Prágai Magyar Hirlap, 1936. április (15. évfolyam, 77-100 / 3926-3949. szám)

1936-04-07 / 82. (3931.) szám

TO«<M-MAG^AR-H!RIíA» 1936 április 7, kedd* A szerep bosszúja Az amerikai gangszterSitmeh hősnőjét meggyilkolták a gangszterek Kiderítették Thelma Todd, hoítywoodi filmszinésznő halálának titkát Newyork, április 6. A Haiuptmann-ügy mellett az amerikai sajtónak van egy másik bűnügyi szén zációja is, amelynek részleteit még mindig nem sikerült teljes egészében feltárni, jóllehet már kő zel öt hónap múlt el azóta, hogy a gyilkosságot felfedezték. Annakidején az európai lapok is be számoltak Thelma Todd hollywoodi filmszinésznő titokzatos haláláról, de a jelentések alapján mi is azt irtuk, hogy a színésznő szerencsétlenségnek esett áldozatul. Hónapok óta folyik a nyomozás ebben az ügyben, mert azt gyanítják, hogy olyan bűnténnyel áll szemben az amerikai rend­őrség, amelynek szálai egész bűnszövetkezet le­leplezéséhez vezethetnek. Hosszú hónapok múltak el, amíg teljes bizonyos­sággal meg lehetett állapítani, hogy Thelma Todd gyilkosságnak esett áldozatul. Mióta ez kiderült, az amerikai közvélemény nem tud megnyugodni, mindenki a gyilkost keresi. Ennek a különös ame­rikai pszichózisnak van egy magyarázata, amit az európai olvasó nem érthet. Thelma Todd egyike volt a legkeresettebb, úgynevezett vampoknak. Európában kevéssé ismerték, mert a legtipikusabb amerikai darabokban szerepelt — a gengszter filmek sztárja volt. Ö volt a főgengszter mindenkori barátnője, aki szépségével, ravaszságával behálózta és elkábi- totta az áldozatot s aki utolsó pillanatban majd­nem mindig a gengszterek ellen fordult. Nem egy filmjében gengsztergolyó végzett vele. Az amerikaiak fantáziáját azért izgatja Thelma Todd halála, mert, ugylátszik, mintha valóban bekövetkezett volna rajta a sors, amit a filmen annyiszor megjátszott. Ez a körülmény ad egé­szen különös érdekességet a titokzatos ügynek. VasöltöJ zúzta össze Thelma Todd szép arcát 1935 december 14-én a losangelesi rendőrség ön­gyilkos-osztályának főnökét telefonon felhivták az egyik hollywoodi garázsból és kérték, hogy jelen­jen meg egy öngyilkos agnoszkálására. A rendőr­tiszt a garázsban a halottban felimerte a platina- szőke Thelma Todd nevű színésznőt, akit minden amerikai mozilátogató jól ismert a filmekről. A színésznő arca ■ borzalmasan össze volt ron­csolva, orrcsontja eltörött, elülső fogai bezuzód- tak, mintha vasököllel valaki arcába csapott volna. Az első - feltevés az volt. hogy összeütközés kő­Az alvilág áiiálynője Itta: HARRY LESLIE regény vetkezté'hen a szerencsétlen nő ráceapódott a kor­mánykerékre és igy zúzta össze az arcát. Emellett a feltevés mellett szólott az is, hogy a kormány­keréken vérnyomokat találtak. Ellene szólt azon­ban a későbbi, tüzetesebb vizsgálat megállapítása, amely szerint abban a helyzetben, ahogyan az autóban rátaláltak Thelma Toddra, olyan módon nem következhetett be a szerencsétlenség, ahogy a rendőrorvos rekonstruálta. Az első jelentések zavarosak és ellentmondóak voltak, a nyomozó- hatóságok maguk sem tudták: öngyilkosság, vagy szerencsétlenség történt. A nyomozásnál jelen volt Sanderson detektiv- felügyelő is, aki nem nyugodott bele a hatósági vizsgálat eredményeibe és a hivatalos eljáráson kivül saját elgondolása alapján nyomozni kezdett, Abból indult ki, hogy Thelma Tedd semmi szin alatt sem vált meg önszántából az élettől. A szí­nésznő magánéletét felkutatta és