Prágai Magyar Hirlap, 1936. április (15. évfolyam, 77-100 / 3926-3949. szám)
1936-04-28 / 98. (3947.) szám
1936 április 26, vasárnap* 'Praigai-AW^arhirlae* 17 A világ legnagyobb látványossága lesz jövőre VIII. Edvárd király megkoronázása 3 millió idegent és 60 millió font forgalmat várnak • 150 fejedelem csak Indiából ■ ■■ A megrövidített szertartás is az angol történelem legnagyobb „show“-ja lesz London április 23. A konzervatív angolok mindéin érdeklődése a koronázási ünnepség felé irányul, amely a jövő évben fog megtörténni. Attól tartanak ezekben a körökben, hogy a,z uj király sok tradicionális, de avult ceremóniát ki akar hagyni az ünnepségeik sorrendjéből. Tudják, hogy VIII. Edvárd nem 6zeireti a pompát, a oeremóniás szertartások és felvonulások untatják és már tróoralépése óta is mindent elkövetett, hogy azokat elmulassza vagy legalább is jelenté ken yen megrövidítse. Bninelk ellenére a koronázási ünnepség, amely a jövő májusban fog lezajlani a Westminster-apátság felszentelt termeiben, a legnagyobb látványosság lesz egész Anglia történetében. Hárommillió idegen Már most. dolgoznak az ünnepség előkészítésén, főleg azon. hogy elhelyezzék a hárommillió külföldi látogatót, amennyire a koronázási ünnepségre számítanak. Legalább egymillió ember fog érkezni a tengerentúli országokból, Amerikából, Kanadából. Ausztráliából. Dé'afrilkából és Indiából. A merész fantáziájú londoni üzlet világ úgy számit, hogy a három millió látogató hatvanmillió fontsterlinget fog kiadni Londonban. A hatalmas összegből 15 millióra száímitamaik az áruházak és üzletek. 15 millióra a vendéglők és kávéházak. 10 millióra pedig a szállodák és panzióik. A maradék a közlekedési vállalatoknak. színházaiknak, moziknak és mulatóhelyek- ■ nek jut. A baldachin kérdés Az esetleges korlátozások, amiktől tartanaik, elsősorban a balidaohin ügyében történhetnek. Eddig negyvenegy angol király baldaehinok alatt vonult a koronázásra, amelyeket az öt kikötő tizennyolc bárója vitt. Az öt kikötő!: Dover, Hastings, Romney, Sandwicih, Hytte,i ezenkívül Winohelsea és Rye. VII. Edvárd a régi szokást kibővítette azzal, hogy a báróik a Westminster apátságban is; fölötte tarthatták a bal- daohint. Most hine jáír, hogy az uj király elavultnak tartja ezt a szokást és teljesen szaki-; tani akar azzal, sőt azt is híresztelik, hogy VIII: Edvárd a koronázási szertartást három és i?él órai időtartamról két órára akarja megrövidíteni. A koronázás napja még nincs véglegesen, megállapítva, de minden valószínűség szerint 1937 május 27-én: fogják azt -megtartani. A király május hónapját állapította meg a koronázás időpontjául. Eredetileg junius hónap volt kiszemelve, mert a lojális ausztráliai alattvalók igy kérelmezték. De ekkor eszébe jutott valakinek, hogy júniusban már teljes lomb-díszben állnak a fák azokon az utakon, amelyeken az ünnepi menet elhalad, és a nézők milliói elöl elzárják a kilátást. Ezenkívül rájöttek arra is, hogy júniusban a koronázás egybeesne a „Rotary Con- ventio“ idejével és a szállodák, amelyek ebben az időben zsúfolva vannak a Rotary-összejöve- tel vendégeivel, felemeltek szavukat és hangjuk edhaLlatszott a Buckinghaim-palotáig. Ragaszkodás a csütörtöki naphoz Május 27-e azért is alkalmas nap, mert csütörtökre esik és III. György ideje óta minden brit uralkodó csütörtökön koronáztatta meg magát, — VII. Edvárd kivételével, aki ezen a napon vak- bélgyuliladást kapott. A rendezőknek sok kényes kérdést kell meg- oldamiok. Sokat tanakodnak afölött, hogy milyen szerep jut Mary anyakirálynőnek. György király koronázásakor Alexandria akkori anyakirálynő egyszerűen nem vett részt a koronázáson, de akkor nem az anyakirálynő volt az ország első hölgye. A múltból nincs példa a jelenlegi esetre és igy különleges ceremónia- rendet kell kidolgozni Ma.ry királyné számára. A fejedelmek elhelyezése Nagy gondot okoz a világ minden részéből érkező fejedelmi vendégek elhelyezése és ellátása. A 27 éves norfolíki herceg, Anglia első earlja.. aki úgyszólván nemzeti