Prágai Magyar Hirlap, 1936. május (15. évfolyam, 101-125 / 3950-3974. szám)
1936-05-09 / 107. (3956.) szám
4 <pragai-A\\(Aarhirlai> 1936 májufl 9, Szombat £ a vcse-Uolyaq.g epefa ^|ÉB| gydgyviie A bíróság előtt bemutatták a kárpátaljai pénzhamisító gépek működését Kassa, május 8. (Kjassiaii ezieiríkeisatörógitak telűfoinjeileinitésie.) A lviassai ktetrüleiti biiréságou A pénizhia/miisitóik ügyéinek tiárgyialásóin a mai nap is tamikihailigiataisclklkal telt el. A ibiröság a taiünikikiailllgiatáBoik előttit megitelkinitettie a bűnjelekként. lefoglalt giéipeket és egyéb fdsizarelé- sekeit. Az egyik tanúiként kilbaillligaitioitit csencLöir- őrmieisteir bemutatta a gépek miilködjését is. Azután Hernádi Dezső g-éplafcatos't. baililgattálk ki, Hernádi Gyula vádlóittbányjiáit és aillkialmaizot- taiiifc, Niénueit Bélát és Lengyel Istvánt. A bairóság holnap fejezi he a tanukiihialllgaitásokat, de ítélte tikiihÍTdieitiéisir.e csak a .jövő héten kénül sor. Horthy kormányzó megnyitotta a Budapesti Nemzetközi Vásárt Budapest, máíjus 8. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) Ma délelőtt nyitotta meg ünnepélyes keretek között Horthy Miklós kormányzó a Budapesti Nemzetközi Vásárt. A kormányzót a vásár kapujában Szendy Károly polgármester fogadta és rövid beszéddel üdvözölte. —- Ez a vásár szimbóluma annak, — mondotta egyebeik között a polgármester —, hogy erőnkben és munkánkban megnyilatkozó akaratunk csorbítatlan. Bizonyítja ezt az is, hogy az árumintavásár alapterülete most 20 százalékkal nagyobb, mint a millenáris kiállításé volt és ia múlt- évi vásárt is csaknem egyharmadával meghaladja. Az üdvözlés után a kormányzó megnyitóidnak jelentette íki a vásárt, majd megtekintette az egyes kiállítási pavilonokat. A kormányzó kíséretében voltak Kánya Kálmán, Bornemisza Géza, Winchkler István és Darányi Kálmán miniszterek, továbbá számos más előkelőség a magyar kereskedelmi és ipari élet vezető egyéniségei közül. A Phönix-ügyben letartóztatott Autengruber miniszteri tanácsost a pankráci fogházba szállították Halaburda igazgató 36 óráig volt a rendőrségen Felakasztotta magát a csöhmői arzénpör koronatanúja Debrecen, május 8. A komádi csendőr- ség csütörtökön délután értesítette a debreceni ügyészséget, hogy a osökmői arzén- mérgezési bünpör egyik fontos tanúját, L. Kis Bálintné, született H. Pap Eszter 64 éves asszonyt lakásán a ruhafogason felakasztva holtan találták. A jelentés alapján dr. Zsögönd Jenő vizsgálóbíró elrendelte a holttest felboncolását és a vizsgálat megindítását annak megállapítására, hogy öngyilkosság avagy bűntény történt-e, L. Kis Bálintné vak volt. Egyes hírek szerint ,a gyilkossági bünpör tárgyalása alatt átélt izgalmai következtében való megbetegedése folytán vakult meg. Prága, május 8. A prágai rendőrigazgatóság ma délután hivatalos jelentést adott ki, amelyben közli, hogy a tegnap letartóztatott Autengruber miniszteri tanácsost, a belügyminisztérium biztosítási osztályának vezetőjét ma átszállították a prágai kerületi bíróság pankráci fogházába, ahol vizsgálati fogságba helyezték. A rendőrségi nyomozás a Phönix-ügyben egyébként ma csak az iratok tanulmányozására szorítkozott. Halaburda igazgatót, aki harminchat óráig volt a rendőrségen, elbocsátották azzal a föltétellel, hogy állandóan a vizsgálatot vezető közegek rendelkezésére fog állni. Halaburda egyébként a vizsgálat tartamára lemondott a szociáldemokrata pártban viselt tisztségeiről. A „Prager Mittag" közlése szerint a letartóztatott Autengruber valamikor dr. Berliner magántitkára volt a Phönixnél és az államfordulat után került a belügyminisztériumba. Felesége