Prágai Magyar Hirlap, 1936. március (15. évfolyam, 51-76 / 3900-3925. szám)

1936-03-29 / 75. (3924.) szám

1936 március 29, vasárnap*

VjKMXXM1*í v ÍMA*ILMK'ülkxiJu-x*cr

Költő és n

Uj. Eolyky János 23 verse Érsekújvár, 1936

Ezt a versifüzetet teljesen a kisebbségi sors sugallta. Mint ilyen, megbecsülni való megnyilatkozás, kordokuimentum és helyzetkép. I tt-obt program is, mikor pl. igy mutatkozik be a „Kisebbségi emiber“:

„A Morva és Latorca közt kétfelé bontom két markom: egyik tenyér az államé, másikban földemet tartom.

A két lábam az országé, népemé a szivem, agyam: falazva járóim falvait, közte osztom szét önmagam."

A poéta részvéte azok felé fordul legérzőbben, akiket a kisebbségi sors avatott „böjtölő emberek“-ké. Az „Analfabéták", „Nincstelenek", „Munkanélküliek", „Hontalanok", „Kenyértetenek", „Fiatalok" ciklusa valóban a kisebbségi élet keresztmetszete. Ez a gondolatkör foglalja össze a többi verseket is, melyek nem kimondottan a kisebbségi sor apróbbá ma ihletéséből születtek, úgyhogy az egész versi űzet egyöntetűnek mutatkozik a hangulatában. Ezen egységes hangulatban mégis változatosság van, képei frissek, találóak, néha egészen meglepően szépek, I úgy, hogy a poéta határozott tehetségét el kell: ismernünk.

Mégis, a versfüzét áttanulmányozása utáni azt a benyomást kapjuk, hogy nem minden verse született az ihletettség percében, a felötlő gondolatot nem „hordja ki" türelmesen, nem várja ki az idő teljességét, de sokszor félig éretten elvetéli. így sokszor erő- S'zakolttá lesz a vers kidolgozása, ami a ritmus pongyolaságában, a rímek elnagyoltságában, a képek zavarosságáiban, egy helyen még a magyartalanságiban is — („és talán száz se nincs") — nyilatkozik meg. Vagy talán — kellő metrikai tanultság nélkül — ösztönös ritmusérzéke hagyja cseriben? A kötött versforma, ha élni akarunk vele, kötelez s ha pl. az — elismerem — nehéz „stanzát" választja valaki kifejezése eszközéül, nem elég, ha fölébe Írja: „Stanza", — (mint a kisgyerek primitív rajza fölé: „Ez ló",) — de legyen is „stanza". — Az önként vállalt fonmabeli megkötöttség sokszor a gondolat rovására esik poétánknál s a nehézségre valami zagyvasáiggal fizet rá. Ez sokszor a — talán mélyen álérzett •— erőt is nagyképűséggé hangolja le s elveszi az olvasó hitét, mert nem érzi meg a „nagy-hang" mögött a nagy akaratot és szent elhatározást.

ügy érezzük, hogy — megállapítva a költő elhivatottságát — kötelességünk rámutatnia a fejlődés útját járó fiatal költő hibáira is, mert olyan értékeket látunk megcsillanni verseiben, melyek méltók arra, hogy tökéletes formában nyilatkozzanak meg s mert csak igy töltheti be megtalált és vállalt hivatását, hogy:

„Es sudarasan, árbécmődra bukó népem biztatója legyek fönn,

hogy vitorlává feszítse ki legutolsó rongyát is, ki velem jön."

—YfKoppe-Szegfy Erzsi prágai kiállítása

Prága, március 28. Koppe-Szegfy Erzsébet, a Prágában élő magyar festőnő a dr. Franz A.

prágai dómprépost védnöksége alatt álló kol'lek- tiv kiállításon — amelyen rajta kivül még hat prágai festő vett részt — egy külön teremben két tucat festménnyel szerepel. A magyar festő- nő karrierje Budapesten indult, ahol az Akadémián Balló növendéke volt, majd tanulmányait Münchenben folytatta, azonban sehol sem maradt hosszabb ideig, mert exős tehetsége gyorsan áttörte az iskola korlátáit. Párisi kiállításai eseményszámba mentek. Hosszabb idő óta most újból a nyilvánosság elé lépett és meg kell állapítani, hogy uj festményei bámulatos fejlődésről tesznek tanúságot. Főként portrékat állított ki, női és férfiportrékat vegyesen. Pasztellel és olajjal dolgozik, de vannak rajzai is és szuverén biztonsággal kezeli úgy az ecsetet, mint a festészet egyéb szerszámait.

