Prágai Magyar Hirlap, 1936. március (15. évfolyam, 51-76 / 3900-3925. szám)
1936-03-05 / 54. (3903.) szám
2 ^RSGM-A^GÍAU-HTTíMé Sztálin Japán és Németország ellen Berlin, március 4. Sztálin beszélgetést folytatott a New York World Telegram főszerkesztőjével és szokatlan éllel nyilatkozott Japán és Németország ellen. Japánt óva inti attól, hogy Mongoliát megtámadja, mert Oroszország és Mongólia között gyakorlati szövetség van, úgy hogy a szovjet nem nézheti tétlenül a japán akciót. Sztálin a továbbiakban Németországról, mint az európai veszedelem központjáról beszél és nyilatkozik Hitler legújabb békeszózatáról is, amelyet nem tart komolynak. Téves hir a német hOlfigy- miniszfer római utazásiról Róma, március 4. A hivatalos olasz Stefani- üaynőkség ma Milánóból azt jelentette, hogy Neurath német küliigvminiszter Milánóba érkezett és folytatja útját Róma felé. A hir természetesen mindenfelé szenzációt keltett. Később a Stefani-ügvnökség helyreigazitotta jelentését, mert nem Neurath német külügyminiszterről volt szó, hanem a külügyminiszter fiáról, aki két év óta a római német nagykövetség követségi tanácsosa és most rendes szabadságáról érkezett vissza állomáshelyére. Az adóiméra a J?®?!k!ós albizottságán Prága, március 4. A költségvetési bizottság hattagú koalíciós albizottsága a képviselőházban ma egész nap ülést tartott. Délelőtt a nagy konszern- vállalatok adóterhei fölemelésének kérdését tárgyalták meg. Délután a büntető' határozatok megbeszélésére került a sor. Az albizottság tagjai azon nézetüknek adtak kifejezést, hogy az adófizetőkre is ki kell terjeszteni a többi büntető ügyekben érvényes törvényes előírásokat. Ezzel azt célozták, hogy ha valaki ellen adókihágási ügyben büntető ' eljárást indítanak, az Ítéletben szintén érvényesítsék a büntető törvénykönyvnek az enyhítő körülményekre vonatkozó szakaszait, valamint a föltételes elitélésre vonatkozó törvényes előírásokat. 1936 március 5, csütörtök* Hogy képzeli Hodia a közeledést a kisantant és a római blokk kózt! Prága, március 4. Jelentettük röviden, hogy Hodza miniszterelnök a kisantant gazdasági tanácsának tegnapi záró ülésén beszédet mondott a középeurópai gazdasági közeledés lehetőségeiről. A középeurópai közeledésnek szerinte a már meglévő szervezetekből kell kiindulnia, vagyis a kisantantból és a római blokkból. Egyrészt megbizható módot kell találni, hogy a két blokk konkrét közeledése létrejöjjön, másrészt összhangba kell hozni e közeledési tárgyalásokat az összes érdekelt hatalmak érdekeivel. Kívánatos, hogy a mostani közeledési munka ne egy államtól, hanem a kisantant egyetemétől induljon ki. A kisantant meg is egyezett a közös célokra vonatkozólag s a szakértők a terv részletes kidolgozásához fognak látni. Ha a római egyezmény aláírói maguk ragadják meg a kezdeményezést, amely a dunai államok gazdasági együttműködésére vezethet, úgy szívesen egyesítjük fáradozásainkat az ilyen kezdeményezéssel. lljra meg kell állapítani, hogy a kisantant, a római jegyzőkönyv országai, Németország és a nagyhatalmak nélkül nem létezhetik komoly gazdasági konszolidáció Középeurópában, Bulgáriát semmi sem akadályozza, hogy ebben a munkában