Prágai Magyar Hirlap, 1936. június (15. évfolyam, 126-147 / 3975-3996. szám)
1936-06-16 / 136. (3985.) szám
S2555S 1936 junius 16, kedd. ISKOLAI HÍREK FELVÉTEL A POZSONYI MAGYAR REÁLGIMNÁZIUMBA. Pozsonyból jelentik: A pozsonyi állami magyar reálgimnázium igazgatósága felkérte lapunkat annak közlésére, hogy az idén az iskolai évet három nappal előbb, tehát már június 24-én befejezik, amikor kiosztják az évvégi bizonyítványokat és értesítőket. Ugyanakkor lesz a Te Deum is. A szokásos felvételi vizsgák valamennyi osztály részére, tehát a reálgimnázium első osztálya számára is már junius 22-én, hétfőn reggel 8 órakor kezdődnek és csak ezen az egyetlen napon tartatnak meg. A másnap jelentkezőket már nem veszik fel, tehát a szülők jól jegyezzék meg ezt a dátumot. — Magánértesülésünk szerint az idei pozsonyi szokolkongresszus miatt intézkedtek az iskolai hatóságok úgy, hogy az iskolaévet a szokottnál néhány nappal korábban befejezzék. A kongresszus résztvevői ugyanis az iskolákban lesznek elszállásolva. A kassai szent Orsolya-rendi iskolák sziilő- szöveteégének e napokban tartott közgyűlésén dr. Pfeiffer Miklós kanonok érdekes és nagyér- tékü pedagógia -előadást tartott a gyermeknevelés szociális körülményeiről. A kiváló szociális érzékről és -pedagógiai készségről tanúskodó előadást Szent-Imrev Dezső alelnök köszönte meg a nagyszámú hallgatóság nevében. Felvételek a komáromi kisszemináritimba. A komáromi magyar papnevelő intézetbe július 2-án, csütörtökön délelőtt háromnegyed tizenegykor lesznek a felvételek a Maria mim épületében (Kárai yipüöpök-u. 38.). Pályázhatnak jóerkölcsü tanulók, akik komoly hivatást éreznek magukban a papi pályára és a gimnázium negyedik osztályát elégségesnél jobb eredménnyel végezték. A felvételhez szükséges keresztlevél, bérmalevél, állampolgársági bizonylat, a szülök egyházi házasságlevele, utolsó félévi és évvégi iskolai bizonyitvány, erkölcsi bizonyítvány a hittanártól vagy a plébánostól. Az erkölcsi bizonyítványt a kiállítók közvetlenül küldjék el a Marianumba. a többi iratokat a pályázók legkésőbb junius 27-éig adják postára a Mariamim igazgatóságához címezve. A felvett növendékek havi 200 korona tartáséi,jat fizetnek. Sz géuys rsu pályázók lakást és élelmezést kaphatnak, ha ezt előzőleg Írásban kérik. Felvétel a komáromi Palkovich-Diákmenzára. Mindazok a tanulók, akik az 1936—37. tanévben a Diákmenza bentlakó vagy étkezésre bejáró növendékei kivánnak lenni, felvételért való folyamodványukat a Diákmenza igazgatóságának a címére (Komárno, Masaryk-ucca 10. sz.) Írásban adják be legkésőbb f. évi julius 5-ig. A kérvényhez mellékelni kell az évvégi iskolai bizonyítványt, I. o, tanulóknak pedig a felvételi vizsgálat sikeres letételéről szóló bizonyítványt. Akik kedvezményes ellátásban kivánnak részesülni, vagyontalansági bizonyítványt is csatoljanak a folyamodványukhoz és kimutatást arról, hogy hány kis- és nagykorú testvérük van. A Diákmenzán a havi teljes ellátás dija napi négyszeres étkezéssel 300 Ke. A növendékek tanári felügyelet alatt vannak és a szt. Benedek rendi katolikus srimnáziaim tanulói. A Diákmenza igazgatósága. Halálos gyermektragédiák Bécs, junius 15. A jugoszláv-osztrák határon, Assling és Rosenbach között borzalmas módon halt meg egy 11 éves kisfiú, a görög külügyminiszter unokaöccse. A