dr. Strimpl volt miniszter nővére. Autengruber, akinek másfélmillióra szóló ingyenkötvénye volt a Phönixnél, tizennégy nappal Berliner halála előtt 500.000 korona kölcsönt vett föl a kötvényre a Phönixnél. A kölcsönről szóló nyugtát dr. Berliner magával vitte Becsbe, ahol a gazdasági rendőrség azt lefoglalta és a prágai hatóságokhoz juttatta. Autengruber felesége egy évvel ezelőtt váló- pört adott be férje ellen, mert a férfi kicsapongó életmódot folytatott. Autengrubernek fényűzően berendezett villája volt a Vorechovkán, amelynek mügyüjteményei 10—15 millió koronát érnek. ■snmHHBraBnmnHH As alvilág királynője Itta: HARRY LESLIE régény (31) —• Önök végzetes tévedésben vannak. Én nem gyilkoltam meg Missis Campbellt. —• A parancs értelmében át kell kutatnunk minden holmiját... — Tessék, — mondottam nyugodtan. Alaposan fölforgattak és átvizsgáltak mindent a szobámban. Fölhányták az ágyat, benéztek a kályhába is, össze-visszahánytak mindent s még a bőrönd felső lapját is feszegették, hogy nincs-e kettős födele. Én karbafont kézzel, nyugodtan néztem ezt a munkát, mert tudtam, hogy semmit sem találhatnak. Amikor elkészültek az eredménytelen munkával, az idősebbik rendőr újból mindent visszahányt a csomagomba, csak úgy, össze-vissza, ahogy a dolgok a kezébe kerültek. — A csomagjával rendelkezünk. Most pedig kövessen! — Hová visznek? — A Scotland Yardra! Pimm felügyelő ur elé, aki kihallgatja. Ott azután rendelkeznek a további sorsáról. Az eredménytelen kutatás után a barátomnak kissé megenyhült a hangja. Nyugodt viselkedésem is magával hozhatta, hogy kissé meghökkent. Bűnösségemet illetőleg kételyei támadtak és nem akart elhamarkodottan brutális lenni. — A számlámat szeretném előbb rendezni, mielőtt magukkal visznek. — Majd elintézzük hivatalból. Tessék csak bennünket követni és ne legyen semmire sem gondja. A szobaleány, aki a folyosón foglalatoskodott és az a néhány vendég, akikkel lefelé haladtunkban találkoztunk, meglehetősen furcsa szemeket vetett a különös menetre, a gyönyörű nőre, akinek oldalán két kék róka haladt. De éh egyáltalán nem resteltem magam, sőt voltak pillanatok, hogy egészen mulatságosnak találtam 3 helyzetet, amibe keveredtem. Vájjon Karvaly éppen olyan nyugodt-e most a Charring Cross- on, ahol hiába vár engem? És mit fog tenni az érdekemben, ha értesül balsorsomról? Még csak egyet kell elintéznem, mielőtt be- tej/zék a szálloda élőit várakozó komor külsejű kocsiba, amely nem nagyon hasonlít azokhoz a kényelmes közlekedési eszközökhöz, amelyeket idáig használtam. El kell tüntetnem azt a dolgot, amit jobbkezemben palmirozok, el kell tüntetnem úgy, hogy soha többé elő ne kerüljön és föl ne használhassák ellenem. Egyáltalán nem sajnáltam a dolgot, ami most veszendőbe megy. Vannak pillanatok, amikor a legnagyobb értékeket föl kell áldoznunk biztonságunk érdekében. De sok ügyetlen embert ismertem a céhünkben, akik olyan görcsösen ragaszkodtak az egyszer meghódított holmihoz, hogy akkor sem váltak meg tőlük szívesen, amikor a legnagyobb veszedelembe kerültek! Az emberi kapzsiságnak ez a mértéke mindig távol állott tőlem. Most is csak az alkalmas pillanatra lestem, amikor könnyedén szabadulok meg a terhemre vált holmitól. És amikor a járdáról lelépve a csatornanyilás rácsa fölött állottam, olyan ügyesen ejtettem ki jobbomból azt a rejtegetett valamit, hogy azon nyomban el is tűnt a mélységben, ahonnan többé nem kerül elő soha. Nemcsak a tenger feneke rejt soha el nem érhető, ki nem aknázható kincseket, hanem a csatornák szennyes mélysége is*1 Pimm felügyelő igen kedves, előzékeny úriembernek bizonyult. Egyáltalán nem úgy bánt. velem, mint a hétpróbás gonosztévővel szoktak, hanem olyan gyöngéd, apai hangon szólott hozzám, mintha megtévedt gyermekével állott volna szemben. De én tudtam, éreztem, hogy mézesmadzagot húzogat az orrom alatt és csupán az a célja, hogy bizalomkeltő modorával megszólalásra bírjon.