Prágai Magyar Hirlap, 1936. április (15. évfolyam, 77-100 / 3926-3949. szám)
1936-04-09 / 84. (3933.) szám
4 'prxgai-Mag^ar-hi rlap Előadás Csehszlovákiáról Budapesten Budapest, április 8. A Kereskedelmi Oktatásügyi Nemzetközi Egyesület az elmúlt nyáron Csehszlovákiában közgazdasági tanfolyamot rendezett, amelyen 18 állam képviseletében felső kereskedelmi iskolai tanárokból, nagyiparosokból és nagykereskedőkből álló 126 tagú társaság — köztük 9 magyar — vett részt. A tanfolyam ren- dezőbizottsága külön vonaton elvitte a nemzetközi társaságot Csehszlovákia 12 ipari é6 kereskedelmi gócpontjába és 5 gyógyfürdőjébe, hogy a helyszínén meggyőződhessenek az uj állam iparáról, kereskedelméről s fürdőinek gyógyhatá- sáról. E két hétig tartó tanfolyamról tartott előadást a budapesti Vas-uccai felső kereskedelmi iskola előadótermében vetített képek és statisztikai adatok bemutatásával nagyszámú közönség jelenlétében Krisch Jenő felső kereskedelmi iskolai igazgató, aki a tanfolyamon, mint Budapest Székesfőváros kiküldötte vett részt. A mindvégig érdekes, tanulságos é6 gazdagon illusztrált kitűnő előadásért dr. Sásdy Schack Béla és dr. Raith Tivadar a jelenlévők nagy tetszésnyilvánítása közben mondott köszönetét. 16 rendkívüli követe van Magyarországnak Budapest, április 8. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) A magyar pénzügyminisztérium ma küldötte szét a képviselőhöz pénzügyi bizottsága tagjainak az uj állami költségvetés részletes ismertetését. Az ebben szereplő költség- vetési adatok között 686.00 pengő van felvéve a kormányzósági kiadásokra és 17.00 pengő a főudvarnagyi bíróságra. A felsőház kiadása igy 182.000 pengőt, az országgyűlés igazgatási költségei pedig 1 és fél millió pengőt tesznek ki. Az államadósságok rendezésének előirányzata 88 és fél millió, a békeszerzödési terhet előirányzata 1,098.000 pengő. Az állami közigazgatás nyugellátási összegeire 166,712.000 pengő van felvéve a költségvetésbe, ami 4,000.000 pengővel több a tavalyi összegnél. A miniszterelnökség kiadásai 4,909.000 pengőre rúgnak. Az idegenben élő magyar állampolgárok gondozására 820.000 pengőt vettek fel a költségvetésbe. A külügyminisztérium kiadásai 10,123.000 pengőt tesznek ki, ami egy negyed millióval több a tavalyi összegnél. A költségvetésből kiderül, hogy Magyarországnak 16 rendkívüli követe és meghatalmazott minisztere van összesen 789.000 pengő költséggel. ma 1936 április 9, csütörtök. ■UMMMMaMUI Meghalt Túri Béla, a nagy magyar katolikus publicista Budapest, április 8. (Budapesti szerkesztőségünk •telefomjelentése.) Kedden a késő esti óráikban érkezett Budapestre a hir, hogy Túri Béla pápai prel'átus, országgyűlési képviselő este félhét órakor Fiúméban meghalt. Túri Béla gyógykezeltetés céljából' rövid idő óta Cirkvenicában tartózkodott, ahonnan vesebántalmak miatt, amelyben már régen szenvedett, három nappal ezelőtt Fiúméba szállították. Állapota a fiumei kórházban állandóan rosszabbodott s kedden délelőtt magához kérette az lkában tartózkodó Krywald Ottó pápai prelátust, aki ellátta a haldoklók szentségével. Túri Béla halálával1 a magyar katolikus közélet egyik legjelentősebb személyisége szállt a sírba. Túri Béla Esztergomban született 1875 julius 11-én, tehát alig három hónap múlva töltötte volna be hatvanegyedik évét. Teológiai tanulmányait a budapesti egyetemen végezte. 1897-ben Vaszary Kolos esztergomi bíboros hercegprímás a nagyszombati érseki főgimnáziumhoz nevezte ki tanárnak s a következő évben Esztergomban áldozó pappá szentelte. A tanári pályán mintegy öt esztendőt töltött, majd 1902-ben Ipolyságon s még ugyanebben az évben Eszergom-belvárosban volt segédlelkész. Esztergomból hamarosan a fővárosba került egy zárda lelkiatyjának. Budapesten pár hónapi lelkipásztorkodás után az Alkotmány című katolikus napilap belső dolgozótársa lett, majd négy évvel utóbb, 1906-ban a lap felelős szerkesztőjévé nevezték ki. 1919 márciusáig szerkesztette a lapot, amikor a proletárdiktatúra az Alkotmányt betiltotta. A rémuralom után, 1919- ben a Nemzeti Ujíág felelős-, majd főszerkesztője lett. 1921-ben a Szent Istyán Társulat alelnökének választották meg s rendes tagja volt a Szent István Akadémiának. 