oeremóniamester lett, heteik óta dolgozik az idevágó terveken. Az idegen országok hivatalos képviselőit voltaképpen a királyi palotában kell elhegyezni, de ez a vendégeik számánál fogva teljesen lehetetlen. A királynak tehát házakat kell béreimé, hogy vendége;* .magánál" fogadhassa. Mftw. f. Györgyöt koronázták, huszonnégy idegen házat vettek igénybe erre a célra. Ezek közül számos régi palotát tulajdonosaik önként bocsátották a király rendelkezésére, a •többit azonban drága pénzen kellett kibérelni. Rogy fogalmat alkothassunk a magasramgu vendégek számáról, tudnunk kell, hogy egyedül Indiából 150 fejedelem jelentette be magát Miniden lakájt, minden szolgát vörö6 királyi Liv- rőbe kell öltöztetni és az egész Mayfaiir negyedet fel kell osztani a diszörségek elhelyezéséire, ,,Egy másik, szinte valószínűtlen, de mégis létező világgal szeretném az olvasót e könyvemben megismertetni. Egy titokzatos világgal, ahol gyermekkorunk legélénkebb képzelete testet öltött, ahol rejtélyes természeti erők évmilliós munkával alkotják az ember által utánozhatatlan csodákat. Ahol álomszerű, sejtelmes látványok fogadják a betévedt halandót,. akinek sikerült a feneketlen szakadékok, rohanó vizek s örök sötétség által kiváncsi emberi szemek előtt féltékenyen őrzött kincsek közeiéibe férkőznie." így kezdi könyvét, a népszerű- tudományos irodalom e remekét Kessler Hubertj a barlangok és sziklák világának neves kutatója és ennek a higgadt búvárnak, ennek a szerény és pózmentes embernek szájából ily szavak fokozott jelentősé- güék. A sziklahasadékok és barlangok világának kutatása a jszakemberek szükebb körén túl sok-sok más embert is lebilincsel, azokat, kikdek a Nagy természet változatos és (üditő megnyilvánulásai örömöket, gyönyörködést, megnyugvást, áhítatot jelentenek. A hegyoldalak belsejében és a földalatti barlangok világában való bolyongások különleges turisztikai teljesítményekre adnak alkalmat, hiszen zugó alvilági vizek partján vágy magasan fölöttük meredeken eső sziklapárkányokon jutunk, ahol karbidlámpánk fénye cseppkőkristályokból épült fantasztikus alakzatokat világit meg. hol pedig keskeny, folyosók . labirintusa izgatja képzeletünket, hogy vájjon hová vezet az ut s nem zuhan-e hirtelen százméteres mélységbe, ahová csak a magunkkal hozott kötélhágcsón juthatni le. Egyes nagyobb barlangoknál azonban ma már a különleges szépségű és izgalmu földalatti bolyongások nemcsak az úttörő turisták vagy egyes természetbúvárok kiváltságos élményei. Az utolsó évtized folyamán a híresebb nagy barlangokat az idegenforgalmi szervezetek állami segítséggel a kényelmesebb természetbarátok, a nyaraló- s utazóközönség számára hozzáférhetőkké varázsolták. Kessler Hubert részletesen beszél könyvében a viMg legnagyobb barlangcsodájáról, az Aggteleki barlangról. Az, hogy megtudtuk, hogy ez a hatalmas földalatti világ a csarnokainak s járatainak 21 kilométeres öeszhosszával felülmúlja az addig leghíresebb postumiai adelsbergi barlangot, ugyancsak Kessler Hubert érdeme, aki nyaktörő utakon behatolt a barlang rejtelmeibe, felfedezve annak a csehszlovákiai Domica-barlang- rendszerrel való összefüggését Azóta óriási anyagi áldozatok és hatalmas munka árán elhelyezték a rengeteg rejtett villanylámpát, a mélységek fölött enyhe emelkedésű, kényelmes, tiszta utak épültek s a szakadékok szélén erős korlátok nyújtják a teljes biztonság érzését, a rejtétt villamos fényszórók tundéri fényzuhatagba boritják a földalatti erők alkotta meseszerü, változatos kristályalakzatokat és cseppkőóriásokat, a turistaklubok pedig kölcsönös, barátságos együttműködéssel gondoskodnak a két államot összekötő hegyalatti világ tumort a külföldi fejed elmeik lakásait éj jel-nappal •a királyi gárda tagjai őrzik. Súlyos gaindot okoz a vemmégelk ellátásának kérdése és számtalan más kérdés. London ma már a koronázási ünnep lázában v.ain és el illetet képzelni, hogy ez a láz miként fog fokozódni, mennél közelebb érünk a koronázási ünnepség napjához. dományos és idegenforgalmi kiaknázásáról. —- A