Prágai Magyar Hirlap, 1936. június (15. évfolyam, 126-147 / 3975-3996. szám)
1936-06-04 / 127. (3976.) szám
<prxgai-A\\g^arh űrlaphúzáson a keresztényszocialista párt listája a ll-es, a szepesi német párt listája pedig a 8-as számot kapta A magyarbődi rejtély Magyarbődön az egyesült országos keresztény- szocialista és magyar nemzeti párt pünkösd másod- napján este félhétkor akart választási gyűlést tartani, a járási hivatal azonban a választási gyűlés megtartására nem adott engedélyt. Pártjaink a gyűlés megtartása iránt újabb kérvényt adtak be, amelyben junius 5-én este 8 órára kértek engedélyt. Magyarbödön egyébként a helyzet igen bonyolult. Itt ugyanis a törvényes határidőn belül csak pártjaink listáját nyújtották be. Ilyen esetben a törvény előírása szerint a községi képviselőtestületet szavazás nélkül, az egyetlen benyújtott lista jelöltjeiből kell megalakítani. Ez azt jelenti, hogy Magyarbödön pártjaink első tizenöt jelöltje automatikusan kerül be. Ezzel szemben az történt, hogy a törvényes határidő letelte után, eddig meg nem állapított módon, forgalomba került egy agrár- és egy szociáldemokrata lista is. Minthogy a listákat az illetékes községi kormánybiztosnál idejében nem nyújtották be, pártjaink kassai központjai a kassai járási hivatalnál megtették a szükséges lépéseket a páratlanul álló eset földerítésére. A fejleményeket nemcsak Magyarbőd, de az egész környék lakossága nagy érdeklődéssel várja. Különc gyűjtő, aki szerelmes volt a gombostűfejekbe Esernyő- és lómuzeum és más csodabogarak öra Sztrájkolnak Madridban a parlamenti újságírók Madrid, junius 3. A parlamenti újságírók tegnap délután körülbelül egy óra hosszat tartó tüntető sztrájkot rendeztek, mert az ellen akartak demonstrálni, hogy a parlament kapujában éppen úgy megmotozták őket fegyverek után, mint bármely gyanús idegent. A kamara elnöke annak idején utasítást adott, hogy az újságírókat mteg kell kimúlni az ilyen zsebmotozás tél, de a rendőrség ennek ellenére is rendszeresen átkutatta a parlamenti tudósítókat, akik a parlament épületébe he léptek. Ezért tegnap a parlamenti újságírók egyetemlegesen elhatározták, hogy nem mennek he az újságíró-tribünre és nem közölnek tudósítást a parlament üléseiről. A kamara elnöke tudomást szerzett az esetről és nyomban újabb utasítást adott ki, amely szerint az újságíróknál nem szabad zsebmotozást alkalmazni* A rendőrség ezúttal eleget tett az utasításnak és az újságírók így ismét elfoglalták rendes helyüket az uságiró- tribünön. Newyorkban a bélyeg-, érnie- vagy vázagy üjitők nem is tartoznak a ritkaságok közé. ’ Emellett azonban előfordul, hogy egyes furcsa • emberek gyüjtőszeuvedélye olyan tárgyakra • irányul, amiket a háziasszony mindennap • használ, mint például a gombostű. A gombostű szerelmese Egy pennsylvániai ember egész életét és pénzét gombostűk gyűjtésére áldozta. Ezek a gombostűk természetesen nem voltak közönséges gombostűk, aminőket tucatjával lehet kapni pár fillérért. A különös amerikai a nemes gombostűket gyűjtötte. Karcsú, finom- vonalú tűket, amelyeknek fején egészen apró tájképek, portrék és csendéletek voltak. Természetesen ezt a festmény gyűjteményt csak nagyító üveggel lehetett élvezni. Gyűjteményének 'legértékesebb darabjai azok voltak, amelyeknek feje gyönyörű gyöngyből, vagy szikrázó gyémántból, esetleg brilliánsból állott. A gyűjtő egész különleges módon őrizte gyűjteményének egyes ritka darabjait. Ezeket a különleges tűiket bársonypárnákba szúrta, amelynek színe erős ellentétben állt a gombostű fejének színével. És amikor meghalt, az egész értékes gyűjtemény unoka- öocsére szállt. Az unokaöccs nem nagyon örült az örökségnek. A végrendeletnek ugyanis volt egy pontja, amely a fiatalember számára havi kétszáz dollár-életjáradékot biztosított arra az esetre, ha a fiatalember megőrzi az értékes tügyüj terményt és egyet sem ad el belőlük. Tíz év múlva megengedte a végrendelet a gyűjtemény eladását, de a befolyó összeget rendelkezése szerint jótékony célra kellett fordítani. Az uinokaöccs nem sokat törődött a végrendelet pontjaival és eladta a gyűjtemény négy legértékesebb darabját. 