Prágai Magyar Hirlap, 1936. április (15. évfolyam, 77-100 / 3926-3949. szám)

1936-04-16 / 88. (3937.) szám

4

^IW<1MA\AG%ARH1RIiAP

1936 áprÜjfl 16, csütörtök.

Winchkler magyar kereskedelmi miniszter rágalmazója a biróság előtt

Érdekes sajtópör a budapesti törvényszéken

Budapest, április 15. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) Érdekes tárgyalás volt ma a budapesti büntetőtörvény- szék Gadó-tanácsa előtt.

Az egyik szélső jobboldali lap, az „Uj Barázda” a múlt év végén ugyanis cikket közölt „Hogyan juttatta zsidókézre a magyar kereskedelmet Winchkl'er István államtitkár, aki egy kommunista népbiztos titkára volt és Hogyan tette tönkre a kereszény exportőröket és termelőket” címen.

A cikk foglalkozott WinchMer István jelenlegi magyar közlekedési és kereskedelmi miniszter pályafutásával és rendkívül élesen birálta a külkereskedelmi hivatalban kifejtett kormánybiztosi, majd államtitkári működését.

— A legnagyobb tervszerűséggel és következetességgel alakította át a magyar kiviteli kereskedelmet olyképpen, hogy azt rövidesen teljes egészében a zsidó érdekek szolgálatába állította —, irta egyebek között a cikk Winchkler Istvánról.

A cikkben foglaltak miatt felhatalmazásra hivatalból üldözendő rágalmazás vétsége címén indult eljárás a cikk írója, Kormuth Péter magántisztviselő és dr. Bárkányi József, az Uj Barázda akkori felelős szerkesztője ellen.

A mai tárgyaláson Wincihkler István miniszter maga is megjelent.

Az elnök kérdésére Kormuth kijelenti, hogy nem érzi magát bűnösnek.

Ön kifogásolta cikkében, — szólt hozzá Gadó tanácselnök —* hogy Magyarországon az exportőrök mind zsidók. Valóban ezidőszerint legnagyobbrészt csak zsidók foglalkoznak exporttal.

.— Igen, — válaszolta Kormuth, — de öt évvel ezelőtt a Dunántúl még más volt a helyzet. Akkor csak keresztény exportőrök voltak ott.

— A statisztika szerint is a kereskedők legnagyobb része zsidó, —- mondja újból az elnök.

— Egy idő óta igen, ez a sajnálatos állapot, — mondja a vádlott.

— Ön azonban cikkében úgy állította be a dolgot, mintha ezt az állapotot Winchkjer miniszter idézte volna elő, Szól újból az elnök a vádlotthoz.

— Az tény, — feleli Kormuth —, hogy a Dunántúlt valósággal ellepték a kufárok és kiszorították a keresztény kereskedelmet.

Ezután föláll Kormuth védőije és több indítványt tesz a bizonyítás kiegészítéséire. Többek között kéri Mecsér Andrásnak, a mezőgazdasági kamara elnökének kihallgatását annak igazolására, hogy Winchkler István egy időiben Ágoston Péter népbiztos titkáraként működött és a kommiün bukása után néhány esztendőre elhagyta Magyar- országot. A védő kérte továbbá Németh Imre országgyűlési képviselő és dr. Lorschy Ernő külügyi sajtóelőadó tanukénti kihallgatását annak bizonyítására, hogy Winchkler miniszter tervszerűen és következetesen alakította át a magyar kiviteli kereskedelmet olyképpen, hogy azt zsidó érdekek szolgálatába állította. Annak bizonyítására pedig, hogy a kereskedelmi miniszter anyai ágon zsidó származású, kérte a miniszter édesanyjának tanúként való kihallgatását.

Winchkler István miniszter kijelentette, hogy nem ellenzi a valódiság bizonyítását, de a védelem által előterjesztett bizonyítékoknak, valamint saját ellenbizonyitékaiinak terjedelmére vonatkozóan az ügyésznek engedte át a szót.

