Prágai Magyar Hirlap, 1936. március (15. évfolyam, 51-76 / 3900-3925. szám)

1936-03-08 / 57. (3906.) szám

q>fl^űAI-/v RLAB 4 'Jj\> AUUl WAU-^ V> ________1* • i u Tomboló orkánokkal küzdenek a Mars élőlényei Mit árul ei a termoelektromosság távoli világokról? A koromfekete világűr Irta: Neubauer Frigyes Cikkünk február 23-án megjelent első részében elmondottuk, hogy speciális ter- moelem-fémkombinációk léteznek, melyek szinte végtelenül csekély hőingadozásokat is megéreznek s a hozzájuk kapcsolt érzékeny galvanométer (árammérő) finom mutatója már a Celsius-fok ezredrészének megfelelő melegváltozásoknál is láthatóan elmozdul. Ha az ilyen specális termoelemet nagy csil­lagászati távcső lencséjének vagy tükrének gyújtópontjába építjük be, úgy érzékenysé­gét megszázezerszereztük, olyannyira, hogy ha a távcsövet a holdra irányítjuk, akkor a kivezető drótvezetékbe kapcsolt árammé­rő finom mutatótüje kileng, pedig csak a hi­deg holdsugarak vetitődtek a termoelemre. De még a csillagok meg a bolygók suga­rai is látható elmozdulást eredményeznek —< és ha a termoelemből kivezető drótok nem közvetlenül az árammérőbe mennek, hanem előbb elektróncsöves (rádiólámpás) erősitő- be, úgy az árammérő mutatója a csillagsu­gár elképzelhetetlenül gyenge melegtartal­mát is hatalmas kilengéssel jelzi. így aztán nemcsak a hold talajának, hanem a boly­gók légkörének a hőmérsékletét is meg le­hetett mérni. Tudjuk, hogy a hold levegőburok nélküli világgömb, melynek minden pontja 14 na­pig közvetlenül ki van téve az ottan nap­pal is koromfekete világürégről tüzesen lángoló napsugaraknak és utána meg a 14 napos holdéjszaka fagyos világürhide- gének, ott tehát roppant felmelegedések­nek és igen erős lehűléseknek kell lenni. Néhány esztendeje fejezték csak be Pettit és Nicholson ezirányu nagyszabású vizsgá­latsorozatukat az amerikai Mount Wilson- csillagda óriástávcsövébe épített terma- elemmel. A kutatások eredménye; a holdvidékek talaja a Nap ottani delelésekor körülbe­lül 100 fok forró, mig már néhány órával az illető vidéken való napnyugta után a hőmérséklet hamarosan leszáll a zérus alatti 150 fokra. Ez 250 fokos különbség! így aztán nem csoda, ha a holdbéli tájak a nagy távcsövekben vad óriásrepedésekkel, százkilométeres szakadékokkal, sziklarenge. legekkel keresztül-kasul szántva mutatkoz­nak meg. De még Földünk bolygótestvéreinek lég­körében és talaján uralkodó hőmérsékviszo- nyokat is eredményesen vizsgálták ilymó- don. Bennünket persze leginkább a Földhöz legközelebbi s egyben leghasonlóbb Mars érdekel. Ezt az érdekes világot maga dr. Koblentz tanulmányozta ugyancsak Ameri­kában a Lowell-csillagda 1050 milliméte­res tükörátmérőjü nagy távcsövének segé­lyével, melynek gyújtópontjában a termő- elem gondosan be volt építve. Nem na­gyobb itt a termoelem érzékeny része egy tűhegynél és mivel a bolygónak a gyújtó­pontba vetett képe a hatalmas távcsőben egy milliméter átmérőjű, részméréseket is lehetett eszközölni, azaz: a bolygó külön­böző vidékeivel külön-külön foglalkozni. E mérésekkel párhuzamosan ugyanabban a távcsőben egyéb módon is figyelték a boly­gót, mely akkor éppen földközelben volt és feljegyezték az illető vidékek időjárásának legfontosabb tényezőit, például a Napnak a vizsgált tartomány egén való magasságát, a levegő