Prágai Magyar Hirlap, 1936. május (15. évfolyam, 101-125 / 3950-3974. szám)

1936-05-21 / 117. (3966.) szám

•inBjiuipzs qpfSoj jaq^aníjpd

IBiuuipzs qqaspi b npjn SaXj^q saXSa uapujw •efiozp.iqy wiSbaoi b Sipad saSjuiiajd Ot « ‘jsozaAajaq e so$z b ‘i9A!A b sQ-£I B ‘toAiAeXpipj iBiduijio zb sa-jg b ‘;9jaA£iaia3 sb-§ b ‘jpSnjBpqBi so-9 b ‘jpiSnnui sa-p b ‘jzspuiot saSiuuajd £ y 'in mnpsooq jaqaSaXi^qji?! -uia Ejsod jauiau b i9qEuiiEqiB cuiuiiio *jx opopzaq naquíiiag °9-l snjzsnSnB zy

................""»■""...ii'"""i"..iiii|i„"i"l".lin„"i"i.„.iii"„"iii,.,iini...

•}

9>[3.iaomo qaq-9ia.fi? b quuiiqBj CBqq'Eqiu exfSo B^ozy -eCpnx naddp i.ooqu ‘jaioq b ham xpaA Í®n gp qjniaqp 9i {OJízssain qBZBqtqApq b hfSaxu mán ja aisajníi? aqqo; Bqos Áhoq ‘qiAÜo púim üBqiBS-Bni B^pB^oj sí “apj; ••p&zaqiuez'Bq uaq -zsaSa iqB ‘qoA Sopjoq 93 'Hoppj aiiera ívj js>i qajjnqauaui ap oj^ íÍjejjoa uaqqa9aA9> |a’\pqaq jbui s — jddoq ‘ddoyj; — •Ájpqiuq a;aqaj b qnCpzoq ej wodBSO íuaqzsoAjazs ■jjani ‘^UBqTB^i'ioj raan nBqnozB qBAOj, jS'ppifiín b za bC^íub^ lyj :ajasa[0pnaj jaouio-Bj..iBzin b ‘azgiad ‘aqpzaq luznq qosöni b ‘uipjjo zb papadajaqej Sara jazaqajipfi? y ‘ ’ • sazaqappA qqol'Sej b itpssopBAp zb }iaj\r qspqiSB^n zb iq uipu — ipjajuzun — qjndarjoj sí 9 jbzzu 6 IBzsfBq 90jpj;aq qaqamadara jjozb ‘B-njpq -ui.qnj b qosauB.iBdB.1 UB}zy 'UBin qozoApj. b ueojaASaui bj^Ouuioui — jqojDuojog —

•Joa}ZS8A ipBiBin nzsCBqpSnajj yusQ •uaiÁnuam'ejEA qaqpaq -aiaqjoj axiazsÁ^a s qaiqqo'} b qpqpA qatr-jaf xzg •prndo.ijoj &A®annio ^aÁSa 99 jíjf'pq-ni B^zoqaqpnai st ipatrjOBji'pXir b uaqzQjf

•zqae^ {83Ap gx ‘sonpp saiAoufBH

■Bpsq qnij b Bpo jpf uian

£BS3B5j b jigq uaqsaznj y *ífBq qojnq pxpz upfjiBd qB^Bd ‘piBdqBjed siq b ipm soSubH

•qanpginj j^pS b jpin uaqpziA 9; y *3f®“niPISz JJ9iíS»q b ‘qBUZopBqBí qaiíSna •BJ9X B u?zs raan pgq juiqnaiaSSaH ‘B1ÍI9S b Saui ‘aqsaaj b ipra uba wi

