Prágai Magyar Hirlap, 1936. május (15. évfolyam, 101-125 / 3950-3974. szám)

1936-05-29 / 123. (3972.) szám

Előfizetési árt évente 300, félévre 150, negyed* évre 76, havonta 26 Ké., külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. • H képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. Sgyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.— Ki.

A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság politikai napilapja

Szerkesztőség: Prága II., Panská u I i c e 12, II. emelet • Kiadóhivatalt Prága II., Panská ulice 12, III. emelet. • • TELEFON: 3 0 3 -1 1. • •

SÜRGÖNYCIM: HÍRLAP, PRAHA.

Krofia expozéja

(sp) Prága, május 28.

Az európai helyzet nem olyan, hogy zárt és határozott Ítéletet lehetne róla mondani. Hetek óta „nem történik semmi" a világpolitikában, de az elmúlt tél és tavasz óriási feszültségei után csak átmeneti csend következett be junius 15-ig, a népszövetségi tanács uj összeüléséig, mert egyelőre minden függőben van s a kibontakozás egyetlen kérdésben sem történt meg. Nem csoda, ha ilyen körülmények között Krofta Kamill külügyminiszter sem tud határozott képet festeni nyilatkozatában Európáról, a kontinens államai és Cséhszlovákia viszonyáról és expozéja csupa óhaj, lesz, csupa „várjuk a fejleményeket", „figyelemmel fogjuk kisérni", „alkalmazkodni fogunk a döntésekhez", „reméljük, hogy a tárgyalások eredményesebben folytatódni fognak". Egyébként a külügyminiszter módszereiben és Irányelveiben Benes hü tanítványának bizonyult s expozéja, amelynek jellegzetesen az „Európa a válaszúton" címet adta, külsőségeiben is sokban emlékeztet Benes nevezetes összefoglaló nyilatkozataira, ugyanaz a tanáros hang, pontokba foglaló rendszerezés, ugyanaz a hideg és színtelen tárgyilagosság jellemzi, csak Benes talán inkább szociológiai, Krofta inkább historikus szempontokból vizsgálja az eseményeket. A külügyminiszter állandóan hivatkozik Be- nesre, csatlakozik álláspontjához, egyenesen örömmel állapítja meg, hogy módjában van követni elődje és mestere alap- elveit.

A különbség, amely Benes régi beszédei és Krofta mai nyilatkozata között van, talán csak annyi, hogy Krofta távolról sem tulajdonit már akkora jelentőséget a nemzetközi intézményeknek és szervezeteknek, mint még Benes tette. Hangja ezen a téren rezignált, mig Benes egyenesen patetikus lett, ha a népszövetségi gondolat szentségéről nyilatkozott. Krofta óvatosabb: a szövetségekben, a gazdasági konszolidációban, a katonai előkészületekben bízik s nem vár túlsókat a népszövetségtől. Elismerjük, hogy a pillanat, amikor expozéját mondotta, kellőképpen megindokolja tartózkodását. A népszövetséghez való tartozás ma a legtöbb államnál inkább nyűg, mint előny, komoly áldozatokkal jár s nagy önfegyelemre van szükség a szigorú genfi intézkedések betartásánál. Érezni a külügyminiszter szavaiból, hogy boldog lenne, ha a nép- szövetség likvidálná a szerencsétlen szankciókat, elintézné a kontinensen lidércként fekvő két súlyos problémát, az abesszin ügyet és a rajnavidéki kérdést s uj alapokon megkezdődhetne végre a stagnálás és az aggodalom rettenetes hónapjai után az uj alapokon való épitőmunka. Amikor Krofta rendszeres világpolitikai összefoglalását pontosan elolvassuk, akaratlanul Mussolini szavaira kell gondolnunk, amelyeket éppen ma mondott a Daily Tele- graph munkatársának: „Európa fellélegze- ne, ha a szankciók megszűnnének". Igen, Krofta nyilatkozatából azt érezni, hogy pontosan úgy volna, ahogy Mussolini mondja.

