Prágai Magyar Hirlap, 1936. május (15. évfolyam, 101-125 / 3950-3974. szám)
1936-05-14 / 111. (3960.) szám
4 1936 május 14, csütörtök. A cseh nemzeti szocialisták elejtették Hrusovszky képviselőt Utóda Lukác Emil Bolesláv, a költő lesz? sodtak el. Ma annyi az adósság, hogy ezt a jövő nemzedékek se képesek törleszteni. A szlovák néppárt álláspontja Dr. Fritz szlovák néppárti: A szlovákok számára az államvédelem önmagától értetődő dolog. Csak a kormánnyal szemben vagyunk ellenzékben s nem az állammal. Államunk biztonságát csak saját erőnk garantálhatja. Az államközi paktumoknál nem a szavak fontosak, hanem az, hogy a szerződő államok mögött milyen haderő áll. Hogy szlovenszkói probléma létezik, azt Milota előadó is elismerte. Ezért hálásak vagyunk, mert küzdelmünk jogosságát igazolja. E probléma az állam ügye is, amely előtt háttérbe szorul egyesek és politikai pártok érdeke is Az autonómiát kizárólag a csehszlovák állam keretében követeljük. Hogy ez nincs az államegység rovására, az kitűnik az alkotmánylevélből, amely Kárpátaljának önkormányzatot biztosit. — A megbizhatatlansági intézkedések elégtelenek, mert nem zárják ki a visszaélések lehetőségét. Meg kell akadályozni a hivatalos hatalommal való visszaélést. Ehhez nem elég az általános büntető törvény. Kivételes törvényt kivételes büntető szankciókkal is el kell látni. Megállapítandó a hivatalos hatalommal visszaélő járási főnök anyagi felelőssége. A 19. §-t a szlovák népipárt nem fogadhatja el, az államvédelmi törvény többi intézkedését megszavazza.*— A vegyes katonai-polgári bíróságok intézménye megalázó a polgári bíróságra, aláássa tekintélyüket, becsületükhöz nyúl. Horák cseh iparos azt kérdi, hogyan volt lehetséges határaink átlépése német katonák részéről. Lengyelország felé határaink számos helyen házakat is két országba helyeztek. így Gorgol nevű tescheni polgár házikójának egyik fele Csehszlovákiába, a másik Lengyelországba esik. Vlk cseh iparospárti után még Müller (német szociáldemokrata), Selmec (agrár) és Dytrich (nemzeti egyesülés) szenátorok szerepelnek a szónoki listán. Majd az előadók tartják meg záró szavaikat s a szenátus mind a három javaslatot az esti órákban megszavazza. A legközelebbi Prága, május 13. A cseh nemzeti szocialista Ceské Slbvo egyik legutóbbi számában közölte, hogy a párt szlovenszkói osztályának végrehajtó bizottsága sürgette Hrusovsky képviselő ügyének elintézését. Cseh nemzeti szocialista körökből szerzett értesüléseink szerint az ügy lényege az, hogy a tavalyi választások előtt Hrusovsky kötelezte magát, hogy egy éven belül dr. Lukác szlovák költő javára lemond mandátumáról s ezért a Csehszlovák Dunai Gőzhajózási Társaság elnökségiével kárpótolják. Ezért támadta a cseh nemzeti szocialista sajtó rendszeresen a Dunai Gőzhajózási Társaságban uralkodó állapotokat. A helyzet 1935 decembere óita megváltozott. Azóta Hrusovsky saját pártjában oly helyzetbe került, hogy most lemondását a hivatalos pártlap is sürgeti. Értesüléseink szerint Hrusovsky nem hajlandó képviselői mandátumáról lemondani, mert a választás előtti egyezség második része még nagyon kétes. Ezért Lukác költő még bizonytalan ideig várni kénytelen a mandátumra. világot a cisefti nieanizie'ti szocialista párt április 19-ém Zsolnán megtanított szlovenszikói országos