-— Hát, kicsikém, számoljon be arról, de lehetőleg percnyi pontossággal, hogy mivel és hogyan töltötte az idejét április huszonötödikétől kezdve? Nos, én a lehető legrészletesebb fölvilágosi- tással szolgáltam. Nem akarom ezt a párbeszédet itt megismételni, mert a bírósági tárgyaláson újból fölhangzott ez a kérdés és ott széltében- hosszában megvilágositást nyert. Csak annyit mondhatok, hogy fölvilágosi tásom minden részletében annyira összevágott, hogy a legkisebb rést sem hagytam, amelyen áthatolva, megfoghattak volna. Pimm felügyelő három órán át dolgozott velem és mondhatnám, egészen beleizzadt a szegény embei, de semmi eredményre nem vergődött. Végül is föladta a meddő harcot és rezignáltan tolta elém a jegyzőkönyvet aláírás céljából. Én azonban először gondosan átolvastam és csak akkor kanyaritottam alá Edith Lillian Crawford nevét, amikor meggyőződtem róla, hogy Pimm felügyelő becsületes munkát végzett. Még aznap délután erős rendőri fedezettel a skót expresszre ültettek és Edinburghba vittek. Mennyire más volt ez az utazás most, mint néhány hónappal ezelőtt a kellemes Crawford társaságában. Vájjon mi történt vele? A hosszú utón gondolataim ide-oda csapongtak. Természetesen a leggyakrabban arra gondoltam, hogy vájjon ki gyilkolta meg Cecil nénit? És miért tette ezt? És hogyan terelődött rám a szörnyű gyanú? Nyugalmamat a hosszú utón sem vesztettem el, sőt még élvezni is tudtam az ablakon át elém táruló gyönyörű - vidék képét. Frissén és magamban bízva ugrottam le a Caledonian- pályaudvaron a kocsiból a négy mogorva rendőr kíséretében. Csak akkor csodálkoztam el, amikor nagy tömeg embert láttam magam előtt és fenyegető öklök is emelkedtek a magasba. De a kivezényelt skót rendőrök jó munkát végeztek és pillanatok alatt hátraszoritották a tömeget. Nem éppen hízelgő jelzők röpködtek felém. V. FEJEZET Megkezdődik a tárgyalás Két hétig voltam vizsgálati fogságban. Se szeri, se száma nem volt a kihallgatásoknak. De nem mentek semmire velem. Mindenre a lehető legszabatosabb választ adtam, ellenmondásba sohasem keveredtem. Fogságom harmadik napján látogathatott meg a védőügyvédem, akit „nagybátyám", Joe Crawford bizott meg képviseletemmel. Megnyugtatott, hogy nem lesz semmi baj, átadta a derék Joe szívélyes üdvözletét, közölte velem, hogy nagy bajomban a „család" mellettem áll és mindent megtesz, hogy ártatlanságom kiderüljön. Ez a Sir James Fen- wick nagyon ügyes, minden hájjal megkent fickónak mutatkozott és már az első pillanatban megszerezte bizalmamat. Később beszereztem minden lapközleményt, ami ügyemre vonatkozott. Megállapitottam, hogy az Edith Crawford-ügy csak a Jó edinLEGÚJABB SPORT LENGYELORSZÁG—MAGYARORSZÁG 1 ti* Válogatott teniszmérkőzés Budapesten, Szigeti legyőzte Heíbdát, Gábory kikapott Tloczinskitől. Bonyodalmak Schulpe György öröksége körül Pozsony, május 8. (Pozsonyi szerkesztőségünk telefonjelentése.) Schuílpe György, a nemirégilben elhunyt pozsonyi emberbarát öröksége körül bonyodalmak támadtak. Ismeretes, hogy az elhunyt kiváló szociológus vagyonának nagyrészét Pozsony városára és egyes társadalmi és tudományos egyesületekre hagyta, Törökkauiizsán élő uinokaöocsét, Schuílpe Vilmost pedig kitagadta az örökségből. Az örökséget az elhunyt végrendelete alapján nagy összegre becsülték, később azonban kiderült, hogy