átlátszóságát stb. E mérések eredménye szerint a Marson bizony nem kedélyes a kiima. Az ottani trópusokban, felhőtlen égbolt mellett nyá­ron nincs több, mint 20—30 fok Celsius —• ez a talajra vonatkozik, nem a levegőre melynek hőfokát nem mérhetjük le, de kö­vetkeztethetünk rá a talaj hőmérsékletéből. — A mi trópusaink talaja nyáron bizony 80 Celsius fokra is felmelegszik. És amint ott felhők takarják a Napot, a hőfok rögtön a fagypont tájékára száll le, éjszaka pedig mindig fagy, — az egyenlítőn is és nyáron is. Főoka ennek a Mars-l'égkör ritkasága és különösen a vízgőzben való szegénysége, viszonyok, aminők a földön csak az egé­szen magas hegyeken, 6—'8000 méternyi magasban uralkodnak. A gyors és folyto­nos hőingadozások kétségkívül állandó Ez a költő nő a Nyugat első gárdá jához tarto­zik, még Ady életében tűnt fel a folyóirat ha­sábjain verseivel és müforditásaival. A csillag- pályán aktkor már három női név tündökölt: Kaffka Margit, Leszmai .Anna, Lányi Sarolta. Refchard Piroska Lányi Saroltáihoz áll legköze­lebb e halváinytüzü, de tisztáiényii csillaghoz. S mert Lányi Sarolta eltűnt a magyar irodalom horizontjáról s csak két szép kötetének vissz­fénye él bennünk, Reiohiard Piroska mintha ki­csit. őér ette is beszélne. Nincsen meg benne Kaffka Margit önmagát tépő ezen vedéi ycssé ge s a nyelvi formáló erő. sem Lesanai Anna dús képzelete, mely eget-fói­dét átölel, de van benne valami varázslatos, megejtő álomszer őség, mely öt mindenki mástól megkülönbözteti. Mintha alva és ébren egy holt város felett lebegne s a város partjait mosó vi­zekből újra felmerülne eltanult élete, emlékei és vágyai. Énnekem a filandiriai Rrugge jut eszem­be. a „holt. város11, — úgy járok e verssorok kö­zött. mintahogy annak az álomszerű városnak sikátor uccáin jártam a kolostor Merni ing ké­peinek emlékeivel, — s mintha valahonnan messziről, a tenger felől, egy megnevezhetetlen hangszer édes és bánatos hangjait hozná az alkonyati szellő., A Találkozás oiinti vers egyike a kötet leg­jellemzőbb s legszebb darabjainak: Egy arc, amelyet régen eltemettél, kettősen eltemettél: messzi temetőn s szivedbe mélyen: [jár még vissza egy arc, mély csak könnyes álmaidban s álmatlanul vívódó könnyes éjen. Mondd, hogy lehet, hogy annyi év után csüggedt szived £e Ldobog? mondd, mit jelent, hogy szived fielzokog? Az álom mindenütt ott kisért, ez adja költé­szetének opál szánéit. Miég a lovakról is igy be­szél: „szegény lovacskáik álmodnak-e éjjel?" — és a csillagokról: „mit álmodnak most a hulló csillagok?14 — gyerekkori elhalt játszó- pajtásaTói igy emlékszik: „mig én a földön ál­modom Veled, Te velem álmodsz egy miás csil­lagon.14 A szerelem emléke is az éjszaka fekete fátyoilában jár vissza legtöbbször s komorságát csak a csillagók és a hold átütő fénye enyhitL Az álom játszik legnagyobb szerepet ebben a költészetben, kifejezésben és hangulatban. A Budapest, március 7. (Budapesti szerkesztő­ségünktől.) Jaques Thibaud, a világhírű francia hegedűművész Budapesten hangversenyzett és a nagy hegedűs tiszteletére sajtóteát rendeztek. Ezen résztvett a budapesti társadalmi és művé­szeti élet szine-java. Thibaud ez alkalommal igen érdekes dolgokról nyilatkozott. — Évente tizenegy hónapig járom a világot — mondotta többek között — és két év óta