konifiereiniCiájárói Ikiadioht jelentés, amely egyebeik között a következőiket tartalmazza: A cseh niemzeitii szocialista pártinak 1936 április 19-é;n Zsolnáin tartott országos ikonfeiriemiciája keserűiéin állapítja meg, hogy a központiból nem jelentek meg a felelős tényezőik. Az országos koinfieineincia tudomásul veitte, hogy Hrusovsky Igor képviselő visszavonul a pártban való működésétől és nyomatékosain követeli Hrusovglky ügyének sürgős elintézését, mert az ő tétlensége súlyosan terheli a párt másik két szioven- szlkói töirvémyfhiozóját. A Poiedmi List ehhez a hirihez a következő kommentárt fűzi: Az a tény, hogy a párt napilapjában minden komolyabb indok nélkül követelik Hrusovsky képviselő ügyének sürgős elintézésiét és képv'iselőli mandátumától való megíosztását, a pártban lévő anarchiának kétségtelen jele. Hrusovsky Igort annakidején a párt elnöke a párt díszének és a szlovákok között. egyetlen csehszlováknak nevezte. Hrusovsky sohasem került ellentétbe a párttal. EzéTt most nem tudjuk mi történik a nemzeti szocialisták között. Az a körülmény, hogy képvi- eelőjükiet az újságban fosztják meg mandátumától, a pártiban lévő laza viszonyra vall. ülést Írásban hívják egybe. Megkapó gyászpompával temették el Piísudski marsall szivét édesanyja lábaihoz Szó^fccstoan harcos sirja hozott a vilnai hősök temetőjében A Póledini List írja: A Öeiské Slovo szlovem- szkói kiadásának vasárnapi számában llátott napA jövő tanévre elkészül a beregszászi magyar internálás Az állam adja a berendezést Varsó, május 13. Piísudski marsall halálának első évf Tdulóján Varsóban és Lengyelország valamennyi városában gyászünnepségeket tartotlaK. A zászlókat félárbócra eresztették, az üzletek kirakataiba kitették Piísudski gyászfátyolos arcképét. A gyászünnepség Vi inában tegnapelőtt este ünnepélyes teíemrehivassal kezdődött. A Lukiski-téreú, abol a lengyel ezredet: és volt frontharcosok küldöttségei gyűltek ösz- sze, égő fahasábok lángja mellett olvasták föl ama katonák neveit, akik resztvettek az 1636. évi felkelésben és azoknak neveit, akik 1919-ben és 1920- ban Vilna bevételénél és védelmében elestek. A szertartás vezetője dobszó után az utolsó nevet olvasta: — Lengyelország első marsallja, Piísudski József. Mire a szolgálatos tiszt harsányan válaszolt a hallgató tömegből: — Testben meghalt, de szivünkben örökre élni fog. Újabb dobszó közben a csapatok fegyvereikkel tisztelegtek és a távolban huszonegy sorfcüz dördült el. Ugyanebben a pillanatban fényszórók világi tották meg a Teréz-templomot, amelyben ugyancsak gyászszertatás volt. Itt. a legközelebbi családtagok jelenlétében kinyitották a kriptát, amelyben a marsall szive volt elhelyezve. Óriási embertömegek gyűlte^ össze a templom előtt és néma csendben hallgatták végig a gyászszertartást, amelyet a varsói rádió is közvetített. Az ünnepségek végeztével megszólaltak a vilnai templomok harangjai és a gyászmenet megindult a rossai hősök temetője felé. A menet élén valameny- nyi fegyvernem kiküldöttei haladtak lassú gyászmenetben, ezeket követték az egyesületek képviselői zászlódisz alatt. Közvetlenül az urna előtt, amelyben a marsall szivét vitték, haladt a papság. Az urna mögött haladó díszkocsiban Piísudski édesanyjának holttestét szállították a hősök temetőjébe. A szivet tartalmazó urnát