Prágai Magyar Hirlap, 1936. március (15. évfolyam, 51-76 / 3900-3925. szám)

1936-03-06 / 55. (3904.) szám

Ma: Gyermebmelléklet Hiiriii ii íiwi mi i ii'ii»m Előfizetési árs évente 300, félévre 150, negyed* évre 76, havonta 26 K£., külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. • H képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. Egyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.— Ki. A szlovenszkói és ruszinszlzói magyarság politikai napilapja Szerkesztőség: Prága II., Panská ulice 12, 1L emelet • Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, III. emelet • © TELEFON: 303-11. & 0 SÜRGÖNYCIM. HÍRLAP, PRflHFL A szovjetkrőzus (sp) Prága, március 5. A világforradalom tehát komikus félreér tés és a szovjet soha nem törekedett erő­szakos megvalósítására. Tizenhét évnek kellett elmúlnia, amig megtudtuk ezt Sztá­lin szájából, tizenhét félreértésekkel, komi­kumokkal telt év. Micsoda komikus félreér­tés volt például, amikor 1919-ben a magyar szovjet csak azért születhetett meg s azzal tarthatta a néhány elszánt Lenin-fiuban a lelket, mert beígérte az orosz szovjetcsapa­tokat, amelyek hozzák a világforradalmat. Egyetlen pillanatig sem élhetett volna a magyar tanácsköztársaság az orosz segít­ség hite nélkül s ha Sztálin elődje akkor világosan és határozottan kijelenti, amit most a diktátor mondott, —■ mennyi keserű félreértés szűnik meg, vérré, nyomorrá, Szörnyű következménnyé vált félreértés! Az Orosz szovjetsegitség reménye nélkül a mai viszonyok között sem képzelhető el a kom­munista forradalom Európában, hiszen már eddig is pont az ellenkezőjébe torkolt min­denütt, ahol készülőben volt, de Moszkva nem támogathatta kellőképpen. Magyaror­szágon ellenforradalom lett belőle, Olasz­országban fasizmus, Németországban nem­zeti szocializmus s az ellenszélsőségbe csak ott nem lendültek a viszonyok, ahol nem történt lényeges kísérlet a kommunizmus hatalomrasegitésére. A marxizmus szerint a kapitalizmus hibái a forradalomba kergetik a tömeget. Igaz. De valami apró számolási hiba csúszhatott a kétségtelenül helyes szá­mításba, mert a forradalom tényleg eljött, de a másik oldalról. A kapitalizmus hibái a fasizmusba vitték az európai államokat, nem á kommunizmusba s a fasizmustól csak azok menekülhettek meg, akiknél hibátlanul mű­ködött a kapitalizmus. A szovjet tényleg nem akar háborút «— közvetlenül. Semmi értelme, hogy háborús kísérletekbe bocsátkozzék. Elvégre a világ leggazdagabb állama, az uj Amerika, amely a cárizmus hallatlan mulasztásai után egy­szerűen csak annyit tett, hogy kinyújtotta kezét a köröskörül heverő javak után és jóllakott velük, nem teheti kockára tömén­telen gazdagságát. Nem a szovjetrendszer tette gazdaggá Oroszországot. Hanem a természet, Isten. Bármily okos és tisztessé­ges kormányzat váltja fel a cárizmust, ugyanazt éri el, mint a kétségtelenül alapos munkát végző mai rendszer. Lehetett volna az olaszhoz hasonló felvilágosult abszolutiz­mus, az angol vagy amerikai rendszer eré­nyeit tükröző demokrácia, az igazi keresz­tény morál alapján álló munkás és becsüle­tes társadalom, az orosz föld édenkertjének kincseit ugyanúgy kibányászhatta volna, mint Sztálin ötéves tervei. Elvégre a jólét rohama annakidején Amerikában, Kanadá­ban, Ausztráliában, Délafrikában s a többi szűzi földön élénkebb volt s még nagyobb eredményre vezetett: Amerika standardja gyorsabban emelkedett, mint az orosz s ma is toronymagasan áll fölötte. Amerikában ma visszaesés mutatkozik, de ki tudná meg­mondani, mi történik majd Oroszországban, ha a gazdasági élet és a nép sokasága