Prágai Magyar Hirlap, 1936. június (15. évfolyam, 126-147 / 3975-3996. szám)
1936-06-16 / 136. (3985.) szám
Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed* évre 76, havonta 26 Ké., külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. • R képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. Egyes szám ára 1.20 KI, vasárnap 2.— KC. A szlovenszköi és ruszinszkói magyarság politikai napilapja Szerkesztőség: Prága 1IH Panská u 1 i c e 12, II. emelet • Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, III. emelet. • • TELEFON: 3 0 3 *1 1. • • SŰRGÖHYC1M: HIRLRP, PRRHR. A szankciók alkonya (sp) Prága, junius 15. Az angol közvéleményben történt változásokról nem sokat tudtunk mindaddig, amíg Neville Chamberlain pénzügyminiszter, a kormány legbefolyásosabb és legnépszerűbb tagja (ő volt az« a'ki az angolok szerint kivezette az országot a gazdasági válságból) váratlan hevességgel szembehelyezkedett Lord Cecil szankciópárti kampányával és az „őrültség csucspontjának“ nevezte az olaszellenes megtorlási intézkedések folytatását. A nagy beszéd után megindult a lavina. Mintha földcsuszamlás történt volna Angliában: máról-holnapra más lett a felfogás. Egymásután érkeznek a hírek a szankcióellenes hangulat növekedéséről, egymásután nyilatkoznak a miniszterek és a közéleti tényezők, a legkomolyabb és a legnagyobb lapok öles cikkekben harsognak az „őrület" ellen, a diadalmasan visszatért Hoarehoz bünbánattal járul az angol nemzet, Thomas gyarmatügyi miniszter, a szankciók nagy barátja csúfosan távozott a kormányból s állítólag Edén is megváltoztatta felfogását, amit egyébként legutóbbi alsóházi beszéde után sejteni lehetett. Ha igy megy tovább, a junius 26-i genfi közgyűlés tényleg véget vet a szankcióknak s Olaszország a teljes és a végérvényes győzelem tudatában térhet vissza az európai koncertbe. Ritkánt történt, hogy európai nagyhatalom az olaszokhoz hasonló módon aránylag csekély áldozatokkal és feltűnően rövid idő alatt jut oly óriási zsákmányhoz, amekkorát Abesszínia jelent. Egy év alatt egymilliókétszázezer négyzetkilométerrel és tízmillió lakossal gyarapodott a római impérium s ami a legfontosabb: olyan nyersanyagtartállyal, amely lehetővé teszi, hogy az évtizedek óta lealázó nyersanyaghiánnyal küzködő Itália most szükségleteinek legnagyobb részét a beláthatatlan gazdagságú gyarmatból bányássza ki s ezzel függetleníthesse magát a nyersanyag-nagyhatalmak gyámkodásától, azaz tényleg elsőrendű nagyhatalommá váljék, amely Afrika és Európa között kezében tartja a keleti ut hatalmat adó legfontosabb stratégiai pontját. Mussolini és Badoglio jóvoltából olcsón jutott Olaszország az erőgyarapodáshoz, a háború rövid és fájdalommentes volt, sok vér nem folyt (alig kétezer olasz fehérkatona esett el) s a szankciók, amennyiben most felfüggesztik őket, nem kárt, de hasznot jelentettek Olaszország számára. Lehetővé tették, hogy Mussolini összpontosítsa az olasz gazdasági erőt, kiépítse államkapitalizmusát, leszállítsa az igényeket és megszüntesse a felesleges fényüzési cikkek behozatalát. A szankciók nagyobb kárt okoztak a genfi hatalmaknak, mint Olaszországnak. A katonai győzelem után mivel nyerte meg Mussolini nagy diplomáciai csatáját? A német birodalom akarva nem akarva az olaszok malmára hajtotta a vizet. Már az a fenyegetés, hogy a megtorlási intézkedések meghosszabbítása után Róma kilép a nép- szövetségből és szövetséget köt a birodalommal, megdöbbenést keltett Angliában, mig Moszkvában már a Róma—Berlin— Tokio—Varsó—Bécs—Budapest—Szófia antantról beszéltek. Amikor pedig a németbarát Ciano gróf lett az olasz külügyminiszter és felesége Berlinbe utazott, a francia politikai közvélemény is érezni kezdte a veszedelmet. Az