megállapította, hogy élnivágyó, fiatal teremtés volt a szőke Thelma, aki sok mindenre gondolt, de a halálra nem. Mint a legtöbb hollywoodi filmszinésznő, úgy 5 is elvált asszony volt s mint ahogy Sanderson megállapította, viszonyt folytatott egy Roland We6t nevű gyanús emberrel, akivel együtt bérelte a Café Sidewalkot, Ez is általános szokás holly­woodi sztároknál, hogy filmtevékenységük mellett más, pénzthozó üze­mekbe társulnak, rendszerint tánclokálokba, vagy szállodákba, ahová később, amikor már a filmsikerekből kikopnak, visszavonulhatnak és gondtalanul élhetnek. A nyomozás során azt is megállapította a detektív, hogy az a garázs, amelyben a színésznőt holtan találták társának és szeretőjének feleségéé. A gyanú természetesen erre az asszonyra terelődött, mert valószínűnek látszott, hogy féltékenységből ő tette el láb alól szép riválisát. Az asszony azon­ban tökéletes alibit tudott igazolni és azt vallotta a rendőrségen, hogy évek óta nem él együtt fér­jével és nem is törődnek egymás dolgaival. Ez a nyom tehát hamisnak bizonyult. Egy gyanús kávéházi fe'enet Az öngyilkossági teória a hivatalos nyomozó- hatóságoknál erősen tartotta magát és le akarták már zárni a Thelma Todd-aktákat, mert az ügy kényelmetlen volt a rendőrségnek. Ekkor jelentke­zett vallomástételre Hellmutb Gorin filmíró, akinek I arra a napra, amikor a haláleset történt, találko-| zója volt a színésznővel, mert egy kézirat ügyé­ben akartak megbeszéléseket folytatni. A meg­beszélt időpontban a színésznő nem jött el, de a szerencsétlenség, mint a nyomozás megállapította, útközben érte. — nem valószínű tehát, hogy egy majdnem üzleti természetű megbeszélésre igyek­vőben határozta volna el az öngyilkosságot. Ezt a feltevést tehát végképp el kellett vetni. Ismét tanuk jelentkeztek, akik Thelma Todd szeretője ellen vallottak. A gyilkosság napjának délelőttjén többen látták a színésznőt Roland West társaságában egy kávéház terasszán, heve­sen veszekedtek és többen hallották, amikor a férfi kijelentette, hogyha barátnője még egyszer olyan későn jön haza, mint elmúlt éjszaka, akkor zárt ajtókra fog találni. Tiszta arcbőr 14 nap alatt a valódi C 0 R A L L C RÉM TÖL (száraz vagy zsíros). Már harmadik nap után javai ai arcbőr észrevét­lenül és az összes hiba, u. m. szeplő, pattanás, mitesszer, májfolt, nagy pórus, ráncos bőr, öreges kinézés teljesen megszű­nik. Biztos eredmény. Ara Kg 11.— VÖRÖSBAK GYÓGYSZERTÁR Bratislava, Mihály-ucca 20. ________ Westet is mét kihallgatták, beismerte, hogy való­ban nézeteltérések voltak közötte és barátnője között, de ennek a veszekedésnek nem tulajdo­nított jelentőséget. Az eset azonban alkalmas volt egy újabb teória konstruálására. A rendőrorvos megállapította, hogy bizonyos gázmérgezési tü­neteket is felfedezett a halott szervezetében, va­lószínűnek látszott tehát, hogy az asszony haza akart menni, de mert az ajtót zárva találta, visszatért a garázsba és az éj­szakát az autóban töltötte. Hideg volt, tehát megindította a motort és el­aludt, a kiszivárgó gáz azután megfojtotta. Ez a feltevés azonban nem adott feleletet arra, hogy miért volt összezúzva a színésznő arca? Sanderson megállapítja: gyilkosság történt Sanderson az ügyész engedélyével tovább folytatja a nyomozást és az újságokban felhí­vást intézett a közönséghez, hogy Thelma Tód­dal kapcsolatban akármilyen apróságot tud va­laki, hozza a tudomására. Ennek a felhívásnak meglepetésszerűen eredménye