Prágai Magyar Hirlap, 1936. május (15. évfolyam, 101-125 / 3950-3974. szám)

1936-05-08 / 106. (3955.) szám

^oqup! ztí j«iitjn«A: Á3a !jo;9r;etnOTftíJ*«ii

uaXuuoq uaSj 1111 j»zs BjqR ijiraj y ezzoq n35I leiJoqeÁS spf ÁSs qeso ‘S^s-isisam 9$S -uopjo urajq •uqozfrj pBqoqeiu ‘;\>qR.iqp isqeuoA A3a spzoqBJpzsqauuaAS saApajj

1VSSVNOA A 9 3 INIOZrVU 11 3 M A9I

jgq0AÁuo>!^jzeA puj zs>jBJ>jzs>ju>|

min

.................................................................

•qan,o3szoq u bAu'bS syq.i'cq u»X3 -m uaÁSaj .oipuuu uidnuausBAÍDiuiA ÁSoq •BÍp-B qeutnópluiaq u a.iO[>! Jjo.io íseznj o.\3[ nBqpqoiJtq r a."orp •[eu.inoj b ■»[ ^aj sí qs»r?.u sa qaniaÁuaSazs iq-Bj v 51 opus letro.toq zpzs -áiojBq ’ ‘Eqfzpq v npu-aqezeq uasoSpszs^Sa sp qBzBqjoq \ BAjnra, qpq ÁSpu

lóqtpr ■ÉdJ.Q ZB qBUBABZS B ST íflB IRtÁS •p£3íé$ ti9a§£0U3,iazs pAqSasqSas naqsj- SIS

’AqB.oSBqiBq uaÁihiT tr3Á3af

.őipuim b.iBfdBujb9baSb.ita Aiooq ‘rnozoXn -pmopu >[Buiuo|cku9q b sí qaaiasazn:} tnaaBq "piuSaz&sg ueqos.i0qpq b ueqqu lÁnuamB puca ‘qauqaÁua^aza v iupn ■jiáuur

jozsiq qBSOxuau qauiouoq immAoqia -ai}BAo( X3oq s iiBsoqBzrqB 99 tess^pyeifam mepoAua'zsp p/B ‘praui tobi naddpqspia'j -nqq uepsi qiray 'ipiqni pC B 3J matt pt*

•p^soBnry j^p«^8WV

•qnfpi ai BoXiosoj^ den uiRptA b joq3? sbSbjv ‘‘qouBdunj J?q3j 3pjiAÁ3uoÁ3 Sara uaqquniJaq y

•iafr?zs-a;j3zs ;bjh s ‘qnjfBJ Soinsa rBuiJBq;uEnipÁ9 ’ qanaAai nuizszBzg

3JBUUBA áiajsiiaj J[9J y

•qoupozs jszaui sapg ‘qnXujRzs Aubjb ubhia-ubhjs3 •jfaujjjsoiSuop qaqpw uaqiaqXiaq qogpjiA y

tibui9zs paqpua* puij\[ ‘qunSpsuiBpiA ‘qunsySuofffl ‘duupq izsbab; dpzg ‘{qnoqSpjiA ‘pjzsBqBjXSng

•qauajuozsoq paSax ‘íaiaqpt Pipz ‘snipui pipASpg ■qauSaJasoisa uuSiy qeaBpBUispj niiorsaqXpd

•snryw

•BqB[B2 ‘aqupjj

•saq? ubXio iptq^XipS y qazspi siq e baiivui jpq Jég *I!efo9!i « meqiM *}iusproi b BffopSa^

qaqzspjaiaq bihbhi BX190 ‘sjazspq jaqqazspj b Joqij\[ TfpzzoJBjBí ;3qnqzspj y •qBf^BSzopJoq ^bá’hbS ‘jBSy

•qauuof apt uaqAp uapuipyj kíázspíBAipS uaqpdazo^j •b3b ASau qBSD jjeuiib uasaui^

‘BfBi A3a uba qBirqunppzsuiozg

’VAIOO V

•A[aqBp.iazsBnn(j ‘saAa f\ ‘paszpp ibAu^bibzs •uaqpAiaux ypja p\oz qauinjp qaqauuaÁQ •uaqigpi izsBABp y IpSopuBzs BqjppBiv

