Prágai Magyar Hirlap, 1936. április (15. évfolyam, 77-100 / 3926-3949. szám)

1936-04-15 / 87. (3936.) szám

1

Előfizetési árs évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ki., külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 K6. • fi képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. Egyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.- Ki.

A szlovenszköi és ruszinszkói magyarság politikai napilapja

Szerkesztőség: Prága II., Panská u 1 i c e 12, 11. emelet 9 Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, III. emelet. • • TELEFON: 30311. • •

SÜRGÖNYC1M HÍRLAP. PRAHA.

Éles a helyzet Anglia és Olaszország kozott

Badoglio a Tana-tónál

Kitűzték az olasz lobogót a Tana-tó partvidékének egyik fontos pontján ■ Szudán! határállomáson olasz és angol határörök állanak egymással szemben ■■ Erélyes lépéseket sürget az angol sajtó Franciaország nem hajlandó követni Angliát

Egy elsodort falu

(—sl—) Szfovenszkó, április 14.

Bort iszik a magyar, nem pediglen vizet... Ezt szokták mondogatni. A jó borospohár mellett önti ki a magyar buját-Bánatát, bor mellett örül, vigad. A bor mintha magyar nemzeti ital lenne. Ezzel fogadjuk vendégeinket, ezt tesszük az asztalunkra étkezéskor, szóval a bor mintha már hozzátartozna a magyar pszihéhez.

Talán hiba a borivás is. Különösen a mértéktelen. De most nem erről kívánunk szólni. Fogadjuk el azt a tézist, hogy a bor mérsékletes fogyasztása a magyar lélekhez hozzátartozik. A mai ideges világban kell is valami az . embernek, ami bódit, ami felejtet, ami egy kis örömöt hoz néhanapján. Mondjuk, hogy hibázunk, ha bort iszunk. Hibázunk, de nem vétkezünk, mert sajátunkat fogyasztjuk. Tehát gazdasági szempontból sem teszünk rosszat. Kenyeret adunk sok-sok szőlőmumkásnak, sok-sok magyar szőlőgazdának, no de emellett valamit még az államnak is juttatunk adó fejében, becsülettel... Lojális polgárok vagyunk, még szórakozásunkban is adózunk...

Igen, de igen szomorú „látványosságban" van azonban néhány magyar faluban az embernek része. A községek neveit nem sorolom fel, csak egy falut veszek magam elé mintának, ahol legutóbb jártam. Még az a szerencse, hogy nincs sok belőlük. Vegyük csak sorba egy nap történetét. Reggel korán benézünk egy kocsmába. Egy rövid kis interjú a kocsmárossal. Mit is fogyaszt a nép? Megdöbbentő adatokat hall az ember. Első kérdésem persze, hogy mennyi bor fogy évente kocsmájában. Hirtelen nem tudja megmondani, de előveszi számadásait. Hogy mennyit adott ki havonta borra. Január 350 korona, ez körülbelül 60—70 liter bor ára. A további hónapok is ilyen kis tételeket rejtegetnek magukban. Csak éppen a julius és az augusztus mutat eltérést. Azt gondoltam hirtelen, hogy annyira józan a nép, hogy a legnagyobb munka idején semmit sem fogyaszt. Jól- esően megdicsértem magamban magyarjaimat. Közben, mikor igy ebbe az édes álomba ringatom magam és kezdem hinni, hogy józanodik a falu népe, betoppan a kocsmába egy jókülsejü gazdaember egy kis fiúval. Kétszer egy decit kért. A lajbizsebből kikerül egy karaj kenyér, a felét a fiának töri le. Aztán elé kerül a kétszer egy deci. Az egyiket, legnagyobb megdöbbenésemre, a kisgyerek kezébe nyomja az apa a „kenyér mellé früstüknek". A gyerek, akárcsak az apja, a kenyérrel iszogatja a decit. Aztán előkerül egy sósborszeszes üveg, megtölteti és a gyereknek adja, hogy „vidd haza az idösanyádnak".

Ez már valahogy nem stimmelt előttem. Rövid néhány perc alatt még egynéhány hasonló esetet figyeltem meg. Újra faggatni kezdtem a kocsmárost. Hát ha bor nem fogy, mennyi az évi pálinkafogyasztás? Az évi bormennyiség körülbelül 6 hektoliter, a pálinkát pontosan össze tudtuk adni. 64 hektó pálinkát fogyaszt a falu a palackos pálinkákon kívül. A 64 hektó az úgynevezett „bundapálinka". A palackos fogyasztással együtt körülbelül 75 hektó pálinkát fogyaszt évente ebben a kocsmában az alig ezer lakost számláló magyar falu. Bort jóval kevesebbet. Ezt is „csak" otthon fogyasztja.. Amit a városban és a másik kocsmában isznak, arról már nem volt kedvem

