Prágai Magyar Hirlap, 1936. április (15. évfolyam, 77-100 / 3926-3949. szám)
1936-04-03 / 79. (3928.) szám
1936 Aprítja 3, péntek. ^^mMACÍ5RHIP£L5Eí 3 Megindult az eszmecsere a német javaslatokról London a tárgyalások folytatását kívánja Páris elutasító állásponton ■■■ Flandin Párisba rendelte a francia nagyköveteket ■ Hitler jegyzéke az angol közvéleményhez apellál Ki felelős a következményekért ? Berlin, április 2. Tegnapi számunkban részletesen bemutattuk Hitler válaszjegy zekének tizenkét pontját és ismertettük az első fogadtatást, amelyben a német javaslatokat Londonban és Páriában részesítették. A jegyzékből mindenekelőtt megállapítható, hogy Németország semmiesetre sem hajlandó lemondani szabadságáról és az eddig foganatosított rendszabályokat végérvényeseknek tekinti. Viszont hajlandó együttműködni az európai béke megteremtése és biztosítása érdekében s e célból pozitív indítványokat tesz. Sok újat a német javaslatok nem tartalmaznak. Az egyetlen na- gyobbarányu engedmény az, hogy a birodalom beleegyezik annak a nemzetközi katonai bizottságnak kiküldésébe, amely ellenőrizné, vájjon a franciák és a németek a meginduló tárgyalások alátt nem szapo- ritják-e a határ mentén álló csapataikat. Viszont Hitler határozottan nem ígéri meg, hogy a közeli hónapokban nem épít erődöket az újra megszállt Rajna-vidéken. Angol illetékes körökben elismerik ugyan, hogy a német válaszjegyzék hangja békü- lékeny és lehetővé teszi a további tárgyalásokat, de megállapítják, hogy a német javaslatok alapjában véve csalódást keltettek az angol fővárosban. Kormánykörökben mindenekelőtt arra mutatnak rá, hogy lényeges kérdésekben, igy elsősorban az erődkérdésben a németeknek nem sikerült megenyhiteni a feszültséget. Az elveszett bizalmat a német válasz nem állíthatta helyre, már pedig a bizalom helyreállítása föltétlenül szükséges a további munkára. A német javaslatoikból kitűnik, hogy a birodalmi kormány elsősorban Angl'ia közvéleményéhez intézte a jegyzéket és nem volt tekintettel Franciaország hangulatára. Londoni illetékes körök szerint nagy különbség van abban, vájjon Németország egyszersmindenkorra kijelenti, hogy nem épít erődöket a Rajna-vidéken, vagy pedig mindössze négyhavi fegyverszünetet igér. Az egyetlen pozitív engedmény, amit Németország tett, a semleges bizottság elfogadása. Ezt az indítványt angol kormánykörök szívesen veszik, de nem hiszik, hogy kielégíti vagy megnyugtatja a franciákat. Az angol-francsa-belga vezérkari megbeszélések ellen hangoztatott német kifogásokat nem tartják indokoltaknak, mert a katonai megbeszélésekkel Anglia csupán azt a biztonságot akarja visszaadni Franciaországnak, amelyet a Rajna-vidék német megszállása meggyöngitett. Teljes visszautasítás Párisban Páris, április 2. A francia lapok a leghatározottabban visszautasítják a német javaslatokat és nem leplezik csalódásukat. A válszt negatívnak, elfogadhatatlannak és veszedelmesnek bélyegzik. A lapok címei elárulják a párisi hangulatot. A Petit Párisién a következő címet adja tudósításának: „Hitler német békét akar diktálni Európá- nak.“ Journal: „Ahogy a birodalom a békét elképzeli/* Ami du Peuple: „Hitler brutálisan visszautasítja a négyhatalmi tervet és nem felel Flandin-neik.** A Jour: „A német válasz egyenlő a semmivel.** Éré Nouvelle: „Hitler bemutatkozik mint Európa diktátora,** Humanité: „A válasz ultimátum.** Berlin: „erkölcsi alap“ Berlin, április 2. A német sajtó természetesen a legnagyobb dicséret hangján emlékezik meg a német válasz „rendkivüliségéről és nagyvonalúságáról.* A lapok kommentárjai nemcsak belpolitikai jelentőségűek, hanem bizonyára azért íródtak, hogy a külföldet is meggyőzzék. Több újság fölveti a kérdést, vájjon egyáltalán visszautasithatók-e a béketervek. Német felfogás szerint a béketerv szabotálóira nagy felelősség hárul. A kommentárokból az tűnik ki, hogy a lapok eleve a külföldre akarják hárítani a felelősséget, ha a német javaslatokat a nyugati nagyhatalmak nem fogadják el. A birodalomban több megértést várnak a francia néptől, mint a francia kormánytól. Az egyik láp a következőképpen ir: „Franciaország azzal büszkélkedik, hogy a demokrácia országa. Feszülten várjuk, vájjon a párisi kormány hajlandó-e a német béketervet a demokrácia alapelvei szerint megvizsgáltatni és elfogadtatni.