Baróthy főgyész a bizonyítás elrendelését nem ellenzi, de tiltakozik az ellen, hogy olyan politikai kérdéseket keverjenek az ügybe, amelyek nem tartoznak a törvényszék hatáskörébe.

Csak azokra a vádakra vonatkozólag kéri a bizonyítás elrendelését, amelyek valódisága esetén alapot szolgáltatnak arra, hogy Winchkler István ellen, mint állami tisztviselő ellen, fegyelmi eljárást indítsanak. Rámutatott arra, hogy Winchkler István 1918-tól kezdve a külügyminisztérium szolgálatában állott és a külügyminisztériumtól bekérendő nyilatkozat kétségtelenül he fogja bizonyítani azt, hogy a védelem által hangoztatott vád nem felel meg a valóságnak.

Kérte, hogy a bíróság teljes egészében adjon helyt az ellenbizonyitásnak a burgonya- és a hagymaexiporbra vonatkozólag. Végül ráAz alvilág királynője

Irta: HARRY LESL1E regény

A német keresztényszocialisfa párt rövidesen belép a kormányba?

Prága, április 15. A kormánytöbbség kibővítésére irányuló tervekről a cseh nemzeti egyesüléshez tartozó Národ a következőket jelenti:

— A kormánytöbbség kibővítésére irányuló tárgyalások rövidesen folytatódnak. A koalíció meg van győződve, hogy a szlovák néppártnak a kormányban való részvétele kérdésében az utolsó szót még nem mondták ki, ezért a tárgyalásokat alkalmas időpontban megújítják. Ezt megelőzően azonban tárgyalni kezdenek a német keresztényszocialista párttal. Koalíciós körökben az a nézet uralkodik, hogy a megegyezés egészben véve könnyű lesz.

Ha e tárgyalás sikeresen végződik, úgy valamennyi német párt a kormánytöbbségben lesz —■ egy párt kivételével. Ez az egyetlen, ellenzékben maradó párt természetesen a csehszlovákiai németek nagy többségét képviseli.

Ezzel állandóan számolni kell, mint ahogy nem szabad tartósan figyelmen kívül hagyni ama határvidéki jelenségeket, amelyek azt mutatják, hogy milyen szélesen terjedt ú az államellenes propaganda. A henleini probléma körül nem lehet állandóan úgy járni, hogy ne vegyük észre. A halogatással csak a mai, nem éppen örvendetes helyzet romlását érjük el, — írja a Národ.

Nyolc magasrangu katonatisztet tartóztatlak le Madridban

Madrid, április 15. A eptaaiyioil köztársaság fennállásának ennMkünuepéin tör bénít eseményeik miattit Madrid helyőrségi pamamosniolka ma edretn- dielite egy ezredes, egy őrnagy és hat másik tiszt letartóztatását. A zavargások tovább tártainak. Jerez die la Fronterábain heves összeütközésre került sor a fasiszták és a kommunisták között. Az össraeütíkö zésnek egy halottja és saairoois sebesültje van. A tüntetőik felgyújtották a Szent Fereac-hamplomot. Madridban az általános mum- fcásszervezet és a nemzeti munMsfö deiráció képviselői tanácskozásra ültek öissze, hogy leszögezzék a munkásság álláspontját a legújabb forradalmi jellegű eseményeikkel szemben. 18

(18)

