Prágai Magyar Hirlap, 1936. április (15. évfolyam, 77-100 / 3926-3949. szám)

1936-04-17 / 89. (3938.) szám

•qnrprs qeuspifaíÁii^ Ajjaj spp[03am V 4 TucjfEqaiS^A jza jaqaj uEÁSoq ‘s^pj^q b zy 'BinBiip Ijaq noÁui?St?A 3 b qBuiBuoAJaqa} zs$q BJsppipuj zy ’qauazzaq -*3Agq juuazsrapzs uiqn Áuopzora e qozB XSoq ‘qjqouoSBA b Biu|osodBqazssg paq ÁSn qauojazaAÁuopzora y 'api qa^aíiaÁSij ipf jpqax •BrpioSom jojBpBjgj b *z» iqs ‘zb iBiíuuozxq uapajn ’SBjnsBA qqofSai b qajajnzoq zsaj iq ‘Sara qnfqq jsora ‘o^ ^jojeuoA e jza iub}i||B0zsso eípnj jbX6buí sj>| >jiX|ayy •M-bjb BjnÁS tqqoq b uas -aiazsaraja'j ‘qnzssa'; "gye ajazs mzsu zb 93 qnzs9&Aaqzaq ?b[bz9 osja-j b :qnfiuqiiqnra sí £aj\r qaq3{Sara 9iSam Joipag •ra^uisa ue9 -saqai Sa-ra qrasaXp ÁSoq ‘BfpuSoj jess?paq qaq iquapuTm uasaíazsarajax ’BSiipzoin au Sara íBqozB ÁSoq ‘X"n ap ‘luuaj p[B iqqoí b Au 9 A}e}i qBUBnnBj q&i&ÁS qqtóopjoq jjoa raau B;pzB '95 ;qoÁ.oBA qajais Sara ua ‘nXuu ‘nuíny n^oqns nBSopjoq sp zoqnXuB qreq -oiBpo ‘jBZfq zsaSe zb B^zBrajBqoj ‘iqqXS-y zb qojSmg •'jajanapio^ b Tqpomp? qBSD XSoq ‘aazáa aqaA jararaojQ qpaaqaiöj — se qodaqBpo raqqi b qnpfBjaiaq XSoq ‘}0}nj uasaqas X^o qp'BfBZSBZBq 99 ipuqBj bajis BJBSBZ0q^Bp09D XSbU íjajpSiq IIBApn ZB ‘biu -zráreXSBraSara ippjad imqmíjzs XSa bujoa qapaq iqau Joqij\r 'SBppAO qnso o XSoq ‘ászáig nasaAaasaq uoXSbu qo ‘Eiuitóo^qe qqnXS ^aija^qajinpj b pupiq iq XSoq boS -^9bsjp; b qnzzapaaqSara ajjg •■aqjzsaaaq ‘npCaqai qiqpzs ^oqBJBqjos b qp99a^qaj sp jBjnXS Cn XSa qnnXS&A jsoj^ qBjqzsBjnXS ipqqpq ‘quSoj nspj B qnra ‘agyara sípra -ÁSe qunssajqaj zeqpipzs pqzsu zb iezgg uiejnAr) Bqpioqsi zb joqira aq qenezs b qpzs -zspÁupq XJboq ‘a}ZpuJoara ‘sir UBqpÁupq qBj i°A 'q&xiíJinapnira ^a^ap^nq isnuiou I9qjp; -qBi íJBApn zb sa ígfaj b B};BSoraisSara qaa -Sa^aq napnira ug^zB ‘jBiraoXS « B^o;noap o aoqira BCgqnXirB q;aq líra XSoq ‘qjazaqgf -raaBzssiA '['Bq qqoXSBU jjoa 9] raajq 'Bqop -noS ‘záaj nXunoq za ‘^azSaigpaj BiniBg •}aqaSa;aq b Sara psbSo^i ;sora ‘pp — q|pz3 XSi UBqzy •opnuBg SoXjosora XSoq ‘íjozs q'Pl ÁSn ‘sí adjgj b ;í9[Saj^ qi^ujso más — 16* — 11 ‘aqngq pjaj •qan^ajazs qaqanuaXS b J]W ‘jdzgin sapg qos b qipazg •qBazoSiop sg ‘ipqjpjdBq V qBnn^zsiq sí qgqsoaqgnx V •Z8BAB? dgzs b jpra upfia jmm ‘qBUBzzoSiop ubsbiu[bSjozs ‘BÍ^ipznq jaqajaqnia zy ‘epijsoBd spq b ipzs uadgzg ’ZSVAVX •BsaqoTf ‘eaAa 01 ‘|asz9f iXngnupzsga •qaujaSigzsaq i9Jzsbabí y ‘qauSajasoiso ‘qBujBSiojBa *J9Ui|B zb Sara q?X3a an XSoq ‘qpfííjzBnd jaiügj BXimsa y •J^ra BíqBiSara sí jpqzsgj y *J9pBm sjq XSa naqqm};jaq y •aqSapjq s9quBraxz b jnxpí ‘aqXngSazs jsora SaJapxp raafq qnao anoaq jppBiu sxq y *iqpioz ;njSara jpra opja zy •BX19S ‘aqsaaj b pigjBZssxyY ‘BJfn uba m *zsbab; b m 'HOMZSVAVX •paiag ‘Bquon Jpuio^ •;BqBJBSoq b ^xíIoíSaj^ qoXupj b sp ‘qpqxzsnXu y IBqospfo; sojxd b qqsaj •BJpqosuxau ^pAsnq b jq •jpSnsdBn b qof aqaXsaq ‘9dBigx « qoXSBqqi •jpm bjjb Sgsqnzs nasoui^q ^qapzs b raazsaqa sj ug •juxq uozara «iapioz y qaqaraiaXS b qBuzopEzsjpp •juiSam zsbab; dgzs b qj •qunq?A qraB ‘qofSap\[ ‘ZSVAVX TX[B}rnqionon ‘jbpbajx BzaSaq •spSBDBq uba ‘sg^aAau ub^\ ‘spra zsaj ‘fEq raau ‘qauinpxq Bq ÍSifgzs XSa putra Sojoj ‘Sojoj ‘qxspra ÁSa Sojoj qqBjOApx i9fBq XSa jpaXnnsia qoray ‘ J9IJBq i9HBq iqBfipqBig *B;jpA B UBA IBUJEXUBq V ‘É^pq zia b sí qiiagqaj •qBUiBuxso J9fBq i9qjjdBd ‘qBuji? raau Sara SxqEjBd y 'PBjBzs ‘pBjBzs SajasqaxujaXq íqB)Bd b Snz ‘zxa b qoj‘3aj\[ ?AS^s ‘63A9 8 ‘9izspq jojbt *ai9|8DioranXS uapuira qTjg ajgraojo qaqaxujaXS y •a9pBraBXi9S b ladapg *j?Xu Saiaxu b uba q| BJÍq I9f »P 9 ‘zsbabí b »I ’ ‘9S11 b H9^Jní ^ZV ‘pBqB| XSqj UBqpraoXu y ‘dBU b ;ns uaqqaSajaw qgj b uix qijA Bjfq ‘dpi zsbabj B BAOqy *9q B jpui PBA[0 WBSSBT ‘9dBi9^ B qxzoqog •9q B unq I9q?ll?>lBZS ‘9dBi9í uof up;n zsg upXu Sajara 9f b qxzoqog ‘jpra inSapxq un ppx zy •19HMVZSA3 A03N V •pajag ‘saA? oi ‘Bquon jpuioj\[ •qaupuSara bjXSbu púira qgsoBq spj B Sxray ‘jaqo x^aS^azaA uanq SíBqos sg •BfjBSoAiq jaqo BjpqjBiBj pf y ‘B;z8ii}S XSa uba qf *qrqau }BSiEdBq pfBj\[ qaqo qaSuaiara s EfdBq pjB BXujBzg ‘qauuor raau xq Siiub ‘bíjba qo 9XuBqnXx •qjia; opj qos zxq ÉqqB ‘qBufnqxq Sqy ‘qxzjg I9f jBqnSBra uaqziA b qBS3tq sig •Bqpxq púira za ap ‘Sodiso ‘;aqu rffAJH ‘BJspra !9qjBd qiXSa poqdój inuEiB}SnXjq •ai sg iqí ^BSipqjBf uajpafi 9XuBqnXx •aqziA b iBqnSBUi qqaAajaq qESDBq sjq y •qanjg zoqqojp XSbu iqaqara jn zb ajjazsXSg ‘jaqo qaSjazaA sí bjjb ‘sí ajjg •qauSoX;o; q*BS3Bq siq oSodpq BUB^g qazaA ^aqaqisa raau ap 9noq A3a uop •SPIXOM V •pXuSzog ‘saAp ox ‘jajzsg qapaiM qaqajajazs qos Sara Bfpiy jozsqos uoXSbu qsopq soupp ipqiq zbSi ‘isaaizs b^zsjx ígqua^si 9,f B raaJpqSa^ *111 •Sara raaqaqjarasi XSj jg^augqo; Bqisg Xqqog ^araojg íÍSbu b ;zg ragugzsgq qBuisaBq soupp *11 •raBipoiujp st raau ug igjuigjg BJoqqg ‘tDB;dBq jaAÁ'ugq dpzs aa upfdBUJBSBA jaAsnH *1 'PfVHHIdVd •KVXdVM X3AANQ>I d3ZS A93 ívsym MOdtf ADU N SI )8 — *6* — — 490 — PANNA KIRÁLYSÁGA Irta: PÁL JUDIT. HOKA- 495 — MEGFEJTÉSEK Panna igen jó gyerek volt. Még nem járt iskolába, de már sokat összeolvasott. A gyerekeket nem nagyon szerette, a felnőt­tek pedig sok szomorúságot okoztak neki. Ha vendégek voltak szüleinél, ott hallga­tózott