1924 júliusában esztergomi prelátus-kano- nokká nevezték ki. Esztergom a keresztény gazdasági párt programjával ismételten megválasztotta országgyűlési képviselőnek. Pártjának egyik legjelentősebb politikusa volt. A magyar katolikus társadalom egyik legképzettebb publicistája volt, aki Számos cikket és értekezést irt saját lapján kívül az egyéb magyarországi katolikus folyóiratokba is. Számos önálló müve is megjelent; nagyrészük közjogi kérdéseikkel foglalkozott. Halála gyászba borította a magyar ka- tolikus társadalmat. Holttestét szerdán este indítják útnak Fiúméból hazájába. A holttestet dr. Serédi Jusztinián biboros-hercegprimás fogja Esztergomban beszentelni. A temetés idejéről még nem történt intézkedés. 1913 januárjálban a Mara cimü némef foL ^ irat azt a kérdést tette fel Andié Tardieu- nek, hogy lesz e európai háború. Tardieu igy felelt: — Erre a kérdésre azt válaszolom, hogy: nem! Európában ugyanis nincs egyetlen kormány sem (a nagyhatalmakra gondolok), amely a háborút akarná. Különben is minden kormánynak különös és aktuális oka van arra, hogy a békét akarja. Az európai diplomáciai rendszer olyan, hogy a béke erői fölényben vannak a háború erői felett és nem félhetünk kirobbanástól. A kővetkező négy idézet jellemzően mutatja, mint kapcsolódnak egymásba a fegyverkezési láz fogaskerekei: — A hadsereg kiegészítésére szolgáló hitel megszavazása azt jelenti, hogy népünk szilárdan akarja, hogy a kormány ezután olyan politikát folytasson, amely méltó egy. majdnem 70 millió lakost számláló hatalomhoz. Energikus politika Legyen ez, mely tudatában van annak, hogy szükség esetén ötmillió szuronnyal rendelkezik a német nép világvágyainak megvalósítására. Huszonöt évig hátráltunk, most már előre akarunk menni. (Rei- nisch-Westfalisohe Zeitung, 1913 julius 1.) — Kizárólag a német haderő növeléséről szóló hir bírta arra a kormányt, hogy benyújtsa a jelenleg tárgyalás alatt álló javaslatot, a buszéves korban történő sorozásról. (La Francé, 1913 julius 7.) — A hároméves szolgálatról széló törvény nem támadás, nem provokáció. Csupán kikerülhetetlen válasz. (Louis Barbhou miniszterelnök beszédéből, 1913 julius 19.) — Az európai .hatalmak által érvényesített pontos rendszabályok, amelyek fegyverkezésük erősítésére irányulnak, azt a kötelességet szabják a monarchiára, hogy saját fennmaradása érdekében átalakítsa és növelje haderejét. (Militárische Rundschau, Becs, 1913 augusztus.) A lengyel minisztereinek budapesti útja mmmma—amma^mmmmaaammmqaaam* ihmbbb—m—bbe „Nem lesz háború!" — mondották a vezető politikusok 1913-ban Páris, április 7. A „Lu" legújabb száma azokból a cikkekből közöl rövid idézeteket, amelyek 1913-ban jelentek meg az európai sajtóban. Poincaré francia köztársasági elnök például ilyen üzenetet küldött 1913 február 20-án az országgyűlés két házának: Fordítsuk hadseregünk és haditengerészetünk felé gondos figyelmünket s ne hátráljunk meg semmi erőfeszítés, semmi? áldozat előtt, ha megerősítésükről és meg-j szilárdításukról van szó. Békét és emberséget hirdető szavunk annál inkább meghallgatásra találhat, minél jobban fel vagyunk fegyverkezve és minél határozottabbak vagyunk. A pacifista Poincarénak ugyancsak pacifista szellemben válaszolt Bethimann Hollweg német kancellár: .... — Németország nem a*ért erősiti hadseregét, mert háborút, hanem azért, mert békét akar. Budapest, április 8. