Prágai Magyar Hirlap, 1936. április (15. évfolyam, 77-100 / 3926-3949. szám)
1936-04-03 / 79. (3928.) szám
‘Kf'V Ma^ejmhnieU^Ueí ^ ,12 oldal. Ara K£ 1.20 J XV. évf' 79 (3928) szám • Péntek ® 1936 április 3 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed- évre 76, havonta 26 Ké., külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. • H képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. Egyes szám ára 1.20 KI, vasárnap 2.— Ki. A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság politikai napilapja Szerkesztőség: Prága 11., Panská u 1 i c e 12, 11. emelet 0 Kiadóhivatal: Prága 11., Panská ulice 12, III. emelet 0 0 TELEFON; 30311. 0 0 SÜRGÖNYCIM: H1RLHP, PRflHH. Az otaszok elfoglalták Göndört Abesszínia tragédiája a befejezéshez közeledik A császár vereségének következményei ■ Előnyomulás minden vonalon ■ Addis Abeba győzelmet jelent Lelkes hangulat Olaszországban A Phönix-ögy (*) Beavatottak szerint egyéb ,,ügyek“ mellett állítólag már évek óta esedékes volt a Phönix-ügy. Csak nagy üggyel-baj- jal sikerült befogni az összes szájakat s előkerülni a nyilvános botrányt, ami azonban komor szárnyaival állandóan ott terpeszkedett a hatalmas intézet igazgatói, hivatalnokai és üzletfelei fölött. Csak Berliner boszorkányos ügyessége, mágikus hatalma és matematikus hókusz-pókuszai tartották távol a kikerülhetetlen, sorsszerű veszedelmet a vállalattól. Berliner hirtelen halála mellbevágta a beavatottakat, mert tudták, hogy most következik az uj Creditanstal't- ügy, ami —■ mint tudjuk — határkő volt «— még hozzá szomorú s nekünk, be nem avatottaknak is emlékezetes határkő —■ Kö- Zépeurópa gazdasági történetében. Most aggódó szorongással figyeljük az ügy fejleményeit, mert nem szeretnők, ha a következmények megint csak oda vezetnének, ahova a Creditanstalt-bukás következményei vezettek. Vagyis ezer és ezer kis egzisztencia leépítéséhez, a tőke további, még konokabb bizalmatlanságához, a vállalkozói kedv lanyhulásához s azokhoz a megnevezhetetlen, de a hétköznapi ölet minden fordulóján kínos agresszivitással jelentkező konzekvenciákhoz, amelyeket ,,általános depresszió" gyűjtőnéven nyálából össze a hűvös tárgyilagossággal regisztráló köztudat. Nem szeretnők, ha most már a Phönix ügyes-bajos dolgaival is apróra meg kellene ismerkednie az olvasónak, akinek ezer más gondja van, mint egy előkelő, de ugylátszik komoly üzemzavarral küzdő intézet kulisszatitkaival foglalkozni, — mint ahogy a Creditanstalt esetében történt, amikor egyszeribe közügy és közérdek lett mindabból, amit nagyon is exkluzív igazgatói irodákban éveken keresztül kotyvasztottak. Az üzlet titkairól, a pénzszerzés bűvészmutatványának trükkjeíről ilyenkor szokott kiderülni, hogy primitív, „bárki által könnyen elsajátítható" fogásokon alapulnak. Nem kell hozzá, uraim és hölgyein, semmi más, csak egy kis kézügyesség. Igen, de amig a bűvész a színen volt s amig á mutatvány káprázatában lélekzetfojtva figyelt a közönség, addig az egész kóklerséget az élettitok felhői borították. Berliner, mig élt, matematikai zseni volt és üzleti lángelme, büvésztrükkjeiről ezer anekdotát hallottunk, titkát senki sem kutatta. Belenyugodtunk abba, hogy rendkívüli ember rendkívüli képességekké1!. Neki minden a kisujjában van, ami számunkra rejtély, megfejthetetlen titok, áttekinthetetlen szövevénye számoknak és összefüggéseknek. Halála után aztán kiderült, hogy veszélyes fejnaturalista volt, aki a legnehezebb melódiákat is fejből, partitúra nélkül fütyülte, hozzávetőleg számolt, saccolási alapon mérte föl a milliós értékeket, amik kezén megfordultak. Szenvedélyes játékos volt, aki egész nap a kártyaasztal mellett ült volna, kopott ruhában, rojtos ingben, ziláltam, feldúlva a játék izgalmától, rossz fogakkal és gennyes középfülgyulladással, mert nem tud egy percre sem felállni a játékasztal mellől, ha történetesen kis vigéc marad és nem lép át az értékek és distan- cok megnagyobbított, gigantikusra méretezett világába. Ez most tudódott ki, utólag, amikor majdnem öngyilkos nemtörődömséggel hagyta