Prágai Magyar Hirlap, 1936. április (15. évfolyam, 77-100 / 3926-3949. szám)

1936-04-29 / 99. (3948.) szám

__________________________ Előfizetési árt évente 300, félévre 150, negyed* évre 76, havonta 26 K£., külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 K£. • A képes melléklettel havonként 2.50 K£-val több. ■gy«s szám ára 1.20 K(, vasárnap 2.— KI. A szlovenszköi és ruszinszkói magyarság politikai napilapja Szerkesztőség: Prága II., Panská ulicel2, 1L emelet • Kiadóhivatal: Prága 11., Panská ulice 12, III. emelet • • TELEFON: 3 0 3 *1 1. • • SŰRGÖNYCIM: HÍRLAP. PRAHA. r A magyar ellenzék deklarációjával kezdődött az államvédelmi javaslatok vitája a képviselőházban Machnik nemzetvédelmi miniszter expozéjában védelmébe veszi a javaslatok kivételes intézkedéseit • A miniszter beismeri, hogy az alkotmánylevél elfogadása óta ez a legfontosabb törvény lesz Szültő: Tiltakozunk minden olyan törvény elten, amely az egyenlőség, a bí­róság előtti védekezés szabadsága és a tulajdonjog alapelvei elten irányul Fiiad és Egyiptom (sp) Prága, április 28. Az uralkodó halálakor ápolt és jólétben élő országot hagyott hátra, országot, mely­nek relatív szabadsága az angol világbiro­dalomban körülbelül megegyezik Magyar- ország helyzetével az osztrák-magyar mon­archiában. Országot, amelynek világpoliti­kai jelentősége napról-napra nő s az olasz Tripolisz és Abesszínia közé ékelve kulcs­pontja lett a szabad indiai úttal élő vagy bukó hatalomnak, országot, amely a csodá­latos újjászületés éveit éli és H millió la­kosával fontos tényezője a világgazdaság­nak. A mohamedán röneszánsz, amely Ke- mal pasával megújította Törökországot, tu­lajdonképpen a másik függetlennek nevez­hető mohamedán államot, Egyiptomot sem kerülte el s ha Fuad király egyénisége és módszere merőben el is üt Kemal Attatürk eszközeitől és spártai erényeitől, nem sok­kal kevesebb a jó és az egészséges, amit hazájáért tett, mint az, amit a másik moha­medán országépitő végzett. Fogalmainkat az Európán kívül eső országok rangjáról alapos xévizió alá kell venni s e revízió, ami megtörtént már Amerika, Japán $ az angol domíniumok esetében, elkövetkezik más kontinensek kisebb országainál is, mert az erotikusnak vélt távoli államok régen nem operettállamok többé, hanem komoly és- sokszor egészséges alakulatok s talán ma már ők néznek mosolyogva az európai országokra, hol több a zabolátlanság és operettszerü bizonytalanság, mint náluk. Fuad például mintaállammá építette ki Egyiptomot s országa akár flamand ará­nyokkal mérhető. Most, amikor meghalt, az európai figyelem ugyanolyan feszülten irá­nyul a Nílus vidéke felé, mint akkor, ami­kor a tékozló Ismail, a máhdi, a bátor Arabi pasa vagy Abbas Hilmi tarkították a múlt század végén az ország történel­mének lapjait. Egyiptom jelentőségét az európai világ­hatalmak kiépítése szempontjából egyszer­re fedezte fel az angol Pitt és Talleyrand szemével Napóleon. A vetélkedésben a múlt század elején a tenger nagyobb isme­rete és Nelson győzött s azóta Anglia tér­hódítását semmi sem gátolhatta meg a Ní­lus völgyében, — mindaddig, amig az ola­szok lentről, az egyenlítő felől rátették ke­züket a birodalom főütőerére, a Kék Nílus­ra s ezzel újabb veszedelmes problémákat zúdítottak a világra. A sztambuli szultán befolyásának gyengülésével párhuzamosan nőtt az angol befolyás, különösen, amióta 1821-ben Mohamed Ali Indiából behozta a gyapotnövényt a Nílus deltájába s a föld­rajzi helyzet melleö: gazdaságilag is kívá­natossá tette az országot. A Szuezi-csator- nát az angolok még a franciákkal együtt építették, de a kairói belpolitikai zavargá­sok ügyes szitásával. Seymour és Kitche- mer ágyúival, a khedive tékozlásainak ki­használásával, az angolok döntő szerepre