gyermek nevelőnője kíséretében Görögországból München felé utazott, hogy egy ott lakó nagybátyjánál töltse a szünidőt. A Karawanka-alagutban haladt a vonat, mikor a fiúcska kiment az illemhelyre, de annak ajtaja helyett a kocsiajtót nyitotta ki és kizuhant a robogó vonatból. Fejjel az alagút falának iitődött, majd a kerekek alá került, amelyek teljesen szétroncsolták testét. A szerencsétlen gyermek holttestét egy kilométerre az alagút ausztriai kijáratától találtak meg az alagút belsejében. Nagyszőllös, junius 15. (Bajáit tndíóeáfónktól). Maláj Jiános roztokái gaz-dia feleségével együtt a mezőre memt dolgozni. Otítlhon maradit kitette éves lánykájuk és kétéves fiúgyermekük. A gyermekek a patak partjára hajtották ki a libákat s ott játszadoztak. Közben a fiiucska beleesett a z eső z éstől megáradt patakba és a váz elsodorta. Mire a kislány segé lyfciáltás aina ösz- szesizaJ adták az emberek, a Szerencsé tlen gyermek már eltűnt a- hull álmokban. Holttestét a közeli Csángóvá község határában fogták ki. Eljárás indult a gondatlan szülők ellen. Lőcse, junius 16. (Saját tudósi tónk tói.) Szrno- feij József igló-i napszámos Anna nevű uéigy- éves lánykája a Hermáidba ömlő malomárok partján játszadozott és belezuhant a mély vízbe. A szerencsiétilien gyermek elmerült és megfulladt. A vizsgálat megindult a szülők elten, akik magára, hagyták germieküket a folyó partján. Hatalmas szépségápolá szálán! rendezett be Moszkvában Maliin felesége Newyork, junius 15. Molotovné, a népbiztosok tanácsa elnökének felesége, aki mellesleg a szappan és kozmetikai szereket előállító szovjetorosz tröszt elnöknője, a napokban tért vissza Amerikából Franciaországon keresztül Oroszországba. Molotovné Amerikában és Franciaországban a szépségápoló szalonok berendezéseit és a szépitési módszereket tanulmányozta. A szovjetlapok jelentése szerint Molbtovné Moszkvában óriási méretű szépségápoló szalont rendezett be „az első szovjetbeli racionális testápolási inté- zet“ név alatt. A lapok arról is beszámolnak, hogy Molotovné a washingtoni Fehér Házban Rooseveltné vendége volt, aki megkérdezte, hogy vájjon Oroszországban is használnak szépitőszereket. Molotovné azt válaszolta, hogy Amerikában egész sereg szépitőszergyártásra szolgáló modern gépet vásárolt, mert Oroszországnak már valóban szüksége van ilyen szerekre. Egész sereg olyan „elvtársnő" is van. akiknek férjei óriási keresettel rendelkeznek és az ilyen hölgyek ma már nem tudnak megélni szépségápoló szalonok nélkül. Hét évig a hipnotizőr gonosztevő hatalmában Heiilelberg, junius 15. Szombaton ért véget itt az a szenzációs bűn per, amelynek Bodme-r és Waiter nevű vádlottjai hét évén keresztül hipnotizáltak egy nőt és gálád módon visszaéltek a teljesen hatalmukba került asszonnyal. Walter elhitette a nővel, hogy orvos és hipnózis által meggyógyíthatja, a valóságban pedig hipnózis alatt újabb súlyos betegségeket szuggerált be az asszonynak és azzal áltatta, hogy szükség van a folytonos kezelésre. Bűntársával együtt ilymó- don nagyobb öszegeket zsarolt ki az asszonytól. Hiptnótikus állapotban különféle fajtalanságokra is -rábírta a nőt, aki -súlyosan megbetegedett úgy testileg, mint lelkileg. Az ál-orvos végül is kény- szerite-tte a hipnotikus állapotban lévő nőt arra is, hogy idegen férfiak látogatását