Prágai Magyar Hirlap, 1936. június (15. évfolyam, 126-147 / 3975-3996. szám)
1936-06-19 / 139. (3988.) szám
Í9$6 juskie 19* péotdu <i^gaMA<AARHnaaB ■ 5 [■MIM "A ■» Hírek: Kairói beszélgetés Wehib pasával Az abesszin hadsereg török hőse leleplezi a keletafrikai vereség kulisszatitkait „Minden voltam és semmi44 ■ Az európai kalandorok használhatatlan fegyvereket adtak el az abesszinoknak ■ A mohamedánok és a koptok ellentéte A pasa I elháborodvaeíitéíi a svéd és belga — A PMH munkatársától — deztem, hogy ki látta el az abesszinokat fegyverrel? Gőzfűtési radiátor mint „hadigép" —Többnyire ócska és elrontott fegyvereket kaptunk, mert az európai ügynökök keresni akartak a fegyverszállításoknál, A nemzetközi kizsákmányolok, csempészek és tolvajok bandája a leglehetetlenebb vacakokat adta el nekünk. Százával vettük a vadásztöltényeket, a madár- sörétet, szobatelefonokat, sőt egyszer a gőzfűtés radiátorait is eladták nekünk, mint a legmodernebb hadi eszközöket. Annyi kiselejtezett Ford- kocsit soha nem láttam, mint amennyit drága pénzen Addis Abebában vásároltak, A szegény bennszülöttek mindent megvettek, mer fogalmuk sem volt a valódi értékekről, az európai tanácsadókat pedig az ügynökök egyszerűen megvesztegették. Csalódás az angolokban — Kiképzésről szó sem lehetet. A taktikai manőverezésnél senki nem engedelmeskedett, fegyver nem volt, és az angol blöf végzetesen hatott. Az abesszinok meg voltak győződve arról, hogy az angolok fegyveresen megsegítik őket. Sir Sidney Barton, az addisabehai angol követ a főváros uccáin állandóan diszegyen ruhában mutatkozott és nyilatkozatai mindenfelé téves benyomást keltettek. Úgy állította be a dolgot, mintha a brit világbirodalom állna Abesszínia mögött. Juda oroszlánjánál a másik oroszlán... — mosolygott fájdalmasan Wehib pasa. •— Az ország hangulata körülbelül ugyanaz volt, ami az orosz nép hangulata az orosz— japán háborúban. A legutolsó pillanatig mindenki bízott az angol intervencióban. Véleményem szerint végzetes hiba volt, hogy a császári gárdát a legutolsó pillanatig tartalékban tartották, holott a döntő csapást azonnal a háború kezdetén Adua és Makalle vidékén kellett volna a fölvonuló olaszokra mérni. Több pénz és nyomtatvány, mint bomba — Róma három év óta készült a háborúra. Az olaszok kikémlelték az északnyugati tartományokat, az országban mindenütt ott ültek ügynökeik. Az olasz repülőgépek egyébként több nyomtatványt és pénzt dobtak le, mint bombákat. Ez a defetista propaganda végül is eldöntötte a háborút, vagy legalább meggyorsította a vereség tempóját, Wehib pasa az elismerés hangján beszél a császárról. — Haile Szelasszié bátor és erélyes ember. Országát ugyanolyan körülmények között hagyta el, mint II. Vilmos császár. Munkatársai és az abesszin arisztokrácia vele együtt külföldre távozott. Ras Seyum és Ras Imru, valamint Na- sibu fia az országban maradtak. Nyugaton bizonyára guerillaháboruba kezdenek. Legalább igy remélem. Finis Abessiniae? Wehib pasa, mint ismeretes, Nasibu mellé volt beosztva. A török tábornokot egyedül a császár védte, senki más. Nasibu bátor, fáradhatatlan harcos volt és föltétlenül Abesszíniában marad, ha nem kap gázmérgezést. A pasa elismeri, hogy a háborút mindkét részen kíméletlenül folytatták. — Humanitási szólamok nélkül — mosolygott Wehib pasa —, a legtöbb hadifoglyot lemészárolták az abesszinok is és vaiószinüleg az olaszok is. A megvert hadvezér természetesen nem jósol sok jót az olaszoknak s azon a véleményen van, hogy a nagy hadsereget állandóan Abesszíniában kell tartani, ha az olaszok nem akarják, hogy az ország föllázadjon. A szuezi