barlangok az ősemberkutatás valóságos kincsesbányái, —' meséli Kessler Hubert —, hiszen jégkorszakbeli ősünknek nagyszerű menedéket nyújtottak. Életének nagyrészét barlangokban töltötte és ennélfogva kezdetleges használati tárgyait, durván megmunkált kő- és csonteszközeit, fegyvereit leginkább barlangokban keresik ás találják ősrégészek. A barlangok meg- bolygutlan agyagrétegei évezredeken keresztül megőrizték számunkra őseink kulfur- maradványait, amelyek alapján tiszta képet nyerhetünk az emberiség őskoráról. De nemcsak őseink szerszámaira akadtak a barlangokban, hanem onnan került ki az ősemberi csontleletek zöme is. Mélységes jelentőségűek azok a jégkor! rajzok is, melyeikre barlangok falán bukkantak. Későbbi korok emberének tömérdek kulturmaradványait is a barlangokban találták meg .. . valóságos múzeuma a csiszoltkő-korszaknak az Aggteleki barlang. Nemcsak az ember, de a jégkor állatvilága is felkereste a barlangokat. Az ott elhullott, valamint a prédául becipelt állatok csontjai hü képet adnak a jégkori állatvilágról, melynek egyes képviselői ma már teljesen kihaltak. És a barlangok falain talált rajzok is felbecsülhetetlen szolgálatot tesznek egyes kihalt állatok, például a mammut rekonstrukciójánál. De a jelenkor barlangi állatvilágának tanulmányozása is igen vonzó feladat a biológus számára, mert a sötét, sokszor kigőzölgésekkel telt, az évszakok hőmérsékletingadozásaitól mentes és kevés táplálkozási lehetőségeket nyújtó hatalmas üregrendszerekben talált különös állatfajok sok érdekes következtetésre nyújtanak alkalmat. A barlangkutatás kitermelte a földalatti búvárkodás úttörőit, akik egyrészt egész csomó tudományág művelőiből s másrészt romantikus hajlamú, bátor s ügyes turisták seregéből rek- rutálódnak. Geológia, őslénytan, régészet kapcsolódnak a barlangkutatáshoz és egyes nagyobb barlang- rendszereknél pedig ma már nagy idegenforgalmi jelentőség vagy értékes barlangtöltelék- anyagok (foszfátsók stb.) nemzetgazdaságilag fontos kincsesbányái. A könyv első oldalain megismerkedünk a barlangok talajtanilag leglényegesebb jelentőségével, melyeket a leglaikusabb ember se sajnáljon elolvasni. Utána aztán minden rendű és rangú olvasót szinte észrevétlenül ragadnak magukkal az izgalmas felfedező-élményekről való beszámolók, melyek lelkes s mégis pózmentes nyelvezete, szerény, seholsem túlzó kereset- lensége a hegyek belsejének tündérpalotáiba viszi az olvasót, hogy nemcsak lát, hanem szinte hallani véli a vizcseppek évezredek óta egyenletesen -szün télén hullását-koppanását, vagy némely rohanó vizek százszorosán dörgő visszhangzugásák Van valami megkapó abban a Nagytermészet- adta közvetlenségben, ahogyan Kessler Hubert beszél s melyben a tudás-adta szerénységet és áhítatot is érezni. Most pedig szenteljünk néhány hálás mondatot annak, kinek érdeme, hogy e könyv megszületett: Lambrecht Kálmánnak, a magyarság korán elhunyt tudós-büszkeségének. KedvenC munkásságát a geológiai korok madárvilágának tanulmányozása képezte. Ezen a téren standardmüvet adott a tudományos világnak, több mint 1000 oldalas hatalmas alkotást, számtalan értékes képpel (német nyelven Berlinben jelent meg). E munkásságában jelentős szerepet játszott a barlangkutatás, az általa tanulmányozott fosszilis madárcsontok egy nagy részét barlangokban fedezték fel és e kutatásokban ő maga is tevékeny részt vett. Amikor több mint egy éve megindította a BUVAR-t, ezt a folyóiratot, mely magának egy csapással első helyet vivott ki az európai népszerű-tudományos irodalomban, felkérte Kesslert, Írjon valamelyik barlangi élményéről cikket és egyben a Frank- lin-Társulat által felkérette, hogy írja meg az akkoriban egyévtizedes barlangkutatásainak élményeit. És Kessler Hubert szerénységére jellemző, hogy úgy kellett szép szóval erre rávenni. Az előszót aztán az erre leghivatottabb: Lambrecht Kálmán irta meg. Végül megemlítjük ennek a könyvnek Ízléses cimlapját, különösen pedig gyönyörű illusztrációs anyagát. Ennek nagyrészét fényképek alkotják, melyeket Kessler többnyire a .barlangok mélyén" és sokszor kalandos, életveszélyes helyzetekben csinált. Nagy élmény e könyv és szülőbolygónkhoz való sejtelmes hozzátartozá- si érzésünk földünk kérgében szerzett tudássá és a tudásszülte áhítattá mélyül általa. A könyv a budapesti Franklin-Társulat kiadásában jelent meg. NEUBAUER FRIGYES. Képkiáll'iás Beregszászon Beregszász, április 25. Szombaton délelőtt nyílt meg Beregszászon, a Beregmegyei Kasiiuó nagytermében Haha Ferenc ég Haha Ferencné képkiállitása. A közszeretetben álló mű vészpárt Kárpátalján és Beregszászon mindenki ismeri. 