12 ezer dollárt kapott értük. A készpénzt többre becsülte, mint az egész gyűjteményt. A közjegyző, aki a végh rendeletet készítette, és annak végrehajtásával volt megbízta, hirt kapott az unokaöccs önálló vállalkozásáról és erre megvonta tőle az életjóradékot. A gyűjtemény azonban igy sem maradt fenn, mert tűzvész pusztította el, amely nem sokkal később az örökös házában ütött ki. Egy másik gyűjtő gyufaskatulyákat gyűjtött. Miután szerencsésen összeszerzett magának vagy háromezer különböző gyufaskatulyát, í házat vásárolt és az épületet múzeumnak ren- j dezte be- Ebben állította ki azután az ötven-1 lévi fáradságos munkával összeállított gyufa- skatulya-gyüjteményt. A muzeum azonban nem sokáig állott fenn, mert tűz ütött ki a házban és a híres gyufaskatulyaterem egy óra alatt a lángok martaléka lett. A gyűjtő, amikor látta kollekciójának pusztulását, öngyilkossági kísérletet követett el. Csak kevesen tudnak róla, hogy Aulimay- sous-Eoisban esernyőmuzeum van, amely még hozzá a pusztulás szélén áll. Nem akad ugyanis senki sem, aki a muzeum továbbfejlesztésének és fenntartásának szentelné életét. Pedig ez az esernyőmuzeum a maga nemében tökéletes. Annit valaha az esernyőről Írtak és megjelent, az mind megtalálható itt. Könyvek, anekdoták, mesék, költemények, kupiék, amelyek az esernyővel foglalkoznak. Ezenkívül festmények, fényképek mutatják be különböző korokban az esernyő használatát. A ló-muzeum Ugyancsak nem sokan tudnak arról, hogy a franciaországi Saumurban ló-muzeum van. Ez a muzeum egy pompásan fekvő ötszázéves kastély legfelsőbb emeletén nyert elhelyezést. A kastély nyolcszáz méter magasságban épült egy hegyen és méltóságteljesen néz le a lábai alatt folydogáló Loire folyóra. Két évezrednek minden dokumentuma itt szerepel képekben, könyvekben, nyergekben, sarkantyúkban a lovaglást illetően. Aki egyszer a ló legkimeritőbb történetét akarja elolvasni, vagy össze akarja hasonlítani, miként ül a mexikói gaucho, a magyar huszár, a kozák, a hindu, vagy a japán a nyeregben, annak a saumuri ló-muzeumot kell megtekintenie. Itt látható a világ leghíresebb lovának, a Flying Foxnak csontváza. A lovat Edmond Blanő egymillió frankért vásárolta meg 1900-ban. A lószakértők még ezen a csontvázon is megái lapíthatják!, hogy a híres ló milyen pompás hátsólábakkal rendelkezett. Hogy a háziasszonyok érdeklődnek a konyhareceptek iránt, az szinte ismeretes. De hogy egy 32 éves férfi azzal foglalkozzék, hogy megismerje az összes ételek elkészítési módját, a világ minden részéből, az mégis a furcsaságok közé tartozik. Ez a különös ember, akit Harald Holdamnak hívnak, London, Paris és Berlin legelső szállodáiban dolgozott és eddig ötezer receptet gyűjtött össze. Egyszer már keresztülutazta az egész világot és minden kikötőben partraszállt, hogy a különböző vendéglőkben étkezhessék és ha valahol valami ismeretlen ételt talált, mindenütt elkérte annak készítési módiját. Az illető vendéglőt akar nyitni, amelyben a világ összes ételeit lehet majd kapni. E vendéglőnek étlapja kétségkívül igen érdekes lesz, de valószínűleg nagyon sok időbe kerül, mig az ember átolvassa. Még a nyári szünet előtt elkészül a szerkesztőkről szóló törvény! Prága, junius 3. A képviselőház népjóléti bizottsága holnap reggel tartandó ülésén Klein képviselő és társainak a szerkesztők szolgálati viszonya szabályozásáról benyújtott törvény- javaslatával foglalkozik. Beavatottak szerint a javaslat — melyet lapunkban annakidején teljes terjedelmében