Prágai Magyar Hirlap, 1936. április (15. évfolyam, 77-100 / 3926-3949. szám)

1936-04-16 / 88. (3937.) szám

ra J XV. évf. 88. (3937) szám • Csütörtök • 1936 április 16

Előfizetési árt évente 300, félévre 150, negyed* évre 76, havonta 26 Ki., külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki. • A képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. Egyes szám ára 1.20 KI( vasárnap 2.— Ki.

A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság politikai napilapja

Szerkesztőség: Prága II., Panská u 1 i c e 12, 11. emelet • Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, III. emelet • • TELEFON: 303 *1 1. ••

SŰRGÖNYCIM: HÍRLAP, PRAHA.

Akik rosszul számoltak

(*) Amikor elkezdődött a tánc Abesz szinia barátságtalan sziklái között, a szak értők bejósolták a fejleményeket, amelyeknek „matematikai pontossággal" el kell következniük. Nos, most már körülbelül a vége felé járunk, legalább is eljutottunk odáig, hogy a kibontakozás irányát és jellegét szabad szemmel is látni lehet s meg kell állapítanunk, hogy az elhangzott szakértői jóslatok közül egyetlen egy sem vált be. S amiből talán érdemes is lenne következtetéseket levonni: főleg nem váltak be az Anglia magatartására vonatkozó jóslatok. Az Anglia mindenhatóságába vetett hit megrendült az egyszerű európai polgár lelkében. Főleg a jóslatok miatt. A jóslatok pedig egyszerű számításokon, úgynevezett köztudomású tényéken, a világpolitika egyszeregyén alapultak. Anglia mindenhatóságában nem léhetett nem hinni. Különösen a középeurópai polgárnak voltak kényszerképzetei az angol hatalomról, amellyel dacolni egyszerűen lehetetlennek látszott. Voltak komoly elgondolások, amelyek az európai békét úgy akarták biztosítani, hogy zsandárszerepet szántak Angliának. Elég volt hozzá Anglia presztízse, hogy komolyan mérlegeljék a lehetőségeket: mi lett

volna a világból, ha az angol erőket 1914- ben kivonják a nagy mérkőzésből és sorsára hagyják Európát? Maguk az angolok is sokat beszéltek arról, hogy Grey súlyos mulasztást követett el, amiért kellő időben nem szögezte le Anglia félreérthetetlen álláspontját minden európai konfliktussal szemben. Mert ha a németek tudják, mi a szándéka Angliának egy német—francia háború esetén, semmi szin alatt nem mennek bele a küzdelembe. Talán nem kell ma már hosszasan fejtegetni, hogy ez a feltevés mennyire hamis. A németek pontosan tudták, hogy Anglia nem nézheti karbatett kézzel Franciaország és Belgium leigázását, hiszen már Edvárd király pontosan körvonalazta Anglia álláspontját minden német világhatalmi törekvéssel szemben. A németek számoltak az angol erőkkel. S logikus következtetés szerint, ha olyan váratlan nyomaték lett volna a világháború serpenyőjében az angol haderő, akkor nem négy és fél év, hanem talán néhány hónap is elég lett volna ahhoz, hogy a németeket letörjék. Már pedig az angol közbelépés után sok minden történt, ami befolyásolta és végül eldöntötte a világháború sorsát s hogy mennyire nem az angolokon múlott a szövetséges hatalmak győzelme, ezt a háború utáni eseményekből is ki lehet olvasni. Csodálatosképpen a világháború után mégis Anglia lett az európai bálvány és nem Franciaország. Amerikáról meg éppen gyorsan megfeledkeztek, egyszerűen nem veszik számításba, mellékesen mérlegelik, hogy mit is szól majd a dologhoz. Az angol presztízs csodálatos varázsereje nemcsak a félbarbár gyarmati népeket tartja valami különös, hideglelős varázslat bűvkörében, hanem Európa népeit is. A számok minden feltevésnek ellene szólnak, a számokban azonban általában kevesen szoktak hinni. Anglia világhatalmi kötelezettségei sokszorosan nagyobbak, mint a rendelkezésére álló erők, mégis évekig tartotta magát a hit, hogy Európa nyugalmát csak úgy lehet biztosítani, ha Anglia kötelezettséget vállal a békéért és minden rendbontónak körmére koppint.

