Prágai Magyar Hirlap, 1936. április (15. évfolyam, 77-100 / 3926-3949. szám)
1936-04-26 / 97. (3946.) szám
8 t>ragai-A\\&^arhirlap 1936 április 26, vasárnap. A szülői társulatok munkaközösségéért Irta: Fizély Imre, a pozsonyi magyar iskolák szülői társulatai szövetségének elnöke Az 1930 május 19-én megjelent 1516. sz. iskolaügyi miniszteri rendelet — nem kötelezően ugyan, csak ajánlóan, — az iskolákkal kapcsolatos szülői társulatok (szülői szövetségek) felállításáról intézkedik. Célja a szülői ház és az iskola közötti viszonyt ezen szülői társulatok megteremtésével kimélyiteni, a két nevelési fő- tényező egymást kisegítő törekvését óhajtja hatásosabbá tenni, harmóniát, megértést, kölcsönös megbecsülést kiván teremteni a gyermeken keresztül, a gyermekért, egy jobb, boldogabb, megelégedettebb, kiegyensúlyozottabb jövő nemzedék érdekében. Egy miniszteri rendelet lehetőséget nyújt szülőknek szervezkedniök, tömörülniök, felvenni egyesületi formát, annak keretén belül dolgozni, segíteni, építeni, teremteni. Még csak alapszabályokra sincs szükségük. Csak iskolánként meg kell a'lakulniok, meg kell ismerniük a rendelet tartalmát, a benne lefektetett munkalehetőségeket és megindítani — ha kezdetben szerény keretek között is — a munkát. A legelha- gyottabb tanyai iskolától a középiskoláig minden iskola mellett áldást jelenthet a szülői társulatok munkája Áldást, mert minden megmozdulás, mely a gyermek érdekében történik, mely őt akarja testileg, lelkileg erőssé, ellenállóvá tenni az élet nehé2 harcának megvívásában, szent és magasztos. A szülői társulatok munkájának sikere azonban kizárólag attól függ, milyen mértékben ismerik fel az iskolák, s maguk a szülők a ren- delet-nyujtotta előnyöket, á benne rejlő hasznosítható lehetőségeket, s akad ember, aki kezébe véve az irányítást, a vezetést, önzetlenül, szeretettel az ügy iránt, dolgozni kezd. A munka elkezdésén van a hangsúly. Elkezdeni! Akármilyen formában, a munkalehetőségek akármelyik terén, — csak megindulni! Lehet, hogy az eredmény nem lesz kezdetben nagy, de ha az érdeklődést az ügy iránt fel tudtuk éb- reszetni, ha azt ébren tudjuk tartani, már az is egy nagy siker. Bármely intézménynél is azonban a meglkez- dés, a megindítás a legnehezebb. Különösen ott kimondhatatlanul nehéz, ahol alig akad valaki, aki az intézmény létezéséről tudomással bírjon, vagy ha tudnak is róla, nem ismerik annak célját, feladatait, az általa nyújtott előnyöket, megvalósítható lehetőslégeket. Fájó szívvel olvassuk az utóbbi időben napnap után, mit veszített a köztársaság magyarsága az 1919. évi 67. sz. törvény nemismerésével, amely törvény a járási magyar közművelődési testületek létesítéséről intézkedik, az általa nyújtóit előnyök kinemhasználáSával. Ugyanaz ;"'! az említett 1930 május 19-én kiadott 1516. ' kclaügyi miniszteri rendeletre is. Ennek létez ' Öl talán elég sokan tudnak, a tanító- és tar úri testületek feltétlen kivétel nélkül mind, talán a szülők közül is elegen, de nem ismerik a rendelet szellemét, annak feladatát, célját s a lehetőségeket, amelyek annak keretén belül megvalósíthatók. Ennek egyik legfőbb oka pedig az, hogy a rendelet nem imperativ, nem parancsoló formában intézkedik a szülői társulatok létesítéséről, hanem csak javasolja, ajánlja azokat. Bármennyire is törvénytisztelő nemzet vagyunk, mégis, ahol lehet, szeretjük