Prágai Magyar Hirlap, 1936. április (15. évfolyam, 77-100 / 3926-3949. szám)
1936-04-15 / 87. (3936.) szám
4 ^mgai-TVSag^arhirlap 1936 április 15, szerda. Embereket öt a vihar Délamerihában Montevideo, április 14. Soriano kerületiben tegnap délután borzalmas ítéletidő pusztított. Az égbolt pillanatok alatt elsötétült a a vidéken emberemlékezet óta nem tapasztalt erejű szélvihar söpört végig. Az ítéletidő óriási károkat okozott. A vihar zöme Arrojo Grande városát érte, ahol huszonkét házat teljesen rombadöntött. A romok alól tizenkét súlyosan sebesült embert húztak elő, akik közül többen a halállal vívódnak. Hasonló orkán pusztított a Cerro Largo kerületben. A brazíliai határon lévő Meló városban számtalan ház összedőlt s a romok alatt hat ember halálát lelte s több mint száz ember súlyosan megsebesült. Debrecenben bomlásnak indult a szot-dem. párt Debrecen, április 14. A debreceni szociáldemokrata pártban nagypénteken megindult a bomlási folyamat. Györki Imrével az élén eddig háromtagú vezetőség intézte a munkásság ügyeit, amely az utóbbi években állandóan elégedetlenkedett. A vezetőség az elégedetlenség hangadóit minden eszközzel igyekezett elnémítani. A hét elején lejött Debrecenbe a szociáldemokrata j párt budapesti központjának ellenőrző bi-j zottsága, amely kizárta a pártból Pál Jánost. Erre az épitőmunkásotk csütörtökön rögtönzött értekezleten elhatározták, hogy azonositják magukat Pál János álláspontjával és a kizárás miatt kilépnek a pártból. Másnapra összehívták az épitőmunkások nagygyűlését, amelyen több mint 300 épi- tőmunkás jelent meg. Itt elégedetlenkedő felszólalások hangzottak el a vezetőség ellen és a gyűlés elhatározta, hogy az épitőmunkások, mintegy háromszázan kivonulnak a munkásotthonból és a szociáldemokrata párttal megszakítanak minden ösz- szeköttetést. A munkásság hozzá is fogott az uj szervezkedéshez, iveket köröztettek és első nap már a kilépési nyilatkozatokat az épitőmunkásokon felül más szakmabeliek is nagy számban aláírták. A debreceni szociáldemokrata párt válságához hozzájárult az a körülmény is, hogy a munkásotthon elveszített egy kétezer pengős pert, emiatt az otthon most van a végrehajtási stádiumban. A debreceni munkásság Magyar Munkás Párt néven óhajt szervezkedni és végleg le akarja rázni a szociáldemokrata vezetők rájuk oktrojált uralmát. Nagyszabású pénzhamitás Csehországban Deutschbrodban és Neudeckben találtak nagymennyiségű hamis százkoronást ■■ ■■ Pénzhamisitómübely egy épitővállalkozó lakásán Prága, április 14. Deutsoh Brodban az elmúlt napokban néhány darab hamis száz- koronás bankjegy ikerült forgalomba. A rendőrség széleskörű nyomozást indított a pénzhamisitók kézrekeritésére, amely csakhamar eredménnyel is járt s a rendőrség a pénzhamisítás gyanújával letartóztatott egy osztrák és egy csehszlovák fiatalembert A letartóztatottaknál 24.700 korona értékű hamis százkoronás bankjegyet találtak. A hamisítványok annyira sikerültek, hogy azokat csak hosszú vizsgálat után sikerült megkülönböztetni az eredeti százkoroná- soktól. A letartóztatottak neveit a nyomozás érdekében nem hozták nyilvánosságra. Hasonló ügyben nyomozott az elmúlt napokban a neudeoki csendőrség is. A gyanú Nickel Rudolf épitővállalkozó ellen irányult, akinek a lakásán a csendőrök házkutatást tartottak. A házkutatás meglepő eredménnyel járt, Nickélnél modern bankóprésre bukkantak s megállapították, hogy a hamis százkoronásokat ott állították elő. Hosszabb kutatás után Nickel fakásán 640 darab hamis százkoronás bankjegyet találtak. Nickelt és vadházastársnőjét letartóztatták. Kihallgatásuk során kiderült, hogy a pénzhamisításban résztvett az építész sógora, Wildner Ferenc teplitzi lakos is. A csendőrök váratlanul megjelentek Wildner lakásán s a lefolytatott házkutatás alkalmával 600 darab hamis százkoronást foglaltak