Prágai Magyar Hirlap, 1936. május (15. évfolyam, 101-125 / 3950-3974. szám)
1936-05-09 / 107. (3956.) szám
Egy illúzió halálára (*) A háboruutáni ember sok mindenből tanult meg könnyen és fájdalommentesen kiábrándulni, de azért megint csak csökönyösen ragaszkodott új jelszavakhoz és uj illúziókhoz. Mig az idő ki nem józa- nitotta. Egyike volt az ilyen háboruutáni európai illúzióknak a frank hazafisága. A frank hazafias <— hallottuk időnként feddő célzattal nem kicsinyes és nem öncélú, a frank kétszer mentette .meg a katasztrófától Franciaországot. Nem mintha különösebb jelentőséget tulajdonítanánk az ilyen beidegzett előítéleteknek, de azért talán nem árt tudomásul venni egyet-mást a frank sokat emlegetett hazafiságával kapcsolatban. Látjuk most, hogy a baloldali többség olyan rendszabályokra készül, amelyek nem túlságosan izlenek annak a kétszáz embernek, aki a frank egyoldalú hazafiságának eddig haszonélvezője volt <■— milyen fejvesztetten menekül a francia hazából a frank. Nem is vonaton és még csak nem is autón, hanem egyenesen repülőgépen hagyja el az országot, amelynek ha valaha, úgy most nagy szüksége van -a frank hazafiságára. Most, amikor jobb- és baloldal egyetért abban, hogy Franciaország nem maradhat készületlenül és szembe kell néznie minden eshetőséggel, amelyek a rajnai határ felől jöhetnek. Vannak idők, amikor az igazi és következetes hazafiság nem tartozik az olcsó szenvedélyek közé s most Franciaország megint ilyen idők elébe megy. S ha meggondoljuk, hogy egyedül a Rajna-megszállással kapcsolatos ellenintézkedések tizmilliárd frankot emésztettek fel egy szuszra, pedig valójában még semmi sem történt, akkor el lehet képzelni, hogy az elkövetkezhető további eseményékben, akármilyen természetűek legyenek is ezek, milyen nagy szerep jut a franknak. Ezt valószínűleg éppen olyan jól tudja Finaly ur is, mint minden kis francia rentéis; aki ugyan szintén aggódik a frankjáért, de nem szalad ki a repülőtérre, nem bérel repülőgépet és nem menti ki vagyonát az országból. Ami persze nem jelenti azt, hogy a kis réntés szívesen viszi összekiuporgatott frankjait a haza oltárára, de ha üt az óra, akkor nem kétséges, hogy a harisnyaszárak előbb nyílnak ki, mint a titkos banktrezorok. Igen, mondják, a francia kispolgár tisztában van vele, hogy miért hoz áldozatot. Saját kis házát, földjét, kertjét védelmezi fegyverrel és pénzzel. A francia kispolgárnak jó iskolát adott a háború. Megélte, mit jelentenék jelszavak, amelyekből soha nem válik lüktető, sajgó valóság a vezérigazgatói szobákban ... A francia kispolgár tehát realitásokat követ, amikor nem szalad el a pénzével, hanem — ha kell — kiviszi a barrikádra és a lövészárokba is. A nagytőke realitásai azonban másutt vannak, magasabb matematikai régiókban, ahová épp oly kevéssé jut el a német, mint a farncia gránát. Most ne firtassuk, igaza van-e a francia tőkének, ha menekül abból az országból, ahol — ha nem is mindjárt a bolsevizmus, mindenesetre közeli rokonai készülnek belrendezkedni s hogy a tőke természetesen nem igazodik politikai jelszavakhoz, hanem Saját belső megmásithatatlan törvényei szerint él, mindössze azt akarjuk ebből az alkalomból megállapítani, hogy a frank nem hazafiasabb, mint volt a font, amikor ész- jlélkül menekült a devalváció elől s mint a Mely kérdésekben kivan telw'lngosftásf Anglia ? Nyilvánosságra hozták az angol kérdőív tartalmát Edén „instrukciói" -- BékQlékeny hang - - Csak pozitív felelet esetén indulhatnak meg s tanácskozások Berlin, május 8, A német sajtó ma közli a csütörtökön Berlinben átnyújtott angol kérdőív szövegét. A diplomáciai okiratot az angol kormány mint Edén „instrukcióit44 küldte a berlini angol nagykövetnek. Edén arra kéri Phipps nagykövetet, hogy „tárgyaljon a kaneellár úrral és ismertesse vele a kérdőív tartalmát44. Kfithetők-e már „valódi szerződések! Az utasítások első szakaszában az angol kormány megállapítja, hogy a tartós európai