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) Lapjelentések szerint Kosczialkowskj lengyel miniszterelnök április 20-án érkezik Budapestre és három napot fog a magyar fővárosban tölteni. A lengyel miniszterelnök budapesti tartózkodása alatt tárgyalásokat fog folytatni Gömbös Gyula magyar mi- miniszter elnökkel és Kánya Kálmán magyar külügyminiszterrel. Ezenkívül Horthy Miklós kormányzó is fogadni fogja őt és Gömbös Gyula április 21-én estélyt ad a tiszteletére. As alvilág Irta: HARRY LESLIE regény (H) — Majd én fordulok Sir Jameshez és én megkapom a pénzt! Mert ha az öreg nem akarna fizetni, akkor előmutatok neki egy kis írást, egy váltócskát, amelyre valaki szépen alákanyari- totta a Sir James nevét. John váltóhamisitó? Forogni kezdett a világ körülöttem... — Ha ezt megteszi, Lavander... ha ezt megteszi ... — lihegtem elfulladt hangon. — Nos, ha ezt megteszem, akkor mi lesz. — kérdezte kihívón és már egyáltalán nem respektálta azt a tényt, hogy társaságbeli dámával áll szemben. — Én azt hiszem, Sir James mégiscsak fizetni fog és nem fogja tűrni, hogy egy Geoffrey Dartmoorba kerüljön. Az ilyenért legalább tizenöt év jár ki ... Szenvedélyesen lármáztam, majd igyekeztem a szivére hatni, kiabáltam, sóhajtottam, jajgattam, könyörögtem, esdekelve néztem rá, még némi kacérságot is megengedtem ezzel az undok férfival szemben, szóval fölhasználtam az egész fegyvertárat, amely a gyöngéd nemnek rendelkezésére áll, amikor a teremtés koronáját meg akarja puhítani. Mondanom sem kell, hogy életem későbbi folyamán ezek a fegyverek mindig hatékonyaknak bizonyultak, Lavander vérteze- téről azonban úgy pattantak vissza, mint a falra- hényt borsó. Eredménytelenül, földult lelkiállapotban távoztam és rettentő gondolatok forogtak a fejemben. Lunch-időre érkeztem haza és John nem érdeklődött utána, hogy hol jártam. Nyugodt volt, mondhatnám közönyös, mintha semmi sem történt volna. Ezt a nyugodt közönyt nem tudtam megérteni, amikor egész jövendőnkről, a tisztességünkről, az életünkről volt szó. Én, mondhatom, fenekestül föl voltam forgatva és az ő egykedvűségét nem sokáig tűrhettem ...-—• Drágám, hogyan akarod rendezni a dolgot Lavanderrel? — kérdeztem hirtelen, amikor ő arról beszélt, hogy a jövő héten megnézünk egy japán kiállítást, mert az őt szerfölött érdekelte. — Ez a dolog forog a fejemben szüntelen. Bárcsak hallgattál volna rám és ne tettél volna mindent egy lapra. — A játékosnak mindenre föl kell készülve lennie, — felelte és akárhogy könyörögtem, erről a dologról beszélni sem volt hajlandó ... És este vendégek jönnek. És én járjak nyugodt arccal közöttük, amikor egész bensőm föl van dúlva, amikor a közeli veszedelemre gondolok. Sejti-e John, hogy én már mindent tisztán látok, hogy Lavander elárulta a dolgot a hamis váltóval? Akkor is ilyen nyugodtan tenne- venne mellettem, ha érezné, hogy milyen pokol ég a lelkemben. ★ ★ ★ Úgy volt, hogy szombaton távozunk Yorkból és ezért rendeztük péntek estére a fényes bucsuestélyt, amelyre John csak férfiakat hivott meg az Elms-villába és amelyen én természetesen nem vettem részt. De jó is volt ez igy, mert nem tudom, hogyan tudtam volna a külszínt megőrizni? Estebéd után az urak leültek bridzsezni. Nem apró tétekben ment a játék ... Amik most következnek, azt a Daily Dispatch riportjából jegyzem ki: „A székesegyház tornyában éppen tizenegyet ütött az óra, amikor a versenypálya környékén cirkáló Mc. Nancjht és Murphy rendőrök „gyilkos" és „rendőrt ‘ kiáltásokat hallottak. Sikoly az éjszakában. Egy férfi kétségbeesett halálsikoltása ... A rendőrök megállapították, hogy milyen irányból hallatszott a segélykiáltás és azonnal odavágtattak. A Sir John Geoffrey kertjének mesgyéjén két ember elszántan dulakodott egymással, míg a harmadik arccal a földön feküdt. Amint a rendőrök odaértek a közeibe, az egyik dulakodó sokkal bátrabban és fölényesebben kiáltotta: — Ide, fiuk, gyorsan, keményen, mert már nem tudom fogvatartani a fickót... Ám a tettes egyáltalán nem erőszakoskodott. Egy erőteljes lendülettel kiszabadította magát a másik egyén kezei közül és semmi kísérletet sem tett a menekülésre. A rendőrök egy-kettőre lefegyverezték, miközben a másik, aki segítségért kiáltott, most már sokkal nyugodtabban igy szólt: — John Róbert Geoffrey vagyok. Ez itt az én bérletem mesgyéje. Odafönt a lugasban