tettek szert s amikor Marchand Fasodánál megkísérelte, hogy visszaszerezze a fran­ciáknak az elveszett pozíciókat, csaknem angol-francia háború tört ki Egyiptom miatt 1899-ben, egy évvel a századforduló előtt, mint kitört régebben egy évvel a ti­zenkilencedik század beköszöntése után. A világháború alatt megszűnt Egyiptom látszólagos függése is a magas portától s FOLYTATÁSA A 2. OLD. I. HASÁBJÁN Prága, április 28. A képviselőház ma dél­előtt 11 órakor megnyitott ülésének napi­rendjén mindössze két javaslat szerepel: a köztársaság oltalmáról szóló törvény kiegé­szítésére vonatkozó s a kémkedés és kato­nai árulás bűntettének büntetését megszi­gorító novella és az állam védelemről szóló törvényjavaslat. A plenáris ülésen megje­lent dr. Hodza miniszterelnökön kívül Machnik nemzetvédelmi és dr. Dérer igaz­ságügyi miniszter is. A két törvényjavaslat vitáját egyesitették. ..... Az előadók jelentése A köztársaság oltalmáról szóló törvény novellájának alkotmányjogi bizottsági elő­adója, dr. Richter képviselő azt hangoz­tatta, hogy a kémkedés és katonai árulás büntetésének megszigorításától mindenek­előtt riasztó hatást várnak. A véderőbizott- ság részéről Pekárek képviselő egyebek között azt említette, hogy 1934-ben a csehszlovákiai bíróságok 438 katonai árulás ügyében ítélkeztek, 1935 első felében 281 katonai árulás esetével foglalkoztak, vagyis nyil­vánvaló az emelkedés. Elismeri, hogy az államvédelmi javaslat a lakosság legszélesebb rétegeit a lehető leg­súlyosabb kötelességekkel terheli meg és Ezután Machnik nemzetvédelmi miniszter je­lentkezett szólásra s egyebek között a követke­zőket mondotta: — Az államvédelmi törvény célja biztosítani az állam védelmét s gondoskodni állami önálló­ságunkról. Mi, akik egykor elvesztettük állami létünket, nagyon jól tudjuk, mit jelent ez a veszteség. Védelem nélkül állottunk, fokozato­san és céltudatosain megrabolták nemcsak poli­tikai szabadságunkat, hanem nyelvünket, sza­badságunkat és kultúránkat is. A világháborút előző 150 esztendőben az erőszak hulláma any- nyira ránkfeküdt, hogy nemzetünk legnemesebb és legnagyobb szellemei is kételkedni kezdtek, hogy nem pusztulunk-e el, hogy nem fogunk-e egyáltalán eltűnni. De csoda történt. A leg­rosszabb, legnehezebb órákban támadt a gé­niuszok egész sora, akik nemzetünket megmen­tették. De még rosszabb sors sújtotta a szlo­vákokat. Több évszázadon át üldözték okét rendszeresen, céltudatosan, hogy teljesen el­tűnjenek. De valamennyien erősen hittük, hogy szabadulásunk, üdvözülésünk órája megérkezik. Eljött a világháború. Az egész világon szerte- széledt csehszlovákok ezrei pillanatok alatt megéreztéki hogy eljött a nap és a világháború­számos irányiban korlátozza a polgári sza­badságjogokat, de a véderőbizottságot an­nak tudatában, hogy az ideiglenes, átmeneti jogmegrővidités mindnyájunk szabadságá­nak megvédését szolgálja, e javaslat meg­szavazására indította. Ez a tény azonban arra kötelezi a kor­mányt, hogy a csehszlovák állampolgárt előkészítse nehéz kötelességeinek teljesí­tésére. Az iparos- és kereskedőosztály­ban ez a tudat nincs meg százszázalék­ban. Ellenkezőleg, az állami pénzügyi hivatalok szerveinek naponként kifejtett gyakorlatából az tűnik ki, mintha a ter­melő és kereskedőosztályhoz tartozók számára jogbiztonság nem létezne. Szí­vesen megadjuk az államnak, amire szük­sége van, de azt akarjuk, hogy állandóan ne térjenek napirendre az iparos- és ke­reskedőosztály követelései fölött. Nem demokratikus, ha az életre való igényt a képviselői mandátumok és a miniszteri tárcák száma szerint mérik. Ezután az államvédelmi javaslatot ismer­tette dr. Dufek képviselő, az alkotmányjogi bizottság előadója. A véderőbizottság előadója, Dávid kép­viselő a csehszlovák