Prágai Magyar Hirlap, 1936. március (15. évfolyam, 51-76 / 3900-3925. szám)

1936-03-06 / 55. (3904.) szám

n>q?iq ®a ‘;onreJaj b uiojBqBA ‘íaurezsá zb uiojoj uo'V

*aq uazzptf UB^jqE qaniunS y ‘upqBiqu qouiunS y U

•aASanra^

*W13 jpuBX maSua no f

nofaq Bq ‘uip^nBsapg ‘uofaq Bq ‘uip£uBsapg

•Amoszog ‘S8A9 xí ‘lipnf ^lazíj :biji í^oaozs S9 BijozrBy;

“'NQraa vh

................................................. ..mh., .■■iii,„„Hr.,.,iMtiJ,liiii1,J,iitimiU

qo

pi soiuod b qprpuouioq uasajazspuaa q9ip -bj ioSub zb JBq ‘jpBJBinusi st SiquiBrdBU spqozs b zg "Bquopuoq ^TpinqBzssiA x^nisi 19J9 zb 19JBSBU10119S9A ;buoa b sa ^qnSuui b 5{Bno;iiiBaq ‘ÍBJ9 zb Ji^xzauSaui upjnze uoqosBuio[iB saÁSa zy ’jbj)buoa iSezsjoji zb ,,jopi so;uod“ B q?}pinqia dBUuapuiui s? qaijai jaSaja qaus^J^q y qnpui ppj 3pzsjo -JI XianiB ‘ibj;buoa b jbzzb ‘qauafpjnq JBJ9 HoniiBaq uBsopiod $9 9jb[ UBSojuod ÁSs dBauapuioi A3oq ‘jo3ESqousauEJBd íjazs^aS -ua; b qa^qSaui >jbjSbzsjoj; zb jjazg *qau -jaja qyupAuoJOj E jjops jopuo3 >{gs uasoj -aqaiSaui as^zjouaija qBUESpssoiued qpjp zb ‘lIOA inán 9íppj uias ‘uojaja; más S^ui Joqqe A3oq ‘aAjuiqax 'qpuoíjZBSi zoqopi ‘{qoiM

‘NVANVsaaf

llillHlllllllltlllllllllll'liHlll!'illlll!lililllli'llllillll"lilirlll,llllllllllllllf1lllllt1llllllt11lHlllte -h03j3 b uaqqasaiíjaq ‘luopuoi B sjnBiAXn jEq?J9 iSbzsjoji zy ^joa as^jajiapuaj Aforaoq nojaza iBppBzpz9A9 A3a iqpqiQJ -oq qauÁuamapinq Söuqjnq y *q!p<M19ras! -Sara uEsojuod duu udpuira jauajaf usijeq -ozs e zg qp pB }BJ9 jjoÜEiuosa ueqqopioq qBupzncieq isooqu»sod b sa ajaAoq qiAÜé SpsqonsauBJBd pazspjaSua; b qiuaiafáani uasajazspuaj n9Ia siqnpui zb laoajad Xu^q -90 jbujbuoa 0{npui 9pj 3ezsjojj zb doj -BApnBX|Bd inopuoi qiXSa zy “sj UBqjBjosa -duq lassyziajopi sojuod b Sara ipBJBin Aupra -oA’liuq souopsq uaX([ *q!poqzsB3BJ loqispAS -aq UBjzsnd XpssoqBi b zaqAiauxB ‘19 spqozs UnuijEj'iyo sa ;afapi uaSfj Á3a mán 3901 [oqB ‘BfpzBq qoXupmoXSBq is# zb BiiSny

JQPI SO^UOd'* 0 jZSJA leUOA S!PU!UL1 S9UJ I011V

v^Afmíagjg; *iqBO qasaBdoj^

‘uiajaquozsoq qauuipiyzs ;za X3oj| ‘ina;falaj inas uaqmouiojo sq •SoaSbj raooJB ‘sadai maAizg qoASBA 9f Xjo 09 JoquaXy g