Szép, okos és komoly szavak voltak ezek, amelyek elismerő fejbólintást váltottak ki az elnöktől, az esküdtszék tagjaitól és a sürü sorokban ülő hallgatóktól egyaránt. Mr. Buchanan a házasságot is megemlítette és mondhatom, hogy nagyon hízelgő szavakat mondott rólam. Minden részvétünk a betegágyban fekvő Mylady felé fordul — mondotta —, akiről köztudomású, hogy mennyire bálványozta könnyelmű férjét és aki nem bírva ki az utolsó napok izgalmát, súlyos betegen fekszik kórágyán. Az ő gyöngédsége, jósága, kérő szavai sem tudták elérni azt, hogy Sir John Geoffrey fölhagyjon könnyelmű életével és komoly munkával vívja ki pozícióját a társadalomban. Az ügyész végeredményben csak egyetlen olyan motívumot talált, ami a vádlott javára mérlegelhető, éspedig az, hogy a leleplezéstől való félelmében, erős fölindulásban követte el a gyilkosságot. A meggyilkolt ugyanis meg akarta zsarolni. Egy hamis váltót őrzött tulajdonában és ezzel fenyegette meg Sir John Geoffreyt. Eri a hamis váltót ugyan sem Charles Lavander hagyatékában, sem az Elms-villá- ban tartott gondos házkutatáson nem sikerült előteremteni, Sir John Geoffrey pedig egyáltalán tagadja, hogy Charles Lavandernek ilyen váltó valaha is birtokában lett volna, de mégis el kell fogadni ennek a váltónak a létezését, mert különben hogyan léphetett volna föl Charles Lavander olyan magabiztosan és annyira zsaroló eszközökkel? A hamis váltó létezését James ,Terry és George Higgins egyöntetű vallomás is valószinüsiti. Ez a váltó kizárta volna a társadalomból Sir John Geoffreyt és valamiképen védekeznie kellett. Meg kellett akadályoznia, hogy a zsaroló pelengérre állítsa. Mert a fiatal lord házassága miatt összeütközésbe került a családjával és arra nem számíthatott, hogy Sir James kimenti a csávából, ha Charles Lavander bemutatja neki a hamis váltót. Sir James puritán elvei közismertek. Ő is azt az elvet vallja: Fiat iusti- tia, aut pereat mundus... Pénze pedig Sir John Geoffreynek nem volt. Mint Lavander üzleti bejegyzéseiből megállapíthatjuk, Lady Geoffrey

ugyan mintegy ötszázfontnyi összeget törlesztett a végzetes péntek délelőttön, amennyiben egy győztes tikettjét férje adósságának számlájára íratta, de 7500 fontnyi adósság igy is maradt és ez olyan nagy összeg, hogy Sir John Geoffrey ezt semmiképen előteremteni nem tudta volna. Nem maradt tehát más ut hátra, mint hogy eltegye a kellemetlen embert láb alól és ezért leszúrta veszedelmes ellenfelét. Az ilyen bűntényt a kriminológia palástoló gyilkosságnak nevezi, de erkölcsi megítélésben semmivel sem áll mögötte Kain bármily fajtájú véres tettének... A gyilkosság elkövetése után ébredt tudatára szörnyű tettének s ekkor következett be a Deus ex machina. Amikor tettének következményeitől való félelmében megpillantotta a közelben settenkedő George Higginst, rávetette magát és az őrjáratozó rendőrök előtt egyszerűen őt vádolta meg a gyilkosság elkövetésével. Azzal a biztonsággal tette ezt, amely biztonságérzet csak olyan emberben lehet, ha teljes bizonyossággal tudja, hogy az, akit szörnyű bűnnel vádolt meg, ártatlan. Ez a tudatos, rosszhiszemű vád, mely főbenjáró bűnnel vádolt . meg egy ártatlan embert, szerintem csak sulyosbitólag esik a latba, Sir John Geoffrey hátrányára, — mondotta az ügyész.

Következetesen fölépített vádbeszéde végén az államügyész hivatkozott az elhangzott terhelő vallomásokra, amik az ő megvilágitásában egyszerre még súlyosabb jelentőséget nyertek, mint ahogy eddig állottak az esküdtszék és a közvélemény szemében. John Geoffrey elveszett ember, — gondolta mindenki, araikor az ügyész formásán fölépített vádbeszédének végére ért.

Sir Marmaduke egyetlen kérdést sem intézett a vád részéről fölsorakoztatott tanukhoz, egykedvűen nézegetett át a tanuk felé aranykeretes pápaszemén keresztül. Ekkor már elhatározta, hogy kiket fog kihallgatni a védelem érdekében.

Mr. Intosh ezredes volt az első, aki részt vett azon az estélyen, amelyet John a gyilkosság napján rendezett. Az ezredes ugyanolyan értelmű vallomást tett, mint Chipps arra vonatkozó-,

lag, hogy a lord előbb úgy rendelkezett, hogy a komornyik vezesse be a késői látogatót a könyvtárszobába, majd amikor a ház úrnője belépett a szobába, akkor hirtelen más utasítást adott.