fogadja és az igy szerzett pénzből élt a két férfi éveken keresztül. A bűntény akkor derült ki, amikor Walter rá akarta venni az -asszonyt arra is, hogy férjétől, akitől nagy örökséget vártak, kötelezvényt zsaroljon ki. Waltert tízévi fegyházra, bűntársát pedig négyévi fegyházra ítéltek. BENES ELNÖK ÉS KÁROLY KIRÁLY az aldunai hajókiránduláson. Második kedvesét lőtte le egy bukaresti szépasszony Bukarest, június 15. Dr. Stravolga bukaresti ügyvéd föltűnően szép felesége szerelmi viszonyt folytatott a férje irodájában dolgozó dr. Qlteanu nevű ügyvédjelölttel s mikor a viszony terhére vált, az ügyvédjelöltet revolverével agyonlőtte. Az asszony^ annakidején az esküdtszék vonta felelősségre s a gyilkosság vádja alól fölmentette. Az ügyvéd ezután elvált feleségétől s a szépasszony egy Tjm-aseami nevű főhadnaggyal kezdett szerelmi viszonyt s beköltözött a tiszt lakásába. Uj barátaival sem tudott sokáig békében élni s napirenden voltak köztük a nézeteltérések. Az asszony féltékenykedett, mert a feltűnően férfias és elegáns tiszt után valósággal bomlottak a csinosabbnál-csinosabb hölgyek. A volt ügyvédnő és a főhadnagy között tegnap este ismét szóváltásra került sor, melynek hevében Stra- volgáné revolvert rántott s a főhadnagyot két lövéssel leterítette. Timaseanu főhadnagyot súlyos állapotban -szállították kórházba s az orvosok véleménye szerint életbenmaradásához nincs remény. A merénylő szépasszonyt letartóztatták. Az eset a román fővárosban óriási szenzációt keltett. Molnár Kata: BÖLCSŐDAL (1) 1. A férfi első csókja a hópelyhekkel együtt hullott az asszony hajára a téli éjszakában. Lombja- vesztett vadszőlőlugas mellett álltak, a sötétkék ég alatt vattás puhaságban hallgatott a havas kert, a levegő tiszta volt és friss, mint fázó gyermekek lehelete. Az asszony lehajtott fejjel, kis halk mosollyal nézte cigarettája tüzét s amikor a férfi közelebb hajolt hozzá, ujjal közül kihullott a cigaretta. A hajába buvó csók oly gyengéd volt, hogy meg sem érezte, csak megsejtette csupán és ekkor fölemelte fejét és szép. nyugodt hallgatással rámosolygott a férfira. Hallgató mosolyában szelídség volt és biztatás, de a férfi most már nem közeledett hozzá. Csak nézte, szemei ott jártak az asszony száján és halkan mondta: — Mennyi minden van még előttünk, Nella . . . Az asszony fölnyiló szemekkel tekintett rá. A férfi ezekbe a nyitott, nagy szemekbe beszélt bele: — Milyen csodálatosan találtunk mi egymásra ... Nekem még sohasem volt senkim. Nekünk nagyon boldogoknak kell lennünk ... Tanítson meg majd rá, hogy elég szépen szeressem! Azt akarom, hogy maga nagy asszony legyen és én azért leszek nagy ember, mert nagyon akarom szeretni magát. Ugy-e, fogjuk tudni ezt igy? Belenézett hosszan az őt néző szemekbe és csöndesen, végtelen melegséggel kérdezte: — Nella ... mondja, örül nekem? Az asszony bólintott, nagyszemü, hallgató mosolyával. — Nella — súgta a férfi hirtelen föllobbanó szenvedéllyel —, olyan az aranyhajával most... Vágyódó kezei elbontották az asszony arcát, szája ráforrt a tenyerében nyugvó arcra — egy másodpercre talán, oly szédülten és halkan, mintha valami álmodó nagy virág illatát kereste volna. Az asszony összeborzongott a csóktól és ekkor megszólalt, nehézkesen és halkan, mint akinek a kevés szó is sok ahhoz az egyetlen értelemhez, amit