csatorna igazgatósága közölte, hogy 1935 junius 25-től 1936 április 25-ig 514.000 olasz haladt át a csatornán s ugyanebben az időben csak 143.000 tért vissza. — Ha az abesszin törzsfőnökök reményei nem válnak valóra, ha csalódni fognak, akkor azonnal föllázadnak az olaszok ellen. Ezt fogja tenni Ras Gugsza is, aki Tigre királyi trónuséra vágyódik. Az interjú végén megkérdezemt — Finis Abessiniae? Wehib pasa vállat von. Ebben a pilanatban öregnek és fáradtnak látszik. ROMÁN FAJANS. Bukarestben nem szűnnek meg a diákzavargások Szerdán éjjel újahb két személyt vertek véresre a forrongó diákok Tizenkét tüntető diákot letartóztattak ■ Az Universul újabb uszítása GORKIJ Gorkij Maxim meghalt és a nagy tró Mke már a végtelen orosz puszták felett lebeg, amelyeket a legvalóságoeabban tudott érzékeltetni Írásaiban. Gorkij, a „keserű", (ezt jelenti neve) forradalmi hónak számított, a szovjet vezetői egy nagy várost neveitek cl róla és minden tekintetben úgy bántak vele, ahogy a propaganda szerint kijár az Írónak, „a proletáruralom arisztokratájának." ö volt az első számú mintakép, talán az egyetlen „individuum", akit a proletárdiktatúra érintetlenül vett át a régi leltárból. És Gorkij valóban megmaradt személyiségnek, olyannyira, hogy önként emigrált Oroszországból, az általa bejósolt forradalom földjéről és önkéntes távollétének éveit ugyanott töltötte, ahol valamikor kényszerű emigrációja alatt élt: Olaszországban. Csak 1930-ban sikerült olyan kompromisszumot találni, amelynek alapján Gorkij visszatért Oroszországba és ettől kezdve halmozta el a szovjetvezetőség megtisztelésekkel. De ettől az időtől kezdve vonult vissza Gorgklj végleg a politikai véleménynyilvánítástól, tért vissza újra a szépirodalomhoz és ezenfelül csak népnevelési kérdésekkel foglalkozott G kérdésekben állítólag mint tanácsadó is szerepelt Igen megtisztelő de sohasem lehet tudni, mennyire pozitiv — formában. Gorkijjal nem volt nehéz kibékülni a szovjetnek, mert Gorkij sohasem volt vérbeli forradalmár. Megelégedett azzal, hogy lelkileg foglalt állást a diktatúra módszereivel szemben, viszont a diktatúra megbocsátotta neki, hogy nem tudott beskatulyázható szovjetpolgárrá válni, ö volt az egyetlen megtűrt és tisztelt cigány a racionalizált államban, aki még véleményét is nyilváníthatta itt-ott, enyhe, alkalmas és talán tréfás formában, ahogy valamikor udvari bolondok mondhatták meg az igazat kényur-gazdáiknak. Nem, Gorkij nem volt forradalmár, azért tudott kibékülni a szovjettel. Nem forradalmi szemlem késztette arra, hogy megírja a nyomor alakját, hanem egyszerűen az a körülmény, hogy e nyomorban él kezdetben. Életet igénylő, magányosan boldogulni akaró emberek alakjai, nem „kollektív" lények, hanem független egyéniségek, akiket alig egy pillanatra tud összeterelni a nyomor és akik alig várják, hogy egy kis magánélethez segítse őket a jobb sors. A jobb sors kedvezett egyszerűen Gorkijnak is, aki megtalálta nyugalmas és egyéni életét a szovjetben Is a kijáró tisztelet árán. És e nyugalmas élet távolesett minden forradalmi, sőt politikai ágálástól, Nyugalmát Gorkij bizonyára a végtelen hazai pusztáknak köszönhette, amelyet a legvalóságosabban tudott ábrázolni, sokkal Inkább, mint bármely más tájat, várost, emberi életet. Minden Gorklj-irás közül az orosz puszta leírása az, ami változatlan frissességgel él az emberben évtizedeken át Is, az „Éjjeli menedékhely" alakjai elhalványodnak, de a puszta levegője, a szaga, végtelensége ma is a lélekben él a kis novellák nyomán. Kétségtelen, hogy a pusztát szerette legjobban Gorkij, azért tudta legjobban megírni és — azért tudott visszatérni Oroszországba. (r. e.)