részt vegyen. A reánk váró legfontosabb föladatok egyike, hogy gondoskodjunk a középeurópai országok agrárfölöslegeinek a nyugati piacokon való helyezéséről. A kisantant többi kormányával egyetértve megragadjuk a kezdeményezést, hogy kidolgozzuk egy erre alkalmas szerv alapszabályait, amely a középeurópai agrártermelés fölöslegeit és elhelyezésük lehetőségeit nyilvántartaná. Minden lépés, amely Középeurópa gazdasági megerősítését szolgálja, Nyugateurópának is használ. Nagyobb vásárlóképes piacot teremt a Duna mentén a nyugateurópai termékeknek, Kö- zépeurópát fizetőképességének további növeléséhez segíti s megóvja a szociális válságoktól, sőt megszünteti a versengést és ezzel a béke ügyének is szolgál. Szerinte ez nem lenne egyéb, mint a gazdasági válság elleni regionális önsegély. körökben s azt úgy értelmezik, hogy a tárgyalások eljiyujtásával a párt újabb engedményeket akar elérni. A szudétanémet Die Zeit utal arra, hogy bizonyos idő óta a szocialistáknak már nem érdekük a szlovák néppárt kormánybavo* nása, ellenkezőleg attól tartanak, hogy az agrár irány megerősödnék, ezért nem helyeznek már súlyt a szlovák nép-' pártnak a kormánytöbbségbe való vonására. A lap úgy tudja, hogy a szlovák néppárt újabb erélyes követeléseivel már a visszavonulását akarja takargatni. A szlovák néppárt tárgyalásai Prága, máircáue 4. Ma délután újból összeült a politikai miniszterek kollégiuma a koalíciós pártok elnökeivel együtt. A tanácskozás a parlamenti hírek szerint a kormánytöbbség kiszélesítésének tervével van kapcsolatban. A koalíció ezen az értekezleten állapítja meg a szlovák néppárt, esetleg a német keresztényszocialista párt kormánybavonásának föltételeit. Holnap Hodza miniszterelnök újból kihallgatáson fogadja a szlovák néppárt hármas bizottságát, amely Tiso és Sokol képviselőkből s Mederly szenátorból áll. A politikai körökben meglehetős szkepszissel tekintenek a szlovák néppárt tárgyalásai elé. A szlovák néppárt uj követelései zavarba hozták a komáaysajtót Csütörtökön dOl el a szlovák néppárt kormánybalépésének kérdése T Prága, március 4. A szlovák néppárt újabb állásfoglalása a kormánybalépés kérdésében mindenfelé nagy zűrzavart keltett s a sajtó nem tudja megérteni, miért támaszt a párt újabb követeléseket, amikor egyidejűleg szükségesnek tartja hangoztatni a megegyezésre való készségét. A Ven- kov jelentése szerint a szlovák néppárt megbízottai csütörtökön folytatják dr. Hodza miniszterelnökkel a tárgyalásokat. E lap szerint a szlovák néppárti elnökségnek a szlovenszkói minisztérium követelésére vonatkozó határozat inkább bizonyos programirányt jelent oly értelemben, ahogy e kérdésről Hodza Kassán beszélt. A nemzeti szocialista Ceské Slovo úgy tudja, hogy a néppárt háromtagú bizottsága csütörtökön a koalíció vezető politikusainak értekezletén vesz részt s ott döntenek véglegesen. A Lidové Noviny nem titkolja, hogy a szlovák néppárt elnökségének határozata nagy csodálkozást keltett koalíciós Megszökni* az egyetemek fintorminyzafát Prága, március 4. A szudétanémet lapolc jelentése szerint az iskolaügyi minisztérium most küldte meg az egyetemeknek véleményezés végett ama törvény