Prágai Magyar Hirlap, 1936. június (15. évfolyam, 126-147 / 3975-3996. szám)

1936-06-19 / 139. (3988.) szám

Í9$6 juskie 19* péotdu <i^gaMA<AARHnaaB ■ 5 [■MIM "A ■» Hírek: Kairói beszélgetés Wehib pasával Az abesszin hadsereg török hőse leleplezi a keletafrikai vereség kulisszatitkait „Minden voltam és semmi44 ■ Az európai kalandorok használhatatlan fegyve­reket adtak el az abesszinoknak ■ A mohamedánok és a koptok ellentéte A pasa I elháborodvaeíitéíi a svéd és belga — A PMH munkatársától — deztem, hogy ki látta el az abesszinokat fegy­verrel? Gőzfűtési radiátor mint „hadigép" —Többnyire ócska és elrontott fegyvereket kaptunk, mert az európai ügynökök keresni akartak a fegyverszállításoknál, A nemzetközi kizsákmányolok, csempészek és tolvajok bandá­ja a leglehetetlenebb vacakokat adta el nekünk. Százával vettük a vadásztöltényeket, a madár- sörétet, szobatelefonokat, sőt egyszer a gőzfűtés radiátorait is eladták nekünk, mint a legmoder­nebb hadi eszközöket. Annyi kiselejtezett Ford- kocsit soha nem láttam, mint amennyit drága pénzen Addis Abebában vásároltak, A szegény bennszülöttek mindent megvettek, mer fogalmuk sem volt a valódi értékekről, az európai tanács­adókat pedig az ügynökök egyszerűen megvesz­tegették. Csalódás az angolokban — Kiképzésről szó sem lehetet. A taktikai manőverezésnél senki nem engedelmeskedett, fegyver nem volt, és az angol blöf végzetesen hatott. Az abesszinok meg voltak győződve ar­ról, hogy az angolok fegyveresen megsegítik őket. Sir Sidney Barton, az addisabehai angol kö­vet a főváros uccáin állandóan diszegyen ru­hában mutatkozott és nyilatkozatai minden­felé téves benyomást keltettek. Úgy állította be a dolgot, mintha a brit világbirodalom áll­na Abesszínia mögött. Juda oroszlánjánál a másik oroszlán... — mosolygott fájdalmasan Wehib pasa. •— Az ország hangulata körülbelül ugyanaz volt, ami az orosz nép hangulata az orosz— japán háborúban. A legutolsó pillanatig minden­ki bízott az angol intervencióban. Véleményem szerint végzetes hiba volt, hogy a császári gár­dát a legutolsó pillanatig tartalékban tartották, holott a döntő csapást azonnal a háború kezde­tén Adua és Makalle vidékén kellett volna a föl­vonuló olaszokra mérni. Több pénz és nyomtatvány, mint bomba — Róma három év óta készült a háborúra. Az olaszok kikémlelték az északnyugati tarto­mányokat, az országban mindenütt ott ültek ügynökeik. Az olasz repülőgépek egyébként több nyom­tatványt és pénzt dobtak le, mint bombákat. Ez a defetista propaganda végül is eldöntötte a háborút, vagy legalább meggyorsította a ve­reség tempóját, Wehib pasa az elismerés hangján beszél a császárról. — Haile Szelasszié bátor és erélyes ember. Országát ugyanolyan körülmények között hagy­ta el, mint II. Vilmos császár. Munkatársai és az abesszin arisztokrácia vele együtt külföldre távozott. Ras Seyum és Ras Imru, valamint Na- sibu fia az országban maradtak. Nyugaton bizo­nyára guerillaháboruba kezdenek. Legalább igy remélem. Finis Abessiniae? Wehib pasa, mint ismeretes, Nasibu mellé volt beosztva. A török tábornokot egyedül a császár védte, senki más. Nasibu bátor, fáradha­tatlan harcos volt és föltétlenül Abesszíniában marad, ha nem kap gázmérgezést. A pasa elis­meri, hogy a háborút mindkét részen kíméletle­nül folytatták. — Humanitási szólamok nélkül — mosolygott Wehib pasa —, a legtöbb hadifoglyot lemészá­rolták az abesszinok is és vaiószinüleg az ola­szok is. A megvert hadvezér természetesen nem jósol sok jót az olaszoknak s azon a véleményen van, hogy a nagy hadsereget állandóan Abesszíniá­ban kell tartani, ha az olaszok nem akarják, hogy az ország föllázadjon. A szuezi csatorna