Prágai Magyar Hirlap, 1936. május (15. évfolyam, 101-125 / 3950-3974. szám)

1936-05-26 / 120. (3969.) szám

^RXGM-A\AGÍ?Aft-HTKL5Ö 1936 május 26, kedd. Megnyitották a besztercebányai „Masaryk* rádióállomást Az ünnepi beszédet Hodía miniszterelnök mondotta Fényesen sikerült a kassa- ujfalusi szlovák keresztény­szocialisták jubileuma Kassa, május 35. A kaseaujfalusi szlovák ke- resztónyezocialista egyesülőt fennállásának 30 éves jubileumát fényes ünnepségek keretében tartotta meg. Az ünnepségen az országos keresz­tényszocialista párt kerületi vezetősége Tost Barna prelátus, dr. Pajor Miklós, Wirth Gyula és dr. Kátra Kálmán vezetésével teljes számban meg­jelent. Az ünnepélyre érkezőket Lengyel Mihály Polacsek községi képviselőtestületi tag, Balázs Erzsiké, Spisák Margit és Orosz Mariska üdvözöl­te. A folyton szakadó eső dacára a kassai test­véregyesületek, valamint a szomszédos falvak keresztényszocialista szervezetei is küldöttségek­kel és zászlóikkal képviseltették magukat. Jelen volt még többek között Palyó Mihály kanonok. Hajtinger János esperes-plébános, Pollák József plébános és Kmetz György káplán is. Az ünnepség istentisztelettel kezdődött, ame­lyet Tost Barna prelátus-kanonok, kassai plébános celebrált fényes papi segédlettel, majd a szentbe­szédet Kmetz György kassai káplán, a keresz­tényszocialista párt országos vezetőségi tagja mondotta. A jubileumi diszgyülést Belicsák And­rás egyesületi elnök a szövetkezeti ház zsúfolt nagytermében nyitotta meg. Az elnöki megnyitó során a hallgatóság Esterházy János országos pártelnököt, a párt törvényhozóit és a diszgyü- lésen megjelent illusztris vendégeket meleg ün­neplésben részesítette. Gasovszky Gyula, az egyesületnek alakulása óta ügybuzgó titkára nagyhatású beszédben számolt be az egyesület harmincéves történetének kiemelkedő eseményei­ről. A diszgyülés Gasovszkyt is melegen ün­nepelte. Antal Pálnak, a kassai Katolikus Legényegylet tagjának hatásos szavalata után dr. Pajor Miklós szenátor mondott ünnepi beszédet. Lelkes vissz- hangu szlovák beszédében gyönyörűen jellemezte a krisztusi szeretettől áthatott keresztényszoeiális programot, méltatta a jubiláló egyesület munká­jának jelentőségét s hangsúlyozván a hitvallásos nevelés fontosságát, mindenkit felszólított a fele­kezeti iskolák védelmére és támogatására. Ugyan­csak mélyhatásu szavakkal méltatta az egyesület által képviselt keresztény világnézet diadalmas erejét Toe-t Barna prelátus. Mindkét ünnepi szó­nokot a közönség lelkesen ünnepelte. Kmetz GyöTgy lendületes beszéde után a test- vérezervezetek üdvözlései következtek. A kassai Katolikus Legényegylet nevében Soltész József, a kassai Katolikus Olvasókör nevében Zachár Béla, a széplaki szlovák keresztényszocialista pártszer­vezet nevében Petrus Mihály, az enyickei keresz- tényezocialista pártszervezet nevében pedig Szá­mán János üdvözölte a jubiláló egyesületet. A pápai himnusz hangjai mellett fejeződött be a lelkes hangulatú diszgyülés. Majd diszebéd kö­vetkezett, amelyen számos felköszöntő hangzott el. A pompás rendezés, Gasovszky Gyula érdeme, Besztercebánya, május 25. (Saját tudósítóink­tól..) Ttegmaip, vasárnap nyitották meg nagy üniEuepsógiek között az uj köraéflp&zlo vens zik ói rádióleiadóáiM'omást, amelyet Masaryik elnökről neveztek ek Az ünnepség eizomibaton délután kezdődött a garamvöilgyi rádiókldb kiállításá­nak megnyitásával. Este a pozsonyi nádiózene- kar tartott hangversenyt a besztercebánya! Nemzeti Házban a szlovák tanítók énekkarának részvételével. Vasárnap reggel hót órakor zenés ébresztő volt, majd fcüdönvonaton érkeztek meg Szliáos- fürdőről az ünnepségen résztvevő előkelőségeik, közöttük dr. Hodza Milán miniszterelnök, Tuöny posta­ügyi miniszter, dr. Dérer Iván Igazságügy- miniszter, de Lacroix francia követ, Országh József országos elnök. Az állomáson Votnuiba országos katonai parancs­nok, a