Prágai Magyar Hirlap, 1936. április (15. évfolyam, 77-100 / 3926-3949. szám)

1936-04-25 / 96. (3945.) szám

4 T>RXCAI-7VSao^AR-HIKLSP 1936 április 25, szombat, EGÉSZ VILÁGON UNIKUM Az keserűvíz, meri dúsabb sótartalmánál fogva a leghatásosabb. Hlég már fél pohárral, kapható kisüveg Is. Az uj prágai bolgár követ átadta megbizőiratát Prága, április 24. Popoff Iván uj bol- gár követ ma délben audiencián jelent meg Benes köztársasági elnöknél és ünnepélyes keretek között átnyújtotta megbízó iratát. Az uj bolgár követ az újságírói pályán kezdte működését és Prágába Bukarestből jön, ahol ugyancsak Bulgária követe volt. A szenátusi bizottság ismét visszaküldött egy Javaslatot Prága, április 24, A szenátus közgaz­daság i bizottsága ma délelőtt foglalkozott ama kormányjavaslattal, mely a járási gaz­dasági előlegpénztárak s a szlovenszkói köl­csönös földmüvespénztárak hatáskörét any- nyira ki akarja terjeszteni — különösen ami az árvapénzek kezelését illeti, hogy e pénzintézetek s a takarékpénztárak között úgyszólván semmi különbség nem volna. A kormány e javaslata ellen állást foglalt va­lamennyi koalíciós párt szenátora s az el­lenzéki szónokok is. A bizottság ezért a ja­vaslatot visszaadta a koalíciós hetestanács­nak. Németország tiltakozik a mosszuli petróleum­részvények eladása ellen London, április 24. Az egyiptomi kor­mány a közelmúltban szerződést kötött a moszuli olajtársasággal, hogy biztosítsa Egyiptom olajszükségletét. A moszuli tár­saság részvényeinek 15 százaléka, mintegy másfél1 millió darab május végén egyiptomi tulajdonba menne át és a társaság kötelezné magát, hogy évente 600.000 tonna petróleu­mot szállít önköltségi áron Egyiptomnak. A Reuter-iroda értesülése szerint német ér­dekeltek a brit bíróságoknál lépéseket tet­tek, hogy lehetetlenné tegyék az egyiptomi kormány részesedését a moszuli olajkiter­melésnél. Anglikán egyházi hangok a békekérdésről London, április 24. A canterbury-i érsek az összes brit egyházak, azaz nem csupán az anglikánok, hanem a methodisták, pres>yteriánusok, kongrega- nisták,babtisták és az üdv hadserege nevében Bald- win miniszterelnökhöz levelet intézett, amelyben kijelenti, hogy az angol püspökök egyetemlegesen a kormánynak oldalán akarnak állani. Azonban igen fontosnak tartják, hogy Európa áilamférf.ai a jelen helyzetben ne hátra, hanem előre tekintsenek és komolyan felhasználják az alkalmat, amely most egy európai békerendszer uj felépítésére kínálko­zik és pedig a nemzetközi egyenjogúság és igaz­ságosság alapján. Azért örömmel kell fogadni a ja­vaslatot, hogy a népszövetség mihamar nemzetközi konferenciát hívjon egybe, mely az újjáépítés alap­jait megvesse. „Reméljük, — úgymond a levél — hogy az ilyen konferencia sok nemzet idegességé­nek és elégedetlenségének nemcsak politikai, ha­nem gazdasági okaival is foglalkozhatnék. Bízunk benne, hogy az ilykép megteremtendő jobb lég­körben uj és határozott intézkedések tehetők az irányban, hogy az általános leszerelést a népszö­vetség rendelkezéseiből eredő kötelezettségekkel összhangban keresztíilvihessék.