** A lapok kiemelik a német válasz erkölcsi éS etikai jelentőségét. Azt írják, hogy 1918 óta most történt először, hogy a birodalom hajlandó a francia és a német népet elválasztó ellenségeskedést likvidálni. Német részről minden megtörtént az európai béke biztosítása érdekében, most várjuk, hogy mivel járulnak hozzá a béke megszilárdításához a többiek, — fejezik be kommentá- raikat a német újságok. *1 vezérkarok megbeszélései London, április 2. Jelentettük, hogy az angol kormány azonnal vizsgálat tárgyává A mongolok győzelmével végződött az első mandzsu-mongol ütközet A japán katonaság önhatalmúlag jár el ■ ■ A tokiói külügyminisztert nem tájékoztatták A toép&zaftocodás érdekes adatait mutatja be a prágai statisztikai hivatal legújabb kiadványa. Csehszlovákia lakossága túlhaladta a tizenöt milliót — pontosan 15,162.000, — de a szaporodás csökkenő tendenciát mutat, mint egyáltalán a legtöbb nyugateurópai országban. Mig 1934-ben a természetes szaporodás még 81.554 volt, 1935-ben már csak 65.733 személy. A magyarországi adatokkal összehasonlítva látjuk, mennyire kicsiny ez a szám, annak ellenére, hogy Magyarország lakossága is rosszul szaporodik s a magyar szociológusok váltig panaszkodnak a visszaeső irányzat miatt. A 9 milliós Magyarország szaporulata 1934-ben 65.230 és 1935-ben 49.764 személy volt, néhány százalékkal nagyobb, mint Csehszlovákiában. A dunai államok közül a három nyugati gyengén fejlődik: Ausztria évi emberfeleslege 6000 ember, Magyarországé 50.000, Csehszlovákiáé 65.000. Ezzel szemben a három keletközépeurópai állam ugrásszerűen gyarapodik: Románia lakossága évi 230.000- rel, Jugoszláviáé 210.000-rél s az Ausztriánál is kisebb Bulgáriáé 90.000-rel. — Rendkívül érdekes Csehszlovákia népszaporodását elemezni. A nyolcmilliós Csehországban alig 6300 ember a felesleg, a hétszázezer lakosú RuszinszJwban 13.000. A cseh nép évi növekedése alig 12.000 ember, a ruszinoké és a szlovákoké 40.000, azaz valóban bekövetkezhet, amit egy prágai tudós mondott arról, hogy a szlovákok létszáma idővel elérheti a csgfyek létszámát. Mi, szlovenszkói magyarok sem panaszkodhatunk túlzottan: a hivatalos adjatok szerint a magyar kisebbség természetes szaporodásának tízéves átlaga körülbelül 8 százalék, azaz, ha 750.000 magyart veszünk alapul, az évi nyereség 6000 ember volna, annyi, mint az egész nyolcmilliós Csehországé. Sajnos, más körülmények lerontják e kedvező átlagot s a kisebbségi magyarság tényleges szaporulata sokkal rosszabb, mint a természetes szaporodás adatai kívánnák. BudapesétM legújabban sok érdekes cikk jelenik meg a prágai cseh lapokban. Leiró cikkek, amelyeket a magyar fővárosban utazgató cseh politikusok és újságírók írtak. Szebb bizonyítványt a magyar főváros idegenforgalmi és társadalmi meg- szervezettségéről senki nem állíthatott volna ki, mint az utazó cseh inteüektueUek, akiket bizonyára nem vádolhatnak túlzott rajongással, vagy lelkesedés előítéletével. Négy-öt cikket olvastunk s valamennyi olyan természetű, hogy kedvet ad a cseheknek a magyar fővárosba való utazásra. Mint nagy, ismeretlen revelációt fedezik fél a „Duna királynő jé“ -nek szépségeit. Az egyik cikk a magyar mezőgazdasági kiállítással foglalkozik. Agrár-ember irta s él van ragadtatva attól, amit látott. Megállapítja, hogy a magyaroknál senki jobban kiállítást nem tud rendezni Európában, az idegennel sehol nem bánnák udvariasabban, ugyanakkor elragadtatással ir Budapest szépségéről, de azt is elismeri, hogy a gazdasági helyzet megjavult s a magyar külkereskedelem páratlan ügyességgel és szívóssággal uj piacokat szervezett meg és ma már kiegyensúlyozott. Egy másik cikket a Lidové Novinyban olvastunk, egy harmadik a debreceni klinikákról nyilatkozik elismerően. Valamennyin túltesz a cseh iparospárti orgánum cikke, amely ugyan Budapestet „a fény és a nyomor városának“ nevezi, de a tendencia inkább csak a címben bontakozik ki, míg a tartaJ/om szintén tele van elismeréssé,. Budapest szépségeit Páris szépségeihez hasonlítja, a legmod,ernebb nagyvárosnak nevezi a magyar fővárost, bámul a világvárosi forgalmon, a renden, és a fegyelmezettségen. Almél- kodva, m,eséli, hogy a cigány