Prágai Magyar Hirlap, 1936. május (15. évfolyam, 101-125 / 3950-3974. szám)

1936-05-29 / 123. (3972.) szám

IBjn saAjaq b a-qoMMiPiejflain iíSoq ‘Sara qoipfjj 'jnzspxnip pnqBZS mán o<wi«i -BJ B s xunaiujp puqezs injzsaJaq uoq9jfB ;;oSpA BqqBjBj b ^bso Á3oq ‘ASn MM« *aApq gjazaA zoqpixuBqsasouiq b Saui qojpf^jB; ‘BAinpuxja ipMBJpfaqpj 9A91 EJqqof ipiAuoJO* sbSbui b ASoq ‘iBPBjaj b zy -mojbSija ;9í[b aqqaÁiauiB ‘najajjidf Mj^bibj uaiaiRjat n*ai -Sozs^S^u SBuqBjBq A3a ‘cjp^BJpfaq BjmBqsasourq b pa qBUBÍpBqB au qajaqma J?Ap« -sáuiq b XSoq ‘jjpza s joSiop b‘ jjEusoSysuojzxq bmojjbj inas A3] »q 'ja a^a;f»J uaqjaindp iilaja; njoqxuop 9JBq*pi uadpq B ;aqasau;q b s j;aja;puia jajamd? QJaza -jpA SBUqBjBq ubqSujBAjs b íjpza s jiasouiq aMaM9í uoASbu quJB 3epzb3 £83

jjv;n zv ddw vfippj. 1%

|oq^AÁuo>i;e|ZBA puj zsy\^3jy\zsy\uy{

•upzs zsojod qqBspduiodSai B jnirn -ba ‘19qB.10dSB.1iA qaXu^AOu {S9 u^zs * za ‘auSp nanJazS/ÍSBU ‘uasajazspuua; ‘jjpuEjfnA'S ÁSoq ‘jfiifaj UBqqB bjjmI qaujuiB ‘9;BqipS -Saoi jjazsqp ua^ji zb Bg Jpquazs b joqqa -aajzsa sp pjEqSBJBi uaoun;iq 3J?J9t u^zs uBqpjBUP qBuSBjB| ^aazsqpzsB^o 'laffpzs ÁSoq ‘saqapjp zb auuaq zy 'upzs a;aqaj

qijjod uiau £3i ‘jp b[Jeji Sbáub sbjubáS Uouioj uaSx ‘uaia^upj juxxu ‘spui matt

‘sozsbia 111S9A jazspSa zy -n^uo^a uas SbÁue zb zg ti«U?ibj joSbXub saqapj^ -alja; ASoq ‘gjaqjjg qip ipqjpjpds juiiuei uoáSbu upjuaui BÍpAjoj qiÁSa Bjszpsijj

loquszs >pj3zs>g

—* e?—

•apA íjnpjad bjoubj up;zB ‘uaqamojQ mo} Bjznq no uadazo^ gpgajf ozaui y "Bq^pzsao •UBfjnq ^oASeh ^iuubj EMiqSaui }uiuiy -edio} epA ^ndei a ‘iB.Soj.njSoq3.iaso 60Áa ■nBqÁupra|op sor -bje zb éji? ?^öfp luiSaui jaup dBuzy -guigzÁneiB íooup-} b BtipC Sara adroj go a 'pdio; si3[ pponpi B trof-api b ‘irfjpeSaq ?S])za zb vpipa b í^oson; b -Bpp pgpp zb aí^gajt^' 'PAlap^9)99; «

— 6M —

•pgpg £saA9 g (jong m;Bg

nia^Sai »1®A a!PDlW azaq 9pjp ua^si 9f V ‘jaA^uoq nJO^uoÁ3 y qBujsapq soupp >inruozso5l •ííodBq jaA^uoq d^zs X[{ E;sjd jjpspítajgaui 9f Áupqpu £2oh <í;ozoq|pposo xquapuiui sg UBqzpq b unjo iqaapujl\[ •Xupqaps Xubjv :aoií3 ‘bíji 9szaa i^upio^zso^[ jrap }}0[ uaqspjoqzsia ‘jíodBq vaA^uoq uiajpA^sa; y

■3AAMQM waH3AlSai V

Irrp^jpispi^ £99A9 %i ‘;ipnp jCbijjoh •qauafip UBSopjoq s ‘jjfssaqinsaaqSara ^spui^Sa ÁSopj ‘;ajazs paSpx !>IV ^jaqnra napmui auuaq Saux fpiy •padpu sogjop ‘spqunii 9qBl auuaq b pxqui 3axu ppiy

