Prágai Magyar Hirlap, 1936. május (15. évfolyam, 101-125 / 3950-3974. szám)

1936-05-24 / 119. (3968.) szám

Újabb bonyodaimak előtt Az olaszok veszélyeztetik Franciaország afrikai érdekeit! 1 párisi sajté nyugtalankodik - H Bium-kormány első olasz-ellenes manővere - - A DzsibutM vasút sorsa maskodott. Annakidején helyeseltük, hogy bízzák Olaszországra az Abesszínia fölötti nemzetközi mandátumot, mert igy a valódi civilizációt vihette volna a szerencsétlen or­szágba, de Olaszország előnyben részesí­tette a háború eszközét. Senki nem tudja, hogy mit hoz a jövő, a zsilipek megnyíltak és a fejlődés kiszámíthatatlan. Az Echo de Paris szerint León Bimm az el­Deibos lesi az ui francia külügyminiszter P á r i s, május 23. Az Echo de Paris szerint León Blum Herriot végérvényes visszavonu­lása után a külügyi tárcát Yvon Delbosnak, a radikális párt kamarai frakciója vezetőjé­nek, a jelenlegi igazságügyminiszternek aján­lotta föl. Deibos állítólag már elfogadta a megbízatást. A radikális szocialista párt egyébként pénteken este ülést tartott, ame­lyen elhatározta, hogy fenntartás nélkül támogatja León Blum kormányát és meg­engedi tagjainak, hogy helyet foglaljanak az uj kormányban. Az Olasz Bank megkezdte mükedásét Add;s Abebában Addis Abeba, május 23. Pénteken az abesszin fővárosban megnyitották az Olasz Bank abessziniai fiókját. A bank kezdetben csupán az olasz államipolgárok érdekeit fog­ja szolgálni és az addis abebai európaiak banküzleteit bonyolítja le. Ugyanakkor meg­kezdődik az etiópiai bank likvidálásának munkája és az olasz szakkörök remélik, hogy az ügyet sikerülni fog hamarosan lebonyolí­tani. Pénteken az olasz hatóságok közölték, hogy az Abesszin Bank által kibocsátott bank­jegyeket a jövőben az Olasz Bank aranykész­letével garantálják. Az ui francia kormány összeállítása Párís, május 23. A radikális párt tegnapi hatá­jövendö francia miniszterelnök junius 16-án az uj külügyminiszter társaságában részt vesz a népszövetség tanácsülésén. Grenfben bizonyára alkalmat talál arra, hogy tisztáz­za Franciaország politikáját a különböző eu­rópai kérdésekben és megbeszélje a jövő munkáját. A lap egyébként megjegyezi, hogy León Blum uj kormánya valószínűleg junius 4-én alakul meg. rozata után tisztázódott a francia baloldali pártok politikai beállítottsága és a szocialisták kidolgoz­hatják kormányprogramjukat. A május 30-ra Pá- risba összehívott rendkívüli szocialista kongresz- szuson a program összeállitása meg is fog történ­ni. Az uj kormány egyes tárcáinak kiosztása va­lószínűleg pünkösdkor válik aktuálissá. Az uj külügyminiszter személyében még nem egyeztek meg. Herriot maga helyett Georges Bonnet-et ajánlotta. A radikálisok Chautemps-t javasolják, de ha őt jelölik akkor a köztársasági szocialisták Paul Boncour személyében ellenjelöltet állítaná­nak. Az uj kamara első ülését junius 1-én tartja meg. Ez az ülés formális lesz és érdemleges tár­gyalásokra csak junius 4-én kerül sor, amikor az uj kormány valószínűleg megalakul. A francia népfront hódol a commune emlékének Páris, május 23. A szocialisták, a kommunis­ták és a népfront többi tagja a radikálisok kivé­telével vasárnap délután a Pere Lachaise fala mellett nagy népgyülést tartanait, hogy az 1871-es commune áldozatai emlékének hódoljanak. A ra­dikális szocialista párt tagjai nem zártan, hanem mint magánemberek vesznek részt a hatalmas arányú ünnepen. Az Echo de Paris értesülése szerint a népfront junius 14-én ugyancsak nagy tüntetést készít elő az Elysee vidékén és a kamara előtt. Ezzel a föl­vonulással akar a népfront felelni a jobboldali elemek 1934 február 6-i parlament-ellenes roha­mára és egyúttal tüntetni a francia kamara mel­lett Angol gondok Prága, május 23. Az egyik ellenzéki angol lapban olvastuk né­hány nappal ezelőtt, hogy 1936 máris az angol politika legszerencsétlenebb évei közé tartozik. Egymásután érik a kudarcok és a csalódások a brit világbirodalmat s az angol szigetek polgá­rait még ma is kínozza a szégyenérzet, hogy egy kis olasz tanító, a haitalomrakerült Musso­lini megtudta alázni őket és keresztülhúzta dip­lomáciai számításaikat. A Londonból érkezett utasok mesélik, hogy