magunkat kivonni olyan rendelkezések teljesítése alól, amelyek áldozatokat követelnek, munkát igényelnek. Mennyire inkább figyelmen kívül hagyunk olyan rendelkezést, amely csak javasol, ajánl valamit. Mégis, ha jól megfigyeljük és kutatni kezdjük ennek a figyelemhiánynak, ennek a közönynek okát, rá kell jönnünk arra, hogy ennek legfőbb oka a szülői ház és az iskola egymás iránti kölcsönös bizalmatlansága, egymást kellő meg nem becsülése. Idegenek vagyunk egymásnak. Szakadék, ür tátong közöttünk, amely nem hogy betöltődnék, kiegyenlítődnék, eltűnnék idővel, de még csak valami szilárd, biztos tákolmánnyal sincs áthidalva. Pedig ha a helyes nevelés, az életre való előkészítés valaha a szülői ház* és az iskola együttes munkájától függött, úgy a mai korról mondhatjuk azt el leginkább. Az élet napról-napra többet követel. Több tudást, képességet, rátermettséget, harckészséget az élet küzdelmének a megvívásánál. De igazibb jellemeket is. Az életre előkészítő főtényezők, az iskola, a család mind iparkodik, szeretné a legtöbbet, a legjobbat nyújtani. S ebben a kiillön-külön megnyilvánuló törekvésben valahogyan elválik a két főtényező útja. Nem halad együtt, még csak nem is párhuzamosan. S ki sinyli ezt meg? A gyermek, a jövő embere, a jövő társadalom. Itt akar segíteni az idézett miniszteri rendelet. Hogy ez a munka azonban milyen nehezen indul meg, hogy a miniszteri rendeletben nyújtott előnyöket mennyire nem ismrik fel a szülők, tanítóik egyaránt, mennyire húzódoznak, félnek a közeledéstől, annak legszomorubb bizonyítéka, hogy iskoláink egy kis töredékénél van csak életben a szülői társulatok intézménye. DoJaári és középiskoláink nagy része egyenesen elzárkózik tőle, elemi iskoláink hallani sem akarnak róla, — a szülők meg úgy vélekednek, ha nem csinál meg valamit az iskola, ők bizony nem futnak utána. Szomorú jelenség minden tekintetben, amelyen segíteni kell. A segélynyújtás lehetősége pedig adva van. A pozsonyi magyar iskolák szülői társulatainak szövetsége, amely Pozsony és környéke összes magyar iskolái szülői társulatait magába zárja, felismerte a miniszteri rendeletben foglalt és kihasználható előnyöket s összefogva iparkodik megvalósítani ama lehetőségeket, amelyeket a rendelet mint megvalósítható lehetőségeket felsorol. Maga az a tény, hogy a szövetség választmányának tagjai felerészben szülők, felerészben pedig az egyes iskolák tantestületeinek tagjai, közelebb hozzák a közös munkában a családot és az iskolát. A „Szülők Iskolája" néven megrendezett tizenkét előadás keretében, — amelyeken több mint 1600 hallgató vett részt, — alkalom adódott pedagógusoknak értékes tanácsokkal szolgálhatni szülők részére a helyes testi, lelki nevelésről egyaránt. A Szövetség országos érdekű megmozdulásában sietett a magyar társadalom segítségére, amidőn nyilvános ankéton keresett orvoslást a mind gyakrabban megismétlődő gyermek-tragédiák, diákeltévelyedések ellen s ezzel kapcsolatban megszólaltatta a köztársaság magyar társadalmának minden rétegét s ezen hozzászólásokkal kapcsolatban egy nagyszabású terv kidolgozásán fáradozik, amellyel javítani, segíteni akar a jelen kor sok hibáján s meg akarja könnyíteni úgy az iskola, mint a család, de az egész nevelésre hivatott társadalom munkáját is. A Szövetség az egyes iskolák külön tevékenységén kívül is páratlan szociális munkát