Első pillanatra szembeötlő, hogy mennyi egyéni átéléssel és amellett természetes hűséggel rögzíti meg az emberi szempárt és rajta keresztül a lelket és az ember lényét. A kép elé lépve a szemek hallatlan mélysége fogja meg az embert, valami csillogó szellemiség tör át a pupillán és ez a pillantás szinte kézenfogja az embert és elvezeti az embertárshoz, akit könnyű szerrel fölismer Koppe-Szegfy Erzsi portréin keresztül. Egész kiváló müve például a prágai Sauer Hed- da költőnő tudós apjának a portréja, amely, eltekintve brilliáns technikájától, a tudós egyéni világát és a gondolat hatalmát revelálja és ezentúl mintegy keretnek az aggastyán egyéni életét. A kép megszólalásig hü és meg is szólal, ha hosszabban nézzük. Ugyanilyen, vagy talán még

nagyobb hatással van az emberre egy fiatal tatár hercegnő portréja, akinek szemében ott tüzel a végeláthatatlan steppék és sivatagok világa. Idegenszerü légkör csap meg, idegen világ áramlik ebből a szintén ragyogó technikával és mondhatni, fölényesen vázolt portréból, azonban mégis úgy, hogy a technika csak a tökéletes kifejezést szolgálja.

Akár egy fiatal leány lelkét, vagy egy érett és léhiggadt írónő eszmevilágát fogja meg és tükrözted vissza a festőnő, mindig biztoskezü marad és mindig maradéktalan kifejezésre képes. Pasztelljein a vonalvezetés egyenesen zenei ritmussá csendül össze, végtelen lágyság, a körvonalak finom egymásbailleszkedése jellemzi a képeiket, de amellett sehol sem gyönge, vagy elmosódott és nem is nőies a szó müvészetileg vett rossz érteimében. Ellenkezőleg: férfias a művészete annak ellenére, hogy a nő szemével látja a világot.

Férje, Koppé György teljesen lehiggadt művész, aki úgy portréiban, mint tájképeiben széles síkokra törekszik. A tájak finom körvonalai között levegős az atmoszféra, a színek nincsenek rákenve a vászonra, sehol sem bánt az anyag. Színkeverése külön fejezet: olajban pasztellszerű hatásokat vált ki és látszik festményein, hogy sokáig foglalkozott a festék és a színek elméletével és a színkeverés problémájával. Rajta kivül Jilovsky, Kostial, Proksch és Wagner ismert prágai festők állítanak ki, akik többé-kevésbé a régi vágású naturalista irányzathoz tartoznak és megbízható akadémisták.

n* p.

Dr. Benes Edvárd:

Jenizetek talií

Budapesti színházak

A néma levente

Heííat Jenő háromhívonásos vígjátéka a Magyar Színházban

O Móry Jánosáé Szakmáry Magda kassai hangversenye* Kassai szerkesztőségünk jelenti: Századszor énekelt a rádióban — ez alkalommal e hó 28-án a kassai rádióban — Szaikmáry Magda, akinek hangversenyei közkedveltek a müértő közönség körében. A kiváló szopránénekesnő már sok külföldi stúdióban is szerepelt, Becsben, Parisban és Budapesten önálló hangversenyeket adott, sőt a londoni stúdió is meghívta. Öt nyelven énekli a dalokat és az áriákat. A legközelebb Móry János „ Az öz- yegyasszony" ciimü énekes játékának slágerszá- mait fogja énekelni. Április 18-án a pozsonyi stúdióban énekel és zongorázik Szakmáry Magda és műsorán angol, francia és olasz müdalok szerepelnek.