‘VA190 V XXI

v^ASipg ‘aaAp g ‘9izsin ioxbt

•BAXBSniq qniBp y 3JBUJJEZS neqqBiB A

‘baSoíCSbj i9»dBU y ^BuSoiIISa JJpS3B5JpBA

•Xíbib aiadpospui ÁSg BÍdBJna Bij y ‘jBiBq b qBupij aqpqzspj {zsiAig

*B]4BIB BASOII183

qiI>líSI9 B2SÍX V

‘BJqBiBq B Bqajq

dnsaaj sí líjpiis y

qoqBsa Bippjosa y ^BSn Bfp^jnq y ‘lojEp aAZsaisAan uaqn| b spA'inS y

Ö 'XBiBq B IBA9I9H

EfSoiSara zspiBq V V;bib qpj zspiaSaq B^inS 9ioduio[o>i

qoqEiBpBí ‘ípqsnx IBApSBUI pBSBJ'Sg ‘Xo;iBd b bssouií}}

Binpiinq bzsíx V 'VrXHVd S3 VZSIX V

•BS^ig ‘saAp oi ‘9qíPII qapSiog

•paSpx Spm Sara uos;ibx Bqos uoASbu irajsi pf y : pa;ig qunzoqppiuj ‘BqsmuBraASBM ‘jaSSai ‘a^sg •qoniBA iBipjpso sapg ‘lajpaiqaioi jobiui ‘jaSSag ‘quniBt uaÁSaqffnqpg ‘ipxpnqajai BqASoq ‘a;sg •jjunjEu zssi poS[op 9f ‘zssofia BqASoq ‘Sara ponBq raafq •qnniBA uoASeu ‘iioASb^ ‘qupqsnuxBraASBíq ‘qupzzoq aiaAQ

*X3N3Z0

•paiag ‘b^uoji ipnxoj^

•qazsai BAupa[siq saniiapaSua Sipnitn ASoh ‘Sara xuouozsoq ibzzb xpSpspf uipAnB pp •uiejpbSoj sí Sara ‘qazsai 9Í jnjuaza ASo{| ‘uiBxdBq sí ;oq9sa ASa upxn s^jbabzs y •jpAn'pai ajzpu lax^axaiazs p sg ‘jpqnAuB uiajiojnozsojnaj sí ng •BJdBn a quniopnoS jbaaizs uh

‘BfdBU qpAnB ZB J[OA dBUip8BA

‘NYrdYN MYANV ZV •BSwrg; ‘S9A9 gx ‘JOPu9S ^®PnzS

:BX^0^pi.0f ipqq'pAotzg *w *y :Bqii

•quninpiad bjouex sioAq ejp;jaq-ÁSa nufpAiipnira sg ‘quninAjnj urán ira tzja XPX9n uaA[j ‘izs-[zs-izs-tzs

•Sosaioq b ;uaiBpo pBqqndSaui pfBin ipxsfXaAaK ‘qosan; "b iprn íbíSubh BfioioqBAS uo[Bpioqraoa

•upj b ipra qiIÍ^N S-piiA ipqaj np;uara xn zy ‘npdjinx aqzsnq y ipra xxonAniq uaqqajiaq y

•jxopipp aq Sbob^ Bqiqoqsi zb auiazsdBíií ‘jozaui b ijízsia ‘ipiiuojo zb qipoqsopaoo

•sbuiibSiozs uaAxira pnij\[ ;sora qpip b ASoq ‘BX^BiSa^ •zsbabx dpzs b jjofSaRi ‘qaqaiaAS qa|afiniQ

"ZSVAVX V

•paAnaqiag ‘aquag BjiBg

'aAnpjamazs pSonisoAnno^ ‘aspxaAau qpAnB sapg ‘bAub Sopioq ‘ozapnaAJQ ‘bAub qos b xjoa qqazsSai 3Q

•pidaiazs spj qos b xioa dpzg ‘pia qimxpB joqBJBpuizs ‘x;ozeiiui jio SaiasqauiiaAQ ‘^0119 PBduizs ;;ozoq qazng

•sí JBpBui b Sara xiaqang ‘sí jBSnsdBQ e xia^aAax ‘XloqSp qaq b ;;oSoASBiqnBg ‘goA dauun dpzs ‘ojauiaiag

•aiaraoio qupAnB sapg ‘aípdannn BfdBU qBAny ‘nBqiBj npj B qnASaqASg ‘uBfjiEd qB)Bd ‘uaS^A njEg

‘VfdVN MYANV

nrsvui X021VADWH sni

— I£S ~

— f€S —

— 530 —

C I N C É R E K

Irta : MAJTHÉNYI GYÖRGY.

53S

MÓKA

A Kerefcerdö hőseincéreinek vezére, Ren- gőbajszu, összehívta egy napon a kereker- dőbeiieket egy kis tanácskozásra. Jöttek is szép számmal. Egy régen kivágott .tölgy széles tönkjén foglaltak helyet és nyüzsögtek, amint ez a rovaroknál már szokás. Né- hányan a szomszédos sarjlhajtásokra telepedtek. Általában igen álmos népség voltak.

A közeli fa ágáról mókus fütyült le a tisztelt társaságra:

— Hölgyeim és uraim, nincs szükségük ügyes rendezőre? Félvéka dióért olyan parádét csinálok önöknek, hogy sose felejtik el!

— Ugyan, te szeleburdi! — felelték neki. — Tudod is, hogy mi a rend!

Dolmányos varjú repült el felettük.

— Kár, kár! Kár .kár! — kiáltotta.

— No, ha kár, akkor menjünk odébb egy házzal — mondta a mókus és továbbhurcol- kodott.