ismertettünk — rövidesen átmegy a bizottságban s ez esetben még a nyári szünet előtt elintézné a képviselőház és a szenátus is. A földművelésügyi m'niszfer a kötelező kárbizfositésétt Prága, junius 3. Jelentettük, hogy a földművelésügyi miniszter csütörtök reggel jelentést tesz a földművelésügyi bizottságban az 1935. évi elemi károk méreteiről. Ennek kapcsán arról értesülünk, hogy a földművelésügyi miniszter különösen részletesen kitér a tavalyi elemi károk térítésének kérdésére, és pedig, hogy mennyit kaptak a gazdák a magánbiztosító intézetektől s mennyit az állami költségvetésnek e célra rendelt tételeiből. A miniszter ilyenképpen akarja bizonyítani a kötelező kárbiztositás bevezetésének szükséges voltát. Gandhi nyilvánosan kiátkozta fiát London, juaruis 3. Annak idején jelentettük, hogy Gandhi legidősebb fia, Harri'Ma kilépett a brahimán felekezetiből, nevét Abdalaíhra változtatta és & mohamedán hitre tért. Gandhit, áld az indiai problémát a vallási türelem hirdetésével akarta megoldani, fiának ez a lépése annyira elkeserítette, hogy fiát a napokban hatvanezer főnyi közönség előtt kiátkozta. — Az eset Gandhi hívei között vegyes érzelmeket váltott ki és sokan akadnak, akik a népvezért e cselekedete miatt elítélik. Merénylet egy Dollfuss-szobor ellen Salzburg, junius 3. A tegnapról mára virradd éjjel ismeretlen tettesek megcsonkították a Doll- fuss-szobrot. Az angyonlőtt kancellár halotti maszkját barna folyadékkal öntötték le és eltorzították. Mint ismeretes, az 1934-ben emelt szobrot egyszer már megrongálták és a halotti maszkot ki kellett cserélni. MÁJUSI ASSZONY Irta: LUZSICZA TIHAMÉR (3) Tehát — holnap tizenkét órakor — a várkertben. Hány óra is van? — Patek pontosan informálta: Húsz óra. .Még tizenhat óra. A MOSER KRISTÁLY Reggelijét a könyvtárszobába kérette. Könnyen öltözött, mint az öltözés rutinirozott művésze. Maga előtt is röstelte volna, ha éppen ma különösebb gondot fordít öltözékére, melyen alig akadt nyoma az eredetieskedök és utánzók any- nyira fölkapott hanyag elegenciájának, inkább pontos volt, mint pedáns. Mégis belevibrált halvány idegesség minden gondolatába, mozdulatába. A könyvtárszoba az első tekintetre elárulta, hogy munka és nem üres, hivalgó pompa otthona. Egyetlen fala, a tágas ablak oldala maradt meg — falnak, mig három társa görnyedten cipelte hátán, föl egész a menyezetig a rendbeszedett könyvtengert. A falnak maradt oldal chrómsárga szine, a magas fehér menyezetet elválasztó indiai vörös csikjából kiugró képtartó aranyléc, a dús aranyozás, sok szőnyeg, bronz, képek és pálmák meleg lakályos otthon lehelletét terpeszkedtek az ezer évek gondolattömegét rejtegető, komor, zárkózott, befelé fordult könyvhátak rengetegére — vissza. A nyitott ablak virágzó bokrok, fák és háztetők fölött a városon keresztül nézett a folyóra, ahonnan váltakozva hozta a csavargó hüs szellő a gőzösök éles füttyét, a motorcsónakok szirénabugását, a vontató- és uszályhajók tülökbőgé- sét, hajóharang csilingelését. fis mind e szűrt, tompa hangzavarral együttKIS REGÉNY ömlött a szobába a napsugár meleg fénye és a gyöngyvirág hüs illata. Mikor dr. Szinetár Tivadar ma reggel benyitott a könyvtárszobába, egy hívogató meleg sarok asztalkáján éppen egyetlen elkószált kiváncsi napsugár kutatva szemlélt, fényesen rácsodálkozva egy kristályváza pompájában szerényen meghúzódó egyszin bíbor Etoile de Hollandé rózsacsokrot. Maga is elcsodálkozott és csak lassan bontakozott ki a tegnapeste szóraikozott reminiszcenciáiból, hogy úgy tűnik, ezt a vázát, tegnap este, mégiscsak — megvette. Nem tudta volna megmondani, hogyan, miért vette észre, vette meg, de éppen ezzel — ma sem törődött többet, mint tegnap. Ma sem értette meg az öntudat pereméről rég tovatűnt gyermekiélek emlékeinek néma őrszemét. A váza szép