O Dela Lipinskaja Komáromban. Komáromii tmdóeitónik jelenti: A világhírű dizőz, Dela Li- pfruskája nagy sikerrel, telt ház előlit tartotta hangversenyét Komáromban a Jókai Egyesület kultunházának baingvemse© ytermébe©. Dela Li- pinskaja páratlan előadómüvésiziettell énekelt német, orosz, francia és zsargonjainkat, humoros és szereIrnes sanszonokat. Nagy sikere volt három paródiájának, amellyel szellemesen ironizálta a világhIresiségeiket. Műsora gazdag és érdekes volt, sok színnel, egyéni bájjal s páratlan előadóméi veszettel. Lazarus zongoraművész három egyéni számmal kitünően szerepéit a művésznő mellett.

Budapest, március 28. Nem túlzás, ha azt állítjuk, hogy a magyar irodalom olyan remekművel gazdagodott, amely még akkor is friss és eleven életet fog élni, amikor a költő és a kortársak már régen porrá lettek. Heltai Jenő, annyi sok szép, bájos, értékes vers és prózai irás költője — derűs és bölcs életének hatvanharmadik esztendőjében — most tartotta diadalmas bevonulását a magyar irodalomtörténetbe, most koronázta meg négyévtizedes Írói munkáját „A néma levente" cimü vígjátékéval, amely —- reméljük — egyúttal a magyar történelmi vígjáték reneszánszát is jelenteni fogja. A kísérlet, amelyhez Heltai Jenő fogott, merész volt. A mai világban verses vigjátékot Írni! Micsoda vakmerőség! De a téma, amely — saját bevallása szerint —* húsz esztendő óta kisértette, parancsolóan követelte a verses formát és Heltai költészetének ragyogó derűjével, a költő-varázsló elképesztő ügyességével, rímeinek csengő-bongó gyönyörűségével, és az elhivatott, igazi poéta mély bensőségével, finomságával örökbecsű müvet alkotott, amelynek színes, virágzó, illatozó pompájával sohasem telhet meg az ember.

„Nagy volt hajdanta a magyar ..és Mátyás hadai messze kalandoztak el és messze országoki voltak hangosak a magyar dicsőségtől. A véráztatta tizenötödik századba visz el bennünket a költő képzelete. Agárdi Péter magyar leventét Itáliába veti a sorsa. Piemontban, Moncalieri városában meglátja Zilia Dúca nemes hölgyet, beleszeret, de nem tud a közelébe férkőzni. Hiába minden kísérlete, minden epekedése, Zilia megközelíthetetlen. Férjét gyászolja, aki a becsület mezején esett el és az ő emlékének él. Semmi és senki meg nem ingatja büszkeségében és hitvesi 1 hűségében, amely a halottal szemben változatla-| nul él benne. Végre egy napon Péter csatlósé-1 nak, Beppónak ravaszsága megnyitja az utat Péter előtt Zilia házába. A levente azonban hiába ostromolja szerelmével a szépséges asszonyt, Zilia hajthatatlan marad. Mielőtt azonban végleg elbúcsúznék az imádott nőtől, Péter arra kéri, hogy ősi piemonti szokás szerint búcsúzóul csókolja meg. Az első és utolsó csókot kéri az asszonytól, aki — barátnői biztatásának, de meg az ősi szokásnak is engedve — hajlandó a levente kérését teljesíteni. De mielőtt a csókot megadná, megesketi a lovagot, hogy egy kívánságát teljesíteni fogja. Agárdi Péter a szerelem szent és nagy hevületében gondolkodás nélkül megesküszik és amikor a hosszú bucsucsók elcsattan, Zilia a csók szédületéből magához térve azt követeli tőle, hogy három évig néma maradjon. Három évig ne hagyja el a szó az ajkát, hogy senki meg ne tudhassa, hogy Zilia Dúca megcsókolt egy idegen férfit. Agárdi Péter megdöbbenve hallgatja a parancsot és amikor az asszony megkérdezi, megértette-e a kívánságot és tartja-e esküjét, — Péter némán int és elindul. „Jól feleltél, lovagi" — kiáltja a távozó után Zilia.

Másfél hosszú esztendő múlik el. Péter Mátyás király fekete seregébe lép, elszánt, vakmerő hősiességével a király kedvenc hadnagya (a mai tábornoknak megfelelő rang) lesz. „Néma Péter“-nek hívják, mert egy szó, egy mukkanás nem hagyja el ajkát. Mátyás kifály mindent elciroa 3 líöietes müve április végén hagyja el a sajtét magyar nyeiven.

