Prágai Magyar Hirlap, 1936. március (15. évfolyam, 51-76 / 3900-3925. szám)
1936-03-06 / 55. (3904.) szám
4 <PI«<IMMaC^AR.H1I0íSP 1936 tnftrchig 6, péntdc. Külföldön sem találják Palugyay Zoltánt Hamisaknak bizonyaUak a budapesti és párisi tartózkodásáról szótó hírek Liptószeaitmikfló®, március 5. (Saját tudósítónktól.) Két héttel ezelőtt ujafob hírek járták be a sajtót az eltűnt Palugyay Zoltán festőművésszel kapcsolatban, amelyek szerint az eltűnés oka családi viszály volt, a festőművész voltaképpen életben van és Magyarországon tartózkodik. Azt a hirt is közölték, hogy Palugyay egy Párisban élő kollégájának irt, hogy szeretne hozzá kijutni, küldjön tehát pénzt. A különböző híresztelésekkel szemben most a család közölte velünk a nyomozás valódi állását, amely szerint az eltűnt festőművésznek egyelőre semmi- félte nyomát sem találják. A család a lapjelentések után nyomban érintkezésbe lépett úgy a budapesti, mint a párisi nyomozóhatóságokkal és a napokban mindkét helyről megérkezett a válasz. Úgy a budapesti, mint a párisi hatóságok közölték, hogy Palugyay Züí'án az elmük; évben nem járt a városban. A család véleménye szerint érdekeltek igyekeztek a közvéleménnyel elhitetni, hogy az eltűnt életben van, valószínűleg azért, bogy eltereljék a nyomozóhatóságok figyelmét. Rögtön az eltűnés után is keletkeztek ugyanis hasonlóan tendenciózus híresztelések. Palugyay egyébként a legharmonikusabb viszonyban élt családjával és éppen kassai kiállítására készült nagy ambícióval, mikor utolsó festőutjára, a Gyömbérre elindult. Pénze volt elegendő, mert a Gyömbéren is eladott egy képet ötszáz koronáért, ezenkívül Rózsahegy várostól is járt néhány ezer koronája, amely összeget az eltűnés napján kellett volna fölvennie. Remélik, hogy a tavasz beálltával tovább folytathatják a nyomozást a titokzatos eltűnés ügyében. Változatlan eréllyel harcolnak a Tétra-fürdők a devizanehézségek ellen Akció az olcsóbb árakért — A Tátr aszó vétség 19. közgyűlése Késmárk, március 5. (Saját tudósitónktól.) A tátrai fürdők és szanatóriumok szövetsége Tátraszéplakon tartotta meg tizenkilencedik évi közgyűlését, amelyen a szövetségnek minden tagja megjelent. Ezenkívül az országos hivatal, a szlovenszkói idegenforgalmi szövetség, a központi fürdőszövetség, a késmárki járás, az állami fürdők központi igazgatósága, a csehszlovák turisíaszövetség és a Kárpátegyesület küldötte ki képviselőit. Az elnöklő dr. Szontágh Miklós főorvos kifejtette, hogy az idegenforgalmat gátló intézkedéseik ebben az évben is fennálltak, ami súlyos kárt okozott a fürdőknek. A nehézségeket csak az érdekeltek közös munkája tudja némiképpen elhárítani és örömmel állapítja meg, hogy a tátrai érdekeltségek együttműködése semmi kívánnivalót nem hagy bátra. Ezután Vág H. Lajos igazgató, a szövetség ügyvezetője terjesztette elő részletes évi jelentését, amely főleg a devizakárdésekkeü foglalkozott. Elsősorban a magyarországi vendégek devizaügyeit kellett elintézni, mert Magyarországról érkezik a Tátra külEöl- di vendégeinek legnagyobb része. Kitartó munkával sikerült olyan megrldárt találni a Magas Tátra számára, amefly