Prágai Magyar Hirlap, 1936. április (15. évfolyam, 77-100 / 3926-3949. szám)

1936-04-01 / 77. (3926.) szám

A„Hindenburg“ elindult délamerikai útjára

Nem repülhet keresztül Franciaország fölött

1936 április 1, szerda*

Pártregisztrálás — a pártok demokratizálására?

Prága, március 31. Tegnap röviden közöltük, hogy a minisztertanács határozata alapján a belügyminisztérium haladéktalanul hozzálát a pártregisztrálási törvényjavaslatnak elkészítéséhez. A cseh iparos- párti Moravsky Denik szerint a belügyminisztérium e munka elvégzésére május közepéig kapott határidőt. Ugyanez a lap azt írja, hogy e tervezettörvénnyel a kormány elsősorban a cseh fasiszta és a szudétané- met pártot akarja demokratizálni, mert e két pártban a funkcionáriusokat nem választják a demokrácia elvei szerint, hanem a vezérek nevezik ki.

Az egységet ünnepelték a magyarság kassai városi képviselői

Kassa, március 31. Az országos keresz- tényseocialista párt és a magyar nemzeti párt egyesülésének kihirdetése óta most tartotta első ülését a két párt kassai városi 'képviselőtestületi tagjainak közös klubja. Az ülés Tost László polgármesterhelyettes elnöklete alatt a magyar nemzeti párt irodájában folyt le. Napirend előtt dr. Hercz Ignác, a magyar nemzeti párt álelnöke szólalt fel az akadályoztatása miatt távollevő MünSter Tivadar elnök megbízásából s lelkes szavakban méltatta a két párt egyesülésének jelentőségét. Az egyesülés létrejötte — mondta Hercz — sokkal nagyobb eseményt jelent, mint azt gondoljuk, ennek nagy hatását később fogjuk tapasztalni. Kéri a két párt tagjait, hogy ezután a közös munkában vállvetve, kéz a kézben dolgozzanak a kisebbségi magyarságnak és pedig valláskülönbség és oszíálykülönbség nélkül minden magyarnak szent jogaiért és igazságos törekvéseiért. Kérte a Terem- tőt, hogy az egyesült párt munkáját siker koronázza. — Hercz hatásos beszéde után az országos keresztényszocialista párt részéről Wirfch Gyula pártigazgató válaszolt az elhangzott beszédre s kijelentette, hogy a magyarság pártjainak kassai szervezetei között az egyesülés keresztülvitele nem fog nehézségekbe ütközni, mert itt mindig a legteljesebb harmónia uralkodott a két párt között. Azután letárgyalták az aktuális városi ügyeket.

London, március SÍ. A Reuter-iroda jelentése szerint az uj német óriásléghajó, a „Hindenburg“ ma reggel elindult délamerikai útjára. A hajó fedélzetén harminchat utas utazik, ezenkívül ötvenöt tonna üzemanyagot, ötven kiló postát, két és fél tonna élelmiszert és ezerötszáz kilogram árut visz magával. Az üzemanyag százhúsz órás légi útra elegendő. Az utasok között van Peck, az amerikai tengerészet légügyi szakértője és dr. Eckener.

Ugyancsak a Reuter-iroda értesülése szerint a Hindenburg kénytelen nagyobb kerülővel Hollandián keresztül megtenni útját, mert a

Léva, március 31. (Saját tudósítónktól.) Megható és emlékezetes ünnepe volt vasárnap a barsi református egyházmegyének Alsószecse községben, amely e napon vett búcsút Patay Károly lelkésztől, a barsi egyházmegye tiszteletbeli esperesétől, a szlovenszkói egyetemes református egyház egyik legnagyobb építőjétől, aki

55 évi lelkészi szolgálat után nyugalomba vonul.

A 76 éves Patay Károlyt 46 év előtt választották meg Alsó- és Feisőszecse lelkészéül. Határtalan ügyszeretettel rendezte egyházközségének anyagi és" lelki ügyeit, majd tevékenysége szélesebb keretekre terjedt. Egyházmegyei körlelkésszé választották, 1896-ban pedig egyházma- gyei főjegyzővé. i906-ban már az egyházmegye kormányzatát adják át neki, esperessé választják. 1905-ben az egyetemes konvent rendes tagja lett. Ma pedig a konvent iskolaügyi bizottságának fáradhatatlan elnöke.