•paSpx íjanjpq ‘Sara ppiy ‘qunua^si p[ ‘;BquniB| y "UKhíSpA ezer 3xpxqi\[ prap;n ap qBsa ;;nuapuxi\[ ^qojpf aijaxujpqy ‘nmjEjoinzB ‘xunjEj sapg

*ua;si 9f b Sara uofpty ‘xnapiojpinzs ‘xuuibj Xuisai^ •magúa joj qajjaAau jji ‘Bjpxux ZB up XUB^qOZS m •nia;;ainzs UBqÁnpqjp;sx^ ‘uBqnjBi sxq i^JBdBZsxx

•waaaoaoinzs

•prsjgniQö ‘soAp gj ‘Bpi liíSpiizg jbípip xuau Sara Bqos ‘Bqos ua;si zb jzy <Bf;upq ípqjppBXU b pH ‘zb íaqaj qaxuja^S zssojj

•qBuqospiu po^Bíniv paAizs zssoj ‘uanaXSa^j ‘sjEupBSBxn jazaazs ;ji\[ ‘iuojo xXujEUBind

•qizopBJpj uozy ‘ssaqa ;oso[otun^3 £Soh ‘qxzoSiop paqauax uaqpajjaq-sosaioxun^o

i;pfSuBq 9JIS poneq bh ‘paAizs uo^Sbu fpj tua>,i i^píjsiq ia ppazs ajq j;pqjppBiu b psjupq a^

uvHHyavw v asxNya aN

Cnp^jpiST^ ‘jipnp Xbíjjoh

upra XSba mi Bjfn íC3oh ‘piajuapuixn psapijH ‘jppBXuaqsaai sjq »X BJÍn fgajasajsa qBSQ •jppBuiaqsaaj qos y Sajasaxsa UBiuppiA *jp;Bq b jpxu nippiA ‘zsbabi dpzs b Mfifia •BÍÍ19S b ‘aqsaaj y aM^Sjaqp Jpm I9dBi9X •BJ.rn qBSO qunfinjQ ‘jjaqauuaAS zsbab; b MI

•ZSVAV1

^Ana^iag ‘aquaq BqBg

*qauua;si zb MopB jpiPH ‘MazapuaAjo njBj zspág •pzam ‘opja zb gtipTAjag ‘gsa dazs b MMiqa Joqxpn

•uaqqaddasa X3bu pzoqisppiy ‘uasapuasa dpzs ‘Masa up;zy ‘psajodpz b ipajaSajv ‘pqiaj ÁSa möÍ ^bso jazsÁSa íny

"qBjzoqppuix upMi ysg ‘qBizo;fEq9S qajaqxaa zy •Mozoq joqiaí qos ipzs b jpg ‘MOzoqpA uiau 9px zb sg

liniuia JBUiBq iBinioq y ‘jjxuoq sí aq Bqpu BqXSoH ‘ipBqqxqa sj spiaA dpzs y ‘ipBqqxzs UBfuiozs ap;Bq zspSg

in zb Mozjod “?!*» J?qazs ‘inq b ‘spjJO| b IpBdBJM •pzaxu ‘ppia zb moa ZBjpzg ‘993 moa xuau uaSpi uaSi

'osa isnryw

•p-qsopury ‘bpSbjv Ja;pB}sny

•Bifn psoqund B MI :qprpuoxu ;zb puxui sí inuBM9zs

‘BiaJBgJBlU ‘zsxajpísi ‘apqB ‘npjazs ‘updxjni y

•qoSpjiA 9H^n y qauuozsoqxupj ‘qBuiBSoi9g Tjoapf qnsa ajjaxuy ‘íEniapjiA ‘jbiií sapg

•BSZ9J xpsoqund dpzg ‘soaxdzni b jbxu mo1!^«íM •EfdBu psoqund soaid y apui zsai M! <}Upaiazo^

’GSQaNOd

ívsyai MOUVADVN SÍM

— ZK —

— 538 —

ftahfti tocpeocstsáQ&cu*

Panni nagyon szeretett játszani. A szobája tele volt szebbnél-szeWb játékokkal. Volt kutyája, macskája, elefántja, volt vagy tiz kis és nagy babája, köztük olyan, amelyik beszélni is tud. De Panninak ez mind kevés volt. Néhány percig' játszott csak egy-egy játékkal, aztán megunta, ott hagyta a szoba közepén. Elővett egy másikat. Aztán azt is megunta és odament anyuskájához nagy szomorúan: mondd,

anyukám, most mit játsszam?

Már nem volt oiyan játék a boltban, amilyen Panninak ne lett volna meg. A gyerekszobája valóságos kis játékkereskedés volt. Panni mégis mindig unta magát.