•BqjBApn zb quniB3JBXn X3n g Bqunsaoq siq B oioSojag mospxfBd auaApaq 09 zb q ‘móspinDBX uiazS9Aia bh

*mo|B3oini8 sí DBqmoaqy •moinm^q BAzsjpf iBddBN •qaoXnoX3 X3oq luopuoui uyzB3i a<g qjjozs BuJBq uiyqsoBAOi 09 zy

•imiSDVAOT N?L ZV •Sacs^tQ ‘aoqjx Xbsjb^j

*qaipnqaiai uasapnasa sg ‘qanor uipzzoq mipqAupjpg naiiain qB;Bd gzapaSjaso *Bqq9ÁiU9 zb quq;uaq{dag ‘qunipBJPíia up^zB Joqtw •BAzopupjSn qnn;zopBZSipp noíjszpd pioz so3pj{ApBA ‘nodBU b jnnj qnnjjpf J|nX3g ‘uoXSbu iaqg 09 majajazg *S>3uaso isoiq b 33nj uozy ‘noqnqBXu b Sbibzs sojtj *9Uaq b púira JopnoS ‘J9qag ‘raaqpn uba ra’pqXupjpq siq i9jj

•wiyHANyHya

‘tzsoiosaoxoKj; ‘sga? gx ‘BinXo 9qnzs

19IBP BqjppBMl piapjiq xzsbaei y XprSireq BiJisoEd y BjIIEq saAnrapioj y

•O BXJISOBd y

^za pzoq jppBtnsi^i 4of j^ra aX3n

Z8BABÍ d9ZS B ZB ‘ÍEf

ViLHISOVd V-9aA9 xi ‘i«sz9r XSb>í

•jo;bs aiajtmraas Bfn^ raan rq ;za ASoq ‘raopnx •jodpz uaXijra ap iqnn ‘XunqBpo jpra qisa uiyq

•qojpfirupd Xnozig t>lO)nj raan Bq ‘qaxyfASiq sg ‘qoipfjBqjpi x’uimy

aoizs b uba UBq9zo;í9A

*ajS9 zb qaxazz9{ij ,;raBxuBqoJ natu ASoq ‘qaiipJ9>i •aj39A qoXSüA noqnj •qauuaisi zb uaX3a[ Bjyg

HOdyz

•*qBiB2 ‘saA9 gx *3^9^ 9í«á

•BÍ9q b aniAia xpsyfo; y mBipBiBZSBpo ajim sg BÍyj uozyXStA raajq ‘goA BSiop qBnrayXuBSapg

•gosaypoqxoq XBqos g ;fo;3am uyjoq u-ydef Sfq y ‘ipqyíoqst zb 3aw majjoT nos9q XSoq ‘dBujra y

qysytox mazsaAp sg qopBjBZSBpo na;naH jysyiypoqxoq y monBqSara loqrniB

TnopuoS b qos ooXSbM 6* maqaun? aj ja Xnozig TnoqnXx nydBÍ IS0}H ‘nn°T bSjbs ÁSa luaqan uba

WOXÍ1A1 NYdYf

•zgas^ ‘saA9 oi ‘9qiPTI Xassaua^j

raiD-ino-np ‘boio b dBq raan aq ígm •np-up-np ‘BqpBzyq b bzssia fing •up-up-np ‘sáp b pyj ax saj wo •nia-up-up <aqj9Sa siq zzyXSiA ‘zzyXSjA •uxa-up-np ‘buuoibzsibpp zb no •up-up-up ‘BqyjraBq b UBJjnsag •uTo-nio-ino ‘jbjj b qasaqg Tip-up-up ‘J93a siq b lySjjdBM

ngNMgMagoH

•XpqíBpiazs'BunQ ‘93A? px ‘souyp Xqoado>i

*u&qjys b traBij ‘TjBf a^j — iBipnora xzy ‘BXfBJ QIB noiÖEDBq 81 XuOZSSBSpI V

'íuanaxuapr sí aq javasa zy iuaxuaiu Bqyioqsi zb Joqjure ‘deuspw

q9X9anaraaq b raBiinpzora xnan p noqno g loq9adapq e jq raBíiojnf eAJig ‘pjraBqyi xpBJBraai raodp qiXSa zb aQ ‘pqjys b XBUiBqyi b raBxznqi^