felváltva vitték a különböző nemzeti szövetségek tagjai, utánuk következtek Moscicki köztársasági elnök és a marsall családtagjai, Soskowski tábornok, a hadsereg fő- parancsnoka. a legmagasabb állami hivatalok és hatóságok képviselői, a tisztikar, végül a szociális és vallásos szervezetek kiküldöttei. A levegőben repülőgépek keringtek, a templomtornyokban szüntelenül szóltak a harangok. A menet elérkezett a temetőbe, amelyben egyszerű gránitból készült sikövek alatt nyugszik százhatvan elesett lengyel harcos. E sírok között van a kripta, amelyben a marsall szivét anyjának lábai elé helyezték el. A lengyel főiskolák rektorai az utolsó szakaszon vitték az urnát egészen a sírig. Az itt tartott gyászünnepély egyházi szertartással kezdődött, majd a zene „Az első brigád11 dalt játszotta, a katonai osztagok fegyverrel tisztelegtek és a tömeg néma tisztelettel nézte, mikor a suiyos fekete gránittömb lassan lehanyatlott és végleg befedte a sirt. Beregszász, május 13. (Saját tudósítónktól.) A csehszlovákiai kisebbségi magyarság áldozatkészsége lehetővé tette a beregszászi magyar internátus két év előtt félbeszakadt építési munkálatainak folytatását. A magyar közönség a legnagyobb szeretettel karolta fel a beregszászi internátus ügyét és az építkezés befejezéséhez még hiányzó negyvenötezer koronát bámulatosan rö- vid idő alatt összeadta. A gyűjtőakció sikere folytán hétfőtől kezdve újra serény munkás kezek dolgoznak a magyar ifjúság leendő fellegvárán. Kőművesek csapata vakolja a2 emeletes épület csupasz falait, amelyeken oly hosszú időn át vert az eső, fújt be a hó és járt át a szél. Munkába állottak az ácsok és az asztalosok is, hogy kipadlózzák, ajtóval és ablakkal lássák el a magyar diákok otthonát. Hozzáláttak a kútfúráshoz, az alagcsöve- zéshez, a vízvezeték és csatorna készítéséi hez is. Folyik a munka lázasan, serényen, mert ezt a sok munkát julius 15-ig be kell fejez- ni, hogy azután a festők csinosíthassák ki a szobákat, de nekik is igyekezniük kell, mivel csupán két hét áll rendelkezésükre. Az internátus belső berendezését az állam fogja adni, amire már Ígéretet tett az iskolaügyi miniszter. Minden remény megvan ahhoz, hogy az uj tanévre megnyílik a beregszászi ma- gyár internátus, modern, kényelmes otthonául szolgálva legdrágább kincsünknek, a magyar ifjúságnak. waoimmsmsumM Ax alvilág Itta: HMRY LESLIE (35) A harmadik nap uj szenzációkat ígért. Megjelent a Hugh-streeti ékszerész, Mr. Turner a bíróság előtt. Ez a derék ember a londoni lapokból olvasott valamit az ügyemről és észbe kapott, hogy vájjon nem az a nő ül-e az edinburghi biróság előtt a vádlottak padján, aki mintegy két hete megfordult az ő üzletében és olyan kétségbeesett igyekezettel akart elsózni egy pár értékes brilliáns függőt? Föltevéséről szólt a CID- nek, amely hiába kutatott idáig az eltűnt ékszerek után és most úgy kapott ezen a nyomon, mint egy falka eb. így került Mr. Turner a biróság elé. És vallott akkurátusán, mint a karikacsapás. Egyszeriben melegem lett és úgy éreztem, hogy a szénám nincs egészen rendben. Az extratura ugyancsak megbosszulja magát! Mr. Turner azzal kezdte, hogy április 27-én délelőtt tiz óra tájban belépett az üzletébe egy fiatal hölgy és egy pár fülbevalót akart eladni. Az üzlet egyébként sem ment valami jól, ezért nem