le, Wildnert is letartóztatták s az ügyben a nyomozás tovább folyik. Meghalt váratlanul a Phönix-biztositó egyik igazgatója Eddig hat igazgatót tartóztattak le Becsben a biztosítóintézet összeomlása miatt Becs, április 14. Spiegel Gus-ztáv, a Phönix biztositó társaság igazgatója ötvenkét éves korában váratlanul meghalt. Spiegel az alsóausztriai vezérügynökség vezetője volt. Az igazgató haláíát, aki régebb idő óta súlyos anyagcserebetegségben szenvedett, nyilván a biztositó társaság összeomlása miatti izgalmak siettették. A biztositó társaság átszervezésével egyidejűleg tovább folyik a bűnügyi vizsgálat is mindazok ellen, akiknek magatartása gyanúra adhatott okot. Az utóbbi két hét folyamán a rendőrség sorozatosan kihallgatta a Phönix igazgatóit. Berliner volt vezérigazgató titkárnőit és egyéb vezető tisztviselőket. A péntek este megjelent hi-1 vatalos közlemény szerint több vezető tisztviselőt vizsgálati fogságba helyeztek, köztük három igazgatót, Brettschneider Miksát, Nussbacher Viktort és Hamy Edét. Az igazságügyminiszter utasítására az ügyészség változatlan erély- lyel igzekszik a kérdést tisztázni, hogy a Phönix korábbi vezetősége milyen mértékben utalt ki pénzösszegeket olyanoknak, akiknek az üzletszerzésnél nem volt szerepük. Fogházba került a Kompass Bank három igazgatója is Mint ismeretes, a Phönix összeomlása magával vonta a Kompass Bank bukását is, ameily nagymértékben volt érdekelve Bt Phönix biztosító ügyeiben. A Kompass Bank bárom igazgatóját szin* tén letartóztatták. Eddig nem derült ki, hogy a letartóztatás könnyelmű ügykezelés, vagy pedig deviza-t kihágás miatt történt-e. A három letartóztatott igazgató ügyében szintén hivatalos jelentést adtak ki, amely szerint Prager Artúr, Saphir Frigyes és Gráf József igazgatók kerültek az ügyészség fogházába. Húsvéti locsotás # kettős emberhatáttat Nagyvárad, április 14. Hegyközlak községben véres tragédia játszódott le husvét hétfőjén. Böszörményi Sándor és Juhász Sándor legények öntözködni mentek Fodor László házába. Néhány perccel később beállított Nagy Sándor garázda természetű legény erősen ittas állapotban, A berúgott legény kötődni kezdett a két legénynyel, majd kést rántott és három erőteljes szúrással megölte Böszörményi Sándort. Juhász Sándor barátja segítségére sietett, de a garázda legény őt is olyan súlyosan megsebesítette, hogy kórházba szállítása után kiszenvedett. A gyilkos legény a környéki erdőbe menekült és mindezideig nem sikerült ráakadni. — A KOMMUNISTA PÁRT HETEDIK KONGRESSZUSA. A csehszlovákiai kommunista párt nagyszombaton és husvétkor tartotta négynapos országos kongresszusát, amelyen mintegy 500 delegátus és ugyanannyi vendég jelent meg. A kongresszus bizalmas természetű volt, a sajtó képviselői nem kaptak bebocsátást. A kongresszus jelszava: „népfrontot a fasizmus ellen és a hitleri barbarizmus ellen." A kongresszuson a vezérszónok Gottwald képviselő, aki a párt fo- feladatáiul a békéért való küzdelmet jelölte meg. Gottwald kijelentése szerint a csehszlovák köztársaságot kész védelmezni Hitler és a fasizmus ellen, követeli azonban az államgépezet megtisztítását a reakciós elemektől, az oszályharc kiélezését és a munkásszakszervezetek egyesítését. A szocialisták címére Gottwald azt mondotta, hogy a kommunista párt a népfront megalkotása érdekében nem kivánja tőlük, hogy a kormányból kilépjenek. Az alvilág fiirátynője Itta: HARRYLESLIE regény (17) —- Bevittem a névjegyet, — folytatta Chipps. •— Őlordsága és vendégei a dohányzóban kártyáztak. Mihelyt föltünés nélkül a közelébe férkőzhettem Őlordságának, átadtam az illető Személy névjegyét... 