Az expozé alapmotívuma téhát a következő: a népszövetségben nem bizhatunk, a P saját erőnkre és szövetségeseinkre kell építenünk külpolitikánkat. De ha igy van, nem értjük, miért zárkózik el Krofta eleve a népszövetség reformja elől, amit pedig Berlintől Moszkváig, Rómától Stockholmig jóformán mindenki szükségesnek tart az elPrága, május 28. Krofta Kamii külügyminiszter a képviselőház külügyi bizottságában csütörtökön délelőtt expozét mondott, amelyben az általános európai helyzetet rendkívül komolynak nevezte. A nemzetközi helyzet — úgymond — nem javult, hanem az elmúlt félévben még súlyosbodott. Közvetlen konfliktustól ugyan nem kell tartani, de ennek ellenére az állapotokat a legnagyobb figyelemmel kell kísérni.

Krofta nyilatkozatának első részében az olasz—abesszin konfliktusról beszélt. A konfliktus Abesszínia katonai vereségével végződött, de a közel jövőben még sokáig hatást fog gyakorolni az európai politikára. Egy állam, amelynek biztonsága mellett síkra szállt a népszövetség tagjainak nagy többsége, kénytelen volt föladni az ellentállást. A nemzetközi szerződések egyoldalú megsértésének módszerét nem sikerült kiküszöbölni a világból és ebből a tényből mindenki láthatta, hogy a nemzetközi életben mennyi meglepetés lehetséges. Ezek az események és a gazdasági krízis elsötétítik a politikai láthatárt. Az abesszin háború vége a nagyhatalmakat különböző helyzetben találta és egyelőre nem lehet azt mondani, hogy a nagyhatalmak közelednének egymáshoz.

A szankciók

A szankciós kérdésre áttérve, a külügyminiszter megállapította, hogy Csehszlovákia eleget tett azoknak a kötelezettségeknek, amelyeket a népszövetségi alkotmány minden tagállam számára előír. Csehszlovákia nem mondhat le a népszövetség tagságával járó előnyökről és ezért nem hazudtolhatta meg a kollektív biztonság alapelveit. Emellett azonban a köztársaság arra törekedett, hogy Olaszországhoz ne csak korrekt, hanem egyenesen barátságos viszonyt építsen ki. A népszövetség ugyan nem tudja megoldani összes föladatait, mindazonáltal olyan politikai realitás, amellyel Csehszlovákiának számolnia kell, amíg más, tökéletesebb nemzetközi szervezet nem keletkezik, Csehszlovákia

megvária a genfi döntéseket és lojálisán alkalmazkodni fog hozzájuk.

A Rajna-vidék ujramegszállása

Krofta ezután a rajnai katonamentes sáv uj- ramegszállásának problémájával foglalkozott. Részletesen elmondta a tárgyalások és a kibontakozási kísérletek történetét, majd megállapította, hogy Csehszlovákiát elsősorban az érdekli, hogy a rajnai terület ujramegszállásával kapcsolatban fölmerült a csehszlovák—német megnemtámadási szerződés megkötésének gondolata is. Csehszlovákia főtörekvése az lesz, ha megkezdődnek a tárgyalások a birodalommal és szó lesz a határok garantálásáról, hogy e tárgyalások európai alapon történjenek és összeköttetésben álljanak Németország nyugati határainak garantálásával. így történt egyébként a locamói paktum tárgyalásainál is. A nagyhatalmak a Németországgal való vita tisztázásánál egyelőre nem jutottak messzire. Két és fél hónap múlt el azóta, amióta a német katonák bevonultak a fegyvertelenitett övezetre s a tárgyalások egyelőre csak az előkészítő eszmecserék stádiumában vannak. Az eredmény nem ragyogó, de a külpolitikában elsősorban türelemre van szükség. A tárgyalások folyamán pozitív értéket jelentett Anglia és Franciaország egysége és az az egyöntetű törekvése, hogy Ausztria és Csehszlovákia biztonságát garantálják. Ugyanilyen érték az is, hogy a birodalom bizonyos körülmények között hajlandó visszatérni a népszövetségbe. Ha a népszövetségben a közel jövőben megegyezés történik Olaszország és a hatalmak között, akkor bizonyára meggyorsulnak a Németországgal való tárgyalások is.