mindössze nyolc napot töltöttem kis falusi házam­ban, Franciaországban. Hosszú évek óta nem pihentem. Hangversenykörutjaim tapasztalatai­képpen elmondhatom, hogy Délam éri kában véget ért a gazdasági válság és többek között a muzsikusoknak is igen jó helyzetük van ott. — Rendkívül örülök, hogy most alkalmam van Budapesten hangversenyezni. Már a pró­bák alkalmával meggyőződtem, hogy a Budapesti Filharmóniai Zenekar Európa egyik legkitűnőbb zenekara. Jól ismerem a magyar muzsikáit Liszt Ferenc müvein kívül elsősorban Hubay Jenőt Bartók Béla és Doli­nán yi müveit Hangversenyeimen Stradivarius-hegedümon ját­szóim és ezt a Stradivariust nászajándékul kap-, fagyos forgószeleket és orkánokat okoz­nak, melyek a levegő szárazsága miatt por- és homokforgatagokat hajtanak ma­guk előtt. A sarkvidékeken nyáron is zérus alatti 20— 40 fokos hidegek vannak. Az ilyen kedvezőtlen klimatikus viszo­nyok mellett a Marson alighanem csak gyér s alacsonyabbrendü növényzet terem, mely fagyokkal szemben ellentálló és ennek meg­felelően szűkös állatvilág, mely a természet vad elemi erőivel, tomboló orkánjaival, ho­mokforgatagaival, fagyosságával állandó harcban áll. A termoelemek alaposan meg­zavarták a Mars emberfölötti lényeiről való képzeteinket. legszebb képeiket, külön ős asszociációit, mnen meniti a költőnő. De ez nem holmi szenvelgés vagy érzelgősség, imént amit elmond, érzékletes, reális. A tengerfenéken, a legmélyén nem él­nek-e csdllagfommáju növények s koirálloik? A ílvöltőnő álomba meneküli, de az álom örvényé­ben ébred rá az elviselhetetlen, égő fájdalomra, a szenvedésekre, a magányosság rettenetére, egy elromlott élet minden borzalmára. Az álom •ködeiből egy sebzett szív sikolya hat el hoz- •zánik, az álom és az ébrenlét bartármesgyéjén 'mintha éles köbe ültödnek ez a gyengéd léliefc. Bensőség és őszinteség melegíti át ezt a han­got, de a hang egy söiréttól eltalált madár hulló vércseppjeiit is felidézi. Néhol mintha a gyászba öltözött görög ki­rály leányt, a szerencsétlen Elektrát látnám, ki a szenvedély viharában elcsendesülve meg- megáll, kezét tördelve és meleg könnyek öntik el aurát. Relehard Piroska szerelmesét is úgy siratja, mint Elektra Oresteet, testvéri hangon. A Pokolra emlékeztető medálé megmutatja, milyen nehéz az uit, melyen a kölitőnö áthalad: Ki e lapokról most megszólít Téged, az élet poklos köreit bejárta e a kinok nyársán izenként elégett. Ám az ut legvégén a fárasztó, gyötrelméé bolyongás után valami enyhítő felszabadulás jön: Hárefailatot lenget az alkonyati szellő, kitágul az égbolt iaz estihajnal csillaga fel jő szint vált a, világ s homlokán lángok koszorúja. A iköltonő ebben az utolsó, Színváltó,zás ciimü gyönyörű versben megnyitja a kapukat, az ut megnyugvásba hajlik — s az fliz illat árad, melynek nevét képzeletiünk és emlékezetünk a vernek olvasásakor mindvégig kereste. Az édes, ibóditó hársfaiiliiat, mely a tavaszból elkísér az őszbe s pároltam, egy forró ital gőzében újra fel­száll s gyógyít, csillapít. Számomra olyan e hársfa-illatú utolsó vers, mint egy závár elve­szett e megtalált kulcsa., mely aranyikapukat nyit. A felvert iUaitáxban Raichard Piroska köl­tészetét egészen magamba szívtam 6 most át­vándorol mullhatatliamil abba a kincseskamrába, ahol a költészet színeinek és izeinek