1— Milyen név állott ezen a névjegyen? — Szakította félbe az elnök. —■ Sajnos, nem tudom megmondani, Sir, nem Szoktam a gazdám látogatóinak névjegyét fölülvizsgálni. Címer nem volt rajta .., — Nos, ön néhány percnyi várakozás után föltünés nélkül átadta a névjegyet Ölordságá- nak. Mi történt ezután? *— Úgy vettem észre, hogy Őlordsága egyáltalán nincs elragadtatva a névjegy láttára, amit magátólértetődőnek vettem, — folytatta kenetteljesen Chipps. — Kissé gondolkodott, hogy mitévő legyen, fogadja-e, vagy pedig elutasítsa... 1— Honnan tudja, hogy Őlordsága ezen gondolkodott? — Én és Őlordsága az évek hosszú során át lelkileg összehangolódtunk, — jelentette ki Chipps a közönség általános derűjére. *— Nos, tovább! — szólt az elnök, alig tudva bajsza alá fojtani egy jóizü mosolyt. *— Őlordsága tehát egy keveset gondolkodott 'és aztán igy szólt: Chipps vezesse be azt az urat a könyvtál szobába és toljon elé szivart. Rögtön átmegyek én is. Aztán fölkelt a kártyaasztaltól és azt mondta az uraknak: „Folytassák egy kicsit nélkülem, egy-két perc múlva itt leszek újból." Éppen ajtót akartam nyitni őlordságának, amikor Mylady belépett a dohányzóba. Erre őlordsága hirtelen megváltoztatta szándékát és ezt mondta: „Mondja meg az illető személynek, hogy nagyon el vagyok foglalva és nem áll módomban őt fogadni." Erre én kimentem az előcsarnokba és kötelességszerüen betüről-betüre előadtam az illetőnek Őlordsága üzenetét. Az arca bíborvörös színre változott s már arra készültem, hogy rendre intsem őt, ha yalami illetlenséget szándékozik elkövetni, vagy mondani. De erőt vett magán és csak ennyit mondott: „Oh, nem tesz semmit!" És nyugodtan távozott. — Vissza tud-e pontosan emlékezni, hogy hány órakor történt ez? — kérdezte az egyik esküdt. — Igen, uram, mert amíg Őlordságára várakoztam, megnéztem a faliórát. Negyeddel múlt tiz óra, uram. Ekkor a továbbiak során egy olyan körülmény is fölmerült, ami még az eddiginél is sokkal jobban fölfokozta a jelenvoltak izgalmát s ami ugyancsak nehéz föladat elé állította a rendőrséget. Ezt a kérdést is Chipps vetette föl vallomásában. Az a vadászkés ugyanis, amellyel Charles Lavandert leszúrták, s amely a gyilkosság elkövetésekor beleszorult a sebbe úgy, hogy a gyilkosnak nem volt ereje hozzá, hogy kirántsa, itt volt bűnjelként a bíróság előtt. Amikor megmutatták ezt a vadászkést Chippsnek, egy pár pillanatnyi tétovázás után kijelentette, hogy a kés Sfr John Geoffrey tulajdona ... Csodálkozik-e még rajta ezek után valaki, hogy az esküdtszék nem találta bűnösnek George Higginst? Nemcsak ez az egyetlen részlet szólt John ellen, hanem amint tovább folyt a tárgyalás és egyre újabb és újabb tanukat szólítottak elő, egyre határozottabban alakult ki a föltevés, hogy nem lehet más a gyilkos, mint maga John Róbert .Geoffrey. VII. FEJEZET Johnt fölmentik És én ezekben a napokban, amikor John életének legnehezebb óráit élte, félig önkívületi állapotban feküdtem betegágyamban. Az eseményekről csak jóval később értesültem, amikor már minden el volt temetve, ami a Johnnal töltött csodás három hónapra szorítkozott. Meg kell most már elégednem azzal, hogy a gyűjteményben lévő lapkivágásokból — életem során minden hírlapi közleményt, ami személyemmel állott kapcsolatban, gondosan kivágtam és egy-, begyűjtöttem, ma egy hatalmas ládát tölt meg ez az anyag, amely a napló helyett emlékezetemet fölfrissitette irás közben — állítom össze az eseményeket, amik Johnra vonatkoztak. A terhelő vallomásokon kívül természetesen az volt a legsúlyosabb, hogy a gyilkosságot a még mindig ismeretlen tettes Geoffrey késével követte el s ez már olyan támpont volt a rendőrség kezében, hogy ezen a nyomon elindulva, már sokkal könnyebben vélték elérni a yorki rejtély nyitját. A szavazás után, amely az ismeretlen tettes bűnösségét megállapította, a rendőrség birói végzést kapott s ennek alapján a rendőrség Johnt letartóztatta. Kedden, az esti órákban történt John őrizet- bevétele. Később tudtam meg, hogy föltűnően nyugodtan fogadta ezt a dolgot és a letartóztatást