Patay Károly tevékenysége sokoldalú volt. Barátságos módon, meggyőzni tudó ékesszólása hiveit meghódította, aminek az lett a következménye, hogy Alsószecséból valóságos mintaközséget alakított. Fogyasztási és hitelszövetkezetet szervezett a nép számára és azt évtizefrancia hatóságoktól elindulása előtt nem futott be az engedély a francia terület keresz- tülr épülés éré és francia kikötőben való leszállásra. Ez a kerülő ut nyolc órával meghosszabbítja a Hindenburg útját.

Berlin, március 31. A Hindenburg fedélzetéről jelentik, hogy a léghajó délelőtt 10 óra 30 perckor Roemondnál átrepült a holland határon és útját egyenesen Anglia déli partjai felé vette. A jelentés szerint Kölnig napsütéses, szélmentes időben tette meg a léghajó az utat, Köln után azonban némileg rosszabbodott az időjárás.

dek óta mint élnök önzetlenül vezette mostanáig. Kulturházat építtetett. A népének élő lelkész példaképe lett Patay Károly, aki a magyarság mozgalmaiban is az élen volt, megalakulásától elnöke volt a magyaT nemzeti párt alsószecsei szervezetének.

Az államfordulat utáni sorsdöntő idők szükségleteinek felismerése pedig azt eredményezte, hogy munkájával mélyebben véshette be nevét a szlovenszkói református egyház történetébe.

Az államfordulat után Patay Károly megkezdte a szervezés nagy munkáját, amit azután a lévai zsinat fejezett be*

Patay három évig mint püspökhelyettes működött. Ez a munka korszakalkotó volt.

Alsószecséről vasárnap reggel lovasbandérium érkezett Lévára a Pozsonyiból érkező Balogh Elemér püspök elébe. A püspököt és kíséretét, a vendégeket 24 szecsei kocsi vitte az ünnepély színhelyére. A vendlégek sorában láttuk Salamon X. Ferencet, a pozsonyi református egyház főgondnokát, dr. Nagy Béla barsi egyházmegyei fögondnokot, dr. Demény Gyula tó. főgondnokot, dr. Kersék János egyházmegyei ügyészt, dr. Guba János egyházmegyei jegyzőt stb. mint az egyházmegye képviselőit, a lévai

egyházból Csekey János gondnok, Lányi Nándor számvevő és mások jelentek meg, továbbá Székely Dezső püspöki titkár. Alsószecsén a püspököt és a vendégeket szeretettel fogadták, diszkaput is állítottak.

Az ünnepély a templomban folyt le. Ének és ima után a község szülötte, Antal Gyula lévai lelkész mondott lélekbemarkoló ünnepi beszédet a szószékről. Kiemelte beszédében, hogy

Patay Károly agilitásának köszönhető, hogy a kormány akkori tervével szemben a szlovenszkói református egyházat nem egy, hanem három püspökség keretében szervezték meg.

Az egész gyülekezett felzokogott, amikor azt mondotta, hogy ma utolsó találkozóra jött ösz- sze a templomban a lelkész s a gyülekezet.

Ezután Balogh Elemér püspök az urasztala mellett az egyházkerület nevében szivreható szavakkal köszönte meg Patay Károlynak példaadó munkásságát. Czeglédy Pál esperes a barsi egyházmegye köszönetét, Szabó Zsigmond a lelkészegyesület s a 32 lelkésztestvér búcsúszavait tolmácsolta. Farkas Károly a tanítói kar nevében beszélt. Pólya János, aki 36 évig mint presbiter működött együtt Patayval, megindító beszédben vázolta Patay működését. Kulda Ferenc jegyző Alsó- és Feisőszecse községek nevében, Pólya Gyula az énekkar, Gutvay Ida és Kemény Jolán a leányok nevében búcsúztak.