Maeairyk-téren pedig Sam/uhiei! városbiró üdvözölte a vendégeket. Hodza aniniiszterelnök röviden válaszolt, majd a résztvevők a vára­kozó autókba- és autóbuszokba ültek, amelyek a Tádiólead’óállomáshoz szállították őket. Az állomás előtti téren kiét oldalt hatalmas tribünök várták a vendégeket. A miniszterelnök ■és kísérete félkörben az épület előtt helyezke­dett el. Az említetteken kivül megjelent Hra- ■bár Konstantin ruszin?z!kói kormányzó, dr. Blaha Marian megyóspüspök, dr Osusky evangélikus püspök, Rázus képviselő, dir. Buday szenátor stb. A hifmnuisz hangjai után Tucny poi&taügyi mmiszter lépett elsőnek a mikrofon elé, üdvö­zölte a köztársasági elnök képviseletében meg­jelent dr. Hodza miniszterelnököt és a magas vendégeket, közöttük a francia követet, ki­emelve, hogy a francia ipar szállította a rádióállomás fel­szerelését, miig a motorokat és generátorokat belföldi iparművek készítették el. Ezután dr. Serek Ladi&lav, a csehszlovák rádió elnöke átvette az uj leadóállomást, majd Hodza miniszterelnök mondott hosszabb be­szédet a mikrofon előtt. Üdvözölte Masaryk elnököt, Benes elnököt, a -megjelent vendégeket, majd kiemelte az uj rádióállomás kulturális jelentő- 'sé-gét. Emlékezetbe idézte Besztercebánya törté­nelmi fontosságát, majd hitvallást tett a cseh­szlovák egység medietit. aki az egyesület vezetőségével együtt buzgólko- •dott a Kassa-környéki szlovák keresztónyszocia- listák nagyszerű ünnepének sikere érdekében. Beszéde közben érkezett meg Hlinka András képviseld, akit a miniszterelnök melegen üd» vözölt és hivatkozott arra, hogy H-lnika megjelenése ás bizonysága annak,. hogy a két testvérmép csak össizetartással és közős erővel dolgozhat tovább is az állam fenntartásán. Ezután Oirezágh József országos elnök, majd Samukéi városbiró mondott üdvözlő beszédet, Zólyom, május 25. Dvorecky János feketebalogi gazdálkodó tegnap délelőtt Lévára akart utazni. Minthogy az útszakaszon az árvíz és esőzések által megrongált pályatesten a forgalom szünetelt, Zó­lyomban tudomására hozták, hogy Korponán és Párkányon keresztül kell folytatni útját. Dvorecky ezt sehogysem akarta megérteni és az állomásfcmö- ki irodába ment felvilágosítást kérni, onnan azon­ban a forgalmi irodába utasították. A forgalmi iro­dában az ingerült hangon tárgyaló gazdának még- egyszer megmagyarázták a dolgot s közölték vele, hogy a Korponán és Párkányon keresztül való uta­zásra nem kell ráfizetni. Dvorecky a fölvilágositás ellenére is erélyes hangon követelte valami bizony­lat kiállítását, amit a forgalmi irodában megtagad­ameilyök után a közönség megtekintette a rádiód állomás belső felBEiereJéeét. A felszeretés 12 mii- ilnó kononáiba került. E ködteég a.z épületek és utak építéséinek költségedjved 20 millióra emel­kedik. A megnyitó ünnepség után Beszterceibányá/n háromezázteritékee bankett volt, amelyen igen sok pohitrköszöntő hangzott eh * A most megnyitott rádióleadóállomás, amely immár a hatodik a köztársaságban, a legmagasabb antennával rendelkezik (220 méter). A luzerni rádiókonferencia megál­lapítása szerint az állomás nappal 30 kilo­watt, éjszaka pedig 15 kilowatt erősséggel fog dolgozni. Az állomás az első Csehszlo­vákiában, amely hosszú hullámokkal dol­gozik. tak s a követelőző embert csendőrökkel kivezettet­ték az irodából. Ez Dvoreckyt annyira felbőszítette, hogy egy óvatlan pilanatban visszatért a forgalmi iro­dába, kirántotta revolverét s eszeveszetten lö­völdözni kezdett. Revolverét hétszer sütötte el s három golyó hasba találta íermák József állo- másfönököt. A szerencsétlen hivatalnok eszméletlenül terült el. egyik golyó az ablak üvegtábláját zúzta be s né­hány szilánk megsebesítette Spevák János vas­utast. A lövöldözések zajára elősiettek a közelben tartózkodó csendőrök s Dvoreckyt letartóztatták. A súlyosan sérült Cennák József főadjunktust beszál­lították a besztercebányai kórháziba. AZ UJ BESZTECEBÁNYAI RÁDIÓÁLLOMÁS Az árvíz miatt csak kerülővel utazhatott Lévára — kasbalőite az állomásiőnököt Az a híres Fiiadéin Irta: Hrlsovényi (2) A kellemetlen dolognak azonban Kende taní­tó urra nézve még továbbmenő következményei is lettek. Jankó okul hozva fel annak a dohány- tárcának elkoboztatását, amelyet a vizsga előtt két nappal fedezett fel a tanító ur az ő zsebé­ben, határozottan kijelentette, hogy végleg visz- szavonul a tudományos pályáról s többet nem rectuvái. Miatta felfordulhat az iskola, ő ezen­nel bemondja a sztrájkot. Boldoguljon nélküle a rektor. Úgy látszik azonban, hogy a diplomáciai tár­gyalások mégis csak eredményre vezettek, mert az uj iskolai év elején Jankót ott láttuk az első padban. Sőt, amikor a tanitó urat kötelességei elszólitották s otthon elrendelte a gyerekeknek a csendes foglalkozást, Filadelfi ügyelt fel a dolgokra. Egy ilyen helyettesités alkalmával történt meg, hogy Kudlák kurátor betekintve a tante­rembe, mökatlankodásának adott kifejezést afe­lett, hogy a Katedrán a Filadelfi-gyereket ta­lálta. — To sa nepatrí, hamba, posmech! — Tört ki a felháborodás a tiszteletreméltó férfiúból. — Hát akkor tanítson kend, — szól s máris nyomja Jankó a krétát a kurátor kezébe. — írja föl, mennyi kamatot kér egy évre 10.000 forint után 8% mellett Mari néni magától? Aki ismerte azt a gyöngéd, szeretetteljes vi­szonyt, amely a farkasbányai kurátort anyósá­val egybefüzte, természetesnek fogja találni, hogy az Így megsebzett iskolalátogató úgy kifor­dult a tanterem ajtaján, mintha a fenti példát maga az említett hölgy irta volna föl a táblára, elébe. Nem csoda, ha ezek után a kis Filadelfi sze­repköre egyre veszedelmesen kezd kitágulni a falu közéletében. A képviselőválasztások Idején fehér ruhácská­ba bujtatva, egy remegő kisleány képében ő % mond köszöntőt s ő nyújt virágcsokrot a meg­hatottságtól könnyező jelöltnek. Este pedig a ki nem világított ablakokkal szemben ő juttatja ki­fejezésre a megtorló igazságszolgáltatást. Jaj lett annak, aki útjába került! A jámbor életű Súlyán Kata szilvaérés idején panaszt emelt Jankó ellen a községi bíró előtt. A bölcs ember eleve óvta a megkárosultat, han­goztatván: — Ne bántsd te, Katka, azt a Filadelfi gyere­ket azért az egy pár szem driszlavkáért. Bizony- bizony, rossz vége lesz a dolognak. Nagy zsi- vány az a kis Janó! A sértett azonban nem engedett s a szilva árát kénytelen volt a fiú anyja megtéríteni. Ám az így kihívott nemezis sem váratott so­káig magára. Hogy-hogynem, a faluban azt kezdték sut­togni, hogy a baptista hitü Katka asszony lám- paelfujás után szokta megtárgyalni Kukuk Mi­hály törökfalvi téritő apostollal az uj hit boldo­gító igéit. S Íme, mi történt? Gyönyörű szép őszi est volt. Ragyogtak a csillagok. Csak épp akkora felhőkény lebegett az égen, amelyik mögé a máskor oly kiváncsi hold el tudta rejteni sárga pofáját. Oly néma csönd borult az egész világra, aminő után csak a jámbor, istenfélő lelkek tudnak áhítozni. Ami két hivőnk: Katka és Mihály épp Salamon zsidó király énekeinek tanulmányozásába voltak elme­rülve, amikor irtó kakukolás hangzott le Kata asszony portája felől. Már vagy ötvenedszer szólt a szerelem mada­rának ébresztője a nagy diófa ágai közül, ami­kor a menekülő apostol úgy érezte ,hogy a ka- kukoló valami a nyakában ül s onnan veri föl éktelen hangjával első álmaikból az előrohanó farkasbányaiakat. Ha ezentúl valaki szent élettel merte Súlyán Kata asszonyt Farkasbányán emlegetni, elegen­dő volt az illetőre rákakukolni s egyszeriben vége lett minden apostolkodásnak. Elmúlt a tél, megjött az uj tavasz. Filadelfi a hatodik iskolaévet járta. S ekkor újból nagyot lendített a sors kereke életének pályáján. Végleg elszakadt szülőfalujától s a farkasbá­nyai iskolától. Elnyerték a kártyán. A nagy esemény valamelyik tanítói összejöve­tel alkalmából történt. Kende tanitó ur a kiutalt öt forint