szánig telt kaptárjait őrzöm. SZENES ERZSI. tam barátaimtól. Sokszor kérdezték tőlem, mi a titka a Stradivarius-hegedüknek? Megmondha­tom: nincs titkuk. Ezek a csodálatos hangszerek nem a hegedű - építő technika eredményei, hanem készítőjük művészetének remekművei. A koruk sem szá­mit, mert van nagyon sok hangszer olyan öreg, mint a Stradivarius-hegedü és mégsem lehet velük összehasonlítani. Mindenüvé magammal viszem ezt a hegedűt, de a trópusokon és a nedves vidékeken nem ve­szem elő tokjából és nem játszom rajta, mert a párával telített levegő árt neki. Ezeken a he­lyeken egy „francia Stradlvariuson" játszom. — Oroszországban szinte példátlan honorá­riumot . biztosítottak számomra. A határtól Ja­pánig három személyre fizetik az útiköltsége­met, tolmácsot adnak mellém és útközben tizen­öt hangversenyt tartok, amelyekért egyenként 2500 arany rubelt kapóik. Milyen a lulajdonhépeni japán zenei, étet? — Japán mindössze tiz éve látja vendégül a külföld híres muzsikusait. A tulajdonképpeni ja­pán zenei élet csak húszéves zenéi múltra te­kinthet vissza. Japán zeneszerző alig van és zenészei sincse­nek. A japán zenekarban rendszerint csak a karmester japán, a többiek külföldiek* Annál érdekesebb, hogy a hangversenyek közönsége kilencven százalékban színes és csak tíz szá­zalékban fehér, ami Kínában éppen fordítva van. A japán hangversenypódiumon csak nagy siker vagy bukás lehetséges. Hanglemezek után választják ki, hogy kit hívnak meg a nemszines művészek közül. Aki beváltja a hozzáfűzött várakozást, annak minden képzeletet felülmúló sikert biztosítanak, akiben csalódnak, azt soha többé nem hívják meg. A japánok csak a klasszikus müveket sze­retik. Kedves történetet mondott el Thibaud beszél­getése során, többek, között egy esetet, amely Amerikára és az amerikai virtuózok egyrészére igen jellemző. Amikor Spanyolországban Casals- sal együtt vendégszerepeit, felkereste őket egy amerikai cseliómüvész, aki azért utazott Barce- lónába, hogy eltanulja Casals „trickjét". Se- hogysem sikerült a két művésznek megmagya­rázni, hogy Casals művészete soha el nem ta­nulható. O Kelembéri Sándor előadása a Kazinczy Tár­saságban. Kassai Sizerkesztő'tógünk jelenti: A Kazinczy Társaság március 9-én. hétfőin este fél 9 órai kezdettel Kovács-ucca 10. számú he­lyiségében vitaestéit rendez, melyein Kelembéri Sándor, a PMH kassai szerkesztője tartja a be­vezető előadást „Korszerű kisebbségi ideológia44 címmel. Beléptidij nincsen. O .A „Magyar Tanító" március 1-i száma változatos tartalommal jelent meg. Vezető cik­két Tóth Endre irta ,,Egy kis politika" címmel, amelyben a fizetésle szállítások sérelmével fog­lalkozik. A pedagógiai rovatba Vincze Ferenc irt érdekes cikket. Figyelemreméltó a Mónus Gyula fórum-cikke, amelyben „Ki az a tanító?" cim alatt számszerű adatok tükrében mutatja be a széleskörű tanítói munkát. Ez a tárgyilagos irás egyszerre megdönti azok véleményét, aJdk még ma sem hajlandók értékelni a tanítóság kul- turmisszióját. Ugyancsak e rovat közli Kormos Gerő tájékoztató cikkét az uj tanítói képesítő vizsgálatokról. Az egyesületi rovat hírül adja, hogy a pozsonyi Tanítók Háza a nyár folyamán a tanitók üdülőhelye lesz, s az országos magyar tanítói énekkar is itt fog előkészülni nyári hang- versenykörutjára. Böszörményi