Prágai Magyar Hirlap, 1936. március (15. évfolyam, 51-76 / 3900-3925. szám)

1936-03-29 / 75. (3924.) szám

1936 március 29, vasárnap. Lankadatlan kitartással kell folytatni a Be^gszászon és a beregszászi járásban megindult magya/kulturmunkát Elsősorban a gazdatársadalmat kell bekapcsolni a magya^u^ur®^e^® ■■ Szervezzék át sürgősen a beregszászi magyar közművelőd/ választmányt! Beregszász, március vége. (Kiküldött mun­katársunktól.) A kisebbségi magyarság fönnma­radásának egyik legfőbb biztositéka, ha minden erejével: az összes lehetőségek kihasználásával igyekszik kulturéletének fejlesztésére és fölvirá- goztatására. Ezt a tételt számtalanszor hangsú­lyoztuk és: sürgettük az erőteljesebb kulturszer- vezési munka megindítását az egész vonalon. Álláspontunk hangsúlyozása nem talált síiket fülekre és örömmel állapíthatjuk meg, hogy Szlovenszkón a Szlovenszkói Magyar Kultur Egyesület, Kárpátalján pedig a Podkarpatszka Ruszi Magyar Kultur Egyesület fölfokozta a régóta esedékes szervező munkáját. Bevalljuk, nincsen minden él nélkül, hogy a fontieket éppen Beregszásszal kapcsolatban hoz­zuk föl ismét. Mig Kárpátalja egyéb vidékein ed­dig is rendszeres és lelkes kulturéletet teremtet­tek elsősorban az egyházi jellegű egyesületek és például ' . ’ Máramarosban ez a kulturélet szép eredmé­nyekkel dicsekedhetik, addig éppen Kárpátalja legmagyarabb vidékén: Beregszász körül volt eddig minden néma, na­gyon kevés és szórványos kivételtől eltekintve. Tiszaujlaktól Bótrágyig terjed ez a folt, ame­lyen a közelmúltig keveset törődtek a magyar kulturélet fölkarolásával, pedig ezt a vidéket szinmagyar lakosság lakja. Hogy kinek a bűne ez, azzal most nem kívá­nunk foglalkozni, nyomatékkai hangsúlyozzuk azonban, hogy: nem lehet várni tovább és ezt a vidéket is föl kell rázni halálos közömbösségéből! A Podkarpatszka Ruszi Magyar Kultur Egye­sület dicséretére legyen mondva: a bajt már megállapították és az elinditott kulturszervezés ezen az elhanyagolt vidéken is bíztató kilátások­kal kecsegtet. Néhány héttel ezelőtt alakította meg Beregszászban a PRMKE a járási szerve­ző bizottságát, amelynek élére három lelkes em­bert: Polgáry Miklós, dr. Jantszky Béla és ifj. Zapf László gimnáziumi tanárokat állították. Ez a bizottság máris elkezdte a beregszászi já­rás községeiben az egyesület fiókszervezeteinek a megalakítását s reméljük, hogy a munka száz- százalékos eredményt fog hozni. Garanciát jelent erre nézve r. * ‘ •■■■■ Wellmaan Mihály, a PRMKE ügyvezető el­nökének fáradhatatlan, agilitása is, aki évek óta lankadatlan, áldozatkész munkával igyek­szik a. kárpátaljai magyar kulturélet fölvirá- goztatásán. , - Íj ■ A beregszászi járás ,községei közül egyedül Nagybégányban épült magyar kulturház Nemes József nyugalmazott beregszászi táblabiró, nagy- bégányi földbirtokos áldozatkészségéből. A négy évvel ezelőtt épült kulturház erősen előmozdí­totta ott a rendszeres kulturéletet Nem mondhatjuk el ezt az utóbbit a bereg­szászi járási magyar közművelődési választ­mányról, amely nérjy évvel ezelőtt alakúit meg. Az ungvári országos hivatal akkor háromészíen- dős munkatervet dolgoztatott ki a választmány vezetőségével, azonban a munkatervnél nem;ju­tottak tovább. Azóta a választmányt egyszer sem hívták össze és a tavalyi járási választások és az uj járási választmány meg­alakulása óta máig sem alakították újjá. Ilyen körülmények között azon sem lehet cso­dálkoznunk, ha az egyes községekben sem ala­kultak meg a helyi közművelődési egyesületek és igy a föladatkörükbe tartozó munkából semmit sem végeztek el. * Ezzel kapcsolatosan a magyar közvélemény azt is szeretné tudni, vájjon a járási közművelődési választmány föl vette-e a járási költségvetések­ben részére biztosított összegeket és mire for­dította? — A PRMKE munkájával párhuzamo­san szükséges a járási közművelődési választ­mány sürgős újjáalakítása és a PRMKE-vei való együttműködésének elinditása. Mert egyetlen lehetőséget sem szabad elszalasztanunk, amely a magyar kulturélet fölerősitését szolgálhatja. Beregszászon magán is nem kisméretű kultur- közömbösséget találhatott a szemlélő, ha szám-, bavette, hegy a város lakosságát jelentős száza­lékban ■ j: a gazdatársadalom alkotja s ez a gazda társa­dalom a közelmúltig nem nagyon vette ki ré­szét számarányának megfelelően a magyar kultüréletből,. 