1030-ban rendezték meg 25 éves jubileumi kiállításukat és azelőtt és azóta is időnkint megrendezett kiállításaikkal, melyeknek a mai viszonyokhoz mérten minidig feltűnő nagy erkölcsi és anyagi sikerük volt, a kárpátaljai magyar képkultűra fejlesztését é6 a legszélesebb néprétegekkel való megkedveltetését hathatósan' előmozdították. Mert valamely nép kópkulturájá- nak nemcsak Munkácsy Mihály okra van szüksége, hanem a Haba-párhoz hasonló festőművészekre is, akik érzékeny művészi lélekkel és évtizedes technikai felkészültségükkel a nagy mesterek' által kijelölt utakat benépesítik, még a közömbösnek látszó embereket is ránevelik a müértő kritikára, száműzik lakásaikból az annyira elterjedt giccsképeket, működésűkkel és társadalmi ösz- szekötfcetéseikkel a társadalom müértését felkeltik és jó útra terelik. Haba Ferenc képei hosszú és öntudatos fejlődésről tesznek tanúságot. Mint fiatalember a budapesti, bécsi és müncheni nagy képtárak tanulmányozásakor Van Dyk. Murillo és Rubens hatása alá került. Különösen hatott azonban fejlődésére az olasz Tiepolo könnyed, világos és élénk szinkezelése, nagy technikai tudása és dekoratív érzéke, valamint a németalföldi Franz Hals eleven csoportképeivel, a valóság megdöbbentően igaz és mégis művészi visszaadásával. A modern festők közül Szinnyei-Merse Pál impresz- szionizmusának hive. A jelenlegi kiállítás képeit kijegece6edett technika, csalhatatlan és biztos vonalvezetés, élethü, valósággal megszólaló és mégis átszellemült, mélyen kifejező színek jellemzik. A szinkezelésnek szinte misztikusan, taiámyszerüen ható mesteri tökéletességét látjuk ezeken a képeken. A „Krizantémok" a lilásfehér virágok sejtelmes, titkos kinyílását, a bimbók virágba fakadásának rejtélyét mutatják. A .Mámor után“ hanyagul fekvő poharak, üvegek képe, melyek közé valaki kiégett és kihűlt kedéllyel két szál szegfűt dobott. „Rubintos üvegek" valamilyen keleties kínai pompázó és mégis lemondó dekorációt mutatnak, bíbor diszitéssel, a háttérben leomló fehér drapériával. Szépek még a „Jutalomserleg", „Fehér szegfűk", „Sárga nárcisz" elnevezésű képei. Haba Ferenc különösen kiváló a különféle sejtelmes virágszinek megfestésében, a virágok és növények különféle korszakában. Utánozhatatlan szépen festi a pipacsok, őszi rózsák szinét és hangulatát, valamint a valóban bravúros hozzáértést megkívánó nőszirmokat, vagy íriszeket, melyek színüket még festés közben is állandóan változtatják. Haba Ferencnek méltó tanítványa felesége, akit ő vezetett be a festészet titkaiba és aki az ő útmutatásai szerint képezte ki magát. Hajlamainak leginkább megfelel a pasztell-festészet technikája, úgyhogy a festészetnek ezt a valamikor nagyon kultivált, újabban ismét divatossá és keresetté vált fajtáját műveli. Kedvenc témája a tájképfestés. Minden vidéknek, minden tájnak vau valamilyen megfoghatatlan hangulata, van valamilyen lelke, amit leginkább a-zok éreznek, akik azon a vidéken laknak és azt szeretik. Akik ismerik Beregszász és a Tiszahát jellegzetes magyar alföldi tájait, azok fel fogják találni Haba Fe- rencné képeiben azt a sajátos tájhangulatot, amit a Tiszahát jelent számukra. „Vérke-részlet", „Régi Vérke-part", „Beregszászi borpince", ,Nagyfa egy" cimü képek mind erről a vidékről valók. Kiilöiíösen kifejező a „Benői táj" egészen modem IrodalomuMúvésiet A barlangok az ősember kultúrájának valóságos múzeumai Kessler Hubert könyve, a „Barlangok mélyén"
