Prágai Magyar Hirlap, 1936. április (15. évfolyam, 77-100 / 3926-3949. szám)

1936-04-18 / 90. (3939.) szám

mmmammmmmmammtnnamamm. 1936 áprJHs 18, szombat UNIKUM AZEGÉSZ VILÁGON! Az I fViTAtTH keserű víz, mert dúsabb sótartalmánál fogva a leghatásosabb. Elég már fél pohárral, Kapható Klsiiveg; Is. Szirénfalva réme: az áradó Latorca Kontsek György előterjesztése az országos elnökhöz Pozsony, április 17. A magyar nemzeti párt pozsonyi sajtóosztálya közli: A nagykaposi já­ráshoz tartozó Szirénfalva község egyike Szl®- venszkó legkedvezőtlenebb állapotú helyeinek. A községnek 2500 holdnyi határa van s földje is eléggé termékeny lenne, azonban van egy gyakran visszatérő elemi csapás, amely elpusz­títja a lakosok munkájának gyümölcsét: a La­torca folyó áradása. A jobb sorsra érdemes község a sok áradás miatt állandóan megrendítő nyomorral küzködik. A község súlyos helyzetét Kontsek György tartománygyülési képviselő e napokban az országos elnök elé tárta, hogy ki­eszközölje a gyakori árvizek elleni védelmet: a védtöltés kiépítését. A beadvány az ujságriport meggyőző színeivel és erejével ecseteli a szirén­falviak ínséges helyzetét. Meghalt Giesl Vladimír báró, aki 1914-ben átadta az osztrák-magyar ultimátumot a belgrádi kormánynak Bécs, április 17. Salzburgban 76 éves korában meghalt Giesl Vladimír báró, Ausztria-Magyarcr- szág volt követe, aki 1914 sorsteljes napjaiban Belgrádiban teljesített szolgálatot s aki annak idején átnyújtotta az osztrák-magyar monarchia ultimátumát a szerb kormánynak. Giesl Vladimír báró régi rajnai katonacsaládbói származott, maga is katonai pályára készült es a katonai akadémia elvégzése után mint ulánus had­nagy 1879-ben lépett az osztrák-magyar hadsereg szolgálatába. A hadiiskola elvégzése után Kon­stantinápolyiba korült katonai attasénak. Itt kez­dődött diplomáciai karrierje, amely határozottan befolyással volt az egész Balkán­politika alakulására, tehát a Balkán-népek sor­sára is. Konstantinápoly után valamennyi nagyobb balkáni városban megfordult, 1909-ben mint követ Celin- jébe került, ahonnan egy évvel később Belgrádba küldték. Belgrádi állomáshelyét 1914 történelmi nyarán-— A lakosoknak az életből nincs egyéb ré­szesedésük — mondja előterjesztésében a tarto­mánygyülési képviselő —, mint a hatalmas, min­dent és mindenkit elöntő szegénység. A község lakosságának nagyrésze néha hónapokon ke­resztül úgynevezett „vizilén" tengődik. A „vizi- lé“ voltaképen rántott leves, de minden zsiradék nélkül, pusztán a megpirított lisztnek meleg víz­zel való felöntésével készül. A kenyér, amelyhez némelykor hozzájutnak, kukoricalisztből való és olyan fekete, mint a községet elöntő sár. A község lakosainak, legyenek azok 40 holdas gazdák, vagy zsellérek, szomorúbb a sorsuk, mint a nagyvárosok perifériáin élő munkanél-1 külieké. Igaz, hogy a hatóságok segélyezés tekintetében minden tőlük telhetőt megtesznek, pénzsegélyt, ruhaneműt, élelmet osztogatnak. A községbe­lieknek azonban az kellene, hogy a Latorca vize ne öntse el határukat s földjeiken ne álljon hó­napokig a viz s ne tegye lehetetlenné a föld j megmunkálását. A minduntalan megismétlődő! pusztító árvizek oka abban rejlik, hogy a Latorca itteni szakasza nincs szabályozva,! illetve csak a balpartja van ellátva valamelyes I töltéssel s ez a töltés a vizet teljesen a jobb- 9 partra nyomja. A tartománygyülési képviselő a község sú­lyos helyzetére Utalva sürgősen javasolja az or­szágos elnöknek, hogy