igazgatósága közölte, hogy 1935 junius 25-től 1936 április 25-ig 514.000 olasz haladt át a csa­tornán s ugyanebben az időben csak 143.000 tért vissza. — Ha az abesszin törzsfőnökök reményei nem válnak valóra, ha csalódni fognak, akkor azon­nal föllázadnak az olaszok ellen. Ezt fogja tenni Ras Gugsza is, aki Tigre királyi trónuséra vá­gyódik. Az interjú végén megkérdezemt — Finis Abessiniae? Wehib pasa vállat von. Ebben a pilanatban öregnek és fáradtnak látszik. ROMÁN FAJANS. Bukarestben nem szűnnek meg a diákzavargások Szerdán éjjel újahb két személyt vertek véresre a forrongó diákok Tizenkét tüntető diákot letartóztattak ■ Az Universul újabb uszítása GORKIJ Gorkij Maxim meghalt és a nagy tró Mke már a végtelen orosz puszták felett lebeg, ame­lyeket a legvalóságoeabban tudott érzékeltetni Írásaiban. Gorkij, a „keserű", (ezt jelenti neve) forradalmi hónak számított, a szovjet vezetői egy nagy várost neveitek cl róla és minden te­kintetben úgy bántak vele, ahogy a propaganda szerint kijár az Írónak, „a proletáruralom ariszto­kratájának." ö volt az első számú mintakép, ta­lán az egyetlen „individuum", akit a proletár­diktatúra érintetlenül vett át a régi leltárból. És Gorkij valóban megmaradt személyiségnek, oly­annyira, hogy önként emigrált Oroszországból, az általa bejósolt forradalom földjéről és önkén­tes távollétének éveit ugyanott töltötte, ahol va­lamikor kényszerű emigrációja alatt élt: Olasz­országban. Csak 1930-ban sikerült olyan kompromisszu­mot találni, amelynek alapján Gorkij visszatért Oroszországba és ettől kezdve halmozta el a szov­jetvezetőség megtisztelésekkel. De ettől az idő­től kezdve vonult vissza Gorgklj végleg a politi­kai véleménynyilvánítástól, tért vissza újra a szépirodalomhoz és ezenfelül csak népnevelési kérdésekkel foglalkozott G kérdésekben állító­lag mint tanácsadó is szerepelt Igen megtisztelő de sohasem lehet tudni, mennyire pozitiv — formában. Gorkijjal nem volt nehéz kibékülni a szovjet­nek, mert Gorkij sohasem volt vérbeli forradal­már. Megelégedett azzal, hogy lelkileg foglalt állást a diktatúra módszereivel szemben, viszont a diktatúra megbocsátotta neki, hogy nem tudott beskatulyázható szovjetpolgárrá válni, ö volt az egyetlen megtűrt és tisztelt cigány a racionali­zált államban, aki még véleményét is nyilvánít­hatta itt-ott, enyhe, alkalmas és talán tréfás for­mában, ahogy valamikor udvari bolondok mond­hatták meg az igazat kényur-gazdáiknak. Nem, Gorkij nem volt forradalmár, azért tu­dott kibékülni a szovjettel. Nem forradalmi szem­lem késztette arra, hogy megírja a nyomor alak­ját, hanem egyszerűen az a körülmény, hogy e nyomorban él kezdetben. Életet igénylő, magá­nyosan boldogulni akaró emberek alakjai, nem „kollektív" lények, hanem független egyénisé­gek, akiket alig egy pillanatra tud összeterelni a nyomor és akik alig várják, hogy egy kis magán­élethez segítse őket a jobb sors. A jobb sors kedvezett egyszerűen Gorkijnak is, aki megtalálta nyugalmas és egyéni életét a szovjetben Is a kijáró tisztelet árán. És e nyugal­mas élet távolesett minden forradalmi, sőt poli­tikai ágálástól, Nyugalmát Gorkij bizonyára a végtelen hazai pusztáknak köszönhette, amelyet a legvalóságosabban tudott ábrázolni, sokkal In­kább, mint bármely más tájat, várost, emberi életet. Minden Gorklj-irás közül az orosz puszta leírása az, ami változatlan frissességgel él az em­berben évtizedeken át Is, az „Éjjeli menedék­hely" alakjai elhalványodnak, de a puszta leve­gője, a szaga, végtelensége ma is a lélekben él a kis novellák nyomán. Kétségtelen, hogy a pusz­tát szerette legjobban Gorkij, azért tudta leg­jobban megírni és — azért tudott visszatérni Oroszországba. (r. e.)