Prágai Magyar Hirlap, 1936. március (15. évfolyam, 51-76 / 3900-3925. szám)
1936-03-08 / 57. (3906.) szám
6 ^TocogMi^^miaaB' 1936 márdtes 3, vaa&ntap* ^ WAlf £ Hl I Március Vasárnap I jairöMiM Felkérjük tisztelt előfizetőinket, akik lapunkat házhoz való kézbesítéssel kapják, hogy az előfizetési dijat kizárólag kiadóhivatalunk által kiállított elismervény ellenében fizessék ki megbízottunknak. A prágai magyar akadémikusok Liszt^emlékünnepe A Liszt-jubileumi ünnepségekből a prágai magyar főiskolások is ki akarják venni a részüket és egy emlékhangversennyel áldoznak a nagy magyar zeneszerző géniuszának. A csehszlovák fővárosban élő magyarok nagy hiányát érzik a magyar művészeti életnek, épp ezért a MÁK vezetősége örömmel ragadja meg az alkalmat, hogy legalább egy estével szolgálja a magyar zene ügyét. Az est sikerét Rose Booknak, a prágai német színház magyar koloratur-énekesnőjének és Ká- lix Jenőnek, a prágai német konzervatórium zongoratanárának nevei biztosítják, A két magyar művész, tekintettel a kulturális és jótékony célra, minden ellenszolgáltatás nélkül lép fel. Az. emlékhangverseuy március 13-án, pénteken este 8 órakar lesz Esterházy János nemzetgyűlési képviselő védnöksége mellett, Prága L, ná Perstyné 11. szám alatt. Jegyek elővételben 10 koronától kaphatók a MÁK-bán (Václavské nám. 64,, TV.).- MELLSZOBROT ÁLLÍTOTTÁK MASA- RYKNAK LOSONCON. Tudósítónk jelenti: A losonci kerületi hivatal erkélyén ma délelőtt 10 órakor ünnepélyes: keretek között leplezték le Masaryk első elnök mellszobrát. A szobor Majerszky László pozsonyi szobrászművész alkotása. — HOD2A MINISZTERELNÖK ÚJABB KASSAI ÚTJA. Kassáról jelentik: Kassa városi polgármestere a múlt napokban tett jelentést a városi tanácsülésen dr. Hodza miniszterelnök kassai látogatásáról, egyben bejelentette, hogy a miniszterelnök rövidesen ismét Kassára érkezik s az aktuális bel- és külföldi kérdésekről fog előadást tartani. — A MAGYAR ZSIDÓSÁG KÉPVISELŐI GÖMBÖS MINISZTERELNÖKNÉL. Budapestről jelentik: A magyarországi zsidóság képviseletében Gömbös Gyula miniszterelnöknél kihallgatáson jelent meg egy küldöttség, melynek tagjai voltak: Stern .Samu udvari tanácsos, az izraelita országos iroda elnöke, Vészi József felsőházi tag, mint a kongresszusi alapon álló zsidóság képviselője, valamint Frank Adolf felsőházi tag és Kahán Franki, az orthodox országos iroda képviseletében. A küldöttség nevében Stern Samu átnyújtotta a miniszterelnöknek az egyetemes magyarországi zsidóság emlékiratát, amely részletesen felsorolja a magyarországi zsidóságnak mai helyzetére vonatkozó kérelmeit. Gömbös Gyula miniszterelnök a memorandumot azzal a kijelentéssel vette át, hogy annak tartalmát gondosan át fogja vizsgálni és hogyha intézkedéseket látna szükségesnek, azokat meg fogja tenni. j MELY KÖZSÉGEK KÍVÁNNAK MAGYAR ISKOLÁI? Jaross Andor nemzetgyűlési képviselő a tanköteles gyermekek magántanitásának korlátozásáról szóló Uhlir-féle javaslat vitájában névszerint felsorolta azokat a szlovenszkói községeket, amelyekben nincs magyar tannyelvű népiskola, noha annak föltételei megvannak. A felsorolásból a következő öt község neve kimaradt: Főrév, Béivata, Bucsuháza,-Csenke és Tótmegyer. — HÁZASSÁG. S usitzki Lívia, Ipolysági és Deutsch Sándor, Salgótarján február 23-án Budapesten házasságot kötöttek. (M. k. é. h.) ELKOBOZTÁK AZ„EXPRES“ ELSŐ ÉS MÁSODIK KIADÁSÁT, A prágai állam ügyészség a cseh nemzeti eg vés ülés pártjának „Ex- pres“ cimü lapját elkoboztatta A lap második kiadásban is megjelent, azonban az ügyészség azt is elkobozhatta. — Ugyancsak elkobozták ma a „Rundscbau“-t, a sz üdét-a ném et párt hetilapját. —- HALÁLOZÁS, Özv. Manner Károlyné született