haladéktalanul szakértő­ket küldessen ki Szirénfalva határának , bejárá­sára, hogy a Latorca itteni szakaszának meg­vizsgálása alapján megtehessék a lépéseket az árvizek meggátlását célzó közmunkák .kötség- vetésének elkészítésére. I hagyta el, amikor megtörtént a hadüzenet. A világháború alatt mint a bécsi külügyminiszté­rium képviselője teljesített szolgálatot az AOK- nál Emlékiratait ,,Két évtized a KözelnKeleteu" elmen adta ki a világháború ulán. Ezenkívül szá­mos cikket és cikksorozatot is irt, legutóbb sokat foglalkozott a tragikus 1914-eg esemé­nyekkel is, belgrádi élményeit is többizben meg­írta. Ezek a visszaemlékezései magyar lapokban is meg­jelentek. Általános feltűnést keltett, amikor 1931-ben belépett az osztrák nemzeti szocialista pártba. Fia, egy leépített banktisztviselő jelöltette is ma­gát a nemzeti szocialisták listáján, még pedig a kövekező eredeti állásmegjelöléssel: ..Johann Giesl-Gieslingen, munkanélküli/4 Giesl fia 1933-ban feleségével együtt Németországba menekült, az osztrák hatóságok állampolgárságától is megfosz­tották a házaspárt. Maga Giesl nem vett ennyire aktív részt a politikában, főleg írással foglalko­zott. Legutóbb sokat betegeskedett. — A kassai polgármester ideiglenesen bezáratta a városi közkönyvtárat, mert annak nagytermében fogják fogadni a közlársaságí elnököt s az épületet renová ják Kassa, április 17. (Kassai szerkesztőségünk te- lelonjelenfése.) Kassa város kulturális életét egészen rendkívüli és szinte párját ritkító ese­mény zavarta meg. Maxon Milán polgármester ugyanis rendeletet adott ki, amellyel hosszabb időre bezáratta a kassai városi közkönyvtárat, annak olvasótermét és kögyvkölcsönző helyisé­gét azzal az indokolással, hogy a köztársasági elnök május folyamán Kassára érkezik és a vá­ros vezetősége a városi könyvtár helyiségeiben akarja fogadni ünnepélyesen az elnököt. A városi közkönyvtár a Fő-uccán a régi vá­rosháza épületében van elhelyezve. Az olvasó­termet a régi ülésteremben rendezték be. Az el­nöki látogatással kapcsolatban a polgármester elrendelte a régi városháza lépcsőházának és több termének tatarozását és renoválását. É munkáknak május 14-ig kell elkészülniük. Állító­lag emiatt rendelték el a közkönyvtár bezárásáC s valószínű, hogy a könyvtárát nem fogják előbb megnyitni, csak a köztársasági elnök kassai lá­togatása után. A polgármester rendelkezése az egész város­ban nagy föltünést keltett. A közkönyvtárakról az 1919-ik évi 430. számú törvény intézkedik. Ennek rendelkezései szerint a közkönyvtárak fö­lött csakis a könyvtártanács rendelkezhetik, amely autonóm jogkörrel bir. Ezt a legfelső köz­igazgatási bíróság 1590—29. számú döntése is kimondotta. Az 1919-ik évi 430. számú törvény 18. szakasza értelmében a 10.000-nél több lakos­sal bíró városokban a könyvtárak olvasószobá- jának és kölcsönző helyiségeinek mindennap a nap jelentékeny részében hozzáférhetőnek kell lennie. Ez annyit jelent, hogy sem a könyvtárak olvasóhelyiségét, sem a kölcsönző helyiségét nem szabad indokolatlanul bezárni. A kassai városi közkönyvtár meglehetősen gazdag könyvanyaggal tár s több olvasószobája Tiszta arcbőr 14 nap alatt a valódi COBALL CRÉMTÖL (száras vagy zsíros). Már harmadik nap után javul as arcbőr észrevét­lenül és az összes hiba, u. m. szeplő, pattanás, mitesszer, májfolt, nagy pórus, ráncos bőr, öreges kinézés teljesen megszű­nik. Biztos eredmény. Ara Ké 11.