Prágai Magyar Hirlap, 1936. május (15. évfolyam, 101-125 / 3950-3974. szám)
1936-05-01 / 101. (3950.) szám
1936 május 1, péntek. <PKSOTMMfcOl-HTWSé 5 Tat*uUáq&s adatok kerültek napvilágra abban a jelentésben, amit az osztrák kormány adott ki a Phönixáiggyel kapcsolatban. Különösen tanulságosaik azok az adatok, amelyek arról adnák számot, hogy ki miért és mennyit kapott a bőkezű Berliner doktortól. Bennünket nem érdekel különösképpen magánszemélyek, sőt hivatalos méltóságok botránykrónikája, az sem izgat különösképpen, hogy melyik pirt fogadott el pénzt Berlinertől, van azonban a bünlistának egy pontja, amely előtt nem lehet szó nélkül elmenni. Ez a sajtórubrika. A jelentés szerint valóban óriási összeget fordított a sajtó támogatására, — vagy hogy egészen pontosak legyünk: kényelmetlen sajóhangok elfojtására — Berliner s például egyedül a bécsi „Sonn- und Montagszeitimg" tulajdonosa hárommillió koronát vágott zsebre. De az is benne van a jelentésben, hogy a megvásárolt lapok között egyetlen egy sincs a tekintélyesebbek közül, általában kis és jelentéktelen hetilapok zsarolták Rendszeresen és eredményesen Berlinert. Ezt jól esik hallani mindenkinek, akinek valami köze van az újságíráshoz, mert hiszen általános a vélemény, különösen az üzletemberek körében, hogy a világon nincs olyan lap, amelyet meg ne lehetne vásárolni. S éppen a bőkezű Berlinert hozták fel sűrűn példának, aki állítólag kezében tartotta Kö- zépeurópa minden számottevő lapját, sőt voltak, akik azt is „tudták", hogy a szerkesztők személyesen is lekötelezettjei. Hogy mindenki kapott tőle, kicsi és nagy egyaránt. ■—• ebben az egyben nincs különbség zugriporter és nagy tekintélyű publicista között. Mi, akik ismerjük az ujságüzemet és az ujság- iró-lelket, tudtuk, hogy nincs igy, tudtuk, hogy a neves publicisták általában szegényebben és kopottabbm élnek, mint a zuglapok élelmes ügynökei s hogy soha, még véletlenül se kerülnék olyan helyzetbe, hogy valaki baksist nyomhasson a markukba; — tehát a közvélemény csökönyösen hitt ebben a babonában. Amiről most hitelesen is kiderült, hogy mennyire babona volt. Kiderült, hogy amit „Középeurópa sajtójá“-nak neveztek, az néhány zuglap volt. S amikor azt mondták, hogy Berlinernek zsebében van minden újságíró, akkor néhány jelentéktelen, szürke tőzsderiporterre gondoltak. Efelett érdemes elmélyedni, mert nálunk is sűrűn hallani ilyen hangokat, nálunk is vannak sokkal kisebb kiadásban ugyan bőkezű mecénások, akik szeretnek széles gesztussal a „sajtóról“ beszélni, ha egyik vagy másik zuglap ügynökének baksist nyomtak a markába. Hó- inát' 0- sajtónál tadunk szabadjon néhány szót ejteni egy jubilánsról is — aki a Berliner-féle sajtónak pontosan az ellenkezőjét képviseli. A párisi „Temps", a világ egyik legmegbízhatóbb lapja, most lett hetvenötéves. 1861 április 25-én alapította Auguste Nefftzer s a lap arról nevezetes, hogy többre becsüli híreinek hitelességét az érdekességnél és fürgeségnél. Megesik, hogy a Temps nagy fontosságú eseményeket csak napok nvultán közöl, mert a feltétlen megbízhatóságról csak igy tud meggyőződni. Igaz, hogy amit a Temps ir, az biztos, arra mérget lehet venni, arra soha nem érkezik cáfolat. A legritkább eset, hogy a Temps úgynevezett szenzációs tálalásban közöl valamilyen eseményt. A lap legérdekesebb része a, névtelen vezércikk, amely a Quai d’Orsay álláspontjáról ismerteti meg az olvasót a világpolitika minden kérdésével kapcsolatban. A bécsi legitimisták tüntetnek a „Szendrey Júlia bemutatása elten „Az osztrák-magyar együttélés tegszomorubb emlékei" ■ Röbbeting igaz- gaió szerint semmi politikai tendencia sincs Herczeg Ferenc darabjában U Bécs, április 30. Közölte a PMH, hogy a magyar-osztrák kulturmegegyexés keretében az itteni Burgtheater május közepén szándékszik bemutatni Herczeg Ferenc „Szendrey Júlia" dmü nagysikerű színmüvét. A bemutatóval kapcsolatban az osztrák legitimisták hivatalos lapja, a „Dér österreicher" különös támadást intéz a Burgtheater igazgatósága ellen „Egy hazafiadat! darab a Burgtheaterben" dmü cikkében. — A Burgtheater elő akar adni egy darabot, — Írja egyebek körött a