Prágai Magyar Hirlap, 1936. április (15. évfolyam, 77-100 / 3926-3949. szám)

1936-04-18 / 90. (3939.) szám

^ _ Ma: Nagy rádió melléklet . 18 oldal. Ara Ké 1.20 if^T J XV. évf. 90 (3939) szám » Szombat • 1936 április 18 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed­évre 76, havonta 26 Ké., külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. • fl képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. Egyes szám ára 1.20 KI, vasárnap 2.- Ki. A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság politikai napilapja Szerkesztőség: Prága 11., Panská u I i c e 12, 11. emelet • Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, III. emelet • • TELEFON: 303-11. • • SÜRGÖNYCIM HÍRLAP, PRflHfl. A névtelen katona hozzátartozói (d) A tárgyalás alatt álló államvédelmi javaslat a maga 200 paragrafusában min­denre ’kiterjeszkedik, ami a háborús veszély elháritásához és háború idején az eredmé­nyes hadviseléshez, az egész lakosság frontbaállitásához szükséges. Sőt az ellen­zék egybehangzó nézete szerint a kelleténél is nagyobb ügybuzgalommal akarja megol­dani a honvédelem nemes föladatát. Ez az ügybuzgalom tiszteletreméltó és helyénvaló, ha a legkomolyabb eshetőségről, a háború­ról van szó s ennek megfelelőleg a javaslat elleni kifogások legnagyobb része nem is hadi, de inkább a békeidőkre vonatkozó rendelkezései ellen szólnak. Ám a javaslat­iból nagy terjedelme ellenére is hiányzik egy fontos szociális rendelkezés: a hadba- yonulötk hozzátartozóiról való gondosko­dás. Igaz, ez nem annyira katonai, mint in­kább közjóléti szükséglet, nem tartozik az államvédelem megszervezésének katonai föladatai közé, de mégis egyik legfonto­sabb pszichológiai előfeltétele, mert a had­ba vonuló polgár mindig jobb katona, ha tudja, hogy feleségének, gyermekeinek nem kell éhezniök, mig ő a munkaerejét azt ál­lamvédelemnek szenteli. A katona lelki föl­készültségét, a hadsereg közhangulatát és teljesítőképességét ez a tudat rendkívüli mértékben fokozza. Az államvédelmi javas­lat erről nem szól semmit. Nagy hiánynak tekintjük, hogy a kormány ezt a kérdést is nem rendezi egy másik javaslattal. Mert van ugyan egy törvény, az 1919-es 530-as számú, amely a hadbavonuló család- fenntartók családtagjainak segélyezéséről intézkedik, de ez a törvény már elavult. E törvény szerint a kisközségekben az ott­hon maradt feleség napi 1 korona 80 fillért kap, ugyanennyit valamennyi kiskorú gyer­mek is, a nagyközségekben és városokban az illetmény fejenként 2 korona, Prágában 2 korona 20 fillér. Nem kell szót veszteget­ni arra, hogy ezek a tételek a mai és a mai­nál esetleg még nehezebb gazdasági körül­mények között nem felelnek meg a szociális és honvédelmi célnak és ezt a családi se­gélyt hatékonyabbá kell tenni. És pedig úgy kell szabályozni ezt a kérdést, hogy a családi segélyt ne csak háború esetén, ha­nem már békeidőben, a hadgyakorlatok idején is kapják a családfenntartó tartalé­kosok hozzátartozói. Az egyik cseh lap, amely ezt a problémát vezető helyen föl­veti, a családi segélyt a munkás napi béré­nek átlagában: 20 koronában kívánná meg- állapittatni. Nézetünk szerint ez,t a családi segélyt a munkanélküliek állami segélyezésének el­vére és mintájára kell fölépíteni. A munka- nélküli segélyezéssel annyiban is összefüg­gésbe hozható, mert hiszen a védkészültség idején az állam úgyszólván teljesen fölsza­badulna a munkanélküliek támogatásának terhétől, mert hiszen a munkanélküliek az általános véd- és munkakötelezettség kere­tében mind munkát fognak kapni s egysze­riben legalább egy félmillió munkanélküli segélyezésétől fog mentesülni az állam. A legsürgősebb föladat tehát az, hogy mihamarább módosítsák az 1919-es törvényt és annak 1921-es novelláját, amely a csa­ládi segélyt a