— Ezredes ur, nem tartotta különösnek — kérdezte az államügyész, hogy Lord John Geoffrey ilyen hamar megváltoztatta abbeli szándékát, hogy a látogatót hol fogadja?

— Hát éppen különösnek nem tarthattam — felelte az ezredes, egy igazán kellemes megjelenésű, a javából való katonaember —, mert el tudom képzelni, hogy olyan ember, aki lóversenyezni szokott, kénytelen megismerkedni olyan egyénekei is a versenypályán, akiket egyáltalán nem kíván bevezetni az otthonába és bemutatni a feleségének. Sőt abban sincs semmi rendkívüli, ha az illető ur egyáltalán nem akarja feleségének tudtára adni, mi minden történik a lóversenypályán ...

— Nem tűnt föl ezredes urnák, hogy valami nyomatékosabb oka lehetett Sir John Geoffreynek arra, hogy a felesége ne tudja meg az illető látogató ottlétét?

— Egyáltalán nem volt rá semmi okom, hogy erre magyarázatot keressek, mert nem törődtem vele, — felelte az ezredes:

Mr. Buchanan nem erőszakoskodott tovább s a tanú folytatta vallomását:

—• Mikor befejeztem a játszmát, kimentem a kertbe szivarozni. Valamivel később Sir John Geoffrey barátom — olyan föltűnő hangsúlyozással mondta e szót: barátom, hogy föltétlenül tudomására akarta hozni Johnnak, hogy ez az átkozott affér semmit sem változtatott a köztük lévő viszonyban — kijött utánam s kettesben fölmentünk a lugasba szivarozni. Ekkor, emlékezetem szerint hangos szóváltást és fenyegetést hallottam a sövény túlsó részéről. Nem értettem, hogy miről beszélnek, nem sejtettem, hogy kik civódnak. Mintha az egyiknek női hangja lett volna, de erre sem merek határozott Igent mondani. Olyan távolságból az ember tévedhet a hangok megítélésében. Én akkor arra gondoltam, hogy egy cseléd civódik a szeretőjével és nem sok ügyet vetettem a dologra. De John barátom idegessé vált, fölugrott és ezeket mondta: „Lemegyek és megnézem, miféle civakodás folyik ott?" Ezzel kiállt a lugas elé. A dvódás már megszűnt. Egy félpercig állhatott a lugas előtt, én már szóltam is, hogy jöjjön vissza, ne törődjék a dologgal, civakodó személyzet lesz az. Ebben a pillanatban éles sikoltást hallottunk mind a ketten: Segítség! Gyilkos! — üvöltötte egy

tért a védőnek arra az indibványára, hogy a: törvényszék hallgassa ki tanúként a mimiser tér édesanyját. Ezt az indítványt a leghatározottabban és a legmerevebbem ellenezte, mondván, hogy vannak bizonyos szempontok, amelyek ilyen bizonyítás elől mindnyájunkat kizárnak. De feleslegesnek tartja az anya kihallgatását azért is, mert a maga részéről becsatolja a sértett apai és anyai ági elődjeinek negyediziglen való keresztleveleit, amelyekből megállapítható, hogy valameny- nyi született katolikus négy generáción visz- szafelé.

A biróság határozatában helyt adott a valódiság bizonyításának, de egyben az ellenbizonyítást is elrendelte, így elrendelte a biróság a bizonyítást a következő pontokra: igaz-e, hogy Winchkler István a kommunizmus alatt mint titkár működött az egyik népbiztos mellett; igaz-e, hogy Winchkler a kommunizmus alatt nem is tartózkodott Magyarországon, hanem a külügyminisztérium képviseletében a külföldön volt; továbbá igaz-e, hogy Winchkler származása következtében a magyar exportkereskedelmet szándékosan és tervszerűen „dzsidósitot- ta“ és ezzel a magyar kereskedelemnek kárt okozott s végül igaz-e, hogy mint a kereskedelmi hivatal elnöke különböző érdekképviseleteknek exportjogositványokat juttatott. A biróság azonban elutasította a védőnek azt az indítványát, hogy a miniszter édesanyját is kihallgassák. Ezzel a mai tárgyalás be is fejeződött. Az elnök még közölte, hogy a bizonyítás letárgyalására a törvényszék hivatalból fog határnapot kitűzni.