a brit közvélemény előtt Mussolini alakja ma körülbelül olyan körvona­lat kap, mint száznegyven évvel ezelőtt a nagy Pitt idejében a kis korzikai hadnagy, Napóleon alakja kapott. Akkoriban mélyen megrendítette az angolokat, hogy az ismeretlenség homályá­ból előbukkant hadvezér nemcsak dacolni mert Angliával, hanem gyakran megadásra kényszeri- tette a birodalmat. Azóta Nagybritánnia a ha­talomnak és az erőnek szédületes arányú fejlődé­sét futotta be és egy évtizeddel ezelőtt talán még elképzelhetetlenebbnek tűnt, hogy valaki sikeresen ujjat húzhat Angliával, mint Napóleon idejében. Az angolok féltették gyarmataikat az amerikaiaktól, a németektől, a japánoktól, eset­leg a franciáktól, de hogy a Földközi tenger vi­dék legföldhözragadtabb népe, az ötven évvel ezelőtt még alig számitó Olaszország váljék a legveszedelmesebb és egyúttal a legeredménye­sebb ellenféllé, senki sem gondolta. Az a kudarc, amely az abesszin konfliktussal kapcsolatban az angolokat érte, nemcsak a brit politikában okozhat változásokat, hanem mélyen megrendítette az angol lelket is. Vilmos császár hatalmi ideje óta nem szállottak annyira ma­gukba az angolok, mint ma és a szó szoros ér­telmében szégyenük, hogy ilyesmi megeshetett ivelük. Az alacsonyabbrendüség érzése minde­nütt betegség a politikában és az ellene való lá­zongás gyarkan végzetes lépésekre ragadtatja a nemzeteket, s szemmelláthatóan az alacsonyabb- xendüségnek érzése már a büszke briteket is megfertőzte. Mussolini lidércként fekszik az an­gol lelkeken s talán a lelki pánikban már eltú­lozzák jelentőségét. Valóságos üldözési mánia fejlődött ki Londonban, a nép rémeket lát, a Város tele van álütólagos olasz kémekkel és ágensekkel, a közvélemény mindenkiben ellen­séget és rosszakarót lát s ez a nyugtalanság va­lóban olyasvalami, ami nem méltó a higgadt és nyugodt angolokhoz. Nem hihetjük, hogy az afrikai olasz győzelem tényleg oly végzetes a brit impérium szempontjából, mint az uj angol politikai pánik hangoztatja. Nem hihetjük, hogy Mussolininak egyetlen célja volna: megtörni a brit hatalmat és elvágni az Indiába vezető utat. E napóleoni fantáziák távol állnak az olaszok reálisabb célkitűzéseitől. Hogy a dolgok Abesz- sziniában oda jutottak, ahová fejlődtek, az an­golok hibája, akik kellő pillanatban nem tudtak helyesen cselekedni, s talán hét hónappal ez­előtt még Mussolini sem tudta, hogy az elhibá­zott angol politika következtében győzelme eny- nyire teljes és általános lesz. A keletafrikai háborút nem Mussoüni napó­leoni zsenialitása nyerte meg. Annak idején a porosz-francia háború után mondogatták, hogy a háborút a német tanítómesterek nyerték meg, most azt mondhatjuk, hogy Abesszíniában az olasz kubikusok diadalmaskodtak. Az olasz kis- nép erényei váratlanul teljes ragyogással kibon­takoztak. Évtizedek óta az olaszok voltak a legjobb ut- és vasútépítők Európában s e békés kiválóság most megteremtette gyümölcseit. Hangyaszorgalommal, a kegyetlen idő borzal­maival nemtörődve építették az olasz kubikusok az utakat Addis Abeba felé s kizárólag ők tet­ték lehetővé a gyors előnyomulást, az utánpót­Párisv május 23. A párisi lapok szombati számaikban val'ószinüleg felsőbb utasításra sokat foglalkoznak az abessziniai francia érdekek védelmével. Pierre Miile, a híres gyarmati szakember az Excelsiorban kifejti, hogy az olaszok Abesszíniában közvetlenül a francia határ melllé kerültek és a helyzet annál veszedelmesebb, mert Mussolini a négus elutazása óta Abesszíniát gazdátlan földnek jelentette ki, amelyre nem vonat­koznak a régebbi szerződések. Ilyen körül­mények között föl1 kell vetni a kérdést, hogy mi történjék az 1906-os szerződéssel és mi pótolja az elveszett francia előjogokat? Franciaország a Dzsibuti körüli 80 kilomé­teres sivatagra van utalva és fontos vörös- tengeri pozíciója elveszett, ha a magasan fekvő abessziniai fensikon nagyobb katonai erő fejlődik ki. Dzsibuti a francia hadiha­jók, kereskedelmi hajók, repülőgépek és tengeralattjárók egyetlen menedéke a Mar- seille-ből Madagaszkárba, Saigonba és Indochinába vezető utón. S ezért nélkülöz­hetetlen fontosságú francia szempontból. Az Oeuvre ugyancsak