köztük mindig s ilyenkor rendsze- % rint észrevette, hogy a nagyok egészen másként bántak egymással, mint vele. Mit lehetne tenni? Miért nem veszik őt olyan komolyan, mint a felnőtteket? Né­melyik néni még selypit is, ha vele beszél, mintha ő pólyásgyerek lenne! Ezt bizony alig lehet elviselni. Óh, ha már felnőtt le­hetne! A mesékben annyi hős van, ő meg csak leány, ami bizony még nagyobb baj! Az óvodában azt mondta Marika: „Ha este nem veted le a cipődet, akkor odavisznek a tündérek, ahova akarói" Panna este, mikor lefektette anyukája, megvárta., mig anya kimegy a szobából, aztán kiugrott az ágyból és fölhúzta a cipőjét. Aztán várt, nem tudta, hogy meddig. Egyszer csak egy hatalmas felhő állt meg előtte és kérte, hogy szálljon rá. Aztán elindult vele a felhő, Anna nagyon nagynak érezte magát és ez jólesett neki. Sokáig utazott a felhőn, végre észrevett a földön egy kis országot, a felhő ide le­ereszkedett. Egy nagy tábláról olvasta le Panna, hogy Utyripitty meseországába ért. Itt éltek a törpék, Hófehérke volt a ki­rálynőjük. Nagy üdvrivalgással fogadták Pannát. Köréje sereglettek a törpék, odajött hozzá Hófehérke is, aki bizony már nagyon meg­öregedett. Panna elmondta minden panaszát. Hó­fehérke csak mosolygott és ez Pannának nem tetszett, mert anyukás volt a mosoly­gása. — Jól van, Panna, — mondta Hófehérke — én megértelek. Látod, megöregedtem már, nem bírom a kormányzás terheit, légy te a királynő. Csak azt kérem, légy türelmes és igazságos. Ezzel Hófehérke eltűnt. A törpe nép elkisérte Panuát a királyi palotába. Menet közben észrevette Panna, hogy az emberkék mindenfelé dolgoznak, az "asszonyok főznek, a gyerekek pedig könyvek fölé hajolva tanulnak. A palotában már vártak rá. Amikor meg­látták, egetverő éljenzésben törtek ki: Él­jen Panna, Utyripitty nagy és bölcs ural­kodója! Pannát ez annyira elragadta, hogy d is 'elkezdett kiabálni: Él,jeni Éljen! (Ez mennydörgésnek hangzott, mert a törpék közt ő óriás volt.) A miniszterek illő komolysággal fogad­ták Pannát. Ő nagyon meghatódott, de — mint otthon is a néniket — elfeledte üdvö­zölni a minisztereket. Aztán elkezdett pa­rancsolgatni össze-visöza, mindent, ami az eszébe jutott, szaladgáltatta a nagyszakállu törpéket, gonoszkodott velük, ahogy a fel­nőttek sohasem ővele. Végre odalépett hozzá a leghosszabb sza- kállu, legkopaszabb törpe. — Panna királynő, — szólt hozzá — messziről jöttél, nem ismered törvényein­ket. Engedd elmondanom, hogy miből áll az uralkodás. Neked példát kell mutatnod, meg kell tanulnod a kötelességeket. Lé^y igazságos és