Prágai Magyar Hirlap, 1936. április (15. évfolyam, 77-100 / 3926-3949. szám)

1936-04-19 / 91. (3940.) szám

1936 Április 19, vasárnap. 7 Diplomáciai vihar a Dardanellák korul Milyenek a kilátásai a torok reviziós törekvéseknek ? ■■ A szigetelő nagy átjáró legyen az angol és az orosz érdekszférák között? ■■ Jog és valóság London, április 18. (M. T. P.) Európa gyötrő gondjai mellé újabb gond jelentke­zett: az úgynevezett tengerszoros-egyez­mény revíziójának gondja. Egyike az akut európai betegségeknek, amely időnként ki­újul. S nyugtalanító energiákat lövel ki magából. Törökország nem most jelentke­zik először azzal a követeléssel, hogy az érdekelt hatalmak vegyék sürgős revízió alá a lausannei szerződésnek azt a pont­ját, amely a Dardanellákra vonatkozik s amely török felfogás szerint érzékenyen érinti a török védelmi hálózatot, Isztambult pedig egyenesen kiszolgáltatja minden el­lenséges támadásnak. Ha tudniillik erre a nemzetközi események fejlődése folytán sor kerülne. Már pedig abban sokan egyetér­tenek a tö”ök külügyminiszterrel, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzet nagyon is idő­szerűvé teszi ezt az aggodalmat. A papírforma szerint. •. A Dardanella-kérdésnek, amely a török reviziós javaslattal megint napirendre ke­rült, van egy úgynevezett jogi és egy reál­politikai része. Jogilag a helyzet az, hogy Törökország 1923-ban kötött egyez­ményben kötelezettséget vállalt arra néz­ve, hogy a tengerszorost, amely a Föld­közi tengert a Fekete tengerrel összeköti, tehát amely az orosz és angol hatalmi zónát egymástól háború esetén áttörhe- tetlenül elválasztja, nem fogja megerősí­teni. Ugyanez az egyezmény szabályozza a ten­gerszoros szabad hajózását is. Állandó nép- szövetségi bizottságnak kell ugyanis az egyezmény szerint gondoskodni a Darda­nellák zavartalan és szabad hajózhatásá- ról. Ez a bizottság ugyan török vezetés alatt működik, de azért a speciális török ér­dekek nem kapnak nagyobb nyomatéket a bizottság ülésein. A bizottságnak papír­forma szerint ugyanis az a kínos feladat jutott, hogy úgy békében, mint háborúban biztosítsa úgy a kereskedelmi, mint hadihajók sza­bad közlekedését a Dardanellákon ke­resztül. Már most elképzelhető-e, hogy ennek a megbízatásnak olyan konfliktus esetén, amelyben természetszerűleg Törökország is érdekelve van, egy török államférfiu el­nöksége alatt működő bizottság eleget tud tenni? Torok szerencséje — orok A törökök helyzete jogi szempontból mindenesetre nagyon kényes. Tekintettel arra, hogy ez az egyezmény nem kizárólag a lausannei szerződésen nyugszik, hanem a békeszerződések függelékébe be van iktat­va. Ezt az okmányt pedig a törökök önszán­tukból írták alá, tehát jogilag pontosan olyan helyzetben vannak, mint a néme­tek a locarnói egyezménnyel szemben. Igaz, hogy a törökök a jogi utat nem is akarják megkerülni és a békeszerződések,, illetőleg a népszövetségi egyezmény egyik sarkalatos pontjára való hivatkozással ké­rik ennek az egyezménynek átdolgozását, még pedig azért, mert a tényleges helyzet és a papírforma között az események roha­mos fejlődése következtében egyre széle­sebbre tágul az ellentét. Törökország an­nakidején, mint ismeretes, Anglia nyomá­sára irta alá az egyezményt s ezért a sév- resi békeszerződések katonai klauzuláit már nem is vették fel a lausannei egyez­ménybe, úgy hogy valójában Törökország katonai téren minden kor­látozástól mentesült. Ennek köszönheti aránylag gyors fejlődé­sét Törökország, ez a magyarázata annak, hogy a többi legyőzött állam mellett tulaj­donképpen elsőnek tudott beilleszkedni ab­ba a hatalmi szervezetbe, amely a világhá­ború után Európában kiépült. Angol emlék Galipoliból A lausannei tárgyalások idején a tenger­szoros-kérdés rendezése iránt érthető okok­ból Anglia tanúsította a legnagyobb ér­deklődést s ma is az a helyzet, hogy a tö­rök reviziós törekvéseknek elsősorban az angol ellenállást kell leküzdeniük. Anglia magatartása világhatalmi helyzetéből és néhány komoly háborús tapasztalatból kö­vetkezik. A világháború alatt ugyanis An­glia akcióképességét úgyszólván évekig megbénította