Prágai Magyar Hirlap, 1936. május (15. évfolyam, 101-125 / 3950-3974. szám)

1936-05-09 / 107. (3956.) szám

4 <pragai-A\\(Aarhirlai> 1936 májufl 9, Szombat £ a vcse-Uolyaq.­g epefa ^|ÉB| gydgyviie A bíróság előtt bemutatták a kárpátaljai pénzhamisító gépek működését Kassa, május 8. (Kjassiaii ezieiríkeisatörógitak telűfoinjeileinitésie.) A lviassai ktetrüleiti biiréságou A pénizhia/miisitóik ügyéinek tiárgyialásóin a mai nap is tamikihailigiataisclklkal telt el. A ibiröság a taiünikikiailllgiatáBoik előttit megitelkinitettie a bűn­jelekként. lefoglalt giéipeket és egyéb fdsizarelé- sekeit. Az egyik tanúiként kilbaillligaitioitit csencLöir- őrmieisteir bemutatta a gépek miilködjését is. Az­után Hernádi Dezső g-éplafcatos't. baililgattálk ki, Hernádi Gyula vádlóittbányjiáit és aillkialmaizot- taiiifc, Niénueit Bélát és Lengyel Istvánt. A bairóság holnap fejezi he a tanukiihialllgaitásokat, de íté­lte tikiihÍTdieitiéisir.e csak a .jövő héten kénül sor. Horthy kormányzó megnyitotta a Budapesti Nemzetközi Vásárt Budapest, máíjus 8. (Budapesti szerkesz­tőségünk telefonjelentése.) Ma délelőtt nyitotta meg ünnepélyes keretek között Horthy Miklós kormányzó a Budapesti Nemzetközi Vásárt. A kormányzót a vá­sár kapujában Szendy Károly polgármes­ter fogadta és rövid beszéddel üdvözölte. —- Ez a vásár szimbóluma annak, — mondotta egyebeik között a polgármester —, hogy erőnkben és munkánkban meg­nyilatkozó akaratunk csorbítatlan. Bizo­nyítja ezt az is, hogy az árumintavásár alapterülete most 20 százalékkal nagyobb, mint a millenáris kiállításé volt és ia múlt- évi vásárt is csaknem egyharmadával meg­haladja. Az üdvözlés után a kormányzó megnyi­tóidnak jelentette íki a vásárt, majd meg­tekintette az egyes kiállítási pavilonokat. A kormányzó kíséretében voltak Kánya Kálmán, Bornemisza Géza, Winchkler István és Darányi Kálmán miniszterek, to­vábbá számos más előkelőség a magyar kereskedelmi és ipari élet vezető egyéni­ségei közül. A Phönix-ügyben letartóztatott Autengruber miniszteri tanácsost a pankráci fogházba szállították Halaburda igazgató 36 óráig volt a rendőrségen Felakasztotta magát a csöhmői arzénpör koronatanúja Debrecen, május 8. A komádi csendőr- ség csütörtökön délután értesítette a deb­receni ügyészséget, hogy a osökmői arzén- mérgezési bünpör egyik fontos tanúját, L. Kis Bálintné, született H. Pap Eszter 64 éves asszonyt lakásán a ruhafogason felakasztva holtan találták. A jelentés alap­ján dr. Zsögönd Jenő vizsgálóbíró elren­delte a holttest felboncolását és a vizsgá­lat megindítását annak megállapítására, hogy öngyilkosság avagy bűntény tör­tént-e, L. Kis Bálintné vak volt. Egyes hí­rek szerint ,a gyilkossági bünpör tárgya­lása alatt átélt izgalmai következtében való megbetegedése folytán vakult meg. Prága, május 8. A prágai rendőrigazgatóság ma délután hivatalos jelentést adott ki, amely­ben közli, hogy a tegnap letartóztatott Autengruber minisz­teri tanácsost, a belügyminisztérium biztosítá­si osztályának vezetőjét ma átszállították a prágai kerületi bíróság pankráci fogházába, ahol vizsgálati fogságba helyezték. A rendőrségi nyomozás a Phönix-ügyben egyébként ma csak az iratok tanulmányozására szorítkozott. Halaburda igazgatót, aki harminchat óráig volt a rendőrségen, elbocsátották azzal a föltétellel, hogy állandóan a vizsgálatot vezető közegek rendelkezésére fog állni. Hala­burda egyébként a vizsgálat tartamára lemon­dott a szociáldemokrata pártban viselt tisztsé­geiről. A „Prager Mittag" közlése szerint a letartóztatott Autengruber valamikor dr. Berliner magántitkára volt a Phönixnél és az államfordulat után került a belügyminisz­tériumba. Felesége