Prágai Magyar Hirlap, 1936. június (15. évfolyam, 126-147 / 3975-3996. szám)

1936-06-16 / 136. (3985.) szám

S2555S 1936 junius 16, kedd. ISKOLAI HÍREK FELVÉTEL A POZSONYI MAGYAR REÁL­GIMNÁZIUMBA. Pozsonyból jelentik: A pozsonyi állami magyar reálgimnázium igazgatósága fel­kérte lapunkat annak közlésére, hogy az idén az iskolai évet három nappal előbb, tehát már jú­nius 24-én befejezik, amikor kiosztják az évvégi bizonyítványokat és értesítőket. Ugyanakkor lesz a Te Deum is. A szokásos felvételi vizsgák vala­mennyi osztály részére, tehát a reálgimnázium első osztálya számára is már junius 22-én, hétfőn reggel 8 órakor kezdődnek és csak ezen az egyet­len napon tartatnak meg. A másnap jelentkező­ket már nem veszik fel, tehát a szülők jól jegyez­zék meg ezt a dátumot. — Magánértesülésünk szerint az idei pozsonyi szokolkongresszus miatt intézkedtek az iskolai hatóságok úgy, hogy az iskolaévet a szokottnál néhány nappal korábban befejezzék. A kongresszus résztvevői ugyanis az iskolákban lesznek elszállásolva. A kassai szent Orsolya-rendi iskolák sziilő- szöveteégének e napokban tartott közgyűlésén dr. Pfeiffer Miklós kanonok érdekes és nagyér- tékü pedagógia -előadást tartott a gyermekneve­lés szociális körülményeiről. A kiváló szociális érzékről és -pedagógiai készségről tanúskodó elő­adást Szent-Imrev Dezső alelnök köszönte meg a nagyszámú hallgatóság nevében. Felvételek a komáromi kisszemináritimba. A ko­máromi magyar papnevelő intézetbe július 2-án, csütörtökön délelőtt háromnegyed tizenegykor lesznek a felvételek a Maria mim épületében (Ká­rai yipüöpök-u. 38.). Pályázhatnak jóerkölcsü tanu­lók, akik komoly hivatást éreznek magukban a pa­pi pályára és a gimnázium negyedik osztályát elég­ségesnél jobb eredménnyel végezték. A felvételhez szükséges keresztlevél, bérmalevél, állampolgársági bizonylat, a szülök egyházi házasságlevele, utolsó félévi és évvégi iskolai bizonyitvány, erkölcsi bizo­nyítvány a hittanártól vagy a plébánostól. Az er­kölcsi bizonyítványt a kiállítók közvetlenül küld­jék el a Marianumba. a többi iratokat a pályázók legkésőbb junius 27-éig adják postára a Mariamim igazgatóságához címezve. A felvett növendékek ha­vi 200 korona tartáséi,jat fizetnek. Sz géuys rsu pályázók lakást és élelmezést kaphatnak, ha ezt előzőleg Írásban kérik. Felvétel a komáromi Palkovich-Diákmenzára. Mindazok a tanulók, akik az 1936—37. tanévben a Diákmenza bentlakó vagy étkezésre bejáró nö­vendékei kivánnak lenni, felvételért való folya­modványukat a Diákmenza igazgatóságának a cí­mére (Komárno, Masaryk-ucca 10. sz.) Írásban adják be legkésőbb f. évi julius 5-ig. A kérvény­hez mellékelni kell az évvégi iskolai bizonyít­ványt, I. o, tanulóknak pedig a felvételi vizsgá­lat sikeres letételéről szóló bizonyítványt. Akik kedvezményes ellátásban kivánnak részesülni, va­gyontalansági bizonyítványt is csatoljanak a fo­lyamodványukhoz és kimutatást arról, hogy hány kis- és nagykorú testvérük van. A Diákmenzán a havi teljes ellátás dija napi négyszeres étke­zéssel 300 Ke. A növendékek tanári felügyelet alatt vannak és a szt. Benedek rendi katolikus srimnáziaim tanulói. A Diákmenza igazgatósága. Halálos gyermektragédiák Bécs, junius 15. A jugoszláv-osztrák határon, Assling és Rosenbach között borzalmas módon halt meg egy 11 éves kisfiú, a görög külügy­miniszter