béke egyrészt minden állam egyenrangúságának és függetlenségének elismerésén alapszik, másrészt azon, hogy minden állam betartja vállalt kötelezettségeit. — őfelsége kormánya sajnálja, hogy a német kormány nem volt abban a helyzetben, hogy kézzelfogható bizonyítékokkal alátámassza az európai bizalom helyreállítását — mondja a jegyzék. Az okirat ezután sorra veszi azokat a pontokat, amelyekről az angol kormány fölválágosi- tást kér. Az első kérdés arra vonatkozik, vájjon a német birodalom most abban a helyzetben van-e már, hogy „valódi szerződéseket44 köthessen. A március 24-i német jegyzék első és második szakaszában a birodalom kijelenti, hogy a rajnai megszállás után végre előállót ez a helyzet. Viszont a német jegyzék más részein ellentmondásokba keveredik és még különféle probléma megoldásától teszi függővé a végérvényes megállapodást. Az angol kormány véleménye szerint céltalan volna szerződésről tárgyalni, ha a szerződő felek fenntartják maguknak azt a jogot, hogy bármikor egyoldalúan hatálytalanítsák a szerződéseket. A Versailles! probléma A március 31-i német emlékiratból nem tűnik ki világosan, hogy miként gondolkozik a birodalom a versaillesi békeszerződés még mindig érvényben lévő tételeiről és azokról a szerződésekről, amelyek a német kormány szerint a versaillesi szerződésen alapszanak. Az angol kormány nem óhajt vitatkozni a békeszerződésről, de kénytelen megállapítani, hogy nem helyeselheti a német áláspontot, amely önhatalmúan magyarázza a versaillesi megállapodásokat. „Német birodalom" vagy „német nép“ Az okirat ezután utal arra a különbségre, amelyet a birodalmi kormány a német nép és a birodalom között tenni szokott. Anglia afelől érdeklődik, hogy az eljövendő tárgyalásoknál ki lesz partnere: a német birodalom vagy a másként értelmezett „német nép44. A birodalmi kormány kötelessége, hogy kijelentse, hogy Európa jelenlegi politikai és területi rendjét elismeri és tiszteletben tartja s legfeljebb a szabad tárgyalások és megegyezések alapján törekszik néhány ma érvényben lévő alapelv megváltoztatására. Ellentmond ón ak találja az angol jegyzék a légügyi Locarno megkötéséről szóló német javaslatokat is. Mig Hitler a birodalmi gyűlésen kijelentette, hogy hajlandó beleegyezni a légi flotta erejének korlátozásába, addig 1935 decemberében a német külügyminiszter azon a véleményen volt, hogy a német légi flotta erejének korlátozásáról nem lehet vitatkozni. Ezt az ellentmondást tisztázni kell. A keleti szövetségesek kérdése A továbbiak folyamán az angol jegyzék örömmel üdvözli Németországnak azon szándékát, hogy a kölcsönös megsegítés alapján álló szerződést óhajt kötni Franciaországgal, Belgiummal és Hollandiával. Ugyanilyen örömmel veszi tudomásul a birodalom délkeleti és északkeleti határán lévő államokkal kötendő támadást kizáró szerződések tervét is. Ugyanakkor azonban az angol kormány emlékezteti a birodalmi kormányt azoknak a szerződéseknek általános alapelveire, amelyeket 1935 március 23-áu Neurath külügyminiszter Sir John Simonnal Berlinben kötött E szerződés alapján a keleti államokkal kötött megállapodásoknak is a kölcsönös megsegítés alapján kell államok, Szovjetoroszország? Németország kifejezte azt a szándékát, hogy visszatér a népszövetségbe és az angol kormány reméli, hogy a birodalom az előbb említett szerződéseket kivétel nélkül a népszövetség keretén belül óhajtja megkötni. A kérdőív következő pontja a délkeleti és északkeleti német határállamok problémájával foglalkozik. Az angol kormány tudni szeretné, vájjon a birodalom hajlandó a keleti határállamok sorába iktatni Szovjetoroszországot, Lettországot és Észtországot is? Egy további pont a be nem avatkozás és a meg nem támadás fogalmainak ellentétével foglalkozik. Az angol jegyzék emlékezteti a német kormányt, hogy 1935 május 21-én Hitler kijelentette, hogy a birodalom hajlandó lesz elfogadni az általános be-nem-avatkozásra és meg- nem-támadásra vonatkozó