Prágai Magyar Hirlap, 1936. május (15. évfolyam, 101-125 / 3950-3974. szám)

1936-05-01 / 101. (3950.) szám

•aqiziA Ájpra qBU9j y {UBqnzapq qajaÁ3 i;ag s ‘aqizi un aj ijojji’zg ejpfjJEd p; b aqdai V ’t7

gpilld dpzs b juSojia 5[lZ9}jaÁ3l JBABfBJjdBg •dda o jej jpqdai jpqag ‘ajjaj dpzs b jjp sí jq jbj^ ’Z

•ajzsaA b iqan jjai zg :H?zs pjaj 9; aqdai b ÁSog

‘ajzsp g izssa s{ majq ‘191 uiau ipjBfpqdBS Rag t

•jp^dai jpq input inSog luoíjpuisa juu ‘sí Bfpnj jpw •jpfaj sp jpzsa upx uaAjaj qqBfn qajaÁS jjad T

JBASBg £S9Ap 8 ‘pizsyi HOXV1 sp BRozfuR

0Od 13Md31 I13d

..............................................1....1...ni.....min,,n.............un.............................un,,

‘o

qaÁtpui opjaso zb sí J(p qBjppznqaq nyjzu ‘jsi^jisoSBiiAjaj 99ATZS v qpjuozsoqíiaui qojuBj9j& zb op ‘■bu -(oa qajpsoqjj ugsaaizs Sam qooon.ijs y

•5fB(9A J'J9ZÍ?9A 0I1| -JBd b :aqqqj jjo3oqj0.i tugii Buaiq laq b se UoqBS|'[Bq[9 st zb ubjzb ‘azoq qBj b jjodBS- spinpjoq pBA ‘Bq^qBÁu qyuatq b 9( juEqnz Bposotui sojjoj xnrBjBA (O.19J qrÁSó zb uiguBq ‘joqp ip^n xpoi ájap ui-au ubáSu juEjaja zy

•q93S»9>l| > OSSPJ

qpqjoq b piajiq 5íb(];05[zs[ 99 jÍBq b 5('qq(oSBZsJo9ai 91 qaza ag •jjpqn3ijs3nzBq b jaqo qpgsajupqSaui Á3oq ‘(Bqiueiq b qajjajuaqsq uiaunq ‘ajopÁSa qoiUBj9(9 zb qajaoq mau nBqnozB (pqqg;

• • • qauzadaqÁuajai eqyeq ‘st ij Bpo qaqafuaj^ — •3i0An uioapq b uBqpsBq b (pzs u&dpzs u-aÁijui 'qo^upjaia zb qpfpBq ppúq ‘^Sura 9qjojp£joz.g9ra gt Z9 9 —- n^^Apsöios g0.in raoJBq ag ~

•qozoqopqpia b ^

— m •jCnB^ipiSTJ ‘S3A9 Zl *Wnf ÁWflJOH

•BqqnÁjjpSa sjq Á3a jfnqajaq uapjjrq g BqpqjBS Bqozs b jJpia ubsojbuibh •jjopjo jajjajaq sp jpSBUi BjdBq upjzy ‘jjoSoisid uajpaí; ‘jsaJ uias jpSa siq \ UnpjojSaui JOzsjBq j<3ba injoq bSbui naqzo^j ‘;inpuo[oq3aui upi za : pj qunzpu uaipafi •auajzsaA jpzgo pi ‘zb ;uixu ‘ijsia ‘ipjüfi ‘ajI9)uxaj9j zopipi isoui iprazisa b sijbiv •jp pzzoq ÁSoq ‘jisia ‘unfjBq b jaj qraspw ‘jp3a X3a qiAnqiq ipqBuiziso b jazsjíSg **fpuo3 ajtunuas eauiu ‘uaqpApaqof icqBQ •efioand jpuizfso b up3znq-X3BU quöDPiasn

