Prágai Magyar Hirlap, 1936. június (15. évfolyam, 126-147 / 3975-3996. szám)

1936-06-17 / 137. (3986.) szám

8 1936 juniua 17, etgerfa. Társadalmi Élet # A rozsnyói püspöki I«áuynevelőintézet e na­pokban tartotta szokásos tisztelgő előadását Bulb- nios Mihály püspök születésnapja alkalmából. A műsort a kis óvodások bájos szereplése vezette be, majd az elemisták vidám egytfelvcxnásos sikerült előadásával kedveskedtek az ünepeltnek, végül a „Hol a (boldogság?“ c. 3 felvonásos színmű került bemutatásra, kitűnő szereposztásban, kiforrott ala­kításokkal. Morvái Jóasefné, Bei'tler Margit, Pohl Ilona, Matheisel Erzsébet, Tóth Erzsébet, Wágner Katalin s a többi szereplők java tudásukkal része­sei az elismerésinek. A főszerepben Pohl Ilona nyújtott emlékezete© élményt. Műsor végeztével Bubnics püspök atyai köszönetét fejezte ki a szere­tettel jes ünnep lésért s a nyújtott műé Lvezet ért. # A galántai katolikus népiskola nagysikerű műsoros előadást rendezett a Katolikus Kör he­lyiségében. Az iskola növendékei két színdarabot mutattak be kifogástalan előadásban. Az ifjúsági énekkar szebbnél-szebb népdalokat énekelt. A leánynövendékek díszes magyar viseletben han­gulatos és ritmikus magyar táncokat mutattak be. Több kismagyar költeményeket szavalt. A jólsikerült előadás a tanitótestüleit összefogó, lelkes kulturmunkálkodásának eredménye. A rahói római katolikus magyar műkedve­lők táncmulatsággal egybekötött műsoros estét rendeztek. A kitünően betanított együttes há­rom egyfelvonásos vigjátékkal szerzett felejthe­tetlen estét a. közönségnek. Az előadást reggelig tartó táncmulatság követte. # A gutái önkéntes tüzoltótestület három Ízben nagy sikerrel mutatta be Csizy Kálmán „Még igy is szeretlek11 cirnü népszínművét a polgári iskola tor­natermében. A főbb szerepekben Grabec Erzsébet, Molnár Géza, Czigle Kálmán és Varga János arat­tak nagy sikert. A darabot Dalotti Ödön tanító rendezte kifogástalanul. # A jókai tűzoltó egyesület műkedvelői nagy sikerrel adták elő Gsite Károly „Legényfurfang11 cirnü népszínművét. A termet zsúfolásig megtöltő közönség meleg tapssal jutalmazta a szereplők ki­fogástalan játékát. A szereplők közül külön dicsé­retet érdemelnek Bohovy Sándor, Nagy Béla, Orosz Zsófiira, Macsiai Dezső, Hegyi Juliska és Szabó Alajos. A darabot Rácz András rendezte kifogásta­lanul, nagy hozzáértéssel. # A Sellyéi Haladó Iparos Kör műkedvelői gárdája kétizben nagy sikerrel adta elő a „Százhu- szae tempó11 oimü háromfelvonásos vígjátékot. Az előadás mindkét este telt ház előtt folyt le. A da­rabot Déri Aladár rendezte kifogástalanul. Molnár Kata: BÖLCSŐDAL III. Az erkélymélyedés függönyei előtt ezüstme­dence állt a földön, teli hajlékonyszáru, halvány- sárga rózsákkal; kesernyés, aranyló illatuk vala­mi templom-csendes romantika hangulatával fá­tyolozta a szobát. A menyezet sarkaiba szétosz­tott világitó burákból tejszinü fény ömlött szét s ebben a csaknem cseppfolyós fényben úgy úszott a két asszony cigarettáinak füstje, mint egy óriási opálkő fehérségében a kék ködök. — Azért ez nagyon érdekes — mondta meleg, jókedvű hangján Nella vendége —, amerre né­zek itt nálad, mindenütt sárgát meg zöldet lá­tok. Hallatlan, milyen különös, majdnem narkó- tikusan hat. Mondd, hogy csináltad? Mint az er­dőzsongás, rejtett napsugarakkal. Képzeld el ezeket a színeket — várj csak — Müller pro- fesszornénál, mondjuk, — megesküszöm neked, hogy tavaszi tojásrántotta lesz belőlük fiatal zöldhagymával... — nna, jószivvél mondtam! Nem