^Bqyioqsr zb p Tsoui qarnara X3oj| ‘sqjys S9pb3bj b raydp b gnjozsag •raanaj sojbs Sídp; piopi uazsig ‘uasaSjyra uibiieSíbí traEnB3fBf

•raaiinjaoiia Sípjai pFeui UBqJBS B aa ‘rraiuaui BqB;oqsi zb dBU qiXpraBiBA npsaSaui uiajaA hub ‘raopuoraig iqaprpASij ‘qosyifBd ‘qoiyfuBH-jyr Sípjai ‘sí JBqB raau iqB ‘annaq g ‘jys b XSbu uoin zy 'psa zb ipa •qBii]iA'u3aui uapjJiq ipuJOiBSO •qBUinsoAnjoj qoqpj aqjnzs ua3p zy

iasa sooysxvanw

IVStfai XOdVADVH SIS

— m -i

KINCSES JANKÓ

*-4*r —

Kincses Jankó a kegyek közt élt, csak ritkán ment le a faluba az emberek közé. Ilyenkor összevásárolt egy kosárnyi ennivalót, abból aztán hónapokig eléWegélt. Mert Kincses Jankó nemcsak a garast verte a fogához, hanem az ennivalót is. Pedig ke- í^sett elég pénzt. Éjjel-nappal dolgozott, mégsem lakott rendes lakásban s evésre is csak annyit költött, hogy éhen ne haljon.

— Más ember ennyi pénzből úgy élne, mint egy kiskirály, — mondogatták a faluban az emberek. — Biztosan halomba rakja a pénzét 6 éjszakánként abban gyönyörködik.

Ezért is nevezték el Kincses Jankónak.

De ő nem sokat törődött azzal, amit az emberek beszéltek róla Egy vágya volt csak, hogy minél több pénze legyen. S egy gondja volt csak: el ne lopják a drága

pénzt, amit legjobban szeretett a világon. Nemcsak az emberektől, de még az állatoktól is féltette.

Ezért elásta pénzét a kunyhójába s föléje állította egyetlen girbe-görbelábu székét s éjjel-nappal azon ülve fonta a kosarakat De még igy sem volt nyugodt. Mert ha vásárra kellett mennie, hogy a kosarakat eladja, ilyenkor a kincs őrizet nélkül maradt s bárki megtalálhatta.

Nem is aludt aznap éjjel, folyton azon törte a fejét, hová rejthetné a pénzét, hogy biztos helyen legyen.

Végül is elhatározta, hogy a legmagasabb fa legmagasabb ága tövébe rejti, ott nem találhatja meg senki sem.

Egész napja azzal telt el, hogy egy akkora létrát csinált, amiről kényelmesen elérhette a magas fa tetejét. Mert a fára- mászáshoz nem nagyon értett s az első ilyen próbálkozásnak csak a nadrágja vallotta kárát.

— No, innen aztán senki se viheti el! — nyugtatta meg magát, mikor a nagy miunkával elkészült.

De mégis nyugtalanul aludt éjszaka.

Azt álmodta, hogy a faluibéli templomtorony odasétált a fa alá s a toronyból egy kis emberke ugrott ki s leakasztotta a fa tetejéről a kincses zacskót.

Nosza kiugrott az ágyból, a hajnalt is aíig várta meg. Szaladt a nagy fához, fölmászott a létrán s szivszorongva nézett a legmagasabb ág tövére.