kötelező hadgyakorlatokra bevonult tartalékosok családjaira is kitér-! Teljes bizonytalanság Géniben Francia közvetítő javaslat az angol­olasz ellentét áthidalására Azonnal fegyverszünet s a közvetlen olasz-abesszin tárgya ásoHon népszövetségi megfigyelő venne részt - Páris bízik Paul-Boncour sikerében - Az angolok pesszimisták, az olaszok hajliihatabanok Genf, április 17. A népszövetség Musso­lini békejavaslatának hatása alatt áll. A kö­vetkező lépést a franciák közbelépésére si­került eddig kitolni, de annyit már most is meg lehet állapítani, hogy a helyzet teljesen elmérgesedett s a tizenhármas bizottság békítési kudarcát már a tegnap éjszakai ta­nácskozáson nyíltan bejelentette Madariaga elnök. Edén, amikor tudomására hozták Mussolini békefeltételeit, kijelentette, hogy a feltételek annyira elfogadhatatlanok, hogy nem is hajlandó továbbítani kormányának. Az abesszin megbízott is kereken kijelentet­te, hogy a feltételek Abesszínia számára el­fogadhatatlanok. Általában rossz jelnek tartják, hogy tegnap éjszaka megtartotta első megbeszélését a tizenhármas és tizen- nyolcas bizottság elnöke, mert ezzel tulaj­donképpen már a szankciósbizottságra toló­dik át a tárgyalások súlypontja. Edén már tegnap este, az olasz feltételek nyilvános- ságrahozatala után azt javasolta, hogy te­kintsék befejezettnek a tizenhármas bizott­ság működését és kezdődjenek meg a szankciók megszigorítására vonatkozó tár­gyalások. A két ellentétes pólus Mussolini békefeltételei közül különösen két pont keltett nagy vihart. Az egyik az, amelyben az olaszok kijelentik, hogy csak közvetlen tárgyalásokra hajlandók Genfen kívül és a népszövetséget csak azoknak a kérdéseknek megvitatásánál hajlandók be­vonni a tárgyalásokba, amelyek túlnőnek a közvetlen olasz-abesszin érdekeken s nem­zetközi érdekeket érintenek. Egyébként azonban Olaszország eleve elutasítja a nép- szövetség közvetítését. A második nyugta­lanító békepont az volt, hogy a fegyverszü­netnek és béketárgyalásoknak egy napon kell megkezdődniük. És pedig május 1-én. Ebből azt következtetik, hogy Olaszország először rá akarja tenni a kezét Addis Abe- bára is s csak azután akar békéről tárgyal­ni. A legélesebben Edén foglalt állást az olasz feltételekkel szemben és kijelentette, hogy Mussolini nem békét akar kötni, ha­nem békét akar diktálni s nemcsak Addis Abebának, hanem Genfnek és Londonnak jeszti. Sürgősségét legfőképpen az indokol­ja, hogy az államvédelmi törvényjavaslat most rengeteg uj kötelességet fog róni a polgárokra, itt a lélektani pillanat tehát, hogy e kötelességvállalással szemben ellen­szolgáltatást is kapjanak az államvédelem névtelen katonáinak hozzátartozói. A kis­emberek. Szükséges ez a novella, mert az államvédelmi törvények közt ez lesz a leg­demokratikusabb, legszociálisabb törvény. A névtelen katonák törvénye. is. Tiltakozott az ellen is, hogy a béketár- gyalásokat Ouchyban tartsák meg, tehát ott, ahol Olaszország Tripolisszal békét kötött, „mert ez a gesztus Európa vala­mennyi gyarmatéhes hatalmának falánksá­gát felébresztené." Edén követelte, hogy a megtorló bizottság azonnal kezdje meg munkáját. Megszólal a kompromisszum hangja Edén csak Paul Boncour hosszas rábeszélé­sének engedett és sikerült a francia meg­bízottnak annyit elérni, hogy a szankciós bizottság összeülését egyelőre elhalasztották hétfőig vagy keddig. Paui Boncour azonban Edén kívánságára még Aloisival is érintke­zésbe lépett és ismertette vele Anglia állás­pontját. Aloisi még az éjszaka folyamán telefonbeszélgetést folytatott Mussolinival, akivel közölte, hogy Anglia azonnali fegyver- szünetet követel. Mussolini válasza nem is­meretes, de ugylátszik, nem volt kedvező, jóllehet egyes hírek szerint Olaszország nem zárkózik el bizonyos engedmények