— VÖRÖSRÁK GYÓGYSZERTAR Bratislava, Mihály-ncca 20. __________ van. A város kulturális életében is jelentős sze­repe van, mert a könyvtárat naponta nagyszá­ma olvasó és könyvkölcsönző látogatja. A könyvtár beesukása a magyarság külön sérelme is, mivel a regisztrált tagoknak több mint negy­ven százaléka magyar és statisztikailag kimutat­hatóan a város magyar lakossága alkotja a köz­könyvtár legszorgalmasabb látogatóit. Az ügyben ma már küldöttség is járt a város­házán, de Maxon polgármester ma nem volt benn a hivatalában, uogyhogy a küldöttség dol- gavégezet! énül volt kénytelen távozni. Tost László helyettes polgármester fogadta a kül­döttséget és megígérte neki, hogy azonnal érint­kezésbe lép Maxon Milán polgármesterrel s oda fog hatni, hogy az ügy minél előbb meg­nyugtató elintézést nyerjen. Ha máskép nem le­het, akkor olyan formában, hogy az eddigi ol­vasóterem és kölcsönzőhelyiség helyett ideigle­nesen póthelyiséget rendeznek he arra az időre, amíg a régi városháza épületében a renoválási munkálatok folynak. Egy öregasszony és kei kisgyermek tűzhalála (TUDÓSÍTÁSUNK ELEJE A 7. OLDALON.) Kassa, április 17. (Kassai szerkesztőségünk telefonjelentése.) A balázsvágási tűzesettel kap­csolatban még a következőket sikerült megtud­nunk: Az egyik lángokban álló házban egy hat­vanhatéves öregasszony tartózkodott. Ugylátszik, hogy az asszony a nagy füstben elvesztette esz­méletét és nem tudott már kimenekülni az égő házból. A tűz eloltása- után megszenesedett holt­testéit az ajtó mellett találták meg a földön. A másik lángban álló házban két kisgyermek tar­tózkodott. Szüleik megpróbálták kimenteni a gyermekeket, de mire bejutottak a házba, a két gyermek már megfulladt. Az oltási munkálatok közben többen súlyosan, megsebesültek. A ható*, ságok megállapították, hogy a tüzet gyújtogatás okozta. ............- -;- • (19) S ir Marmaduke nagyon ügyesen szerkesztette meg beszédét. Lépésről-lépésre cáfolt rá a vád állításaira és az egész védbeszédet John aznap esti vendégeinek vallomására alapította. Egészen háromnegyedtizenegyig John vendé­geivel kártyázott. Tizenegy órakor már ott vol­tak a lovasrendőrök a helyszínen. Közben tör­tént a gyilkosság. Egy negyedórás alibire van szükség, ezt az alibit pedig megadja Mc Intosh ezredes teljesen szavahihető tanúvallomása. Ez a vallomás tökéletesen igazolja, hogy a lord és az ezredes a magas kerti lugasban voltak együtt szivarozás és csöndes beszélgetés közben. En­nélfogva világos, mint a nap — mondotta a vé­dőügyvéd —, hogy védencemet fel kell menteni. Sőt a védő tovább ment. Egyenesen azt követel­te, hogy a rendőrség máskor nagyobb megfon­toltsággal járjon el és ne izgassa föl minden ok nélkül a kedélyeket egy olyan előkelőség letar­tóztatásával, aki ellen semmi tárgyi bizonyíték nincsen. Hátra volt még a vadászkés kérdésének tisz­tázása, de ezen Sir Marmaduke Ingersoll pom­pás ékesszólással siklott át, a rendőrségre hárít­ván ennek a „különös véletlenének a kideríté­sét, ahol igen nagy szakképzettséggel biró detek­tívek állanak rendelkezésre s akik inkább ilyen rejtvények kibogozásával foglalkozzanak, sem­hogy ilyen megbocsáthatatlan baklövést köves­senek el, mint ez a mostani eset. S végül az sincs kizárva, hogy Mr. Chipps téved, ez a kés nem volt a gazdájáé. Tucatjószág, ezer és ezer forog közkézen és ha Sir John Geoffreynek volt is egy ehhez hasonló kése, még be kellett volna bizo­nyítani, hogy a bíróság asztalán elfekvő kés tényleg az a kés, amely Sir John Geoffreynek birtokában