unokaöccse. A gyermek nevelőnője kíséretében Görögországból München felé uta­zott, hogy egy ott lakó nagybátyjánál töltse a szünidőt. A Karawanka-alagutban haladt a vo­nat, mikor a fiúcska kiment az illemhelyre, de annak ajtaja helyett a kocsiajtót nyitotta ki és kizuhant a robogó vonatból. Fejjel az alagút falának iitődött, majd a kerekek alá került, amelyek teljesen szétroncsolták testét. A szerencsétlen gyermek holttestét egy kilomé­terre az alagút ausztriai kijáratától találtak meg az alagút belsejében. Nagyszőllös, junius 15. (Bajáit tndíóeáfónktól). Maláj Jiános roztokái gaz-dia feleségével együtt a mezőre memt dolgozni. Otítlhon maradit kitette éves lánykájuk és kétéves fiúgyermekük. A gyermekek a patak partjára hajtották ki a li­bákat s ott játszadoztak. Közben a fiiucska be­leesett a z eső z éstől megáradt patakba és a váz elsodorta. Mire a kislány segé lyfciáltás aina ösz- szesizaJ adták az emberek, a Szerencsé tlen gyer­mek már eltűnt a- hull álmokban. Holttestét a kö­zeli Csángóvá község határában fogták ki. El­járás indult a gondatlan szülők ellen. Lőcse, junius 16. (Saját tudósi tónk tói.) Szrno- feij József igló-i napszámos Anna nevű uéigy- éves lánykája a Hermáidba ömlő malomárok partján játszadozott és belezuhant a mély víz­be. A szerencsiétilien gyermek elmerült és meg­fulladt. A vizsgálat megindult a szülők elten, akik magára, hagyták germieküket a folyó part­ján. Hatalmas szépségápolá szálán! rendezett be Moszkvában Maliin felesége Newyork, junius 15. Molotovné, a nép­biztosok tanácsa elnökének felesége, aki mellesleg a szappan és kozmetikai szereket előállító szovjetorosz tröszt elnöknője, a na­pokban tért vissza Amerikából Franciaor­szágon keresztül Oroszországba. Molotov­né Amerikában és Franciaországban a szépségápoló szalonok berendezéseit és a szépitési módszereket tanulmányozta. A szovjetlapok jelentése szerint Molbtovné Moszkvában óriási méretű szépségápoló szalont rendezett be „az első szovjetbeli racionális testápolási inté- zet“ név alatt. A lapok arról is beszámolnak, hogy Molotovné a washingtoni Fehér Házban Rooseveltné ven­dége volt, aki megkérdezte, hogy vájjon Orosz­országban is használnak szépitőszereket. Molo­tovné azt válaszolta, hogy Amerikában egész sereg szépitőszergyártásra szolgáló modern gé­pet vásárolt, mert Oroszországnak már valóban szüksége van ilyen szerekre. Egész sereg olyan „elvtársnő" is van. akiknek férjei óriási kereset­tel rendelkeznek és az ilyen hölgyek ma már nem tudnak megélni szépségápoló szalonok nélkül. Hét évig a hipnotizőr gonosztevő hatalmában Heiilelberg, junius 15. Szombaton ért véget itt az a szenzációs bűn per, amelynek Bodme-r és Waiter nevű vádlottjai hét évén keresztül hip­notizáltak egy nőt és gálád módon visszaéltek a teljesen hatalmukba került asszonnyal. Walter elhitette a nővel, hogy orvos és hipnózis által meggyógyíthatja, a valóságban pedig hipnózis alatt újabb súlyos betegségeket szuggerált be az asszonynak és azzal áltatta, hogy szükség van a folytonos kezelésre. Bűntársával együtt ilymó- don nagyobb öszegeket zsarolt ki az asszonytól. Hiptnótikus állapotban különféle fajtalanságokra is -rábírta a nőt, aki -súlyosan megbetegedett úgy testileg, mint lelkileg. Az ál-orvos végül is kény- szerite-tte a hipnotikus állapotban lévő nőt arra is, hogy idegen férfiak látogatását fogadja