Prágai Magyar Hirlap, 1936. május (15. évfolyam, 101-125 / 3950-3974. szám)
1936-05-24 / 119. (3968.) szám
1936 május 24, vasárnap. 'PRXGAI-A^AGtAR-HlRLAIÍ 17 ■WIIWffliTtf A világ legnagyobb sakkozójának, Steinitz Vilmosnak centennáriumát ünnepli a sakkvilág Steinitz veteííe meg a modern sakkozás alapjait ■ Monsíré-sakké se menyek a centennáris évben Prága, május 23. A világ legnagyobb sakkversenyét rendezték meg az elmúlt esztendőben és az 1936. év tavaszi hónapjaiban Oroszországban. Tizennégy hónapig tartott a nagy küzdelem, amely egyedülálló a sakktörténelemben, amennyiben ezen a versenyen 140.000 sakkozó vett részt. Ilyen nagy tömeget természetesen egy versenyen indítani nem lehet, ezért a versenyzőket selejtező mérkőzéseken rostálták meg és a győztesek mind magasabb és magasabb csoportban játszottak. Tizenkilenc játékos került igy az élre, köztük egy nő, Olga Rubkova is. Ez a tizenkilenc játékos azután a magyar Lilienthal-Ligetivel együtt, aki versenyen kívül játszott, Moszkvában megmérkőzött a szovjet bajnokságáért. Az élre Lizdcin és Csebover került, fél egységgel mögöttük Konstantinopolszki és Ligeti végzett. A nagy moszkvai verseny Május 16-án, Steinitz születésének szá-| zadik évfordulóján újabb nagy sakkese-j mény kezdődött Moszkvában. Tiz kitűnői mester, köztük Lasker és Capablanca exvi-1 lágbajnokok, Flohr, a legutóbbi moszkvai verseny egyik győztese és Ligeti nagy versenyt kezdtek meg. Az öt orosz között is a legkiválóbbak szerepelnek: Botvinnik, aki a legutóbbi moszkvai nagymesterversenyt Flohrral együtt nyerte, Rjumin, Löwenfisch s a többiek. A verseny két fordulós lesz, vagyis minden mester minden ellenfelével két játszmában mérkőzik. Az első fordulót Moszkvában, a másikat Leningrádon ját- szák. A PMH napihirekben számol be a verseny egyes fordulóiról és ezekből a jelentésekből látható, hogy az öt orosz és öt külföldi mester mennyire kiegyensúlyozott játékerőt képvisel. ' Ez a nagyverseny azonban csupán egyik kiemelkedő, de nem a legjelentősebb sakkeseménye az 1936. esztendőnek. Beszámoltunk már a nottinghami világverseny előkészületeiről. Ez a verseny augusztusban kerül lebonyolításra és a rendezők méltán nevezik a versenyek versenyének, mert a 15 résztvevő között valóban a világ legjobbjai lesznek, köztük három exvilágbajnok és a tényleges) világbajnok, dr. Max Euw.e is. A müncheni sakkolimpia A nottinghami versennyel csaknem egy- időben Münchenben is sor kerül egy olyan sakkeseményre, aminőre aligha lesz egyhamar példa a sakktörténelemben. A müncheni sakk-kör 100 esztendős évfordulója alkalmából a német sakkszövetség nemzeti csapatok számára olimpiát irt ki, még pedig az eddigi olimpiákkal szemben az egyes csapatok nem négyes, hanem nyolcas csapatokat állítanak ki. Ez a verseny már külsőségeiben is egyedülálló lesz. Olvassuk a rendezés előkészületeit és megtudjuk belőle, hogy a verseny színhelye egy 6000 személyt befogadó hatalmas csarnok lesz, amelyet most épitenek. A nézők számára külön helyiség készül, ahol óriási fali sakktáblákon, viüanykap- csolás segítségével azonnal feltűnnek a lépések, amik odabenn a teremben minden egyes sakktábla mellett történnek. Hatalmas ünnepségek, felvonulások, élő sakkjátékok teszik impozánssá a müncheni olimpia kereteit. Hosszú évek óta nem volt a sakk történelmében olyan mozgalmas esztendő, mint a mostani. A nagy sakkeseményeket egész sereg kisebb jelentőségű verseny köríti. S amikor ez a