javaslatát, amellyel a kormány az egyetemek önkormányzatát jelentősen megszorítaná. A kormány ugyanis rendeleti utón szabályozhatna bizonyos egyetemi kérdéseket. Ezek között első helyen áll az egyetemi tanárok kinevezési joga. A ma érvényes előírások szerint ugyanis egyetemi tanárnak csak az nevezhető ki, akit az illetékes fakultás kari ülésének legalább kétharmad része javasol. A jövőben valamennyi kar tanáraiból külön személyügyi bizottságot létesítenének s ez javasolná a kinevezéseket. A meghatalma- zási törvény alapján kiadandó rendelettel volna módosítható a vizsgarend, a szigorlati rendtartás is. m M első ttahassxő 3tía. &evtsefr Ferenc (i) Valaki megnyitja az ajtót, selyemlágyan s ámyékhalkan — nehogy egyszerre zavarja el az álmot — s az ágyhoz suhan. Lágy kéz — annyi csak a terhe, mint a szélsodorta rózsasziromnak — hull egy vállra. — Kelj fel, fiacskám. Félhét elmúlt. Köszönni illenék ilyenkor s azt is meg lehetne kédezni: hogy aludt, édesanyám, fáj-e még a dereka — tudja ezt az ágybanfekvő is, de tudj’ Isten — mért — csak mormog valamit, aztán egy percre még jobban a párnák közé fúrja magát. Csak egyetlen-egy picike röpke percre, csak, hogy marasztalja, megrögzitse a válás percét, azt a percet, amikor az Álom válni készül valakitől. Úgy tudja, mintha tanúja volna, hogy ott a másik szobában, a küszöbön túl valaki összekulcsolt kézzel leskel befelé, nem tudja, benyisson-e megint, ne nyisson be, s csak topog, mint a fiókáit féltő kotlós a vízparton. — Jaj, Istenem... az a fiú! Még majd elkésik... Mindezt tudván tudja az a fiú pedig odabenn. Nem tudni, mért nem tesz róla? Egy perc múlva már vizzuhogás s a gondtalan fütyörészése hallik a fürdőszobából. A szivreszoritott kéz lekerül a kebelről ott a küszöbön túl. — Hála Istennek —, rebegi valaki Hogy némely öregasszony minden semmiségből ilyen nagy dolgot csinál, ugy-e? A fiú pedig fütyörész a jó langymeleg fürdőszobában. Jut-e eszébe, vagy se, nem tudni, hogy valaknek pedig valamivel hamarább — no csak úgy hat óra felé — mégis csak fel kellett kelni, hogy az a fürdőszoba ilyen jó langymeleg lehessen. Meg hogy a ruhája kikefélve, gyü- retlenül merevedjen a fogason. A cipője tükör- fényesen, glédában várhassa az ágya előtt. A gondosan becsomagolt tízóraija a terítéke mellett. Meg a reggeli újságja. Meg a tegnap elszakadt és reggelre csudálatosán megjavított keztyüje. A csengő gombja ott kelleti magát a közelben, dehát csengetni már csak mégsem fog, nem, ezt már csakugyan nem; ha cseléd lenne, de igy? Jókedvűen beénekel a konyhába: — Jöhet a reggeli! Jöhet az a reggeli! De máris! Az ajtó mögött titokzatos mosollyal áll és .vár valaki. A karján teli tál*a, a tálcán az a reggeli, amelyik jöhet. A titokzatos arc mintha azt bólogatná: — Ó, fiacskám. Ó, kisfiam. Korábban kelj fel ahhoz, hogy a reggelidet megrendeljed! Nem látod? Már viszem is. De nem szól. Mert hátha hozzátartozik a fia jóérzéséhez ez a kis reggeliért való reggeli böm- bölés? Na de azért most mégis csak köszön már a fiú. Kezet is csókol. Nahát. — Jó reggelt, édesanyám. Forró a kávé? Mert a forró kávét szereti a fiú. — Meghiszem azt, édesfiam. Most főztem. Friss főzés. Jól aludtál? Kipihented