36 ember a vádlottak padién egy HHnks-nárti gyűlésen történt verekedés m att

Nyitra, április 15. Munkatársunk távirati jelentése.) A múlt év áprilisában, mint annakidején közöltük, a szlovák néppárt népgyülést tartott Sárfő községben, amelyen maga Hlinka András is fölszólalt.

A pártvezér beszédét köabeszólásoikkal zavarta meg egy Letfusz Autal nevű ember, mire a néppárt hívei rátámadtak és félholtra ■verték. Emiatt harminchat vádlottat állítottak a biróság elé.

Az ügy tárgyalása szerdán reggel vette kezdetét. Negyvenkét tanút is kihallgatnak a vádlottakon kívül és igy a tárgyalás előreláthatólag három napot fog igénybe venni.

A ma kihallgatoitt vádlottak legnagyobb tőszó tagadta, hogy bánmilyen része lett volna Letfusz bántalmaz ásóiban, csak néhányam ismerték be, hogy arcülűtöftibék a gyűlés megzavairó- ját. A kihallgatott károsult súlyosam terhelő vallomást tett a vádlottak ellem ítélet péutekre.;,, várható.

kétségbeesett férfihang, amelynek hallattára a vér szinte megfagyott az ereimben. Sir John barátom nekiiramodott a hang irányába, leszaladt a lugasból a versenypálya felé vezető falépcsőkön ...

Elképzelhetni, hogy mi mindenre kellett a derék ezredesnek felelnie s min ment keresztül, mig a közvádló minden aprólékos részletre vonatkozólag kifaggatta. De az ezredes katonás határozottsággal és hűvös nyugalommal állta a vihart és feszült figyelem között mély csöndben ismételte meg előbbi kijelentéseit, miközben a közmondásos légyzümmögést is meg lehetett volna hallani...

A fenyegetőző szavakat akkor hallotta már az ezredes, amikor a lugasban még együtt ült Sir John Geoffrey-jel. Ekkor következett a már említett kiáltás és hörgés és csak ezután ment le Lord John a lépcsőn. Először az ezredes is utána akart sietni, de sötét éjszaka volt és nem ismerte a járást. Mig a kerti lépcsőkhöz vezető utón botorkált, hallotta Sir John segélykiáltásait s mindjárt utána az őrjáratozó lovasrendőrök vágtájának a zaját s következésképen a Sir John, a George Higgins s a lovasrendőrök között lefolyt beszélgetést is. Mikor végre odaért a lépcsőkhöz, Sir John már visszafelé tartott, hogy egy küldönccel még rendőri karhatalmat kérjen.

Az ezredes oly pontosan és határozottan mondta el mindezt, mintha valami hadgyakorlaton lett volna Beckfontein-nen. Egyetlen kijelentésében sem tudták megingatni és Sir Marmaduke diadalmasan méregette végig szemközti kollégáit.

A daliás ezredes vallomása után a gondosan fölépített vád ugyancsak megingott. Egyetlen tanú sem állította azt, hogy a vádlott találkozott volna Lavanderrel azután, hogy péntek délután nem éppen kellemes eszmecseréjük után elváltak, Chipps maga mondta, hogy a gazdája nem fogadta a késői látogatót s azzal ment ki az előcsarnokba, hogy kiutasítsa Lavandert. Még csak célzás sem történt arra, hogy Lavander menjen a kert végén lévő bejárathoz és ott várja be a lordot Erről egyáltalában nem is volt szó...

Johnnak másik két vendége azt bizonyította, hogy amikor Chipps bejelentette a látogatót, a házigazda továbbra is velük maradt háromnegyedtizenegyig, amikor nyilvánvalóan azért ment ki, hogy Mc. Intosh ezredest szórakoztassa.

(Fodytatjfuk.)

%