szelíd, hogy te is megtanít­hass minket mindazokra a nagyszerű dol­gokra, a sok szépre és jóra, amiket otthon tanultál. Szeress minket, hogy mi is sze­rethessünk téged. Lásd el a népet élelem­mel és ruhával, iskolaszerekkel és okos tan terv vei a gyerekeket. Keresd fel a be­tegeket és árvákat, ne érezzük, hogy ide­gen vagy. És ami a legfontosabb, kelj ko­rán és feküdj későn, hogy mindenről te tudj először és te tedd le kezedből a mun­kát utoljára. Panna sértődötten, szomorúan hallgatta ezeket. Ez meseország? Ennyi a feladata egy királynőnek? Hiszen ő még iskolába sem járt, ezt persze nem fogja elárulni. In­kább megtesz mindent, lesz, ahogy lesz. De eszébe jütott, mit mondanak a hősök a mesekönyvben s erre megjött a bátorsága. — Szerencséd, hogy királynőnek szólí­tottál, — kiáltotta. — Mióta parancsol a nép a királynőnek? A vén törpe meglepetten elhallgatott. Nem értette Pannát, hiszen ő nem paran­csolt, ő tanácsokat adott. Aztán így szólt: — Jól van, Panna királynő, három évet adunk neked, hogy beletanulj az uralko­dásba. Kár, hogy Hófehérke nem maradt melletted, hogy oktasson. Most hát feküdj le szépen, holnap korán reggel eljövök, hogy kövessem utasításaidat. Másnap korán kelt Panna. Egy nagy író­asztalt látott a szobájában. Odaszaladt, azt hitte, hogy tele van meseországi mese­könyvekkel. De nagy csalódására a, köny­vek számokkal voltak tele. A számok azt. mutatták, hogy mennyi élelem, ruha és cipő van az országban és neki most ki kell számítania, hogy egy-egy lakosra miből mennyi jut. Sirdogálni kezdett és semmit BOLTBAN. — Kérem, kaphatnék egy olyan rádiót, amit villany helyett petróleumlámpára le­het kapcsolni? SZAKÁLLNÖVESZTŐ OK. Két takarékosságáról ismert skót testvér együtt lakott. Az egyik kivándorolt Ame­rikába s amikor tiz év után visszatért, meglepetve látta, hogy fivérének derékig érő szakálla van. — Miért növesztettél szakállt, testvér? — kérdi. — Nem tehettem mást — feleié a má­sik, — hiszen elvitted a beretvánkat. NAGYSZERŰ VILÁG. — Igaz, hogy a világ másik végén tótá­gast járnak az emberek? — Olyasformán. — De hiszen ez nagyszerű lehet . . . — Miért? — Mert akkor nem kell nadrágtartót vi­selniük. KIS LEVELEK ___________. Ke nessey Csaba és Ildikó. Mindkét ké­peteket megkaptam. Nagyon köszönöm ked­vességeteket. Képeiteket megmutattam Já­nos bácsinak s eltettem emlékbe. — Kassai kis magyar. Megfejtésedre nem Írtad rá nevedet, ezért ne csodálkozzál, ha nem szerepelsz a megfejtők között. Máskor ird alá a levelezőlapot. — Miskei István, La­banc Andor, Fischer Kató, Moravszky Ká­roly, Czibula