volt, kristályának metszései nyomán a szivárvány sokszorozott szinére bomlott a napsugár játéka, kifejezhetetlen árnyalatú pompás szinikeverékbe, és amint elnézte, lassan maga is mindjobban örült, hogy a véletlen ilyen könnyedén útjába sodorta. Tizenkét óra előtt egy perccel ment el a vár- templom gótikus árkádjai előtt. Alig lépett a dusveretü vaskapun a várkert gondozott utaira, a vártemplom tornyának lágy ezüsthangu harangja közzé hirdette a tizenkettőt. Nesztelen lépett a mindig frissen simára hengerelt puha fövényen. A bokrok belé-beléka- paszkodtak, a virágok megcsodálták karcsú alakjának könnyed, suhanó járását. Két, halvány virágának pompájában tetszelgő pünkösdirózsabokor között, fehér, hajlított, I A könyvtárszoba küszöbén az asszonyon vé- gigborzongott az öntudat utolsó, maradéknyi lobbanásna. Megrázkódott, megtorpant. Soksok tonnasúlyú bilincseket, valami óriási nyomást akart magáról erővel lerázni,- húsából, véréből, bánta, tudta is miből — csak egyet érzett: elevenből, hasitó fájón, élete-halála árán, de — levetni — lerázni — felszabadulni... Az ajtó feltárult — és csendes hivogatón mosolygott rá a hirtelen vakító tavaszi déli fényből a kristályváza biborbársony Etoile de Hollandé rózsacsokra. Belépett. Aztán — igazán nem tudja, mi történt1, A férfi — még kevésbé. Maga elé meredten ült az arannyal dúsan átszőtt haragosbordó huzatu támlás fotőjben, agya mámoros deliriumban úszott s a közel emlékezés mérhetetlen boldogságának pásztázó gondolatait permetezte. Soha nem sejtett, soha nem álmodott csodával találkozott s ajkai boldog bárgyuságba ful- tan bugyborékoltak apró, összefüggéstelen szavakat, becézéseket, foszlányokat: felgyűlt érzéseket ... — Májusi asszony — életem értelme — egyetlen — ki vagy? — — Álmodom? — Igaz volt? — Mondd, ki vagy? — Ki vagy? — Májusi asszony — legszebb asszony — csodaszép — ki vagy? — Az asszony behunyt szemmel feküdt, öntudatlan. Megmozdult. Bágyadt, réveteg mozdulattal igazgatta magán a csipkét és selymet, piros ajka a kéj és kielégült buta kíváncsiság viaszbaba-bamba mosolyába fűlt, szemeit kék fátylak takarták, sötét-lila szivárványok árnyékába ,.. A férfi felkelt, öntudatlan ődöngött a szobáid 4 19M limliM 4. csütörtök. mély ülésü kerti pádon, terebélyes jázminbokor árnyékában — végre megpillantotta — őt. Szive tompa dobbanással vette tudomásul, agya önkéntelenül fogta fel a grafikont: — Tizenkét óra — egy perc, ez ö, a májusi asszony, a legszebb asszony, csodaszép. Ezután zavargó kilengések következtek ... aztán egy halk sóhaj — Istenem ... Az asszony nyugodtan ült, kissé fölényes nyugalommal. Belül, mélyen, remegett, de ezt csak az öreg jámbor jázminbokor vette észre. A férfi a pad másk végére ült, távolabb, roppant nyugalommal, kéble néha zihált, felindult idegesen, de ezt csak a halvány pünkösdi rózsák vették észre. Az asszony a kert lábánál elterülő várost nézte, a férfi az asszonyt. Néma, nehéz, nagy küzdelem kezdődött — és tartott megszámlálhatatlan hosszú percekig. Egyetlen hang sem hagyta el szárazra szikkadt torkukat, szemüket egyetlen rebbenés. Dr. Szinetér Tivadar világosan, élesen érezte — megpattant benne — valami. Nem mert mozdulni. Csak lassan eszmélt rá, hogy testének nem történt fogyatkozása. Hanem a leikéiben — felszabadult. Megmagyarázhatatlan, belülről kelt erőnek engedelmeskedve — felállt. Igen, igy akarta. Érezte, minden bizonytalanság lepattant róla s íme hajtja, kergeti valami — tovább, előre. Nem gondolkozott, cselekedett. Határozottan állt az asszony elé — és nyújtotta karját. Pillanatnyi ideig sem latolgatott, nem kételkedett, érezte, tudta, hogy most, pontosan ezt és így kell cselekednie. Az asszony felállt — némán engedelmeskedett. Nyugodt, egyvonalu, egyhajlásu lejtéssel in- B dúltak a mindig frissen simára hengerelt puihajj fövényen.