"l^SoPII? «oqBf ASg u.o;JBd b BAip3 y •jp;Bq b j^iu qizSuBqzssi^

19HBP m?p!A •uozaor izsbabj b uun^j Ioibp JBpBtu A’Sa qB§3 •upjajquiop soSbjia y uba puaso ASbu Alim

qva izsvavx

•ApqBpiazsBnnd ‘eaAp yi ^aqpszag s»taoij»^ „iqoASBA jbA3bw“

:j9Z8 B ijfaiq Joqjw

‘3oASe3 naqupipj qauuaAS b Joq;iv ‘uoSbjta b iBp qqqjpAuoASSai y

qpzsaq ‘ipzsag

IJBfpzS Bf;iJ08DnS33JI?i J03|!I\[

‘l?S3i3p3* UBqiBq qauuaAS b aoqij^

’ ‘uoSbita e auaz qqasappSai V

•aMaz aaasaa?oai

•ppAnaqiag ‘aquaq E n b g

•Sbiia b SEABq uoqosonsa b ^uaj '•qunipozBABq sí jBA9q |snrpi\[ *3BJiAAupqpq b Jijja uaqASiQA y •qun^zoq joSejta sa JbAjibS piQZ

'nisqau ;zoq JfaASaq b pl uaAijj^ •JZSBqBJ ;bszoj ejuioojb PH3Z8 y •uaqaASaq b qunpBiuq laoiiupjQ

JZSBABJ B U3fj5l JBjrBH jpajEH

•|«3í jaqaASaq B búi Satu qnzzpjsí aqdai uoSbjia ‘Sbjia uaqASjoA y ’juajaí ;zsbabí afaja suíbui y jajqaASaq b [og jEjfEpj jp-ifEH

■srasaa saryw

“azsioict. ‘Joqix Absjbjj

•BJpojEq J3jp zy bASSbu jaqnira fjody ‘Bsp^fBq siq’ 33naAo iui 5junA*3BA qBupi ASb^

•3fl3A3n BSSBíqO ’auiuaAjsaj jbASbui si>i ‘úassajazs sí qqyAOX ‘uofASBq 3U ja Bqog lim ;nny

iia;si zb Saul Bfpiy iqaupAizs jbSespp . qnfupzsoq iPQAizs ;jpzg •qupjiui [opuoS ASjq ‘3uu3j *quBA;B Bq;ui^[

‘pESESOf 3AIZS ’y qnzzau Joqinry •qunuiazs jpEqtq aqAuup^} spiizs uaqquninojQ •quniiau [affazs ?;opin^ la^Auoq dpzs qos uoASBfq *j)3ZJ3ZS ipuipjo ASb^ ijbujbASbui spj qos y xajazs uoA3bu ;aqij[

‘Bifn qopnoS qupjTpyr *BnB|iuu]-q janisi IbSbsoí qauaAizs •ErdBU Í3J3J3ZS V N ^oSAjosoui qupj ;?uisi

MYNisaya soNyr

IVSV2II XOHVA9VN SIX- SIS — 511 A zsugoriság büntetése

Irta: CSERMELY GYULA

m

MÓKA

A Ibegyvidéki faluban nem volt, de egyetlen fűzfa sem. Csak a falun kivül, egy tanyai birtokos területén volt egy jókora füzéé, melynek gallyaiból kosarakat és másféléket fonatott a tulajdonos. Boritokat a kotlók fölé, kerti sövényeket, lábtörlőket, amiket jó pénzen eladott a vásárokon.

Virágvasárnapjára ezekről a fűzfákról kerültek a barkás ágacskák, melyeket a templomban megszentelt a plébános ur és a hivők hazavlttek az otthonukba, két- három gallyacskát mindegyik. A barkás gally emlékeztetője annak, bogy virágva- sárnapján vonult be Jeruzsálembe az Ur és a kisereglett nép zsenge pálmaágakkal üdvözölte a Megváltót... azt tartja továbbá a nép 'hite, hogy amely háznál szentelt barka van, abban nem üt tanyát az ínség és a nélkülözés. De ez a hit nem babona, mert. hiszen úgy van, hogy aki istenfélő, azt meg is segíti a jó Isten és megadja neki a mindennapi kenyeret.

