Prágai Magyar Hirlap, 1936. május (15. évfolyam, 101-125 / 3950-3974. szám)

1936-05-13 / 110. (3959.) szám

1^00^ 1 XV. évf. 110. (3959) szám • Szerda • 1936 május 13

Előfizetési árs évente 300, félévre 150, negyed*

évre 76, havonta 26 Ké., külföldre: évente 450, J\ szlovenszkói és ruszinszköi magyarság

félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. •

fl képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. polÍtÍKCLÍ TlQpUcipjCL

Egyes sxám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.— Ki.

Szerkesztőség: Prága 11., Panská ulice 12, II. emelet • Kiadóhivatal; Prága II., Panská ulice 12, III. emelet. • • TELEFON: 303-11. ••

SÜRGÖNYCIM HIRLRP, PRflHfl.

Magyar élniakarás és leleményesség

Mussolini szakit a népszövetségi tanáccsal

Az olasz delegáció elhagyta Géniét

Az abesszin és a Socarnói ügy tárgyalását lunius 15-re halasztották A brit Vöröskereszt misszióját Badogiio felszólította, hogy hagyja el Abesszíniát - - León Blum kívánságára odázták el a genfi döntést

Atoisi nem vett részt a locarnói hatalmak konferenciáján

(—sí—) Szlovenszkó, május 12.

Hétköznapi életünkben vannak néha órák, mikor örömkönnyek tolulnak szemünkbe. Mintha a hosszú vajúdás után felébredne a magyar lélek, mintha előtérbe jutna a magyar öntudat, a mindenáron való magyar élniakarás. Kisebbségi életünk minden vonatkozásában látjuk a felelősségteljes, öntudatos munkát. Ma már nem menteni akarunk. A fejlődés vonalára léptünk. Ezt különösen az utóbbi időben érezzük és látjuk kulturális, társadalmi, sőt még gazdasági téren is. A magyar élni akar, dolgozni akar, minden téren boldogulni akar. Ez a nagy magyar akarás gazdasági téren néha furcsa, de Végtelenül leleményes eseteket tár elénk.

Nemrég szülőfalumban voltam egy nagyszerű indulásnak szemtanúja. Rövid kis beszámoló keretében nem volna megfelelő ezt az esetet leírni. A történet első része azzal a szomorú ténnyel kezdődik, amikor a falu elszegényedett magyarjai a gazdasági konjunktúra idején, vagy közvetlenül ennek végén a városiba kezdtek szivárogni, ott maguknak uj életlehetőséget teremteni. Ez a nemrég történt „belső népvándorlás" igen sóik esetben szomorúan végződött. Falum értelmes magyarja azonban megtalálta a visszafelé vezető utat. A konjunktúra idején, mikor a város sok vidéki munkásnak tudott kenyeret adni, ő is felvándorolt, otthagyta kis házát, kertjét, kiadta néhány hold földjét. Egy gyárba állott be közönséges munkásnak. A cipőpaszta gőzölgő katlanja mellett dolgozott évekig, lassan előbbre is ment. Elő- munkás lett a gyárban, megleshette az „ör- döngős" titkokat, ami az ízléses pléhdobo- zokhoz vezet.

1 Aztán jött a nehéz évék hosszú "sora. A gyár lassan leépített, a mi magyarunk is kenyér nélkül maradt a nagyváros forgatagában. Mit csináljon, mihez kezdjen most. Hosszú töprengés után a legjobbnak találta azt, hogy hazamegy falujába, előszedi a berozsdásodott ekevasat és újra visszatér régi foglalkozásához. Hazatért. Talán itt már megállhatott volna, hiszen a föld biztosított volna a kis magyar családnak szűkös megélhetést. De aztán eszébe juthatott: miért ne hasznosítsam azt a tudást, amit a gyárban hosszú esztendők alatt elsajátitottam? Igaza volt. Karácsonykor hallottam, hogy magyarunk igazolványt kért cipőpaszta-üzem létesitésére. A környék mosolygott az egyszerű munkásember elgondolásán és én is kétkedéssel csavargattam fejem, hogy a falubeli ilyen nagy fába vágja fejszéjét. Mit tesznek majd szegény emberrel a gyárak, a nagyipar? A mi emberünk azonban egyszerű eszével számitgatott, kalkulált. Mi is kell a cipőpaszta előállításához? Szerinte igen olcsón lehet ezt az iparcikket előállítani, felszerelés sem sok kell hozzá. Megkapta az iparengedélyt és berendezte üzemét. Nemrég megint otthon voltam és érdeklődtem, hogy mi van a falubeli cipőpaszta- gyárral.