kollektív szerződést. Ezt a javaslatot is tisztázni kell és eldönteni, vájjon megegyezik-e a kollektív biztonsági szerződésnek ama tervével, amelyet Anglia és a népszövetség megvalósítani óhajt. A brit kormány megkérdezi, vájjon a népszövetségbe való belépés után Németország hajlandó-e az állandó nemzetközi bíróság kompé- tenciáját elismerni és aláveti-e magát döntéseinek? Fölvilágositást kér továbbá a jegyzék arról, hogy mit ért a birodalmi kormány „a népeiül svájci és francia trezorokban keresett menedéket. Mi sem természetesebb, minthogy a nagytőke nem akar egy vakmerő szociális kísérlet bonckése alá feküdni, mikor saját szempontjait tekintve, az ilyen bonckés alól még senki nem került ki ép tagokkal. Mi sem 'természetesebb, minthogy a tőke is ragaszkodik saját szabadságához, hogy körömszakadtáig védelmezi a legtöbb gazdasági szabadság elvét, mely éltető légköre volt félszázadon át s termékeny kalandokba vitte érte a világot. De mi szükség van arra, hogy ilyen nyilvánvaló, mindenki által ismert igazságokat romantikus sallangokkal díszítsünk fel, miért kívánkozik a nagytőke a hazafiasság pie- desztáljára, mikor saját élettörvényei nagyon sokszor éllentmondtak már a múltban is 5 fognak nyilván még többszőr ellentmondani a jövőben, azoknak a törvényeknek, amelyek a hazafiasságot szabályozzák. A legendákkal nem árt leszámolni, még akkor is, ha néha fáj megválni szép i'lluziók- frank aapsbápn$in js tozott e nélkülözhetetlen illúziók sorába. Egyszerűen elhittük, mert könnyebb volt hinni, mint kételkedni benne s mert kisebb gondunk is nagyobb volt annál, semhogy ilyen távoli, valóban csak a kor jellemére rávilágító kérdésekkel bajlódjunk. Most azonban olyan élesen tolakszik az előtérbe, hogy lehetetlen szó nélkül elmenni mellette. Európát előité'letmentesen látni, ehhez az is hozzátartozik, hogy a Poincaré- és Clemenceau-kurzus legendáival leszámoljunk. Igen, Poincaré személyes varázsa alkalmas volt arra, hogy megvesse ennék a legendának valóság-alapját s valóban csodának is számit, hogy a francia áldozat- készség megállította az inflációs hullámot, amelynek árjai elborítva majdnem egész Közép-Európát, a francia határokat ostromolták. Ehhez a csodához azonban Poincaré presztízse kellett és törhetetlen hite annak a középosztálybeli Franciaországnak, amely ma már sokat tanult az Oustric-, Mmmi** ás ból. Igen, ez az osztály ma sem bolseviki, baloldalisága ma sem mélyebb gyökerű, mint volt ezelőtt, de valahogyan rájött arra, hogy a frank hazafiságában meddig terjed a jelszó s meddig a valóságos, szociális és politikai tartalom. Hogy az érdekek harmóniája betevők és betevők között nem egészen teljes, mert egészen máshova tartozik még az úgynevezett tőkésosztályon belül is az, aki öreg korára kuporgat tőkét, hogy aztán annak kamataiból éljen, mint az, aki a tőkét eszköznek tekinti, mondjuk igy: csak matematikailag kifejezhető experimentumok megvalósítására. Az, ami most Franciaországban a baloldal égisze alatt történt, valójában nem egyéb, mint a kistőkés lázadása a nagytőkés ellen. Mert rájöttek, hogy mást jelent a hazafiság Rotsohildnak és Renaultnak, mint Du- pont urnák. Hogy ezt a felismerést a baloldal használta ki politikai céljaira, a lényegen mitsem változtat, de hogy a lényeg mindenen túl ez, ezt az is bizonyítja, aho- m§2&- a tőke .reagál iá, t u______^ Ma^Nag^ádUHnelléhlet 18 oldal. Ara Ké 1.20 JP 1 XV. évf- 107- (3956) szám • Szombat • 1936 május 9 Előfizetési árt évente 300, félévre 150, negyed* _ Szerkesztőség: Prága II., Pa n s ka évre 76, havonia 26 Ki., külföldre: évente 450, SzloveUSzkÓÍ és TUSzinSzkÓi magyarság ’n' PanTká’ulicé'u0 m’emetet félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. • . Praga II., Panská ulice íz, in. emelet R képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. politikai napilapja # „ I t v n ,m° * ,°n D 1 l p a „ p Egyes szám ára 1.20 Ké, vasárnap 2.— Ké. y r SÜRGÖNYCIM HÍRLAP. P R H H R.