- HORTHY MIKLÓS 68 ÉVES. Bu­dapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: Horthy Miklós kormányzó ma ünnepli 68. születésnapját. Ez alkalommal az egész or­szágban katonai ünnepségek voltak. Szer­dán este valamennyi városban zenés taka­rodó, csütörtök reggel pedig zenés ébresztő volt. Hitler, a német birodalom vezére és kancellárja a magyar kormányzó születés­napjára meleghangú üdvözlötáviratot kül­dött.- A PÁPA A KATOLIKUS AKCIÓÉRT. A londoni „Catfholdca Times" római híradás alapján közli, hogy XI. Pius pápa rövid időn beliül uj bíboros kongregációt létesít a világ minden részéiben szervezkedő Actia Catho- lica irányit'ására. E híradás szerint az uj kon­gregáció prefektusa imaga a pápa lenne, tit­kárául pedig Pizzard© érseket fogja kinevez­ni, akit biborosi rangra emel.- GÖMBÖS GYULA ELHAGYTA MAR A SZANATÓRIUMOT. Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: Gömbös Gyula magyar miniszterelnök csütörtökön reggel elhagyta a balatonfüredi szanatóriu­mot is vonaton Nagytétényre utazott utó­koréra.- HIMMLER AZ UJ NÉMET BIRODAL­MI RENDŐRFŐNÖK. Berlinből jelentik: Himmlert, az SS vezérét és a titkos államrend- őrség vezetőjét az egész birodalom rendőrségé­nek főnökévé nevezték ki, Himmler a jövőben miniszteri rangot kap, de Érjek belügyminiszter aÜ& tartozik. ^ . Kairó, junius 18. (MTP) Az abesszíniái há-’ ború kezdete óta Egyiptom fővárosa kalando­rok, ügynökök, emigránsok, kémek, üzletembe­rek és katonák különös tülekedőhelye lett. An­golok, olaszok, „nemzetközi" pénzemberek, mint Rickett és Chertok, büszke arab törzsfőnökök hemzsegnek a szállodákban, valamennyien a konjunktúrát szaglásszák és a problematikus személyek gyakran a hatóságokat és a követsé­geket is kénytelenek foglalkoztatni. A kalandorvándorlás utolsó hullámaként meg­érkeztek a tarka karavánszerailokba az abesz- sziniai menekültek is. Kairó idegenjeinek nagy részét ma ezek az egzo­tikus emberek teszik és a rendes európai turis­ták csak néha-néha vegyülnek a szállodák fur­csa tömegébe. Fölkerestem Wehib pasát, az abesszinial had­járat egyik legérdekesebb alakját, aki általános érdeklődésnek örvend Egyiptom fővárosában, A Kaukázus hőse s a török hadsereg legjobb tá­bornoka nem tudott ellenállni kondottiere- vágyainak és az abessziniai háború kezdetén „Juda oroszlánjának" technikai tanácsadójává szegődött. A tábornok kicsi és kövér ember, pontosan megfelel annak a típusnak, amelyet a próféta hívei nemcsak az asszonyoknál, ha­nem a férfiaknál is becsülnek, Wehib pasa szeret mesélni, szívesen használ költői fordulatokat és hasonlatokat a politikai kérdéseknél is. Kairóba titkára és tolmácsa ki­sérte el, az utóbbi egy fiatal abesszin, aki folyé­konyan beszél franciául és szemmelláthatóan érezte a nyugati kultúra lehelletét. Az „ellen-Lawrence44 Wehib pasa személyisége ismert, ö volt az, aki Nasibuval az abesszin déli fronton a legto­vább állt ellen Graziam csapatainak és az an­golok tőle várták, hogy megakadályozza az olasz előtörést. A beszélgetés, amit vele folytat­tam, szenzációs bepillantást nyújtott az abesszin hadviselés kulisszái mögé. — Minden voltam és semmi, — jegyezte meg keserűen a pasa. — Utasításaimat a legjobb igyekezettel teljesíteni akarták, de személyesen nem parancsolhattam, A török tábornoknak különös tervei voltak. Wehib pasa tanult régi ellenfeleitől, elsősorban Lawrence ezredestől, és az abesszin háborúból „szent nemzeti háborút" akart teremteni. Termé­szetesen szükségessé vált, hogy a négus uralmá­val nem rokonszenvező törzseket megnyerje. Wehib azt javasolta, hogy a négus adjon Ogaden tartománynak messzemenő autonó­miát és Harrarban