1 ---­Ez t a megállapításunkat egyrészt a -beregszászi közkönyvtár adataira alapítjuk, amelyek szerint a kisgazdaközönség még most sem veszi igénybe a könyvtárat és nem olvas. Szomorú jelenség ez, amelyen valamilyen módon szintén segíteni kell. Mert erre még a mai gazdasági helyzet sem szol-, gálhat mentségül, hiszen a könyvtár látogatása igazán a lehető legki­sebb kiadást: egyedül a könyvek minimális kölcsöndiját jelenti. f A magyar színtársulat két hónappal ezelőtt félig 1 elvérezve volt kénytelen távozni Beregszászról, * ami ugvancsak nem szolgálhat a város dicsére- t téré. Minden tisztelet és becsület annak a né­hány lelkes és pénzt, munkát nem sajnáló bereg­szászi kulturmunkásnak és minden elismerésünk a korszerű szellemi nívón álló, de — sajnos — nem elegendő számú beregszászi kulturember- nek, akik intenziven vesznek részt minden meg­moz</s^an vannak mindenütt, ahol azt a n#ar kulturélet érdeke megkívánja. Ez azcrijn kevés és a beregszászi kulturmunkások- najlinden erejükkel azon kell igyekezniük, I u JFa város lakosságának közömbös részét: | elsősorban a kisgazdatársadalmat teljes egészé­ben megnyerjék a magyar kulturélet számára. A legutóbbi hónapokig például nagyon gyönge lá­togatottsággal dicsekedhettek azok az ismeretter­jesztő előadások is, amelyeket a PRMKE be­regszászi fiókja rendez kimondottan a gazdakö­zönség számára. Csak a közelmúltban kapott lábra az érdeklődés s azóta az előadások láto­gatottsága emelkedőben van. Ezt az ébredező érdeklődést további ötletekkel, kitartó munkával kell fokozni, hogy végül is az egész beregszászi és beregszászvidéki magyarságot a kisebbségi kulturélet tevékeny részesének tudhassuk. Mert igaz, hogy a beregszászi borvidéken közel négy­ezer hold szőlő és ennek megfelelően sok bor­pince van és igaz az is, hogy a beregszásziak­nak a bor a kenyerük, de viszont: nem csak kenyérrel él az ember ... I I * (k. s.) A valóság túltesz m’ndetf*áborus A MaginÁ-vonal csodái megvédik Franciaorszá/ot minden német támadás ellen j^nodern haditechnika hihetetlen alkotásai a föld alatt ■« /felszínen nyájas vidék — a föld mélyében hatalmas, Jodern város ■■ A megelevenedett fantasztikus hadiregény Páris, március 28. Több mint kp^t °ta tartja izgalomban a világot a nénj toknak a Rajna-vídékre való Bámulása. Az európai béke megtartásáról ágyainak a diplomaták és főleg Franc/rszaíjkan hágott tetőfokra az izgalom az/ra kisértő német veszedelem miatt, anry ellenére, hogy a francia hadvezetőségJ már évekkeb ezelőtt kiépít/ azt a ha­talmas védővonalat, amiko^iasoní®t ed­dig elképzelni sem tudtunk Ez a védővonal a német har mentén vo­nul közel 350 kilométer hos/usa9^an as az építés idejében kormányon^vö hadügymi­niszter nevéről ; ' \ f Maginoí-vonalnak / nevezték el. Ezen a néy vonult be ez a hatalmas mü a véderődtftények történe­tébe. | 1930-ban kezdték m/ a franciák az or­szág keleti' ha tárának /eg erősítését és kö­zel három évig tartó/ a hatalmas építke­zés mintegy h^rminq/er munkás részvéte­lével, A földalatti yÖdmüvek fantasztikus csodájáról. a franc/ lapok most közölnek részletes tudósitás/at, amidőn a németek elleni védelem látpólag ismét aktuálissá vált. / sogó kacagás válaszol a föld alól. Az új­ságíró letekint és a földben két gépfegy­ver csövének nyílását pillantja meg. Több mint hatvan kilométer távolság­ban, amelyen az újságíró végighalad, min­den bokor egy szem, minden fatörzs egy finom fül. Mesterséges organizmus figyel minden járókelőre. Az újságíró egy barát­ságos házikó előtt áll meg, amelyet kerí­tés vesz körüL És —1 a házikó hirtelen lehanyatlik aj mélybe, bukfencet vet a kerítéssel együtt és mö­götte előtűnik egy tizenöt méter széles és tizenöt méter hosszú, másfél méter magas cementtömb, amelyen gépfegyve­rek állnak. A 344 