•X3N3XHÖ1 9H03

•JtauiagQ ‘saAp 6 ‘íipnp >jpqas 'luiauxapjpiq pfBui uio3oj XSi jBqnSpspp *ínuai 5l<>JBqB up jbASbui siq qqaAiqSaq •jBurpipq saSpsÁipui s qopinq jaiaupzsp^ jfBUisopq soupp sp qBuisopq pizsaqjazs *iauiaA/iúqq dpzs up zb uiBiJBqjBSsBAio á3oh ‘qadauuij zb ia X3i ^aiia; uasaApaq •ajspiadaiSaui Xu qun;ioi;uipzs sí 1113^ *»Aqaj uoibIzsb zb qun;}Bi jaAiCuoq dpzs ‘ipjqunoJB iui b ai ^ozjeSus uiojo XSejq ‘l9JS9PBiuBiiai b qunnorezBq Joqijv

•X3NQZSQM

•BqoBiBjv; ‘saAp gi ‘sofBq zspqnf •jp^u dpzs sauiajia^i

‘SOdBU B UpÍBUEpi

‘jBpBUI SO[Bp B g

3pjiA qos b zsbabi b dpzg TfauiaSaj ueSja

jj9qisa 33ji)i uo;jszpd b g •qajaq É so3ubh

ipipqaup qBJBpBiu y *ipzsa;aazs qniXu 3pjjA ‘opja zb qiposoqiuoq •;pj b‘ iinpipziM ‘zsbabj dpzs b jbui npj'Sam

"ZSVAVX V XXI

*q9(ng ‘S0A9 6 ‘B5tI^UBI\I BqS9T

•3aui Bfpjp uajsi zy

IBqUJSOBq SOUBf 9f ‘laisjzoApn joqAizg >l9Pll)q la’ualajszg ‘mpuozsoqSaui Jozsqog jaA^upq dpzs Upp[nq y ‘uiojo sí uiajjau hoa updauuu dpzs ipAsnn •paqafj ‘isoBq soupp qunpuoui laiauozso^i ‘;aA.íupq b qn;dB5(Sai\[

‘sí ipAsnq b unuijg

"BTKiox ‘jpAjio ^SBjy

’qaiqpp azssam ‘ezssajv BJfn qauindajja g ‘laqpqsaafisaiq y qiiaAaujoi up;zy •I?ai9lí3JIS33I V WIÍMM S

‘ispfoi aiaq qBuqBjJ BH

qBuoi q;iaipqi>I

‘jHIizspjiia JoqjM ‘UBqqnfpzs b iBJJBg qpqzspj qpfiBSsoqBji

•3ajasoiso aqsaaj y 3ipad upfiB zsaja zy ‘zapáSuaj ynazs y ‘dBu e jns uaSajaiv

•5I3MS033 V

•Bsoqojí ‘saAp oi ‘jasz9p ijíupnuozsoa "qaja.íu laA.íuoq Sara A3oh ‘bjjb Spin qojiuipzg Tjazsaj sjpiB>iunm rh ‘iqau sí qpinjQ

•uiBidcq st Saui uadpzg IBUiBUiiBinf b sg ‘uibiioa sbuiibSjozs íján ‘aipinq isopq soupf

•Jiazjazs ja uiojo iíSbn uxaqauua azsjad Z3 ‘jaAiíuoq dpzs ASa uiBidB^j IpAsnn

*M3aMyfV IX3ASQH pe.'íuaqjag ‘aqnaq BUBg

•fBiofBurBqnsa b zssoj ag ; jjjq •lujajíu [jaq ai ibubz9UI ‘iuuaA qaq aq ‘iBupsooq sauifq ‘|bz ‘sbaij-sbjis b Bqpm •BqjpuBq siti it3a qijuoag ‘bjpjosoba ‘uaqipp ‘laSSag

•fBiorBuiBqnsD A'Soq ‘qpfAiq ASg ‘Bf;uoj uiaApaq jiub ‘zb zg ‘bujoa qapuaj au jaASa qBSQ ‘ÍBq bujoa nai uiau 3pui I9qqg gjiq qsso ;;uib ‘juapuiui íJH^d ‘Ijj laidaaaJ isapq Joiqoa