Bernolák Sarolta, Selmecbánya utolsó rendőrkapitányának özvegye rövid szenvedés után elhunyt. A város lakossága nagy részvét mellett kisérte el utolsó utjár^ az elhunytat. Farsangvég a stájer Alpokban rr Ősi pogány mondavilág ördögei és bűbájosai kel nek éleire minden második esztendőben egy kis stájer faluban ■■■ Ördögűzés és extatikus szertartások hatósági segédlettel ■■■ Grác, március ekje. — A farsang végét, a nagy „farsangfutást11 a Krakauban kell végignézni, — mondotta stájer barátom. — Olyant fog látni, amit aligha talál meg másutt. Ezidén véletlenül része lehet benne . . . Megtudtuk a nagy nap időpontját és felkészültünk az útra. A farsangvégi népszokások itt, a Krakauban, egy stájerországi alpesi völgykatlanban őrizték meg legeredetibb ősi formájukat. A látvány meglehetősen ritka, mert, miért, miért nem, a nagy „farsangfutást11 csak minden második évben tartják meg egy határozott, előre kijelölt napon. Hozzászoktam itt Ausztriában, hogy, különösen az égbenyuló havasok között, számos olyan szertartáshoz ragaszkodnak még a parasztok, amelyeknek eredete a germán pogányvilágban vész el, de ezek a ceremóniák még ma is döbbenetesen elevenen élnek. Különösen a misztikus extázis az, amelyet még a másfélezer éves kereszténység se tudott kiűzni ezekből a babonás telkekből és egy-egy „Rauh- nacht11 (a tavaszi nap-ój-egyenlőség ünnepe) olyan őrjöngésekbe szokott csapni, amelyekből nem ritkán gyilkosságok is fakadnak. A Krakau 1200 méter magasságban fekszik a tenger színe fölött, közvetlenül a salzburgi (határ mentén. Köröskörül magas (hegyek zárják el a kilátást, a vidék lakossága alig érintkezik a külvilággal. Talán innen van az, hogy szokásaik ezredévek óta változatlan erővel fenn tudtak maradni . , „ A falu népe seprűvel űzi a gonoszt Kora hajnalban már talpon vagyunk és egy parasztgazda majorja előtt várjuk a farsangi menetek A szertartás ugyanis még pitymallat előtt kezdődik, amikor a csillagok még az égen állnak, —- de sohasem a hajnali harangszó előtt. Amiképpen az ünnepélynek mindig vége kell hogy szakadjon a vecsernyére harangozás előtt. A harangozó a néphit szerint megzavarja a pogány ájtatosságok Már virrad és a havas hegyoldalak kísérteties fényben csillognak. Valahonnan, talán a völgy- katlan másik oldaláról, elfojtott csengetyük zenéje hallik és vig kurjantások. A régi udvarház csöndesen és várakozásteljesen hallgat és a kelő nap megolvasztja az ereszen a vastag hóréteget. A parasztgazda nagy kosarakat tett az ajtaja elé, tele zabbal és tojással. A csirkéket gondosan elzárták az egész környéken, mert az őrjöngő csapat minden elébekerülő szárnyast kíméletlenül megfojt. A nap egyre magasabban emelkedik . . ; A lárma egyre közelebb jön. És hirtelen, azt se látom honnan, különös csoport ugrik be az udvarra. Elől jön, tetőtől talpig vörösbe öltözve, magas, hegyes süveggel a vezető, az „utseprő11, kezében hosszú seprőt tartva diadalmi trófea gyanánt. Ezzel a seprűvel űzi el a menet utjából a rossz szellemeket. Utána egy démon szalad, madártoliakba burkolva, hogy még a feje se látszik ki. Kalap helyett egy nagy kitömött, kiterjesztett, szárnyú kondorkeselyiit visel. Jobb mutatóujja, méter- hoisszuságu vörös karomban végződik. Ez a „tyukfogó11. a parasztasszonyok réme, a sátán szimbolizálója, aki minden csirke nyakát kitekeri. Majd más alakok következnek, hosszú fehér ingben, amely részben a rövid bőrnadrágot is eltakarja, zöldszinü, megkoszorúzott, kalpagokban, egyik kezükben hosszú, virágos vörös botot lóbálnak, másikban hatalmas tehénkolompot. Ezek a , harangfarsangok14. Az egész végeláthatatlan menet őkörülottiik ugrál és táncol és a vad kees- kebak ugrásokat valami