kilométeír hosszú erődítési vonal a luxemburgi határtól a Vogézekig terjed. Ez a vonal védi a francia keleti határt eset­leges támadás ellen és ezt--a - vonalat em­beri számítás szerint semmiféle ellenség nem tudja átlépni. Az erődítmények hosszú sorozata erődöké­ből és védőfalakból áll, amelyek pán­célos kocáik és tankok áttörését is lehetet­lenné teszik. A védőfalak vastagsága he­lyenként több mint négy méter, előttük szé­les drótsövény húzódik, veszélyeztetett he­lyeken pedig rejtett vízmüvek képesek arra, hogy szé­les vidékeket percek alatt viz alá helyez­zenek. A vasból és betonból épült falat az erdők rejtik el hosszú vonalon a repülőgépek megfigyelői elől. A 197 kilométer hosszú falat 400 süllyeszthető nehéz gépfegyver védi. A duzzasztómedencék vize telefonje- lentésre egyetlen emelő segítségével alá- zuditható és többmillió köbméter viz árasztja el várat­lanul a támadó sereget és megfojt min­den emberi lényt. Az erődvonal közepén fekszik a föld­alatti város, a láthatatlan és megtámadha- tatlan város, amely helyenként negyven, de sok' helyen száz méter mélységben fek­szik a föld felszíne alatt. Lotharingia eny­he dombos vidékén járva semmit sem lát­hatunk a lábunk alatt levő földalatti vá­rosból. A betonozott országüt hirtelen le­süllyed négy méterre, tovább ismét három métert lejt, majd rézsútos ótiási betonfal elé érkezik az autó. A hatalmas fal mű­vésziesen simul a földhöz és csak három kis kapu szakítja meg. Ezeket a kapukat C&d®h a földből... Elhagyott sik/idéken áll meg az ember, amelyen alig láp tó egy-egy bokor. A szá­raz, sivatagsze/ területen hirtelen egy ka­tona jelenik Jg, mintha a földből nőtt. volna ki. Észpeszi az újságíró csodálko­zását és igy jó 1: _. Jobb v/na, ha más vidéken sétálna. Az ujságjo csodálkozó kérdésére har­A földalatti város A FRANCIA erödöv a német határ mentén. Balra fönt: E békés t.áj alatt 100 méter mélységben vasbetontermek, folyosók és valóságos föld­alatti vasutak vannak. Jobbra fönt: Az erődöket összekötő folyosók egyike. A folyosók sohasem egyenesek, nehogy gépfegyverre) birtokba vehesse az ellenség. Balra lent: A határmenti erdőkben minduntalan vasbetonfalakra bukkan a járókelő. Jobbra lent: Egy földalatti fedezék bejárata-. Az egész határ mentén ilyen bombabiztos fedezékek és municióraktárak húzódnak. egy emelőnyomással' légmentesen el lehet zárni. E kapukon keresztül lehet bejutni a háború városába, amelyben negyvenezer ember lakhatik. Ha az autó keresztülhalad valamelyik kapun, amely hangtalanul bezárul mögötte, hirtelen fények villannak föl. A látogató széles előcsarnokba érkezik. A falakon kö­röskörül lőrések vannak, amelyek ellensé­gesen tátonganak a betolakodó felé. A csarnokból folyosók vezetnek különböző irányokba. Hosszú, fényben úszó folyosók, amelyek vasból és betonból épültek. Min­den kanyarulat külön lezárható és külön védhető, hiába töri az ember a fejét azon, hogy miképpen nyomulhat be ide az ellen­ség. Mind mélyebbre vezetnek a folyosók a föld alá, de a levegő mindenütt kellemes. Száz és száz ventillátor működik és a beáradó levegőt szűrők védik a gáz ellen. Lépten-nyomon riadókészülékek gáztáma­dás esetére. Újabb folyosók ágaznak szét. Tíz, húsz, harminc. Mindenütt fényes, ké- kesszinü világítás. Liften járó ágyuk A folyosó derékszögben fordul, itt egy bástya ugrik elő. amely a felszínre emel­kedik. Egy második. Sötéten és fenyege­tően ágaskodnak a szem előtt a hatalmas betontömbök, amelyek ősállatokra emlékez­tetnek. Ezekben a tömbökben vannak az úgynevezett kazamaták. A tömbök belsejében acélcsőben felvonó közlekedik, amely negyven embert szállít­hat föl pillanatok alatt a föld felszínére, más függőleges üregben különleges tor­nyok vannak elhelyezve, amelyek csillag- vizsgálótornyokra emlékeztetnek. A tor­nyok tetejen páncélkupola van, hosszuesö- vü ágyúval, amelynek kalibere ismeretlen. Az ágyú pillanatok alatt fölemelkedik, kilövi a lövedéket és a következő pilla­natban ismét lesüllyed a föld alá. A földből kiemelkedő kupolát s:áz lépés­» 17

Next

/
Thumbnails
Contents