Egyszer aztán anyukája egy festőkönyvet vett neki. A festőkönyv mindegyik lapján egy-egy rajz volt, mindegyik rajz egy kis törpét ábrázolt. Az egyik épp egy nagy gomba-ház előtt pipázott, a másik dióhéjban csónakázott, gyufaszállal evezett, a harmadik két fűszálon hintázott, a negyedik lepkén lovagolt, az ötödik cserebogárfogatot hajtott, a hatodik harangvirággal harangozott, a hetedik táncolt egy tücsökhegedüs nótájára. Ezeket a rajzokat kellett kifesteni. Szép tarka gombfestékeket is kapott hozzá Panni, még arany meg ezüst is volt köztük.

Hozzá is látott rögtön a munkához, hogy kifesse a képeket. A nagy bolondgombát pirosra festette, a törpe ruháját kékre, a ezakállát meg fehéren hagyta. Ügyelt, hogy ki ne menjen a vonalból, 6 hogy pacát ne ejtsen a képre. A lepkét bizony nem volt könnyű dolog kifesteni.

De a végén ez is sikerült. Olyan volt a lepke szárnya, mint a szivárvány. Panni szorgalmasán dolgozott. Mindennap kifestett egy képet. Anyukája már nem hallotta tőle: „jaj, de unatkozom.” Panni ott ült asztalkája mellett és keverte a színeket. A piros festékje már majdnem kifogyott, ómért minden törpe sapkáját pirosra festette. Az aranyfestékből maradt a legtöbb, mert azt csak egyszer használta: a hintót

festette aranyra, amit a cserebogár húzott. Már majdnem kifestette az egész füzetet. Csak az utolsó kép nem volt egészen kész, amelyiken a tücsök hegedült. Azaz, hogy a tücsök is ki volt már festve, szép barnára, a kezében szólt az ezüst hegedű, körülötte a virágokat sárgára, pirosra festette. Csak még a kis törpe ruhája, sapkája maradt festetlen.

— Jaj, de meguntam már ezt a sok fes- tegetést — mondta Panni. Azzal otthagyta a festéteket s szaladt ki a kertbe.

Mikor este, fáradtan a sok szaladgálástól, lefeküdt, ott volt még az asztalán a festőkönyv. Panni egy pillantást vetett a pipázó törpére. A törpe egy nagy füstfelhőt fújt nevetve Panni arcába. Panni köhögni kezdett.

— Van-e kedved velem jönni törpeországba? — kérdezte a törpe.

— Hogyne volna, — mondta Panni vidáman. S alig hogy ezt kimondta, már ott állt előtte egy arany hintó. Cserebogár volt befogva. Panni rögtön ráismert. Hiszen ezt én festettem ilyen gyönyörű aranyszínű re.

Repült a cserebogár. Az égbolton ezüst csillagok integettek. Gondolta Panni, milyen jó, hogy ilyen szép ezüstre festette őket, most úgy világítanak a sötétkék égen, mint a lámpák.

Egy zöld tó partján kiszállt az arany fogatból. A tó vizén, pici dióhéj csónak aszott, benne apró törpe evezett gyufaszállal. Két fűszálon hinta függött, rajta egy pirossapkás törpe hintázott. Nagy csengés- bongás volt a mezőn. Panni hátra nézett. Ott állt egy kis törpe, vigan harangozott a harangvirággal.

A mező közepén egy barna tücsök muzsikált ezüst hegedűn. Panni erre is rögtön ráismert. De a táncoló kis törpét nem látta sehol.

Egyszer csak észreveszi, hogy egy vén fa odvábán kuporog.

— Hát te mit szomorkodsz itt, te kis törpe, miért nem mégy inkább táncolni? Hisz olyan szépen hegedül a tücsök az ezüst hegedűn — fordult hozzá Panni

— Nincs nekem kedvem táncolni. Ilyen csúnya szürke, dísztelen ruhában szégyenlek a többi törpe közé menni. Mindegyiknek van piros sapkája, sárga, kék, meg zöld ruhája, csak nekem nincs.

Panni most ismerte csak meg a kis törpét. Ez volt az, aki a festőkönyv utolsó lapján a tücsök-muzsikára táncolt. De Panni akkorra már megunta a festést és úgy hagyta a kis törpét szintelenül. Most itt a törpe. Fakó ruhájában szégyel a többi közé menni. Panni is sírni kezdett, sajnálta a kis törpét.

— Miért sírsz, kislányom? — kérdezte

anyukája.

Panni kinyitotta a szemét. Reggel volt.

— Olyan rosszat álmodtam — mondta Panni. De már sietni kellett az iskolába, nem ért rá sokat keseregni. Mikor aztán hazajött, délben, első dolga volt előkeresni

— 543 —

MÓKA

EJHA!

— Nini, ott úszik egy döglött hal . . .

— Biztosan vizbefult.

A KIS TUDÓS.