legrégibb és legszellemesebb táblajáték immár százezres tömegeket mozgat, a sakkvilág kegyelettel adózik a világ legnagyobb sakkozója emlékének. Száz esztendővel ezelőtt, 1836 május 16-án született Prágában egyszerű kispolgári családból Steinitz Vilmos, a sakkzseni, aki a modern sakkozás alapjait megvetette és ezzel a sakkot a tömegek számára is hozzáférhetővé tette. Az első sakkvilágbajnok Gyönge és törékeny testű ember volt Steinitz, szükmellü és rosszlábu* mankóval > bicegett. Vöröses szakálla a mellét verdes- : te, de feljegyzik róla, hogy a homloka ma- ' gas és domború volt és e homlok alól cso- [ dálatos tüzű és elevenségü szem csillogott, i Éppen betegeskedése akadályozta abban, . hogy tanulmányait elvégezhesse. Prágában . járt középiskolába és Bécsben hallgatta a politechnikumot, de abbahagyta és ettől kezdve mint újságíró, főleg pedig mint sakkozó kereste a kenyerét. Játékereje hamarosan kitűnt. Első nemzetközi sikere az 1862-es londoni versenyen volt, ahol ugyan csak a hatodik dijat nyerte, de játékereje és játékvezetésének mélysége mégis általános elismerést aratott. Londonban telepedett meg egy ideig és innen járt a versenyekre, amelyeken sikert sikerre aratott. Anderssent tartották akkoriban a világ legjobb sakkozójának, Steinitz 1866-ban 8:6 arányban legyőzte és ettől kezdve ő a világ legjobb gyakorlati játékosa is. Legnagyobb sikere | az 1873. évi bécsi nagyverseny első dija. I s Nem volt ellenfele. 1884-ben Amerikába költözött és hosszú ideig távolmaradt a versenyektől, Uj csillagok kerültek előtérbe és sokan kétségbevonták az ő elsőségét, így került 1886-ban sor a Zuckertorttal való revánsmérkőzésre. Ez volt a világ első sakkvilágbajnoki mérkőzése, amelyet Steinitz nagy fölénynyel, 10 nyert, 5 vesztett és 5 döntetlen játszmával nyert meg. Ettől kezdve tiz éven át ő az első „hivatalos sakkvUág- bajnok“, „the Champion chip of the worid." A kor előhaladtával azonban gyakorlati játékereje egyre csökkent és a vetélytársak mindinkább ostromolták trónusát. Csigorin- nal még elbírt, két páros mérkőzésen győzte le, de az 1892-es meccsen már látni JePáris, május végén. Ezúttal például Aler- me urat, a híres párisi színpadi és filmszínészt kerestem. A ’akásán persze nincs, a városban el nem érthető, „tessék talán a „Théatre de Paris“-ban, ahol esténként fellép.“ A szokott roskatag párisi színpad csigalépcsők, sötét folyosók és félig nyílt ajtók mögött meztelenkedő hölgyek, végül öltözőjében a keresett művész. — Hirlap? Interjú? Van ceruzája? írjon hamar, mert öt perc múlva kezdődik a jelenésem. —- Kész? Tehát: Apám orosz volt, anyám bretagnei. Imádom a színházat és imádom a mozit és egyiket annyira, mint a másikat. Jelenleg egy „Secret de Polichinelle" nevű filmet forgatok barátommal, Raimu- vel. Itt esténként folytatom a „Noix de Co- co"-t és imádom a szerepemet, ezt a kedves, naiv alakot. A „Kermesse Héroique"- nak, a párisi szezon legnagyobb filmjének felvételeinél majdnem pecsenyévé égtem, mert rövidzárlat támadt, az ateiier kigyulladt, én pedig, szerepem szerint, guzsbakötve fetrengtem a földön. Izzadtam minden tekintetben. Imádom továbbá a bikaviadalokat és ezért nagyon örültem, mikor az „Aréne joyeuse"-t kezdtük forgatni. Kiderült azonban, hogy a vállalkozó nem reszkíroz • igazi bikaviadalt, így elestem egy szenzációtól. Most pedig kilencet üt az óra és várnak a színpadon. Ez a típusa az ötperces interjúnak edzett párisi színészekkel, akik