Hodza tervei

Krofta ezután Hodza középeurópai tervéről, a római kiegészítő jegyzőkönyvekről és a kis- antantról beszélt. Fölvázolta a gazdasági krízis újabb fejlődését és megállapította, hogy a hatalmas középeurópai agrárkrízis közös problémák elé állította a középeurópai hatalmakat* így merült föl Középeurópa gazdasági egységének gondolata. A külügyminiszter részletesen foglalkozott a régi tervek kudarcának okaival és néhány szóval utalt Hodza Milán elképzelésére, amelynek központjában a kisantant és a római blokk államainak összeegyeztetési törekvése áll. Az osztrák—csehszlovák kereskedelmi szerződés aláírása pozitívumot jelent ezeknek a tárgyalásoknak a síkján

Olaszország, Magyarország és Ausztria római tárgyalásaival kapcsolatban Krofta megállapította, hogy a három hatalom a kisantanthoz hasonló módon szervezkedik. A római kiegészítő jegyzőkönyvek nem tartalmaznak uj alapelveket, úgyhogy a három szövetkező hatalom politikai iránya valószínűleg a régi marad. Csehszlovákia minden összpontosító törekvést örömmel üdvözöl és ezért rokonszenwel tekint a római szervezkedésre is, ámbár leszögezi a kisantant és a római blokk között lévő nagy különbséget, amely főleg abból áll, hogy az utóbbinak egy nagyhatalom is tagja.

A kisantant egysége

A májuseleji kisantantkonferenciára áttérve, a külügyminiszter kijelentette, hogy a kisantant ellenségeinek minden reménysége, amely a középeurópai hatalmi alakulat szétesésére spekulált, a konferencia után semmissé vált, A kisantant a

nyugati nagyhatalmakkal együtt továbbra is Ausztria függetlensége mellett foglal állást Épp olyan határozottan fordul a revizionizmus ellen, mint egy dinasztia restaurációja ellen, amely restauráció komoly konfliktusokat okozna a dumult 'hónapok genfi kudarca után s miért tartja elégségesnek „a népszövetségi alkotmány rendszabályainak hathatósabbá tételét?" A népszövetségi alkotmány mai formájában nemcsak tökéletlen, hanem lehetetlen is, mert elképzelhetetlen, hogy a kollektivitás eszméje annyira diadalmaskodjék a népek között, hogy a legjelentéktelenebb kihágás miatt hajlandó legyen tiz nagyhatalom és ötven kishatalom millió és millió ember életét feláldozni s a civilizáció minden értékét kockára tenni. Ha Európa nem akarja, hogy az uj népszövetségi palotát egyéb rendeltetés híján a közeljövőben esetleg magtárrá alakítsák át, akkor a nép- szövetségi eszmét meg kell szabadítani mai merev és dogmatikus elképzeléseitől, hajlékonyabbá, Igazságosabbá lenni ég a kielégült nagyhatalmak gazdagságát őrző intézmény helyett osztó, igazságot tevő, az igényekkel és a reális érdekekkel törődő szociális hatósággá átalakítani.

Az európai nehézségek őszinte és komor felvázolása mellett Krofta expozéja mégis bizakodó. Egy helyen a külügyminiszter nyíltan kijelenti, hogy közvetlen bajoktól nem kell tartani. Talán a világgazdaság lassú javulása adja Kroftának ezt az optimizmust, talán érzi, hogy az addisabebai „befejezett tény" után a helyzet csak javulhat s a politikai krízis mélyfokán túljutottunk, mint a gazdaságin is s mi reméljük, hogy Krofta bizakodását az események igazolni fogják. A nyilatkozat legpozitivabb része kétségtelenül az a szakasz, ahol a külügyminiszter Csehszlovákia és az

egyes európai országok viszonyáról nyilatkozik, mert látni belőle, hogy akut ellentét egyetlen európai országtól sem választja cl a köztársaságot. Még a lengyel-csehszlovák viszonyról is jókat mond a szelíd külügyminiszter, e kényes pontnál is javulásról számol be. Véleménye szerint meg van a remény, hogy Magyarországgal is megjavul a viszony s talán először történik, hogy csehszlovák külügyi expozé elismerőleg szól Magyarországról, amikor leszögezi, hogy Budapest nem követte a német és az osztrák fegyverkezés példáját. Reméljük, hogy Krofta javulási elvei hamarosan realitásokká válnak és magyar viszonylatban is valódi gazdasági eredményekhez vezet a hangoztatott jóakarat.

„Európa a válaszúton"

Bizakodó hangú expozét mondott a külügyminiszter

Krofta Kamii nyilatkozata a képviselőház külügyi bizottságában ■» „Szövetségeseinkre támaszkodva, katonailag felkészülve és gazdaságilag megerősödve nem kell aggődnunk jövőnk miatt” ■ Csehszlovákia viszonya az egyes európai államokhoz

A magyar-csehszlovák viszony „megjavulhat”