Prágai Magyar Hirlap, 1936. június (15. évfolyam, 126-147 / 3975-3996. szám)
1936-06-18 / 138. (3987.) szám
138 ^398?) Csütörtök « Előfizetési árt évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ké., külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. • H képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. ■gyes szám ára 1.20 KI, vasárnap 2.— Ki. A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság politikai napilapja Szerkesztőség: Prága II, Panská u 1 i c e 12, II. emelet • Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, III. emelet • • TELEFON: 3 0 3 -1 1. • • SÜRGÖNYCIM: HÍRLAP, P P. A H A. Két uj átlóm Szíria és Libanon függetlenséget kap Franciaországtól A „Levante-államok" • Ősszel a két köztársaságot felveszik a népszövetségbe ■ A mandátum-kötelezettségek teljesítése Ilyen körülmények között Szíria és LibaKilenc könyv (sp) Prága, junius 17. „Egy francia gyárosnak legkedvesebb barátja megnősült s a gyárosnak az az ötlete támadt, hogy nászajándékul barátját, az ismertnevü színpadi szerzőt meglepi egy teljes könyvtárral, amelyben azonban kizárólag irodalmi munkák lesznek és csak olyanok, amelyek az irodalomtörténet ítélete szerint klasszikus és halhatatlan alkotások." így olvassuk a lapokban s megtudjuk, hogy a gyáros három kereskedőt, köztük, Páris egyik legrégibb könyvkereskedését, a Kra-céget, bízta meg a könyvtár összeállításával. A cégek hat hónapig a legnagyobb gonddal dolgoztak a különleges könyvtár összegyűjtésén, amelynek az a hivatása, hogy négy nyelven — a színpadi szerző a francián kívül angolul, németül és olaszul beszél — az egész világirodalom legklasszikusabb irodalmát magába foglalja. A könyvtár aránylag nem sok helyet foglalt el, mert mindössze kilenc- százhuszonhárom kötetből áll. A könyvek jegyzékét nem ismertették, de egy szaklap közli, hogy a szakszerű elrendezés szerint melyik nemzet irodalma hány kötettel szerepel. Talán mondanunk sem kell, hogy ,,a halhatatlan könyvtár" oroszlánrésze francia írók munkáiból áll. Háromszáztizenhét francia könyv van benne, mig az angol irodalmat össze-vissza hetvenegy munka képviseli és Shakespeare harminchat alkotása közül csak tizenegy juthatott be a könyvek pantheonjába. Az orosz irodalmat harmincegy munka dicséri, a lengyelt öt, a németet negyvenhárom, az olaszt hatvannégy, a törököt tizenkettő, a perzsát három, a kínait tizenegy, a hindut nyolc, az amerikait tiz, a románt egy, a többi mü javarészt a klasszikus korok irodalmából to- borzódik. A magyar irodalomból kilenc munkát ért az a megtiszteltetés, hogy helyet kapott ebben a nagyszerű gyűjteményben. Nem mondjuk, hogy a kilencszáz könyv összegyűjtése tökéletes, hiszen egyesek szerint tiz-huszezerre rúg azoknak az írásoknak száma, amelyek az emberi szellem felsőbbrendűségét hirdetik. Viszont mások kilenc- százat is soknak találnának: emlékezetes Flaubért mondása, aki kijelentette, hogy a világirodalomból csak hatvan olyan könyvet ismer, amelyet érdemes volt elolvasnia. Anatole Francé nem annyira szigorú, mert rajongott a klasszikus korok íróiért, viszont a modern irodalmat nem sokra becsülte és szerinte „a nagyon termékeny tizenkilencedik század munkái közül egy tucatnál több alig éri meg a százesztendős életkort." — Bármint vélekedünk is, a kis magyar nemzet szempontjából nagy dolog, hogy az érdemesnek talált müvek között kilen- a magyar irodalom remeke. Nem tudhatjuk, melyik a kilenc könyv, de akaratlanul folytatjuk a játékot és magunkban megnevezzük a könyvcimeket. Talán Petőfi, Arany, Ady egy-egy verseskötete, Madách tragédiája, Vörösmarty Csongor és Tündéje, Eötvös, Mikszáth és Jókai egy-egy remekműve s esetleg egy lírai antológia az, amit a francia müértők a klasszikus sorozatba helyeztek, egyre megy, bennünket nem a nevek érdekelnek, hanem a finom és önzetlen elismerés, amely a kilenc könyv jelölésével a magyar irodalmat érte. Irodalmunk aránylag fiatal, nem mér- kőzhetik a klasszikus népek szellemtengeré- tel. De a magyar lélek az elmúlt században csodálatos pályát futott be: egy kis nép, amelyről a 19. század fordulóján Herder Páris, junius 17. Az Echo de Parisban Pertinax és az Oeuvre-ban Mme Tabouis beszámol arról a konferenciáról, amely tegnap folyt le a Quai d‘Orsay-n Vienot államtitkár elnöklete alatt és amelyen részt- vett Gamelin és Georges tábornok is. Pertinax szerint a tábornokok és a politikusok Szíria és Libanon alkotmányos berendezésével foglalkoztak. A két mandátumterületet független, de Franciaországgal szoros szövetségben élő országgá fogják prokla- raálni. A jövőben a két köztársaságot „Le- vante-államoknak“ fogják nevezni. A szerződést a francia kormány a sziriai nacionalistákkal és a libanoni főnökökkel kötötte meg. A határozatot a közeli napokban a francia minisztertanács elé terjesztik. London, junius 17. Az angol kormány ma tartotta rendes heti konferenciáját, amelynek különös jelentőséget adott az, hogy a miniszterek a szankciók kérdéséről döntöttek. A brit kormány elvileg