•ÍBiorBuiBqnsa b manóig : uiojupoSSB ÁSeu b ijpíW ‘uiofBq b iui ‘uiopuoui sí Sajv •íbí ‘xuopoqBisnq ‘inpppiadpx

uauaSszsÁujyzs ‘jepbuj b ;uiiv[ ‘uiaApaq ;soui sauiu iuzopuBjSfi

•fviorywvMaso

•HYNisoya soNyr

IVSVm XOUVADVH SIX

— OK —- 506 ÖSERDEI TÖRTÉNET Irta: M/ .D HÉNYT GV()RGy|

Az elefántok az erdőt járták és a fák fiatal hajtásait csemegézték. Egyik-másiknak olyan étvágya támadt, hogy ormányával és agyarai segítségével lehúzta valamelyik fának a koronáját, ugy látott neki a kosztolásnak. Persze recsegett, ropogott a fa és az álmosabbak — dódnagyapbk és tikma- mák — rosszaiban nyitogattak apró szemüket. hogy aztán tovább szundítsanak, valamelyik fatörzshöz dőlve. Mások szorgalmasan dörzsölőztek a fákhoz es a sok dörzsöléstől egész sereg fának sima volt mar az oldala.

Nagyon rendes életet éltek az elefántok. Nyáron az őserdőket járták, az esős évszakban pedig kimentek az eletánttuves szavannákra, ők se bántottak sona senkit, de őket se merte senki bántani. Hatalmas nép voltak, törzsekre oszolva, vagy családon- kint éltek. A mamák féltő gonddal ügyeltek gyermekeikre, tanitgatták őket s ha nagyon melegük volt dél táj Dán, lefröcskölték sárral, vízzel, homokkal a kicsiket.

Egyszer napkelte után a közeli bokrokból két nagy. sárga kutya közeledett az elefántcsalád felé. A mellső lábuk hosszabb volt mint a hátsó, turcsán vigyorogtak s közbe-közbe hangosan is röhögtek. Hiénák voltak, rosszinnuiatu, kegyetlen gyilkosok, azt ókumláltak ki, hogy megriasztják az elefántcsaladot, hátha a nagy zavarban elkaphatják majd az egyik elefántgyermeket.

Az elefántok ki nem állhatták a hiénákat, aminthogy egyáltalán nem szerették a húsevőket. Most is gyanakodva nézték a két tekergőt: ugyan mit forralnak megint?

— Vadászok jönnek! — vakkantották a hiénák s nevettek.

Egyik elefánt becsavarta az ormányát s leszegtq busán fejét, másik kigyómódra tekergette a levegőben hosszú ormányát, hogy valami szimatot fogjon. Az anyák izgatottan terelgették össze a gyermekeket, hogy menekülni lehessen, s azt nézték, hogy merre volna a legalkalmasabb? *

— Körül vagytok kerítve mindenünnen! Agyarra vadásznak a kétlábuak! — folytatták a hiénák.

Veszély idején az elefánt hihetetlenül halkan tud járni, még a száraz faág se reccsen meg puha talpa alatt. Az egész család egy irányba indult, csak az egyik anya fordult ellenkező irányba, hogy kikémlelje a helyzetet

— Ne arra! Ne arra! — intették a hió nák, hogy zavarba hozzák a társaságot.

Erre mind megálltak, a kicsiket középre

vették. Néhányan összedugták a. fejüket s azon tanakodtak: hinni lehet-e ezeknek a gézengúzoknak? Ekkor egy orrszarvú jött csörtetve feléjük. A Nekimegyek-családból való, mindig dühös, harcra kész bácsi volt. Az elefántok kérdően fordultak feléje, de az csak morgott, morgott, szavat se lehetett érteni, ugy vitte az irháját a sűrűbe.

Az elefántok csoportja tanácstalanul állt a fák közt. Szimatot nem kaptak, de azért a helyzet1’ gyanúsnak tetszett.