- HORTHY MIKLÓS 68 ÉVES. Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: Horthy Miklós kormányzó ma ünnepli 68. születésnapját. Ez alkalommal az egész országban katonai ünnepségek voltak. Szerdán este valamennyi városban zenés takarodó, csütörtök reggel pedig zenés ébresztő volt. Hitler, a német birodalom vezére és kancellárja a magyar kormányzó születésnapjára meleghangú üdvözlötáviratot küldött.- A PÁPA A KATOLIKUS AKCIÓÉRT. A londoni „Catfholdca Times" római híradás alapján közli, hogy XI. Pius pápa rövid időn beliül uj bíboros kongregációt létesít a világ minden részéiben szervezkedő Actia Catho- lica irányit'ására. E híradás szerint az uj kongregáció prefektusa imaga a pápa lenne, titkárául pedig Pizzard© érseket fogja kinevezni, akit biborosi rangra emel.- GÖMBÖS GYULA ELHAGYTA MAR A SZANATÓRIUMOT. Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: Gömbös Gyula magyar miniszterelnök csütörtökön reggel elhagyta a balatonfüredi szanatóriumot is vonaton Nagytétényre utazott utókoréra.- HIMMLER AZ UJ NÉMET BIRODALMI RENDŐRFŐNÖK. Berlinből jelentik: Himmlert, az SS vezérét és a titkos államrend- őrség vezetőjét az egész birodalom rendőrségének főnökévé nevezték ki, Himmler a jövőben miniszteri rangot kap, de Érjek belügyminiszter aÜ& tartozik. ^ . Kairó, junius 18. (MTP) Az abesszíniái há-’ ború kezdete óta Egyiptom fővárosa kalandorok, ügynökök, emigránsok, kémek, üzletemberek és katonák különös tülekedőhelye lett. Angolok, olaszok, „nemzetközi" pénzemberek, mint Rickett és Chertok, büszke arab törzsfőnökök hemzsegnek a szállodákban, valamennyien a konjunktúrát szaglásszák és a problematikus személyek gyakran a hatóságokat és a követségeket is kénytelenek foglalkoztatni. A kalandorvándorlás utolsó hullámaként megérkeztek a tarka karavánszerailokba az abesz- sziniai menekültek is. Kairó idegenjeinek nagy részét ma ezek az egzotikus emberek teszik és a rendes európai turisták csak néha-néha vegyülnek a szállodák furcsa tömegébe. Fölkerestem Wehib pasát, az abesszinial hadjárat egyik legérdekesebb alakját, aki általános érdeklődésnek örvend Egyiptom fővárosában, A Kaukázus hőse s a török hadsereg legjobb tábornoka nem tudott ellenállni kondottiere- vágyainak és az abessziniai háború kezdetén „Juda oroszlánjának" technikai tanácsadójává szegődött. A tábornok kicsi és kövér ember, pontosan megfelel annak a típusnak, amelyet a próféta hívei nemcsak az asszonyoknál, hanem a férfiaknál is becsülnek, Wehib pasa szeret mesélni, szívesen használ költői fordulatokat és hasonlatokat a politikai kérdéseknél is. Kairóba titkára és tolmácsa kisérte el, az utóbbi egy fiatal abesszin, aki folyékonyan beszél franciául és szemmelláthatóan érezte a nyugati kultúra lehelletét. Az „ellen-Lawrence44 Wehib pasa személyisége ismert, ö volt az, aki Nasibuval az abesszin déli fronton a legtovább állt ellen Graziam csapatainak és az angolok tőle várták, hogy megakadályozza az olasz előtörést. A beszélgetés, amit vele folytattam, szenzációs bepillantást nyújtott az abesszin hadviselés kulisszái mögé. — Minden voltam és semmi, — jegyezte meg keserűen a pasa. — Utasításaimat a legjobb igyekezettel teljesíteni akarták, de személyesen nem parancsolhattam, A török tábornoknak különös tervei voltak. Wehib pasa tanult régi ellenfeleitől, elsősorban Lawrence ezredestől, és az abesszin háborúból „szent nemzeti háborút" akart teremteni. Természetesen szükségessé vált, hogy a négus uralmával nem rokonszenvező törzseket megnyerje. Wehib azt javasolta, hogy a négus adjon Ogaden tartománynak messzemenő