Székely Béla nagy hatást keltő beszéde után fölolvasták dr. Szilassy Béla egyházkerületi főgondnok, Sörös Béla teológiai igazgató, a kosz- mályi árvaház, Schubert Tódor stb. meleghangú üdvözlő sorait.

Végül Patay Károly búcsút vett szerető híveitől.

A templomi ünnepély után a kulturházban társasebéd volt, ahol az első pohárköszöntőt Balogh püspök mondta.

Az ünnepélyen igen hatásosan működött közre az elsószecsei énekkar Székely Béla igazgató- tanító vezetésével, aki egyébként az egész ünnepély rendezését végezte.

— A MAGYAR NEMZETI PÁRT KULTUR- ELŐADÁSAI A SZEPSI JÁRÁSBAN. Szepsiből jelentik: A magyar nemzeti párt helyi szervezetei tisztujitásaik alkalmával külön kulfcurbizottságot is választottak, amelynek feladatául azt tűzték ki, hogy rövid időközökben kulturelőadást, szinielő- adást stb. rendezzenek. A kulturbizottságok igen szorgalmasan működnek és legutóbb Orián Árpád körzeti titkár vezetésével a szepsi járás következő községeiben tartottak kulturelőadást: Jablonea

községben N. Kovács János, Makrancon Balta János, Szádelőn idib. Józsa Lajos, Komarócon Tóth István, Körtvélyesen Kovács Lajos szereplésével. A kulturelőadásokon a magyar nemzeti párt Barázda könyvtárának anyagát ismertették. Az előadásokon minden községben nagyszámú hallgatóság vett részt s mindenütt nagy örömmel és megelégedéssel vették tudomásul a magyarság két pártjának egyesülését.

Megható ümepséggel búcsúzott el

tzlovenszkő reformátuuága Patay Károlytól

76 éves korában vonul nyugdíjba hívei rajongd szeretetétöl kísérve

Az alvilág

Itta: HARRY LESLIE regény

(8)

Rosszkedvűen aludtam el és reggel, amikor Máry csöngetésemre behozta a breakfestet, szintén nem volt ragyogó kedvem. De amint Máry elhúzta a függönyt és a ragyogó augusztusi nap sugárkévéje beáramlott a szobába, amelynek intim hangulatát mindjobban megszerettem, újból föltámadt a kedvem. Kiadtam a parancsot, hogy Máry készítse el a fürdőmet és mig ő odabenn foglalatoskodott, az ablakhoz osontam és fürkésző szemmel mértem végig az uccát. Megdobbant a szivem. A palotával szemben lámpaoszlop állott és egy fiatalember az oszlopnak támaszkodva bámult föl az ablakomra. Szemmellátha- tólag semmi egyéb dolga nem volt más, csupán az, hogy az ablakomat szemmel tartsa és jelentse Geoffreynek, ha valami történik a Grossvenox Square-on. Nagy kedvem támadt, hogy meggyőződjek föltevésem helyességéről és ezért gyorsan felöltöztem. Kiadtam Márynek a parancsot, hogy kocsit rendeljen, délelőtti séta- kocsizásra megyek a Hyde-Parkba, mondottam. A kétfogatu hamarosan előállott. Lesiettem a lépcsőn és első pillantásom a lámpaoszlophoz dőlt fiatalemberre esett. Meglehetősen ügyesen csinálta a dolgát, igyekezett minél kevésbbé föltűnő lenni, hanyagul gyújtott rá egy cigarettára, de amikor a kocsi felé közeledtem, gyors léptekkel sietett egy telefonfülke felé.

•— Jelentést tesz a gazdájának, — ujjongtam magamban.

Úgy is volt. Az első torlódásnál kissé hátrafordultam és észrevettem, hogy a második kocsiban utánam John ül. Elegáns magánhintó volt és John hanyag előkelőséggel dőlt hátra ülésén. Tekintetünk egy pillanatra találkozott és én újból éreztem, hogy vérhullám szökik az arcomba, éppen úgy, mint első találkozásunkkor ott a IVictoria Station~ön.