olasz-német kibékülés útjában egyetlen akadály áll; Ausztria. De Junius 26-án megszüntetik az olaszellenes megiortási intézkedéseket Az angol kormány a szankciók ellen Fordulat a londoni politikában ■ Mussolini mindent elkövet Németország megnyeréséért • Megkezdődött a montreauxi tengerszoros-konferencia Ciano grófné berlini megbízatása Berlin, junius 15. Hassel római német nagykövet Berlinbe utazott és kihallgatáson jelent meg Hitler kancellárnál. A kancellár és a nagykövet kétórás tárgyalása alkalmával foglalkozott valamennyi aktuális kérdéssel. Hassel átadta Hitlernek Mussolini sürgős üzenetét, amelyben a duce arra kéri a birodalmat, hogy a német kormány foglaljon azonnal állást Olaszország javára. Álláspontját Németország fejezze ld világosan és félreérthetetlenül. Mussolini nagy súlyt helyez a német-olasz együttműködésre a népszövetség, a szankciók és a reformtervek kérdésében, A duce Németország támogatása fejében jelentős ellenszolgálatra volüa hajlandó. Beavatott körök szerint a Berlinben tartózkodó Ciano grófné, — Mussolini leánya és az olasz külügyminiszter felesége — atyja megbízásából komoly előkészítő tárgyalásokat folytat Berlinben. Nem lehetetlen, hogy az olasz külügyminiszter ugyancsak a német fővárosba utazik. Az olasz kívánságokkal kapcsolatban Németország illetékes köreiben kifejezik azt az mi történik, ha a végleg elkeseredett duce szabad kezet biztosit Berlinnek Bécsben és megengedi, hogy a kis köztársaságban választásokat írjanak ki, amelyeken természetesen a nemzeti szocializmus győzne? A mellőzött Itália adott körülmények között könnyen rászánhatná magát e lépésre. A németek ugyan nehezen állnak kötélnek s elő z ő 1 e g, a genfi összejövetel előtt nem foglalnak állást az olaszok mellett, nehogy Róma kizárólag nyomatéknak használja a német állásfoglalását és miután célját elérte a segítségével, visszatérjen a stresai frontba és Angliával és Franciaországgal együtt ismét Németország ellen forduljon. De u t ó 1 a g, ha az olasz-francia-angol szakítás befejezett tény volna és Róma elhagyta Genfet, szívesen csatlakozik Mussolini- hez és a segítségért elfogadná tőle az osztrák ajándékot. Az olasz-német közeledés lehetősége főleg Franciaországot és Oroszországot szerelte le. Az angolokat más győzte meg: a francia helyzet. A világ érdeklődése a nyáron kizárólag a francia belpolitikai eseményekre összpontosul. Hallatlanul érdekes kettős kísérlet folyik a mai Európában: Franciaország merész lépésekkel közeledik a szociális államberendezkedés felé, mig Szovjetoroszország ugyanilyen merész lépésekkel tér vissza a nyugateurópai demokratizmus államberendezéséhez s az eredmény csak az lehet, hogy a két hatalom valahol a középutoin találkozik. Nyugaton — álláspontot, hogy a birodalom a jelben pillanatban nem tehet eleget az olasz kérésnek. Németország nem válhat az olasz politika szekértolójává és nem kaparhatja ki a gesztenyét a tüzből az olaszok számára. Ha a németek Mussolini kívánságának megfelelően határozottan állást foglalnának, akkor Franciaország és Anglia bizonyára kibékülne Olaszországgal és Itáliáva! együtt a birodalom ellen fordulhatna. Ebben az esetben Németország diplomáciai helyzete ugyanolyan kedvezőtlenné válna, mint amilyen kedvező ma, Róma nem kártalaníthatja Németországot az óriási rizikóért. Ugyanakkor természetesen Berlinben nem ismerik félre az olasz érdekeket és hajlandók oly mértékben állást foglalni Olaszország mellett, amilyen mértékben ezt a német érdekek megkövetelik. A genfi konferencia előtt természetesen szó sem lehet határozott állás- foglalásról, mert az illetékesek tájékozatlanok arról, hogy mi fog Genfben történni. Németország tehát várakozó magatartást követ. A nemzeti szocialista