A kis Józsika látja, hogy egy ember nehéz ingaórát cipel az uccán. Odamegy.

— Bácsi, kérem, ma már nem járnak ilyen órával, minden rendes embernek karórája van . . .

ISKOLÁBAN.

A tanító felad egy kérdést egy gyereknek, de az csak hallatat.

— Ejnye — mondja a tanitó — miért hallgatsz? — Hiszen nagyon könnyű a kérdés.

Feleli a gyerek:

— Igen. kérem, a kérdés könnyű, csak — a felelet nehéz . . .

TAKARÉKOSSÁG.

— Papa, kérek ötven fillért, hogy megnézhessem az óriáskígyót.

— Minek arra pénzt kiadni? Nézz meg nagyitóüvegen keresztül egy gilisztát.

KÉRDÉS — FELELET.

— Tudod, miért van levágva a szardínia feje ?

— Hogyne. Hogy beleférjen a dobozba.

INDOKOLÁS.

— Irénke, miért horgolsz olyan sebesen?

— Mert kevés a pamutom és hamarabb akarok készen lenni, mielőtt elfogy.

MÓKÁS KÉRDÉSEK.

Melyik vár púba? Melyik ács van vasból?

•jyAqaj y •sapdBjBq V

Hányat lép a veréb egy esztendőben?

•qxjSn Sfipuiw *uias jaAgg

KIS LEVELEK

Több kis magyarnak. Ne felejtsétek el sohase aláirni megfejtéseteket. Több alá- iratlan levelet kaptam. így természetes, hogy néhányan nem találjátok meg neveteket a megfejtők között. — Csak tintával, vagy tussal készített rajzokat küldjétek, mert ceruzarajzot technikai okokból aem

közlünk. — Juhász Gábor, Kovács Gizi, Batta Luci, Révész Géza. Fölvettelek kis munkatársaim táborába. Legközelebb Írjátok meg pontos címeteket s azt, hogy hányadik osztályba jártok. — Putnik ÉvL Legutóbbi megfejtésed késve érkezett, neved ezért maradt ki a megfejtők közül. — Matina László. Üdvözlő soraidat köszönöm, jó üdülést kívánok. — Kajtár Kálmán. Beküldött fényképedet megmutattam János bácsinak s eltettem emlékbe a többi kis magyarok fényképei közé.

MEGFEJTÉSEK

A 67. szám rejtvényeinek helyes megfejtése:

Keresztrejtvény: Kivonás, ide, mi. fü, egy, vén, na, mi, mai, esernyő, kemence, vi, odú, ne, szünidő, iga, fém. kar me, ni. — Horkay Judit rejtvénye: Kap, pap, Pál, Ind, dér,

tél. — Haupt-Stummer Werther rejtvénye: Teafa. — Szánya István rejtvénye: Páratlan. — Lencz László rejtvénye: Szent Erzsébet. — Mikus László rejtvénye: Fazék.— Fischer Kató számrejtvénye: 8, 6, 6; 3, 9, 8; 9, 5. 6. — Herczeg Alice rejtvénye: Fogyókúra. — Csery Ilus rejtvénye: Dinár, Ilus, hun, ás, r.

A rejtvényeket helyesen fejtették meg:

Árvay Pali, Andreidesz Editke, Altmann Judit. * Bors Béla, Baka Mancika, Bajza Klárika. * Csery Ilus, Csiffáry József. * Fischer Kató. * Gríinfeld Regina, Gáthy Éva. * Herczeg Alice. * Juhász Gábor, Jankovich Imre, Jankovich Médi, Janda Lóránd, Jarábek Ilona. * Kajtár Kálmán, Koltay Magda, Komjáthy Tibor, Kövér Rózsiba, Karsay Tibor, Kemény Zoltán, Ke- menczei Gizella, Kenessey Ildikó, Kenessey Csaba. * Lator László, Linner Hona. Mágory Juci, Minarovits Sasa, Mikus László. Molnár Ilona. * Németh Istvám ^ Putnik Éva, Papp Kató, Pénzes Joákim, Pénzes Danika, Pálka Magda, Perjéssy Eszter, Polányi Gyurka, Polányi Imre. * Rozlosnik Bözsi, Riszner Enő, Riszner Karcsi. * Soós Katalin, Sebők Évi, Sebők Juci, Sült Tibor. * Szánya István, Szklár Évike. Szilágyi Ida. * Vácz Nóra, Világi József, Weincziller Ludmilla. * Zirkelbach Dóra, Zirkelbach Tibor.

000

Sorshúzás utján az első dijat Linner Ilona, Baloghnó „A tornyos villa lakói4* cimii könyvet, a második dijat Pénzes Danika Kosztolányi „Az aranysárkány” cimü könyvet nyerté, „ .

%