autonómiát és Harrarban teremtsen mohamedánokból álló önálló hadsereget, mert a mohamedánok nem voltak hajlandók együttktizdeni a kopt abesszinokkal. Sem a császár, sem Nasibu nem akarták teljesíteni Wehib kívánságát, A véres vallásháborúk túlontúl emlékezetükben voltak még. Wehib pasa kénytelen volt lemondani talán a legjobb katonaanyagról és a mohamedánok nélkül harcolni. — Mohamedéit voltam ás nem parancsolhattam a keresztényeknek. Hitsorsosaimnak viszont nem engedték meg, hogy katonáimmá szegődjenek. Az európaiak galádsága Milyen volt a katonák kiképzése? — kérdeztem. A pasa gúnyosan mosolyog, ha az európai instruktorokról beszél. — A svéd és a belga tisztek megelégedtek azzal, hogy a császári gárdát execirozzák, de egyik sem gondolt arra, hogy tényleg hadsereget szervezzen. A legfontosabb teendő az altisztek kiképzése lett volna. Az abesszinoknak foS almuk sem volt a modern háborúról. Az én adviselési módom tulajdonképen régi keletű és ismereteim 1918-ban véget érnek, de az, amit tudtam, Abesszíniában még mindig megrázó erejű újítás volt. Tábori erődöket nem tudtam építtetni, A háború elején az abesszinok fölháborodva hangoztatták, hogy a vitéz abesszin katonák számára szégyent jelent, ha földcrödi- tések mögé bújnak, Később persze megváltozott a véleményük. Wehib fiua nyíltan besték, amikor azt kérBukarest, junius 18. A diákzavargások csütörtökre virradó éjszaka is folytatódtak a román fővárosban. Ismeretes, hogy szerdán délután a tüntető diákok megtámadták és vasdorongokkal életveszélyesen megsebesítették Graur Sándor líceumi tanért, a Dimineata főszerkesztőjének öccsét. Késő este a diákok Graur Sándor fivérét, Graur Gergelyt, a Dimineata főszerkesztőjét akarták megtámadni és véresre verni. Ezért egy csoport diák vasdorongokkal fölfegyverkezve lesbe állott az előtt a bérház előtt, amelyben Graur Gergely lakott. A diákok természetesen nem tudták, hogy a szerkesztő egyáltalában nem tartózkodik Bukarestben, hanem Karlsbadban van kúrán. Amikor a ház elé egy autó gördült, a diákok rátámadtak a gépkocsiból kilépő férfira és azt vasdorongokkal súlyosan megsebesítették s az egyik támadó a szerencsétlen embert hasbalőtte. Az autó másik utasa* aki szorongatott barátja segítségére sietett, hasonlóképen járt. A diákok őt is súlyosan elverték, úgyhogy mindkettőjüket be kellett szállítani a kórházba. Kiderült, hogy a sebesülteknek semmi közük sem volt a Dimineaíához. Teljesen közömbös személyek, akiket a diákok tévedésből, a Dimineata főszerkesztője helyett vertek el, Egyikük: Storfer János dúsgazdag magánzó, áld autóján haza akarta kísérni barátját, Dávid Oszkár ismert bukaresti kereskedőt. Szerencsétlenségükre autójukkal épp az előtt a ház előtt álltak meg, ahöl a diákok a Dimineata főszerkesztőjére vártak. Storfer sérülése életveszélyes, Dávid Oszkár azonban szerencsére könnyebb sebesüléssel úszta meg a bajt, A rendőrség a támadók közül még a helyszínen elfogta Sírnion Torna orvostanhallgatót, mig másik két társa csak a hajnali órákban került a rendőrség kezére. Csütörtökön a rendőrségen összesen tizenkét diákot tartottak őrizetben a szerdai zavargások miatt. A kormánykörök meglehetősen közömbösen viselkednek a zavargókkal szemben, ami nyilván azzal magyarázható, hogy a Dimineata és az Adaverul az ellenzékben lévő nemzeti parasztpártot támogatja. Az Universul ma reggeli száma újból uszít a két említett lap ellen, A lap főszerkesztője, Sfe- lian Popesci uiabb fölhívást intézett az ifjúsághoz. Fölhívásában hangoztatja, hogy az Adave--. rul és a Dimineata ellensége az országnak s ezért minden lehető saódcttt végezni leéli velük,