Zoltán, Willand János és Farkas Károly írásait találjuk még e rovatban. Szepesi Gyula lelkes krónikája a nyelvünk tisztaságának védelmére szólítja föl a tanítóságot, s egy konkrét eset kapcsán arról elmélkedik, van-e lélek a törvényben... A Szemle-rovat kivonatokat közöl bel- és külföldi folyóiratokból és könyvismertetéseket hoz. A Hírek éleikké Berzsenyi Dániel költészetét mél­tatja a nagy költő halálának századik évforduló­ja alkalmából. Vannak még közlemények u lo­sonci irástanfolyamról, az uj osztályozási mód­szerről, a gyermektragédiákról, a pozsonyi ma­gyar rádióról stb. A lap mellékletben közli a Szlovenszkói Általános Magyar Tanítóegyesület alapszabályait. — A 32 oldalas szám ára 2 ko­rona. Megrendelhető a kiadóhivatalban: Komá­rom, községi elemi iskola. O Rövidesen megjelenik a nyitrai „Hid" könyvsorozat második kötete. Nyitrai munka­társunk jelenti: A (közeli napokban hagyja el a sajtót Hevessy Sári verskötete, a „Sárbilincs­ben", mely a nyitrai „Hid" könyvsorozatban Je­lenik meg. Hevessy Sári hangulatos, mély érzé­seket visszatükröző versei eddig több újságban jelentek meg s nagy tetszést arattak. A „Hid" első kiadványa a tavaly nagy sikert aratott „Nyitrai írók könyve" volt. Ugyané sorozatban a jövő hónapban fog megjelenni dr. Ethey Gyula nagy történelmi munkája, mely a Zobor- vidék múltját ismerteti a történettudós alapos­ságával. E könyvet a négykötetes „Szloven- szlcói Magyar Jrók Antológiája" és dr. Pécsi Jenő háborús elbeszélései fogják követni. E könyvek kiadásával Nyitrán egy nemes elgon- dolásu magyar irodalmi vállalkozás indult útjá­ra, amelyet a magyar olvasóközönség meleg fi­gyelmébe ajánlunk. A „Hid‘‘ kötetei megrendel­hetők, illetve előjegyezhetők a szerkesztőség­ben: Nyitra, Methód-tér 3. A könyvsorozat szerkesztői Dallos István és Mártonvölgyi László nyitrai Írók. O Léván dől el a Magyar Dalosszövetség jeligepályázata. A csehszlovákiai Magyar Da- losszö vétség részéről már korábban kiirt és eldöntött jelligeipályázattail kapcsolatban ugyan­csak klánt megzenésitési pályaművek közül a •bíráló bizottság az öt legsikerültebbet kiválasz­totta, abból a célbál, hogy azokat március 21-én a Lévai Dalárda és a nyitnál SzMKE-dalárda közös lévai hangversenyén elénekeljék. Utána a helyszínen megjelent zsűri e pülyiamüvekiből kiválasztja a legjobbat. O A Tábortűz, a szlovenszkói magyar Ifjúság népszerű folyóirata március elseji számában nagyon sok érdekes ifjúsági cikket közöl. Ve­zércikkében a szilovemszkói magyar cserkész- ailosztály kérdésével foglalkozik s komoly mun­kára inti a szik) ve Diszkói magyar cseiríkészeloet. Tartalmas cikk szól Berzsenyi Dánielről, fog­lalkozik Kiplingge!, a sportteljcs.i,tméuyek lé- mérésé r öl érdekes cikket ir, foglalkozik a helyes magyar beszéddel s általában számos közérde­kű cikke van, amely leköti a serdülő fiatalok érdeklődését. A „Tábortűz44 Sz'loveinsizkó egyet­len ifjúsági folyóirata, szerkesztői pedagógusok és irók, akik minden igyekezettel azon vannak, hogy az Ifjúságnak tartalmas és érdekes olvas­mányt adjanak. Megrendelhető Komárom, Fő­gimnázium. lrodqlom*Művészet IRODALMI NAPLÓ Reichard Piroska uj versel; A változó napokkal Stradivari titkáról és a japán zenei étéiről nyilatkozik Jaques Thibaud világhírű hegedűművész %

Next

/
Thumbnails
Contents