készpénzvagyon alig maradt. Schulpe György nek életében nagy ért ékű mükincsgyüjteiménye volt. Most hogy a végrendelet foganatosításához akartak fogni, kiderült, hogy a műkincs egyrésze eltűnt, így eltűnt többek között Schulpe György gyűjteményének híres római mellszobra, amely Terrentius pretort árbrázolta, párosai márványból készült, az elhunyt felfogása szerint több ezer éves volt s értéke szinte felbecsülhetetlen. Eltűnt ezenkívül az örökhagyó numizmatikai gyűjteménye és 30 darab elég értékes kép is. Pozsony városa, mint az egyik örökös, emiatt bűnvádi feljelentést tett és a rendőrség meg is indította a nyomozást. Rövidesen kinyomozták, hogy az eltűnt ingóságok az egyik pozsonyi szállítócégnél vannak raktáron, ahol azokat tegnap délután meg is találták. Megállapítást nyert az is, hogy ezeket a dolgukat még az örökhagyó életében, halála előtt néhány héttel szállították oda, valószínűleg az ő tudtával. A szobor értékét szakértők most csupán 5000 koronás becsülték, mert kiderült, hogy a szobor nem eredteti, hanem csak másolat. A képiek értéke szakértők szerint mintegy 25.000 koronára rúg. A nyomozás során kiderült, hogy az elhunytnak az egyik pozsonyi bankban széfje volt. Ezt pénteken délután ki fogják nyitni a hatóság jelenlétében. Hír szerint az elhunyt töröbkanizsai unokaöccse pörrel fogja megtámadni a végrendeletet, miért abból kitagadták. burghiak szemében volt nagy eset, a londoni sajtó nem sokat törődött vele, néhány rövid híradásban számolt be a Lady Campbell ékszereinek bűnügyéről. Harminc esztendővel ezelőtt a laptechnika nem volt annyira fejlett, mint manapság és ez az én szempontomból szerencsének mondható. Akkor nem lesték a fotóriporterek a szenzációs bűnügyek szereplőit a fogház ajtajában, nem kellett előttük eltakarni az arcot, mint manapság, ha az ember nem akar teljes leplezetlenségben a milliófejü Caesar, a közvélemény bíráló és mérlegelő szeme elé kerülni. A tárgyalásra sem tolakodtak be ezek a magnéziumot lobbantó hiénák, hogy megörökítsék a nagy ügyek minden mozzanatát.. Mert ha fényképek kerültek volna róla forgalomba, nem tudom, mi történik. Akkor talán az a kör, amely John révén kapcsolatban állott velem —• félesztendeje sem volt ennek — bizonyára rámismer és ennek a fölismerésnek igen súlyos következményei lehettek volna. Mert bár papírjaim nagy rendben voltak és kétségtelenül igazolták, hogy én ténylegesen Edith Lillian Crawford vagyok, a Londonban elhunyt dr. Kenneth Crawford orvos leánya, aki egy belga ne velőint éztben nevelkedett és ott szerezte meg a tanítónői oklevelet. Igen ám, de ha a fényképemről rámismernek és Mac Intosh ezredesnek eszébe jut, hogy megjelenjen a bíróság előtt és kijelentse, hogy Edith Lillian Crawford hamis nevet használ és volta- képen nem más, mint Sir John Geoffrey elvált fílesége, akit eltűntnek hittek, akkor nem tudom, hogyan végződik reám nézve ez a kis ügy. Akkor talán a yorki rejtély ügye is újból szőnyegre kerül és a CID bizonyára nagy hévvel veti magát arra, hogy földerítse Lavender rejtélyes halálának titkát. És ha rájönnek arra, amire Karvaly, meg bizonyára Mac Intosh is tisztán a logika erejével és fegyvereivel rájött, hogy Lavendert csak Lady John ölhette meg, akkor senki sem mossa le rólam Lady George Campbell meggyilkolásának a gyanúját... Ez a veszedelem azonban kéthetes vizsgálati fogságom és a hatnapos tárgyalás egész tartama alatt egyáltalán nem fenyegetett. Személy- azonosságom megállapítása egészen simán ment végbe. Joe Crawford köztiszteletben álló polgár Volt és senkinek nem jutott az eszébe, hogy kétségbevonja szavainak hitelességét. (Folytatjuk,)