eszközlő rendőrtisztviselőtől csupán annyit kért, hogy búcsút vehessen tőlem. Ezt meg is engedték, de csak azzal a föltétellel, hogy a betegszoba ajtaja nyitva marad és az ajtóban két őr áll poszton. John be is jött a szobámba, de én akkor aludtam és nem akarta ezt a jótékony álmot megzavarni. Christie, az áldott lélek mesélte nekem, hogy lábujjhegyen lépett ágyam mellé és lábujjhegyen távozott. Gyöngéd volt hozzám most is, mint háromhónapi együttlétünk minden pillanatában. Azt mondta Christie. hogy valami végtelen szomorúság ült a szemében, a végtelen búcsú szomorúsága. A haldokló nézheti igy gyermekeit, aki tudja, hogy soha többé őket látni nem fogja. A szenzációs fordulat leirhatatlan föltünést keltett az egész vonalon. A beklsérést megelőzőleg végeláthatatlan tömeg tolongott a bíróság épületének környékén. Ismerősei, főleg a nők tülekedtek, hogy az előkelő társaság e letört tagját megláthassák szánalmas helyzetében. Oh, az emberek oly nyomorultak és annyira örülnek embertársaik letörésének és mérhetetlen szenvedéseinek. De egy vergődő kutyán megesik a szivük ... A bírósági tárgyalásról hasábos tudósításokat őrzök ... A legtöbb lap széltében-hosszában tárgyalta az esetet, nem hagytak ki egyetlen szót, sőt a történteket lehetőleg kiszínezték. így például a York Héráid kéjelegve irta meg, hogy mennyire sáoadt, halotthalvány volt szeqény John, amikor a biróság elé kellett állania. De még a rosszindulatra hangolt lapok is megállapították, hogy mindenben társadalmi állásához illő méltósággal viselkedett. Sir Marmaduke Ingersoll volt a védőügyvédje, aki a tárgyalás megnyitása előtt állandóan mellette tartózkodott és halkan beszélgettek. Látszott, hogy az ügyvéd meg akarja nyugtatni. Sir Marmaduke elmondotta később, hogy legnagyobb bajában is rólam érdeklődött. Amig a fogságban ült, el nem múlt egy nap, hogy virágcsokrot ne küldetett volna betegágyamhoz. Erről Marmaduke gondoskodott. Hogy pedig — lábbadozóban lévén — megnyugtassanak, azt a mesét tálalták föl nekem, hogy Sir James meghívására el kellett utaznia szüleinek skóciai birtokára és csak néhány hét múlva térhet vissza ... Mr. Buchanan volt az államügyész, nagyon derék, kedves társasági ember, megfordult mi- nálunk is, bár nem tartozott John legjobb barátai közé, társadalmi helyzete és hivatása kissé feszélyezetté, merevvé tette. Korrekt jogász, aki a paragrafusok útvesztőjében kitünően ismerte ki magát, de ragaszkodott is a jog írott betűihez, mert szent meggyőződése volt, hogy ezek tartják fönn a világrendet, amely nyomban kizökkenne rendes kerékvágásából, amint sérelem esnék a betűkön. Jóindulatára számíthatott John, de ez a jóindulat nem terjedhetett tovább, mint ameny- nyit a törvények betűje és szelleme engedélyez a coroner-nek. Vádbeszédében nyugodt, de súlyos szavakkal illette Johnt, aki ekkor már a vádlottak padjában ült. Életmódjára is kiterjeszkedett. John Róbert Geoffrey, ennek az ősrégi hercegi családnak a tagja, amely család a hastingsi csata óta játszik szerepet Albion történetében és tagjai mindig csak diszt és dicsőséget szereztek a nemzetségnek és egész Albionnak, eltért a család ősi tradícióitól. A közügyek iránt nem tanúsított érdeklődést, annak ellenére, hogy kitűnő neveltetése és elsőrendű képzettsége predesztinálták arra, hogy Anglia közéletében jelentős szerepet vigyen. Az az átkos társadalmi betegség vett rajta erőt — állapította meg emelt hangon —* amely megmérgezi a századvégi angol ifjúságot Ezek irtóznak a komoly munkától és csak az izgalmak kötik le érdeklődésüket, amiket a sport a kártya és a fogadás idéz elő. Az izmok és az idegek rendellenessége tör előtérbe ezeknél a fiataloknál — mondotta —, akik nem gondolnak arra, hogy csak a kötelesség és szórakozás kellő kiegyensúlyozottságában rejlik a harmonikus élet lehetősége. (Folytatjuk.) %