parlament legnagy­szerűbb alkotásai egyikének nevezte az ál­lamvédelmi javaslatot. bán elesett csehszlovák hőseink tettei a legbe­szédesebben bizonyítják, hogy mennyire sze­rettük függetlenségünket. Légióink és a belföl­di ellenállás segítségével szerencsésen elnyer­tük a függetlenségünket. Október 28-a bekoro­názta a müvet. Az államfordulat előtti szenve­dés jó iskola volt. Elfogadtuk az elvet, hogy demokratikusan építjük ki államunkat, mely igazságos atyja akar lenni valamennyi cseh- nek és szlováknak és a nemzeti kisebbségekhez tartozóknak. Niért kell fegyverkezni! — A világháború borzalmai indokolttá tet­ték a reményt, hogy hasonló borzalmak többé nem fognak ismétlődni. Ez nemcsak a mi, ha­nem a háborúban résztvett többi nemzet hite is volt. És amíg meglehetett ez a hitünk, addig nem fegyverkeztünk. Ez számunkra plusz és mínusz is. Plusz azért, mert ezzel csalhatatla­nul bizonyítottuk, hogy békét és nyugalmat akarunk, hogy a másét nem akarjuk és hábo­rúra, támadásra nem is gondolunk. Mínusz azért, mert az állam védelmében bizony vissza­maradtunk éspedig nem a nemtörődés miatt, hanem abban a jó hitben, hogy senki sem mer a jövőben önző okokból támadó háborút kez­deni, mert a jövő háborújáról tudjuk, hogy sokkal borzalmasabb, irtózatosabb lesz, mint múltbeli háborúk együttvéve. A béke akarása azonban nem volt meg mindenütt;. Néhol már megfeledkeztek a háború borzalmairól. E bor­zalmak emlékét félreszoritotta a mások féke­vesztett gyűlölete, a hatalom, a terület növe­lésének vágya, a bosszúvágy. A nemzetek szö­vetségének nincs szervezett végrehajtó hatalma a háborús támadások megakadályozására. Ezért minden állam eljutott annak felismerésé­re, hogy saját védelméről legjobban maga gon- doskodhatik. Mi is elérkeztünk ennek felisme­réséhez. És itt az egyszerű közönséges emberi ész parancsolja: védekezzünk, fegyverkezzünk és erősítsük meg országunkat, hogy az ellenség váratlanul ne támadhasson meg bennünket. Elég soká tartott, mig ez a felismerés nálunk benyomult a köztudatba. Az egész állam, a la­kosság, nemzeti különbség nélkül önként állott az államvédelem gondolatának szolgálatába és a polgárság még a törvényes intézkedések előtt megtett mindent, ami tőle tellett: az iskolák, egyesületek, társaságok s különösen a tartalé­kos tisztek áldozatos és példaadó munkát vé­geznek az államvédelem gondolata érdekében. A haza köszönésé illeti meg őket A katonai igazgatás már évek óta fáradozik a hadsereg kellő kiépítésén. Meghosszabbítottuk a szolgá­lati időt, a kiképzést kimélyitettük, a hadsere­get anyagilag jobban láttuk el, mindenről ala­posan gondoskodunk. De a hadsereg maga tel­jesen elégtelen az állam védelmére. Ma az egész nemzet visel hadat, egész államok, minden lakosukkal s minden rendelkezé­sükre álló eszközzel, A hadsereg ma in­kább csak szervezője ezeknek a tényezők­nek, vagy pedig az előőrs az ellenség első tá­madásának feltartóztatására. Ezt a támadást hadseregünk annál erősebben s annál biztosab­ban veri vissza, minél egységesebben áll a had­sereg mögött az egész nemzet és állam, minden lakosával. A polgárok eme védelmi munkájá­nak megszervezését hivatott biztosítani a be­terjesztett törvény. „Az alkotmánylevél éta a legfontosabb törvény" Az államra nézve vitális érdeket jelentő tör­vény ez. Az alkotmánylevél kiadása óta a leg­fontosabb törvény. Honvédelmünk magna char­tája. Mindenkivel szemben nagy igényekkel lép fel, hogy sokkal nagyobb rossztól megvédjen. Néhol talán kétségek merültek fel, hogy szük­séges-e ez. Ezt válaszolom, forrón kívánjuk, hogy ne legyen szükség a törvény végrehajtá­sára, kívánjuk, hogy ne legyen háború. De tud­FOLYTATÁS A 2, OLD. II. HASÁBJÁN Machnik nemzetvédelmi miniszter expozéja

Next

/
Thumbnails
Contents