lehetővé teszi a következő szezonban is a magyarországi vendégek tátrai tartózkodását A tárgyalások során úgy a csehszlovák, mint a magyar kormány nagy előzékenységet tanúsított. A németországi átutalások eleinte szintén nehézségekbe ütköztek, de a szövetség itt is eredményeket ért el. Az ausztriai és romániai vendégek devizaügyét a központi fürdőszövetség hozta rendbe. Elmondja a jelentés, hogy Berlinben, Budapesten és Bécsben állandó képviseletet állítottak fel, belföldön pedig Prágában és Mahrisch-Ostrauban létesített a szövetség újabb önálló képviseletet. A közös propaganda érdekében hatnyelvű prospektust és négynyelvü plakátot adtak ki, amelyeknek terjesztéséről is megfelelő gondoskodás történt. A sajtóosztály (dr. Nemény) 239 tátrai közleményt helyezett el nyolc ország sajtójában, amelyek összesen 11.800-szor jelentek meg, ezenkívül 214 tátrai képet helyezett el 1200 megjelenéssel. Dr. Nemény Vilmos tizenhét rádióelőadást és negyvenegy vetitettképes előadást tartott a Tátráról. Beszámolt a jelentés a hivatalos szervezetekkel való együttműködésről és társasutazások rendezéséről. Figyelmet szentel a jelenté® a Tátrafür- dők egyik legfontosabb kérdésének, az árszabályozás kérdésének is. Nemcsak a kezdeményező lépéseket tették meg, de jelentős megállapodásokra is jutottak e tekintetben. Vág igazgatónak a közgyűlés lelkes és odaadó munkájáért jegyzőkönyvi köszönetét szavazott. A pénztári jelentés tudomásulvétele után megválasztották az uj vezetőséget.' Elnök lett dr. Szontágh Miklós főorvos, alelnökök Polnisch Artúr igazgató és Országh György mérnök, ügyvezető Vág H. Lajos igazgató, pénztáros Prouza Lajos, jogtanácsos dr. Forberger Béla ügyvéd, ellenőrök Lichtág Károly igazgató és Móry János. A választás után a szlovenszkói idegen- forgalmi szövetség elnöke, dr. Safarik kormánytanácsos tartott előadást a Magas Tátra idegenforgalmi kérdéseiről, majd Lutonszky titkár előadása után a közgyűlés határozati javaslatot fogadott el, amelyben állást foglal a poprád—dobsinai vasút sürgős megépítése mellett A közgyűlés után a dr. Guhr-szanató- riumban társasvacsorát rendeztek, amelyen dr. Kunsch Pál főorvos, Braveny járási főnök, Polnisch Artúr igazgató és Hefty Gy. Andor, a Kárpátegyesület főtitkára mondtak felköszöntőt. (ti. v.) (2) S az édesanyja sietéstől kipirult, szerető arca odalenn . . . Ideragyog a jóságtól fütött szeme, idekéklik a két drága szeme ... Jaj. — Jól van, kérem —, s hanyag mozdulattal int a portásnak — köszönöm. Hagyja csak a fülkében. Majd háromkor átveszem. Az anyjának semmit. Az anyját észre se veszi. Felkisérte Editet — mindenki láthatta, aki akarta — az apja előszobájáig, aztán visszament a szobájába. Az arca szokatlanul égett, szemek tapadtak rá kíváncsian és csodálkozón. Érezte, hogy félórán belül az egész bank megtudja, hogy Edit várt rá a kiskapuban. Jaj, pedig ha tudnák! Az Istenért, mama csak nem árulta el, hogy ö az édesanyja? No, csak volt annyi esze! Jaj. De ez az Edit! Nahát... Most aztán okosnak lenni! A szivet aztán kihagyni ebből a játékból. A szív jöhet később esetleg, hiszen Edit édes, kedves, bájos és gyönyörű — de