A tanyai birtokos minden esztendőiben szívesen engedte, hogy az ő fűzfáiról nyessék le a virágvasárna-pjára szükséges barkás gallyakat, egyszer aztán megszállta az ördög, a könyü pénzszerzés vágyának ördöge és mikor virágvasárnapja előtt való szombat délután eljöttek hozzá, hogy barkás ágacskákat nyessenek a fűzfákról, ridegen kijelentette, hogy ad ugyan, de nem ingyen. Minden gallyacskáért, tíz fillért kell fizetni.

Mit volt mit ternni? Több óra járásnyira volt a legközelebbi patak, álból fűzfa tenyészett s ahonnan barkás ágacskákat lehetett volna szerezni, de már alkonyaira hajlott az idő, mire odaérnek és visszajönnek, öreg éjszaka lesz, tehát kénytelenek vóltak fizetni, hogy barkák nélkül ne maradjanak.

Maga a tanyai birtokos nyeste le egyenként a gallyakat és az értük kapott tizfillé- reseket egy kőkorsóba dobta, mely alól széles, öblös, a nyakánál pedig keskenyebb volt, amilyenek a kőkorsók már lenni Szoktak.

Ahogy nyesegette késével a gallyakat, egy faág hegyes csonk ja vérző sebet ejtett a tenyerén. Figyelmeztető volt ez, hogy helytelenül cselekszik, bogy bűnt követ el, araikor pénzt követel a megszentelendő gallyakért, ide hát bataUpába kerítette a-z

ördög és ő csak folytatta ridegen:

— Minden ágacska tiz fillér, másként nem adom.

A kőkorsó öblében vagy ötszáz darab tíz- filléres gyűlt össze s mikor vége volt a munkának, a pénzsóvár ember bévitfce a korsót a házába, belenyúlt kezével a korsóba és nagy örömmel csörögtette a tizfil- léreseket, elfelejtvén, bogy a tenyerén vérző seb van.

Majd egy óra hosszat is csörögtette a pénzeket, folyton mormolva:

— Több mint ötven koronát szereztem ... s mikor végre ki akarta bűzni kezét a korsóból, nem birta már kihúzni, mert a keze hatalmasan megdagadt, a korsó nyaka pedig szűk volt. Az történt ugyanis, hogy a pénzhez tapadó piszok belekerült a tenyerén lévő sebébe és ettől dagadt meg cipó- nyira a keze.

Irtóztató fájdalmat szenvedett.

— Orvost! Orvost! — kiáltotta megrémültén az ember, de mert a faluban nem volt, be kellett fogatnia és a városba hajtatni egy orvoshoz. Keze még a kocsiban ülve is a korsóban volt, mert rémületéiben nem Í6 jutott eszébe, hogy eltörje a korsót, kiszabadítsa a kezét és addig is jól kimossa a sebét, amig beér a városba az orvoshoz.

Ahogy a sáros országúton tovaszáguldott vele a kocsi, egyszerre olyan szörnyű fájdalom nyilait a kezébe, hogy mire sem gondolva, ész nélkül odacsapta a szekér oldalához a kőkorsót.

Ez persze darabokra zúzódott és a benne volt sok-sok rézpénz mind az országúira szóródott, ahol azonnal el is nyelte az agyagos sár. Az ördög sugallatára nyert pénz tehát, ahogy -mondani szokás, az ördögé lett.

Kórházba kellett szállítani az öreget, ahol bizony két hétig is élet és halál között lebegett. Ott a kórházban meglátogatta a. plébános ur és szelíd szóval így szólt hozzá:

— No, látja! Hová vezet, ha az ördögre hallgatunk?! Aki Istenre hallgat, azt nem érheti baj, csakis azt éri baj, aki az ördögök csábításának enged— Belátom, 'belátom. Meg is fogadom, felelte; bünbánattal az; ember* *» hogy 620&*

NAGY BAJ.

— Rosszindulatú volt a betegséged?

— De még mennyire! Épp a vizsgák előtt gyógyultam meg.

OKOSKODÁS.

— Bizony, Laci, a Szahara-sivatag valaha tengerfenék volt ám!

— Aha. nyilván azért járnak az arabok manapság is fürdőlepedőkben . . ,

NYÁRI TÁBOROZÁSON.

— Min töprengsz, koma?

— Hogy miként tudnék a saját árnyékomban hüsölni.

TERMÉSZETTUDOMÁNY.

Kiszáradt szilvafát lát egy gyerek.

Megkérdi:

— Ugy-e, kérem, ezen nő az — aszaltszilva?

KERÉKPÁRON.