pártban vannak bejobbról jövet — győz a szocializmus és a demokrácia egy uj vegyüléke s ugyanez a forma gypz a baloldal felől jövő keleti birodalomban is. Az uj orosz alkotmány egyes részeinek olvasásakor mintha a francia alkotmány szabadságszólamait olvasnék, a francia népfront uj törvényeinek olvasásakor pedig akaratlanul arra gondolunk, hogy e törvények bent vannak az uj orosz alkotmányban is. Léon Blum, az elkényeztetett dúsgazdag polgárivadék leszáll a snobbok és szalónkommunisták henye magaslatairól, Sztálin, az évtizedekig törvényen kívül élő népforradalmár felemelkedik egy kiegyensúlyozott középlehetőségig s ami a különös egyensúlyi játékból kijön, olyasvalami lehet, ami — nyugtalanítja Angliát és a brit élet polgári berendezkedését. Léon Blum és Sztálin, a két ellentétes ember, a demokrácia angol formája (a polgári demokrácia) helyett a másik formát, a szociális demokráciát választja s ameny- nyiben sikerül külsőleg-belsőleg összeegyeztetni az orosz és a francia vilgánézetet, az uj formából nemcsak társadalmi újdonság jön ki, hanem két hatalmas nép szoros és az angol világbirodalmat fenyegető szövetsége is. Anglia fél a tétek és az ellentétek hagyományos egyensúlyi játékának uj megbontásától, a túl nagy francia-orosz erőtől s ezért siet más bonyodalmakat, igy főleg az olasz bonyodalmat minél előbb kiküszöbölni, hogy szabad kezet kaphasson. Talán nem tenne igy s engedné, hogy fofyásos tényezőik, akik helyeslik az Olaszországgal való együttműködés politikáját abban az esetben, ha az olaszok megváltoztatják eddigi ausztriai politikájukat. Állítólag a Ciano-házaspár ilyen értelemben dolgozik Rómában és Berlinben. Egyelőre ezen a téren nem sikerült közeledést elérni, de a németek rendkívül óvatosan bánnak Rómával, amellett, hogy főtörekvésük az Angliával való jóviszony megőrzése. A német politika irányelve jelenleg a következő: a birodalom a középuton halad Anglia és Olaszország között és hajlandó a két hatalom összeegyeztetése érdekében közreműködni. A francia belpolitikai események hatása London, junius 15. A rendszerint hivatalosan tájékoztatott Daily Telegraph azt állítja, hogy az angol kabinetben nincs nézeteltérés. A miniszterek jelenleg az uj angol kontinentális politika előkészítésén dolgoznak. Főtörekvésük az, hogy a szankciós kísérletet, amilyen gyorsan csak lehet, befejezzék és helyreállítsák az Olasz3 fejlődés a francia-orosz egyesülés ellen kijátsza a német-olasz egyesülést, mig Anglia körülhizelgett döntőbíró maradna, ha Franciaország nem gyakorolna nyomást Angliára a szankciók felfüggesztése érdekében. A. helyzet belpolitikai átépitőmunkája miatt tartós ‘külpolitikai rendre van szüksége s ezért igyekszik minél előbb véget vetni az abesszin konfliktusnak. A francia népfront első rohama a várakozásnál szinte jobban sikerült Párisban, de a francia szocialisták jól tudják, hogy a győzelem kizárólag azért volt lehetséges, mert az ellenfelet meglepetésszerűen érte és nagy gyorsaságával mindent legázolt. Nem volt idő szervezkedni ellene. De bizonyos, hogy a francia polgárság ellentámadása nem marad el. Az eljövendő hónapokban, talán években óriási arányú belső viaskodások várhatók Franciaországban s a teljesen a belső harcok munkájába merülő Léon Blum nem engedheti meg magának a külpolitikai bonyodalmak fényűzését. A francia miniszterelnök főtörekvése tehát minél előbb és bármi áron békét teremteni Európában, mert nem külpolitikai, hanem belpolitikai sikerekre vágyik s célja a francia közélet átépítése. Ha pedig Anglia és Franciaország közös érdeke, hogy a kontinentális bonyodalmak megszűnjenek, akkor biztosra vehetjük, hogy a bonyodalmak megszűnnek, bármennyire fáj is ez a hivatásos európai zavarszeretőknek.