Törökország. Az angol had­erők jelentékeny részét kötötte le állandóan a Dardanellák elleni harc. A cél az volt, hogy Oroszország és a szövetségesek között megteremtsék a flotta-összeköttetést, ezt a célt azonban a legsúlyosabb áldozatok árán sem sike­rült elérni. A Dardanellák a világháború alatt bevehetetlen erődítménynek bizo­nyult és a kitünően képzett és felszereli angol flotta Galipolinál megsemmisítő vereséget szenvedett. Ezek az emlékek nagyon élénken élnek az angolokban. Gyakorlati szempontból min­denesetre jelentősen megváltozott a hely­zet a lausannei Békeszerződések óta. Ak­kor ugyanis még kisértett az orosz polgár- háború réme s mint tudjuk, Anglia élén járt annak a mozgalomnak, amely le akart számolni a bolsevizmussal. Anglia komo­lyan készült abban az időben az interven­ciós háborúra Oroszország ellen. Ma azon­ban az úgynevezett háborús veszélypontok egészen másutt helyezkednek el s ebből a szempontból nem fontos, hogy az ut a Földközi tenger és a Fekete tenger között szabad legyen. A törökök mindenesetre mindent elkövet­nek, hogy a jogi helyzetet összeegyeztes­sék a tényleges helyzettel. Legutóbb két évvél ezelőtt tett kísérletet Törökország, hogy teljes szuverénitását katonai térre is átvigye a Dardanellák kérdésében. S meg is tettek minden előkészületet, hogy bár­mikor katonailag is megerősitsék a tenger- szorost. Úgy hogy ma már igazán csak for­makérdés, hogy azt a tényleges helyzetet, amelyet a törökök teremtettek, a nagyha­talmak jogilag is szankcionálják. Amikor a leszerelési konferencia nyíltan kudarcba fulladt és Németország kivonult a népszö­vetségből, Törökország elérkezettnek látta az időt, hogy szőnyegre vigye a Dardanel- la-kérdést. A DARDANELLA-ERÖDÖV EGYIK RÉGI ERŐDÍTMÉNYE Restaurant Zirkel, PRAGA II, núiovA 5 Vezetője: A Hotel Blauer Stero sok éven át volt főpiacéra és volt konyhafőnökc EBÉDMENÜ 10— Ki • • • Qazdag választék a vacsoraétlapon 12 éréig Felgyújtotta szülei házát a f egy ház viselt salgói legény Nyitra, áiprilis 18. (Saját munkatársuktól.) Tíz éve annak, hogy a nyitrai esküdtlbiróság gyilkosság miatt elitélte Denga János salgói legényt. Denga tiz évet töltött a lipótvári fegy- házban, ahonnan e napokban szabadult ki. A szülői házban ahova visszatért, nőm fogad­ták szívesen és állandó szemrehányásokkal illették. Denga bosszút fogadott és a Legutóbbi összeveszés után felgyújtotta a házat. Nagy halom gyúlékony anyagot hordott össze a ház tövében azt meggyujtotta és a lángok csakhamar a ház falait nyaldosták. Apja könyörgésre fogta a dolgot, mire a fiú meg­gondolta magát és eloltotta az egyre vesze­delmesebbé váló tüzet. Apja is segédkezett az oltásban és közben súlyos égési sebeket szenvedett. A csendőrség tudomást szerzett a gyújtogatásról és Dongát kihallgatta. A fegyháziból szabadult legény azzal védekezett, hogy szülei állandóan ingerelték és nem bírta tovább a megaláz­tatást, annál kevésbbé, mert a gyilkossá­got, amely miatt tiz évet a fegyházban töl­tött, nem is ő követte el. Azt hangoztatta, hogy voltaképpen szülei ál­dozata és azok helyett vállalt egy nagy bűnt magára. Azt nem volt hajlandó elárulni, hogy milyen bűnről van szó. A gyújtogatás miatt megindították ellen a bűnvádi eljárást. Megalakult a Kárpátaljai Magyar Noegyteí Ungvár, április 18. (Ruszinszkói szerkesztősé­günktől.) A kárpátaljai Magyar Kulturegyesület égisze alatt csütörtökön délután alakult meg Ur.gvárott a Podkarpatszkaruszi Magyar Nő­egylet. Az alakuló ülésen, amelyet özv. dr. Vi­rányi Sándorné mint korelnök vezetett le, több, mint száz nő jelent meg. Az elnöknő melegen üdvözölte a megjelenteket és megnyitotta az ülést, amelyen a Podkarpatszkaruszi Magyar Kulturegyesület részéről Székely József közpon­ti országos elnök, valamint Wellmann Mihály központi országos ügyvezető alelnök jelent meg, utóbbi hosszabb beszédben ismertette a Nőegy­let alakulásának előzményeit, majd kifejtette az alakulás parancsoló szükségességét. Az elnöknő kiegészítő és dr. Kerekes Istvánné fölvilágosító szavai után Kükemezey József az alapszabályokat ismertette, amelyeket a köz­gyűlés egyhangúlag