elér­je a telítettség legmagasabb fokát? Szovjet- Droszországban ma nem azért sikerül min­den, mert a rendszer jó. Hanem, mert az ország gazdag és korlátlan lehetőséget ad a kísérleteknek. Lenne csak a százötven­milliós orosz nép arra a kisajtolt, szegény, fcia földárakra, fcezáíM, a fli­Genfi aggodalmak Ha Olaszország kilép a népszövetségből, Svájc. Ausztria és Magyarország követi ? Francia demars Rómában — Starbemberg Sírokba! és Mussolinival tárgyai - Az angol-francia együttműködés Páris, március 5. A római francia nagy­követ tegnap délelőtt hosszantartóan tár­gyalt Suvich olasz külügyi államtitkárral. A Maiin szerint a nagykövet Flandintól meg­bízatást kapott, hogy figyelmeztesse Musso­linit a tizenhármas bizottság felhívásának nagy fontosságára. A francia népszövet­ségi indítvány az utolsó, amelyet a párisi kormány Olaszország érdekében Genfben tehetett. Ha az olaszok visszautasítják, a francia kormány visszavonul és nem állhat útjába a népszövetségi paktum érvényesíté­sének. Az angol lapok genfi jelentése szerint Franciaország hajlandó Angliát támogatni az olajzárlat kérdésében, ha a londoni kor­mánytól biztos ígéretet kap, hogy Anglia százszázalékosan Franciaország mellé ál a rajnai semleges zóna kérdésében. Svájc k&!5nvé!eménye Genf, március 5. Az United Press jól ér­tesült forrásból úgy tudja, hogy Svájc a ti- zennyolcas bizottság egyes tagjainak félhi­vatalosan bejelentette, hogy abban az eset­ben, ha Olaszország az olajzárlat miatt ki­lép a népszövetségből, Svájc kénytelen kö­vetni példáját. Genfi körök nagy figyelemmel kisérik a március 18-án kezdődő olasz—osztrák— magyar megbeszélés előkészítését és Star- hemberg osztrák kancellár római utazását. Olaszország arra tesz kísérletet, hogy a népszövetségből való kilépése esetén Ausz­triát és Magyarországot hasonló lépések megtételére bírja. Az általános vélemény met, olasz vagy japán él és ne engednék meg neki, hogy máshonnan fedezze legele­mibb szükségleteit, mint ennek a három el­szigetelt proletárnépnek, meglátnék, nem követelné-e a nyersanyagok gazdaságo­sabb felosztását, teret és életlehetőséget, amiről Sztálin ma annyi megvetéssel liyi* latkozik. Ha a proletárnak, aki nem tud megélni, joga van részt követelni a gazda­gok birtokából, miért nincsen joga erre a népproletároknak? De Sztálin a zsiros jóllakottság pózában ül a világ legcsodálatosabb édenkertjében, a bányák kimeríthetetlen trezorja őrzi va­gyonát, részvénypaketjei, amelyek kamatjá­ból él, végtelen mezők buzakalászai közé vannak rejtve, kapzsin őrzi drágaköveit naftaforrásaiban, nem engedi markából a fagyémántok őserdeit, amelyekből tizszer- annyi ember élhetne, mint él s amelyekre düliledt szemmel bámul, mint a gazdag em­ber asztalára, az uccán éhező olasz, német vagy japán proletár. Oroszország óriási, ki­meríthetetlen gazdagságú latifundium, mely család. 35 9I9S5 nép bifíoka § öt­szerint Ausztria aligha követi az olasz pél­dát, de Magyarország hajlandó lesz Olasz­országot a kilépés formájában támogatni. Starbemberg rámái munkája Róma, március 5. Starhemberg alkancel- lár csütörtökön délelőtt hosszantartóan tár­gyalt Suvich olasz külügyi államtitkárral, majd egy órakor délben az osztrák követ­ségen diner volt, amelyen az olasz közélet számos kiválósága vett részt. Délután öt órakor fogadtatás volt Mussolini miniszter­elnöknél. Starhemberg és Mussolini félrevo­nult és hosszú eszmecserét folytatott. A be­avatottak szerint a megbeszélés a március 18-án kezdődő római konferenciára vonat­kozott. A konferencia gazdasági és politikai jellegű lesz. Illetékes körök