János, Bordán Katóka. Föl­vettelek a megfejtők táborába. írjátok meg pontos címeteket s azt, hogy hányadik osz­tályba. jártok. — Több kis magyarnak. Raj­zaitokat mindig tintával vagy tussal ké­szítsétek s az ábrákat egyforma nagyra rajzoljátok. — Demeter Vilma, Baranyay Edit, Földes Évi, Szabó Gyula, Farkas Imre. Ha elolvastátok husvételőtti számun­kat, észrevehettétek, hogy János bácsi jó­voltából ti is részesültetek a Révai-biadó világszép könyveiből. Címetek azonban nincs meg, hiába kértem . már többször. Most remélem azonnal közlitek pontos cí­meteket, hogy a. szép ajándékkönyveket minél előbb elküldhessem nektek. A 61. szám rejtvényeinek helyes meg­fejtése : Keresztrejtvény: Tengeri, méz, ra, ék, epe, Olt, ló, el, irt, március, türelem, nm, gép, ez, iskolás apó, éle, arc, ir, ti. — Má- gory Juci rejtvénye. Likőr. — Janics Ala­jos rejtvénye: Aki nem dolgozik, ne is egyék. — Szivák Dezső rejtvébye: Görög, ökör, rög, őr, g. — Koltay Magda rejtvé­nye: A hurka, Amália, Eduárd, Berlin. — Keresztesy Paula rejtvénye: Elefánt. — Rakusz Márta rejtvénye: vas, seb, bér, réz, zúz, zab, bor. — Bozsenyik Lajos rejtvé­nye: Ne keress ott, ahol nincs. A rejtvényeket helyesen fejtették meg: Altstádter Magda; Bordán Katóka, Böszörményi József, Bo­zsenyik Lajos, Bujanovics Márta, Batta Ist­ván, Baka Mancika; Csery Ilus, Czibula János, Gsiffáry Jó­zsef; Farkas Janki, Farkas Marcsi; Gáthy Évike, Gyürky József; Hámorszky Erzsébet, Hámorszky Olga; Janda Lóránd, Jankovich Imre, Janko- vich Médi; Kern Mici, Kemény Zoltán, Krakovits Erzsi, Kajtár Kálmán, Kucs Rózsi, Kucs Gyula, Kenessey Ildikó. Kenessey Csaba, Kövesi Lenke, Koltay Magda, Kövér Ró­zsiba, Karsay Tibor, Kazár Lili; Lóska Manyika, Linner Ilona, Lükő Emma, Legeza. Tivadar, ifj. Lator István, Lator László, Lencz László, ifj. Letocha István; Molnár Jolán, Mészáros Lencsi. Mikus László, Molnár Ilonka, Minarovits Sasa, Miskei István, Moravszky Károly, Morvay Etelka; ifj. Nikisekor Árpád, Nagy-Csomor Ist­ván; Pethő írónké, Polányi Gyurka, Polányi Imre, Pénzes Joákim, Pénzes Danika, Pálka Magda, Pongrácz Évi; Rozlosnik Bözsi. Ruzsiczky Mária, Ru- zsiczky Évike, Rakusz Márta, Risziier Jenő, Riszner Karcsi; Soós Katalin, Supala Ancsi, Sperling Évi; Szabó Klára, Szecsey Klári; Tímár Ida/ Tóth Ilona, Timá,r József; Weineziller Ludmilla, Yácz Nóra; Zirkelbach Dóra, Zirkelbach Tibor. —0— Sorshúzás utján az első dijat Supala Ancsi, Móra , Hol volt, hol nem volt" cimti könyvét, a második dijat Moravszky Ká­roly, Komáromi „Pataki diákok" cimíl könyvét nyerte.

Next

/
Thumbnails
Contents