napidijjal zsebében sántára gusztált. Ellenfele, a podre­csányi Kovách, az egykori csendbiztos (hiába, a régi szerelem csak el nem hagyja az embert), veret. Két tizes van a kezében s ez a ferbliben sokat jelent. A harmadik lap egy forint. A negyedik öt s a vakon tiz, mondja ki hidegvérrel az ítéletet, akárcsak valaha a gácsí szolgabiró udvarán a szegény bugyiniak fölött. Kende barátunk állja a szép szót. Kezében két kilences, a harmadik a várva-várt makfilkó, a vigyorgó sánta. Egyszóval három kilenc. — Erre Becsben is adnak, pán rektor, — súgja oda az egyik kibic a fülébe s Kende min­dent megad. Kovách hatodik érzéke megtapintja a harma­dik tizes szélét s a többire már nem is kiváncsi. Hívok húsz forintot, töri meg a csöndet. Kende kétségbeesve tekintget maga körül, a nyereség biztos. Százhúsz forint vigyorog feléje a kasszá­ból. Mit csináljon? Nála csak öt forint van. Kovách hamar átlát a szitán. — Tudod mit, Palkó, — fordul Kende felé. — Pénzt nem adott a ieleséged. Legyen hát dupla vagy semmi. A kassza ellenében tedd föl Filadelíit. Szükségem van rá! Várom a tanfel­ügyelőt. Kende arca fölragyog. Két kilenc s egy sánta a kezében, ez stuck. — Tartom s megadom. Mi van érte? — mondja. Kováohnak szokása volt az ugratás s igy cse­lekedett most is. — Fele kasszára mutyizunk, — veti föl az ajánlatot Kendének. S csak amikor ez egy le­néző gesztussal nemet int, vágja ki ő is a há­rom tízesét a sántával. — Nohát akkor Rákó- czi-indulót! Katonabanda! így került Filadelfi barátunk a legelső ibolya- fakadáskor a podrecsányi iskolába. Külön bricskát küldöttek érte. A szerencsés nyerő bebizonyította, hogy ha a régi görögök nem sajnáltak száz ökröt föláldozni a tudomá­nyért, ő is szívesen küld el Filadelfinének egy üszőbomyut azért a tudományért, amelyet Jankó hozott magával az iskolájába. S nem is bánta meg! Március elején megkezdődött a tréning. Az elnyert diák minden kérdésre megfelelt, s az öreg preceptor napról-napra mosolygóbb áb- rázattal szürcsölgette csibukját. — Forgós teremtette — mondogatta gazda- asszonyának —, Dubovszká, ez a zsivány Fila­delfi megérdemelné, hogy minden este palacsin­tát süss neki szilvalekvárral. Meglásd, még me­dáliát kapok. így is történt! Amikor egy nem várt napon a tanfelügyelő Mátéfi Márton a járási főszolgabíró kíséretében meglátogatta az öreg Kováchot, úgy a tanitó, mint a gyerekek már kész műsorral és teljes betanítással várták. Filadelfi barátunk harminchat gyerek nevében irt, számolt és olvasott, mint a karikacsapás. Ki­tűnt az elsőévesek között, mint aki folyékonyan betűz, ir és fejben számol. A téli álmot alvó medvékről megható történeteket mesél s amikor az alkotmánytanra kerül a sor, igy vágja ki az iskola becsületét: — A mi járásunk feje nagyságos ó- és Egy- házasbásti Básthy Béla ur, akit az Isten nemze­tünk javára sokáig éltessen! Kovách tanitó ur int. — Éljen, éljen, éljen! — hangzik vissza a tan­terem minden oldaláról. A látogatás eredménye egy elismerő kézszo- ritás a népnevelés buzgó munkásának s egy valódi ezüstforint Filadelfi zsebébe. Két hónappal ezek után Kovách Alajos szol­gálatai elismeréséül ezüst érdemrendet kapott. Filadelfi barátunknak azonban ez volt utolsó szereplése az iskola padjai között. Ta­nulmányait befejezte. A szegény Kende Pál sokszor kereste, várta vissza tanítványai közé. Hányszor szerette volna vele elmondatni, hogy mit csinált Mátyás király Gömörben? Hányszor szeretnék mi is megnógatni azt a kerekfejii, okos kis gyereket, jönne segítségünk­re, valahányszor elakad bennünk a szó, a lélek. Ha nehéz köd üli meg agyunkat, szivünket, ha feleletet kíván valaki tőlünk az élet iskolapadjai között. — Mondd meg, Filadelfi! Folytasd, Filadelfi! Mint egykor a farkasbányai iskolában. Nem kélsz föl helyedről, hogy válaszolj. Né­ma röggé porladtál valahol a volhyniai mező­kön, S a rög az hallgat. (Vége.1 4

Next

/
Thumbnails
Contents