Prágai Magyar Hirlap, 1936. május (15. évfolyam, 101-125 / 3950-3974. szám)

1936-05-26 / 120. (3969.) szám

1936 május 26, kedd Az égő Palesztina Helyszíni jelentés a paleszíínai polgárháború hadszíntéréről ■ Önkéntes polgárőrséget akarnak szervezni a zsidók ■ Az arab álláspont ■ Van-e remény a békés megoldásra? Tel Aviv, május 25. (MTP) Palesztinában ma tulajdonképen csak Tel Aviv belvárosában érzi magát biztonságban az ember. Igaz, hogy az ut, amíg idáig eljutottunk, nem volt egészen veszélymentes. S nem lehet tudni, hogy mikor válik a polgárháború hadszínterévé ez a tiszta zsidóváros is. A hangulat természetesen izzó, a legérdekesebb az, hogy a zsidók különösképen az angolokra haragusznak, mert azt mondják, hogy az angol hatóságok későn léptek közbe s csak nagyon óvatosan. Emiatt mérgesedett el a helyzet. A napsütötte kávéházi terasszon, ahol csupa fehérruhás, földult aircu vendég ül és lá­zasan vitatkoznak, hallani természetesen fan- tasztikusabb kombinációkat is.- Különösen a Né­metországból menekült zsidók hangosak, ami érthető is: még ki sem fújhatták magukat a zsi­dó hazában, máris rájuktört az áradat, amely Európából idesöpörte őket. Az egyik élénk gesztusokkal mondja el, ho­gyan perzselték föl az arabok házát és egész gazdaságát, amit a Németországból megmen­tett vagyona roncsain épített egy évvel ez­előtt Egy másiknak az órásüzletét törték össze, egy harmadik pedig tizennyolcéves öccsét találta átlőtt mellel Haifa egyik külvá­rosi uccáján. — Ezért jöttünk ide — mondja rezignáltan a cvákkeres nürnbergi ügyvéd —, ettől nyugod­tan ott is maradhattunk volna, ahol voltunk. Ez a hang azonban a fiatal zsidókat jobban dühíti, mint az egész arab mozgalom. Egy ki- hajtottinges chaluc íorkaszakadtából ordítozni kezd az ügyvédre: — Micsoda cionista maga? Vagy a miénk ez az ország, vagy nem? Föl kell készülve lennünk arra is, hogy vérrel is megvédelmezzük, külön­ben soha nem tudjuk meghódítani. Uraim, ki hajlandó résztvenni Önök közül a polgárőrség megszervezésében? Angol katonák a „Potsdamerpíatzon“ Polgárőrség? A körülülők bizalmatlanul nézik végig a fiatalembert. Ismerik ezeket a fiatalem­bereket, ismerik a jobboldali radikális agitációt, amely a polgárháború eseményeiben igazolást keres a maga fölfogása számára. Nem lehet két­séges, a fiatalember az úgynevezett revizionista csoporthoz tartozik, ahhoz a radikális naciona­lista szárnyhoz, amely Palesztina számára önálló kormányt és önálló hadsereget követel, A többiek azonban szkeptikusak e fölfogással szemben, annak ellenére, hogy a polgárháború kirobbanása óta egyre több és több követője akad a reformista mozgalom­nak. _ Nem hisznek a mozgalom sikerében, mert hiszen nemcsak az arabokkal, de az angolokkal is szemben találná magát az önálló zsidó kormány és hadsereg, S abban a pillanatban, amikor a kávéház előtt — a „Potsdamerplatz“-on, ahogy a német emigránsok elnevezték Tel Aviv főterét — egy század angol katona vonul át, megint a szkepti­kusok felé hajlik a közhangulat. — Itt a mi polgárőrségünk, — mondja egy őszihaju ur, aki egykedvűen szürcsöli a kávéját s akiről megtudom, hogy mór harminc éve lakik Tel Avivban. Ő azok közé tartozik, akik az arabokkal való békés megegyezést hirde­tik s nem akarják elfelejteni, hogy milyen há­lával tartoznak az angoloknak. A revizionista fiatalember gúnyos mosollyal hallgatja ezeket az érveket, föláll és megvetéssel hagyja ott a megátalkodott „kávéházi