fejtett lei. Az iskolaév folyamán közel 2000 kiló kenyeret, 23000 literen felül tejet, leves-jegyeket, iró- és tanszereket, 500 darab fogkefét, 500 adag fogport osztott ki a különböző iskolák szegénysorsu tanulói között. Az egyes iskolák A TATRA Sötét zöldjével a zordon Tátra Panorámája borong előttem, Amint fejét a felhőbe mártja És ködöt borzol a levegőben. Fenyves kékjében rigók fiittyentnek, Csobogó éren szökdel át az őz. Mikor jó kedve van az Istennek, Tekintete a vidéken időz. Ilyenkor nótás erdőlegények Havasi rózsát szednek a lánynak; Nyakára hágnak minden veszélynek S a napsugárba tréfa-szót hánynak. De gyakran fedi homlokát bnru: Fergeteg húrja zeng az ormokon . . . S ekkor a Tátra olyan szomorú S a temc.Vel képe oly rokon. S kunyhója előtt a vén favágó, Talán hogy jámbor lelkén segítsen, Keresztet vet és bekiált: Jankó! Csendben legyetek, itt jár az Isten! TELEK A. SÁNDOR. szülői társulatai karácsonyi felruházási és évközi cipőjávitásd akciói ékes szószólói annak, mit tehet az összefogás, az összefogásban rejlő erő és a felébresztett s tettekre kész emberbaráti szeretet. A Szövetség istkolásgyermekek csere- és nyara'ltatási akcióját készíti elő a nagy szünidőre s értékes munkaprogramot dolgoz ki a jövő iskolai tanévre. Ebben a munkaprogramban benne van egész Szlovenszkó és Kárpátalja összes magyar iskolái szülői társulatainak egy munkaközösségbe való bevonása is. A legnagyobb baj, hogy magyar iskoláink mellett nem alakultak meg a szülői társulatok s ha 'meg is alakultak, nem tudnak eredményes munkát kifejteni. S ennek oka az, hogy nincs egy szervünk, amely segítené, irányítaná, tanáccsal ellátná úgy az iskolákat, mint magukat a szülőket is. Sikeres, eredményes, maradandó hatású munkát csakis egy munkaközösségbe való tömörülés biztosíthat arra hivatott szerv vezetése, irányítása melett. Ennek lehetősége pedig adva van! A pozsonyi magyar iskolák szülői társulatának szövetsége a legnagyobb készséggel siet minden magyar iskola segítségére, a magyar szülők támogatására tanáccsal, irányítással úgy a szülői társulatok megalakítását, mint azok munkáját illetőleg. Milyen utón és módon, milyen eszközök igénybevételével óhajtja a Szövetség a munka- közösséget megteremteni és azt kiépíteni, arról alkalomadtán még bővebben fogunk szólni. Az alvilág Itta: HARRY LESLIE regény (24) — Csak menjen Isten hírével. — Nem keserűség nélkül mondottam ezt és mintha sajgott is volna egy kissé a szivem. Tudj* Isten, eddig talán reménykedtem abban, hogy valami csoda történik és John meq köztem valahogy mégis rendeződik a dolog. De most, hogy megszökik előlem és az emlékei elől a világ másik sarkába, a dolog egészen kilátástalan. És ahogy erre rájöttem, annál inkább meggyőződtem arról, hogy nekem Karvaly oldalán van a helyem, ezeknek a kis és nagy csirkefogóknak a társaságában, akik a világ gyöngéit, felületességeit, bűneit a maguk céljára használják ki, hogy kis és nagy zsákmányaikat bezsebeljék. — Hát mi az az ügy, Mister Crawford? — fordultam most vendégemhez. — Érdemes vele egyáltalán foglalkozni? Mr. Crawford összecsucsoritotta meglehetősen vastag ajkait és nagyot cuppantott a nyelvével: — Ccc ... hogy érdemes! Meghiszem azt! Legalább ötvenezer fontról van szó. Lady Campbell ékszereiről. Hallott-e róluk? ■— Nem, nem hallottam, Skótországban nem terjedtek idáig az összeköttetéseim. — Egy