volt. Néhány nappal a felhívás megjelenése után jelentkezett a detektivnél Wallace Ford filmszínész felesé­ge, aki előadta, hogy a gyilkosság napján tele­fonon feihivta őt Thelma Todd és randevút be­szélt meg vele, de bejelentette, hogy még vala­kit fog magával hozni. Ugyanennek a napnak a délutánján látták a színésznőt egy külföldi kiinézésü idegen társaságában autón robogni a Hollywood-Boulevardon. Ennek a felfedezés­nek kettős jelentősége volt: először is kiderült, hogy azon a napon, amikor Thelma Todd állító­lag már halott volt, még élt, másodszor pe­dig, hogy az ügyben szerepet játszik egy ti­tokzatos idegen, akinek valami oka van ho­mályban maradni. Sanderson kihallgatta Thelma Todd volt fér­jét, egy Pat di Cicco nevű olaszt, aki azonban teljesértékü alibit tudott igazolni. Ugyanekkor névtelen levelet kapott a Trocadero-szálloda üzletvezetője, hogy a Thelma Todd halála ügyiben tartsa a száját, különben rövid időn belül nagyobb utazást fog tenni. Ez a levél a gangszterek jólisunert nyelvén volt megírva, detektívek jól ismerték ezt a hangot, de ismeri az amerikai nagyközönség is, főleg azolcból a filmekből, amelyeknek női főszerepét Thelma Todd szokta alakítani. A jelek amellett szólnak, hogy gangsztereknek esett áldozatul a gangszterfilmek hősnője, aki­nek, — mint a nyomozás során kiderült, — az életében is sok dolga akadt az alvilág uraival. Mint bártulajdonosnő gyakran került kapcso­latba velük, lokáljának volt néhány feltűnően gyanús látogatója és ezek, akik a filmről jól is­merték Thelma Toddot, sok mindenbe beavat­ták, amit jobb lett volna talán, ha nem tud. Valószínűnek látszik, hogy azért kellett meg­halnia, mert sokat tudott az alvilág titkaiból. De hogy ki ölte meg, mikor és miért — erre még nem sikerült választ kapni. Sanderson tovább nyomoz és az újságírók előtt kijelentette, hogy nem is nyugszik addig, mig ki nem deríti a platinaszőke színésznő halálá­nak titkát és a törvény kezére nem adja a tet­teseket. O Bártfay Gyula szobrászművész prá­gai kiállítása. A prágai Mazác-könyvkiadó kiállítótermében április 7-én nyílik meg Bártfay Gyula kiváló szlovenszkói magyar szobrászművész kiállítása, amelyen a mű­vésznek sok alkotása szerepel. (12) Hála Istennek ... a lárma megszűnt! Különös átmenet a lármából a csöndbe. Olyan különös volt minden, egy csomó felnőtt gyerek! Valaki éles hangon elkiáltotta magát, teli torokból. .. nagy nevetés tört ki erre... aztán ismét megin­dult a morajlás a tribünön, fejek tolakodtak előre: ,,A favorit győz!" ... ,,Nem azl“ ... A lárma egyre nőtt, aztán hirtelen elsurran egy színsáv! És akkor igy gondolkodtam magam­ban: Nos, ennek is vége! — így van ez talán mindennel, alapjában! Csönd ... lárma ... csönd... a fölvillanó múlt... és ismét csönd! Az egész élet egy futtatás, látványos komédia... csakhogy az ember nem láthatja! Kockázat és fizetség! És végigsimitottam előbb az egyik, az­tán a másik arcomat az uj kalap alatt. Fizetség! Mit törődöm én azzal, hogy ki fizet, amíg nem Johnról van szó! De éppen itt van a bibi! Van­nak adósságok, amiket rendezni kell. És ha az ügynökkel való alku nem sikerül? Meglepte a szivem a jeges rémület... Már az első futam lovait a paddockba vitték és most jön az Eborn-dij, a mi legszemélyesebb ügyünk. John nyugodt volt és Jack is föltűnően tréfálkozó kedvű. A tüpénzét még rátehetné Peppercornra, mondotta, a dolgot még el lehetne intézni. Tagadólag ráztam a fejem, de nem tud­tam egy