most, most hideg fejjel, tiszta fejjel kell játszani. Most a sorsa, a jövendője forog a kockán, tudja. Kellő pillanatokban megfelelő viselkedés, ez az. Hidegvéri Csigavér — és menni fogl De honnan vegye a nyugodt idegeket ehhez a főbenjáró játékhoz, mikor most is úgy fel van zaklatva, fel van dúlva egészen! Ez a dolog a mamával... Rettenetes. Szegény mama. Képzelem, hogy bánkódik odahaza. De minek is kellett idejönnie! Majd csak hazatalált volna egyszer ernyő nélkül is! Igazán több kárt tett szegény, mint hasznot. Pedig jót akart. Mama mindig jót akar, az kétségtelen, csakhogy mindig fosszul sül el ez a jóakarat, az Is igaz. Ördög vigye az asszonyokat. Éva óta minden bajt ők hoznak a világra. rla Edit észrevette volna... Mit mondhatott volna neki? Hogy a házvezetőnője?,* Ejha! Talán bizony még megtagadná a tulajdon szülőanyját? Hát nincs az a vezér-Edit a világon... akiért... Na-na, barátocskám. Lassan a testtel. Elkéstél. Nem tagadnád meg az anyádat. Jó. Nem? Nem hát, mert már megtetted. Meg ám, annak rendje és módja szerint. Szabályszerűen, noha tán nem észrevehetően. Ügyesen, nagyon ügyesen. Palástoltan. Leplezetten. Burkoltan. De megtagadtad — a bitang mindenségedet! — Mi az, kollégám, megégette a kezét? — merthogy repül a cigaretta. A sarokba repül. Egészen a sarokban álló csészéig. Mintha hamutartó nem is lenne kézügyben. Nem igaz, nem tagadtam meg! Ki mondhatja, hogy megtagadtam? Senki. A portás nem. A vezér-kisasszony sem. Elég, ha te tudod. A jó Isten meg bólogat hozzá. A keserves mindenségit ennek a ronda világnak! Na, káromkodással aztán igazán nem lehet dolgokat jóvátenni. Mert akinek olyan édesanyja van, mint neked, barátocskám — tyü, nem szeretnék most a bőrödben lenni. Aki az esti imádsága után nem tudja nyugodt álomra hajtani a fáradt fejét, mert a fia személye körül való másnapi tennivalókon rágódik. Aki hajnal előtt már fel-fel- neszel nyugtalanul a rövidke álmából, hogy jaj, Istenem, nincs még hat óra, mert Lacinak menni kell . .. Aki a konyhában mosakszik, a konyhaszékre állított mosdótálban, mertha a fürdőszobában matatna, a fia esetleg felébredhetne ... Láttad, ó hogyne láttad volfia az ócska mosdótálat azon a konyha széken; láttad, de sohasem akartad észrevenni. Úgy tettél, mint aki nem tud róla. És a kávéba apritott száraz kenyérhéjakkal is úgy tettél. Azt se láttad meg. Amit nem akarsz, azt nem látod meg. Nagyszerűen érted ezt, meg kell adni. S hogy a te kiszolgált, ócska harisnyáidat hordja odahaza, azt sem vetted észre, ugy-e. És hogy cselédet nem tart, mert a cselédszobát kiadta. Mit gondolsz, mért nem tart cselédet? És mért adja ki a cselédszobát? Fuj... No, ugy-e, pirulsz most? Az a fő, hogy körülötted, a te szent személyed körül nincsen semmi hiba. Mert ott nincs is. Mindened megvan. Olyan tőrülmetszett gavallér vagy, hogy csak no! Legalább is kívülről. így azután persze, hogy olyan kalapot visel az anyád, amilyet visel. No de a vasárnapi kalapja. Azt se tudod, van-e vasárnapi kalapja . . . El- kisérted-e vagy egyszer is a templomba? Pedig milyen jól esett volna neki, ha a fiával büszkél- kedhetik! Az ő jó gyermekével! A