ki kell fejeznie, meg kell mondania: % — A mi szerelmünkre úgy kell vigyáznunk, hogy túléljen minket. Mintha a szót akarná — hogy el ne szálljon — pecséttel zárni, nagy, bolyhos hópehely csillagja szállt ajkára s pillanatra megült rajta, de csak megnedvesitette éppen s eltűnt, az asszony mosolya utánaszállt. A férfi föleszmélve vonta összébb rajta a kabátot: — Meghűl, drágám . . . legdrágább . . . hamar vissza a házba. A vendégek mosolyogni fognak rajtunk, jaj... Később, amikor a régidivatu kis szalonban magukra maradtak s az ebédlőből csak vidám zümmögéssel szűrődtek át hozzájuk a társaság hangjai, a férfi a zongora mellett ült és Grieget játszotta. — Szeretlek ... téged szeretlek, — dalolta bele a muzsikába a férfi lelke. Az asszony tágra- nyilt szemmel nézte a férfi arcának elmerült fe- léje-sugárzását. Tekintetük Összekapcsolódott titkokat látón, szemeik előtt lehullott a test rejtelme és nézték egymás lelkét nehezülő lélegzettel. A férfi keze alatt halkan lüktettek a hangok s nyomukban mintha illat csordult volna szét, daloló illat, nézték egymást a dalolva szétáradó megfoghatatlanságban — és ekkor az asszony hirtelen fölsirt. Hang nélkül, fájdalmasan, fölemelt fejjel sirt, le nem vette könnyteli szemét a férfiről s a muzsika utolsó hangjai úgy hullottak a könnyek e némaságára, mint ámen egy lezáruló imádságra. II. A hangversenyterem csillárjainak fehér izzásában, fenn a dobogón, a zongora mellett a férfi meghajtotta magát, Isten tudja, hányadszor már, aztán szép, egyszerű mozdulattal fölemelte kezét. A fölhevült, elragadtatott tömegből még mindig zúgott a taps, de a mozdulatra csönd lett, a férfi belenézett e testetöltött várakozásba és halkan ennyit mondott: — Improvlsation. Visszaült a zongorához. Érezte, hogy leheletnélküli nyugalom van körülötte, hallotta saját lélegzetvételét. Behunyta szemeit és körülötte a mélységes mozdulatlanságba beleléptek csendjének egészen halk, zümmögő, ringó ritmusú melódiái. Hallotta, amint bensejéből előlépnek, megérintik szivét és egymásba fonódnak, mint hajlékony tavaszi venyigék; füléhez hajolnak, hogy érzi hűvösségüket mint sejtelmesen gyengéd ifjú ujjak érintését, elárasztják áhitat harmatjával, mintha virágoktól roskadó fiatal mandulafák alatt járna, — dalolni tudta volna, any- nyira hallotta őket — s mintha valahol mellette, közel, csukott ajkakkal egy asszony dúdolta volna egyre távolodva azt, amit belülről hallott. Busongó melódia volt ez, édes és szomorú, mint egy régi-régi mese, amelyet tornyos várkastély ólomkarikás ablakai mögött suttog el a dajka, rokka mellett, fázós, gyönyörű, borzongós órák csendjében, amikor a várkisasszony összerezzen, ha künn sóhajtani kezd a szél és királyi gyűrűvel ékes fehér keze lankadtan lehullik az orsóról .. . S a melódia hajladozott, szállt, szállt és ringott; ringott, mint szürke hajnali vizek tükre, ringott, ringott csendesen, ütemesen, hogy szinte fájt már; olyan volt, mint egy lüktető, lassú szívverés, amely nem tud elállni, — mint egy bölcső, amelyet egy halkan daloló, szomorusze- mü asszony lába ringat, — ringott és fájt, ringott és dalolt, ringott és álmodott, mint egy bölcső és egy asszony egymás mellett. Aztán egy lehelethalk morendóval a hangok eltávolodtak a végtelenség felé, mint a bölcső, amikor alvójával megáll... a férfi