elhatalmasodni szívós szervezetén azt a kis gennygócot, ami a füljáratokba befészkelte magát s amit idejében Róma, április 2. A 172. sz. olasz hivatalos jelentés szerint az olasz katonai osztagok április elsején megszállották Gondart, a Tana-tó vidékének és a rendkívül termékeny Amhara tartománynak fővárosát, A Havas-ügynökség értesülése szerint Staraze tábornok vezetése alatt egy gépesített olasz osztag néhány nap előtt Asmarából útnak indult és jóformán hosszabb pihenő nélkül megtette a 800 kilométeres utat Asmarából Gondarig, Az expedíció 12 napig tartott, 30 kilométerre Gondartól Staraze tábornok alkalmas helyen megállította a teherautomobilokat, védekező állásokat épitett ki és a legénységet gyalog küldte előre. Az utolsó szakaszt az olasz katonák egy nap alatt tették meg. Gondar közelében Staraze osztagai egy második olasz osztaggal találkoztak, amely Debaregből nyomult előre. Ras Imru hadseregének katonái tovább menekültek, annak ellenére, hogy a négus biztosra vette, hogy föltartóztatják az olasz előnyomulást. Az abesszinokat állítólag nemcsak az olaszok nyugtalanították, hanem Amhara tartomány lakossága is, amely ellensége a négusnak és a császár katonáival szemben mindenütt ellenséges magatartást tanusitott. Az olaszokat a lakosság rokonszenwel fogadta. Az abesszinok Gondartól 39 kilométerre délre a Tana-tó partjaira vonultak vissza. Ha az olaszok elérik a Tana-íavat és a Kék Nílust, akkor előnyomulásuk rendkívül megkönnyül, egyrészt azért, mert motorcsónakokon nyomulhatnak előre és az abesszinok a pompás természeti utón nem igen állhatnak ellen, másrészt azért, mert elérkeznek Godzsam tartományba, amelynek lakossága régóta ellenséges viszonyban van a négussal és az utóbbi hónapokban többször föllázadt a központi kormány ellen. egyszerű műtéttel el lelhetett volna távolítani. De a bűvész már nem akart tovább szerepelni, már elege volt a műtétekből. Kiugrott a pártiból. Ez emberileg mind érthető és elég érdekes is, (azt hiszem, sok úgynevezett nagy üzletember titka megfejthető nagyvárosi kávéházak kártyaasztalainál) —• az emberiség nem-játékos részét azonban, azokat, akik a számok és értékek fikciói helyett a számok és értékek valóságát keresik, nem lehet megnyugtatni a pszichológiai rejtély megoldásával. A polgár szemében a Phö- nix-ügy nemcsak pszichológiai rejtély, hanem gazdasági probléma, amin át kell majd rágni magunkat. Ami megint sok pénzébe fog kerülni a polgárnak, akinek az összes zseniális kísérletezéseket a végén meg kell fizetni. Megint lesz majd néhány ezer kisember, akinek egy lyuíkkal beljebb kell huzni a nadrágszijat. Mert azt már megfigyeltük. hogy az összes bonyolult és nagyvonalú kísérletezések ezzel az egyszerű és fájdalmas gazdasági műtéttel szoktak végetérmi. S aztán ilyenkor szokott kitűnni az is, hogy politikai vonatkozásai is vannak az ügynek, politikába is elágazik mié’Iy- renyuló gyökérszálakon és egészen távoli tájak felé árul el összefüggéseket és vonatkozásokat. A jámbor olvasó csak ámul, hogy pénz és politika mennyire szétbogozRőma, április 2. Az olasz sajtó lelkes kommentárokban ünnepli a hadsereg újabb nagy győzelmét és megállapítja, hogy a négus parancsnoksága alatt álló utolsó abesszin hadsereg is megsemmisült. Az olasz lapok azon a véleményen vannak, hogy az abesszinok ellenállása a hatodik nagy olasz győzelem után megtört és az abesszin akció végcélját az olaszok hamarosan elérik. ElleugySselen? London, április 2. A Reuter-iroda addisabebai jelentése szerint az abesszin vezérkar nagy győzelmet jelent a maisio—debari vidékről. Az abesszinok állítólag elfoglaltak négy olasz megerősített állást. Az olaszok hétszáz olasz és 2000 eritreai katonát vesztettek. A következmények Páris, április 2. A Havas-ügynökség jelentése szerint egyelőre nem tudni, hogy a legutóbbi olasz győzelemnek miféle következményei lesznek, de katonai szakértők általában nagy jelentőséget tulajdonítanak a négus vereségének. Az abesszin császár megfigyelőhelyéről végignézte a csatát, amely hevesebb és elkeseredettebb volt minden