Prágai Magyar Hirlap, 1936. május (15. évfolyam, 101-125 / 3950-3974. szám)
1936-05-05 / 103. (3952.) szám
2 fjnm <P1^<M*MaG^APlH1RLAK 1936 május 5, kedd. A VEZÉRCIKK FOLYTATÁSA nyebbé vált. Az angolok ugyan kitartanak eredeti álláspontjuk mellett, mert őket nem annyira az elv, mint inkább az Ind ál,a vezető ut érdekli s a népszövetség is szívesen látná, ha a támadó felet mégis megbüntetnék és a genfi nagymesterek rettegve gondolnak az első rosszul sikerült példa következményéire, — de a befejezett tényekkel sem elv, sem elképzelés nem harcolhat s ha egyszer Abesszíniát olyan kormány képviseli Genfben, amely hajlandó az olaszok feltételeit elfogadni, akkor Genf sem lehet pápább a pápánál. A négus presztízse két nap alatt megtört. Az uralkodó, aki hónapokig hangoztatta, hogy utolsó csepp vé-| réig küzdeni fog és nem hagyja el népét, | az első veszedelmesebb pillanatban meg-j szökött, sőt kitűnt, hogy menekülését régóta előkészítette és villát vásárok Londonban. Pedig angol felfogás szerin ügye nem veszett el és az esős időszak alatt újabb hadsereget szervezhetett volna az érintetlen és megközelíthetetlen nyugati tartományokban. Most késő. Az ország kényre-kedvre ki van szolgáltatva az olaszoknak s uj, olaszbarát kormány alakul. Mussolini pedig bejelentette, hogy az eljövendő években több százezer családot telepit a gazdag gyarmat szűzi földjére. A fasiszták diadala tehát nagy és teljes. Ugyanilyen jelentőségű a győzelem, amit a szocializmus aratott Franciaországban. A baloldali pártok a forradalmak óta nem rendelkeztek akkora többséggel a párisi kamarában, mint ma. A szocialisták a legerősebb pártot jelentik, a kommunisták megtízszerezték erejüket. A helyzet kulcsa továbbra is a radikális párt kezében van annak ellenére, hogy ezt a pártot ugyanaz a végzet érte, mint tiz év óta Európa valamennyi demokratikus középpártját. A fejlődés. amely végig száguldott Középeuró- pán és Németországban, Franciaországba is elérkezett s morfológiailag ugyanúgy hat, mint akár a német birodalomban. A középpártok fokozatosan legyöngülnek, a diktatúrával kacérkodó szélsőségek megerősödnek. Tüdőgyulladás kínozza Franciaországot éppúgy, mint kínozta Németországot ö«t év előtt, csak a kör Párisban nem a jobb tüdőn, hanem a bal tüdőn jelentkezik. Németországban a kommunizmus és a nem* zeti szocializmus, a két szélsőség erősödött meg a Hitler előtti választásokon, mig a mérsékelt pártok lezüllöttek, Franciaországban ugyanígy történt, de a nép természeténél fogva és visszahatásként a németországi eseményekre, a baloldali szélsőség hengerelte le a jobboldalit, nem megfordítva. A szélső baloldal 110 mandátumot nyert a középpártok letörésén, a szélső jobboldal csak huszonhármat s ez a helyzet kiszabja a fejlődés irányát. Párisban ma León Blum a legtöbbet emlegetett ember. Diplomáciai ügyességétől függ, vájjon megbirkózik-e a kormányalakítás nehézségeivel és az a fegyelem, amely eddig a baloldali népfrontot jellemezte és a győzelem kovácsolója volt, megmarad-e -a jövőben is. Ha igen és sikerül tiszta baloldali kormányt alakítani, akkor az uj éra fokozatosan stabilizálhatja a baloldali hatalmat és Franciaországot végérvényesen a baloldali magatartásu hatalmak közé vezetheti, Szovjetoroszország és Spanyolország közvetlen szomszédságába, esetleg a szovjetelképzelésekig. Békésen nehéz a célt elérni s León Blumon múlik, vájjon Kerenszki lesz-e vagy sem. Ha terve nem sikerül, Franciaország kaotikus állapotokba juthat, mért az uj kamarával egyetlen párt sem alakíthat teherbíró kormányt, aminek következménye viszont csak az lehet, hogy vagy az egyik vagy a másik szélsőség erőszakosan felülkerekedik, hogy diktatórikus utón kormányozzon. Franciaországban a szélső baloldal erősebb és inkább baloldali