fölállt, meghajtotta magát és lement a pódiumról. Csak ekkor szabadultak föl az emberek. A taps úgy zúgott föl, mint egy viharkiáltás, a férfi visszament közéjük, de vak volt és süket, nem törődött már semmivel, kezeit füleire szerette volna szorítani, hogy megtartsa, amit még mindig hallott. A müvészszobában sietve öltözött. Izgatott ismerősei lelkesen üdvözölték, szétnézett közöttük; — Nincs itt a feleségem? — kérdezte. — Nincs, — felelték az emberek s a férfi sie- tőn búcsúzott. Fölgyürte kabátját, kilépett a tavaszodó éjszakára s jelenlétére mintha levegő és föld megmozdult volna a sötétkék csöndben. Láthatatlan ajkacskák lehelete surrant el mellette, az egész éjszaka lágy, lüktető hullámzással ringott s a férfi zümmögve, dúdolva vitte magával, amit talált, ment álmodva és figyelve, magányosan és dudolósan, vitte magában a tavaszt és az éjszakát, álmait, művészetét, bölcsődalát. Az álmok valóságából lépett a szobába, ahol a felesége várta. Az ajtóban a férfi megállt. A szobában égett a kék éjszakai lámpa; a nyitott ágyon ruhástul, hátradőlve aludt az asz-. szony. Arca a lámpafény alatt sápadt volt; válla-, keble halkan remegett, mintha álmában sirt volna. A kisebbik gyermek- nyugtalanul aludt mellette. A nagyobbik is az imént fordult meg álmában ágyának fehér rácsa mögött, ki volt takarózva. A férfi megigazította a takarót a gyermeken. Nézte őket, az ő élete mezején alvókat. A kisebbiknek foga jön, hetek óta nyűgös és szenvedő miatta. Az anyja holtfáradt. Nehéz lélegzettel sóhajtott és lehunyta széniéit. Az est gyönyörű sikerét látta maga előtt s szive elszorult, ahogy fénylő látomásán keresztül az asszonyra nézett. Végtelen gyöngédséggel ébresztette föl, segített neki levetkőzni, lefektette. Aztán átment a másik szobába és lassan becsukta maga mögött az ajtót. A zongora mellett egy fotőjbe ült, szemeire szorította tenyerét. Nehéz szivében egyet-egyet lüktetett megringó ritmusa az álombéli bölcsődalnak. Papirost kellett volna elővennie, hogy legalább valamennyire följegyezze, amit még mindig hallott; de ez a tett most rettenetes nagy tett lett volna, tudta, — olyan harc, amiből részesülni nem kívánt; elég volt, hogy ez zajlott benne, körülötte, mindenütt az egész világban, az egész teremtésben, ahol nagy szépségeknek kell szembenézniük nagy valóságokkal. Ember és dal, isteni és emberi teremtésmód harcának kínja volt ez és döbbenten érezte, hogy emberi szívvel nem győzi. Tenyerébe hajtott fejét lassan ringatni kezdte s a mozdulatra felzümmögtek benne a hangok, amelyeket mintegy távolodni látott magától. Zümmögve, dúdolva, ringatott fejjel hívogatta vissza őket s jöttek egymásután, eleinte tétovázva, vissza-visszanéze- getve egymásra, aztán már összefogózva, lejtve, hajolva, fehéren és ringva, mint egy tavaszi virágfüzér. Ha e percben meghallja, hogy a másik szobában mozdulni kezd gyötrődőn és szenvedőn a gyermek és mozdul nehezen, fáradtan a hallgató asszony... egy riadt dühnél több nem marad akkor benne egész^ szomorú és segitenivágyó szeretete mellett sem. (Az emberi lélek a teljesedés perceiben magányos és hozzáférhetetlen az embertelenségig s amit ekkor teremt magából, annak testet kell öltenie előbb, hogy szárnyai lehessenek. Bölcsődalnak itt is, ott is az elet fájdalma jár előtte... s utána.) (Vége következik.)