eddigi ütközetnél. Különösen az olasz balszárnyon tombolt heves harc. Az abesszinok támadtak, de az aszkarik csakhamar ellentámadást intéztek az abesszinok ellen és szuronyt szegezve rohantak előre. Az olasz alpesi vadászok ugyancsak szuronyt használtak. Az ütközet alatt az olasz repülőgépek 13 tonna robbantóhatatlanul össze vannak gabalyodva egymással. Az osztrák kormány homályos célzásokat is tesz, hogy a rendkívüli elhatározásokat siettette a Phönix-ügy is, aminek hullámai esetleg magasra csaphatnak. Őlk biztosan jobban tudják, hogy miről van szó, mi az, ami a látható ügy hátterében lapul és bűzlik, de a kívülálló szempontjából majdnem mellékes is, hogy tényleg miről van szó, megjegyezni s tudomásul venni mindössze azt kell, amit mondanak róla. A Stavisky-ügyről is kiderült, hogy menynyire politika, mennyire össze van nőve &,z egész rendszerrel, amelynek perifériájáról úgyszólván pillanatok alatt sodródott be a dolgok középpontjába. A Krueger- jügyről is megtudtuk apró részletekben utólag, hogy micsoda bonyolult politikai elágazásai és összefüggései voltak. S igy volt egyéb ügyekkel is, amely kisebb vagy nagyobb részben emlékeztetnek a Phönix dolgára. Nem akarunk párhuzamot vonni, nem is érdekes, nem is tanulságos, de azért az osztrák propagandaminiszter megjegyzését talán érdemes idézni. Ez a dolognak hivatalosan is elismert politikai részére vonatkozik és sértődött hangon azzal vádolja- Berlinert, hogy skrupulus nélkül támogatott mindenféle politikai pártot, baloldal j féllé éppen úgy bőkezű volt, mint jobbfelé, j szert dobtak az abesszinokra* A foglyok szerint a császári gárda parancsnoka súlyosan megsebesült. Ras Kassa és Ras Sejum is részt vett a csatában, Madariaga levele Róma, április 2. Madariaga, a népszövetség tizenhármas bizottságának elnöke levelet intézett az olasz kormányhoz és vázolja a kibékülés lehetőségeit. Az olasz kormány jelenleg Mada- riaga írásának tanulmányozásával foglalkozik, A tizenhármas bizottság elnöke tárgyalásokat ajánl, de nem nevezi meg az időpontot, hogy mikor kezdődjenek meg a megbeszélések. Á népszövetség és Olaszország mindenekelőtt a követendő eljárásban akar megegyezni. Pozitív válasz Madariagának Róma, április 2. Az olasz külügyminisztérium ma pozitív választ adott Madariaga nagykövet levelére, amelyben a népszövetség tizenhármas bizottságának elnöke meghívta az olasz kormányt, hogy lépjen közvetlen érintkezésbe az olasz—abesszin konfliktussal foglalkozó tizenhármas bizottsággal. Tüntetés a római angol nagykövetség előtt London, április 2. A Reuter-iroda római jelentése szerint néhány száz olasz diák, aki a legújabb abessziniai olasz győzelmet ünnepelte, csütörtökön délelőtt megkísérelte, hogy a római angol nagykövetség elé vonuljon és ott tüntessen. A rendőrség a mellékuccákba szorította a diákokat, úgyhogy a tüntetés nem sikerült. meggyőződés és állásfoglalás nélkül osztogatott politikai célokra nagy összegeket. Ez minden bizonnyal igaz, ha egyszer Adam mondja, de kár felháborodni rajta, egészen természetes, hogy Berliner —■ akit az érdekelt, sőt talán már nem is az üzlet, hanem bonyolult matematikai bűvészmutatványai —- nem törődött politikával s úgy akart szabadulni tőle, hogy betömte a száját minden pártnak, amelyik határozott és félreérthetetlen odaállást követelt tőle. A tőke nem ismer világnézeti és politikai pártállást, mindaddig, amig saját létéről van szó, nem ismer elméleteket és nem ismer rendszereket, egyszeri lehetőségekben hisz. annak a pillanatnak erejét méri le, amely éppen soron van s nincs olyan pénzember, akivel el lehetne hitetni, hogy azért, mert —• mondjuk — egy rendszer a poklok fenekére kíván minden üzletet és minden vállalkozót, ne tenne kivételt éppen ő vele. Az ilyen ügyek, amelyektől hemzseg a kor, úgy születnek, hogy a politika amilyen engesztelhetetlen és egyértelmű a nagytömegek felé, olyan hajlékony, annyira kompromisszumra hajlamos a pénz 'bűvészeivel szemben. Csak aztán, ha baj van, akkor ellöki őket magától. És a deficitet a gyanútlan és bámész tömecrqel fejteti meg.