parancsuralomra van kilátás, mint jobboldalira. Akármint lesz, a tegnapi vasárnap, a két ellentendencia párhuzamos nagy győzelme, veszedelmes perspektívákat nyit az európai politikában. A fáradt Haiie Szeíasszie Dzsibutiban (TUDÓSÍTÁS ELEJE AZ 1. OLDALON) Dzsibuti, május 4, Az a vonat, amelyen a négus és családja utazott, vasárnap délben 13 óra 30 perckor érkezett a francia Szomáli-földön lévő Dzsibutiba. A pályaudvaron a francba kormányzó és katonai főparancsnok diszegyenru- g hában várta a császárt, A szenegáli lövészek egy százada sorfalat alkotott, azaz a franciák megadták a négusnak a császárokat megillető tisztességet. Elsőnek a császárné hagyta el a szalonkocsit, majd a császár követte. Később a trónörökös szállt ki. A négus nem volt hajlandó nyilatkozni. Egy olasz újságíró megkísérelte, hogy lefényképezze Haile Szelassziét, de a rendőrök megakadályozták ebben. A császári család és kísérete autóra szállt és a kormányzó palotájába hajtatott. A négussal együtt harminc magasrangu abesszin államhivatalnok érkezett Dzsibutiba, közöttük Ras Kassa, a külügyíii'nlsztcr és Makonnen herceg. A császár lesoványodott és szemmelláthatóan fáradt. A palotába való érkezés után a menekülték megebédeltek, mert huszonnégy óra óta ném vettek élelmiszert magukhoz. Az éjszakát a császár a palotában töltötte és a hivatalos személyiségeken kívül senkit nem bocsátottak színe elé, A császári gárda Aisa állomáson elbúcsúzott császárától: ötven lompos, elhanyagolt katona könnyekkel szemében tisztelgett a menekülő uralkodó előtt. A négus kijelentette, hogy a forradalom elől szökött meg. Az összeomlást elsősorban a különböző intrikák okozták és a császár személyes ellenségei. Az általános meggyőződés szerint Abesszíniában zavar és forradalom uralkodik. A törzsfőnökök háborút viselnek egymás ellen. Két század francia szenegáli katona útban van Diredawa felé, hogy megvédje az ottani francia konzulátust. A bizonytalanság oly óriási az országban, hogy a vasúti társaság kénytelen volt kijelenteni, hogy nem felelhet többé az utasok életéért és vagyonáért. Badoglio 202-es jelentése Róma, május 4. A 202-es harctéri jelentés szerint a gépesített osztagok áthaladtak Témakörén és megszállták Dcbra Brehant, a Soa tartomány volt fővárosát. Az előőrsök 40 kilométerrel Debra Brehan előtt állanak, azaz Ad- dis Abcbához közelednek. A déli fronton az előnyomulás a heves esőzéseit ellenére tovább folyik. Graziam osztagai 80 kilométerre Dagah Búrtól északra állanak. Útközben megverték a híres Omar Sámán tar harcosait. Mint ismeretes, ez a törzsfőnök 1925-ben meggyilkolta Ca- rolei olasz kapitányt, majd a négus szolgálatába szegődött. Az ütközet alatt Omár súlyosan megsebesült, mig fiát és harminc harcosát az olaszok megölték. Ogaden lakossága örömmel üdvözli a felszabadító csapatokat. A repülőflotta az egész fronton rendkívül tevékeny. És az olasz pénzügyek... Róma. május 4. Thaon di Revei pénzügy- miniszter ismertette az 1936—37-es kölfcségrve- tés tételeit. A miniszter húszmillió líra fölösleget várt. A kiadások 20,291, a bevételek 20.311 millió lírára rúgnak, Az összegben nem foglaltatnak benn az abesszíniái hadjárat külön kiadásai. £• A négus villát vásárolt Londonban London, május 4. A Reuter-ügynökség adeni jelentése szerint a Decoy és a Dainty torpedó üldözők kifutottak Aden kikötőjéből és Dzsibutiba tartanak. Az angol követ hétfőn délben azt táviratoz- za Addis Abebából, hogy a helyzet megnyugodott. A négús saját maga adta át palotáját a csőcseléknek és felszólította, hogy raboljon és pusztítson. A Dzsibutiba érkezett Diana angol torpedó- üldözővel kapcsolatban illetékes körök kijelentik, hogy nem a négusért érkezett oda. Ennek ellenére nem lehetetlen, hogy Haile Szeíasszie és családja a torpedoüldözőn