idegen, ismeretlen és hátborzongató ritmusban ez a kolompolás kiséri. Mindenki ordít, kurjongat, ahogy a torkán kifér, mert a babona szerint a gonoszt csak lármával lehet elűzni. A parasztok szívesen fogadják ezt a bömbölő hordát, mert szentül meg vannak győződve róla, hogy a gonosz az ő bázuktája körül is ott settenkedik és rosszat forral ellenük. Betegségeket, ragályt, aszályt és hideget hoz, télen rátör a szántóföldekre és fagy és jég bilincseibe kötözi. A táncosokon is magas papirsüveg ékeskedik tarka, lobogó pántlikákkal és derekukon csengetyü- ket viselnek sáijra fűzve, amelyek élesen, vidáman szólnak minden mozdulatra. Fehér ingük fölött háromszögletű selyemkendőket hordanak, csokorba kötve, mint az asszonyok. Ez a menet első része, amelynek sohase szabad elszakadnia egymástól. Mert ha a lánc megtörik, akkor nagy baj van. A gonosz menten belopadik a nyíláson. Már pedig ezt nem szabad megengedni. A világháború is hagyott emléket Kisebb távolságban, peckes léptekkel egy parasztim jön, a „lócsiszár“, zöld ruhában és kötélen vezeti a. „táltost11, egy zsákvászonba kötött faalkotmányt, amely elől lófejben végződik és amelyben egy másik legény van elbújtatva. Az alkotmány végét a „ló-menyecske11 viszi, egy nőnek öltözött paraszt. Mögötte lépdel a „kovács1* bőrkötényben és övében szerszámaival, fején — ez a szokás már a világháború maradványa — olasz rohamsisak, valahol a Doberdón zsákmányolt jószág. Kezében az ősrégi termékenységi szimbólum: egy óriási faolló. Arca koromfeketére van mázolva, mint egy szerecsennek. Kísérője a „kovácsné11, aki egész háztartását magával viszi: egy egérfogót, egy rozsdás ajtózárat, régi kulcsokat és mindenféle egyéb rejtélyes eredetű tárgyat. Velük vannak a „nyúzó11 és a „nyuzóné11 állatbőrökbe burkolva, akár az ősemberek, fejszével és hosszú késsel. A „nyuzóné11 babákat cipel a karján, ezek a gyerekei, akiket visongva kínál minden szembejövőnek megvételre, hogy az árukból, a „cucli- pénz“-ből nyalánkságokat vásárolhasson. Úgy a kovácsné, mint a nyuzóné. — akárcsak a különös menet többi alakjai — nőtlen legények. A menetet egv nagydobos és egy harmonikás zárja be, továbbá két ember, akik minden háznál zsákokba öntik be a kitett zabot, és a tojásokat. Az ijesztő sereg nem törődik sem velünk, sem a parasztgazda családjával", akik künn állnak az * S a tirtíiilüi országokban talárt a nyitrai varas! zaiefskolába? Holott van megfe'e’ő tanerő Nyitrán is Nyifra, március 7. (Saját munkatársunk- tói.) A városi zeneiskola pályázatot irt ki egy tanári állásra és már eddig mintegy harminc pályázat érkezett be. Valamennyi pályázó a történelmi országokból jelentkezett, egyszerűen azért, mert a nyiírai városi zeneiskolában megüresedett állás betöltésére csak néhány történelmi országban megjelenő lapban tették közzé a pályázatot. A szlovenszkói zenetanárok, akik nem szereztek tudomást az üresedésről, természetesen nem pályázhattak, pedig nemcsak Szlo- venszkón, hanem magában Nyitra városában is több olyan tanerő található, aki megfelel a kivánalmaknak. S különben is semmi indok nem lehet arra, hogy a pályázatot a szlovenszkói, elsősorban a nyitrai lapokban is'ne közöljék. Fontos volna tehát, hogy a városi tanács, melynek felügyelete alá tartozik a városi zeneiskola, kellő módon érvényesítse befolyását ebben az ügyben. udvaron, vad körtáncba íognak (ez a „Radl*1), fül* siketitő lármával egy külső és egy belső gyűrűt alkotnak és olyan viharos tempóban forognak, hogy szinte szédülök belé. Fel-felbukkan egy-egy pillanatra az „utseprő11 hosszú seprűje, a vörös botok, a lófej, a kondorkeselyü, hogy a követ* kező másodpercben megint alámerüljön minden az értelmetlen, tarka, vad