az Emke-kávé- házban cseh népdalokat és slágereket játszott. Amikor a főpincér meghallotta, hogy a Moszkva, április 2. A március öl-én kezdődött ütközet a japán-mandzsu és a montársaság csehül beszél, szolgálatkészen prágai lapokat helyezett az asztalra („persze németeket“ — állapítja meg bosszankodva a cikkíró). A villamoson szlovákul szólt hozzájuk a kalauz, politikával sehol sem terhelték a prágaiakat. A cikkben a legérdekesebb, hogy a cseh utas az egyik bámulatból a másikba esett a magyarok magaviseleté, szokásai, udvariassága és higgadt politikai felfogása miatt. Annyira más volt minden, mint Prágában elképzelte! Annyira hamis a kép, amit otthon a magyarokról alkottak előtte! örülünk e felismerésnek, mert a nemzetek közötti megértés előmozdítására szolgál. goi csapatok között csak szerdán reggel ért véget. A mongol csapatok meggátolták, hogy a japánok megszállják Tamszikbulak városát és később sikerült a japánokat visszaszorita- niok mandzsu területre. A japánok veszteségei jelentősek. Adikdolan mongol határhelyet a mongol csapatok ismét megszállották. A Havas-iroda jelenti Tokióból: Hirota japán miniszterelnök nyomatékosan jelentést kért a március 31-én a mongol-mandzsu határon történt eseményekről. Ueda tábornok, a mandzsuriai japán nagykövet lépéseket tett, hogy részletes fölvilágositást kapjon. A japán külügyminisztert az incidensről eddig csak egy orosz forrásból származó távirat tájékoztatta és a japán katonaság nem küldött jelentést. A tokiói lapok ironikusan megjegyzik, hogy japán katonai körök túlzott diszkréciója zavarólag hat a japán diplomáciában és azt a benyomást kelti a világon, hogy a japán hadsereg támadásra készük tette a német javaslatokat s több óra hosz- szat tárgyalt a nemzetközi helyzetről. A brit kormány elhatározta, hogy az angol és a francia vezérkar megbeszélései, tekintet nélkül a német válaszra, megkezdődnek. Anglia ezenkívül elküldte az úgynevezett garancialevelet Franciaországnak és Belgiumnak. E levelekben vázolja azokat a rendszabályokat, amelyeket foganatosítana, ha Németország indokolatlanul megtámadná a francia és a belga határt. Ugyanakikor értesítette Nagybritannia kormánya a párisi és a brüsszeli kosrmányt, hogy a német válasz lehetővé teszi a további tárgyalásokat. Angol fölfogás szerint a német javaslatok még mindig zavarosak s ezért Anglia bizonyos ellenkérdéseket akar intézni a birodalomhoz a tisztázatlan problémák pontos körülhatárolására. Az ellen'kérdések között szerepel a birodalom keleti határállamaival kötött megnemtámadási szerződés részletezése is. Sürgős diplomáciai konferencia Párisban Páris, április 2. Flandin külügyminiszter csütörtökön délben megbeszélést folytatott Albert Sarraut miniszterelnökkel és fölülvizsgálta a német kormány jegyzékét. Péntekre Flandin Párisba rendelte a berlini, londoni, római és brüsszeli francia nagykövetet, hogy megbeszélje velük a helyzetet. Pénteken az Elyseé-palotában a köztársasági elnök elnöklete alatt minisztertanács lesz. A kormány tagjai a német jegyzékről egyelőre nem nyilatkoztak, de a berlini memorandumot a közvélemény egyöntetűen visszautasítja. A francia külügyminiszter valószínűleg mindent el fog követni, hogy a négy locarnói hatalom minél előbb összeüljön és közös megbeszéléseket folytasson. Ribbenirop Edennél London, április 2. Ribbentrop német nagykövet csütörtökön délben egy óra hosszat tárgyalt Edén angol küKigyminisz- terrel. Corbin átvette az angol garancialevelet London, április 2. Corbin francia nagykövet csütörtökön délben az alsóházban felkereste Edén külügyminisztert és átvette tőle azt az írást, amely a francia és a belga biztonság garantálásáról szól. Mint ismeretes, a londoni fehérkönyv kilátásba helyezte, hogy Anglia levelet intéz a francia és a belga kormányhoz és még egyszer ünnepélyesen leszögezi hajlandóságát a garanciakötelezettség teljesítése mellett abban az esetben, ha Németország megtámadná nyugati szomszédjait. AUSZTRIA VEZÉRKARI FŐNÖKE Jansa Alfréd altábornagy, az uj osztrák vezérkar első főnöke. 1937 májusában koronázzák meg VIII. Edvár- dot. Londonból jelentik: Baldwin miniszterelnök közölte, hogy Edvárd királyt csak 1937 májusában koronázzák meg. A szertartás pontos idejét később közlik.