Amikor az olasz hadműveletek Keletafri*

Sorsdöntő napok Genfben

Aloisi rendkívüli megbízatással érkezik a népszövetség fővárosába - Anglia a genfi tárgyalások eredményétől teszi függővé magatartását - Sarraut rádiószózata a hatalmakhoz

G e n f, április 15. A népszövetség fővárosában tegnap óta megint élénk élet uralkodik. Megkezdődtek a döntő tanácskozások, amelyeknek kimentele egész Európára nézve elhatározó jelentőséggel bir. Tulajdonképpen tegnap délután négy órakor kellett volna összeülni annak a szükebb bizottságnak, amelynek feladata Abesszíniát és Olaszországot zöldasztalhoz ültetni és előkészíteni a béketárgyalásokat. A tanácskozáson Avenol népszövetségi főtitkár és Madariaga elnök mellett Abesszínia és Olaszország megbízottjai vettek részt A tegnapi tanácskozásnak nem lehet érdemleges jelentőséget tulajdonítani, mert Aloisi báró, az olasz főmegbizott nem érkezett még meg Geníbe. Ennek ellenére népszövetségi körökben az a nézet, hogy a tizenhármas bizottság csütörtökre és a tizennyolcas, úgynevezett szankciós bizottság péntekre kitűzött ülését nem fogják elhalasztani, már csak azért sem, hogy a nép- szövetség arra az esetre, ha Madariaga békítési kísérletei kudarcot szenvednének, fel legyen készülve. A tegnapi tanácskozásnak mindössze egy szenzációja volt, amennyiben az abesszin megbízott panaszt emelt Francia- ország ellen. A francia hatóságok állítólag megakadályozzák az Abesszíniába irányuló

fegyverszállitmányok továbbítását s ezzel súlyos helyzetbe sodorják az abesszin haderőket.

Aloisit ma délutánra várják Geníbe. Az olasz főmegbizott megérkezése után azonnal érintkezésbe lép a népszövetség elnökével, akinek állítólag bemutatja az olasz béketerveket. Ezek a hírek ellentétben állanak azzal a nyilvánvalóan sugalmazott beállítással, hogy Aloisi késése újabb bizonyítéka annak, hogy Olaszország nem akar érdemleges tárgyalásokba bocsátkozni s nem hajlandó békefeltételeit ismertetni. Aloisi e hírek szerint mindössze mint megfigyelő venne részt a genfi tanácskozásokon, de arra, hogy Abesszíniával béketárgyalásokat kezdjen, nincs felhatalmazása.

Mussol ni békeiavaslataival érkezik Genfbe Aloisi?

Róma, április 15. Ezzel szemben áll olasz hivatalos helyről származó értesülés, amely szerint ezúttal Aloisi rendkívüli megbízatással utazik Genfbe s nem mint eddig, amikor csak mint népszövetségi megbízott vett részt a genfi tanácskozásokon. Ugyanebből a forrásból származó hir szerint Aloisi olasz béketervet visz magával, amelyet megérkezése után azonnal átnyújt a tizenhármas bizottság elnökének.

Ennek az olasz békejavaslatnak tartalmára következtetni lehet a „Tribuna" egyik jelentéséből, amely szemit Dzsibutiban olyan hírek terjedtek ú, hogy az udvar nyomást akar gyakorolni a négusra, hogy mondjon le a trónörökös javára. Az olasz lap megjegyzi, hogyha ez bekövetkezik, Olaszország hajlandó az uj uralkodóval azonnal felvenni a béketárgyalások fonalát. A hírek szerint az uj uralkodónak valóban az lenne a programja, hogy az olaszokkal azonnal békét köt és országát olasz protektorátus alá helyezi. A négus ezzel szemben hallani sem akar arról, hogy trónját otthagyja.