Ekkor már jött is Rengőbajszu. Jobbról is, balról is két futrinka cipelte rettenetes bajszát. Hü, micsoda bajusz volt ez! Nemcsak a Kerekerdőn, de messzi vidéken tudtak róla és minden iskolásfiu azon törte magát, -hogy Rengőbajszut a spirituszos üvegébe keríthesse. A eineérek hódolattal bámultak rá és azt suttogták maguk között, hogy valami titokzatos kenőccsel kezeli az öreg, némelyek pedig még azt is tudták, hogy a kenőcsben a csigaháj a legfontosabb elem. Próbálták is ellesni a receptjét, de eddig senkinek se sikerült.

Rengőbajszu nagy méltósággal foglalta el helyét a pódiumon, bevezetésül megsodortatta bajszát a futrinkákkal, aztán kráko- gott vagy kettőt és igy szólt:

— Kérem a gyászolókat, hogy az el6ő sorokban foglaljanak helyet! .

Most tűnt csak ki, hogy mennyi a gyászoló! Nők, férfiak, lányok, fiuk, fekete karszalaggal jártak és teli voltak keserves panaszokkal. Mert nehéz idők jártak a cincé- rek népére: a gimnázium negyedik b) osztálya kiránduláson volt és rávetette magát a eineérek népére. Persze, előzetes hadüzenet nélkül. így aztán mindenkinek jutott legalább egy a spirituszos üvegébe. Apákat, anyákat, gyerekeket sirattak most a megmaradtak és azért gyűltek össze, hogy megbeszéljék, mint lelhetne máskor az eféle támadások elől sikeresen védekezni.

Rengőbajszu a.rra kérte a gyülekezetei, hogy elsősorban azok álljanak elő, akiknek különleges panaszuk, vagy elfogadható ötletük van.

*

— Kérem — jelentkezett egy faragócin*

cér — azt ajánlom, furjuk járatainkat mélyebbre a fatörzsekben.

— Ha nem volnék álmos, akkor most nagyot nevetnék! — mondta a szomszédja. — Micsoda beszéd az, hogy furjuk mélyebbre? Nem tudja kegyed, hogy fekete harkály is van a világon? Az úgy kipiszkálja kegyedet a mély járatból is, hogy sose pödri ki többé a bajszát!

A szomszéd meglepődött ettől a támadástól.

— Kérem, én csak a gyerekek előli védelemre gondoltam — hebegte.

— A gyerekek legföljebb egyszer jönnek ki évenkint! A fekete harkály meg állandóan utánunk jár . . .

— Na és a tövisszúró gébicset se felejtsük el! — szólt közbe hátulról valaki. — Tegnap az unokaöcsémet húzta éppen karóba . . . Képzelhetik, hogy milyen jól érzem magam!

Egyre többen zümmögtek és cincineztek. A mókus megint ott ugrált a fölöttük terebélyesedő lombok közt s hol le, hol felszaladt a törzsön. Eköz'ben lombos farkával közéjük söpört egy aranypóros nyárfa- cincért.

— Pardon, ha zavarok — mondta udvariasan. — De nem jószántomból potyogtam ide-. Még nem aludtam ki magam . . . ugyanis, én éjjeli cincér vagyok — és nagyot ásított.

Erre Rengőbajszu is ásitozui kezdett s az ásítás átragadt a többiekre is. Hü, de unalmas társaság volt ez!

— Hát senkinek sincs indítványa? —- em* berelte meg magát végre Rengőbajszu.

— Kérem — szólalt meg egy vékony hangocska —, nem messzire pompás ölfát tudok. Nagyszerű kávéház az! Két tücsök hegedül ott naphosszat, kitünően elszórakozhatnánk.

A gyászfátyolosak nagyon haragosak lettek erre az indítványra.

— Hát nincs önnek lelke? Nem gondol már azokra, akik spirituszba kerültek?

A kérdezett a bajszához kapott s igy szólt:

— Nézze, úgyis olyan szomorú az életünk. Egész nap, egész éjjel csak üldögél lünk a sötét járatokban, és néha-néha, amikor kisüt a nap, kirepülünk egy pár percre... Úgy gondolom, ha most odaraennénk és megkérnék a tücsköket, talán valami szép, szomorú nótát húzhatnának.

KEMÉNY ÁGY.

A kis cserkészek a szabadban táboroztak. Este sátrat vertek és gyepre fektetett takaróban aludtak. A fekhely kemény volt, nem olyan, mint az otthoni puha ágy. Az egyik gyerek reggel megkérdezte társától:

— No, hogy aludtál?

— Köszönöm, elég jól — nyomogatja a derekát a megszólított, — hanem néha föl kellett kelnem egy kicsit pihenni.