dr. Strimpl volt miniszter nővére. Autengruber, akinek másfélmillióra szó­ló ingyenkötvénye volt a Phönixnél, tizennégy nappal Berliner halála előtt 500.000 korona kölcsönt vett föl a kötvényre a Phönixnél. A kölcsönről szóló nyugtát dr. Berliner magá­val vitte Becsbe, ahol a gazdasági rendőrség azt lefoglalta és a prágai hatóságokhoz juttatta. Autengruber felesége egy évvel ezelőtt váló- pört adott be férje ellen, mert a férfi kicsapongó életmódot folytatott. Autengrubernek fényűzően berendezett villája volt a Vorechovkán, amely­nek mügyüjteményei 10—15 millió koronát ér­nek. ■snmHHBraBnmnHH As alvilág királynője Itta: HARRY LESLIE régény (31) —• Önök végzetes tévedésben vannak. Én nem gyilkoltam meg Missis Campbellt. —• A parancs értelmében át kell kutatnunk minden holmiját... — Tessék, — mondottam nyugodtan. Alaposan fölforgattak és átvizsgáltak mindent a szobámban. Fölhányták az ágyat, benéztek a kályhába is, össze-visszahánytak mindent s még a bőrönd felső lapját is feszegették, hogy nincs-e kettős födele. Én karbafont kézzel, nyugodtan néztem ezt a munkát, mert tudtam, hogy semmit sem találhatnak. Amikor elkészültek az ered­ménytelen munkával, az idősebbik rendőr újból mindent visszahányt a csomagomba, csak úgy, össze-vissza, ahogy a dolgok a kezébe kerültek. — A csomagjával rendelkezünk. Most pedig kövessen! — Hová visznek? — A Scotland Yardra! Pimm felügyelő ur elé, aki kihallgatja. Ott azután rendelkeznek a to­vábbi sorsáról. Az eredménytelen kutatás után a barátomnak kissé megenyhült a hangja. Nyugodt viselkedé­sem is magával hozhatta, hogy kissé meghök­kent. Bűnösségemet illetőleg kételyei támadtak és nem akart elhamarkodottan brutális lenni. — A számlámat szeretném előbb rendezni, mielőtt magukkal visznek. — Majd elintézzük hivatalból. Tessék csak bennünket követni és ne legyen semmire sem gondja. A szobaleány, aki a folyosón foglalatosko­dott és az a néhány vendég, akikkel lefelé ha­ladtunkban találkoztunk, meglehetősen furcsa szemeket vetett a különös menetre, a gyönyörű nőre, akinek oldalán két kék róka haladt. De éh egyáltalán nem resteltem magam, sőt voltak pil­lanatok, hogy egészen mulatságosnak találtam 3 helyzetet, amibe keveredtem. Vájjon Karvaly éppen olyan nyugodt-e most a Charring Cross- on, ahol hiába vár engem? És mit fog tenni az érdekemben, ha értesül balsorsomról? Még csak egyet kell elintéznem, mielőtt be- tej/zék a szálloda élőit várakozó komor külsejű kocsiba, amely nem nagyon hasonlít azokhoz a kényelmes közlekedési eszközökhöz, amelyeket idáig használtam. El kell tüntetnem azt a dolgot, amit jobbkezemben palmirozok, el kell tüntetnem úgy, hogy soha többé elő ne kerüljön és föl ne használhassák ellenem. Egyáltalán nem sajnál­tam a dolgot, ami most veszendőbe megy. Van­nak pillanatok, amikor a legnagyobb értékeket föl kell áldoznunk biztonságunk érdekében. De sok ügyetlen embert ismertem a céhünkben, akik olyan görcsösen ragaszkodtak az egyszer meg­hódított holmihoz, hogy akkor sem váltak meg tőlük szívesen, amikor a legnagyobb veszede­lembe kerültek! Az emberi kapzsiságnak ez a mértéke mindig távol állott tőlem. Most is csak az alkalmas pillanatra lestem, amikor könnyedén szabadulok meg a terhemre vált holmitól. És amikor a járdáról lelépve a csatornanyilás rácsa fölött állottam, olyan ügyesen ejtettem ki job­bomból azt a rejtegetett valamit, hogy azon nyomban el is tűnt a mélységben, ahonnan többé nem kerül elő soha. Nemcsak a tenger feneke rejt soha el nem érhető, ki nem aknázható kin­cseket, hanem a csatornák szennyes mélysége is*1 Pimm felügyelő igen kedves, előzékeny úri­embernek bizonyult. Egyáltalán nem úgy bánt. velem, mint a hétpróbás gonosztévővel szoktak, hanem olyan gyöngéd, apai hangon szólott hoz­zám, mintha megtévedt gyermekével állott volna szemben. De én tudtam, éreztem, hogy mézes­madzagot húzogat az orrom alatt és csupán az a célja, hogy bizalomkeltő modorával megszóla­lásra bírjon.