akarta megvenni a függőket. — Ha az üzlet nem megy, a gyémánt olyan, kérem, mint a kavics, holt kő, — magyarázta meggyőzően a bíróságnak. A hölgy azonban nagyon magasztalta a kövek szépségét és egyáltalán nagyon rajta volt, hogy eladja a függőket, még akár valamivel áron alul is. Ez a mindenáron való eladási szándék keltette föl Mr. Turner figyelmét és alaposabban nézte meg az illető hölgy arcát, mint egyébként szokta megfigyelni az üzletébe kerülteket. Az ékszerész kész volt akár eskü alatt is bizonyítani, hogy az eladni akaró hölgy azonos azzal, aki ott ül vele szemben a vádlottak padján. Képzelhetik, olvasóim, hogy milyen feszült figyelemmel hallgatták ott valamennyien a vallomását. A zsúfolt teremben olyan csönd volt, hogy a mesebeli tü leesését is meg lehetett volna királynője REGÉNY hallani. Én pedig némán és mozdulatlanul hallgattam Turner szavait. Makacsül meredtem magam elé és amikor az elnök fölszólított, hogy álljak föl, nézzek a szemébe Mr. Turnernek és mondjam meg, ismerem-e őt, dacosan és keményen vágtam oda: — Nem, nem ismerem. Sohasem voltam a Turner ur üzletében, még a Hugh-streeten sem. Londonban nem is voltam benn ékszeres boltban. Fülönfüggőt a házkutatáson és a motozáskor nem találtak nálam. Nem is volt és nem is kínálhattam eladásra . . . Amikor a dolog idáig ért, Sir James Fenwick, aki idáig úgy tett, mintha nem is érdekelné mindaz, ami körülötte lezajlik, fölállt a helyéről. Már abból a mozdulatból, ahogy fölállt, látni lehetett, hogy valami nagy meglepetés készül s aztán szépen majd a markába nevet James barátunk. Sovány, csőrszerüen kiálló nagy orra fölött nagyon kifejezően nézelődött, ha azon fondorko- dott, hogy valamelyik neki nemtetsző tanút leszerelje. Ugyanezt tette most is. Úgy láttam, hogy bosszúsan méregeti végig az ékszerészt. Nem is kellett sokáig foglalkoznia vele, hamarosan el is intézte. — ön nagyon hamar hajlandó esküt tenni, barátom, holott itt emberéletről van szó, — mondotta szemrehányó, fanyar hangon. —- Mondja csak, Mr. Turner, bejegyezte talán az üzleti naplóba a hölgy ottlétének az idejét? — Nem, kérem, dehogy jegyeztem, hiszen az üzlet nem jött létre ... — Van-e valami olyan emlékeztető támpontja, aminek alapján olyan biztosan állítja, hogy mikor járt önnél az a hölgy, aki az ékszereket akarta eladni? — Nincs, de . .. — Eszerint hát mivel tudja bizonyítani, hogy üt járt ez a hölgy? Ezt bizony semmivel sem tudta bizonyítani a kérdés-özöntől megriadt Mr. Turner. Sőt mintegy húsz percig tartó szakadatlan faggatás után ráhagyta, hogy voltaképen nem is vette alaposabban szemügyre a nőt, hiszen nem is olyan szokatlan jelenség, hogy valaki pillanatnyi pénzzavarában értéken alul kínál ékszert megvételre. Akkor nem is gondolt semmire a hölggyel kapcsolatban és csak most, hogy a tárgyalásról olvasott, ötlött az eszébe, hogy hátha ez a hölgy volt az ő látogatója? Ekkor a segédjével alaposan megtárgyalta az ügyet, hogy mikor lehetett ott a fülbevalós nő? Alaposan átgondolták az egészet és úgy rémlett nekik, hogy a gyilkosság utáni napon ... * — Rémlett, rémlett, — csóválta a fejét szem- rehányólag Fenwick. — És ilyen rémlések alapján képes volt előállani és megnehezíteni egy ártatlanul vádolt nőnek a dolgát? Ha Fenwicknek az volt a célja, hogy ezt a fontos terhelő tanút -lehetetlenné