Lélegzett is akkorát, amikor szivéhez ezorilbatta újból a drága • kincset, hogy majd lefújta a fákról a leveleket,

%

— Hova tegyelek, hova tegyelek, hogy el ne veszítselek — babusgatta a pénzes- zacskót.

Nem sokáig töprengett. Elindult az erdőbe; majd csak akad valami jó rejtekhely, gondolta. Talált is egy nagy barlangot. De még ez se volt elég jó ahhoz, hogy rábízza egyetlen kincsét. Hozott egy nagy csákányt s nekilátott a sziklafalnak, hogy üreget vájjon beléje.

Hej, nem telt idő már a kosárfonásra, éjjel-nappal a sziklát csákányozta. Se nem ivott, se nem evett s a nehéz munkában úgy lerongyolódott, hogy emberek közé se mehetett. Mikor aztán elég mély üreget vájt a sziklába, odatette kincsét s igy búcsúzott tőle :

— Nem lát többé se föld, se ég! — ezzel rágörgette a sziklákat, de mire az utolsó szikladarabot dobta föléje, majd összeesett az éhségtől. Olyan fáradt volt, hogy meg se tudott mozdulni. Éhségtől és fáradtságtól elgyötörve feküdt a barlang előtt, mikor egy szarka röppent eléje 8 a csőrében jókora kenyeret tartott.

— Add nekem azt a kenyeret, — szólott Kincses Jankó a szarkához, — mert éhen- veszek!

— Két ezüst annak az ára, hogy meg- ehesd vacsorára — csörögte a szarka s megforgatta csőrében a kenyeret.

Jankó csak nézte, nézte a finom kenyeret, majd kiesett a szeme az éhségtől.

— Add nekem — könyörgött újból.

De a szarka egyre csak azt csörögte:

— Két ezüst az ára, két ezüst az ára!

Mit volt mit tenni Jankónak, nekiesett a

szikláknak; akármilyen fáradt volt is, hogy kibontsa a kincset s megvegye a szarkától a kenyeret. De biz’ az úgy be volt falazva, hogy éjfélre még a negyedrészét se tudta kibontani. El is unta a szarka a várakozást s megkérdezte:

— Mit gondolsz, meddig ácsorgók itt?

— Ó, maradj még — kérlelte Kincses Jankó — mindjárt elérem az üreg mélyét s adom a két ezüstöt.

Dobálta Jankó, egyre dobálta a sziklákat, de bizony a kincstől jó messze volt még.

Nem is szólt most már egy szót se a szarka, hanem csak fölröppent a levegőbe kenyerestül. Hiába kiáltozott utána Kincses Jankó, hátra se nézett többé.

Ettől kezdve nem látták soha Kincses Jankót, se a városban, se a faluban. Azt beszélik: még ma is ott hányja a sziklákat a barlang előtt.

Fesfélr, mint gyógyszer

Érdekes, hogy különféle anyagokat mi minden célra fel nem használ az ember. Újabban tüdőgyulladásban szenvedők szervezetébe kátrányfestéket fecskendeznek be. A kátrányfesték gyógyító hatásának magyarázata valószínűleg az, hogy oxigént ad át a már-már fulladozó szöveteknek, sejteknek. Nagyon veszedelmes helyzeteken lehetett már igy betegeket átsegíteni. Ez a festék különben életmentő gyógyszer világitó- gázmérgezés esetén is. A mérgezés tünetei gyorsan elmúlnak és a különben halálraváló ember megmenekül.

Földrengést le Sző hal

Japán kutatók megállapították, hogy a macskaharcsa nevű ha! 6—8 órával előre megérzi a földrengést. Az egyébként lomha állat a földrengés kezdete előtt természetével ellenkező é!énk, nyugtalan mozgásokat végez. Ennek a halnak a földrengések iránt mutatott élénksége a legfinomabb szeizmográf érzékenységét is jóval felülmúlja. Télen, nyáron egyforma pontosan jelzi a hal a bekövetkező földrengést Ha minden hibaforrást, leszámítanak, nyolcvan százalékos biztonsággal meg lehet jósolni a földrengés bekövetkezését a hal viselkedéséből.