Róma, április 14, Badoglio 183. számú had- szintéri jelentésében beszámol az olasz haderők diadalmas előnyomulásáról a Tana-tó irányába. „Csapataink előretörése az északi hadszíntér

minden szakaszán tovább tart", — mondja Badoglio harctéri jelentése. — „Egyik csapattestünk, amely Gondarból nyomult előre, április 12-én a reggeli órákban elérte a Tata-tó egyik fontos pontját, a Gorgora félszigetet és kitűzte az olasz lobogót. A Tana-tó partvidékén fölvonuló olasz csapattestek és Gondar között autóut tartja fönn a kapcsolatot. Az autóutat csapataink előrenyomulásával egyidőben építették

London, április 14. Badoglio harctéri jelentése angol politikai körökben nagy föltünést és élénk izgalmat keltett. A ma reggeli lapok első oldalon az angol sajtóban nem szokásos külsőségek között adják a közönség tudomására a hirt, hogy az előretörő olasz csapatok elérték a Tana-tó partját, tehát az angol érdekszféra határához érkeztek. Különösen nagy jelentőséget tulajdonítanak az angol lapok a gallabati abesszin határ- állomások megszállásának, mert ezáltal az olaszok közvetlen szomszédságba kerültek az angolokkal. A lapok megállapítják, hogy az olaszok egyelőre még csak a városnak abesszin részét szállták meg, mig a város másik, Szudán felé eső része angol kézen van. A helyzet ebben a pillanatban mindenesetre az, hogy az angol és az olasz csapatokat egy szűk, kiszáradt folyamágy választja el egymástól.

Érthető, hogyha ez a körülmény különösen izgatja az angolokat, mert hiszen emlékezhetünk rá még az abesszin—olasz konfliktus kirobbanásának első szakából, amikor Anglia álláspontját Olaszországgal szemben több oldalról is megvilágították úgynevezett beavatott tényezők. Anglia számtalanszor hangoztatta, hogy az egyik ok, amiért aggodalommal nézi az olasz hadműveleteket Abesszíniában, a Tana-tó vidékének birtoka, amelyre a szudáni és egyiptomi gyapottermelés miatt okvetlen szüksége van Angliának s a nemzetközi helyzet végzetes kiélesedéséhez vezetne, amennyiben az olaszok ezen a ponton behatolnának az angol érdekszférába. Kínossá teszi a helyzetet még az is, hogy közvetlen az olasz harctéri jelentés nyilvánosságrahozatala előtt az egyik legtekintélyesebb angol lap, a News Chronicle azt fejtegette, hogy Olaszorszátováfobi adatokat gyűjteni. Mondjuk, hogy körülbelül ugyanennyit. Az alig ezer lakosú magyar falu pálinkafogyasztása évente tehát megközelíti a 200 hektolitert. Milyen végtelenül szomorú adat ez! Sir az ember lelke.

Néhányórás tartózkodásom alatt, a kocsmai szomorú „adatgyűjtés" után a falu szociális viszonyai felől is kezdtem érdeklődni. A falu rendezetlen főuccáján botorkálva feltűnt az alkoholizmus első megrázó jele. Alacsony emberek, csenevész gyermekek. Egyke, tuberkulózis pusztítja ezt a magyar falut. Mindkettő a legsúlyosabb betegség, ami már nemcsak a falu, hanem a szlo- venszkói magyarság rovására megy. Aiheutászosztagaink. Egy másik csapat, amely autósokból, tevésekből és motorizált osztagokból áll, megszállotta az abesszin vámőrségeket Gallabat előtt. Az ellenséges csapatok megkísérelték csapatainkat visszaszorítani, de rövid küzdelem után fejvesztetten menekültek, A déli fronton kisebb harcokra került sor. Egy kisebb bennszülött csapatunkat Vadara közelében nagyobb ellenséges haderő támadta meg, katonáink azonban hősiesen ellenálltak és többórai véres harc után sikerült az ellenséget megfutamítani. Ebben az ütközetben negyvenhat halottat és számos sebesültet veszítettünk, az ellenség vesztesége sokkal nagyobb."

got ma már a mégolyán erős gazdasági vagy pénzügyi megtorlások sem fogják megállásra bimi és ha a népszövetség akaratának az olaszokkal szemben érvényt akar szerezni, nem marad más hátra, mint katonai rendszabályokat foganatosítani. Mint a lap megállapította, erre a radikális föllépésre elsősorban az adna okot, hogyha a Tana-tó partvidékén kitűznék az olasz lobogót. Nos, mint Badoglio jelentéséből tudjuk, ez már megtörtént, — viszont aligha valószínű, hogy a következmény az lesz, amit a News Chronicle követel.