kijelentik, hogy a konferencia nem akar tüntetés lenni a kis- antant ellen. Starhemberg visszatér Bécsbe, még mielőtt Hodza csehslovák miniszterel­nök meglátogatná az osztrák fővárost Magyarország öt feltételhez köti a dunai megegyezést Kánya nyilatkozata ■ A politikai és a gazdasági kívánságok Páris, március 5. Kánya Kálmán ma-1 gyár külügyminiszter nyilatkozott a Petit | Párisién munka-társának és kijelentette, hogy a magyar kormány csak abban az esetben hajlandó a többi dunai államhoz közeledni, ha teljesitik bizonyos politikai feltételeit. A francia újságíró hozzáfűzi, hogy a magyar feltételek elég messzemenöek. Kánya a kö­vetkező alapelveket állította föl: 1. El kell ismerni Magyarország egyen­rangúságát a többi állammal, különösen a katonai egyenrangúság tekintetében. 2. Magyarország nem hajlandó lemondani „a trianoni szerződés további szabad vitá­járól". 3. A szomszédokhoz való politikai közele­dést ezenkívül a kisebbségekkel való bánás­mód megváltoztatásától teszi függővé. Ma­gyarországnak az a szándéka, hogy a nép- szövetség legális keretein belül foglalkozzék az utódállamokban lakó magyar kisebbségek kérdéseivel, amely kisebbségek száma túl­haladja a két és félmilliót. 4. A dunai államokkal való politikai együtt­működés esetében Magyarország nem hajlandó újabb föltételeket magára vállalni. Nem fogadja el a kölcsönös megsegítésre vonatkozó alapelvet, mert leheteden, hogy olyan helyzet keletkezzék, amelyben Magyarország kénytelen volna megvé­deni Románia vagy Jugoszlávia mai határait. venszer annyi, amennyi e nép megélhetésé­re szükséges volna, mig másoknak ötven- szer kevesebb van, amennyi a nyugodt és kiegyensúlyozott élethez kellene. Nem iri­gyeljük a szovjetkrőzus gazdagságát, tartsa meg, ami az övé, de ne csodálkozzék, ha az éhező népeket nyugtalanná teszi az éh- ségláz s nem tekinthetnek annyi boldog nyugalommal sorsukra, mint amilyen an­gyali mosollyal nézi a szovjet Leningrádtól Vladivosztokig terjedő hatalmas hájrétegeit. A szovjet nem akar háborút. Mert gazdag. Nem szorul arra, hogy másoktól elvegyen. Nem is lehet más törekvése, mint görcsösen konzerválni a meglevő rendet, amely neki adott mindent és másnak semmit. Amig nem tudta megszervezni a saját gazdagságát és úgy látszott, hogy csak ak­kor él meg, ha az egész világot forradal­masítja, tüzzel-vassal hóditó, felforgató po­litikát hirdetett. Lenin zseniális meglátása volt a NÉP, az uj gazdasági politika, amely az orosz föld határtalan gazdagságára gon­dolva más alapot adott a szovjetéletnek. Mi­sek a, világod fprfadalmasitanL amikor az uj rendszer a saját erejéből jobban, veszély­telenebből megélhet, mint hódításokkal? Előbb kiépíteni a nagy, hatalmas orosz szovjetbirodalmat, azután jöhet a többi. Mintaképet állítani a proletárok elé, hogy lássák, micsoda édenkertté változtatja a kommunista rendszer Oroszországot. Ti­zenöt év alatt könnyű volt meggazdagodni ott, ahol a vagyon a földön hevert. De amint az orosz gazdagodott, amint egyre jobban élt, amint több féltenivalója akadt, annál inkább halványodott az eredeti vi­lágnézeti elképzelés, fakult az elv s annál központibb helyet foglalt el az országépités. Ma a szovjet gazdag és hatalmas biroda­lom, amelyet a szegény és elkeseredett pro­letárhatalmaktól nem annyira a világnézeti rendszer választ el, — ó, ezt Litvinov áthi­dalja —, hanem egyszerűen az, hogy gaz­dag és hatalmas s a többi szegény és nyo­morult. Az, hogy tízmillió lakosára egymil­lió négyzetkilométer pompás föld jut, mig tízmillió japánra például negyvenezer négy­zetkilométer.

Next

/
Thumbnails
Contents