tegye,' ezt nagyszerűen oldotta meg és célját teljes mértékben el is érte. Mr. Turnert nagyon sok bosszúság érte ezen a napon. Először tüzbe jött, majd egészen kikelt magából, végül teljesen elvesztette az önuralmát. Mikor végre kiment a teremből, Sir James Fenwick a diadalmas ember fölényével foglalt helyet s újra készen állott egy újabb támadásra, mint az áldozatára váró ragadozó. A következő áldozat pedig Mr. Turner segédje volt, aki az elnök fölszólitására azokat ismételte el, amiket már főnökétől hallott. A skót törvények értelmében egyetlen tanú sem lehet jelen a teremben, mig egy másik tanú kihallgatása tart. Természetesen Mr. Macfarlane, az írnok is a folyosón várakozott, mig a főnökét hallgatták ki s következésképen nem is lehetett elkészülve arra a kelepcére, amit Fenwick állított föl és amibe szerencsésen belepotyogoít őkigyelme is. Fejjel, ahogy mondani szokták s az ügyvéd úgy kiforgatta őt eredeti mivoltából, mintha csak egy kesztyűt fordított volna visszájára. Mr. Macfarlane ugyan nem veszitette el az önuralmát, mert sokkal szerényebb természetű volt, semhogy effélét megengedjen magának, ellenben olyan reménytelenül belehuppant az el- lentrrtondások kátyújába, hogy vallomására nem lehetett megesketni s végül is anélkül távozott, hogy vallomásával tisztázódott volna a fülön- függős hölgy ottlétének az időpontja. Talán nemcsak én, hanem mások is átlátták Fenwick módszerének lényegét, amely abban állott, 'hogy az egyes tanukat ellentmondásokba kényszeritette. Vájjon elég hatékony lesz ez a módszer? A védbeszéd valóságos mestermü volt. Az első legfontosabb kérdés az időpont tisztázása volt. amikor a bűncselekményt elkövették. Mr. Dávid Graham látta utoljára életben Lady Campbellt és látta az ékszereket is. Este pontosan 8 óra 30 percig voltak együtt. Nos, a tanuk beigazolták, hogy Miss Crawford este 9 óra 10 perckor ott ült a Caledonian-expressz egyik elsőosztályu fülkéjében és Londonba utazott ... — Föltehető-e ezek után — fejtegette Sir James —, hogy a közbeeső félóra alatt a vádlott, egy fiatal leány, bemehet észrevétlenül egy palotába, ahol még mindenki ébren van, fölmegy Lady Campbell szobájába, anélkül, hogy bárkivel is találkozna útközben, megfojtja az idős hölgyet, feltöri az ékszerszekrényt s SZután, mint aki a dolgát jól végezte, ugyanolyan észrevétlenül tovább áll az ékszerekkel? Talán megtehette volna ezt egy férfi, egy hivatásos betörő, de szent .meggyőződésem, hogy a vádlott fizikailag is képtelen volt egy ilyen fzörnyü elszántságot igénylő büncselekméfcy elkövetésére. — Ami pedig a fölbontott mátkaságot illeti — folytatta mosolyává Fenwick —, lehet ugyan, hogy ez szívtelenség volt védencem részéről, de az a szerencse, hogy a törvény nem bünteti a — szívtelenséget. Ez nem bűncselekmény. A vádlottnak sejtelme sem volt, amikot; ezt a levelet megírta, hogy milyen szörnyű csapás vár Mr. Dávid Grahamra, különben meg sem irta volna. Ezt ő mondta nekem. Éppen azért irta meg a levelet, mert hosszabb leíkiis- meretbeli töprengés után rájött arra, hogy mégsem követ el becsületes dolgot, ha szerelem nélkül, tisztán az anyagiak kedvéért férjhezmegy Mr. Grahamhoz és igy mindkettőjük jövőjét megrontja. Tehát nem a vádlott szívtelenségéről, hanem becsületességéről tanúskodik ez a levél. (Folytatjuk.) %