szi- varozgattam az egyik barátommal s egyszerre csak hangos szóváltást hallottam, amit egy kétségbeesett kiáltás, majd hörgés követett. Leszaladtam a lépcsőn és itt találtam ezt a szegény fickót a földön. A lapockái közé egy kés volt beszúrva s a gyilkos — tette hozzá, rámutatva az emberre, akit Mc. Nanght rendőr a vállánál fogva tartott s aki az egész idő alatt nyugodtan állt — még mindig ott tartózkodott áldozatának hullája mellett. Attól félek, hogy már nem lehet megmenteni, de a legjobb időben érkeztek ahhoz, hogy a gyilkost ártalmatlanná tegyék. — Közönséges hazugság! — rikoltott közbe a másik feldühödtem — Rendőr, nem én követtem el, esküszöm, nem én követtem el. Láttam vagy száz yardnyi távolságból, amikor összeesett és azért futottam ide, hogy lássam, él-e még, segit- hetek-e rajta? Szegény fickó, már kiszenvedett, de esküszöm, hogy nem én vagyok a tettes. . — Ezt majd ott mondja el, a rendőrfelügyelő előtt, barátom, — vágott közbe megfontoltan Mc. Nanght rendőr és az ártatlanságát vitató embert bekísérte. A hullát is beszállították a rendőrállomásra, hogy a személyazonosságát megállapítsák." A „York Héráid" másfél hasábot szentelt John küzdelmének leírásával, amit a rendőrök megérkeztéig a gyilkossal folytatott. Ez pedig folyton az ártatlanságát hangoztatta, amiről viszont könnyed humorral jegyezték meg a hírlapi tudósítások, hogy nagyon bizik mielőbbi kiszabadulásában, mintha nem is lenne súlyos az ellene emelt vád ... És ki volt az áldozat? Charles Lavander, a közismert bookmaker. VI. FEJEZET Súlyos gyanú alatt Azon az éjszakán, amikor a sikoly végighasl- totta az Elms-villa sürü sötétjét, ideglázat kaptam. Egy embert meggyilkoltak a kertünkben. Ez az ember Charles Lavander, a bookmaker, akinek John 7500 fonttal tartozik, ösztönszerü- leg éreztem, hogy ebből nagy veszedelem hárulhat Johnra és az aggodalom annyira erőt yett, rajtam, hogy nem bírtam az idegeimmel... Orvos került mellém és két leány is állandóan körülöttem forgolódott. Hajnali négy óra volt, amikor borzalmas lázálmomból először tértem magamhoz. A szobámban Christie, ez a kedves kenti leányka tartózkodott. — Christie, mi van az urammal? — kérdeztem elhaló hangon. — Sir John nyugovóra tért, miután három óra tájban benézett ide és félórát töltött Mylady betegágya mellett. Az orvos is csak az imént dőlt le. Azt mondotta, hogy ‘ most már nincs is olyan nagy szükség rá, mert az első roham megszűnt és csöndesebb órák következnek. Csak ne izgassa föl magát, Mylady. — Igen ... igen, Christie .,. igyekszem nyu- godtnak lenni... Csak azt mondd meg, hogy lázálmomban nem beszéltem valami furcsaságokat össze-vissza? — Igen, sokat tetszett összebeszélni, de nem volt semmi értelme ... — felelte a leány. — A lovat tetszett gyakran emlegetni ... aztán valami Karvalyt... Az orvos azt mondta, hogy vízió és Mylady valami ragadozó madárral viaskod- hatik. Megkönnyebbültem. Fejem visszahanyatlott a párnára és jótékony álomba merültem, amelyből csak a déli órákban ébredtem föl. Odakünn vastag köd ülte meg a villa kertjét, a lámpa égett, amikor fölébredtem. — Hány óra van? Az orvos felelt: — Szombat délben lunch-időben vagyunk. Mindjárt hozzák is az ebédet. Könnyű puddingot parancsoltam. Hála Istennek, nyugodtan telt az éjszakája és egy-két nap alatt kiheveri az egész dolgot... — Nem történt semmi? — kérdeztem és ő megérezte hangomban az aggodalmat. — Semmi az ég világán, — igyekezett megnyugtatni. — Mi történhetett volna? Csak pihenjen nyugodtan és semmire sem gondolni, ami fölizgathatná... Később tudtam meg, hogy ezen a délelőttön már kétizben is megjelent a rendőrség embere betegszobám ajtaja előtt, de az orvos a leghatározottabban tiltakozott kihallgatásom ellen. Két hétig feküdtem és szervezetem csak lassan gyűrte le a kórt. Ez alatt a két hét alatt, mig én tehetetlenül, magamba roskadva hevertem betegágyamban, a végzet szekere elrobogott fölöttünk és összezúzta boldogságunkat... (Folytatása következik.) %