Lesújtó kritika a szankciókról

London, április 14. Az angol sajtó is meglehetősen pesszimisztikus hangokat penget ebben a vonatkozásban. A legtöbb lap igyekszik cáfolni a „News Chronicle" munkatársának azt az értesülését, hogy Anglia kollektív katonai megtorlásokat igyekszik életbelépíetni Olaszország ellen. Jóllehet úgyszólván egybehangzóan ineg- állapitják, hogy amennyiben nem vezetnek eredményre a békítési kísérletek Olaszország és Abesszínia között, a gazdasági és pénzügyi természetű szankció szigorúbb alkalmazására keli felkészülni.

A „Daily Telegraph" hangoztatja, hogy az olasz kormánynak az a célja, hogy mennél gyorsabban megsemmisítő győzelmet arasson a né- gus fölött és teljes kapitulációra kényszerítse az ábesszineket. A jelenlegi katonai helyzet után az olasz remények jogosságát kétségbevonni

lyett, hogy szaporodnánk, gyarapodnánk, — fogyunk.

Ki lehet itt a hibás? A falu intelligens vezetői felől folytattam érdeklődésemet. A falu papja öreg, nem bír a néppel- A fiatal1 tanító most került oda. Nem hibáztathatom egyiket sem. Biztosra remélem, hogy az uj tanító és az öreg pap helyébe kerülendő fiatal pap majd rendbeszedi idővel és megmenti a magyar életnek ezt a falut. De mikor? Sürgős életkérés ez, amely sajnos nemcsak ezt a kiválasztott falut érinti. Falvaink vezetőinek meg kell ta- lálniok az utat, meg kell szüntetniük ezt a rákfenét, amely fajtánk pusztulásához vezet.

nem lehet, de — állapítja meg a lap, — az bizonyos, hogy Európában nem sokat használ Olaszország jóhirének Abesszínia leigázása. A Daily Telegraph is hangoztatja, hogy a szankciók nem vezetnek eredménye és nem valószínű, hogy a tervbevett olajzárlat meghozná a kívánt eredményt. Az egyedüli lehetőség lenne a katonai és flottaszankciók életbeléptetése, erre azonban Anglia egymaga nem vállalkozhat. Kollektív akcióról pedig a jelenlegi világpolitikai helyzet mellett szó sem lehet.

£ies francia hangok Anglia ellen

Pária, április 14. Hogy mennyire jól látnak ebben a tekintetben az angol lapok, bizonyítja a párisi hangulat, amely ebben a pillanatban még élesebben angolellenes, mint valaha. A „Maiin" megállapítja, hogy ezen a héten úgy a népszövetség, mint a nemzetközi béke sorsteljes napokat fog megélni Genfben. Olaszország és Abesszinia között minden békítési kísérlet kudarcot vallott. Az olajszankciók ebben a pillanatban még kevesebb eredménnyel látszanak kecsegtetni, mint egy hónappal ezelőtt Éppen ezért más, radikálisabb módszerek alkalmazása válik szükségessé, hogy „az angol hatalmi érdek és önzés kielégülést találjon". A lap felveti a kérdést: Hajlandó-e olyan messzire elmenni

Anglia, hogy Olaszországgal szemben flotta- akciót kezdeményezzen? Olyan helyzetben van-e Anglia, hogy egyedül csak saját erejére támaszkodva megkísérelheti ezt a felelősségteljes és kockázatos vállalkozást? Milyen mértékig akarja és tudja majd Anglia ebbe a reménytelen kísérletbe beugratni a többi népszövetségi hatalmat? Londonnak mindenesetre tisztában kell lennie azzal, hogy Franciaország semmi szín alatt sem hajlandó követni az angol kalandor- politikát és az olasz-abesszin konfliktusba Olaszország ellen beavatkozni.

Ez a francia vélemény egyáltalán nem elszigetelt, mert a szélső baloldali León Blum lapjában, a „Populaire“-ben ugyanilyen hangon ir s legfeljebb hozzáfűzi, hogyha tovább mélyül az ellentét Anglia és Franciaország között, ennek könnyen az Lehet a következménye, hogy Hitler újabb fait accompli elé állítja a világot. Például az osztrák kérdésben. Feltétlen olaszbarát álA „pálinkás" magyarok azonban nemzeti szempontból is élesen különböznek a „boros" magyaroktól. Az egyik „pálinkás" magyar büszkén jelentette ki, hogy neki mindegy, a fontos az, hogy mindenért megfizessék és mindenből haszna legyen. Tudtam, hogy mire értette. Nem is faggattam tovább.

Pálinkás magyarjainkat le kell szoktatnunk a csendes önpusztitásról. A falu gyermekeit pedig tejre kell szoktatnunk, hogy érős, fejlett emberek legyenek belőlük. Tej meg viz is akad bőven. Ha kell. bor is juthat az asztalra, de mértékkel. Bor-, tej- és vizfogyasztó magyarokra van szükségünk, nem pálinkás mé,gyarokra.

London ideges a Tana-tó megszállása miatt