és az igy szerzett pénzből élt a két férfi éveken ke­resztül. A bűntény akkor derült ki, amikor Walter rá akarta venni az -asszonyt arra is, hogy fér­jétől, akitől nagy örökséget vártak, kötelezvényt zsaroljon ki. Waltert tízévi fegyházra, bűntársát pedig négyévi fegyházra ítéltek. BENES ELNÖK ÉS KÁROLY KIRÁLY az aldunai hajókiránduláson. Második kedvesét lőtte le egy bukaresti szépasszony Bukarest, június 15. Dr. Stravolga buka­resti ügyvéd föltűnően szép felesége szerel­mi viszonyt folytatott a férje irodájában dolgozó dr. Qlteanu nevű ügyvédjelölttel s mikor a viszony terhére vált, az ügyvédjelöl­tet revolverével agyonlőtte. Az asszony^ an­nakidején az esküdtszék vonta felelősségre s a gyilkosság vádja alól fölmentette. Az ügyvéd ezután elvált feleségétől s a szép­asszony egy Tjm-aseami nevű főhadnaggyal kezdett szerelmi viszonyt s beköltözött a tiszt lakásába. Uj barátaival sem tudott sokáig békében élni s napirenden voltak köztük a nézeteltérések. Az asszony féltékenykedett, mert a feltűnően fér­fias és elegáns tiszt után valósággal bomlottak a csinosabbnál-csinosabb hölgyek. A volt ügy­védnő és a főhadnagy között tegnap este ismét szóváltásra került sor, melynek hevében Stra- volgáné revolvert rántott s a főhadnagyot két lövéssel leterítette. Timaseanu főhadnagyot sú­lyos állapotban -szállították kórházba s az orvo­sok véleménye szerint életbenmaradásához nincs remény. A merénylő szépasszonyt letar­tóztatták. Az eset a román fővárosban óriási szenzációt keltett. Molnár Kata: BÖLCSŐDAL (1) 1. A férfi első csókja a hópelyhekkel együtt hul­lott az asszony hajára a téli éjszakában. Lombja- vesztett vadszőlőlugas mellett álltak, a sötétkék ég alatt vattás puhaságban hallgatott a havas kert, a levegő tiszta volt és friss, mint fázó gyer­mekek lehelete. Az asszony lehajtott fejjel, kis halk mosollyal nézte cigarettája tüzét s amikor a férfi közelebb hajolt hozzá, ujjal közül kihul­lott a cigaretta. A hajába buvó csók oly gyen­géd volt, hogy meg sem érezte, csak megsejtette csupán és ekkor fölemelte fejét és szép. nyugodt hallgatással rámosolygott a férfira. Hallgató mo­solyában szelídség volt és biztatás, de a férfi most már nem közeledett hozzá. Csak nézte, szemei ott jártak az asszony száján és halkan mondta: — Mennyi minden van még előttünk, Nella . . . Az asszony fölnyiló szemekkel tekintett rá. A férfi ezekbe a nyitott, nagy szemekbe beszélt bele: — Milyen csodálatosan találtunk mi egymás­ra ... Nekem még sohasem volt senkim. Nekünk nagyon boldogoknak kell lennünk ... Tanítson meg majd rá, hogy elég szépen szeressem! Azt akarom, hogy maga nagy asszony legyen és én azért leszek nagy ember, mert nagyon akarom szeretni magát. Ugy-e, fogjuk tudni ezt igy? Belenézett hosszan az őt néző szemekbe és csöndesen, végtelen melegséggel kérdezte: — Nella ... mondja, örül nekem? Az asszony bólintott, nagyszemü, hallgató mosolyával. — Nella — súgta a férfi hirtelen föllobbanó szenvedéllyel —, olyan az aranyhajával most... Vágyódó kezei elbontották az asszony arcát, szája ráforrt a tenyerében nyugvó arcra — egy másodpercre talán, oly szédülten és halkan, mintha valami álmodó nagy virág illatát kereste volna. Az asszony összeborzongott a csóktól és ekkor megszólalt, nehézkesen és halkan, mint akinek a kevés szó is sok ahhoz az egyetlen ér­telemhez, amit ki kell