E mii felöleli korunk történetét a világháborútól napjainkig, Benes köztársasági elnök politikai múltját és harcait, a cseh nemzeti forradalmi mozgalmat, annak szereplőit, Masaryk és Benes együttes munkálkodását a csehszlovák köztársaság megteremtéséért.

Hogy az olvasónak lehetővé tegyük, hogy e nagy mü szellemét és tartalmát még a könyv

megvétele előtt

megismerje,

teljesen díjtalanul, minden költség nélkül

küldünk minden érdeklődőnek, aki velünk az alanti szelvényen címét közli, egy 72 oldalas, illusztrált könyvet, amely a műből szemelvényeket tartalmaz.

Szelvény

Novitas, könyv és lapterjesztő, Bratislava,

Dlhá 15.

Kérem alanti címemre minden vételi kötelezettség nélkül

Dr. BeneS Edvárd: „Nemzetek forradalma"

című müvének szemelvényes kötetét teljesen díjtalanul, minden költség-megtérítés nélkül megküldeni.

(olvasható írást kérünk)

követ, hogy kedvenc hősének visszaadja a hangját; messze földről orvosokat, tudósokat, kuruzs- lókat hozat, —■ de hiába, Péter nem szólal meg. Végre a király is megsokallja már a hiábavalói kísérletezést, amely „néma Pétert" is kihozza aj sodrából, és kimondja, hogy ha a jövőben valaki a hős gyógyítására jelentkezik, az — siker esetén — tízezer aranyat kap, de ha a gyógyítás sikertelen marad —- halálbüntetés jár érte, mely alól csak húszezer arany váltságdíj ellenében menekül az elitéit. A néma levente hire eljut Moncalieriba is. Egy napon Zilia ablaka előtt megjelenik egy lantos és a szép özvegy ennek a dalából értesül Agárdi Péter esetéről. A lantos — Beppo ő, ki lehetne más?! — Ziliának töviről- hegyire elmondja Péter életét, hőstetteit, harcait, amelyekben állandóan keresi a halált és az asz- szony — talán megbánásból, talán sajnálkozásból, talán — szerelemből — elhatározza, hogy elmegy Mátyás király udvarába és meggyógyítja a hőst. Tudja, érzi, hogy csak ö adhatja vissza a hős hangját és ennyi hűség, álhatatosság láttán megenyhülve, vissza is akarja adni Péter esküjét. A pápa ajánlólevelével érkezik Hamburgba, ahol Mátyás király és Beatrice királyné tartózkodik. A királyi pár kissé hitetlenül hallgatja Zilia fogadkozását, de — ha a néma levente beleegyezik még egy utolsó kísérletbe — hajlandó az asszony kérését teljesíteni. Péter beleegyezik és akkor eléje vezetik Ziliát. A levente meglepetten látja az uj „orvost", aki hízelgő szóval, kacér csábítással, édes csókkal, forró öleléssel, nehéz esküje alól való föloldással akarja szóra bírni Pétert, — de hiába: a levente néma. Zilia kétségbeesetten látja kudarcát és retteg a haláltól, amely reá vár, ha a levente meg nem szólal. A király türelmetlen. Zilia könyörög, adjanak neki egy éjszakát és a levente beszélni fog. A király — Péter intésére és a királyné kérésére teljesíti az asszony kérését. Éjfélkor, gyönyörű holdas éjszakán találkozik az asszony Péterrel. Kér, könyörög, eseng — hiába! Kemény és kegyetlen volt az eskü, de kemény és kegyetlen Agárdi makacssága is. Zilia a levente keblére borulva kéri, szólaljon meg, odaadja magát neki, — de a lovag néma marad. Meg kell hát halnia. Zilia a börtönben várja a halált. Már nem is bán semmit. Halálosan beleszeretett a magyar lovagba és ha az nem viszonozza érzelmeit, nem is érdemes élnie. Imádkozik. Imádságából Setét László — a hóhér — riasztja föl. Zilia nem sejti, hogy a hóhér vörös csuklyája Pétert rejti és kiönti szivét — Setét László előtt, aki maga is jámbor, csöndes, boldog, kis családi fészek után vágyódó ember, aki utálja a halált és — a halálból kell élnie. (A darabnak ez a képe a derűs, aranyos humornak, a kacagtató szatírának szinte klasszikus példája.) Zilia megvallja a hóhérnak, hogy szereti Agárdit és nélküle mit sem ér számára az élet. Setét László — Agárdi — boldogan hallja végre a megváltó szót és a vérpad helyet — oltárhoz vezeti Ziliát.