“ A levél azt is hangsúlyozza, hogy sok hatalomnak szemére lehet­ne vetni, hogy úgy a locamói egyezményből, vala­mint a népszövetségi rendelkezésekből folyó köte­lezettségeiket, azok szellemében nem teljesítették. Nagy feltűnést keltett Angliában Davy kanonok nyilatkozata, melyet a liverpooli anglikán székes- egyház káptalana nevében adott ki. Ekkép szól: „Nem ajánlhatjuk fel Istennek azt, ami e héten ne­vünkben történt, mert szégyenünkre válnék. Hi­tünkhöz és országunkhoz méltatlan dolog, hogy erő­szakoljuk ama szellemnek további fenntartását, mely Németországtól az egyenjogúságot megtagad­ja. Mi semmi esetre sem kérhetjük Isten áldását olyan javaslatokra, amelyek a növekedő nemzedék életét uj háborúra kötik le. Nem imádkozhatunk oly javaslatokért, amelyek Angliát arra kötelez­hetnék, hogy oly ország hadseregét támogassa, mely a gyámoltalan Abesszíniával szemben barbár módon jár el. Anglia ma csak egy imádságot is­merhet.: Szabadíts meg bennünket, Isten, minden veszedelemtől, cselszövéstől és rosszakarattól, a szív vakságától, a képmutatástól, háborútól és öl­dökléstől." A hadügyminiszter e nyilatkozattal szemben egyi^ nyilvános beszédében élesen állást foglalt; de Davy kanonokot püspöke védelmébe vette és formailag, valamint tárgyilag is fedezte. A pozsonyi rendőrség is bogozza a milliós dollá bonyolult szálait Pozsony, április 24. (Pozsonyi szerkesztősé­günk telefonjelentése.) Pongrácz Gusztáv rend­őrfőtanácsos, a pozsonyi rendőrség bűnügyi osztályának vezetője ma délután 5 órára magá­hoz kérette a sajtó pozsonyi képviselőit, hogy nekik fölvilágositásokat adjon a Klein-ügy állá­sáról. A reaidőrfőtanácsos mindjárt bevezetőiben kijelentette, (hegy az ügy annyira bonyolult, hogy még a nemzetközi rendőrségek sem igen ismerik ki magukat benne. A szálak annyi mindenfelé vezetnek s annyira össze vannak kuszáivá, hogy hosz- szabb időbe fog kerülni, mig az egész ügyet fel fog lehetni göngyölíteni s ki­bogozni. Tény az, hogy a Parisban letar­tóztatott Klein Bernátról az eddigi nyomo­zás megállapította azt, hogy Klein már akkor áruba bocsátott amerikai kötvénye­ket, amikor azok még az államkincstárnál voltak s csak később tűntek el. Ez azt bi­zonyítja. hogy Klein már előre tudta, hogy ezek a kötvények illegális utón a kezéhez fognak kerülni. Párisiban a nála tartott házkutatás alkalmá­val négy darab százezer dolláros és négy da­rab egyenkint tízezer dolláros amerikai államkötvényt találtak. A Pozsonyban őrizetbe vett Klein József szerepét illetőleg még nem lát tisztán a rend­őrség. Reá vonatkozólag bevárják a párisi és bécsi rendőrségek nyomozásából beérkező je­lentéseket. Ha a nyomozás megállapítaná bű­nösségét, akkor a pozsonyi bíróság előtt fog­ják felelősségre vonni. Eddig úgy látszik, hogy a pozsonyi Klein nem tudott a dollárkötvény-lopás ügyéről. Csupán 14 nap alatt a valódi CORALL CRÉMTŐL (száras vagy zsíros). Már harmadik nap után Javul az arcbőr észrevét­lenül és az összes hiba, u. m. szeplő, pattanás, mitesszer, májfolt, nagy pórus, ráncos bőr, öreges kinézés teljesen megszű­nik. Biztos eredmény. Ara Ke 11.— VÖRÖSRAK GYÓGYSZERTAR Bratislava, Mihály-ucca 20.__________ az az angolszövegü távirat gyanús, amely a Parisban letartóztatott Klein Bernát nevére ér­kezett Pozsonyba Klein Józsefnek. Igaz az, hogy Klein József is foglalkozott hasonló köt­vényüzletekkel, amikor rosszabbul kezdett men­ni a sora. A nyomozás eorán előveszik a régebbi hasonló természetű eseteket, amikor ugyancsak ilyen na- gyobbarányu nemzetközi szélhámosok működését igyekeztek kibogozni. így újból felülvizsgálják az időközben Becsben elhunyt Harry Freggan-iigy aktáit. Freggan Oroszországból származott el s az európai fővárosokban folytatta üzelmeit. Két év­vel ezelőtt a pozsonyi rendőrségen egy francia gróf tett feljelentést ellene, hogy nagyobb összeg­gel meg akarta károsítani. A pozsonyi ügyészség fogságában lévő Klein József dr. Singer Ernő ügyvédet nevezte meg vé­dőjéül. Az üggyel különben dr. Hlaváosek vizs­gálóbíró foglalkozik. Ravata’ozó, turistaszálló és íóSékcnyságs bélyegek ügye Kassa város tanácsülésén Kassa, április 24. (Kassai szerkesztőségünk telefoujelentése.) A kassai városi tanács e héten tartott ülésén foglalkozott a ravatalozó építésé­vel és tudomásul vette azt, hogy a ravatalozó tervei már elkészültek. A város már a legköze­lebbi időben kiírja a pályázatot. Az építkezési költségek félmillió koronát tesznek ki. Valószínű, hogy ez év végéig el is készül a ravatalozó., Ezenkiviil elhatározta a városi tanács, hogy a bankói turistaszálló környékét rend'behozatja. A szálló előtti teret parkírozni fogják, hogy a hét­végi forgalmat ezzel is növeljék. A postaigazgató­ság átirt a városhoz és kérte, hogy május 3-án a város forgalmasabb uccáin sátrakban árusít­hassa azokat a bélyegeket, amelyeket a posta a szegény gyermekek fölsegélyezésére adott ki. A tanács a postaigazgatóság kérelmének helyt adott és egyben elhatározták, hogy a város maga is nagyobb összegű bélyeget vesz át. As alvilág fiitálynője Ma: HARRY LESLIE (23) „John Geoffrey! Olyan szívtelenül és kegyet­lenül hagyott el, hogy romba döntött mindent, ami hűségre és becsületességre vonatkozó elkép­zelés élt bennem. Rombadöntötte és eltemette emlékeimet is és én nem tudok Önre másképen gondolni, mint végtelen közönnyel. Egyébfajta érzéseimet nem akarom jellemezni. Tudja, hogy mi történt, hogyan történt és azt is tudnia kell, hogy amit elkövettem, azt tisztán a maga nyu­galmáért és nevének tisztaságáért követtem el. Nem méltatott arra, hogy személyesen tárgyal­jon meg velem mindent és nem is törődött azzal, mi történik velem, ha magamra hagy. Eldobott, félrehajitott az utjából és teljesen a sorsomra bí­zott. Nos, hát én magam fogom irányítani a sor­somat és abból kizárom magát teljesen, kizárom közös múltúnkat minden emlékével együtt. Nem törtem össze és nem követek el semmiféle bo­londságot. Nem leszek öngyilkos, ezt az örömet nem szerzem meg magának. Tudom, ez lenne a legkényelmesebb megoldás a maga nyugalma és nevének becsülete érdekében. De ne tartson at­tól, hogy az életében bármi szerepet kívánok játszani, hogy igényekkel lépek föl, hogy zsa­rolni fogom. Nem kell magától semmi, egy lyu­kas fitying sem. Éljen nyugodtan és boldogan. Indítsa meg a válópört hűtlen elhagyás címén, nyert ügye lesz, mert engem a világ semmiféle rendőrsége, bírósága nem fog tudni fölkajtatni. Lady Geoffrey eltűnt a világ színe elől abban a pillanatban, amikor Ön azt a kegyetlen levelet megfogalmazta. Kikapcsolódtam az ön életéből és nem tartom méltónak arra, hogy egyetlen könnycseppet hullassak magáért. May.