pletykázom többet egész este, neked ha­gyom. Tán nem is 'tudsz, mi? Mondd, élsz te egyáltalában, vagy csak úgy sugárzol — na de ezt a gyönyörűt, tényleg én mondtam? Egyálta­lában ne csodáld, túlságosan befolyásolod az embert. Az aranysárga színeiddel! Olyan vagy itt mindenestül, mint egy arkangyal! Hallod, mit szólsz? A vendég kacagott, Nella nevetve nézte a ci­garettája tüzét, de nevetése megcsendesedett pil­lanat múlva. — Nem is hiszed, Margit, nálam nemsokára már ezüst lesz az aranyból. Nagyon gyorsan őszülök. Talán elég korán is... de nemsokára már fehérhaju asszony leszek, majd meglátod. — Mondd, és akkor a mimózáid helyébe hó­virágokat fogsz tenni. Csak a stilszerüség ked­véért. — őszirózsákat, — mondta halk mosollyal az asszony. —• Ejnye, elégikus hangulatba hozlak! Nel- lám, na-------Te, olyan régen voltam nálad, ak­ko r még csak ketten voltatok, ezt a rengeteg gyereket mind azóta művelted, rémes — hallgass csak ide, valamelyik éppen keresztülfutott a SZIKHÍ/FILM (*) Ábrányi Emil uj operát irt. Budapest­ről jelentik: Ábrányi Emil „Az énekelő der­vis" címmel ujj operát irt, amelyet a buda­pesti Operaiház igazgatósága elfogadott elő­adásra* Ábrányi uj dalművét a jövő évadban fogják bemutatni. (*) Szabadtéri játékok a volt bécsi császári palota kertjében. Bécsiből jelentik: Érdekes ünnepség lesz junius 28-án Bécsiben. Bécs egyik legszebb parkjában, a volt császári pa? lota kertjében — amely valamikor a Habs­burgok magánkertje volt — kivételesen nagy­szabású mulatságot rendez a bécsi újságírók és irók egyesülete. A program középpont­jában egy különleges filharmóniai hangver­seny áll, amelyet kiváló karmesterek vezé­nyelnek. A bécsi állami Opera magánéneke­sei és a balettkar tagjai is közreműködnek. Érdekessége lesz az ünnepségnek, hogy a rendelkezésre álló téren különböző szabadtéri játékok tereit felépítik, a salzburgi miliőt és az ünnepi játékok hangulatát ottani köz­ismert szereplők és tájképek másolatai fog­ják előidézni. (*) Bemutató Karlsbadban. Julius 25-én a karlsbadi városi színház ülj operettet mutat he, amelynek címe „Isten vele, imadam". Az operett szövegét Stein József, a harrandovi AB filmstúdió igazgatója irta, aki sok évig volt a budapesti Star- és Hungária-film igazgató­ja és Budapesten sok filmet forgatott. Az uj operett zenéjét Jozefa Knimok neves zene­szerző komponálta. A főszerepet a prágai Német Színház művésze, Kurt Erich Préger játsza, aki Préger Miksának, a budapesti szin-f házi embernek a fia. A csehszlovákiai német rádió junius 28-án egy karlsbadi városi ri­port keretében részleteket fog bemutatni ebből az uj operettből. AfumoMfi nóták umoea: ÁTLÓN; A három piros rózsa. ALFA: Csókolj meg, édes, VIGADÓ: A fekete angyal. TÁTRA: Holnap kezdődik az élet. URÁNIA (KERTI): Mindennap nincs va­sárnap, LUX: A szent és a bolondja, ELECTRO BIOSCOP: Kétszer esküvő, METROPOL: Congorilla, (*) Magyar munkáselőadás a pozsonyi szín­házban. Pozsonyból jelentik: Junius 21-én, va­sárnap délelőtt 10 órakor lesz a legközelebbi mun­káselőadás a pozsonyi városi színházban Földes Dezső színtársulatának előadásában. Bemutatásra kerül Brúnó „Pityu* című 3 felvonásos szatí­rája. A Munkásakadémia, amely ezen előadásokat rendezi, a 'helyárakat a legminimálisabbra szállí­totta le (ülőhelyek 1—8 korona, páholyok 25—35 korona.) Jegyek szerdától szombat délután 6 óráig elővételben kaphatók: Vágó jegyelővételi irodájában, Lőrinckaipu, Domov-Passage. AZ UNGVÁRI MOZGÓK HETI MŰSORA: VÁROSI: VI. 17—18: A