— Teljes gőzzel dolgozik — volt a feledet.

Tényleg, pompás kis pléhskatulyákban, tégy bolygó latin nevére keresztelt védjegy (alatt hozta forgalomba az uj szlovenszkói (magyar iparterméket. Még pedig fele áron.

London, május 12. A Reuter-iroda jelenti: Báró Aloisi, az olasz delegáció vezére ma délben megjelent Avemol főtitkárnál és közölte vele, hogy Rómából utasítást kapott, hogy az egész delegációval még ma elhagyja Géniét. Egyelőre nem tudni, vájjon az olasz elhatározás azt jelenti-e, hogy Olaszország kilép a népszövetségből,

A népszövetségi tanács tagjait az olasz delegáció elutazása rendkívül meglepte. Mint utólag kitűnt, Aloisi délben hosszantartóan tanácskozott Avenollal és közölte vele, hogy Mussolinitól uj utasításokat kapott, amely megtiltotta az olasz delegációnak a további együttműködést a népszövetségi tanáccsal. Olasz hivatalos körökben a kormány váratlan gesztusát tiltakozásnak tartják azért, mert a népszövetségi tanács nem volt hajlandó az abesszin problémát az olaszoknak megfelelően megoldani. Aloisi báró ugyancsak délután 5 órakor utazott el, de a locarnói hatalmak délután három óraikor összeült konferenciáján már nem vett részt. Az a körülmény, hogy az olaszok nem jelentek meg a locarnói hatalmak tanácskozásán, még az dutazási himél is nagyobb riadalmat keltett népszövetségi körökben. A tanácstagok feszülten várják, vájjon az elutazás a népszövetségből való végérvényes kilépést je- lenti-e.

A locarnói hatalmak ma délután kommünikét adtak ld, amely a következőket tartalmazza:

— A locarnói hatalmak képviselői megállapítják, hogy az az ankét, amellyel Angliát bízták meg és amely bizonyos német kezdeménye:mint a hasonló mennyiségű és —’ mint tapasztaltam — minőségű árut.

Nem akarok ezzel réklámot csinálni a kérgest eny erű magyar munkásembernek, hiszen nem írom ki sem nevét, sem azt, hogy hol lakik. Csak a magyar élelmességet, élniakarást akartam bebizonyítani, amiben közülünk olyan sokan kételkedtek és még ma is kételkednek. Azt sem akarom ezzel elérni, hogy most minden faluban cipőpasztát főzzenek, erre nincs olyan :nagy szükség. Csak egy kis példa arra, hogy az egyszerű magyar ész, az egyszerű magyar munkás elgondolása tulajdonképpen nem olyan jelentéktelen gondolat. iSzlovenszkó gyárkéményeilböl a válság idején elszállt a munkát, kenyeret adó füst, elhalt a munka. A város faluról felvándo- ■rolt magyarjai munka nélkül maradtak. Azok tették & leghelyesebben, akik újra

zéseik tisztázására irányul, még nem fejeződött be. Ilyen körülmények között a locarnói hatalmaik egyelőre nem hozhatnak döntést és tanácskozásaikat elhalasztják, amint Németország válasza megérkezik, a locarnói hatalmak ismét érintkezésbe lépnek egymással.

Kedd délelőtt Géniben

Genf, május 12. A népszövetség városában kedden egész délelőtt folytak a magántárgyalások, amelyeken főleg az abesszin-olasz konfliktus kérdései kerültek szóba. A tanácstagok legnagyobb része megállapodott abban, hogy a konfliktus letárgyalását junius 15-re halasztják és addig minden a régiben marad, A közvetlen népszövetségi tárgyalásokkal ugyanis aligha oldhatók meg a problémák és legfeljebb a magán tárgyalások alkalmasak a légkör megtisztítására. A legfontosabb mai tárgyalás Aloisi báró és Avenol főtitkár konferenciája volt, továbbá Edén és Paul Boncour értekezlete.