Az a mély tisztelet, amely „A néma levente" költőjét megilleti, a Magyar Színházat is megihlette. Hevesi Sándornak, a színpad e nagy mesterének rendezésében olyan előadással tisztelte meg a költőt,, amely méltán büszkeséggel és

C

örömmel tölthet, el mindenkit* aki hisz a magyar kultúra és színművészet örök életében. Zilia Dúca szerepének eljátszására Bajor Gizi asszony rándult át a Nemzeti Színházból a Magyar Színházba. Mit mondhatunk erről az Isten-áldotta asszonyról, hogy csak megközelítően érzékeltessük azt a hatást, amelyet alakításával elért? Voltak pillanatok, amikor a szívverése elállóit az embernek, olyan nagy, olyan lenyűgöző tudott lenni. Az asszonyi báj, üdeség, szemérem, tisztesség, az asszonyi gőg, büszkeség, szerelem és megadás mindent átfogó skáláján úgy játszik ez az asszony az emberek szivével és szemével, mint a napsugár a szivárvány színeiben tündöklő harmatcseppel. Szomorúságában, kétségbeesésében — a fekete éjszaka; mosolyában, szemének fölragyogásában, szerelmes jókedvében — a napfény melege és ragyogása. Partnere a levente szerepében Törzs Jenő. Férfias, erős és mégis olyan gyöngéd. Tetőtől-talpig levente és magyar. A második fölvonásban* mint Kárpáti Aurél kollégám szellemesen megjegyezte, versben kell — hallgatnia. Nagyszerűen csinálja. Sikerben gazdag színészi pályájának egyik legmaradandóbb alkotása a néma levente szerepe. — Kellemes és örvendetes meglepetés Bilicsi Tivadar Beppója. Sohasem sejtettük, hogy ennyi erő, tehetség, tudás lakozik benne. Úgy látszik, Hevesi Sándor nemcsak jó rendező, de kitűnő nevelő is. A szépséges és tehetséges Székely Lujza, a közvetetlen és szépen beszélő Sennyei Vera, a kitűnő Pillér Vera, a nagyszerű Péchy Blanka, Szakáts Zoltán, Földényi László, Pataki Miklós kezében a legjobb kezekben volt a többi szerep is. Upor Tibor pazar díszleteket tervezett és az igazán szép és korhű ruhák Sz. Tüdős Klára nemes ízlését és müértését dicsérik.

A darab bemutatója, amelyet Horthy Miklós kormányzó és családja .valamint Hóman vallás- és közoktatási miniszter megjelenésével tisztelt meg, nagy színházi eseménye volt nemcsak Budapestnek, de az egyetemes magyar irodalomnak is. A siker méltó volt Heltai Jenő nemes és maradandó költészetéihez, a darabhoz és az előadáshoz.

A magyar irodalom gazdagabb lett egy örökbecsű alkotással és egy igazán nagy költővel; Heltai Jenövek

ZÓLYOMI DEZSŐ*

(*) „A Noszty-fiu esete" ma a pozsonyi színházban. Pozsonyból jelentik: A Kiskárpátok T. E. cserkészcsapat kitűnő hirü szinigárdája ma, vasárnap hozza színre Mikszáth—Harsányi „A Noszty-fiu esete Tóth Marival" cimü kacagtató vigjátékát. A darabban Sárai Pali rendezőn kívül Pozsony legjobb műkedvelői is föllépnek. A rendezőség b. figyelmébe ajánlja az érdeklődőknek, hogy az előadás pont 10 órakor kezdődik. Visszamaradt jegyek a színházi pénztárnál kaphatók, ■ - - -