dkkiró, — amelyben a magyar lázadókat ünneplik és az osztrákokat, Ferenc József hadseregét és a vele szövetséges oroszokat mint elnyomókat állítják be. A darab, amelynek bemutatóját május M-re tervezték, ez alkalommal kerül német nyelven először a közönség elé. Mennyire fognak örülni a Harmadik Birodalom színházai, hogy végre lesz egy darabjuk, amelyet úgyszólván a bécsi Burgtheater avat fel, holott abban Ferenc József Ausztriája mint az elnyomás és szabadságrablás állama van jellemezve. — E darab nyilván az osztrák—magyar kul- turmegállapodás kereteiben kerül színre, mert a darab Budapesten nagy népszerűségnek örvend. Sajnos azonban, a Burgtheater igazgatósága nem látta át, mily kevéssé használ az Ausztria és Magyarország közötti közeledésnek, ha az osztrák—magyar együttélés idejéből a legszomorubb emlékeket keltik életre, még hozzá olyan darabban, amely — miután magyar szerzőtől származik — minden jelenetében Ausztria szerepét állítja be jogtalannak. Ha Herczeget, a magyar irót végre föl akarják avatni a Burgtheaterben, miért teszik ezt éppen olyan darabbal, amely minden osztrákul érző emberre a legnagyobb mértékben kínosan — és mint áthidalhatatlan félreértés bizonyitéka — szétválasztóan hat? — Ausztria ma a tradíció álláspontján van, a Burgtheater pedig arra készül, hogy a lázadást dicsőítse. Választani keli. A döntés csak a Burg- theater ellen történhetik. „Teljesen alaptalan“ Röbbeling Hermáim, a Burgtheater igazgatója, az üggyel kapcsolatban nyilatkozatot tett közzé a „Neues Wiener Journal1‘-bán, amely a következőképpen hangzik: — Az ellenvetések, amelyeket Herczeg Ferenc „Szendrey Julia“ cimü drámája ellen emelnek, teljesen alaptalanoknak látszanak. A mü egy tisztára emberi kérdést visz a színpadra, amelytől távol áll minden politikai tendencia. Az 1848-i politikai események a történet hátterét képezik, de a cselekmény menetében egyáltalán nem döntő fontosságúak. Az előadásban az osztrák-magyar kulturegyez- mény alapján a magyar reprezentatív drámairó müvét akarjuk az osztrák közönségnek bemutatni. Herczeg Ferenc elvitathatatlanul a legjelentékenyebb és legértékesebb drámairó a jelenlegi magyar irodalomban. Véleményem szerint .távol állott tőle, hogy a ,,Szendrey Juliánban bármilyen politikai tendenciát akarjon érvényesíteni. A darab, amelyet a kultuszminisztérium mértékadó körei és én vizsgáltunk meg, bizonyára nem fogadtatott volna el előadásra, ha abban Ausztria múltja elleni támadások volnának. A most elhangzott szemrehányások alkalmával a könyvet újból át fogom vizsgálni, hogy nem szolgáltathat-e okot félreértésekre bizonyos irányban. Minthogy én csak a német fordítást ismerem, a magyar eredetit, is felül kell vizsgálni o tekintetben. Ha a darabban tényleg fellelhető a kétségtelenül szá'ndéktalan félreértések lehetősége, úgy megfontolás tárgyává kell tennünk, hogy Herczeg Ferenccel, a költővel való egyetértésben éi téAkl nehéz munkát végez, annak jól kell ennie! Valóban táplálóvá akkor lesz az étel, ha Ceres 100%-os nővényzsír van benne. Ez teszi erőteljessé a testet, hogy megállja helyét minden munkában 1 EROSSÉ TÉVŐ NÖVÉNYZSí kés működésének gazdag tárházából egy másik müvet válasszunk ki a Burgtheaterben vaié bemutatásra. Herczeg: Azt fogom tenni, amit Röbbeting jónak lát Budapest, április 30. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) Az „Esti Kurir“ csütörtöki száma közli Herczeg Ferenc nyilatkozatát a ,,Szendrey Júlia“ bécsi bemutatója körül keletkezett bonyodalommal kapcsolatban. — Az afférról én csak a sajtó utján értesültem, — mondja Herczeg Ferenc, — Becsből eddig semmiféle hirt nem kaptam. Az én magatartásom igen egyszerű. Azt fogom tenni, amit Röbbeling jónak lát, mert őt nemcsak mint kiváló színigazgatót ismerem, hanem mint nagy tapintattal bíró embert is becsülöm. Ha Röbbeling, tekintettel a politikai agi- tációra, tanácsosnak tartja, hogy levegye a darabot a műsorról, ebbe én szó nélkül belegyezem. Mondanom sem keli, hogy a darab megírásánál semmiféle politikai tendencia nem vezetett. A magyarországi „kaszáskeresztesek" operettforradalma Őszeresnél vásárolt tiszti uniformisokkal szerelték