Kedden délután 15 órakor Genfben összeültek a locarnói hatalmak. A locarnói tárgyalások folytatását júniusra halasztották, A hét úgynevezett semleges állam ugyancsak konferenciát tartott, Genfbe^ látens politikai válság uralkodik és a mai légkörben lehetetlen konkrét eredményeket elérni. Az olaszellenes szankciók valószínűleg érvényben maradnak, ámbár Chile megbízottja kormányának utasítására hivatkozva jegyzéket nyújtott át Avenol főtitkárnak s figyelmeztette az olaszellenes szankciók azonnali megszüntetésének szükségességére. Ez az első eset, hogy a népszövetség egyik tagja infalujukba tértek és folytatták azt a munkát, amit apáik hagytak rájuk örökségül. Akik aztán még a városban szerzett tapasztalatokat is ki tudják a maguk számára gazdaságilag használni, falujuknak is hasznára lehetnek. Hogy mi lesz a kis üzem folytatása, amit a falumfbeli munkás- ember megkezdett, nem tudom. Lehet, ihogy sok gáncsban lesz része, talán már eddig is volt, de bizonyára nem csügged ■el, hanem tovább dolgozik a maga módján. Nem terjeszkedik, nem hirdet, neki egyelőre elég a vidék, amely bizik becsületében, bízik a kis gyáriban, ami talán imajd később meg is nagyoíbbodhatik. A környék nem nézi irigy szemmel az élni- akaró, szorgalmas magyar munkásembert, aki keze munkájával igyekszik jobblétet teremteni szűkös házatáján.

A magyar élet egy kis mozzanata ez a

ditványt tesz a szankciós politika elejtésére. Eddig, mint ismeretes, egyedül Equador mondta fel egyoldalúan szankciós kötelezettségeit, A népszövetségi tanács természetesen nem illetékes a szankciós kérdésben dönteni s ezért Genfben azzal a gondolattal foglalkoznak, hogy Vasconcellos elnöklésével összehívják a tizen- nyólcas bizottságot, amely foglalkoznék Chile indítványával,

A népszövetség nem ismeri el Abesszínia annektáiását

Genf, május 12. Mint jelentettük, a népszövetségi tanács hétfő esti ülése Aloisi olasz delegátus kivonulásának jegyében állt. Amint az abesszin kérdést napirendre tűzték, Aloisi fölállt és elhagyta a tanácstermet. A tárgyalások eredménye a következő: A népszövetség azáltal, hogy Wolde Mariam eddigi abesszin delegátust a tanács asztalához kérette, dezavuálta Abesszínia olasz annexióját. Amikor Edén tanácselnök a napirend fölolvasásánál a tizennyolcadik ponthoz, az etiópiai problémához érkezett, azt kérdezte, van-e valakinek megjegyzése a napirend e pontjához. Aloisi báró azonnal szólásra emlekedett s ebben a pillanatban Edén a teremben jelenlevő Wolde Ma* riam abessziniai minisztert is meghívta, hogy foglaljon helyet a tanács asztalánál. Aloisi néhányperces nyilatkozatot olvasott föl, amelyben kijelentette, hogy abesszin állam nem létezik többé és senki más Etiókís kép. De talán még egy kis figyelmeztetés is azok számára, akik eddig semmiféle kezdeményező munkába nem fogtak a magyarság fejlődését illetőleg. Hol késik a szlovenszkói magyar tőke, hol van a pénz a mezőgazdasági ipari üzemek létesitésére? Cséhországban, Morvaországban sok kis faluban látunk füstölgő gyárkéményeket, kisemberek tőkéjéből létesült vállalatokat. Cukorgyárak, sajtgyárak, szeszfőzdék és még jó egynéhány mezőgazdasági ipari üzem dolgozza fel'a történelmi országok falvaiban a nyersanyagot. Mindig van munka, mindig van kereset. Nálunk? Csak a mezőgazdasági munka idején keres a napszámos, zsellér, pedig volna nyersanyagunk. A mi magyar munkásemberünk élénk példája a magyar élniakarásnak és gazdasági fejlődésnek.