vörös Pimpernel. VI. 19—20—<21: Én és a kölyök. BIO RÁDIÓ: VI. 17—18: A halál szabadságon. VI. 19—20—21: A moszkvai hölgy. A NYUGATSZLOVENSZKÓI MAGYAR SZÍN­TÁRSULAT MŰSORA POZSONYBAN: Szerda: AZ ÉRETTSÉGI. Vaszary Piri felléptével. Csütörtök: ÉN ÉS A KISÖCSÉM, A KASSAI CAPITOL-MOZGÓ MŰSORA: Egy eszeveszett éjszaka. (Zilahy Irén.) A KASSAI TIVOLI-MOZGÓ MŰSORA: Akiknek nem szabad szeretni. £ SAKK 1-0" A drezdai sakkverseny végeredménye. Drezdáiból jeJieinitiik: A kilenc fordiuilóis drezdai neímzietiköizi salklkvemsenyt ALjechin nyerte 6 és fél ponhtaií. Második a fiaital miéanef Engels lett 6 ponttal. Bairnnadiik helyien az öreg magyar Maróczy végzett Shaihílibeaggel 5 és fél ponttal. A következő helyeiket Bogolijnbov 5, dir. Rődl és Süm/isch 4 és fél,- Keres és Hialling 3 és fél, Groh fél ponttal foglalták eh-©■ A budapesti nemzetközi verseny hatodok fordulója után a lengyel Najdortf vezet 5 és fél ponttal. Utána következnek: Steiner Emidre 4 és fél (1), .Batrcza és Steimier Lajos 4 (1), Gere­ben 4, May 8 és fél, Szabó 8 (3), Havasi 8, dr. Négyesey 2 és fél, Glase és Klrnger 2 (2), Bo­ros 2 (1), dr. Balogh és Sacooni 2, Szigethy 1 és féli (2), Rétihy 1 és fél1 és Lovas 1 (3). ■■■■■■■■■■■■ halion, amikor beléptem, de egy akkora kis po­ronty, mint egy kis meleg zsemlye, szemei vol­tak, gurult és rámnézett és azt hittem, kővé vá­lók, azt mondta: kezicsókolom. Nella nevetett. — Miért, mit kellett volna mondania? — Tudom is én, hiszen nem azt mondtam. De engem, akinek nem volt egy félgyerekem se soha, rettentően meg tud lepni az ilyesmi. Most te megmondod nekem, Nellám, mondd, és te tudod, hogy ők hogy csinálják ezt? Nem érted? Azt, hogy megnőnek és megcsinálják mindazt, ami ehhez tartozik, egyszer csak beszélni kezde­nek és tudják is, hogy mit, aztán válogatni kez­denek az ételekben, aztán véleményük lesz a dolgok felől, még mielőtt tájékozódni kezdené­nek és ekkor már annyira értenek Ítéletükben az élethez, hogy efelől bátran felnőttek is lehetné­nek, ha mi nem félnénk attól, hogy nem tudunk becsülettel beállni gyereknek a helyükre . .. Ne­ked ezt tudnod kell, az Istenért, kinek kell tud­nia, ha nem neked! Egy asszony, akinek négy gyereke van, te jó Isten, én azt hiszem, egész délutánok eltelhetnek azzal, hogy csak rágon­dolsz erre és elszörnyedsz. Te... te, Nellám, ér. azt hallottam egyszer valahol, hogy azoknak van sok gyerekük, akik nagyon szeretik egy­mást. A nagyanyámnak még kilenc volt vagy tiz, vagy tizenkettő, nem tudom, de nem is ér­tettem soha, hogy ez hogy lehet... Hogy ennyi gyereken keresztül még hogy lehet szeretni... Nella élvezve nevette a vidám litániát, a má­sik is nevetett, de a szavak ize mögött ott tapin­totta mind a kettő a csonthéju magot. — Mondd! Hogy neked például, a négy gye­rekeden keresztül, még arra is marad időd, hogy ránézhess az uradra? Hogy asszony maradj! Mondd meg nekem, ráérsz te arra, hogy csak úgy, magadnak, asszony légy, a négy gyereked anyján felül, meg a férjed feleségén felül, van a te életedben olyan hely, ahova te — te beférsz? Nella messzire mosolygott a tejszinü fénybe. Leütötte a cigarettája hamvát és ránézett a má­sik asszonyra. — Van, persze, ma már van. Nem mondom, hogy mindig volt. Eleinte nehezebb volt minden, természetesen... Érdekes, hogy ebbe te eny- nyire belegondolsz. A gyerekek elég gyorsan jöttek egymásután ... és ... Istenem, ha rágon­dolok most, mennyire nagy dolog volt akkoriban az is, hogy olyan sokat sírtak éjszakánkint. Sán­dor nevét még csak