hazafia­kat". Tiz év mérlege Az elfogulatlan idegennek — aki néhány he­tet akart eltölteni Palesztinában, vagy akit, mint engem is, az események hívtak ide, hogy lap­jainknak helyszíni tudósítást küldjék arról, ami Palesztinában történik — föl kell vetni a kér­dést, hogy igaza van-e az ifjú Dávidnak a zsi­dók szempontjából vagy nem? Vagy pedig a zsi­dók itt sem tehetnek egyebet, mint beérik a „kávéházi hazafisággal", amelynek egyetlen fegyvere a beletörődés. Annyi bizonyos, hogy tiz év alatt kilencedszer ismétlődött meg az arab támadás a zsidók ellen, igaz, hogy még soha nem öltött olyan mérete­ket, mint most. Az arabok attól félnek, hogy a zsidó bevándorlás teljesen a zsidók kezére jut­tatja az országban a politikai és gazdasági ha­jaimat. Az igazság az, hogy tiz év alatt, tehát 1926-tól mostanáig, amikor a riasztó esemé­nyek ellenére is újabb negyvenezer bevándor­oltak adtak a hatóságok beutazási és letele­pedési engedélyt, a zsidók száma 40 ezerről 350 ezerre emelkedett. A beözönlés legerősebb volt az utolsó három évben, amikor százezer, nagyrészt német zsidó telepedett le Palesztinában. Az arabok nyugta­lanul teszik föl a kérdést: Így megy ez tovább is? Ha igen, akkor a revizionista törekvések rö­videsen valóra válnak. Az arabok mindenáron meg akarják akadályozni a zsidó beözönlést, annál is inkább, mert ismeretlen előttük az a nagyszabású mozgalom, amelynek az a célja, hogy félmillió zsidót telepítsenek le Palesztiná­ban s erre a célra a világ minden táján hatalmas összegeket gyűjtöttek már össze. Mii mondanak az arabok? Tegnap még Jeruzsálemben voltam, ahol fő­leg arab körökkel érintkeztem. Egy arab nagy- birtokos, a nemzeti mozgalom egyik vezére, aki az év nagy részét Londonban tölti és minden tekintetben európai vágású ember, a következő­ket mondta: —• Az eseményeket természetesen mi is elitél­jük s talán nem kell Ön előtt hangsúlyoznom, hogy a felelős arab tényezőknek nincs részük ezek­ben a szégyenletes dolgokban. A mi fegyve­reink a sztrájk, az adónemfizetés, a passzív rezisztencia. Az igazság az, hogy a polgárhá­ború spontán robbant ki, az arab lakosság érzi, hogy a beözönlő idege­nek egyre szélesebbre terpeszkednek Palesztina gazdasági és politikai életében s ez váltotta 'ki a különben rendkívül sajnálatos eseményeket. A zsidók maguk sem titkolják, hogy meg akarják hódítani országunkat, természetesen mi védekezünk ez ellen. Nemcsak arról van szó, hogy fölvásárolják földjeinket, mert földvásárlással még nem lehet meghódítani egy országot. Ezt ők újabban maguk is hangoz­tatják. Erre nekünk nem lehet más válaszunk, mint hogy mégegyszer olyan erősek vagyunk, mint ők s eljön majd az idő, amikor az elszedett földe­ket visszafogjuk hódítani magunknak. Mert ez a föld az araboké. Nem lehet vitás, hogy akármennyit hangoz­tatta is az arab vezér, hogy „az eseményeket sajnálatosnak tartja", amit mondott, őszinte volt s bizony elszomorító. 'á PRAHA II, Spálená 49, Aussig, Bratislava, Széplak ucca 54, 2lllna, SpiSská Nová Vés, Nővé Zámky. Kérjen katalógust A polgárháború igen mélyen gyökerezik, a zsidók is el vannak szánva a harcra. Ha a kávéházi teraszokon még szkeptikus is a hangulat, a. lakosság körében igen erősen hódit a revizionista eszme. Jeruzsálem és Tel Aviv között az országúton egyre-másra bukkannak föl a kékinges zsidó rohamisták, akik modern zsidó harci dalokat énekelnek, ideáljuk Trumpeldor, aki megszabadította Pa­lesztinát a törököktől. Ez