fejeznie, meg kell monda­nia: % — A mi szerelmünkre úgy kell vigyáznunk, hogy túléljen minket. Mintha a szót akarná — hogy el ne szálljon — pecséttel zárni, nagy, bolyhos hópehely csil­lagja szállt ajkára s pillanatra megült rajta, de csak megnedvesitette éppen s eltűnt, az asszony mosolya utánaszállt. A férfi föleszmélve vonta összébb rajta a kabátot: — Meghűl, drágám . . . legdrágább . . . hamar vissza a házba. A vendégek mosolyogni fognak rajtunk, jaj... Később, amikor a régidivatu kis szalonban magukra maradtak s az ebédlőből csak vidám zümmögéssel szűrődtek át hozzájuk a társaság hangjai, a férfi a zongora mellett ült és Grieget játszotta. — Szeretlek ... téged szeretlek, — dalolta bele a muzsikába a férfi lelke. Az asszony tágra- nyilt szemmel nézte a férfi arcának elmerült fe- léje-sugárzását. Tekintetük Összekapcsolódott titkokat látón, szemeik előtt lehullott a test rej­telme és nézték egymás lelkét nehezülő lélegzet­tel. A férfi keze alatt halkan lüktettek a hangok s nyomukban mintha illat csordult volna szét, daloló illat, nézték egymást a dalolva szétáradó megfoghatatlanságban — és ekkor az asszony hirtelen fölsirt. Hang nélkül, fájdalmasan, föl­emelt fejjel sirt, le nem vette könnyteli szemét a férfiről s a muzsika utolsó hangjai úgy hullottak a könnyek e némaságára, mint ámen egy lezá­ruló imádságra. II. A hangversenyterem csillárjainak fehér izzá­sában, fenn a dobogón, a zongora mellett a férfi meghajtotta magát, Isten tudja, hányadszor már, aztán szép, egyszerű mozdulattal fölemelte kezét. A fölhevült, elragadtatott tömegből még mindig zúgott a taps, de a mozdulatra csönd lett, a férfi belenézett e testetöltött várakozásba és halkan ennyit mondott: — Improvlsation. Visszaült a zongorához. Érezte, hogy lehelet­nélküli nyugalom van körülötte, hallotta saját lélegzetvételét. Behunyta szemeit és körülötte a mélységes mozdulatlanságba beleléptek csendjé­nek egészen halk, zümmögő, ringó ritmusú me­lódiái. Hallotta, amint bensejéből előlépnek, megérintik szivét és egymásba fonódnak, mint hajlékony tavaszi venyigék; füléhez hajolnak, hogy érzi hűvösségüket mint sejtelmesen gyen­géd ifjú ujjak érintését, elárasztják áhitat har­matjával, mintha virágoktól roskadó fiatal man­dulafák alatt járna, — dalolni tudta volna, any- nyira hallotta őket — s mintha valahol mellette, közel, csukott ajkakkal egy asszony dúdolta volna egyre távolodva azt, amit belülről hallott. Busongó melódia volt ez, édes és szomorú, mint egy régi-régi mese, amelyet tornyos várkastély ólomkarikás ablakai mögött suttog el a dajka, rokka mellett, fázós, gyönyörű, borzongós órák csendjében, amikor a várkisasszony összerezzen, ha künn sóhajtani kezd a szél és királyi gyűrű­vel ékes fehér keze lankadtan lehullik az orsó­ról .. . S a melódia hajladozott, szállt, szállt és ringott; ringott, mint szürke hajnali vizek tükre, ringott, ringott csendesen, ütemesen, hogy szinte fájt már; olyan volt, mint egy lüktető, lassú szívverés, amely nem tud elállni, — mint egy bölcső, amelyet egy halkan daloló, szomorusze- mü asszony lába ringat, — ringott és fájt, rin­gott és dalolt, ringott és álmodott, mint egy böl­cső és egy asszony egymás mellett. Aztán egy lehelethalk morendóval a hangok eltávolodtak a végtelenség felé, mint a bölcső, amikor alvójával megáll... a férfi fölállt, meghajtotta