Palesztinába utazik. Más körök szerint a négus Londonba mégy, ahol a közelmúltban villát vásárolt és állandóan az angol fővárosban fog tartózkodni. Az addisabebai amerikai követ hivatalosan értesítette Washingtont, hogy az abesszinok agyonlőtték dr. Staddin adventista misszionárius, amerikai állampolgár feleségét. A hétfői nap 'ddis&bebában Addis Abeba, május 4. A helyzet ma némileg megnyugodott. Ennek ellenére a bennszülött csapatok, főleg a Galla-törzs tagjai, akik az északi tartományokból leereszkedtek, tovább kóborolnak az uccákon és veszélyeztetik a bennszülöttek, de főleg a külföldiek vagyonát és életét. Az angol követség védelme alatt álló lakosságot nem fenyegeti többé veszély. Néhány arab saját házában elsáncolía magát és tartósan védekezik a támadók ellen, A török követség sokáig ellentállt a fosztogató hordáknak, de az utolsó pillanatban kénytelen volt segítséget kérni az angol követségtől. A török követség épülete előtt öt halott hever. A követség személyzetét angol páncélkocsikon a brit követségre szállították. A brit zónában lévő kórházban háromszáz abesszin sebesültet ápoltak. Ennek a kórháznak főorvosát, dr. Mellyt az abesszinok súlyosan megsebesítették. Állapota válságos. A fosztogatók egy része megkísérelte, hogy a zsákmányolt holmit eladja a brit követségen főleg olyan személyeknek, akiktől lopták az árut. A brit hatóságok az abesszinok nagy csodálkozására természetesen lefoglalták a lopott holmit. Az abesszin bank alkalmazottai sokáig hősiesen védték az épületet. Az amerikai követség kilőtte utolsó golyóját is és az angol gépkocsik az amerikaiakat is az utolsó pillanatban mentették meg. Az amerikai követség körül tomboló harcban huszonöt támadó elesett. A legújabb jelentések szerint a város belső részei teljesen elhamvadtak, Anglia a négus rendelkezésére bocsátotta egyik hadihajóját London, május 4. Edén angol külügyminiszter az alsóházban bejelentette, hogy az abesszin császár Dzsibutiból kíséretével együtt egy angol hadihajó fedélzetén Haifába utazik. Szerdán megkezdődik az alsóház külpolitikai vitája, amelyen három kérdés fog uralkodni: az olaszok elleni szankciók ügye, a népszövetség jövője és a Németországhoz intézendő kérdőív. Ezenkívül az osztrák kérdésről is tárgyalni fognak. Hivatalos angol jelentés szerint a huszadik flotEla, amely nyolc hajóból áll, a közeli napokban a Földközi tengerre indul, ahol a földközitengeri flotta parancsnokának vezetése alatti részt vesz az angol tengerészeti gyakorlatokon. Az olaszok Addis Abebánál Róma, május 4. A német távirati ügynökség eddig meg nem erősített magánjelentései szerint az olasz csapatok előőrsei hétfőn délben Addis Abeba közvetlen közelébe érkeztek. Badoglio - Addis Abeba hercege? Róma, május 4. Amikor Badogli marsall átvette az Abesszíniában harcoló olasz haderők vezetését, barátai azt gondolták, hogy a győzelem nem hozhat különösebb kitüntetést a marsall számára, minthogy Badoglio elérte a legmagasabb pontot a katonai hierarchia ranglétráján. Most, hogy Badoglio nem egészen öt hónap alatt megdöntötte az olaszok szemében annyira gyűlölt Menelik- dinasztia uralmát, szó van róla, hogy a marsait hercegi rangra emelik (jelenleg marquis.) Ugyanez történt a vilgáháboru alatt Di azzal is, aki megkapta „Vittorio Veneto hercege" címet. Badoglio állítólag „Addis Abeba hercege" lesz. SZOBOR Irta: Hettai Jenő Földszintes kis házban lakik a szobrász,] Budán, a domboldalon. Kis kertre néz a mii-1 terem ablaka, sőt néni csak kertre. A távoli fák koronája mögött vörös háztetőket lát az ember, mélyen fekvő villákat, azok mögött a bárányfelhős eget, amelybe itt-ott belenyúl egy -egy karcsú templomtorony, mint valami magasba feszített magányos, merev mutatóujj. Nagyon jól tudom, hogy azt, ahogyan ezt