“ Ez volt az a levél, amelyet sajátkezüleg hají­tottam a boxba. És amikor a levél eltűnt a posta­szekrényben, igazán nem éreztem már fájdalmat, inkább valami elszánt dac vett erőt a lelkemen. A fájdalom és szenvedés csak éjjel tört rám, mi­kor párnáim között fetrengtem és az öklömet folyton szám elé kellett tartanom, hogy csukló zokogás ne törjön föl belőlem. De ezen az éj­«*kán is túl voltam, átjutottam a továbbiakon is. Íqy látszik, a szerelmi csalódásba nem hal bele könnyen az ember... % REGÉNY Geoffrey-jel nem is törődtem, csak annyit tud­tam meg róla, amit később társaságomban hal­lottam, vagy a lapok társadalmi hírei között ol­vastam. Négy hét múlva volt a válópörünk tár­gyalása, a riporterek még ez alkalommal szenzá­ciós föltálalásban foglalkoztak a yorki ügyekkel é fantasztikus találgatásokba bocsátkoztak az én sorsomat illetőleg, de meg sem közelítették az igazságot. Találgatásaiknak lényege az volt, hí gy Lady Geoffrey idegrendszerét annyira megviselték a yorki események, hogy valószínű­leg elemésztette magát. Csak higyje a világ ezt, t a legkényelmesebb. A bíróság kénytelen volt lemondani a válást hűtlen elhagyás cimen, mi­után az eltűnt Lady Geoffreyt sehogyan sem si­került fölkutatni és a nevére szóló ujságfölszóli- tások is mind válaszolatlanul maradtak. Ezzel a válópörrel a yorki rejtély ügye véglegesen le is zárult. John megvárta a válópör befejeződését, aztán hosszabb külföldi útra indult. Szüleivel kibékült és azok most elhalmozták minden jóval a megtért gyermeket. Hogy a közelmúlt izgalmas napjait feledtessék vele, földkörüli útra küldték, amelyet John a lapok híradása szerint két esztendőre ter­vezett. Két esztendő nagy idő és amire John megtér Albionba, az emberek emlékezetéből már kitörlődnek a yorki események, megszűnik a sanda gyanú is, különben is a hercegi cim sok mindent eltakar. John majd nyugodtan futtathat, az alsóházba megválasztathatja magát és elő­kelő klubokban kártyázhatik, nem lesz semmi kellemetlensége abból, hogy három hónapon át velem hozta kapcsolatba az élet. Az 6 ügye el­intéződött. Az enyém? Már nem a Grossvenor Square-Í fényes lak­osztályban laktam és nem szolgált ld előkelő ko- morna. El kellett a világ színe elől tűnnöm és Karvaly kitűnő mesternek bizonyult. Ki sejtette volna abban a pápaszemes, félszeg, simára fésült hajú irodista leánykában, aki mindennap reggel a City egyik magánbankházába tért be, hogy hivatali foglalatosságát ellássa, Lady Geoffreyt, az utóbbi hónapok egyik legszenzációsabb ügyé­nek sokat emlegetett hősnőjét? Miss Hammon nagyon egyszerű és szerény leányka volt és pontosan ellátta munkakörét Mr. Norden bank- és váltóüzletében. Német és francia nyelvtudá­sának igen nagy hasznát vették és a főnök meg­elégedésének jeléül már a harmadik hét után önként, négy shillinggel emelte a heti fizetését. — Ön valóságos aranybánya, Miss Hammon, mondta hízelkedve és Miss Hammon ilyenkor szelíden lesütötte szemét a pápaszem alatt. És most már nem a Savoyban gyűlt össze a társaság esténként, hanem egy szerény polgári étteremben, a Charring Cross közelében. Mister Bradford étterme különösen alkalmas volt arra, hogy olyan emberek találkozzanak benne, akik nem nagyon szeretik, hogy föltünés tkeltsenek és lehetőleg úgy akarják egymás között eszméi­ket kicserélni, hogy fültanu ne hallhassa, hogy miről folyik a társalgás asztaluknál. Már javában benne voltunk a hivatalos ta­vaszban, amikor egy este uj ember jelent meg az asztalunknál, akit Karvaly mellém ültetett. — Engedd