőt műéig az újságírók asztala ellen is. Egy rokonszenves losonci amatőrfotografus moz- igőfilmfölivéíeleket készít. A legidősebb, aki helyet követel az ifjúságnak Szüllő Géza, az egyesülő két párt közös parlamenti klubjának elnöke nyitja meg a történelmi nevezetességű kongresszust. Harsány hangon szól, fiatalosan, erélyesen cseng minden szótagja, senki nem hinné, hogy ő itt a „kor jogán" beszél, hogy ő itt a nesztor, törvényhozóink nesztora. Ünnepélyesen hangzik, amikor bejelenti: „ a fiataloknak adom át a szót" s hangsúlyozza a jelszót: „helyet az ifjúságnak!" Sziillő Géza megnyitó beszéde —• Tisztelj Kongresszus! — A kor szomorú jogán veszem át a kongresszus vezetését, — Kettős értelme van ennek a szomorúságnak, Az egyik az, hogy az a kor, amelyben élünk szomorú, a másik pedig az, hogy az a kor, amelyet én már átéltem, az is szomorú. — Eljöttünk ide junius 21-én, amikor a legmagasabban ivei az ég boltozatán a nap s amikor a legrövidebb az éjszaka. Ezt én szimbólumnak hiszem és akarom látni: a magyaroknak most megy fel a napja. ■—1 Mi az emlékezés szálaival! a múlthoz ragaszkodva a jövő helyzetünket kell, hogy keressük ezen a földön, amelyet annyiszor apánk vére öntözött. — Hosszú parlamenti múlt áll mögöttem. Harminchatodik éve járom a politikának tekervényes útjait s áz igy szerzett tapasztalatokkal megerősítve tűzöm ki az ittl'évő őslakosság célját, amelynek két alappillére kell hogy legyen. Most láttam Angliában az angol királyságnak a jelmondatát: Dieu et mon droit, az Úristen kegyelme és a mi jogunk. Nekünk a fennmaradásunkhoz nem kell más, csak az Úristen kegyelme és a jogainkhoz való ragaszkodás. — Ez hasson át bennünket. Ez legyen nekünk éltető erőnk. Eszerint dolgozzunk, kínlódjunk, keseregjünk, szénElkobzás után második kiadás ^ wfflb M lűkwm wHgy H * | H jfeb M l|| Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed- Szerkesztőség: Prága II., Panská ^%2rLtvedév?eö"rhltn,aTKí45Í A szlovenszkói ésrusziiiszkói magyarság pÍI” £ p°litikai napilap>a ur.«s s ylce,f„oN„í ^ iP »•„ •