Geoffrey ettől kezdve árnyékomul szegődött. Mintha semmi egyéb célja nem lett volna az életének, csak az az egyetlenegy, hogy velem foglalkozzék. Heteken át tartott ez a nekem annyira kedves játék és én bolondos leányszivemmel vgy szerettem, volna, hogy sokáig* nagyon so~

I

káig tartson. Volt két nap, amikor nem láttam. Valószínűleg más elfoglaltsága volt, halaszthatatlan, ami miatt engem is föl kellett áldoznia, vagy pedig nem tartózkodott a városban. Mentséget igyekeztem keresni a számára, de nem találtam. Bosszús voltam, haragos és úgy éreztem, hogy gyűlölöm őt, soha többé nem törődöm vele. Harmadik nap estén a Savoyban ültem a megszokott társasággal,, amikor belépett John. A szivem úgy dobogott, olyan hevesen vert, hogy a kezem a mellemre kellett szorítanom, de elhatároztam, hogy erős leszek és nem veszek róla tudomást. Át sem tekintettem többé a magányos asztalra, hanem föltűnő figyelemmel foglalkoztam a fiukkal. Vidám voltam, szinte tüntetőén vidám és halálra nevettettem a társaságot, amely ugyancsak hálás volt. Karvaly többször is mondotta, hogy elragadó vagyok és hogy nem csalódott bennem. De a lelkem mélyén valami nagyon fájt és amikor a kocsiban ültem, ajkaimat összeszoritottam, zsebkendőmet idegesen gyűrtem és nehezen küzdöttem meg fölitörő könnyeimmel.

Másnap már nem bírtam .tovább, átnéztem az asztalára és a szemében annyi könyörgést, olyan fájdalmat és kétségbeesést láttam, hogy egyszerre elszállt a haragom és megbocsátottam neki. Idegesen tépkedtem a mellemre tűzött piros szegfűt — mindig ez volt a kedvenc virágom — és szerettem volna tudtára adni, hogy már nem haragszom, megbocsátottam neki és hogy — szeretem, mint ahogy bizonyos voltam benne, hogy ő is szeret, nagyon szeret. Minden szó, minden mozdulat nélkül, a szemeknek ezzel a heteken át tartó titkos játékával szövődött közöttünk egy végzetes szerelem, amely olyan elhatározó jelentőségűvé vált az életünkben. Ismertük egymást, anélkül, hogy beszéltünk volna. ö talán ismerte a hangomat, mert elég közel ült az asztalunkhoz mindig, én azonban sohasem hallottam egyetlen szavát sem, mert még akkor Is, amikor a pincérrel beszélt s rendelését megtette, olyan halkan adta ki parancsát, hogy bármilyen élesen figyeltem, nem sikerük elkapnom egyetlen szavát, sem, nem sikerült meghallanom hangjának 'árnyalatát

Szeptember végéig igy telt az életem Londonban, vidám gondtalanságban. Mindent, ami történt velem, természetes adottságnak vettem és nem törődtem vele, hogy Karvalynak mi célja van velem. Majd szólani fog, ha akar valamit. A fiuk, akik társaságunkban voltak, nagyon rokonszenvesek és mindig illedelmesek. Sohasem engedtek meg maguknak semmi olyast, ami a gentleman-like határait átlépte volna. Szörnyen respektálták Karvalyt, aki vezéri szerepet vitt közöttük. Ezt már az első alkalommal megállapítottam. Véleménye elhatározó volt, amelyet az egész társaság ellenkezés nélkül tett magáévá, ennél az asztalnál soha ellenkező vélemény el nem hangzott. Az egyik este egy Slee nevű fiatalemberrel is bővült a társaság, Karvaly mondotta már előzetesen, hogy különösen figyelmes legyek vele, mert ez a CID tagja. Mi az a Cid? — kérdeztem. Elmosolyodott. Erről idáig még nem beszéltem magával, kedvesem, mondotta, pedig a CID az, ami a legnagyobb szerepet ját- sza az életünkben. Nem a romantikus spanyol éposz hőse, egészen modem valami és gyakran veszedelmes. A CID a Criminal Investigation Departement-t jelenti, a Scotland Yardot

Csak úgy hanyagul vetettem oda a kérdést

Karvalynak:

— Eszerint valami bűnszövetkezetben vagyok?