naponta két színháziban játszanak és talán két filmatelier- ben próbálnak', ugyanakkor és úgy a szí-. hetett, hogy nem a régi, habár a kis ember mérgesen hangoztatta, hogy aki a szájába dugja az ujját, azt megharapja. Csak egy fiatal embernek kellett jönnie, aki átveszi az ő modern elveit és ezzel a fegyverzettel támadja meg. És jött Lasker és az 1894-es montreali meccsen ugyanolyan arányban győzte le őt, mint ahogy ő győzedelmeskedett Zuckertort felett. Steinitzot utolérte az öreg emberek tragikuma, — amely alól egyedül az öregedő Lasker volt mentes, — nem akarta elhinni, hogy a test gyöngülésével a szellem erőkifejtése is csökken. Most újból versenyezni kezdett és kereste a reváns alkalmát. 1895-ben és 1896-ban Moszkvában és Pétervárott az oroszok világbajnoki versenyt írtak ki a világ legjobb négy játékosa számára: Lasker, Steinitz, Csigorin és a feltűnt uj csillag: Pills- bury mérkőztek ezen. Mindenki négy játszmát váltott ellenfeleivel, az összpontok számítottak. Lasker 11 és fél ponttal lett első, Steinitz két ponttal maradt mögötte. Steinitz még most sem hitt a bukásban, revánSmeccset kért, ami 1896-ban létrejött Moszkvában. Lasker 10 nyert játszmájával szemben ő már csak kettőben tudott győzni, mig öt játszma döntetlen lett. A csapás annyira megrázta, hogy idegei összeomlottak és egy időre ideggyógyintézetbe került. De ez a szellem még egyszer fellobogott, az 1898-as bécsi Kaiser-Jubi- leum versenyen 19 résztvevő között kétfordulós versenyen a 62 éves beteg ember negyedik díjas tudott lenni. A tragikus vég Ezután a gyors és tragikus vég követkenészetet, mint az interjuadást iparszerüen folytatják. Tragikus szerep alternatív halállal és happy-end-del A Gaston Báty ismert nagytehetségü primadonnájával, a csodálatos Marguerite Jamois-val is igy beszéltem még a „Pros- per" valamelyik előadása alatt a felvonásközben. — Siessen — mondotta —■, mert mindjárt megyek meghalni. Hiszen tudja, hogy Malvina halála, akit leszúr szeretője, a rejtélyes fegyenc, a kluja a darabnak. Minden este gyilkosság áldozata lenni, magában sem tartozik eleven képzelőtehetségű ember számára a magasabb örömök közé. Hát még ha az ember külön helyteleníti is ezt a darabvéget! Tudnia kell, hogy eredetileg Malvinét nem ölték meg a darabban, hanem sorsa rejtély maradt; részévé vált igy az algíri „zöld város" legendáinak, melyekről a darab szól. Ez a misztikus befejezés jobban tetszett nekem. — Azonban ez nem felelt meg az iró intencióinak, ö megöfte Malvinát és én szépen meghaltam az első húsz előadáson. Addigra győzött az ellentétes felfogás a rejtélyes happy end-del és én a huszadik előadástól kezdve megszűntem a színen meghalni. A közönség azonban nem adott nekem igazat és minden konvenció ellenére láthatólag undorodott a happy endtől. Ezért az ötvenedik előadás óta megint minden este késszurást kapok a hasamba. Mondhatom önnek, hogy ez roppantul za-^ zett, elméje mindinkább elborult. Először elmegyógyintézetbe vitték s a neworleansi kórházból barátai magánintézetbe szállították. Milyen szomorú látvány volt az átszállítás. A csodálatos eszű kis embert csónakba rakták és ő nem vitt semmi egyebet magával, mint ócska sakktábláját, amelyet hóna alatt szorongatott. Néhány hónappal az átszállítás után, 1900 augusztusában meghalt. A modern sakk-sztratégia megalapítója Amit alkotott, az örökké él. Ő fedezte fel a sakknak azokat az elemeit, amelyeken a modern sztratégia alapul. Ő