a harcias ifjúság pon­tosan úgy gondolkozik, mint az európai radikál- szocialisták s még külsőségekben is átvette a fasiszták metódusait. Azt hiszem, jogos az ag­gódó hangsúly a kérdés mellé: vájjon van-e re­mény ilyen körülmények között a békés meg­oldásra? És az angolok ? Minden azon fordul meg, mondják azok, akik ismerősek a helyi viszonyokkal, milyen maga­tartást tanúsítanak a további események során az angolok? Akiknek eddig az volt a taktikájuk, hogy az ellenfeleket mindig megfelelő távolság­ban tartsák egymástól. Az angolok folyton han­goztatják elismerésüket a zsidó épitőmunka eredményei iránt, másoldalról azonban gondo­san ügyeltek arra, hogy az arabok nemzeti érzé­seit tiszteletben tartsák. Ma természetesen Angliát is mind a két oldalról súlyos kérdések elé állították. A zsidók mai világhelyzete az őshazába való szabad bevándorlást szükségessé teszi s az an­gol kormány többizben kijelentette, hogy e te­kintetben vállalt kötelezettségeit mindig állni fogja. Viszont a másik oldalról egyre agresszí­vebben jelentkezik a pánarab mozgalom s Lon­donban jól tudják, hogy másként nem tudják le­vezetni, hacsak nem állítják saját érdekeik szol­Í gálatába. Már pedig a két álláspontot össze­egyeztetni —• még az angol diplomáciai élesel­méjűségnek is súlyos próbatétel. Gyiikott és gyújtogatott a szombati vihar a Csallóközben Komárom, május 25. (Saját tudósítónktól.) A pénteki vihar után szombaton is hatalmas vihar znidult a kisalföldi községekre. A vihar, amely hatalmas jégveréssel és villámcsapá­sokkal pus'Ztiitotit, a szőlőkben, gyümölcsösök­ben, vetésekben felbecsülhetetlen nagy kárt okozott. Guta községben tyúktojás-nagyságú jég hullott, amely nagyon sok ablakon s ház­tetőn végzett romboló munkát, még a palate­tőket is átütötte. A jégeső tartama alatt a templomban éppen litánia volt s az emberek rettegve húzódtak az egyik oldalélre, mert a templom másik feléin csörömpölve zúzódtak be az ablakok. Érdekes, hogy a vihar csak vékony sávokban pusztított s a községek egyik feliéit elpusztítot­ta, másik felét megkímélte sokhelyütt. Bős községben a villáim egy embert agyon­sujtott, egy házat pedig felgyújtott, amely a földig leégett. Az Ánmentesitő Társulat keszegfalusi telepéit teljesen összerongálta, a gépház tetejét mesz- szire dobta a vihar s a gépek csupaszon álla­nak az ég alatt. Partosujtelepen a kisebb há­zak tetejét leemelte, egy házat pedig teljesen rombadöntött, az Apályi szigeten a fákat tövestül csavarta ki. A sűrű zápor többször is mégis métiődött. A mátyásföldi szőlőket is elverte a jég Vághosszufalu, május 25. (Saját tudósítónk­tól.) Szombaton e$te Mátyustföldön hatalmas vihar dühöngött. A szél fákat tépett ki töves­tül és szalmakazlakat forgatott föl. Az orkán után heves jégeső következett, mely igen nagy károkat okozott a szőlőkben. Vöröskővár szikiakutjában keresik a roudnicei rém egyik szlovenszkói áldozatát A kéjgyitkos társaságában Hint el négy évvel ezelőtt egy 16 éves lány Pozsony, május 25. Stépánek Svatosfav, a roudnicei töbszörös gyilkos bűnügyében a Szlovenszkó-szerte indított nyomozás még nem ért véget. A hatóságok különösen Modor kör­nyékén folytatják a nyomozást, alhol a „kerék­páros rém", mint jelentettük, többször megfor­dult. Az ügyben szombaton érdekes fordulat állott be. A csendőrségen jelentkezett a Modor­tól mintegy tizenkét kilométernyire fekvő Vö­röskővár volt alkalmazottja, aki jelenleg Fűrész községben