REPÜLÖGÉPKÉSZITÉS ÍRÓGÉPPEL.

Ezt a formás renülősrép-et Írógéppel rajzolta egy kis magyar. Az egész repülőgép egy sereg x-betüből és négy o-betüből áll. Magatok is megpróbálhatjátok, nem nehéz mesterség.

XXXXXTXXXV

XXXÁ

xxxxxx

xxxxxx

XX XX

IX1XJUOKOXXXXXXX)OCC*XXXXXXTXXXTXXXXT1

XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXKXXXXXXXXXXXXXXXX

XXXAXX

xxxxxx

xxxxxx

xxxxxx

xxxxxx

XXTXXXXXXX

xxxx xxxx xxxxxx xxxx

XX

■MfliimtiTiii iinitwriiiiiiiiiniiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiuiii.iflTuiiiffflhiiflihiiiiinhitiuiii

MÓKA

ELŐRELÁTÓ.

Pali nagyon .tossz tanuló ée édesapja félév előtt alaposan elverte.

Anya: Miért vered azt a szerencsétlen

gyermeket ?

Apa : Holnap lesz a bizonyitványosztás

ét én nem leszek itthon* ^

SÚLYOS AKADÁLY.

— Szeretném tudni, hogy minden kutyábból lehet-e retndőrkutya ?

— Hogyne, ha gyors és ügyes.

— Én azt hiszem mégis, hogy a mi Bodrinkból aligha lenne . . .

— Miért ?

— Mert tegnap ellopott egy darab hiúét a konyhából.

AZ ISKOLÁBAN.

Tanító: Jegyezd meg, Feri, hogy jobb

adni, mint kapni !

Feri: A papám is mindig ezt mondja.

Tanító : Nagyon helyesen és mi az édesapád ?

Feri: Bokszoló.

A SKÓT AUTÓZIK.

A skót autótakezin utazik. Útközben a sofőr nekihajt égy fának és a gépkocsi izzé- porrá törik. A sofőr véres fejjel hátraszól:

— Nagyságos ur, életben van még?

— Mindjárt megnézem — szól vissza a skót — de előbb állítsa le a kilométermérőt.

FÉLREÉRTÉS.

Egy ur megérkezik a vidéki szállodába és megkérdezi a portástól:

— Van a szobákban folyó viz?

A portás csodálkozva kérdezi:

— Miért érdekli az uraságodat? Talán csak nem akar a szobában halászni?

KÖVÉR EMBER A FÉNYKÉPÉSZNÉL.

Nagyon kövér ember állít be a fénykén pészhez és fényképet akar csináltatni A fényképész beállítja a gépet és igy szól:

— Most hármat számolok, de ne tessék barátságos arcot vágni, mert az már nem megy rá a képre.

KIS LEVELEK

A rejtvények megfejtése és a megfejtők névsora e heti számunkból kimarad. A jövő héttől kezdve minden lapban közölni fogjuk a két hét előtt közölt rejtvények megfejtését, a megfejtőkkel és a nyerők neveivel együtt.

Több kis magyarnak. Ne küldjétek cero- zarajzot. Rajzaitokat tintával vagy tussal készítsétek. Jó rajzokat leközlünk.

Rardocz Sándor, Papp Katóka, Képed István, Czópa Laci, Fölvettelek a kis magyarok táborába. — Bálint Gyula. ígért rajzodat várom, ha jó lesz, Ieközlöm. A Krasznahorka váráról készült rajzodat a közlendők közé tettem. — Jelűnek Hány. Nyeremény könyvedet ma postára tettük, ,

r