-— Hát, kicsikém, számoljon be arról, de lehe­tőleg percnyi pontossággal, hogy mivel és ho­gyan töltötte az idejét április huszonötödikétől kezdve? Nos, én a lehető legrészletesebb fölvilágosi- tással szolgáltam. Nem akarom ezt a párbeszé­det itt megismételni, mert a bírósági tárgyaláson újból fölhangzott ez a kérdés és ott széltében- hosszában megvilágositást nyert. Csak annyit mondhatok, hogy fölvilágosi tásom minden rész­letében annyira összevágott, hogy a legkisebb rést sem hagytam, amelyen áthatolva, megfog­hattak volna. Pimm felügyelő három órán át dolgozott velem és mondhatnám, egészen bele­izzadt a szegény embei, de semmi eredményre nem vergődött. Végül is föladta a meddő har­cot és rezignáltan tolta elém a jegyzőkönyvet aláírás céljából. Én azonban először gondosan átolvastam és csak akkor kanyaritottam alá Edith Lillian Crawford nevét, amikor meggyő­ződtem róla, hogy Pimm felügyelő becsületes munkát végzett. Még aznap délután erős rendőri fedezettel a skót expresszre ültettek és Edinburghba vittek. Mennyire más volt ez az utazás most, mint né­hány hónappal ezelőtt a kellemes Crawford tár­saságában. Vájjon mi történt vele? A hosszú utón gondolataim ide-oda csapongtak. Termé­szetesen a leggyakrabban arra gondoltam, hogy vájjon ki gyilkolta meg Cecil nénit? És miért tette ezt? És hogyan terelődött rám a szörnyű gyanú? Nyugalmamat a hosszú utón sem vesz­tettem el, sőt még élvezni is tudtam az ablakon át elém táruló gyönyörű - vidék képét. Frissén és magamban bízva ugrottam le a Caledonian- pályaudvaron a kocsiból a négy mogorva rend­őr kíséretében. Csak akkor csodálkoztam el, amikor nagy tömeg embert láttam magam előtt és fenyegető öklök is emelkedtek a magasba. De a kivezényelt skót rendőrök jó munkát végeztek és pillanatok alatt hátraszoritották a tömeget. Nem éppen hízelgő jelzők röpködtek felém. V. FEJEZET Megkezdődik a tárgyalás Két hétig voltam vizsgálati fogságban. Se sze­ri, se száma nem volt a kihallgatásoknak. De nem mentek semmire velem. Mindenre a lehető legszabatosabb választ adtam, ellenmondásba sohasem keveredtem. Fogságom harmadik nap­ján látogathatott meg a védőügyvédem, akit „nagybátyám", Joe Crawford bizott meg kép­viseletemmel. Megnyugtatott, hogy nem lesz semmi baj, átadta a derék Joe szívélyes üdvöz­letét, közölte velem, hogy nagy bajomban a „család" mellettem áll és mindent megtesz, hogy ártatlanságom kiderüljön. Ez a Sir James Fen- wick nagyon ügyes, minden hájjal megkent fic­kónak mutatkozott és már az első pillanatban megszerezte bizalmamat. Később beszereztem minden lapközleményt, ami ügyemre vonatkozott. Megállapitottam, hogy az Edith Crawford-ügy csak a Jó edin­LEGÚJABB SPORT LENGYELORSZÁG—MAGYARORSZÁG 1 ti* Válogatott teniszmérkőzés Budapesten, Szigeti legyőzte Heíbdát, Gábory kikapott Tloczinskitől. Bonyodalmak Schulpe György öröksége körül Pozsony, május 8. (Pozsonyi szerkesztő­ségünk telefonjelentése.) Schuílpe György, a nemirégilben elhunyt pozsonyi emberbarát öröksége körül bonyodalmak támadtak. Is­meretes, hogy az elhunyt kiváló szociológus vagyonának nagyrészét Pozsony városára és egyes társadalmi és tudományos egyesületek­re hagyta, Törökkauiizsán élő uinokaöocsét, Schuílpe Vilmost pedig kitagadta az örök­ségből. Az örökséget az elhunyt végrendelete alapján nagy összegre becsülték, később azonban kiderült, hogy készpénzvagyon alig