Komolyan bólintott és valami ünnepélyesség volt a hanghordozásában.

— Abban, kedvesem. Anglia legveszedelmesebb, egyúttal azonban legjobban megszervezett bandájában. Mi vagyunk a szervezett bűn. Ebben áll sikereink titka. A CID-nek idáig nem volt dolga a szervezett bűnnel és nincs fölkészülve az ellene való küzdelemre. Csak egyes bűnözőkkel, szegény halacskákkal volt dolga, akiket könnyen vetett szárazra, ahol aztán meg- döglöttek és Dartmoor tölteléke lettek. Közülünk még senki sem került horogra és nem is kerülhet, mert a szervezettségben van az erőnk. Ezt maga is érezni fogja, drágám, és nyugodtan dolgozhat.

— Úgy. Tehát az a társaság, amelyről beszélt, gonosztevők szövetkezete?

— Gonosztevők? Ez túlságosan ósdi beszéd. Gonosztevő nem lehet az, aiki a bűn zseniális képviselője. Gonosztevő csak a kontár, aki bele- fusserál a mesterségünkbe. A gyilkos, az erőszakos, otromba, a társadalmon kívüli ember, az a gonosztevő. Ilyen nincs a mi szervezetünkben. A mi társaságunk minden tagja kifogástalan gentleman, akinek bejárása yan a legelőkelőbb

helyekre is és megnyílik előtte minden ajtó. Még a CID főnökének ajtaja is. „.

Karvaly beszéde nem lepett meg túlságosan, hiszen lelkem mélyén számítottam is valami ilyesmire. És nem is mondhatom, hogy föl lettem volna háborodva, vagy elrémültem volna a leleplezésre. Egy pillanatra sem támadt föl bennem olyan gondolat, hogy menekülnöm kellene, amig nem késő. Összeszednem azt a kis cókmó- kot, ami a szobámban van, zsebrevágni azt a kétszáz fontot, amivel Karvaly gavallériájából rendelkezem és eltűnni a szemük elől, hogy soha és sehol se bukkanjanak rám. Mondom, ilyen érzés egy pillanatig sem bukkant föl bennem. Inkább a mérhetetlen kíváncsiság érzése fogott el, a vágy a kalandok, az ismeretlen, uj érzések iránt, amikben alighanem hamarosan bőven lesz részem...

így egészen természetesnek találtam azt is, hogy szeptember vége felé egy délelőtt Karvaly azzal állított be hozzám, hogy készüljek föl, munkára kell mennünk. A sima kosztümömet vegyem magamra, amelyből „csak úgy árad a diszkrét előkelőség". Ezek az ő szavai voltak. Gyorsan felöltözködtem és kíváncsian vártam az utasításait.

Tárcát adott át és a szattyánbőrből készült csinos holmiban névjegyeket találtam. „Mar- quise Touquille de Illesfondes, Paris, London Hotel Bellevue. 22." — ez állott a névjegyen, amelyet egy pillanatig értetlenül forgattam a kezemben

— Ezt a szerepet kell eljátszanod, kicsikém, — mondotta Karvaly és különös gyöngédség volt a hangjában. — Remélem, a debut-d jól sikerül.

— Mi a teendőm? — kérdeztem nyugodtan.

— Az Attermann és Forshible ékszerkereskedésben van dolgod. Hintón mégy oda, fél tizenkettőkor előáll a kocsi, amely még dél előtt az ékszerészbolt elé ér. Ékszereket kérsz válogatás céljából. Ilyeneket és ilyeneket.

Karvaly elmondta a leckét és én jól megje-< gyeztem minden szavát.

— Jó tíz percig foglalkoztatnod kell a személyzetet Kirakják majd eléd az egész készletet amit kívánsz. Te folyton újra és újra mutatsz, köziben a megjelölt darabokat besöpröd a táskába...

— De hisz* észreveszik ... Megcsípnek ... (Folyjtatasa lsövötikmik.^

%