a dolgot leirom, giccsnek nevezi a szigorú kritika. De ha százszor fejére áll is a szigorú kritika, azért ez mégis pontosan így van, immár negyednapja látom, még pedig nem is másodpercekig, hanem mindennap egy órahosszat, mialatt a szobrásznak ülök. Mintáz a szobrász, mellszobromat csinálja, nem az utókornak, kiállításra szánta, sok más munkájával együtt. Álmodozó, lelkes fiatal ember a szobrász, nem vezérigazgatók és bankárok arcmásán dolgozik, íróik portréját csinálja, kétségtelenül attól sem riadva vissza, hogy érdekes fejű tröszt-főnököket és kartell-vezéreket ábrázoljon, esetleg hírneves politikusokat, vagy észbontó filmsztárokat. De ezek a megrendelések egyelőre késnek még, vagy legalább is nem túlságosan gyakoriak. Ráérő idejét ránk vesztegeti a művész. Vagy féltucat irótársam portréját befejezte már a műteremben, ki gipszben, ki bronzban. Most rám került a sor, cn még agyag vagyok csak. Fájdalmas dolog, hogy az agyagot nem lehet megőrizni. Ez a barnás-szürke, ragadós, nyúlós, gyúrható, simítható, engedelmes, puha és hajlékony anyag legközelebb van az emberi testhez, meg az élethez. Ez az a por, amiből lettünk és amivé leszünk. Az agyag élet, melegség, mozgás, máról holnapra, pillanatról pillanatra változik. Fénye és árnyéka van az agyagnak. A napsugár ugy játszik vele, mint valami elevennel. A merev fehér gipsz már halotti maszk, a napsugár nem érdeklődik iránta, közönyösen siklik el rajta, mint a meszelt falon. A bronz ünneplés, komor és fagyos, akkor enyhül csak egy kicsit, amikor kivirul rajta a patina tavaszi zöldje. De erre a tavaszra sokáig kell várni! Csak a márványban lélekzik megint élet, mert a márvány is a föld öléből jön, mint az ember. Kinézek az ablakon, mig a miivész nyomkodja, simítja az agyagot, hozzácsap, elvesz belőle, fapálcikával faragja, hüvelykujjával nagyokat döf rajta. A szobrász keze kétszer al* kora mint az enyém, hatalmas, erős kéz, fojtogató ujjak. Nem tudom, attól-e olyan nagy a keze, mert szobrász, vagy attól lett-e szobrász, mert ekkora keze van. Fáradhatatlanul dolgozik, cn meg fáradtan ülök a rozoga támlás-székben, lábam a rozoga zsámolyon. Ez a legszebb a szobrászatban is, a festészet* ben is, hogy minden olyan ősi, puritán és rozoga benne, még Phidias és Apelles idejéből való minden szerszám és eszköz, az ecset, a véső, meg a kalapács. Az iró keze megpuhult, megfinomodott a kényelmesebb Íróeszközök révén, a festő meg a szobrász számára még nem találtak ki gépet, kézimunkás maradt a technika minden csodáján keresztül. Amit csinál, csakugyan a keze munkája, kézirat, irigyelni kell érte, mert miivé megőrzi a kézirat minden szüzességét. Egyetlenegy példánnyal harcol a halhatatlanságért, vagy legalább is annak földi fiókintézetéért, a múzeumért. Még három ülés... még kettő. Sokszor ültem már festőnek, rajzolónak. Mindig az volt az érzésem, hogy a borbélynál ülök egy lelki borotválás, vagy hajvágás kin- jaiban. Ugyanazzal az érzéssel ülök szobrász barátomnak is, türelmesen forgatom fejemet jobbra-balra, ahogy parancsolja, vagy mozdulatlanul, mereven nézek magam elé, hogy meg ne vágja az orromat. Szénrajzokat látok a falon, levágott gipsz-fejek cs kezek lógnak a szögeken, mint az Amazon-menti fejvadászok kunyhóiban, plakettek az agyagos-láda fölött. Szép régi rongyok a vizes-vödrön. És csönd. Egyikünk se szólal meg az áh itatós munkában. Nem tudom, hogy a mii vész mire gondol. Én arra gondolok, hogy kezdő költő koromban verset Írtam eljövendő szobromról. Ez lesz az? Nem. Ez csak az én szobrom, magánügy. De nem SZOBOR. Talán ha én volnék G. B. Shaw, vagy Tristan Bemard, akkor igen. Titokban nagyon örülök annak, hogy nem vagyok sem egyik, sem másik. Mennyivel tovább kellene ülnöm, ha akkora szakállam volna, mint nekik van! %