maradt. Schulpe György nek életében nagy ért ékű mükincsgyüjteiménye volt. Most hogy a vég­rendelet foganatosításához akartak fogni, kiderült, hogy a műkincs egyrésze eltűnt, így eltűnt többek között Schulpe György gyűjteményének híres római mellszobra, amely Terrentius pretort árbrázolta, páro­sai márványból készült, az elhunyt felfogá­sa szerint több ezer éves volt s értéke szinte felbecsülhetetlen. Eltűnt ezenkívül az örökhagyó numizmatikai gyűjteménye és 30 darab elég értékes kép is. Pozsony városa, mint az egyik örökös, emiatt bűn­vádi feljelentést tett és a rendőrség meg is indította a nyomozást. Rövidesen kinyo­mozták, hogy az eltűnt ingóságok az egyik pozsonyi szállítócégnél vannak raktáron, ahol azokat tegnap délután meg is találták. Megállapítást nyert az is, hogy ezeket a dol­gukat még az örökhagyó életében, halála előtt néhány héttel szállították oda, valószí­nűleg az ő tudtával. A szobor értékét szakér­tők most csupán 5000 koronás becsülték, mert kiderült, hogy a szobor nem eredteti, hanem csak másolat. A képiek értéke szakértők sze­rint mintegy 25.000 koronára rúg. A nyomozás során kiderült, hogy az el­hunytnak az egyik pozsonyi bankban széfje volt. Ezt pénteken délután ki fogják nyitni a hatóság jelenlétében. Hír szerint az elhunyt töröbkanizsai unoka­öccse pörrel fogja megtámadni a végrende­letet, miért abból kitagadták. burghiak szemében volt nagy eset, a londoni sajtó nem sokat törődött vele, néhány rövid hír­adásban számolt be a Lady Campbell ékszerei­nek bűnügyéről. Harminc esztendővel ezelőtt a laptechnika nem volt annyira fejlett, mint ma­napság és ez az én szempontomból szerencsé­nek mondható. Akkor nem lesték a fotóriporte­rek a szenzációs bűnügyek szereplőit a fogház ajtajában, nem kellett előttük eltakarni az arcot, mint manapság, ha az ember nem akar teljes leplezetlenségben a milliófejü Caesar, a közvé­lemény bíráló és mérlegelő szeme elé kerülni. A tárgyalásra sem tolakodtak be ezek a magnéziu­mot lobbantó hiénák, hogy megörökítsék a nagy ügyek minden mozzanatát.. Mert ha fényképek kerültek volna róla forgalomba, nem tudom, mi történik. Akkor talán az a kör, amely John ré­vén kapcsolatban állott velem —• félesztendeje sem volt ennek — bizonyára rámismer és ennek a fölismerésnek igen súlyos következményei le­hettek volna. Mert bár papírjaim nagy rendben voltak és kétségtelenül igazolták, hogy én tény­legesen Edith Lillian Crawford vagyok, a Lon­donban elhunyt dr. Kenneth Crawford orvos leánya, aki egy belga ne velőint éztben nevelke­dett és ott szerezte meg a tanítónői oklevelet. Igen ám, de ha a fényképemről rámismernek és Mac Intosh ezredesnek eszébe jut, hogy meg­jelenjen a bíróság előtt és kijelentse, hogy Edith Lillian Crawford hamis nevet használ és volta- képen nem más, mint Sir John Geoffrey elvált fílesége, akit eltűntnek hittek, akkor nem tu­dom, hogyan végződik reám nézve ez a kis ügy. Akkor talán a yorki rejtély ügye is újból sző­nyegre kerül és a CID bizonyára nagy hévvel veti magát arra, hogy földerítse Lavender rej­télyes halálának titkát. És ha rájönnek arra, amire Karvaly, meg bizonyára Mac Intosh is tisztán a logika erejével és fegyvereivel rájött, hogy Lavendert csak Lady John ölhette meg, akkor senki sem mossa le rólam Lady George Campbell meggyilkolásának a gyanúját... Ez a veszedelem azonban kéthetes vizsgálati fogságom és a hatnapos tárgyalás egész tarta­ma alatt egyáltalán nem fenyegetett. Személy- azonosságom megállapítása egészen simán ment végbe. Joe Crawford köztiszteletben álló polgár Volt és senkinek nem jutott az eszébe, hogy két­ségbevonja szavainak hitelességét. (Folytatjuk,)

Next

/
Thumbnails
Contents