— Mitől van ez a nagy diudor a homlokodon?

— Tegnap bicikliztem a főuccán és be akartam fordulni egy mellékuccába.

— És? ...

— És kiderült, hogy nem volt ott mel- lékucca.

A LEVESKOCKA.

A kirándulás előtt Laci bemegy a boltba :

— Kérek leveskockát, de ha lehet, gömbölyűt . . .

— Miért ?

— Mert legutóbb is alig tudtam lenyelni.

A KIS AUTÓ.

Egy megtermett ember autót akar vásárolni. A kereskedő az olcsó kistijpusu kocsikat mutogatja. A vásárló beül áz egyik kis kocsiba.

— Ez megfelel? — kéidi a kereskedő.

— Amúgy hagyján — hangzik a válasz

, hanem egy kicsit vág hónaljban , . ,

KIS LEVELEK

_______________

Sz

álát nyai József, Petrovlcs Erzsébet, Bors Béla. Fölvettelek kis munkatársaim közé. írjátok meg pontos címeteket, s azt, hogy hány évesek vagytok. —• Grünfeld Regina, Sziyeeeu fogadtalak yi&fiíá, Dolgozzál szorgalmasan s meglátod, hogy a

szerencse neked is kedvezni fog. — Lükő Emma. Keresztrejtvényed jó, de nagyon nehéz. Próbálj könnyebbet készíteni. — Szánya István. Nevedet kijavítottam. — Kopecsny János. Kis barátaid küldjék b8 a megfejtést, vagy dolgozzanak valamit kis lapunknak, akkor őket is szívesen fölveszem.

MEGFEJTÉSEK

A 64. sz. rejtvényeinek helyes megfejtése:

Ke résé t re j t vény: Szarvas, lék, ép, do, tál, cím, rr, Ob, áll, Gellert, szétrág, al, réz, vk, szombat, pár, dió, áll, al, lé. — Nagy Géza rejtvénye: Kazánszoros. — Miskei István körrejtvénye: Körülbelül. — Sarokrejtvény: Kabát, alak, bán, rák, t. — Herczeg Babéi gularejtvénye: Takaros, kapál, sakk, d. — Csery Ilus rejtvénye: Egyszerű. Herczeg Álice rejtvénye: Párviadal. —

Janics Ali rejtvénye: Németország. —*

Nagy Gabi rejtvénye: Lakó, arab, karó, óbor.

A rejtvényeket helyesen fejtették meg:

Altstadter Magda, Andreidesz Editka, Árvay Pali, Altmann Juci. $ Bozsenyik Lajos, Burlasz László, Bordán Katóka, Bu- janovics Mária, Bors Béla., Baka Mancika-j Böszörményi József, Boczkó Éva, Bábi Misi. * Czere György, Osery Hús. * Farkas Janki, Fisciier Kató. Gáthy Éva, Grünfeld Regina. * Hurin Géza, Haupt- Stummer Werther, Horkay Judit. * Jará- bek Ilus, Janda Lóránd, Jankovich Imre, Jankovieh Médi. * Kopecsny János, Kasz^ mán Dezső, Kövér Rózsi, Karsay Tibor, Keim Lili, Kern Miéi, Krakovits Erzsi, Kemény Zoltán, Kajtár Kálmán, Koltay Magda, Kenessey Ildikó, Kenessey Csaba- * Lükő Emma, Legeza Tivadar, Lator István, Lator László. * Morvay Etelka, Mágory Jucii, Mánarovits Sasa, Molnár Ilonka, Mikus László, Mihálkó Ilona, jje Orosz Kázmér. * Pálka Magda, Pénzes Joáldm, Pénzes Danika, Papp Kató, Pető Irénke, ProOiászka Marcell. * Rakusz Márta, Riszner Jenő, Eiszner Karcsi, Rozlosnik Bözsi. * Soós Katalin, Supala Ancsi, Sebők Éva, Sebők Judit. * Szecsey Klára, Szklár Évike, Sziklay Sándor. * Tímár József, Turesányi Margit. * Vácz Nóra, Werner Ödön. * Zirkeibaeh Tibor, Zirkeb hac'h Dóra.

000

Sorshúzás utján az első dijat. Kövér Rózsi Rákosi Elnémult harangok* e. könyvét, a. második dijat Bors Béla Kosztolj nyi „Arany sárkány/1 cimü könyvét nyerté*