elfogadott és kimondotta a Podkarpatszkaruszi Magyar Nőegylet megala­kulását és megválasztotta az egylet védnökeit, diszelnökeit és tisztikarát. Fővédnökök: özv. Kölesei Kende Péterné sz. Sztáray Sarolta és Sztáray Irma. Védnökök: Boross Zsigmondné, özv. Czibur Vilmosné, özv. Hoffmann Dezsőné, özv. Flach Jakabné, özv. Gulácsy Árpádné, özv. Jaczik Andrásné, özv. Kiss Dezsőné, özv. Medreczky Istvánné, dr. Novák Endréné, Perszina Alfrédné, Székely Jó- zsefné és Kormos Gerőné. Diszélnökök: Rohn Szeverinné és özv. dr. Virányi Sándorné. Disz- tagok: Egry Ferenc, dr. Fibiger Sándor, Fülöp Árpád, dr. Kerekes István, Kalmár Marián, Komjáthy Gábor, Margócsy Aladár, Rohn Sze- verin, Szvoboda Ferenc és Székely József. El­nöknő dr. Kerekes Istvánné, alelnökök: Kalmár Mariánné, özv. Kelen Gyuláné és V/ittenberger Istvánné. Főtitkár Bartha Ilonka, titkárok: Har- sányi Mihályné, Keszler Juci. Pénztáros Pajkos- sy Győzőné, helyettes pénztáros R. Fülöp Ró­zsi. Jegyzők: Bartha Aranka és Krón Anna, he­lyettes jegyző Hoffmann Bözske. Ellenőrök: Schmidt Lászlóné és Papp Ilonka. Választmányi tagok: Bölcsházy Erzsébet, Csarnovics Gyuláné, Daru Sándorné, Fodor Béláné, Gergelyi János- né, dr. Hackel Sándorné, dr. Gáborné Rózsa ! Elza, Herejda Jánosné, Hámos Lajosné. Heckó [ Ernőné, Köszörű Károlyné, Markó Nelly, Mol­nár Sándorné, Nyomárkay Sándorné, Petrik Je- nőné, Rácz Pálné, dr. Szőke Andorné. Szántó Albertné, dr. Szendery Istvánné, Tomcsánvi Ödönné, Kozár Lajosné, Tury Sándorné, Weli- raann Mihályné és Ilosvay Istvánné. Oroszország és Anglia kozott mel kell lennie mindakét nagyhatalom ér­dekeire. Oroszország föltétien híve a ten­gerszoros megerősítésének, mert orosz szempontból a Dardanellák elzárá­sa annyit jelent, hogy délről a szovjetet nem érhetik meglepetések. Viszont Anglia számára is jelentenek némi biztonságot a Bosporus ágyúi, mert megóv­ják* a birodalmat a Közeli-Keleten esetleges kínos meglepetésektől. A világpolitikai helyzet is olyan ebben a pillanatban, hogy a két érdekelt nagyhatalomnak sokkal ke­vésbbé fekszik szivén, hogy szabad össze­kötő ut legyen közöttük, mint inkább szi­getelő határ, amely felfogja az érdekellen­tétekből fakadó lökéseket. Azután jogilag is nehéz lesz majd védelmezni Angliának saját álláspontját, amikor nem egyizben hangzott el már hivatalos angol helyről a fenyegetés, hogy lezárják a Szuez-csator- nát. Pedig — mint ismeretes — Anglia is nyújtott garanciákat arra nézve, hogy úgy háború, mint béke idején szabad átjárást biztosit minden hajónak a Szuez-csatornán. Ezek a hangod? nagyon legyöngitik An­glia jogi érveit, amiket a török követelés­sel szembeszegez. Ilyen körülmények között tehát nagyon va­lószínű, hogy a török követelés meghall­gatásra fog találni és megtörténik a tenger­szoros-egyezmény reviziója. Ami Törökor­szág teljes felszabadítását jelenti a vesztes háború után rárakott béklyók alól. Akkor azonban Anglia még mereven el­zárkózott minden olyan kísérlet elől, amely a meglevő szerződések korrektúráját köve­telte. S minthogy Franciaország sem támo­gatta a török követelést, az ügy megfenek­lett. De csak a népszövetségben, mert a tö­rökök hozzáláttak az erődítmények ki­építéséhez} a partvidék rejtett pontjain nehéz ütegek helyezkednek el és a hely­őrségeket is mindenütt olyan létszámra emelték, amelyről az érvényben levő szerződések értelmében a hatalmak hal­lani sem akarnak. Úgy hogy ma már az a helyzet, hogy min­den papírforma ellenére sem lenne gyerek­játék bevenni a Dardanellákat. Mióta Törökországban Kemal Atatürk uralkodik, a török politikának mindig az volt a főtörekvése, hogy egyensúlyban tartsa az orosz és angol erők befolyását. Ebben a pillanatban a török köztársaság mindenesetre közelebb áll Oroszországhoz, de a kommunista propagandát szigorúan távoltartja az ország népétől, Anglia és Törökország között is elég barátságosak a kapcsolatok annak ellenére, hogy Előázsiá- ban a török és angol érdekek között szá­mos ütközőpont van. Az angol jogi felfogás gyöngéi A Dardanella-kérdés rendezésénél a tö­rök kormánynak természetesen figyelem-

Next

/
Thumbnails
Contents