lakik. Elmondta, hogy az újságokból értesült Stépánek bűnügyéről, s minthogy a fiatalembert személyesen ismerte, kötelességé­nek tartotta az általa észlelt dolgokról jelen­tést tenni. Előadta, hogy 1932 augusztus 12-én, amikor még a várban a vendégeket kalauzolta, a látogatók között megjelent Stépánek is egy csapéi leány kísé­retében* ' • <'• s ! Stépáneket és a leányt a vár néhány helyiségén át egy csoporttal ő kalauzolta és feltűnt neki, hogy a fiatalember rendkívüli ügyeimet szen­telt a várban őrzött középkori kinzóeszközök- nek. Ezután Stépánek a leánnyal elszakadt a csoport töb­bi tagjaitól. Már alkonyodott, amikor a fiatalember újra bekopogott ajtaján s kérte, hogy bocsássa ki a várból, mert a' folyosókon eltévedt s mosta­náig kereste a kijáratot. Ekkor már Stépánek egyedül volt. A volt alkalmazott vallomása szerint Stépánek nagyon izgatott volt s mielőtt kieresztette volna a várból, minden kérdezés nélkül azt mondta, hogy barátnője már régen eltávozott. Másnap Modor környékén híre terjedt, hogy dtáxoaafö haaitóSl Rigán & zenhatéves leány, aki az egyik szőlőbirtokosnál volt alkalmazva s nyomtalanul eltűnt. Annak idején a csendőrség az eltűnt leány felkutatásá­ra nyomozást indított, amely azonban nem ve­zetett eredményre. A hatóságok az ügyben most ismét megindí­tották a nyomozást. Valószínűnek tartják, hogy Stépánek Rigán Máriát meggyilkolta s holt­testét a kútba vagy valamelyik mély üregbe dobta. A nyomozás ezirányban folyik. — A BETEGSEGÉLYZŐI ORVOSOK ÁL­TALÁNOS KERESETI ADÓJA. Az Miami jog­ügyi tanács múlt heti ülésén behatóan foglal­kozott a betegsególyző-pénztári oirvo&ok álta­lános kereseti adója kérdésével is. A legfelső közigazgatási bíróság ugyanis eddig több száz orvos konkrét panaszára kimondotta, hogy a betegsegélyző-pénztár orvosának a beteg- s e gé ly ző-pénzt ártól kapott munkadija nem esik általános kereseti adó alá. Ennek ellené­re az adóigazgatások tovább is kivetik az ál­talános kereseti adót a betegsegélyződ orvo­sokra. A jogügyi tanács e kérdésben szakvé­leményt dolgozott ki s ennek alapján a most 'tárgyalás alatt álló egyenesadó-novellába vesznek be oly intézkedést, mely ezt a kér­dést egyszer s mindenkorra megoldja. — JÚNIUS 7-RE HALASZTOTTÁK EL A PRÁGAI REPÜLŐNAPOT. A má­jus 24-re tervezett prágai hadsereg-repülő­nap megtartását szombaton este a rossz időjárás miatt bizonytalan időre elhalasz­tották. Szó volt arról, hogy a repülőnapot Benes elnök születésnapján tartják meg. Ezt a tervet azonban elejtették s a repülő­napot junius 7-én tartják meg. — RENDŐRKUTYA TALÁLTA MEG A LOPOTT SZALONNÁT. Nyitrai munkatár­sunk jelenti: Január 16-án betörtek Goldberger Izidor nyitrai mészáros üzletébe és onnét 120 kiló szalonnát, nagymennyiségű füstölthust és egyéb árut loptak el. A csendőri nyomozó­osztály; rendőrkutya segítségével néhány óra alatt elfogta a tetteseket, Kaszás József és Drska Imre molnosi munkásokat, akikre számos baromfilopás és lakásbetörés is rábizonyult. Szombaton kerültek a nyitrai kerületi bíróság elé, ahol csak a szalonnalopást ismerték be. A bíróság Kaszást, aki már többször volt büntet­ve, négyhavi, ugyancsak rovottmultu társát háromhavi fogházra ítélte. Két orgazdasággal gyanúsított vádlottat felmentettek. Kaszásné, aik tudott a lopásról, egyhavi feltételes foghá­zat kapott. Az asszony megnyugodott, férje és tolvajtársa fellebbezést jelentettek be. Fellebbe­zett &z ügyész la,

Next

/
Thumbnails
Contents