meg, May, drága gyermekem, hogy bemutassam neked Mr. Joe Crawfordot, akit di- rekt azon célból hívtam föl Edinburgh-böl Lon­donba, hogy veled megismertessem. Joe Crawford negyvenes lehetett, magas, erőteljes alak, simára borotvált arcú, profiljából éiesen ugrott ki az orra, amelynek hajlása első nillanatban arra a gondolatra vitt, hogy viselője Sémi fajából való. Később azonban megtudtam, hogy tévedtem, Joe Crawford igen előkelő skót család sarjadéka volt. Férfias biztonsága, nyu­godt, magabiztos hangja kellemes benyomást kel­tett, az egész emberről az volt az impresszióm, hogy tudja, mit akar és nehéz helyzetekben bíz­vást lehet számítani rá. — Nagyon örülök, hogy megismerhettem, Miss Hammon, ,— mondta a skót óriás olyan blazirtan, mintha ezt a nagy örömet a valóság­ban nem érezné s csak a társadalmi konvenció mondatná vele a megszokott szavakat. Kellemes vacsorapartnernek mutatkozott és élvezetesen tudott beszélni Edinburgh-ről, erről a modern Athénről. Széleskörű és sokoldalú képzettsége lehetett, mert mindenről biztos Íté­lete volt és éppen olyan ügyes üzletembernek mutatkozott a beszélgetés folyamán, mint ami­lyen kiváló esztétikusnak ismertem meg akkor, amidőn szobrokról és képekről beszélt nekem. Határozottan kellemes partner volt és én már az első estén szimpátiát éreztem iránta. Vacsora után Karvaly és Mr. Crawford tár­saságában tértem haza szállásomra, egy egysze­rű bútorozott szobába, amely Pimlico egy sötét uccájának bérkaszárnyájában volt. Az urak föl- kisértek és a házmester ebben semmi különöset nem látott, mert már megszokhatta, hogy a pá­paszemes irodista kis leánynak férfilátogatói vannak, akik néha éjfélután hagyják el a házat. A házmesternek azonban nem volt oka emiatt morognia, mert mindig tisztességes borravalót kapott. Amikor a teát elkészítettem és kiöntöttem, Karvaly látható élvezettel gyújtott rá egy szi­varra és aztán lassan, megfontoltan beszélni kezdett: — Mr. Crawford barátunk azért jött föl Lon­donba, May, hogy téged magával vigyen. Úgy intézd, hogy holnap együtt utaztok a skót ex- presszen. Ez a bejelentés semmiféle meglepetést, vagy izgalmat nem okozott. Sejtettem, hogy Karvaly nem azért hozott magával Yorkból, hogy egész életemben Mr. Norden számára írjak német és francia leveleket a kommittenseknek. — All right, — mondottam, miközben vajat kentem zsemlyeszeletekre és vékony sonkát rak­tam a fölpuposodó vajrétegre. — Edinburghban nagy üzlet vár reánk, arai hosszú időre megold minden kérdést. Neked is elég jut belőle arra a célra, hogy egy kevés időre lakhelyt változtathass. Mit szólnál például Amerikához? — Miért? El kellene tűnnöm? —- Nagyon helyes, May, rendkívül könnyű fölfogásod van. Az ügy sikerülni fog, ez termé­szetes, erről már gondoskodunk. Egyelőre nem is fogják fölfedezni. Három-négy hét beletelik, de te akkorra már biztonságban vagy odaát. És tudod, igen nagy hasznodra válik majd az az is­kola, ott az óceánon túl. Majd egy-két barátom figyelmébe foglak ajánlani, akik aztán bevezet­nek az amerikai élet titkaiba. — Nincs semmi kifogásom az ellen, hogy Al- biont elhagyjam. Már úgyis a könyökömön nő ki. — Tudom, tudom, az a Geoffrey még mindig megfekszi az idegeidet. Éppen ma olvastam ró­la, hogy földkörüli útra indult. (Folytatása kövotkeaik.)

Next

/
Thumbnails
Contents