elhatározta, hogy nem száll sikra a szankciók folytatása mellett, ha a többi hatalom is hajlandó Genfben a szankciók megszüntetésébe beleegyezni. A brit kormány csütörtökön ismerteti álláspontját az alsóházban. A kabinet döntő jelentőségű ülése 11 órakor kezdődött. Hivatalos kommünikét az eredményről nem adtak ki, mert a kormány álláspontját az alsóházban kivánja előadni a csütörtöki vita folyamán. Valamennyi lap, a szélső jobboldaltól a szélső baloldalig megállapítja azonban, hogy a kabinet egyhangúan a szankciók ellen azt állíthatta még, hogy befejezte történelmi hivatását és el fog tűnni, mert alig kétmillió földhözragadt és elmaradt szomorú ember vallotta magát ekkor magyarnak a bécsi igában, száz év múlva, 1900 után már tizenkétmillióra szaporodott és valósággal amerikai fejlődést teremtett meg gazdag és modern birodalmában; egy kis nép csodálatos erőkifejtése volt az elmúlt század s ugyanilyen nagyszerű kivirágzást mutatott szelleme, a magyar irodalom is. 1800 után a nép nyomorát sötét pátosszal dalolta Berzsenyi és Vörösmarty, de 1896-ban Bűnön kiválik a francia mandátumok sorából ugyanúgy, mint 1932-ben Irak megszűnt a brit impérium mandátumterülete lenni. A Levantei Államok ez év szeptemberében már mint független országok résztvesznek a népszövetség közgyűlésén. A szerződés gondoskodik arról, hogy a két köztársaságban élő kisebbségek Franciaország védelme alatt maradjanak és jogaikat senki ne csorbítsa. Ugyancsak kivételes jogokat élveznek a külföldi kolóniák tagjai is. A két uj köztársaság közös érdekeiről és a függő kérdésekről külön konferencia dönt, amelyet a közeljövőben összehívnak. A konferencián a francia követ elnököl. Az üléseket váltakozva Damaszkuszban és Beyrutban tartják meg. A francia katonai nyilatkozott. A lapok e jelentése sugalmazott helyről származik. Bizonyos kérdésekben természetesen még nézeteltérések uralkodnak, igy többek között abban a módszerben, amellyel a szankciókat megszüntetnék. Nem tudni, vájjon Anglia Genfben kezdeményezően lép fel a szankciók ellen, vagy másokra bízza a kezdeményezést. Az általános vélemény szerint az iniciativát Anglia ragadja meg. A másik tisztázatlan kérdés arra vonatkozik, vájjon Anglia bizonyos engedményeket fog-e kérni Olaszországtól a szankciók megszüntetése fejében. Anglia mindenesetre kívánni fogja, hogy Olaszország gazdaságilag ne torolja meg a szankciókat és ne kapcsolja ki kliensei közül azokat az államokat, amelyek a szankciókat kezdeményezdapest, az uj metropolis hirdette már büszkén a váratlan eredményt, technikai csodák, rendezett ország, kiegyensúlyozott élet, müveit, európai nép. Amikor Párisban megtisztelő módon kilenc könyvbe sűrítik ‘a magyar klasszicitás kivirágzását, eszünkbe jut magyar életünk, magyar sorsunk s egy pillanatig örömmel állunk meg magyarságunk jó oldalai mellett. Bennünket, a kisebbségi sorsban, alig érdekelhetnek mások, mint éppen a magyar kultúra hőstettei. Ezek a mieink is, a belőlük merített erő ránk is átsugárzik. Álerők egyelőre a két független ország területén maradnak, hogy szövetségi segítségben részesítsék az uj államot és biztosítsák a határok védelmét. A francia katonák — ugyanúgy, mint Irak területén az angolok — csak bizonyos kerületekben maradnak meg és a vidékre nem szállnak ki. Az Oeuvre politikai munkatársa megjegyzi, hogy Franciaország Libanon és Szíria függetlenségének visszaadásával teljesíti kötelezettségeit, amelyeket a népszövetség tizenhat év előtt rárótt, A függet- lenitésnek előnye is van, mert a jövőben Franciaország Genfben két újabb szava* zattál számolhat. A francia kormány törekvése, hogy fokozatosan megvalósitsa az egész világon a nemzetek egyenjogúságára irányuló törekvéseket és igazságot gyakoroljon. ték. Bizonyos államokban és főleg Angliában ugyanis tartanak attól, hogy Olaszország soha többé nem fog a szankciók mellett sikraszállt államokban vásárolni, mert közgazdaságát függetlenítette az elmúlt nyolc hónapban ezektől az államoktól s igy például Anglia iparát a közeljövőben óriási veszteség érné. Olaszország eddig milliárdokra rugó értékű szenet vásárolt Angliában s a jövőben szénszükségletét valószínűleg másutt fogja fedezni. Ugyanez áll a benzinre is. Az alsóház csütörtöki vitáján nem kizárólag külpolitikai kérdésekkel foglalkoznak, de Edén nyüatkozik a szankciós kérdésben, majd Bald- win is szólásra emelkedik és kifejti álláspontját. landóan látnunk kell magunk előtt a magyar szellemet, mint otthonos természetünk csodás panorámáját. Erőnk tartalékja, lelkesedésünk felkeltője, kitartásunk záloga az s ha a mindennapi élet egyre hatványozódó gondjai, e gyakran különlegesen kisebbségi gondok között néha mégis marad energiafeleslegünk, a kultúránk fejlesztésére kell fordítanunk, mert tőle százszoros kamattal kapjuk vissza azt, amit adtunk és kitűnő eszközt építünk vele nemzetiségünk biztosítására. A londoni minisztertanács határozata Egyhangú angol döntés a szankciók ellen A csütörtöki alsóházi vita ■ Edén indokai