teremtsen mohamedánok­ból álló önálló hadsereget, mert a mohamedá­nok nem voltak hajlandók együttktizdeni a kopt abesszinokkal. Sem a császár, sem Nasibu nem akarták teljesí­teni Wehib kívánságát, A véres vallásháborúk túlontúl emlékezetükben voltak még. Wehib pa­sa kénytelen volt lemondani talán a legjobb katonaanyagról és a mohamedánok nélkül har­colni. — Mohamedéit voltam ás nem parancsolhat­tam a keresztényeknek. Hitsorsosaimnak viszont nem engedték meg, hogy katonáimmá szegőd­jenek. Az európaiak galádsága Milyen volt a katonák kiképzése? — kér­deztem. A pasa gúnyosan mosolyog, ha az európai instruktorokról beszél. — A svéd és a belga tisztek megelégedtek azzal, hogy a császári gárdát execirozzák, de egyik sem gondolt arra, hogy tényleg hadsere­get szervezzen. A legfontosabb teendő az altisz­tek kiképzése lett volna. Az abesszinoknak fo­S almuk sem volt a modern háborúról. Az én adviselési módom tulajdonképen régi keletű és ismereteim 1918-ban véget érnek, de az, amit tudtam, Abesszíniában még mindig megrázó erejű újítás volt. Tábori erődöket nem tudtam építtetni, A háború elején az abesszinok fölhá­borodva hangoztatták, hogy a vitéz abesszin katonák számára szégyent jelent, ha földcrödi- tések mögé bújnak, Később persze megváltozott a véleményük. Wehib fiua nyíltan besték, amikor azt kér­Bukarest, junius 18. A diákzavargások csü­törtökre virradó éjszaka is folytatódtak a román fővárosban. Ismeretes, hogy szerdán délután a tüntető diákok megtámadták és vasdorongokkal életveszélyesen megsebesítették Graur Sándor líceumi tanért, a Dimineata főszerkesztőjének öccsét. Késő este a diákok Graur Sándor fivé­rét, Graur Gergelyt, a Dimineata főszerkesztő­jét akarták megtámadni és véresre verni. Ezért egy csoport diák vasdorongokkal fölfegyverkez­ve lesbe állott az előtt a bérház előtt, amelyben Graur Gergely lakott. A diákok természetesen nem tudták, hogy a szerkesztő egyáltalában nem tartózkodik Bukarestben, hanem Karlsbadban van kúrán. Amikor a ház elé egy autó gördült, a diákok rátámadtak a gépkocsiból kilépő fér­fira és azt vasdorongokkal súlyosan megsebesí­tették s az egyik támadó a szerencsétlen embert hasbalőtte. Az autó másik utasa* aki szoronga­tott barátja segítségére sietett, hasonlóképen járt. A diákok őt is súlyosan elverték, úgyhogy mindkettőjüket be kellett szállítani a kórházba. Kiderült, hogy a sebesülteknek semmi közük sem volt a Dimineaíához. Teljesen közömbös sze­mélyek, akiket a diákok tévedésből, a Dimineata főszerkesztője helyett vertek el, Egyikük: Storfer János dúsgazdag magánzó, áld autóján haza akarta kísérni barátját, Dávid Oszkár ismert bukaresti kereskedőt. Szerencsétlenségükre autó­jukkal épp az előtt a ház előtt álltak meg, ahöl a diákok a Dimineata főszerkesztőjére vártak. Storfer sérülése életveszélyes, Dávid Oszkár azonban szerencsére könnyebb sebesüléssel úsz­ta meg a bajt, A rendőrség a támadók közül még a helyszí­nen elfogta Sírnion Torna orvostanhallgatót, mig másik két társa csak a hajnali órákban került a rendőrség kezére. Csütörtökön a rendőrségen összesen tizenkét diákot tartottak őrizetben a szerdai zavargások miatt. A kormánykörök meglehetősen közömbösen viselkednek a zavargókkal szemben, ami nyil­ván azzal magyarázható, hogy a Dimineata és az Adaverul az ellenzékben lévő nemzeti pa­rasztpártot támogatja. Az Universul ma reggeli száma újból uszít a két említett lap ellen, A lap főszerkesztője, Sfe- lian Popesci uiabb fölhívást intézett az ifjúság­hoz. Fölhívásában hangoztatja, hogy az Adave--. rul és a Dimineata ellensége az országnak s ezért minden lehető saódcttt végezni leéli velük,

Next

/
Thumbnails
Contents