volt vagy van. A védelemnek nincs kifogása, sőt maga kéri, hogy a rendőrség ennek a pontnak kideritésére megtegye a szükséges, lé­péseket, de egy olyan késnek, mint tárgyi bizo­nyítéknak alapján a bíróság elé állítani egy köz- tiszteletben álló férfiút, amely késnek millió és millió ikerpéldánya forog közkézen, megbocsát­hatatlan, bűnös könnyelműség. Johnt fölmentették ... A rendőrség most arra a nyomra tévedt, hogy első föltevése a helyes és George Higgins a bűnös. A rendőrség szerint az egész zsarolási mesét George Higgins és James Terry találta ki és a gyilkosságot kizárólag rablási szándékból követték el. Ebben az irányban hetekig folyt a nyomozás. A rendőrség minden fáradozása hiábavaló volt. Gyilkossági ügyekben úgy van az, hogy ha az első negyvennyolc órában nem sikerül a helyes nyomra beállani, akkor a legkitűnőbb rendőrség is kudarcot vall. Tárgyi bizonyítékot a két gya­núsított ellen nem találtak ... így hát a sajtó, a közönség és nehéz szívvel a rendőrség is besorozta a yorki rejtélyt az úgynevezett kideríthetetlen bűnügyek csoport­jába ... Vin. FEJEZET John, szivem, Isten Veled! Azon a napon, amikor Johnt fölmentették és ő a kiváncsiak több százra rugó sorfala között elhagyta a törvényszék épületét, én már annyira felépültem, hogy az ágyamat is elhagyhattam és rövid sétát tehettem a szobámban föl és alá. Két- hárora nap alatt pedig rohamosan megerősödtem és újból hinni és reménykedni kezdtem. Csak az bántott, hogy John még mindig távol van, de ez­zel az érzéssel is meg tudtam küzdeni, mert úgy reméltem, hogy Johnnak sikerült James papa szi­vét meglágyítania és az öregek hajlandóságot fognak mutatni irányomban. Akkor pedig min­den jóra fordul... Hét vége volt éppen, a karácsony előtti hét­nek vége ... közeledik Christmas ünnepe ... A szeretet ünnepe ... Vájjon viszontlátom-e Johnt akkorra? Emlékezem pontosan: csodálatos szép decem­beri délelőtt volt. A levegő teljesen tiszta, a köd már a kora reggeli órákban szétfoszlott, az ég valami áttetsző halványkékben ragyogott. A park hatalmas fenyőinek gallyain rétegben állott |a frissen hullott hó, nagy fekete madarak száll­ták meg csoportostul az ágakat és hangos káro- gással örvendeztek a nap ragyogásának. Én az ablak mellett ültem és fehér gyapjutakaró borí­totta térdeimet. Valami szentimentális regényt olvasgattam örök, sírig tartó szerelemről és csak természetes, hogy kis idő múlva kihullott a könyv a kezemből és Johnra gondoltam. Va­lami megfoghatatlan rémület szállotta meg a szi­vemet, mert tulajdonképen most jutottam először teljes tudatára a szörnyű helyzetnek, amelybe jutottunk. Az idegrendszerem — úgy látszik — visszatért a normális állapotba és kezdett rea­gálni az élet valóságos tényeire. Betegségem alatt úgy éltem, mint az afrikai strucc, amely fejét a homokba dugja és azt hiszi, hogy ha ő nem lát senkit, őt sem veszik észre ellenségei. Napok óta nem láttam Johnt és most hirtelen arra kellett gondolnom, hogyan történt, hogy elutazott szüleihez, akik eddig annyira engesz­telhetetlenek voltak? Mi történhetett, hogy Sir James szive egyszerre újból a fia felé hajlott? Senki nem beszélt nekem idáig a Johnt ért kel­lemetlenségekről és bajokról, de a szerető női szív ösztönével most megéreztem, hogy John nagy bajba került és ez a baj, veszedelem nem­csak őt érinti, hanem végzetesen kihat rám is. Napok óta a virágküldeményei is elmaradtak és levelet sem küld. Talán ámítanak engem és John nincs is