magad? — Köszönöm ... igen —, feleli szórakozottan a fia és megint csak elfelejti megkérdezni, hogy hát édesanyám dereka meg mit csinál. Elfelejti megkérdezni, mert vagy az újságot lapozza, vagy a kávéját kavargatja. Á kávé pedig finom, illatos és forró. Olyan forró, amilyen éppen jól esik a friss zuhany után, de a száját mégsem égeti meg. Hiába, az ilyet el kell találni! Cseléd ezt nem tudja. Az öregasszony nem ül le. Mért nem ül le? Leülhetne pedig. Mig a fia el nem megy, úgy sincs különösebb dolga. Áll az öregasszony és a fiát nézi csillogó szemmel. Hogy az hogyan habzsolja a kávét, a ropogós két kiflivel, a friss vajjal. Látnivaló, hogy ízlik a fiának a reggeli. De mért nem mondja ezt a fiú? .Mondhatná pedig... Talán, ha látta volna az édesanyja áhitatos arcát a szent szertartás közben — mikor a gyermekének főzi a kávét! — talán akkor mondott volna valamit, elég lett volna, ha csak annyit is mond: jó ez a kávé, édesanyám — s ez a szava elég lett volna egész napra az anyjának. Utravalónak aznapra., De hát — nem érezte meg, mire vár, miért áh ott az anyja. Az anyja pedig oly nagyon szeretett volna egy kicsit boldog lenni! Csak annyi kis boldogságra vágyott, amennyivel megcukrozhatta volna a mai napját legalább. Csak annyira. Azért hát megszólalt, zavartan s szégyenlősen, mert szégyelte ám azért ezt a boldogságkoldulást: — Jó a kávé, édesfiam? A fia felriadt. Éppen valami szenzáció közepénél tartott, mert ilyenkor reggelenként nem szokott csöndes, meghitt beszélgetésbe ereszkedni az anyjával, ilyenkor mindia csak az újság után kapott. «»*«♦• 1*5 r- . • !*■“ Tessék? —- Semmi, édes fiam —, sütötte le a szemét az öregasszony s nagy igyekezettel simította el az abrosz gyűrődéseit. Amíg ott álldogált s amig a fia a fél újságot átolvasta, igazán leülhetett s megreggelizhetett volna ő is. Az ilyen öregasszony már este örül a másnap reggeli jó, meleg csupor kávéjának. Miért nem tette? Valószínűleg ezt is azért, merthogy anya volt. Ilyenkor reggel ő nem igen ér rá magával törődni. Hogy hát, ha ő reggeliznék előbb? S azután a fia? Még ilyen szentségtörést! Hogy ő inná meg a kávéból az első felöntést? Ami valóságos eszencia? Nahát! Jó is lenne, ha fia rájönne, hogy a tegnap esti kenyeret fogyasztja. De ugyan, ki enné meg? El kell fogyni annak is! És hát, ha beleapritja a kávéba, észre se veszik a fogai, igazán. Nem, nem lesz itt semmi uj rend. Ráér ő azzal a reggelivel. Rá. Csak a fia indulna már! Még el talál késni! S mint valamikor, régen, mikor a matrózgalléros kabátba bujtatta a kisfiát, úgy tartja most a fia elé a vastag felöltőt. — Ugyan, ne fáradjon, édesanyám ... De azért szórakozottan -belebujík. Az újságot zsebrevágja. Fejébe csapja a kalapját — kezét- csókolom — s már rohan is. Most nem csókol kezet. Ilyenkor nem szokott. Siet már ilyenkor, igaz is. Anyja nem csukja be rögtön az előszobaajtót, még előbb utána tekint. Úgyis olyan hamar elfogy a szeme elől; hogy tud sietni az a gyerek! Mikor aztán becsukja, sóhajt egyet: vigyázz reá, édes jó Istenem! A fiú pedig odalenn kedvetlenül rójja az uc- cát. Pocsék idő. Fel kell tűrni a gallért. Esni ugyan nem esik kimondottan, de csúszós