fel „rohamosztagaikat" Budapest, április 30. (Budapesti szerkesztőségünk telefon jelentése.) Szerdán egyes budapesti lapok szenzációs föltálalásban olyan híreket közöltek, hogy a kaszáskeresztesek vezetője, Böszörményi Zoltán a Teleki-téren vásárolt ócska tiszti uniformisokkal fölszerelte „rohamosztagait", hogy azokkal bevonuljon a magyar fővárosba. A hirt a külföldi sajtó is átvette, a mozgalmat komoly formában állította be és azt is irta, hogy a Budapest ellen tervezett kaszáskeresztes fölvo- nulássaí kapcsolatban több letartóztatás történt. Az ügyről ma illetékes helyen a következő közleményt adták ki: — Néhány budapesti sajtóorgánum a Böszörményi-féle kaszáskeresztes megmozdulással kapcsolatban az egész ügyet olyan beállításban közölte, amely a valóságnak távolról sem felel meg. Ezek a jelentések erősen túlzottak. Forradalmi előkészület veszélyéről, amint azt egyes lapok föltüntették, beszélni sem lehet, erre a mozgalom vezetői annak komolytalansága és a résztvevők csekély száma miatt képtelenek volnának. Mindazonáltal nem lehet teljesen szótlanul elhaladni a dolog mellett. A mozgalom résztvevői ugyanis olyan tevékenységet fejtettek ki, amely egy politikai párt működésével össze nem egyeztethető. A fönnálló tiltó rendelkezések ellenére, úgynevezett „rohamosztagokat" igyekeztek megszervezni s ugyancsak a törvényes tiltó rendelkezések ellenére ezeket az osztagokat egyenruhába akarták öltöztetni, továbbá engedély nélkül tüntető fölvonulást akartak rendezni és erre az előkészületeket is megtették. Az egész ügy jelentősége azonban távolról sem olyan nagy, amint azt egyes lapök föltüntették. Az ügyben vizsgálat indult, de letartóztatás nem történt. A román határon elfogták a közép* szíovenszkói tempíomfoszíogató bandát Megtalálták náluk Hlinka értékes monstranciáját is Zsolna, április 30. (Saját tudósítónk távirati jelentése.) Mint többizben jelentettük, egy vakmerő betöröbanda végigfosztogatta Középszlovenezkó több templomát és a templomfosztogatók nagyérfcé- kü kegyszert zsákmányoltak. Rövid időn belül a vágbesztercei, ruttkai, kisuocaujhelyi, rózsahegyi és túr ócszentni árion i templomokat fosztották ki és többek között ellopták azt az értékes monstranciát is, amelyet Hlinka András morvaországi híveitől kapott. A tempíomfoszíogató társaságot sikerült kézre- keriteni, amikor a banda kárpátaljai vezére, Pleskó Péter teresvai lakos, társaival át akart szökni a román határon. A román határőrség feltartóztatta a gyanús embereket, akik magukkal vitték a zsákmány legnagyobb részét és igen nagy mennyiségű rabolt kegyszereket és egyéb holmit találtak náluk. A templomfosztogatók magukkal vitték a Rózsahegyen zsákmányolt mons- tranciából kiszedett drágaköveket, mig a mons- trandát Pleskó Péter húgának lakásán találták meg. A banda valamennyi tagját letartóztatták és rövid utón átadják őket a csehszlovák hatóságoknak. Mint ismeretes, Hlinka 5000 korona jutalmat tűzött ki annak, aki az ellopott monstranciát visszajuttatja. Eddig nem történt döntés arról, hogy a jutalmat >ki kapja meg. Országos ünnepségek Budapesten Budavára felszabadulásának emlékére Budapest, április 30. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) A magyar főváros ez év szeptemberében országra szóló ünnepség keretében emlékezik meg Buda vára visszafoglalásának 250. évfordulójáról. A főváros vezetősége az ünnepségekre meghívja mindazokat a német, francia, svéd, osztrák, würtembergi és spanyol családokat, amelyeknek ősei 1868-ban mint vezérek resztvettek Buda vára visszafoglalásában. Az ünnepségek alkalmával egyúttal e családok címereit a magyar családok címereivel együtt beillesztik a szeptemberben felavatandó Bécsi Kapu oldalfalába. A Bécsi Kaput egykori alakjának megfelelően állították helyre. A magyar főváros az ünnepségek alkalmára kölcsön kéri a külföldi, elsősorban a bécsi történelmi múzeumtól a magyarországi török uralomra és Buda vára visszafoglalására vonatkozó emlékeket és ezekből külön emlékkiállítást rendez. UJ CSEHSZLOVÁK BÉLYEG Máclia költő centenmáiúmnia alkalmából uj poritabúlyegeket bocsátottak ki. A 'bélyeg a költő prágai saoibrát ábrázolja,