elől. Genf egész reménysége most már csak a franciákban van. Paul Boncour több kompro­misszumos javaslatot dolgozott ki, hogy kö­zelebb hozza egymáshoz • az angolokat és olaszokat. Az első kompromisszumos javaslat az volt, hegy az Abesszínia és Olaszország között meginduló béketárgyalásokba vonják be Franciaországot és Angliát is, amire meg is van a jogi alap, elvégre az 1906-os szerződés Olaszország, Franciaország és Anglia között osztja fel az abesszin érdekszférákat. Ezen az alapon, ugylátszik, nem sikerült ered­ményt elérni, mert ma délben már újabb kompromisszumos javaslatot dolgozott ki a francia megbízott. Az uj javaslat szerint a béketárgyalásokra a népszövetség csak meg­figyelőt küldene ki és Olaszország, legalább is egyelőre, fegyverszünetet rendelne el. Természetesen még nem bizonyos, hogy ebbe a megoldásba az olaszok és az abesszinek hajlandók belemenni. Ismét elhidegült a viszony az angolok és franciák között A francia közvetítés tagadhatatlanul az olasz érdekeket tartja elsősorban szem előtt, éppen ezért kérdéses, hogy Anglia hajlandó lesz-e csatlakozni a francia kompromisszu­mos megoldáshoz. Elvégre, amennyiben az olaszok elfogadnák a franciák javaslatát a béketárgyalások mégiscsak a népszövetség keretein kívül zajlanának le. Ebbe pedig Anglia aligha megy bele. Genfben ma már érezhető is bizonyos elhidegülés az angolok és franciák között, pedig tegnap még barát­ságosabb volt a légkör. Beavatottak úgy tud­ták, hogy Paul Boncour és Edén együtt utaz­tak és az utazás alkalmával sok vitás kérdés­ben sikerült egymást megérteniük. Az angol delegáció a legközelebbi jövőt sötét pesszi­mizmussal ítéli meg. Nem tartják lehetetlen­nek, hogy a népszövetségi tanács egybehivása is szükségessé válik, hogy a tanács meg­állapíthassa a tizenhármas bizottság kudarcát. A ti zenhármas bizottság egyébként ma dél­után négy órakor ismét Összeült. A tanács­kozásuk megkezdése előtt lázas sürgés-forgás volt észlelhető, különösen a franciák és Avenol buzgolkodnak azon, hogy elsimítsák a legsúlyosabb ellentételeket és hangulatot csináljanak a kompromisszumos javaslat számára. Páris optimista Páris, április 17. Francia politikai körökben nem tartják lehetetlennek, hogy sikerre vezet a francia békítési akció, amelynek az a célja, hogy. a közvetlen olasz—abesszin béketárgyalásokon vegyen részt a népszövetség megfigyelője és ha­ladéktalan fegyverszünetet rendeljenek el. Ennek a törekvésnek megvalósítása bizonyos időt vesz igénybe, de azért hivatalos francia helyeken némi optimizmussal néznek a fejlemények elé. Bíznak a Paul Boncour-féle közvetítő javaslatban. Francia politikai körökben erősen tartja magát az a fölfogás, hogy sikerül megegyezést terem­teni anélkül, hogy Olaszország ellen élesebb for­mában alkalmaznák a megtorlásokat s anélkül, hogy a nemzetközi jogot brutálisan megsértenék. Az optimista hangok ellenére sem titkolják, hogy a terv keresztülvitelének óriási nehézségei vannak s a „Paris Midi" például a francia dip­lomácia próbálkozásait „sziszifuszi munkának" mondja. Paul Boncour ma délelőtt hosszas megbeszé­lést folytatott Aloisival és igyekezett öt rávenni arra, hogy Olaszország a francia javaslat értel­mében hozzon áldozatot a nemzetközi együttmű­ködés oltárán és tegyen újabb koncessziókat. Hangoztatta, hogy az ellenségeskedés beszünte­tése rendkívül jó benyomást keltene az egész vi­lágon s jelentékenyen megjavítaná a nemzetközi politikai atmoszférát. Aloisi Ígéretet tett, hogy a francia kérést tolmácsolni fogja Mussolininak, de ennek a tervnek megvalósítását a jelenlegi helyzetben nem tartja nagyon valószínűnek. London még mindig az aöemrn:a« M*lft? London, április 17. Az angol lapok egyrésze éles hangon ir Olaszország ellen s különösen a

Next

/
Thumbnails
Contents