különös öreg dáma ez a Lady Campbell és őt fogjuk majd behálózni, — mondta nevetve Crawford, miközben megelégedetten dörzsölte össze vastag, húsos tenyereit. Megfigyeltem, hogy sürü szőke szőrszálak borítják a keze- fejét és hogy ujjai egészen sárgák a sok nikotintól. Egyébként az óriás skót meglehetősen nett társasági ember benyomását keltette. Mister Crawford most előadta tervét. — Nekem fogorvosi rendelőm van Edinburgh- ben, — mondotta. — Fogorvosi? Egy kis túlzás, öreejem, — vágott a szavába nevetve Karvaly. — Szerény fogtechnikusi laboratórium. Ugyan hol szerezted a diplomádat? — Folyton ezt veted a szememre, — felelte szemrehányóan Crawford, akinek érzékenységét bántotta, ha fogorvosi képesítését kétségbe yonI ták. Később láttam edinburghi cégtábláján, hogy minden gátlás nélkül használta a doktori méltó- " Ságot. Edinburgh-ben pedig mindenki doktor urnák szólította. — Nos, az egyik legérdekesebb paciensem ez a bizonyos Lady Campbell, aki nagy bizalommal van irányomban és igy mindent elmond, még azt is, ami a legbizalmasabb családi ügy, vagy ami a lelkének a legtitkosabb gondolata. Nagyon beszédes asszonyság és néha félóráig is elcseveg, mig körülötte foglalatoskodom ... — Nos, Miss Hammon — folytatta elbeszélését Crawford —, ha járt volna már Edinburgh- ben, bizonyára hallotta volna a hírét a Graham- bankháznak, talán az öreg Mr. Andrew Graham- nek is, aki ma a bankház főnöke. Az idősebb bankárnak két fia van, az idősebbik Elphinstone Graham. Tipikus skót. A másik pedig Dávid Graham, a kisebbik fivér ... Két fényképet vett elő a zsebéből és elébem rakta. Alaposan szemügyre vettem mind a két fényképet. A kisebbik fiút ábrázoló kép különösen fölkeltette a figyelmemet. Fiatal arc, érthetetlen borongó arckifejezés, torz vonások, kes- kenyszabásu fej s nagyon előre dülledt szemek meredtek rám a képről. —• Nem valami nagyon esztétikus látvány, — mondtam kissé borzongva, miközben a két képet visszaadtam. — Ah, az esztétikának nincs szerepe ebben a mi kis vállalkozásunkban, — sietett megnyugtatni Joe Crawford, miközben már a második csésze teáját hörpintette ki. — Úgy kell vennie az egész fiút, amint van. A maga szerencsétlenségében együgyü, kiszolgáltatott lénynek. Ez az egy- ügyüsége és kiszolgáltatottsága okozza talán azt is, hogy a nagynénje, Lady Campbell olyan szenvedélyes rajongással csüng rajta. Tudja, hogy mikép vagyunk ezeknek az idősebb hölgyednek rajongásával, akik maguk nem élnek családi életet, de belsejükben mindig megvolt az elolthatatlan vágyakozás a meleg családi otthon. után és az anyai érzés, amelynek minden szere- tetét babusgatva viszik át valami élő lényre. Nos, a mi Lady Campbellünk ez alkalommal nem kutyákra, macskákra, kanári madarakra, vagy kakadukra pazarolja a benne fölhalmozott családi érzéseket, hanem szerencsétlen unoka- öccsére .. . — Lady Campbell Lady Graham-nek, a két fiú édesanyjának a nővére. Lady Graham már évekkel ezelőtt meghalt és azóta a Graham- háztartásabn nincs háziasszony. Lady Campbell csak két érvvel ezelőtt költözött Edinburgh- be. A családi kapcsolatok vonzották ide. Dúsgazdag asszony, Sir George Campbellnek, a híres glasgowi sörgyárosnak az özvegye. Húsz éven át voltak házastársak, de gyermekáldás nem kisérte ezt a házasságot. Sir George nagyszerű üzletember lehetett, mert a kis sörfőzdét hatalmas üzemmé