Anglia álláspontja változatlan

London, április 15. Jól értesült helyről azt a felvilágosítást kaptuk, hogy a tegnap esti tanácskozások során Baldwin miniszterelnök és Edén külügyminiszter teljes egyetértésben lekötötte magát az eddig folytatott külpolitikai irány mellett Az olasz-abesszin konfliktust illetően Anglia kitart eddigi álláspontja mellett és Edén ebben a szellemben fog eljárni Genfben. Amenykában megindultak, egészen pontosan kiszámította néhány szakember, hogy menynyi idő alatt és milyen körülmények között fog összeomlani Olaszországban a fasizmus s hogy Mussolini „ebbe a kalandos vállalkozásba" beletöri a bicskáját. Miért? Merő nem lehet büntetlenül Anglia tyúkszemére hágni. Anglia nyíltan állást foglalt az olasz törekvések ellen. Megmondta, hogy elsőrangú angol érdekek forognak veszélyben: 1. Anglia nem tűrheti, hogy a Vörös-tenger partvidékén erős gyarmati hatalom álljon őrt és esetleg keresztezze az angol számításokat. 2. Anglia nem teheti ki magát annak a veszélynek, hogy a Kék Nílus forrás- vidéke idegen hatalom kezére kerüljön. Az angol szövőipar a japán konkurrencia és a túlságosan magas munkabérek miatt különben is súlyos időket él át, ha most még az egyiptomi és szudáni gyapotmezők termelő- képessége is csökken, akkor az egyik legerősebb angol iparág katasztrófájával kell számolni. A szudáni és egyiptomi gyapotmezők sorsa pedig attól függ, milyen bőségesen táplálja a különben szikkadt földeket éltető nedvességgel a Tana-tóból kiáradó Kék Nílus. Ha az olaszok elvezetnék a Kék Nílus vizét s például a terméketlen Danakil-pusztaságot öntöznék vele, hogy megtermékenyítsék, Angliát súlyos csapás érné. 3. Anglia nem nézheti ölhetett kézzel, hogy; Szudán határán uj hatalmas

gyarmati birodalom épüljön és hogy az olaszok néhány év alatt egy másfél-kétmillió főből álló színes hadsereget állítsanak céljaik szolgálatába. 4. Angliának tisztában kell lennie azzal, hogy nem európai nemzetállam, hanem színes világbirodalom érdekeit képviseli. Az angol zászló alatt sorakozó színes népek szemében súlyos vereséget szenvedne az angol presztízs, ha tűrné egy gyönge és fegyvertelen színes nép leigázását. 5. Anglia az óceánon túli sta- tusquo felboritását látja az olasz törekvésekben.

Azt tehát aligha lehetne kétségbevorini, még ha van is némi túlzás ezekben az angol aggályokban, hogy Angliának súlyos gondokat okozott az olasz előretörés, meg is kísérelt mindent, hogy megállítsa az olaszokat. Egyetlenegy kísérlet sem vezetett eredményre. A szankciók csődöt mondtak. Sőt az igazság az, hogy nem is mondtak csődöt, hanem visszafelé sültek el: a legtöbb szankciós állam többet szenvedett általuk, mint maga Olaszország. A félelmes angol flotta megjelenése a Földközi-tengeren idegességet keltett, de az olaszok elhatározását nem tudta megváltoztatni. Az angol mumus, amivel Európa renitens népeit riogatták éveken 'keresetül, nem bizonyult elég félelmesnek, legalább is Olaszország nem ijedt meg. Azután nem váltak be még más jóslatok sem. Például azt is megjósolták, hogy az olasz hadsereg nem tud megbirkózni a terepnehézségekkel, mert — a szakértők szerint — olyan kevés idő áll rendelkezésre a két esős időszak között, ami alatt lehetetlen komoly katonai eredményeket elérni. Ha az olasz haderők gyors tempóban nyomulnak előre, elveszítik a kapcsolatot a derékhaddal, nem lehet az utánpótlásról és a hadsereg élelmezéséről gondoskodni, az olasz haderők néhány fényes győzelem után Abesszínia sziklái és kiimája előtt leteszik a fegyvert. A víz — mondották —, a viz fogja megverni Abessziniában Mussolini katonáit. Azóta kiderült, hogy az olaszok jobban bírják a kiimát, legalább is hadiszolgálatban, mint maguk a bennszülöttek, hogy gyors tempóban nyomulnak előre és közben utakat is tudnak építeni, hogy nincs baj a vízzel s hogy a „lehetetlen terepen" is kitünően megállja a helyét a motorizált hadsereg. Fölösleges balhiedelmekre vezetne mindebből olyan' következtetéseket levonni, hogy az olaszok csodákat müveitek, sőt éppen ellenkezőleg: ugylátszik, az olaszok ebben az esetben jobban és pontosabban számoltak mindenki másnál. Mindössze azt kell megállapítani, hogy a szakértők gyakran tévednek és az ilyen „matematikai pontossággal" elkövetkező fejlemények rendszerint nem, vagy egészen másként szoktak elkövetkezni, mint ahogy jósolják.