A PAPAGÁLY.

Egy fiú csak a kanárit ismerte a délszaki madarak közül. Mikor egy alkalommal egy zöídszinü papagályt látott, felkiáltott:

— Nini, egy éretlen kanári..

FUTBALLSZAKÉRTŐ.

— Hagyan végződött a ladbarugómérkő- zés?

— 0:0.

— Érdekes. És mi volt az eredmény a félidőben?

RÁDIÓ.

Egy család rádiót vásárolt. A mama és az icipici kislánya nézegetik a rádiószekrényt. A kisgyerek még sohasem hallott rádiót. Mikor a készülékben egyszerre csak egy férfihang kezdett beszélni, a gyerek igy kiáltott fel:

— Jaj, anyukám, szegény papa beleszorult a szekrénybe.

JÓL TUDJA.

Legeza Tivadar mókája.

A tanitó magyarázza: „A számrendszerünket az araboktól, a naptárrendszerünket a rómaiaktól, a bankrendszerünket az olaszoktól vettük kölcsön. Ki tud még néhány példát említeni?”

Gyula vállalkozik erre.

— Én tudok! — A kávédarálót Nagyék- tól, a palacsintasütőt Földeséktől, a gyermekkocsit meg Gáspáréktól kölcsönöztük.

MAGYARÁZAT.

— Mondd, Erzsiké, hogy lehet az, hogy este öt sütemény volt ezen a tálon é6 most, reggel csak egyet látok?

— Úgy, hogy éjjel, a. sötétben ezt az egyet nem vettem észre.

mókás kérdések.

— Miben hasonlit a könnyen hivő ember az ajtóhoz?

— Mind a kettőt becsapják.

— Miben hasonlit a tizkoronás a katonai őrséghez?

— Mind a kettőt felváltják.

KIS LEVELEK

Lator László. Mesét is lehet küldeni. Ha jó lesz, leközlöm. — Prohászka Marcell. Néhány rejtvényedre nemsokára sor kerül. — Koltay Magda. A 65. számú rejtvények megfejtését későn küldötted. Neved ezért maradt ki a megfejtők névsorából. — Per- jéssy Eszter, Liska Erzsébet. Fölvettelek a megfejtők táborába. írjátok meg pontos címeteket 6 azt, hogy hányadik osztályba jár-* tok. — Komjáthy Tibor. Lapod későn érkezett, ezért maradt ki neved. — Csery Ilus. Kérdéseidet ismételd meg s a legközelebb válaszolok neked is.

MEGFEJTÉSEK

A 66. szám rejtvényeinek helyes megfejtése:

Keresztrejtvény: Felelet, őzi, ki, ir, terem, r. t., al, ágy, mogyoró, fák, lő, ezeregy. li, túr, itt, ima, ág, ■ yo. — Nagy Géza rejtvénye: Kőrisfakarika. — Kenessey Csaba rejtvénye: Fiú, ung, gáz, zab, bab, bor. — Legeza Tivadar rejtvénye: Félegyháza. —

Haupt-Stummer Werther rejtvénye: Olaszország. — Kenessey Ildikó rejtvénye: Csöbörből vödörbe. — Minarovits Sasa rejtvénye: Aladár, levél, avar, dér, ál, r.

A rejtvényeket helyesen fejtették meg:

Árvay Pali, Altstádter Ma^da. * Baka Mancika, Bujanovics Mária, Bors Béla. * Csery Hús, Csiffáry József, Czere György. * Fis Cher Kató. * Griinfeld Regina, Gáthy Éva. * Herczeg Alice, Horkay Judit. * Jan- koviclh Imre, Jankovich Médi, Janda Ló- ránd. * Koltay Magda, Kern Mária, Krizso- vic6 Anna, Komjáthy Tibor, Kajtár Kálmán, Kenessey Ildikó, Kenessey Csaba, Kemény Zoltán, Kövér Rózsika. * Lator László, ifj. Lator István, Liska Erzsébet, Legeza Tivadar. * Mág-ory Juci, Molnár Ilonka. * Pálka Magda, Prohászka Marcell, Papp Kató, Perjéssy Eszter, Pető Irénke, Pénzes Joákim, Pénzes Danika. * Rozlosnik Bözsi, Riszner Jenő, Riszner Karcsi. * Sült Tibor. * Szecsey Klára. * Yácz Nóra. * Zirkelbaoh Dóra, Zirkelbach Tibor.

Sorshúzás utján az első dijat Griinfeld Regina, Móra. „Hol volt, hol nem volt" cimii könyvét, a második dijat Csiffáry József, Rákosi „Elnémult harangok11 cimtt könyvén nyerte.