fejlesztette, úgyhogy a Camp- bell-sör Londonig meghódította a piacot. Otthonában azonban szánalmas figura volt, mert ott korlátlanul Lady Campbell uralkodott. Minden az ő akarata szerint igazodott. Nem is bírta Sir George ezt az életfogytiglani rabságot sokáig. Huszévi raboskodás után elmenekült belőle az örökkévalóságba. — A bánatos özvegy igen tekintélyes vagyont örökölt, a sörgyárat eladta, több mint százezer font volt az eladási ár, ezt az összeget egészében befektette az edinburghi Graham- bankházba, amelynek abban az időben kissé gyöngén ment a sora, ez a hatalmas betét azonban olyan injekció volt, amely egyszeriben felvirágoztatta. Aztán mesés ékszerei vannak Lady Campbellnek, mert világéletében szerette a cicomát és mindent magára rakott volna tündöklésének érdekében. Egyszóval a Graham- családnak igen nagy előnye származott abból, hogy az özvegy Edinburgh-be költözött át. Csak egy baj volt: Lady Campbell a sörgyáros házában megszokta a diktátor! szerepkört és ezt a Graham-házban is szerette volna megvalósítani. Nem költözött ugyan be a Graham- palotába, hanem önálló lakást vett ki, de azért mindennap megjelent sógora házában és kéretlenül is előadta véleményét, kiadta utasításait, rendelkezéseiét, amelyeknek gyakran fogcsikorgatva kellett eleget termők. Ellenkezni ugyanis egyszerűen képtelenség vele, annyira erőszakos. Azt igazán nem kockáztathatja Sir Andrew, hogy Lady Campbell felmondja a betétet és más bankházhoz forduljon vele. Ez a pénz annyira angazsálva van, hogy kivonása végzetes csapást zúdítana a Graham-bankházra ... — Nos, talán említettem már, hogy a tiszteletremélt ó dáma a városba érkezésének pillanatától pácienseim sorába tartozik és teljes bizalmába avatott. Megvallom, egy ideig terhes volt ez a bizalom, mert köteles udvariasságból végig kellett hallgatnom a Graham-ház minden apró-cseprő ügyét. Ugyan mit érdekeltek engem azok az apró családi civakodások, amik olykor-olykor — főleg Dávid Graham személye miatt, vagy személye körül — a Graham- házban felviharzottak. Valljuk meg őszintén, nem lehet valami rokonszenves ember ez a Dávid Graham, már a képéből meg lehet ítélni ezt. Bizony, éppen elég szánalmas külseje van szegénykének s az élete sem volt valami nagyon rózsás. Még a legközvetlenebb ismerősei is bizonyos sajnálkozással kezelik és sokan vonják kétségbe elmebeli állapotának épségét is. — Az otthonában sem érezhette magát otthon. Születése édesanyjának életébe került s az apa sohasem tudta leküzdeni emiatt a fiúval szemben érzett kárhozatos gyűlölködését. Valósággal üldözte és üldözi a fiát, akiben mindig csak a felesége gyilkosát látja. A fiúra nagyon vigasztalan sors várt, de ezelőtt két évvel váratlan fordulat következett be. Megjelent a családi körben Lady Campbell, aki a benne felhalmozott anyai érzések minden gyöngédségét ki akarta valakire árasztani. És nem az idősebbik, az ép, eleveneszü Elphinstone-t választotta, hanem azt, aki erre a becézésre különösképpen rászorult, akinek idáig semmiféle gyöngédségben, szeretetben, ragaszkodásban része nem volt. Lady Campbell hatalmas védőszárnyai aiá vette Dávid Grahamot és ettől kezdve a helyzet egészen megváltozott a Graham- palotában. Senki sem mert nyíltan fellépni a nagynéni kegyence ellen, mert Lady Campbell nem tűrte, hogy védencének bármi bántódása essen. (Folytatása következik.) %