hangot sem kiadni, olyan szörnyű izga­lom fojtogatta a torkomat. De ők nem vettek észre semmit és cipeltek magukkal a térhez, ahol a lovak már körbejártak. Most ment el előttünk éppen Peppercorn, magabizóan vágta a magasba nemes fejét. Az uram odakiáltott a zsokéhoz, akinek testén kék-fehér selyemzubbony - feszült: — Halló, Bob! Rendben minden? Nevetve kiáltott vissza: <— All right, Sir! Szinte a ló nyakára kúszott föl ez az 51 kilós emberke, aki már hét nagy versenyt nyert és övé volt a jövő, ahogy John mondogatta. Ma- idárarcán úgy megfeszült a bőr, mintha a cson­tokra volna közvetlenül akasztva, éles szemei fürkészve néztek a konkurenciára . .. Most ke­rült elém egy másik ló, egy magas kanca, ame­lyet fehér faráról jól meg lehetett különböztetni a többitől. — Ez a francia ló, a King Colé, semmi esélye nincs, nézd csak, hogy milyen lompos, — neve­tett Jack és tényleg nem volt ebben a lóban sem­mi különös . . . De a többi. .. Hiszen nemcsak a a francia a vetélytárs, tizenkét más paripa is fölvonul itt előttem, egyik szebb állat, mint a másik.. . Amott az a pej, szavamra, többre ér­tékelem Peppercornnál, büszkébb a tartása, ne­mesebbnek, előkelőbbnek tetszik. Jack mindjárt magyarázattal szolgált: Imogen Clarond-é, aki a „század lová‘‘-nak nevezi pejét. Nincsen ben­ne semmi, mondotta, ilyen lóval szoktam kocsiz­ni a Park Lane-on a jó öreg landauerrel. — Elég szép állat, — mondottam, csakhogy éppen mondjak valamit. — Mit gondol, Jack, megállja Peppercorn a helyét? — Nem tettem volna rá az utolsó százasomat, — nevetett Jack és ki villogtak fehér fogai. — Nem lesz semmi baj, nincs egy valamirevaló el­lenfele __ Mo st odarendelték a lovakat a starthoz és mi visszatértünk a tribünre. A látcsövet a szemem elé emeltem, talán azért, hogy arcom izgalmas vibrálását eltakarjam ... Körbejártattam a lát­csövet, meg voltam lepve, hogy milyen jól és milyen messze láthatok igy. De nem iíertem még Peppercornra fordítani. Inkább a nézők tá­borára. Újból fölfedeztem Karvalyt és ez csak fokozta izgalmamat... Mennyi autó és mennyi ember! — rebegtem .. . Nemzeti szórakozás, John mindig igy beszélt róla ... Most mennek sorba a lovak a starthoz, egy-egy ember vezeti őket. Nos, igazán gyönyörű teremtések ... Most gyors galoppban vonultak el . . . Igazán nagyon megerőltettem magam, hogy megkülönböztessem egyiket a másiktól. Nem is fog ez igy menni, csak kettőt figyelek, a kék-fehéret, ez Pepper­corn és a vörös-sárgát, ez King Colé ... Még egyszer a nyüzsgő tömegre függesztettem a látcsövet, a start körül... De amikor elindul­tak, csak annyit láttam, hogy egyik ló elhagyta a másikat... Tovább, tovább, egyre tovább kí­sérte őket tekintetem, kissé szomorúan, mert nem ismertem ki magam, mig körülöttem — úgy látszik — mindenki tisztában volt a helyzettel... Most befordultak az egyenesbe. Peppercorn ki­tart! — riadozott mellettem Jack. De John meg­ragadta a karját és rosszat sejtetően mondotta: Nézd a franciát! Most már a színeket is kive­hettem ... Az a kettő! A kezem remegett, le kellett engednem a látcsövet... Itt jönnek ... fej fej mellett... Gyönyörű verseny, sóhajtott John! Igazán, nem erre kellene most gondolnia, bosszankodtam magamban, győzzön Jreppercorn akármilyen csúnyán is, hagyja ott az egész tár­saságot. De azt a franciát nem tudja lerázni! Is­tenem, még mindig fej fej mellett vágtatnak, Proffitt úgy nyúlik el Peppercorn nyakán, mint­ha bronzból ráöntötték volna. Mint