a járda, mintha nyúlós olajjal öntözték volna s valami alattomosan szivárgó nedvesség reszket a szürkés, kocsonyás levegőben. A teremtésit ennek a cudar időnek! Hat ez — hiába — az idegekre. — Legalább esernyőt hoztam volna! Három óráig még megeredhet az eső Is bőven! Anyám igazán gondolhatott volna, erre! Igazán! Meg is mondom neki, ha hazamegyek! A hivatalban kellemes meleg és tompított világítás fogadja. Jók ezek az újfajta égők, nem rontják a szemet. És nem is késett ej. Máskor se szokott, de néha azért megesik, hogy hármasával veszi a lépcsőket, mert a lift olyankor már veszélyes. Hátha valamelyik nagyfejü kushad benne? Az se nagyon izgatta már, hogy tizenegy felé tényleg megeredt az eső. Közönyösen nézte a tízóraija mellől, ahogy néha az újságjából fel1 tekintett. Jó napja volt. Megdicsérte az igazgatója. Nyilvánosan. Azt mondta: magának vannak ötletei. Nahát. Ez az. Ötlet; ez az. ötlet. Szorgalom, vagy kötelességteljesités — ilyesmi — azt más is tudja. De ötlet? Azt nem lehet a boltban venni. Nem is lesz ő sokáig segédtitkár, érzi. Hogy is mondta a Panni a minap? Magya- rádi urnák határozottan respektusa van nálunk — igen, igy mondta. Hát majd meglássuk, mit lehet csinálni. Később behívták az ülésre, a jegyzőkönyvet kellett vezetnie s félegy tájban, ahogy onnan szabadult, megszólal a telefon az asztalán s abból is a napos portás, a Bárány bácsi borízű hangja: — Halló. Magyarádi urnák tessék legyönni a kapuba. Fejek hajolnak össze. Hm. Látja, hogy suttognak. Magyarádi urat nem igen hívták még idáig „a kiskapuba", ahogy itt tréfaszóval és valami romantikus mellékizzel emlegetik a kapunál való megjelenést. Hm. Leviharzik a lépcsőn, csak úgy, munkakabátban. Ki lehet? Miért? Még nem ért a portásfülkéig, mikor nagyot dobban a szive. Jaj, Istenem. Edit. A vezér-Edit. Hát persze. Persze, hogy persze. Múltkor.. •« a Szivósék zsurján ...’ jócskán összemelegedtek. Hát Edit... És ilyen hamar ... Tulajdonképpen nincs is rajt csodálkozni való. Mért, neki nem lehet szerencséje? Csakhogy most lecsapott a ménkü. Éppen köszön Editnek — ördög vigye ezt a munkakabátot, ha tudtam volnál — s Edit is. barátságosan fogadja, sőt megállítja, látod ezt, bank? megállítja — nem jön ki estefelé a mü- jégre? hallom, jól táncol... de igen, nincs kizárva ... (mert azért tartani is kell magát az embernek, hohó!) — mikor odalenn, három lépcső távolságában a portásfülke előtt megpillant valakit. Ócska, rém nagy, elnyűtt sárcipők... Még tán szegény apáé... Nagyon, nagyon egyszerű — mondjuk, hogy esős időhöz való megjelenés. Mondjuk. És az a gondatlanul, gyorsan felcsapott, lehetelen, jaj, lehetetlen kalap! De mindent betetőz az ernyő. Annak az ernyőnek, amit az édesanyja tart odalenn, s amire úgy támaszkodik, mint valami dárdára, legalább két méter hosszú a vékonyka nyele. Jaj.,. Hogy éppen most kellett idejönnie ... Egek ... Sőt... talán bizony éppen ő hivatta? ö kérte a „kiskapuba"? Jaj. S a portás közeledik is már, alázatosan hajlongva, merthogy a vezérigazgató ur lányával beszélget a Eataí Magyarádi: — Az ernyőt, kérem ... Elhozták a nagyságos ur ernyőjét... Otthon tetszett felejteni« (Folytatása következik;)