ugrándozásbán. A végén félig ájultan dől ki egyik a másik után* De a cél el van érve: az udvar meg van tisz* titva a gonoszból. Most a parasztasszonyon, az udvarház úrnőjén a sor, hogy meghálálja a farsangi menetnek a jótettet. Előkerül a borókapálinka, amelyből alaposan beszeszelnek a fáradt táncosok és köz* ben nagy tálakon jár körbe a farsangi fánk. A környékbeli házakban már napok óta készültek, sütöttek, főztek a farsangosok fogadására. Időköziben a ház előtt a szertartás második felét folyik. A gazdának meg kell vennie a szerencsét* hozó „táltost11. Hosszas alkudozás után végre megkötik az üzletet, a „lócsiszár11 zsebébe vándorol néhány pénzdarab. Már az uj gazda kezében van a kötél, hogy bevezesse lovát az udvarba, amikor a „kovácsinak eszébe jut, hogy meg is kellene patkóin! a paripát. A „kovácsné41 meg* ragadja a lovat, mialatt a „kovács11 nagyokat üt. a lovat ábrázoló legény talpára. De a legény se rest, egyet rag — és a követ* kező pillanatban már mind a hárman a sárban hemperegnek. A pocsolyák vize csak úgy fröcsköl a nagy tusában. Ám hirtelen dobpergés hangzik, mindenki elnémul. A ló elnyúlik a földön. Vége. Most a nyuzón van a sor, akinek a gazda ismét, pénzt ad, hogy lég* alább a bőrét mentse a táltosnak. Ebben a műveletben kétségtelenül felcsillan a régi állatáldozás maradványa. De mig a „nyúzó11 fejszével és késsel üti a „lovat11, addig az gyorsan felpattan és uj életre ébred. Most megint a „lócsiszár11 kezébe kerül. Hiába követeli a „nyúzó11 martalékát, & „lócsiszár11 a következő szavakkal inti le: „Ami fekszik, a tiéd. ami áll, az enyém!11 A farsangi szokások gyökerei Ott áll az udvaron a csendőr is és mosolyogva, derűsen nézi a verekedést. Eszébe se jut közbelépni. Hiszen csak farsangi „tréfáról11 van szó. Amikor vége a pihenésnek, az egész gyülekezet felkerekedik és mint a szélvész, úgy rohan tovább. Igen ám, de a gazda közben kötelet feszitett ki az utón és most mindegyiknek át kell ugrania a kötelet. Most már nem is hasonlít ez a tömeg a rendes karneváli menetekre, őrjöngve, extázisbán, misztikus elragadtatásban, magukból .kikelve kiáltoznak össze vissza, ugrálnak, rohannak. Egy csirke véletlenül elszabadult! . , . Már kapja fel a , tyukfogó1* és kitépi a fejét, A meleg vér végigfut a kezén. A délelőtt egy bizonyos órájában a „San- schneiderboden“-nek nevezett lapályon két ilyen farsangi menet találkozik egymással. Egyik a mienk, a másik Krakauebenből jön, a Tanéra felől. A két. menet itt rendezi meg a hagyományos versenyfutást, amelynek a nagy „farsangfutás11 a neve. Hazafelé menet elmagyarázzák, hogy az egész ünnepély lényege a koratavaszi pogány ceremóniákból ered. Egészen öreg parasztok még hisznek a szellemekben és abban, hogy a farsangi menet el tudja üldözni őket. A fiataloknak azonban mindez már csak „hecc11. Igaz, hogy néha embervér is folyik és ekkor a csendőrnek is bele kell avatkoznia az ördögűzés mámorába. A maskara, mint általában minden farsangi álruha és álarc, arra való, hogy a szellemek, amelyeket ki akarunk kergetni, ne ismerjenek meg bennünket és ne kelljen aztán bosszújuktól reszketni. De nem egyszer fordul elő, hogy nemcsak a ruhájukat változtatják meg az emberek ebben a furcsa szertartásban, hanem ők maguk is kiemelkednek létük szűk köréből és más régiókba ragadtatják magukat Olyan régiókba, amelyek már az őrület határán vannak. A ló-jelenet a legmisztikusabb. A paripa, Wotan isten hűséges kísérője, a regi germánok halott-vezetője és szent állata. A növekedés és szaporodás jelképe is egyúttal. Meghal, de halálából uj létre kél, mágikus allegóriájaként, a télen meghaló és tavasszal friss létre ébredő természetnek ... B. T.