— Ugyan, ez az orrszarvú örökké dühös, erre nem 6okat lehet adni, mégis jó lesz résen lenni, — gondolták.

Aztán két zsiráf sétált be a fák közé. Hátra-hátranézegettek, de nem siettek nagyon. Ez nem is illett volna hozzájuk, de meg a fák közt nem is nagyon szaladhattak hosszú nyakukkal. Különben is igen előkelőén viselkedtek mindig.

— No, ezekkel aztán sokra megyünk! — mondták az elefántok.

— Rémes ez a postai szolgálat! — panaszolta egy másik. — Semmiféle értesítést nem kapunk, szimat nincs és ki vagyunk szolgáltatva két ilyen rongyos hiénának.

Alaposan mérgeskedtek valamennyien, amikor végre két strucc billegett feléjük. No, ez aztán kényes népség! Milyen fennen hordja a fejét, hogy illeg-billeg! Ha este az itatóra mennek, a strucc nem tér ki senkinek, akár oroszlán, akár kafferbivalv, akár zebra vagy zsiráf az illető. De még a rinó- ceroszt is ugy oldalba rúgja hatalmas lábával hogy arról koldul szegény Nekimegyek egy hétig is!

A két hiéna meg csak lapult és röhögött, mig az egyik elefántmama megalázkodott a kényszerhelyzetben és megkérdezte a struccokat, hogy mit tudnak a vadászokról? Igaz-e, hogy körül vannak véve?

— Ostobaság! — felelte fennen az egyik. — Ki csapott be benneteket? Ezek a nyavalyás hiénák? Tapossátok le őket!

— De hát mégis csak kell arrafelé lenni valaminek, mert mindenki onnan jön s az erdő mélye felé tart, — vetették ellene az elefántok.

A struccok büszkén körülnéztek, megri- t^zálták a derekukat, ugy mondták:

— No, igen. De veszedelemről nincsen szó . . . Minket filmeztek ugyanis . . . Igen előkelő társaság, nagyon derék emberek . . . Vem kell félni tőlük . . .

— És jól is fizetnek. — folytatta a másik. — Hat üres konzervdobozt kaptam tő- 'fik! — mondta büszkén s ugy megrázta nagát, hogy gyomrában hangosan csörög511 mec^ütísek

HÓKA

MINDENKIT A MAGA HELYÉRE.

— Az uj segéd, akit felvettünk — mondja az áruház egyik vezetője az igazgatónak — olyan álmodozó tekintetű em.ber . . .

— Helyes — válaszol az igazgató —, akkor rendeljék be a paplanosztályba.

DERMESZTŐ PILLANAT.

Egy fiú este hat óráig kapott engedélyt a szüleitől távolmaradásra. Félnyolc is elmúlt, mire őkelme hazavetődött s észrevétlenül akart beosonni a szobájába, de a szigorú papa meghallotta, amint motoszkált a kabátfogason. Ki is szólt' nyomban:

— A hét meg a nyolcát, te vagy az?

Ijedten felelt, a fiú:

— Attól tartok, hogy igen . . .

KIS LEVELEK

Sziklay Sándor. Versfordításod jó, de nem jelölted meg, hogy ki irta. Legközelebb ird meg. A szerénység szép tulajdonság, de ne vidd túlzásba. A könyvet megérdemelted. Szives üdvözletedet köszönöm, én is üdvözöllek. Dolgozz tovább is szorgalmasan. — M. Esztike. Áprilisi bohókás versikéd nagyon kedves, de témája nem egészen gyermekeknek való. Próbálj másikat írni. Ha ugy sikerül, mint ez, akkor jutalomkönyvet kapsz. Küldd be címedet s ird meg. hány éves vagy. — Kemenczei Gizella, Horváth Rozália, Krizsovics Anna, Haupt-Stiimmer Werther, Turcsányi Margit, Altmann Juci, Mihálka Ilona, Német János, Orosz Káz- mér, Garay Rozália, Torma Béla, Petrik István, Osvald Irén. Szárnya István, Czere György. Fölvettelek kis munkatársaim tá: borába. írjátok meg pontos cimeteket s azt, hogy hányadik osztályba jártok. — Minaro- vits Sasa, Bállá Lenke, Baranyay Edit, Lator László. Köszönő soraitokat eljuttattam János bácsihoz. Az ajándékért csak azt kérjük tőletek, hogy legyetek továbbra is hűséges, szorgalmas kis munkatársaink. — Több kis magyarnak. A megfejtéshez mindig csatoljátok a rejtvényszelvényt. írásaitok alá. írjátok föl olvashatóan neveteket s azt, hogy hány évesek vagytok s pontos címeteket. Minden kis magyar csak a saját Írását küldje, mert nem szép dolog más munkájával ékeskedni. Rajzaitokat tintával vagy tussal készítsétek, mert ceruzarajzol nem tudunk leközölni.