nyugtalanítódik a Francia Szomáli-föld sorsa miatt. A fran­cia gyarmatbirodalom egyik legfontosabb pontja Dzsibuti, mert biztosítja az össze­köttetést és mindent el kell követni megvé­désére. Ha Franciaország elvesztené ezt a kikötőt, föladhatná távolkeleti gyarmatait. Dzsibuti jelentősége az Addis Abebába ve­zető vasútvonaltól függ. Az olaszok min­dent el fognak követni a vasútvonal meg­vásárlására, vagy előkészítik a vasút átve­zetését az olasz Fritreában fekvő Asabba, Ha ez megtörténik, Dzsibuti elsorvad és gazdaságilag jelentéktelenné válik. Az „YüerH-civ. Sízácf6“ győzőit Herriot az Ere Nouvelle-ben rendkívül érdekes cikket ir a helyzetről. —• Az Yperit-civilizáció ismét diadal. I lás megszervezését. Anglia ne vádolja Olasz­országot és főleg Mussolinit napóleoni álmok­kal, mert ebben a háborúban nem a hadvezéri zsenialitásé volt a döntő szó, hanem a kisembe­rek munkájáé. Európa szempontjából az sem a legiidvösebb dolog, hogy Edén a nagy Pitt szerepében tet­szeleg s mint ahogy politikai őse annak idején céljának Napóleon megsemmisítését tűzte ki, úgy igyekszik most ő mindenáron leszámolni Mussolinival. Az angol politikát kudarc érte, ezt előbb-utóbb kénytelenek lesznek belátni a londoni miniszterek is s a kudarc most azáltal nem tehető jóvá, hogy tagadják és erőltetik ki­reparálását. A világtörténelem egyik legszőr- nyübb eseménye volna, ha néhány angol mi­niszter tökéletlensége és rövidlátása miatt Euró­pát betaszitanák az újabb háborúba, csak azért, mert az angol miniszterek nem hajlandók belátni sen be akarják bizonyítani, hogy mégis nekik volt igazuk, hogy nem engednek, még hogyha százezer és százezer távol álló ember életébe ke­rül is az önigazolás. Nem hisszük, hogy a népek egészséges ösztö­ne kiszolgáltatná magát egyes angol miniszterek önigazolási játékának. Az Olaszországgal nem rokonszenvező erők is helytelenítik az angol magatartást és Moszkva például váltig hangoz­tatja, hogy az abesszin ügyet a befejezett té­nyek alapján likvidálni kell, hogy Európa hozzá­foghasson az afrikainál nagyobb problémák el­intézéséhez és végre tisztázza a népszövetség és Németország ügyét. León Blumék ugyanilyen hangot pengetnek s így megvan a remény, hogy a kibontakozás mégis megtörténik. Szinte azt mondhatjuk: szerencsére Angliának nem egyet­len gondja Abesszínia s a többi kérdés talán mégis eltéríti afrikai csökönyösségétől. Paleszti­nában az arab világ föllázadt a brit hatalom el-, len s tudjuk, az arabok közt milyen veszélyes következményekkel jár az, ha valahol egyszer kitör a nyugtalanság. A pánarab mozgalom má­ról-holnapra megerősödhet, általánosodhat, el­öntheti a közeü keletet Palesztinától Egyipto­mon át esetleg Marokkóig. Ugyanakkor a flot­taproblémák is kínozni kezdik az angol admira- litást. Az orosz—angol flottatárgyalások éppen a napokban kezdődtek meg s a britek csak most látják, hová jutottak azáltal, hogy a németeknek megengedték az uj flotta kiépítését. Az oroszok ma ugyanolyan flottát követelnek, mint amilyen a németeknek van s a szovjet tengeri megerő­södése ismét csak kisebbé teszi az angolok fö­lényét az óceánokon. Nem véletlen, hogy a megriadt Baldwin-kormány Hoarera akarja bíz­ni az admiraÜtás vezetését, mert bizik abban, hogy a nyugodt és megfontolt politikus, akit az idők irtózatos módon igazoltak s ma kétségte­lenül Anglia egyik legnagyobb tekintélye lett, he­lyes és célszerű módon intézi el az ügyeket mnjd ezen a téren is. tévedésüket, mentik a menthetőt és csökönyö­Mai számunk a Képes Héttel 24 oldal — M T- Kg I XV. évf* í3968) szám ® Vasárnap « 1936 május 24 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed- Szerkesztőség: Prága II., Panská évre 76, havonta 26 Kő., külföldre: évente 450, A SzloVCTlSzkÓi és TUSZinSzkÓi mdgUarság ulícel2, 1L emelet ® Kiadóhivatal: félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ke. ® .... 0,7 ö Prága II., Panská ulice 12, III. emelet, fl képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. politiJcCLl TLCLpÍl(ipj CL • * TELEFON: 303-11. ® ® Egyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.-Ki. r r SÜRGÖNYC1M: HÍRLAP, PRfiHfl.

Next

/
Thumbnails
Contents