vette észre a gyalogállás jelentőségét. A gyalogállás szilárdsága a fontos a sakkjátszma megalapozásában. A figurák pillanatnyi előnytelen helyzete nem számit, a figura később előnyösen mozoghat, de a gyalog- húzás determinál, azt nem lehet visszavenni, javítgatni, ha a gyalogállás meginog, vége a küzdelemnek. Ez az elv az ő játékát csodálatos barokk-izüvé tette. Inkább visszalépett iegy már kifejlődött figurával eredeti helyére, semhogy gyalogállását gyöngítse. Ő találta meg a gyönge pontok príncipiumát: az ellenfél állásában fel kell fedezni a gyönge pontot ‘és arra kell fokozni a nyomást, akkor az ellenfél ereje felőrlődik. Amig tehát egyesek lelőtt csupán a megnyitásokra vonatkozólag voltak valamelyes princípiumok, amelyek lehetőleg a gyors figurafejlődésre vonatkoznak, addig Steinitz megtalálta a középjáték szilárd princípiumait is, amelyeket összefüggő sztratégiai rendszerbe dolgozott fel. Lasker, aki utána jött, nem volt úttörő, ő csak kiépítette ezt az örökségül kapott sztratégiai rendszert s a többiek is mind ezen haladtak tovább. Steinitz munkája nélkül a sakk ma is egyes zsenik kiváltságos játéka volna, Steinitz principiumaival felszerelve az átlagelme is magas fokra fejlesztheti tudását és képességeit ebben a nemes játékban* Ezért a teoretikus munkáért tartják joggal a múlt század nagy sakkzsenijét minden idők legnagyobb sakkozójának. Aki haladni, tökéletesedni akar a sakkban, annak Steinitz játszmáit s elveit kell tanulmányoznia. varó. Én a szerepembe mindig teljesen beleélem magamat és most azután minden este bizonytalan vagyok, mert más alak az a Malvina, aki meghal, mint az a Malvina, aki é'etben marad és most ingadozom mindig a kettő között... De most bocsásson meg: szaladok meghalni; legfőbb ideje. Cecsle Soréi és a karnaki sziinx Colettet, a nagy Írónőt, — ki a nyáron a legnagyobb titokban újra férjhezment egy Maurice Goudeket nevű úrhoz, aki erre tüstént sajátmaga is színdarabot kezdett imi, mig az újdonsült asszony a nász örömére feladta kozmetikai intézetét — abból az alkalomból kerestem fel ugyancsak egy music-hall színfalai között, hogy ott előadást tartott a saját életének írónői és színésznői emlékeiről. —■ Gratulálhatok visszatéréséhez a házaséletbe? Vagy visszatéréséhez a színpadra? — kérdeztem. — Az Istenért, —■ mondotta — egyikhez sem! Jegyezze meg, hogyha jót akar, „visz- szatérés*‘-ről sosem szabad beszélnie olyan emberekkel kapcsolatban, akik kétszer is túlhaladták az ominózus számot! — Mi az az ominózus szám? — Hatvan év és hatvan kiló felelte példás rövidséggel Colette. — Nem mindenki ily őszinte azonban — jegyeztem meg. — Cécile Soréi például .,. —* Soréi, az más —' vélte Colette. És aztán hirtelen: — Járt már Egyiptomban? — Jártam évekkel ezelőtt, — feleltem elcsodálkozva. — És kérdezett valamit a szfinxtől? — Biz Isten, nem! — Látja, Cécile Soréi intelüigensebb volt, mint maga. Ö merészen meginterjúvolta a szfinxet. Azt mondta neki: „Szfinx! Fogsz-e nekem felelni?" És a szfinx azt felelte: „Igen, mama!" —< Soréi nemhiába a leghalhatatlanabb művésznő; a szerénység nem tartozik hibái közé. Mikor Rómában vendégszerepeit és az újságírókat emelt karral fogadta, azok boldog csodálkozással kérdezték: „Hát ön. művésznő, szintén fasisztamódra köszön?" Mire Minős és Pasiphae leánya nagy fenPárisi színházi intimiiások Colefle kilói, Cecil Soréi évei és Charl es Laughfon bajusza A színfalak mögött elleste: Benedek Károly