magát és lement a pódiumról. Csak ekkor szabadultak föl az emberek. A taps úgy zúgott föl, mint egy viharkiáltás, a férfi visszament közéjük, de vak volt és süket, nem törődött már semmivel, kezeit füleire sze­rette volna szorítani, hogy megtartsa, amit még mindig hallott. A müvészszobában sietve öltözött. Izgatott ismerősei lelkesen üdvözölték, szétnézett közöt­tük; — Nincs itt a feleségem? — kérdezte. — Nincs, — felelték az emberek s a férfi sie- tőn búcsúzott. Fölgyürte kabátját, kilépett a ta­vaszodó éjszakára s jelenlétére mintha levegő és föld megmozdult volna a sötétkék csöndben. Láthatatlan ajkacskák lehelete surrant el mel­lette, az egész éjszaka lágy, lüktető hullámzással ringott s a férfi zümmögve, dúdolva vitte magá­val, amit talált, ment álmodva és figyelve, ma­gányosan és dudolósan, vitte magában a tavaszt és az éjszakát, álmait, művészetét, bölcsődalát. Az álmok valóságából lépett a szobába, ahol a felesége várta. Az ajtóban a férfi megállt. A szobában égett a kék éjszakai lámpa; a nyitott ágyon ruhástul, hátradőlve aludt az asz-. szony. Arca a lámpafény alatt sápadt volt; vál­la-, keble halkan remegett, mintha álmában sirt volna. A kisebbik gyermek- nyugtalanul aludt mellette. A nagyobbik is az imént fordult meg álmában ágyának fehér rácsa mögött, ki volt takarózva. A férfi megigazította a takarót a gyermeken. Nézte őket, az ő élete mezején alvókat. A ki­sebbiknek foga jön, hetek óta nyűgös és szen­vedő miatta. Az anyja holtfáradt. Nehéz lélegzettel sóhajtott és lehunyta szé­niéit. Az est gyönyörű sikerét látta maga előtt s szive elszorult, ahogy fénylő látomásán keresz­tül az asszonyra nézett. Végtelen gyöngédséggel ébresztette föl, segített neki levetkőzni, lefek­tette. Aztán átment a másik szobába és lassan becsukta maga mögött az ajtót. A zongora mellett egy fotőjbe ült, szemeire szorította tenyerét. Nehéz szivében egyet-egyet lüktetett megringó ritmusa az álombéli bölcső­dalnak. Papirost kellett volna elővennie, hogy legalább valamennyire följegyezze, amit még mindig hallott; de ez a tett most rettenetes nagy tett lett volna, tudta, — olyan harc, amiből ré­szesülni nem kívánt; elég volt, hogy ez zajlott benne, körülötte, mindenütt az egész világban, az egész teremtésben, ahol nagy szépségeknek kell szembenézniük nagy valóságokkal. Ember és dal, isteni és emberi teremtésmód harcának kínja volt ez és döbbenten érezte, hogy emberi szívvel nem győzi. Tenyerébe hajtott fejét las­san ringatni kezdte s a mozdulatra felzümmög­tek benne a hangok, amelyeket mintegy távo­lodni látott magától. Zümmögve, dúdolva, ringatott fejjel hívogatta vissza őket s jöttek egymásután, eleinte tétovázva, vissza-visszanéze- getve egymásra, aztán már összefogózva, lejtve, hajolva, fehéren és ringva, mint egy tavaszi vi­rágfüzér. Ha e percben meghallja, hogy a másik szobá­ban mozdulni kezd gyötrődőn és szenvedőn a gyermek és mozdul nehezen, fáradtan a hallgató asszony... egy riadt dühnél több nem marad akkor benne egész^ szomorú és segitenivágyó szeretete mellett sem. (Az emberi lélek a teljese­dés perceiben magányos és hozzáférhetetlen az embertelenségig s amit ekkor teremt magából, annak testet kell öltenie előbb, hogy szárnyai lehessenek. Bölcsődalnak itt is, ott is az elet fáj­dalma jár előtte... s utána.) (Vége következik.)

Next

/
Thumbnails
Contents