akkor kezdték ismerni az emberek, ő akkor indult — gondold el, micsoda birhatatlan túlterhelés egy emberen: egy nagy tehetség mellé egy nagy család! Ha tudnád, hányszor féltem attól, hogy lehúzzuk, hogy meg­fullad köztünk! Vállalnom kellett, hogy meg­próbálok tökéletes feleség lenni. Igaz — sokszor már azt hittem, elveszek benne. — Úristen... nem csodálom, pedig nem ér­tek, hozzá, — mondta a másik. Nella rámosoly- gott: — Nem is tudod — nagyon sokszor kellett rád gondolnom. Mennyi mindent kitaláltam én rólad. A te életedről. — Az enyémről ...! — mosolygott csodál­kozva, de nyílt öngunnyal a másik, legyintett egyet és megvonta kurtán a vállát, de aztán föl­figyelt, megismételte csodálkozó kis gúnnyal a kérdést: — Az enyémről? ... E kérdés története az volt, hogy körülbelül tiz év előtt, mintegy kétévi példás házasélet után, elvált az urától a legtökéletesebb egyetér­tésben. A válás után az asszony elutazott Nor­végiába, azóta bejárta a világot, ismerősei időn- kint ragyogóan elmés leveleket kaptak tőle és a bizalmasabbaknak beszámolt arról a páratlanul érdekes élményről is, amikor egyszer valahol Argentínában összetalálkozott volt férjével, aki félvér táncosnőktől tanulta ott a tangót. — A tiedről, — mondta egyszerű kis bólin- tással Nella. — Te meg az urad, ahogy láttam, ti olyan szépen szerettétek egymást és olyan szépek voltatok, olyan egészségesek és okosak, kulturáltak és gondnélküliek, egymásnak olyan túlságosan megfelelők, hogy könnyen elhagyhat­tátok egymást az életetek vagy a bensőtök bár­minő sérülése nélkül, — hiszen még csak nem is csalódhattatok egymásban. — óh — mondta lassan, határtalan bámulattal a másik •—, óh. — Van igy, hogy... — Igen, — mondta most megint a másik. Föl­vert figyelemmel, mozdulatlanul ült és hosszú fehér keze úgy pihent a szék karján, lankadtan, mintha egyszerre elhervadt volna. — És meg is tudnál nekem valamit magyarázni ebből,, amit én — — Én azt hiszem, Margit, ti egész egyszerűen nem szerettétek egymást tovább. Mert nem volt, miért. Nem volt semmi bajotok. Váratlanul elhallgatott, csend lett kettejük között és ennek a csendnek majdnem heve volt és hangja, mint egy szamovárnak, amelyben Irodalom ^Művészet Q A SzMKE Dornkappelen. Pozsonyból jelene tik: A SzMKE pozsonyi helyi szervezete vasárnap jólsikerült népszerű előadást rendezett Derűkap- pelen a Kultunház nagytermében, amelyet ebből az alkalomból teljesen megtöltött a főképpen sze­gény munkásokból és nincstelenekből álló hallga­tóság. A mindvégig nagy figyelemmel és érdek­lődéssel kísért előadást Koltay Ferenc nyitotta meg, aki meggyőző érvekkel alátámasztott, len­dületes 'beszédében tömören ismertette a SzMKE célkitűzéseit s ezzel kapcsolatban a tagok jogait és kötelességeit. Előadása második részében a SzMKE pozsonyi helyi szervezetének példát mu­tató munkásságára hívta fel a hallgatóság figyel­mét s kiemelte, hogy a SzMKE-munka csak ak­kor lesz igazán alkotó, eredményes és áldásos, ha Pozsony és környéke magyarsága tömeges belé­pésével támogatni fogja a Sz'MKE-t. A nagy lel­kesedéssel fogadott felolvasás után dr. Párkány Lajos ügyvéd tartott rendkívül érdekes és logiku­san fölépített előadást a lakásbérletekről. Párkány közel félórás előadásában könnyen érthető formá­ban nyújtott felvilágosítást a bérleti viszonnyal kapcsolatos bonyolult kérdésekről. A felolvasás után lelkesen megtapsolták az előadót, aki ezután készséggel adott útbaigazítást a hallgatóság kö­réből hozzá intézett kérdésekre is. A SzMKE