A 63. szám rejtvényeinek helyes megfejtése:

Keresztrejtvény: Marika, lovam, ad, mese, lég, Irén, ri, kéz, fék, akarata, al, rom, ivei, kas, Amerika, Palika, derék, Géza, rét, fa.

— Polányi Gyurka rejtvénye: Krisztus föltámadt. — Wojatsek Erzsi fésürejtvénye:

Mécs László. — Szecsey Klára rejtvénye:

Zúz, züm, mák, kas, sok, kár, rák. — Molnár Jolán rejtvénye: Jókai Mór a legnagyobb magyar regényirónk. — Böszörményi József rejtvénye: Démon. — Morvay Etelka rejtvénye: Kocsi, orsó, cső, i.

A rejtvényeket helyesen fejtették meg:

Árvay Pál, Andreidesz Editke. <e? Baka Mancika. Bálbi Misi, Burlesz László, Bállá Lenke, Bujanovics Mária, Bozsenyik LajoL Böszörményi József, Böszörményi Lajot$ Baranyay Edit, Bödők Irénke, Bödők Etelka. Czibula János, Csornák János, Czere György, Csery Llus, Csiffáry József, Csiffáry ' Ilona, w Fischer Kató, Fizély Judit, w Gyürky József. Gátihy Évike, Garay Rozália. w Herczeg Alice, Hámorszky Erzsébet, Haupt-Stummer Werther, Hámorszky Olga, Hajnovics János, Horkay Judit, w Janko- vich Imre, Jankovich Médi, Jarábek llus, Janda Lóránd. ^ Koltay Magda, Kajtár Kálmán, Kozma Edit, Komjáti Tibor, Kö- vesi Lenke. Kemény Zoltán. Kern Lili, Ke- nessey Ildikó, Kene6sev Csaba, Kövér Rózsiira. Kaszmán Dezső. Lator László, 1/6- geza Tivadar, ifj. Letooha István, Lenez László, Labancz Bandi, Liikő Emma, -qv Miskei István, Molnár Ilona, Minarovits Sasa, Moravszky Károly. Molnár Jolánka, Morvay Etelka, Mikus László, Mágory Juci. w Nagy Olivér. Nagy Róbert. Német János, yj? Orosz Kázmér, Öszwald Irén. w Polányi Gyurka, Polányi Imre, Pénzes Joákim, Pénzes Danika, Petrik István, Pethő Irénke, Pálka Magda, w Rozlosnik Bözsi, Riszner Jenő, Riszner Karcsi. Soós Katalin, Sebők Évi, Sebők Juci. Supala Ancsi, Sült Tibor, xr Szabó Gyula, Szecsey Klára, Szárnya István, Szklár É5 ike. Torma Béla., Tímár József, xr Yácz Nóra. Weimcziller Lndrtiil- / la, xr Zirkelbach Tibor, Zirkelback *Dóra,

Zircz Hugó.

000

Sorshúzás utján az első dijat Zircz Hugó m

Kosztolányi „Arany sárkány" cimti köny- a

vét, a második dijat Soós Katalin Móra „Dióból királyfi11 cimii könyvét nyerte.

1