legjobb, leg- gyöngédebb gyermek a világon, áldja meg az Isten. Mert azt tudod- e, hogy igy emleget téged? Tudom . .. Jaj, tudom . .. Legalább a kávéját megdicsérted volna vagy egyszer! Ki tudja, meddig dicsérheted? JajIgaz is, mama mostanában mintha soványod- nék. Mintha összébb menne. Mindig kisebb és kisebb lesz. És a derekát fájlalja. Mondtam, hogy menjen orvoshoz ... Mondtad. Csak mondtad. De nem vitted el! Rettenetes. Mindjárt holnap elviszem. Igen, mindjárt holnap. Jaj, csak addig ne legyen valami baja. — BálinF — Igenis. — Bálint!! Megsüketült? — Itt vagyok, kérem; mi tetszik? — Hozzon egy beteglapot. De máris. Értette? — Hozom, kérem. És hogy sietett, hogy loholt azzal az ernyővel! Közben ezerféle kicsinyes asszony! gond, de neki rettenetesen fontos, szörnyű nagy gond marta, tépte, őrölte. Hogy oda kellett hagynia az ebédet. Most az milyen lesz. Készen lesz-e, mire Laci hazajön. Ha meg nem viszi el az ernyőt: a drága, szép ruha, öltöny, kalap tönkreázik. Akkor meg az a baj. Örökös aggódás, remegés az élete miattad most is. Holott nyugalomra lenne igen nagy szüksége. Csak azt a paraplit ne’ hozta volna magával! Az bőszitett fel annyira! Csakis! Hát nem lehetetlen egy szerszám/ — Tessék a beteglap, kérem. De hiszen azon lehet segíteni? Remek! Még ma veszek egy- jrendes* szép -selyemernyőt maimának. Fellélegzett. Kezdett visszatérni a nyugalma. Jó gondolat. Egy szép, fekete, valódi selyemernyő. A régit meg tűzre dobja. Különben mama képes volna megkímélni az újat. Képes, amilyen! S már mosolyog is. Sietve kapkod össze mindent háromkor. — A Magyarádi hogy siet —, mondják a szemek jelentősen egymásnak. — Hová siet a Magyarádi? Siet ám egy szép belvárosi ernyőüzletbe. A kisasszony lebeszéli a harminchatpengős selyemernyőről. — Az inkább csak fiatalabb hölgyeknek való —, mondja az okos kisasszony, aki tud örülni a kis halaknak is. Hamar megvesz egy jóképű, félselyem ernyőt tizenötért. Azért cseppet kesernyés a szájaize, ahogy lehajtott fővel hazafelé tart. Mert a tisztaselyem ernyőből im, félselyem lesz, mire hazaér .. • Hazautban megint csak emészti magát. Hogyha apja élne, mondjuk, hogy a halála után egyszer úgy volna, hogy megint csak élne — most hogy állana elébe, mit mondana neki? A halálos ágyán magához hivatta. Ránézett azzal a mindentlátó, a túlvilág küszöbéről egy percre visszatérő nézésével. — Fiam! El ne hagyd anyádat! — Soha! Soha! Esküszöm! — zokogta akkor. Aztán most... úgyszólván az első kakasszóra ... Hármasával, zihálva vette a lépcsőket. Mamám, jaj, mamám ... Hisztérikusan visított a csengő. S a küszöbön túl ott várta az örömtől sugárzó szelíd mosoly, a félénk, szerető mosoly. Ma is. Mint mindig. — Nem áztál meg nagyon, fiacskám? * ó, anyám! Úgy álltái ott, úgy álltái ott a küszöbön, mint az az anya, akit egy 0-franda ballada énekel. Megütöttelek aznap, szivenütöttelek s még te kérded: nem ütötted meg magad, fiam? És nem kértem bocsánatot. Nem is magyarázkodtam. Csak átadtam az ernyőt, a félselyemből valót. Amit te úgy fogadtál, mintha tiszta selyemből lett volna. Mert a gyermeketek kezéből selyemnek álmodjátok a dsrócot is. (Vége.]]