po­zsonyi előadóinak az előadás végén Szabó Gusz­táv munkás mondott köszönetét a hallgatóság nevében s arra kérte a dr. Prenghy Árpáddal az élén megjelent pozsonyi vezetőséget, hogy az őszi évadban ismét keressék föl előadásaikkal Dorn- kappelt, amikor az uj dornkappeli fiókszervezet is megkezdi már működését. O Meghalt Poelzig, a híres német építész. Berlinből jelentik: Poelzig Hans, a világhírű né­met építőművész 68 éves korában Berlinben el­hunyt. Poelzig a német művészeti akadémián és a chaxlottenburgi műegyetemen is tanított. A háború utáni modern építészetben vezető szere­pet játszott. Ő építette többek között a berlini Grosses Schauspielhaus cseppkőbarlangszerü nézőterét, ai berlini hangházat és az I. G. Farben frankfurti igazgatóságát. O A Nemzeti Kultúrát átveszi a Kisebb­ségi Társaság. Pozsonyból jelentik: A Cseh­szlovákiai Magyar Kisebbségi Társaság jú­nius 14-én tartott elnökségi ülésén elhatá­rozta, hogy a néhai dr. Alapy Gyula szer­kesztésében Komáromban megjelent Nem­zeti Kultúra című tudományos folyóiratot át­veszi. A Nemzeti Kultúrát a Kisebbségi Tár­saság elsőiaben ez év októberében jelenteti meg bemutatkozó, tudományos tartalommal. bugyborékol valami. A szoba valamelyik falán keresztül, messziről és tompán, zongora hangjai tétováztak. — Nem volt fölöttetek semmiféle muszáj — mondta Nella —, ti nem láttátok egymást kivül- ről-jövőn elfáradni, pedig ezt kéri a szerelem, mert az enyhülést kéri, amit csak szerelem nyújt­hat. A szerelmeteknek nem volt semmi köze a jósághoz, nem voltak egymásban elémivalóitok, még megbocsátanivalóitok se voltak és egy idő múlva nem tudtatok mit kezdeni magatokkal egymás mellett... annál pedig sokkal többet je­lentettetek egymásnak, hogysem beérhettétek volna azzal, ami ezek után maradt részleteknek. Nem könnyű ... nem könnyű együttmaradni .,« együtt élni valakivel, akit az ember szeret. Föleszmélve mosolygott, bocsánatkérőn a kü­lönös paradoxonért, de a másik asszony nem akadt meg rajta, fölvont szemöldökkel, fölvont váltakkal, tanácstalan odafeledkezéssel sokáig nézett utána a mondatnak a tejszinü fény opál­ködében. Aztán megrántotta fölvont vállát. — Na, Istenem, — mondta féhreejtett fejjel s uj cigarettára gyújtott. Többet nem beszéltek erről. Később a férfi is megérkezett közéjük s Mar­git a nagy óceánjáró hajók életéről beszélt és rossz külföldi konyhákról, a férfi a növendékei­ről, karmesterekről és komponistákról; s a be­szélő szavak mögött érdeklődve figyelték egy­mást; a férfi, szén müvészfejével s a két asszony: a magát magának-tartó és a feleség. — Megkérdezhetem — kérdezte a vendégasz- szony —, hogy min dolgozik most? Mert mi laikusok valahogy úgy képzeljük a dolgot, hogy a magafajtáju művészember még akkor is valami teremtő dolgot müvei, amikor például pisztrán­got eszik, vagy autót vezet, vagy ... vagy mondjuk, nagyon haragszik. — Kedves, — nevetet a férfi. — Van benne valami, hogy az élet legkisebbszerü pontjain aka­dunk össze legigazibb problémáinkkal. Ehhez az elgondoláshoz egyébként minden hozzászól, amivel összekerülünk. Amin most dolgozom __: nég ytételes szimfónia. Az életről — és a szere­lemről ... Az egész expozíción végigvonuló fő­téma egy régi bölcsődal. Régi: úgy értem, ben­nem régi. Van némi története annak is, hogy ez a kompozíció — igy, ezzel a megoldással —• nekem igen nagy ügyem. De ez kifelé nem érde­kes; azt hiszem, nem is fontos. Az egész, ami­nek belőlünk kell lennie... az a fontos. (Véfle.jí %

Next

/
Thumbnails
Contents