az élősdi, aki a vérét akarja kiszívni, a tüdejét és minden energiáját, ami a szegény állatban van. Vájjon érzi-e Peppercorn azt a nagy felelősséget, ami most reá nehezedik, hogy arról van szó ... Mi­ről, Istenem? Igen, ha kitart, ha előnyt szerez, biztosítja jóidőre gazdáinak a gondtalan életet, de ha ellankad .., micsoda szörnyű katasztrófa következik ebből. .. Hogyan lehet egy lóra ennyit föltenni! Két embernek a sorsát, a jelent, a jövőt, a tisztességet, mindent! ... Még mindig egymás mellett... Vigye el az ördög! Nem Peppercorn. De mégis... Igen! Szent Györgyre, igen, Peppercorn egy hajszállal vezet... De King Colé újból mellette, nincs köztük semmi különbség... Nem lehet ezt kibírni! Szivem he­vesen dobogott. Abszurdum! — gondoltam, — hogy minden ezen forduljon meg. A francia! — kiáltja mellettem egy hisztérikus női hang . . . Nem, az angol, Peppercorn, Peppercorn, üvölti egy yorkshirei, akinek kidüllednek a nyakán a vastag erek az óriási izgalomban. Nem csodál­koznék rajta, ha szivszélhiidést kapna ... Már éppen szemben törtetnek előre ... ők ketten . .. Az utolsó száz méter és még mindig nem lehet tudni, melyikük győz... Az angol, jajgatja a yorkshirei... Hurrá! Éljen Anglia! De nem. Érthetetlen. Az a vörös-sárga majom, most elő­re löki a testét, mindent beledob és ez a nagy lendület a paripát is szinte előre röpíti. .. King Colé elsőnek tépi át a célszalagot... Vége!... Vesztettünk.., Minden elveszett? V. FEJEZET Sikoly az éjszakában Alig tudtam magamhoz térni, le kellett ülnöm. Aggódva figyeltem Johnra, vájjon hogy fogadja a csapást... A szája széle egy pillanatra meg­remegett, különben nem látszott rajta semmi. És mérhetetlen közöny volt a hangjában, amikor kijelentette: — Nagyon szép verseny vol^l Azon járt az eszem, hogy miképen kell visel­kednie egy angol Ladynek ilyenkor, ha azt a Ladyt Geoffreynek hívják. ... Leginkább kiál­tani szerettem volna valamit, egy szörnyű szit­kot, káromkodást, hogy kissé könnyítsék a ben­sőmet feszitő érzéseken, vagy szemrehányásaim özönével szerettem volna eíhalmozni Johnt, aki annyira könnyelmű volt, hogy fedezetlenül ilyen óriási összeget tett meg a lovára ... ötezer font, egy vagyon ... John nem érezné meg, ha szülei nem vették volna le róla a kezüket. Eddig is ki­fizették minden könnyelmű adósságát, akár a kártyaasztalon, akár a lóversenytéren csinálódott az. De amióta megházasodott, tudni sem akar­nak róla. Ebben a tekintetben a komoly és ko­nok angol nem ismer pardont, inkább veszni hagyja egyetlen gyermekét, semhogy a szülői te­kintély csorbát szenvedjen ... El kellene hozzá­juk mennem, befurakodnom valamilyen ürügy- gyei, talán nem az öreg úrhoz, hanem Lady Donaldsonhoz ... Hiszen én nem követtem el semmi rosszat, szeretem az uramat, az ő gyer­meküket és boldoggá akarom tenni. Eszemágá- ban sincs, hogy elvegyem őt a szüleitől, én len­nék a legboldogabb, ha megegyeznének ... — John, nem kellene hazamennünk? — kér­deztem. de hangom gyöngesége föltűnhetett ne­ki, mert gyöngéden fordult hozzám és aggódó volt a hangja: — Csak nem érzed magad rosszul, kicsikém? Rosszul? Hát kifejezés ez arra az érzésviharra* ami most bensőmben tombolt. Az asszonynak több érzéke van a sors váratlan csapásaival szemben, mint a férfinak és én már ott, a tribü­nön éreztem, hogy annak a katasztrófáinak, ami bennünket ért, igen súlyos következményei lesz­nek ... (Folytatása következik.) % 4

Next

/
Thumbnails
Contents