a szüleinél, hanem valahol másutt . . . Valami borzalmas helyen, talán a börtön cellá­jában. Ekkor még nem tudtam semmit az elmúlt napok izgalmas eseményeiről, nem tudtam arról, hogy John tényleg a börtönben ült, bíróság előtt állott, hogy meg is volt a tárgyalás, amelyen ki­derült az ártatlansága . .. Csak annyit éreztem, hogyha John nincs a közelemben és nem ad élet- jelt magáról, akkor valami nagy bajnak kell lennie... De bármennyire riasztóak voltak ezek a gon­dolatok, szervezetem már kibirta őket, sőt igye­keztem bebeszélni magamnak, hogy teljesen egészséges vagyok és erősnek kell lennem, mert az élet — úgy látszik — nem csak örömökből, hanem küzdelmekből is áll, amelyekre fölvérte- zettnek kell lennünk. Ez a betegség jó tréning volt, amely megedzett az élet további nehézsé­geire. Bármi történjék is, erős leszek és nem en­gedem, hogy a ayöngeség leverjen a lábamról, mint akkor, amikor Johnnak a leginkább lett volna szüksége rám, — határoztam el magam­ban ... Mindjárt alkalmam is nyílt arra, hogy lelkem­nek ellenálló képességéről bizonyságot szerez­zek, Mert amint most újból kitekintettem az ab­lakon, olyasvalamit láttam, ami ugyancsak pró­bára tette idegeimnek ellenálló erejét. A villa vasrácsos kaouja előtt kocsi állott meg. Az első pillanatban fölujjongtam, talán John az, aki most visszatért hozzám, hogy együtt töltsük első ka­rácsony esténket. Igazán már gondoskodnom kellene karácsonyi ajándékról, hiszen most bő-, kezüen ajándékozhatom meg Johnt, kezemben van az a hatalmas összeg, amit ékszereimért kaptam. Mit kellene vásárolnom? De — jaj — nem John volt az, aki kiszállott a kocsiból. Az első pillanatban ráismertem. Kar­valy. Nagyon elegáns volt, vadonatúj városi bunda rajta, cilinder a fején, úgy nézett ki, mint az előkelő gentleman, aki látogatást tesz egy ismerős angol főrendi családnál... Mit akar Karvaly, mit keres itt? A végzet embere nyugodt, biztos léptekkel közeledett a kastély bejárója felé és én ezalatt igyekeztem erőt venni feltörő gyöngeségemen. Bármi történjék is, Karvalynak éreznie kell, hogy erős, fölvértezett ellenféllel áll szemben, akinél nem érheti el sötét céljait. . . Kis vártáivá megnyílt az ajtó és Christie, a komorna lépett be. — Egy gentleman akar Myladyvel sürgős ügyben beszélni. Itt küldi a névjegyét. Kezembe vettem az Ízléses kis kartont, ame­lyen hajszálvékony betűkkel állott a neve: Esquire Fernand Clarett. Sohasem tudtam meggyőződni arról, hogy Karvaly jogosan viselte-e az angol főúri rang­jelzést. De annyi bizonyos, hogy föllépésében annyi biztonság, olyan előkelőség nyilatkozott meg, hogy bármely főrangú társaságban megfe­lelően tölthette be a helyét. Pillanatig sem gondolkodtam azon, hogy fo­gadjam-e, vagy nem. Ismernem kell a kártyáit, tudnom kell, mit akar, mik a szándékai? Eddig teljes tartózkodással viselkedett velem szemben és ezzel a magatartásával őszinte becsülésemet vivta ki. Hiszen voltaképen nagy csalódást okoz­tam neki. Sok költségébe kerültem és talán en­nél is nagyobb bántalom érte azzal, hogy reám épített tervei kártyavárként omlottak össze. És ő mégis tartózkodó volt, meg sem próbálta, hogy közelembe férjen, nem zsarolt, nem fenye­getőzött. Igazán, mennyivel gentleman-like-bb '•olt a viselkedése, mint azé a szerencsétlen bü­kié, akinek halálkiáltása egy novemberi péntek éjjelen fölverte az Elms-villa kertjének csönd­jét... (Folytatjuk.) 4 Az alvilág Irta: HARRY LESLIE regény

Next

/
Thumbnails
Contents